Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
ms. május is. IVAPLÓ 5 Több ország, nagyobb áruválaszték szerepel as Ipari Vásáron Május tizennyolcadikán tárja ki kapuit a vásárváros, hogy tíz napig százezreket fogadjon, komoly szakembereket, egyszerű érdeklődőket, akik kíváncsian tekintik meg a technika legújabb vívmányait, a divatcikkeket és a sok más látnivalót, melyet huszonnégy országból jelentkezett kiállítók mutatnak be, termék szetesen a hazai termékeken kívül. A baráti államok export-vállalataik révén állítják ki áruikat, a nyugati országok kiállításain a cégek egyéni ízlése érvényesül. — Ausztria, Franciaország külön nemzeti pavilont állít fel, míg Belgium, Dánia, Norvégia, Svájc, Svédország, Lichtenstein, Luxemburg és az idén első ízben Japán cégeinek áruit egyéni kiállításokon láthatják az érdeklődők, sőt képviselet útján az Egyesült Államok néhány vállalata is szerepel a vásáron. Az osztrák pavilonban az Anker—Werke számoló-, könyvelő- és pénztárgépeit, a Com- mcsthero Gmbh esztergáit, hegesztő és lúrogépeit, az Adolf Funder cég világhírű Fun- derplatto-műanyagburkoló lemezeit, textilárukat, faárukat, bőröket, lakkfestékeket és még sok egyéb műszaki, csomagolástechnikai cikkeket láthatnak majd az érdeklődők. A gazdag francia pavilonban a Vatentiaga, Coty, Dior, Ger- lain, Láncomé, Molyneaux Weil cégek ízléses kis szalonokban állítják ki híres kozmetikai cikkeiket, de nem kevesebb érdeklődésre számíthatnak a Jean Babtiste Martin cég textilárui, a Ko- dak-Pathé filmfelvevőgépei, a remek Simka és Renault autók, műszerek, automata gépsorok és a francia ipar többi remekei. Nagy-Britanniából a kiállító vállalatok főleg a gépipar újdonságait mutatják be. A Brameast Ltd textilipari gépeket, a Gestettner Ltd nyomdaipari és sokszorosító gépeket, a többi cégek többek között rádióalkatrészeket, személy- és teherautókat mutatnak be. Hollandia iparát első- sdrban szintetikus fonalak, orvosi berendezések, röntgenkészülékek képviselik, a számos közszükségleti cikk mellett. Belgiumból kohászati, fémipari és mechanikai konstrukciókat. üvegipari gépeket, varrógépeket mutatnak be a kiállítók, Dánia hűtő és fűtőberendezéseket, porlasztókat stb. mutat be. LJj színt képvisel a vásáron Finnország, melynek nemzeti stílusban berendezett pavilonjában a papíripar termékeit, csomagoló anyagokat, konyhabútorokat, lűrészgépeket mutatnak be. Nágy érdeklődésre tarthat számot a japán cégek igen változatos árubemutatója. — Szerszámgépek, textiltermékek, ipari varrógépek, elektro- nikus'müszerek, természetesen tranzisztoros rádiók, műszálak, vegyipari berendezések . — hogy csak a fontosabbakat említsük — mutatják be a Felkelő Nap Országának iparát. A vásár igazgatósága az idén is megrendezi a nemzeti napokat, amikor az érdekelt országok sajtótájékoztatót tartanak, ünnepélyes fogadást rendeznek. Ezeken a napokon nemzeti zenéjüket közvetítik a hangszórók, filmjeiket vetítik és — ez évben először t— kul túrcsoportjaik is vendégszerepelnek 6 divat-színpadon. A múlt évi kereskedelmi napok helyett „szakmai bemu- tatók"-on biztosít május 21-én és 25-én zavartalan tárgyalási lehetőséget a rendezőség a ke- i ..skedelt» tárgyaltot* .rajaira, amikor is a vásár zárva marad ai nagyközönség előtt. Az idén is a kiállítók rendelkezésére áll a „külföldiek klubja”, ahol megfelelő lehetőségeket nyújtanak üzleti tárgyalásokra és szakmai találkozókra. Itt helyszíni posta- hivatal, pénzváltó, tolmács, gépírószolgálat, klubhelyiség és büfé áll a tárgyaló felek rendelkezésére. A külföldi vásárokon jól bevált gyakorlat szerint egyes iparágak termékeit közös pavilonban, egymás mellett mutatják be. A magyar áruknál teljesen megvalósul a szakosítás, a textil, ruházatiipar, bőr, szőrme és cipőipar, bútoripar, szerszámgép és műszeripar egész területén. A vegyipar a tavaly épült kupolacsarnokban ad képet nagyütemű fejlődéséről és önálló pavilont kap a gyógyszeripar, ahol exportképes gyógyszerújdonságait együttesen mutatja be. A városligeti tavon ismét megrendezik a tavaly nagy sikert aratott hajóipari kiállítást. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Magyar Tudományos Akadémia önálló kiállítása, a nemzetközi könyvkiállítás, melyen számos ország színvonalas kiadványát mutatják be. A látogatók kényelmét szolgálja a mikrobusz, mely kétpótkocsis szerelvényével ötven utast szállít körbe egyszerre a vásáron. A látogatók ellátásáról természetesen most is bőven gondoskodik a rendezőség. Két nagy étterem, négy önkiszolgáló, tíz büfé, öt fagylaltozó, szörppavilonok és számos mozgó áruda áll a látogatók rendelkezésére, tehát enni, innivaló is akad bőven. Amikor e sorokat írjuk, lázas munka folyik mindenütt, hogy a megnyitásra minden a helyén legyen. M. B. j fflmm A pécsi Bútorházban pént eken megkezdték a bútorok hitelakcióra történő árusítását, sokkal kedvezőbb feltételek mellett, mint az I. negyedévben. A képünkön látható „Fáklya” kombináttszekrényt is hite lakcióra vásárolták. Foto: CZAKÖ Amikor £ Pécsi Közlekedési Vállalatnál elkészült az első negyedévi munka mérlege, a vezetők megdöbbenve vették tudomásul, hogy három hónap alatt 28 ezerrel nőtt a megtett kilométerek száma. Csak az ön költséget számítva, nem kevesebb, mint 160 ezer forint kiesést jelentett ez a vállalatnak, mert a plusz 28 ezer kilométer tulajdonképpen „haszontalan” volt, amit az útjavítások miatti forgalomszabályozás miatt voltak kén> te lenek megtenni a vállalat gépjárművei. Ha reálisan ítéljük meg a helyzetet, meg kell állapítanunk, hogy legtöbb esetben szükséges az utak javításával együttjáró forgalomszabályozás, ám a speciálisan pécsi helyzetet tekintve, ez néha túlzott. s emiatt népgazdasági lag káros is. Pécsett javítják a Bem utcát, Széchenyi teret, Doktor Sándor utcát, Zsolnay utcát, a Jókai utcát, s ki tudná hirtelen felsorolni mindazt a helyet, ahol a forgalom valósággal megbénult, s ahol pillanatnyilag a gáz- és vízszerelők, valamint útépítők uralják a terepet!? A Széchenyi teret már csak egészen fondorlatos módon lehet megközelíteni, s a főbb forgalom olyan lehetetlenül szűk utcákba szorult, mint a Déryné és Alkotmány utca. — Mi már két héttel ezelőtt végezhettünk volna! — mondják a szünet nélkül szakadó esőtől elkeseredetten a Széchenyi téren és Jókai téren dolgozó „vizesek”, akik április 5-én kezdtek a Jókai utcában dolgozni, s tíz nap alatt „megették” a Széchenyi térig lévő szakaszt. Megkéstek tehát, s amikor már a gázosok is követelték maguknak a munkaterületet, egymást akadályozták. Vannak olyan földkupacok, amit háromszor is odébbhánytak, attól függően, hogy a gázosoknak, vagy a vizeseknek állt-e útjukban. Az aszfaltútépítők, keze alatt „ég” a munka. Ha nem is dolgoztak tegnap — az nem az esőn, hanem a szabad, aszfaltozásra váró terület hiányán mű lőtt Ekkor kötötték be ugyanis az utolsó csöveket a vízve- zetéks zéróik, akik nem is hagyták abba a munkát amig nem végeztek, s nem kapcsolták be ismét a vízszolgáltatásba a Széchenyi teret és kömyé két Hétfőre már csak egy akna elkészítése maradt a RÁ- VELL előtt, de délben már eat a helyet is átadják az aszfal- tozóknak, s ha a lehetségesnél két héttel később is, de végre néhány napon belül befejeződik a Bem utca és a Széchenyi tér javítása. A rossz szervezés nemcsak a Széchenyi tér és a Bem utca útépítésére nyomja rá bélyegét. A városi tanács építési osztálya korábban összehívta a Doktor Sándor utca javításában érdekelt vállalatokat, hogy koordinálja munkájukat. Altkor határozták el, hogy az építés tartamára teljesen lezárják ezit az utcát is. Egy rövid ideig tartó helyszíni szemle post kideríthetné, hogy a vízművek és gázművek kérése, s ennek alapján az út mindkét oldalának lezárása túlzott volt, a kiásott föle és építőkövek ésszerűbb elhelyezésével, biztosítható lenne az egyirányú forgalom. Az utak javítása éjszaka történik ágyán, de a nappalra lezárt útszakaszok továbbna is forgalmi akadályt képeznek a város különböző helyein, éppúgy, mint két héttel ezelőtt a Rákóczi úton is történt. Harsányt Márta Eszperantisták az újságíró szövetségben A Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetség Elnökségének tagjai és a kongresszuson résztvett néhány külföldi küldöttség vezetője szombaton az Újságíró Szövetségben a sajtó képviselőivel baráti beszélgetésre jött össze. A vendégek beszámoltak a Nemzetközi vasutas eszperantó kongresz- szussal és a magyarországi tartózkodásukkal kapcsolatos tapasztalataikról. Elismeréssel szóltak a baráti fogadtatásról, a munikaülésekről, a szakmai előadások magas színvonaláról. A Magyar Eszperantó Szövet ség július 28-án és 29-én tartja jubileumi kongresszusát Ezen emlékeznek meg az 50 év előtti első kongresszusról és az eszperantó mozgalom 75 éves múltjáról. A következő oktatási évben újabb iskolákban szerveznek majd eszperantó tanfolyamokat. Szóba került, hogy a magyar eszperantisták 35 országgal tartanak fenn levelezési kapcsolatot. Többek között üdvözlő levél érkezett a Magyar Eszperantó Szövetséghez a világhírű űrrepülő, German Tyitov édesapjától is, aki régi eszperantósta. ^őíijóípítú (iatalúh Bimbálódző pallódeszkán lépkedünk fel az épülő „Farkasra”. A hajó farában Bárdon János hegesztő dolgozik, amikor odaérünk leugrik a párkányról, leteszi a hegesztő pisztolyát és sajnálkozó hangon mondja: — A múlt héten kellett volna jöpniök, akkor még itt volt a „sláger” a szegedi úszóház. Szombaton vitték el... Sokáig beszélgettünk még Bárdon Jánossal, aki két éve van itt a mohácsi hajósrészlegnél, de a hajóépítő szakmában pont ő a „rangidős”, hiszen' régebben az újpesti hajógyárban dolgozott, ott is hegesztő volt. Mohácson katonáskodott, megszeretett egy idevaló kislányt és itt is maradt. Fiatal munkatársaival nagyon jól összeszokott, sok és nagy rutinjából, hozzáértéséből szaktársai rengeteget tanultak.Ifjúsági brigádjuk a párt VIII. kongresszusának tiszteletére indult szocialista munkaversenyben a minőség javítását tűzte ki célul. — Mit szeret a hajóépítésben? — Hajófeneket hegeszteni, mert az a legkényesebb és legnehezebb munka. Ott elválik, ki mit tud. Vízmentes var ratokat kell csinálni, amihez nem is annyira tudás kell, mint inkább érzés. Tekingetek a hajó feneke felé, mintha azt vizsgálnám, hogy nedves-e valahol. Bárdon János olvas a tekintetemből, érti a célzást, s nevetve megnyugtat: — Ahol én hegesztettem, ott még nem folyt be víz. Fiatal, nyúlánk társa Borbély János ragaszkodó pártfogással bólingat brigádvezetője szavaira. Látszik ezeken a fiúkon, hogy nem egyszerű munkatársak csupán, hanem valamivel többet jelentenek egymásnak. Mondjam azt, hogy olyanok, mintha testvérek lennének? Lehet azt is mondani, de ez frázisszerűen hangzik. Ök egyszerűen csak „jó haverok”. Jó haverok itt a munkában és azon túl is, a magánéletben is. A hegesztők után a lakatosokkal váltottunk néhány szőlőien vannak egy brigádban, majdhogy gyerekek. A brigádvezető Mohai Jenő huszonöt év körüli, a többiek még a húszat sem töltötték be. Sajnálkozik is Mohai Jenő. hogy fele brigádja az ősszel bevonul majd katonának, de reménykedik is, mert akik két évvel ezelőtt elmentek, azok meg jönnek haza. Az egész brigád odajön, amikor Mohaival beszélgetek. Néznek át a vasvázak között és figyelik brigádvezetőjük szavait. Amikor feljegyzem, hogy részt vesznek a kongresz- szusi versenyben és a Szocialista brigád elmet is szeretnék elnyerni, akkor az egyik fiú közbeszólt: — Azt is tessék felírni, hogy mind az öten részt veszünk az, ifjúság a szocializmusért mozgalomban, és egy napot „Mohácsért” dolgozunk társadalmi munkában. Sőt még „maszek” társadalmi munkát is végzünk. — Hát az milyen? — Építkezik a Jenő és segít neki a brigád — mondják ketten is egyszerre. A szomszédos lakatosbrigád vezetője ugyancsak fiatalember és a brigád tagjai is azok. Szabó Jenöék legnagyobb erénye a tanulás. Amióta a kis kollektíva a szocialista címért versenyez, szinte a tanulás lett egyetlen „szórakozásuk”. Szabó Jenő és Pláfrics Sándor beiratkoztak a gépipari technikumba, ketten pedig a hiányzó nyolcadik osztályt pótolják. A hajó elején a festők szorgoskodnak, Bubreg István és Kiss István pléh-kannába már- togatják piros színű ecsetjüket. Ok is húsz évesek és két éve szakmunkások, azóta dolgoznak itt a hajóépítőknél. Szeretik és értik is a festő szakmát, A szeplős képű Kiss István sóvárogva néz a távolabb horgonyzó hatalmas személyszállító hajóra, amelyet a Fekete- tengerre visznek, s most a magas vízállás miatt vesztegel itt Mohácson. — Egyszer szeretnék olyan nagy hajón dolgozni. Szépen festeni rajta. Az ám az igazi ... Apám hajós, vele már voltam egyszer a tengerig és úgy érzem nincs is annál szebb, mint szép és jó hajókat építeni, ök csak hajóznak, de mi építjük... Az épülő hajó aljában ott a gyalupad is. Szőnyi Ferenc és Vida István dolgozik rajta, készítik a hajó farészeit. Szőnyi dicséri fiatal munkatársait és elmondja, hogy ő is házat épít és mindnyájan segítenek neki. A legutóbbi vasárnapon 90 köbméter földet „mozgattak” meg. Az egyik lakatos áll mellettem és ő mondja: , — Ilyen összetartó gárdát nem igen találnak a megyében. Egyidősek vagyunk. Együtt jártunk iskolába, együtt tanultuk a szakmát és együtt haverkodunk. A szakmai problémák és a szocialista munkaverseny mellett apró, mindennapi anekdoták kerülnek elő. Szőnyi egy kalandos eset történetét mondja el: — Az nagy szám volt — nevet már az elején. — Egy sokat asszonynak a libáit elvitte télen a jég'. Rákerültek egy táhlána és a szigeten kötöttek ki. Mi átmentünk értük és fél óráig zavarásztuk az öt libát. Annyira örült szegény öregasszony, hogy csak. így élnek a fiatal mohácsi hajóépítők. Vidáman és mókás kedvvel végzik munkájukat, amely nem egy esetben erejüket és ismereteiket is meghaladja. De fiatalságuk, lelkesedésük és az új iránti fogékonyságuk nem ismer lehetetlent Amire vállalkoztak, az eddig“ mind sikerült Büszkén mutatták a szegediek részére épült úszóház színes fényképfelvételeit. A legkényesebb és a legnagyobb építményeik között emlegetik a 80 méter hosszú és 16 méter széles alkotmányt, amelynek 250 tonna a vízkiszorítása, s amelyhez 140 tonna vasat, 100 tonna fát és farostlemezt, 5—6 tonna festéket és majd 85 ezer munkaórát használtak fel. Ennél az építménynél két dologra büszkék: arra, hogy ők vállalták el, mért sehol nem akarták az országban felépíteni, s arra, hogy az átvételkor a jegyzőkönyvbe dicsérő szavakat jegyeztek fel az ellenőrző és az építtető szervek képviselői. A mesebeli hét törpe neveit viselő kishajók könnyedén futnak a Dunán. Mind innen futottak ki. Legutóbb a „Piroska” indult útnak, s hamarosan követi őt a „Farkas”. S a jövőben? Újabb hatalmas úszóház és újabb vízibuszok. GAZDAGH ISTVÁN r Miért nem készült el korábban a Bem utca és a Széchenyi tér? Szervezzék ésszerűbben az útjavításokat!
