Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

MAJD* SS, RIAW^ i Bírálatunk nyomán a Pécsi Cementáruipari Vállalatnál KASZÁLJÁK A LUCERNÁT Tavaly júliusban igen ko­moly bírálat érte a címben szereplő vállalatot. Komlói te­lepén közei máliiió forintos se- , lejtkára sajármazcrtit az B'. M, j által lekötött saölőoszlopok gyártásában. 1961 elejéin tér­ték a, gyártására, azonban a • helytelen, elhamarkodott, fel­készülés megbosszulta magát. A kezdetleges módszerek mel­lett még súlyosbította a helyzetet a kidolgozott tech­nológia mellőzése is, ami egy­részt a gyakorlatlan telepve­zetésre és egyes dolgozók lel­kiismeretlen,- nemtörődöm hoz- , zállására írható. Az itt dolgo­zók zöme „szeparálás" útján került ki a bányaüzemtől s e „jó tulajdonságaikat", sajnos áthozták magukkal a telepre is. A selejtkárokhoz természe­tesen hozzájárult az átvevő állami gazdaságok hanyagsága is, ami elsősorban a készáru helyied m szállításával növelte a selejteződéit. Lassanként egy éve lesz an­nak, hogy bírádócikk formájá­ban feltártuk e súlyos mu­lasztásokat, tehát indokolt, hogy a nyilvánosság előtt is bizonyságot szerezzünk: javí­tott-e azóta valamit a vállalat e hiányosságokon. Ka az idei I. negyedév eredményeit néz­zük, látszólag úgy néz 3d, hogy nem sokat változott a helyzet, hiszen több mint 200 ezer fo­rintos lemaradást mutat. Mégis. ha aprólékosabban vizsgáljuk, a lemaradás elle­nére is összehasonlíthatatlanul POZITIVABB KÉPET KAPUNK A TAVALYINÁL. ; Elég lenne az is, ha csak ab­ból indulnánk ki, hogy a se- lejtgyártás úgyszólván teljes mértékben megszűnt. Amíg azelőtt az általuk gyártott be­tonoszlopok 9—10 Százalékát a legelemibb -technológiai hi­bák (helytelen keverés, gőzö­lés, az oszlopokban elhelyezett mereYÍtjő vasszerkezetek össze- csúszása, a rossz tárolás, stb.) jéUemezték, ma ezeknek a nyomat sem találjuk. A lema­radás is légióként a kedvezőt­len időjárás rovására írható, mert az év második negyedé­ben egész más képet mutatnak az eredmények. A vállalat műszaki gárdája teljesen új sablonrendsizert dolgozott ki, amely nemcsak a jelenben, hanem több évre előre is kielégíti az oszlopgyár­tás minőségi, mennyiségi kö­vetelményeit. Az új pakett­rendszer lényege az, hogy az öntés után sablonostól együtt végzik az oszlopok gőzölését. A tavaly még annyi problémát okozó öntési, iM. szemszerke­zeti hiányosságok is megszűn­tek, ami a művezetők gyakor­lottságára, a technológiád fe­gyelem szigorú betartására, ellenőrzésére írható. AZ EGYIK LEGFONTOSABB GYÁRTÁSI FOLYAMAT, a gőzölés helyes alkalmazásá­ra úgynevezett regiszteres hő­mérőket építettek be a gőzö­lőkamrákba, amivel visszame­nőleg is pontosan ellenőriz­hetik, hogy a vizsgált időszak­ban milyen volt a maximális hőmérséklet, de lemérhető a hőmérséklet felfutásának, le­hűlésének sebessége is. Ez a módszer annál inkább is he­lyes, miután ellenőrizni tud­ják általa a kiírt technológia betartását. Mindezeken félül megoldot­ták az oszlopok mintaszerű tárolását és az ügyféllel, az állami gazdaságokkal is gyü­120 vagon bab termesztésére kötöttek szerződést ez idáig a megye lsz*ei A népgazdasági szempontból is igen fontos babból, 150 va­gonnal kell felvásárolni ebben az. évben Baranyában. Ebből mintegy 120 vagonra már szer­ződést is kötöttek a termelő- szövetkezetek. Több tsz-ben az asszonyok leleményesen kihasz nálták a sarokföldeket, s a ku­koricában köztesként is nagyon sok helyen vetettek már. A turonyi Zöld Mező Tsz 200 má­zsa., a siMósaiagyfaliisd Jóba­rát Tsz 240 mázsa, a kökényi tsz 150 mázsa, a sárháti pedig 80 mázsa bab értékesítésére Jctott szerződést mölcsözőbb a kapcsolatuk. Olyan rakodási, szállítási mód­szereket dolgoztak ki a szá- mukra, amelyekkel még to­vább csökkentik a selejtezési lehetőségeket. Egyszóval biztos bázisuk van ma már nemcsak a minőségi, hanem a mennyiségi termelési továbbfokozására is. Annyira biztos, hogy máris új tervek­kel álltak elő. Ez a terv abból indult ki, hogy hazánk szocia­lista mezőgazdasága az ötéves terv folyamán kb. 81 ezer ka­taszteri hold szőlőt kíván bete­lepíteni, amihez a betonoszlo­pok főszállítói tisztségét a vállalat szeretné magára vál­lalni. Ennek érdekében felké­szülteik arra, hogy a tsz-ek ilyen irányú igényeit kielégít­hessék. Rajzokkal ellátott prospektusokat küldtek az or­szág megyei, illetve járási ta­nácsainak, amelyben tájékoz­tatják őket a betonoszlopos szőlőtelepítés előnyeiről. Je­lenleg az éJüaini gazdaságo­kat látják el oszlopokkal, de amint Bánfai Antal a vállalat főmérnöke mondotta, ez igen kevés ahhoz, hogy [kapacitásu­kat teljes mértékben kihasz­nálhassák. Ezek szerint NINCS VESZÉLYBEN AZ ELSŐ NEGYEDÉVES ADÓSSÁG LETÖRLESZTÉSE, hiszen úgy néz ki, hogy jelen­legi éves tervüknek akár a dupláját is teljesíteni tudnák. Ha kisebb mértékben is, de ez a fejlődés elmondható a vállalat más területeire is. Bi­zonyíték erre az is, hogy az I. negyedévben szinte valameny- nyi üzemükben a megengedett alá szorították selejtszázalé­kukat. Figyelemreméltó, hogy a vállalat telepei között már az év elején verseny indult, amelynek 'során negyedéven­ként mérik le a teljesítménye­ket. Ez egyben azt is jeleníti, hogy az a telep, amelyik a leg- kifogástalanabbul teljesítette a számára megadott mutató­kat, komoly pénzjutalomban részesül. Az új rendszer kialakításá­ban feltétlenül pozitív vonás az is, hogy a vállalaton belül létrejött egy fejlesztési cso­port, amelynek többek között az is egyik feladata, hogy az általa elkészített vállalati fej­lesztési tervet minden esetben bírálatra bocsássa ki az erre illetékes vállalati szakembe­rek, brigádvezetők, illetve a dolgozók plénuma élé, ami megint csak arra vall, hogy egészséges és minden bi­zonnyal hasznos kapcsolat van kialakulóban a vállalat Vezetői és dolgozói között. A Sajó és a Tisza torkolatánál épül fel a magyar vegyipar új központja a Tiszai Vegyikombinát. Az új vegyikombiná­tot a legkorszerűbb építési technológiával, előregyártóit nagy elemekből és habosított kohósalakból készült falpanelekből szerelik össze. A szovjet tervek alapján készülő gyár építése gyors ütemben folyik. Naponta érkeznek a tehervonatok a Szovjetunióból, melyek az új gyár gépeit szállítják. A ké­pen: megérkezett a Szovjetunióból a 4 darab, egyenként 40 méter hosszú abszorpciós tartály is. Szerelését a közeljövőben megkezdik. MTI Foto: Birgés Árpád íelv. A szentlőrinci tangazdaság lucernatábláján a héten kezdték meg az első kaszálást. Két RS 09-es géppel vágják a lucernát. Haraszti József és Redváncz István, a tangazda­ság traktorosai fejenként 15 holdnyi területen végzik el naponta a kaszálást. Összefogni — a közös érdekében Melegtől remeg a háztető. Az utcán asszonyok sietnek, kezükben a szakajtóban tészta Zsebemben a levél: nincs mun kájuk az assoznyoknak. Valóban igaz lenne? A múlt évi munkaegység­kimutatások szerint, aki akart dolgozni, kapott munkát és a növénytermesztésben is telje­síthette a százhúsz, vagy még ennél is több munkaegységet. Van, aki nem dolgozott rende­sen, van, aki csak hetvenhat munkaegységet Írathatott be a brigádvezetővel. Most valóban kevés a mun­ka a termelőszövetkezetben. Május elsejére elvetették a kukoricát. Azt mondják: nem volt itt még húsvét sem. Munkával ünnepeltek, hogy minél előbb földbe kerül­jön a mag. Néhányan zúgolódnak: elve­szi a gép a munkát, az özvegy asszonyok, a magányos asszo­nyok nem tudnak megélni, az aratást is géppel végzik majd. Mi munka marad nekik. Az elnök megnyugtat: — Tavaly is azt mondták. Amikor kapálni kellett, akkor sorra jártuk a házakat: jöjje­nek kapálni.. „ de nem jöttek. Tavaly is ment „levél” a me­gyei tanácshoz, a megyei párt- bizottsághoz. Himesházán azon ban 16 forint néhány fjllért osztottak munkaegységenként; mert keveset dolgoztak. Ezért volt kénytelen a vezetőség a tagok zömével egyetértésben határozatot hozni: az idén min denki aszerint kapja a háztáji területet, ahogy a múlt évben dolgozott a közösben. Egy holdnál senki sem ka­pott többet, de kevesebbet — igen. Az, aki például hetven­hat munkaegységet teljesített, csak fél hold háztájit kapott Nos, ezek most zúgolódnak. Azt mondják: nem tudja a termelőszövetkezet megélheté­süket biztosítani. Akik tavaly becsülettel dolgoztak, az idén is megállják a helyüket, de előfordul, hogy ezek közül is néhányan kitörnek. Szidják a lustákat, de szidják néha a vezetőséget is, mert hagyják, hogy egyesek a közös kárára káricáljanak. A nem dolgozó­kat meg azért szidják, mert tő­lük is függ a közös jövedelem. Az idén a termelőszövetkezet jól kezdte az évet. Ezt mutat­ja az is, hogy május elsejére már a földben volt a kukorica Most már minden hónapban a ledolgozott munkaegységek után tíz forint előleget is kap­nak a tagok. A kapás terüle­teket kimérik brigádokra, a brigádokon belül csapatokra, így mindenki figyelemmel kí­sérheti p másik munkáját Nemrég történt; a termelő- szövetkezet elnökéhez beállí­tott az egyik legjobb ismerőse. Részeg volt. A kalapját verte Régen volt Pécsett annyi át­építő, mint manapság. A Sül­lői és a Bem utca teljes egé­szében a Doktor Sándor utca egy része, el van zárva a jár­művek elől. A legnagyobb ka- váücád a Bem utcában látható. Minden a hegyén-hátán; felda­rabolt sínek, kőrakások, kábe­lek, csövek, földkupacok, szer­számok és járókelők. Bábeli zűrzavar. A Zsolnay utca palamivel csendesebb. Nyolc fős brigád dolgozik együtt, többségükben idősebb emberek, mindössze egy a fiatal köztük. Az aszfalt­út „ágyát” készítik, csákányoz­nak és lapátolnak. A legfiatalabb Valójában kubik-munka folyt itt az útépítésnél. Az a munka, amely valaha ezreket, tízezreket mozgatott meg, s ma már kihalóban van Ma­gyarországon. A legfiatalabb- ra, de az öregebbekre sem mondható, hagy valami nagy igyekezettel dolgoztak. Csi­nálták. A legfuitalabbat Jakab Fá­biánnak hívják, tizenhét éves, s a Bonyhád melletti Kakasá­ról került ide a Zsolnay utcai útépítéshez. Egyébként mind a nyolcán Kakasd községből jár­nak Pécsre dolgozni. Szomba­ton hazamennek és hétfőn jön- nek vissza. Jakab Fábián elvé­gezte a nyolc általános iskolát és azóta hol itt, hol ott dol­gozgat. Egy hónapja került az Aszfaltútépítő Vállalathoz, Útépítők — kubikosok Szülei odahaza vannak, édes­apja beteges ember, nem bírja a nehéz munkát. A szövetkezet segített rajta, mert amikor belépett, csősznek osztottak be. Kisebb testvérei még iskolába járnak. Fábián értelmes, erős fiatalember. Most itt lapátolja a földet és a követ, nem nagy kedvvel és igyekezettel. Persze, valakinek ezt is meg kell csinálni, ha nem Jakab Fábiánnak, akkor Kovács Jóskának. — Mért nem tanult valami­lyen szakmát? — Fene tudja — válaszolja, s a tenyerét nézegeti. — így is jó. Kell a kereset. — Tetszik ez a munka? — Nem, — vágja rá hirte­len, s néz rám —. A gépállo­máson beszéltem a főgépésszel, az megígérte, hogy őszre el­küld szerelői tanfolyamra. Ta­lán majd akkor a gépállomá­son, vagy a tsz-ben kapok jobb munkát. Tudom én, hogy nem élet ez így. A pénz is ke­vés ... Az idősebb Alacsony, szikár ember, bar­na ingben, ingujja felgyűrve. Komótosan bontja a laza föl­det csákányával. Eil József ötven éves. Felesége és két fia odahaza dolgozik a szövetke­zetben. Egyik fia az állatoknál, a másik most végezte el a pá­pai traktorosképző iskolát, s ezentúl ő vezeti a szövetkezet Z etorját. Nagyobbik fiának tavaly 800 munkaegysége volt, s ha nem is fizetett valami bőségesen a tsz, mégis jól keresett. Többet, mint az apja az útépítőknél! Elégedett-e Eil József a munkájával? — Megszoktam. Tíz éve dol­gozom. az útépítőknél, évekig Komlón csináltuk, javítgattuk az utókat. Nekem nem volt földem, amivel beléptem vol­na a tsz-be, meg a nyugdíj miatt is jó ez a munka... Persze, még tíz évet keU dolgoznia, hogy nyugdijat kap­jon. A kereset pedig nem va­lami nagy, ezer-ezerötszáz kö­rül. S amikor arról beszélge­tünk, hogy tíz-húsz éves tsz- tagság után is megkaphatja majd a tisztességes nyugdíjat, nemcsak az öregségit, más­képp vélekedik, nehezteli a sok utazgatást, a családtól való távöllétet. — Mondta már az asszony is, hogy maradjak otthon. Meg érdeklődöm azt a nyugdíj­kérdést és akkor... A legidősebb Sütés sapkája mélyen a homlokát árnyékolja, szürke nadrág és szürke ing. Valami­vel lassúbb, mmt a többi. Nem. keU nagy emberismerőnek len^ m legalább ötven esztendőt dolgozhatott faluja határában, szántott, vetett, aratott és jó­szágokkal bajlódott. Most itt hányja a földet, a követ, itt csákányozza az út alját. S teng er József betöltötte a hatvankettedik évét. ö is dolgozott már több vállalatnál, ha jól összeszámoljuk, talán három-négy évet kell még dolgoznia a nyugdíjig. őszintén és bizalommal vá­laszolhat. — Itt is dolgozni kell, meg máshol is. Birom-e? Bimi kell. A szövetkezetben? Isten tud­ja, talán ha... Majd letelik ez a pár esztendő... A kere­set? Nem sok. A múlt hónap­ban hétszázhatvan volt. Né­hány napig nem tudtunk dol­gozni az idő miatt. A beszélgetésbe a mellette levő fiatalabb ember is be­kapcsolódik. Kiderül, hogy Stenger József ve je. A hetes távoliét nem tetszik neki, jobb lenne mindennap otthon a család körében két kis lánya van azok is hiányoznak egész héten. A nagypapának is. Az öreg már itt húzza la a nyug­díjig visszalevő éveket de nem biztos, hogy a veje itt öregszik meg. Kihalófélben van a kubikos munka. Nincsenek már az Al­földön talicskás karavánok. A Keleti Főcsatornát gépek épí­tették, a vasasi külfejtést is gépek készítik elő. Itt-ott akad még kubik-munka, de ez már „nem az az vgaef. a földhöz és folyton azt hajto­gatta: — Urat csináltunk belőled. Mi választottunk meg és te úgy hálálod meg, hogy meg­szidsz. — Ha egyszer rosszul végez­ted el a munkát! A közös ér­dekében tettem! Néhányan, a háttérben mo­zogva bomlasztják a munka- fegyelmet, uszítanak a vezető­ség ellen. Tavaly is mentek a névtelen levelek, az idén is el­jutott hozzánk egy ilyen levél. Nem tudni, ki írta. Egy biz­tos: nincs igaza. Ezt ő maga is tudta, hiszen nem írta alá a levelet. Azt írja például: met­szetlen a szőlő. Egy szó sem igaz az egészből. Kevés a mun­ka? Jelenleg igaz, de egy-két hét múlva már nem lesz az. Csak győzzék az asszonyok a kapálást. Több mint háromszáz asz- szony dolgozik a termel -szö­vetkezetben. Bizony gond az állandó foglalkoztatás. Már sp- kat gondolkodtak azon, hogy lehetne több munkát biztosí­tani. Itt nem lehet kertész­kedni, munkaigényesebb növé­nyek termesztésére Is kevés a lehetőség, hisz dimbes-dombos a terület. Az assoznyok főleg csak a növénytermesztésben dolgoznak. Itt is megtalálják a számításukat, különösen azok, akiknek valakije másutt dolgozik. De megtalálják azok is, akik a férjükkel együtt dol­goznak a közösben. Vannak körülbelül tizen olya nők, akik családfenntartók. Ezeknek az asszonyoknak az állandó foglalkoztatásával ér­demes behatóbban foglalkozni. Ilyen gondolatok járnak a fe jemben, amikor járom a hi- mesházi utcákat. Meleg van, májusban júniusi meleg, esőre szomjazik a föld. Látszólag nyugodt a falu, de mintha va­lami vibrálna a levegőben. Va­lami nyugtalanító: áskálódás, alaptalan vádak, névtelen le­velek. Igen, ezt kellene meg­szüntetni. És ebben legtöbbet tudnak segíteni azok, akik be­csülettel dolgoztak eddig is a közösben. Jól indult ez az év Himes­házán. Esőre várnak, de ez az eső hiába jön, ha nem fog össze a tagság a közös érde­kében. (Szalai János) Primőr és tölteni való paprika az üzletekben A korai retek és zöldsaláta mellett a napokban a primőr paradicsom és a korai töiteni való paprika értékesítését is megkezdte a Pécsi Kertészeti Vállalat zöldségtermesztő üze­me, Egyelőre még kis tételek­ben, de már mindennap szállí­tanak paradicsomot és papri­kát a csemege- és élelmiszer- boltokba. A hegyes, erős Daori kából egyelőre 400 darab fogy naponta. A tavalyi 80 forinttal szemben 60 forint az induló ára a paradicsomnak, melyből a tartós meleg eredménye­ként egyre többet és olcsóbbat* teasak forgalomba,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents