Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

ms. május is. IVAPLÓ 5 Több ország, nagyobb áruválaszték szerepel as Ipari Vásáron Május tizennyolcadikán tár­ja ki kapuit a vásárváros, hogy tíz napig százezreket fo­gadjon, komoly szakembere­ket, egyszerű érdeklődőket, akik kíváncsian tekintik meg a technika legújabb vívmá­nyait, a divatcikkeket és a sok más látnivalót, melyet huszon­négy országból jelentkezett kiállítók mutatnak be, termék szetesen a hazai termékeken kívül. A baráti államok export-vállalataik révén állítják ki áruikat, a nyugati országok kiállításain a cégek egyéni ízlése érvényesül. — Ausztria, Franciaország külön nemzeti pavilont állít fel, míg Belgium, Dánia, Norvégia, Svájc, Svédország, Lichten­stein, Luxemburg és az idén első ízben Japán cégeinek áruit egyéni kiállításokon lát­hatják az érdeklődők, sőt kép­viselet útján az Egyesült Ál­lamok néhány vállalata is sze­repel a vásáron. Az osztrák pavilonban az Anker—Werke számoló-, köny­velő- és pénztárgépeit, a Com- mcsthero Gmbh esztergáit, he­gesztő és lúrogépeit, az Adolf Funder cég világhírű Fun- derplatto-műanyagburkoló le­mezeit, textilárukat, faárukat, bőröket, lakkfestékeket és még sok egyéb műszaki, cso­magolástechnikai cikkeket lát­hatnak majd az érdeklődők. A gazdag francia pavilonban a Vatentiaga, Coty, Dior, Ger- lain, Láncomé, Molyneaux Weil cégek ízléses kis szalo­nokban állítják ki híres koz­metikai cikkeiket, de nem kevesebb érdeklődésre szá­míthatnak a Jean Babtiste Martin cég textilárui, a Ko- dak-Pathé filmfelvevőgépei, a remek Simka és Renault au­tók, műszerek, automata gép­sorok és a francia ipar többi remekei. Nagy-Britanniából a kiállító vállalatok főleg a gép­ipar újdonságait mutatják be. A Brameast Ltd textilipari gépeket, a Gestettner Ltd nyomdaipari és sokszorosító gépeket, a többi cégek többek között rádióalkatrészeket, sze­mély- és teherautókat mutat­nak be. Hollandia iparát első- sdrban szintetikus fonalak, or­vosi berendezések, röntgenké­szülékek képviselik, a számos közszükségleti cikk mellett. Belgiumból kohászati, fém­ipari és mechanikai konstruk­ciókat. üvegipari gépeket, var­rógépeket mutatnak be a kiál­lítók, Dánia hűtő és fűtőberen­dezéseket, porlasztókat stb. mutat be. LJj színt képvisel a vásáron Finnország, melynek nemzeti stílusban be­rendezett pavilonjában a pa­píripar termékeit, csomagoló anyagokat, konyhabútorokat, lűrészgépeket mutatnak be. Nágy érdeklődésre tarthat számot a japán cégek igen változatos árubemutatója. — Szerszámgépek, textiltermé­kek, ipari varrógépek, elektro- nikus'müszerek, természetesen tranzisztoros rádiók, műszálak, vegyipari berendezések . — hogy csak a fontosabbakat em­lítsük — mutatják be a Fel­kelő Nap Országának iparát. A vásár igazgatósága az idén is megrendezi a nemzeti napokat, amikor az érdekelt országok sajtótájékoztatót tar­tanak, ünnepélyes fogadást rendeznek. Ezeken a napokon nemzeti zenéjüket közvetítik a hangszórók, filmjeiket vetí­tik és — ez évben először t— kul túrcsoportjaik is vendégszerepelnek 6 divat-színpadon. A múlt évi kereskedelmi napok helyett „szakmai bemu- tatók"-on biztosít május 21-én és 25-én zavartalan tárgyalási lehetőséget a rendezőség a ke- i ..skedelt» tárgyaltot* .ra­jaira, amikor is a vásár zárva marad ai nagyközönség előtt. Az idén is a kiállítók rendel­kezésére áll a „külföldiek klubja”, ahol megfelelő lehe­tőségeket nyújtanak üzleti tár­gyalásokra és szakmai talál­kozókra. Itt helyszíni posta- hivatal, pénzváltó, tolmács, gépírószolgálat, klubhelyiség és büfé áll a tárgyaló felek rendelkezésére. A külföldi vásárokon jól bevált gyakorlat szerint egyes iparágak termékeit közös pa­vilonban, egymás mellett mu­tatják be. A magyar áruknál teljesen megvalósul a szakosí­tás, a textil, ruházatiipar, bőr, szőrme és cipőipar, bútoripar, szerszámgép és műszeripar egész területén. A vegyipar a tavaly épült kupolacsarnok­ban ad képet nagyütemű fej­lődéséről és önálló pavilont kap a gyógyszeripar, ahol ex­portképes gyógyszerújdonsá­gait együttesen mutatja be. A városligeti tavon ismét meg­rendezik a tavaly nagy sikert aratott hajóipari kiállítást. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Magyar Tudományos Akadémia önálló kiállítása, a nemzetközi könyvkiállítás, melyen számos ország színvo­nalas kiadványát mutatják be. A látogatók kényelmét szolgálja a mikrobusz, mely kétpótkocsis szerelvényé­vel ötven utast szállít körbe egyszerre a vásáron. A látoga­tók ellátásáról természetesen most is bőven gondoskodik a rendezőség. Két nagy étterem, négy önkiszolgáló, tíz büfé, öt fagylaltozó, szörppavilonok és számos mozgó áruda áll a lá­togatók rendelkezésére, tehát enni, innivaló is akad bőven. Amikor e sorokat írjuk, lá­zas munka folyik mindenütt, hogy a megnyitásra minden a helyén legyen. M. B. j fflmm A pécsi Bútorházban pént eken megkezdték a bútorok hitelakcióra történő árusítását, sokkal kedvezőbb feltételek mellett, mint az I. negyedévben. A képünkön látható „Fák­lya” kombináttszekrényt is hite lakcióra vásárolták. Foto: CZAKÖ Amikor £ Pécsi Közlekedési Vállalatnál elkészült az első negyedévi munka mérlege, a vezetők megdöbbenve vették tudomásul, hogy három hónap alatt 28 ezerrel nőtt a megtett kilométerek száma. Csak az ön költséget számítva, nem keve­sebb, mint 160 ezer forint ki­esést jelentett ez a vállalat­nak, mert a plusz 28 ezer kilo­méter tulajdonképpen „haszon­talan” volt, amit az útjavítá­sok miatti forgalomszabályo­zás miatt voltak kén> te lenek megtenni a vállalat gépjármű­vei. Ha reálisan ítéljük meg a helyzetet, meg kell állapíta­nunk, hogy legtöbb esetben szükséges az utak javításával együttjáró forgalomszabályo­zás, ám a speciálisan pécsi helyzetet tekintve, ez néha túl­zott. s emiatt népgazdasági lag káros is. Pécsett javítják a Bem ut­cát, Széchenyi teret, Doktor Sándor utcát, Zsolnay utcát, a Jókai utcát, s ki tudná hir­telen felsorolni mindazt a helyet, ahol a forgalom való­sággal megbénult, s ahol pilla­natnyilag a gáz- és vízszere­lők, valamint útépítők uralják a terepet!? A Széchenyi teret már csak egészen fondorlatos módon lehet megközelíteni, s a főbb forgalom olyan lehetetle­nül szűk utcákba szorult, mint a Déryné és Alkotmány utca. — Mi már két héttel ezelőtt végezhettünk volna! — mond­ják a szünet nélkül szakadó esőtől elkeseredetten a Széche­nyi téren és Jókai téren dolgo­zó „vizesek”, akik április 5-én kezdtek a Jókai utcában dol­gozni, s tíz nap alatt „meg­ették” a Széchenyi térig lévő szakaszt. Megkéstek tehát, s amikor már a gázosok is követelték maguknak a munkaterületet, egymást akadályozták. Van­nak olyan földkupacok, amit háromszor is odébbhánytak, attól függően, hogy a gázosok­nak, vagy a vizeseknek állt-e útjukban. Az aszfaltútépítők, keze alatt „ég” a munka. Ha nem is dol­goztak tegnap — az nem az esőn, hanem a szabad, aszfalto­zásra váró terület hiányán mű lőtt Ekkor kötötték be ugyan­is az utolsó csöveket a vízve- zetéks zéróik, akik nem is hagyták abba a munkát amig nem végeztek, s nem kapcsol­ták be ismét a vízszolgáltatás­ba a Széchenyi teret és kömyé két Hétfőre már csak egy ak­na elkészítése maradt a RÁ- VELL előtt, de délben már eat a helyet is átadják az aszfal- tozóknak, s ha a lehetségesnél két héttel később is, de végre néhány napon belül befejező­dik a Bem utca és a Széchenyi tér javítása. A rossz szervezés nemcsak a Széchenyi tér és a Bem utca útépítésére nyomja rá bélye­gét. A városi tanács építési osztálya korábban összehívta a Doktor Sándor utca javítá­sában érdekelt vállalatokat, hogy koordinálja munkájukat. Altkor határozták el, hogy az építés tartamára teljesen le­zárják ezit az utcát is. Egy rö­vid ideig tartó helyszíni szem­le post kideríthetné, hogy a vízművek és gázművek kérése, s ennek alapján az út mindkét oldalának lezárása túlzott volt, a kiásott föle és építőkövek ésszerűbb elhelyezésével, biz­tosítható lenne az egyirányú forgalom. Az utak javítása éj­szaka történik ágyán, de a nappalra lezárt útszakaszok továbbna is forgalmi akadályt képeznek a város különböző helyein, éppúgy, mint két hét­tel ezelőtt a Rákóczi úton is történt. Harsányt Márta Eszperantisták az újságíró szövetségben A Nemzetközi Vasutas Esz­perantó Szövetség Elnökségé­nek tagjai és a kongresszuson résztvett néhány külföldi kül­döttség vezetője szombaton az Újságíró Szövetségben a sajtó képviselőivel baráti beszélge­tésre jött össze. A vendégek beszámoltak a Nemzetközi vasutas eszperantó kongresz- szussal és a magyarországi tar­tózkodásukkal kapcsolatos ta­pasztalataikról. Elismeréssel szóltak a baráti fogadtatásról, a munikaülésekről, a szakmai előadások magas színvonalá­ról. A Magyar Eszperantó Szövet ség július 28-án és 29-én tart­ja jubileumi kongresszusát Ezen emlékeznek meg az 50 év előtti első kongresszusról és az eszperantó mozgalom 75 éves múltjáról. A következő oktatási évben újabb iskolák­ban szerveznek majd eszpe­rantó tanfolyamokat. Szóba ke­rült, hogy a magyar eszperan­tisták 35 országgal tartanak fenn levelezési kapcsolatot. Többek között üdvözlő levél érkezett a Magyar Eszperantó Szövetséghez a világhírű űrre­pülő, German Tyitov édesapjá­tól is, aki régi eszperantósta. ^őíijóípítú (iatalúh Bimbálódző pallódeszkán lépkedünk fel az épülő „Far­kasra”. A hajó farában Bárdon János hegesztő dolgozik, ami­kor odaérünk leugrik a pár­kányról, leteszi a hegesztő pisztolyát és sajnálkozó han­gon mondja: — A múlt héten kellett vol­na jöpniök, akkor még itt volt a „sláger” a szegedi úszóház. Szombaton vitték el... Sokáig beszélgettünk még Bárdon Jánossal, aki két éve van itt a mohácsi hajósrészleg­nél, de a hajóépítő szakmában pont ő a „rangidős”, hiszen' ré­gebben az újpesti hajógyárban dolgozott, ott is hegesztő volt. Mohácson katonáskodott, meg­szeretett egy idevaló kislányt és itt is maradt. Fiatal munka­társaival nagyon jól összeszo­kott, sok és nagy rutinjából, hozzáértéséből szaktársai ren­geteget tanultak.­Ifjúsági brigádjuk a párt VIII. kongresszusának tiszteletére indult szocialista munkaver­senyben a minőség javítását tűzte ki célul. — Mit szeret a hajóépítés­ben? — Hajófeneket hegeszteni, mert az a legkényesebb és leg­nehezebb munka. Ott elválik, ki mit tud. Vízmentes var ratokat kell csinálni, amihez nem is annyira tudás kell, mint inkább érzés. Tekingetek a hajó feneke felé, mintha azt vizsgálnám, hogy nedves-e valahol. Bárdon János olvas a tekintetemből, érti a célzást, s nevetve meg­nyugtat: — Ahol én hegesztettem, ott még nem folyt be víz. Fiatal, nyúlánk társa Bor­bély János ragaszkodó pártfo­gással bólingat brigádvezetője szavaira. Látszik ezeken a fiú­kon, hogy nem egyszerű mun­katársak csupán, hanem vala­mivel többet jelentenek egy­másnak. Mondjam azt, hogy olyanok, mintha testvérek len­nének? Lehet azt is mondani, de ez frázisszerűen hangzik. Ök egyszerűen csak „jó have­rok”. Jó haverok itt a mun­kában és azon túl is, a ma­gánéletben is. A hegesztők után a lakato­sokkal váltottunk néhány szől­őien vannak egy brigádban, majdhogy gyerekek. A brigád­vezető Mohai Jenő huszonöt év körüli, a többiek még a húszat sem töltötték be. Sajnálkozik is Mohai Jenő. hogy fele bri­gádja az ősszel bevonul majd katonának, de reménykedik is, mert akik két évvel ezelőtt el­mentek, azok meg jönnek ha­za. Az egész brigád odajön, amikor Mohaival beszélgetek. Néznek át a vasvázak között és figyelik brigádvezetőjük szavait. Amikor feljegyzem, hogy részt vesznek a kongresz- szusi versenyben és a Szocialista brigád elmet is szeretnék elnyerni, akkor az egyik fiú közbeszólt: — Azt is tessék felírni, hogy mind az öten részt veszünk az, ifjúság a szocializmusért moz­galomban, és egy napot „Mo­hácsért” dolgozunk társadalmi munkában. Sőt még „maszek” társadalmi munkát is végzünk. — Hát az milyen? — Építkezik a Jenő és segít neki a brigád — mondják ket­ten is egyszerre. A szomszédos lakatosbrigád vezetője ugyancsak fiatalember és a brigád tagjai is azok. Sza­bó Jenöék legnagyobb erénye a tanulás. Amióta a kis kollek­tíva a szocialista címért verse­nyez, szinte a tanulás lett egyetlen „szórakozásuk”. Sza­bó Jenő és Pláfrics Sándor be­iratkoztak a gépipari techni­kumba, ketten pedig a hiányzó nyolcadik osztályt pótolják. A hajó elején a festők szor­goskodnak, Bubreg István és Kiss István pléh-kannába már- togatják piros színű ecsetjüket. Ok is húsz évesek és két éve szakmunkások, azóta dolgoz­nak itt a hajóépítőknél. Szere­tik és értik is a festő szakmát, A szeplős képű Kiss István só­várogva néz a távolabb hor­gonyzó hatalmas személyszállí­tó hajóra, amelyet a Fekete- tengerre visznek, s most a ma­gas vízállás miatt vesztegel itt Mohácson. — Egyszer szeretnék olyan nagy hajón dolgozni. Szépen festeni rajta. Az ám az igazi ... Apám hajós, vele már voltam egyszer a tengerig és úgy ér­zem nincs is annál szebb, mint szép és jó hajókat építeni, ök csak hajóznak, de mi építjük... Az épülő hajó aljában ott a gyalupad is. Szőnyi Ferenc és Vida István dolgozik rajta, ké­szítik a hajó farészeit. Szőnyi dicséri fiatal munkatársait és elmondja, hogy ő is házat épít és mindnyájan segítenek neki. A legutóbbi vasárnapon 90 köbméter földet „mozgattak” meg. Az egyik lakatos áll mel­lettem és ő mondja: , — Ilyen összetartó gárdát nem igen találnak a megyében. Egyidősek vagyunk. Együtt jártunk iskolába, együtt tanul­tuk a szakmát és együtt haver­kodunk. A szakmai problémák és a szocialista munkaverseny mel­lett apró, mindennapi anekdoták kerülnek elő. Szőnyi egy ka­landos eset történetét mondja el: — Az nagy szám volt — ne­vet már az elején. — Egy so­kat asszonynak a libáit elvitte télen a jég'. Rákerültek egy táhlána és a szigeten kötöttek ki. Mi átmentünk értük és fél óráig zavarásztuk az öt libát. Annyira örült szegény öreg­asszony, hogy csak. így élnek a fiatal mohácsi hajóépítők. Vidáman és mókás kedvvel végzik munkájukat, amely nem egy esetben erejü­ket és ismereteiket is megha­ladja. De fiatalságuk, lelkese­désük és az új iránti fogékony­ságuk nem ismer lehetetlent Amire vállalkoztak, az eddig“ mind sikerült Büszkén mutat­ták a szegediek részére épült úszóház színes fényképfelvéte­leit. A legkényesebb és a leg­nagyobb építményeik között emlegetik a 80 méter hosszú és 16 méter széles alkotmányt, amelynek 250 tonna a vízkiszo­rítása, s amelyhez 140 tonna vasat, 100 tonna fát és farostle­mezt, 5—6 tonna festéket és majd 85 ezer munkaórát hasz­náltak fel. Ennél az építmény­nél két dologra büszkék: arra, hogy ők vállalták el, mért se­hol nem akarták az országban felépíteni, s arra, hogy az át­vételkor a jegyzőkönyvbe di­csérő szavakat jegyeztek fel az ellenőrző és az építtető szervek képviselői. A mesebeli hét törpe neveit viselő kishajók könnyedén fut­nak a Dunán. Mind innen fu­tottak ki. Legutóbb a „Piros­ka” indult útnak, s hamarosan követi őt a „Farkas”. S a jövő­ben? Újabb hatalmas úszóház és újabb vízibuszok. GAZDAGH ISTVÁN r Miért nem készült el korábban a Bem utca és a Széchenyi tér? Szervezzék ésszerűbben az útjavításokat!

Next

/
Thumbnails
Contents