Dunántúli Napló, 1962. május (19. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-30 / 124. szám

1962. MÁJUS 30. felAPLÓ A könyvbarát mozgalom megyei terveiből A Miegyed Könyvtárban tar­tott járási könyvtárvezetőd ér­tekezleten a Hazafias Nép­front, a megyei Nőtanács és a MÉSZÖV képviselőinek je­lenlétében megtárgyalták a Könyvbarát-mozgalom jelen­legi helyzetét és a további fel­adatokat. A gyors iramban változó vi­lág, a folyton növekvő igények, a dolgozó parasztok életében végbement változások, a szo­cialista kultúra szélesebb kör­ben való fejlesztésének szük­ségessége, napról napra na­gyobb feladatokat ró a könyv­tárra s mind nagyobb igénye­ket támaszt velük szemben. Elérkezett az az idő, amikor a könyvtáraknak sokoldalú tár­sadalmi segítségre van szüksé­ge. Ezek tudatában határozta el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Nők Orszá­gos Szövetsége és a SZŐ VOSZ, hogy az MSZMP művelődés- politikai irányelviéi alapján „Könyvbarát“ olvasómozgalmat indít a három tömegsaervezet erejére támaszkodva. Ennek a mozgalomnak az elindításával a könyvtárügy társadalmi üggyé vált. A Könyvbarát-mazgaiom most még kezdeti időszakában van. Próbálgatjuk az első lé­péseket, de hisszük, hogy mindannyiunknak szívügye a mozgalom sikere. Ki kell ala­kítanunk egy olyan közvéle­ményt, hogy szégyen legyen a faluban, ha nincs jól felszerelt, megfelelő elhelyezésű könyv­tár! El kell érnünk, hogy a könyv necsak azokhoz jusson el, akik eddig is szorgalmas ol­vasók voltak, hanem kívülál­lók is lassan-lassan rendsze­res tőn) vtárlátogaitók legye­nek. Ezt a mozgalmat nem a könyvtárak, hanem a tömeg­szervezetek indították eL Mégis úgy érezzük, hogy sok múlik a könyvtárosokon is. Tudjuk, sok teher van a könyvtárosok vállán s úgy tű­nik, hogy a Könyvbarát-moz- galom népszerűsítése, célkitű­zéseink végrehajtása csak újabb feladatot jelent számuk­ra. Ez így is van, különösen most a kezdetnél. A tömeg­szervezetekkel való megbe­szélések, a társadalmi segítő­társak megszerzése, a könyv­tárak helyzetének felmérése, a szükségletek megállapítása, a különféle könyvbarát ren­dezvényekbe való bekapcsoló­dás, azok előkészítése, stb. va­lóban sok többletmunkát je­lent. De bízónk a könyvtárosainkban. Tudjuk, hogy van bennük lel­kesedés, munkakedv, különö­sen akkor, ha érzik, hogy nin­csenek egyedül. S ezen a té­ren biztató előjeleink vannak. Úgy látszik, hogy a kezdeti nehézségiek, tanácstalanságok után most már jó mederben haladnak a dolgok s mindhá­rom szervezet magáénak érzik a mozgalmat. Világos, hogy eredményt csak a tervszerű együttműködés hozhat! Megyénkben a Könyvbarát- mozgalom jelenleg a követke­ző képet mutatja: Megyei szinten különféle ne­hézségek és az összehangolt munka hiánya miatt eddig nem készült munkaterv. Ennek ellenére minden szervezet a maga vonalán tevékenykedett. Járásszékhelyeken, járási könyvtárosaink kezdeménye­zésére az akcióbizottságok mindenütt megalakultak, a kö­zös munkatervek elkészültek, sőt, egyes járásokban mar a falvak "érdekelt vezetői is tá­jékoztatást kaptak a mozga­lomról. A soron következő feladat a községekben is mielőbb meg­szervezni az előkészítő bizott­ságokat. Ha késlekedés lenne, legyen a könyvtáros a kezde­ményező. Falun is — mint já­rásszékhelyeken — a bizott­ságnak a három tömegszerve­zet képviselőin kívül legyen tagja a könyvtáros, a tanács kiadotté*' egy-két- irodalomba­rát pedagógus és a kulitórott- hon igazgatója. Ha a bizottság megalakult, el kell készíteni a miunkatervet. Erre a könyv­táros tegyen javaslatot, s ha szükséges, vegye igénybe a já­rási könyvtár segítségét A munkatervbe vegyék be, hogyan akarják korszerűbbé, otthono­sabbá tenni a könyvtárat, hány fővel kívánják emelni a felnőtt olvasók számait, meny­nyi könyvet kell beszerezniök, hogy évvégére elérjék az 1000 lakosra eső 750 kötetet. Meg kell vizsgálni, hogy erre mi­lyen anyagi lehetőségeik van­nak s ha ez nem elég, milyen módon lehet gyarapítani az ál­lományt? (Ajándékozz könyvet a könyvtárnak mozgalommal, könyvből rendezésével, stb.). A Megyei Könyvtár a me­gyei szervek képviselőivel tör­tént megbeszélés alapján ver- senyitervezetet készített a moz­galom sikere érdekében. Ez a verseny „A Könyvbarát-moz- galom legjobb Baranya megyei járása” cím vándorzászlóért folyik. A versenyszempontok a Könyvbarát-moagaloim célkitű­zésedre épültek fel, vagyis, a könyvtárak kulturáltabb el­helyezésére, a könyvállomány fejlesztésére, a felnőtt olvasók számának és a könyvtár for­galmának emelésére, a külön­féle rendezvények (színvonalas tartalmú, vonzó formájú iro­dalmi estele, író-olvasó találko­zók, könyvbálok, szavalóver­senyek, stb.) megtartására s nem utolsósorban a dolgozók saját könyvtárának fejleszté­sére. A versenyben legjobb ered­ményt éLért első három helye­zettet pénzjutalomban része­sítjük. Első díj 1000 Ft pénzju­talom és a vándorzászló őrzése egy évig, második és harma­dik díj 600, illetve 400 Ft. Az ötéves tervidőszak végén a vándorzászló az azt legtöbb­ször elnyerő járásé marad. Á verseny értékelése minden év februárjában tör­ténik az előző évvégi statisz­tikai adatok alapján, a jutal­mazás pedig április 4-én, ha­zánk felaszabadulásának ün­nepén. A verseny május 1-én indult s 1965. december 31-ig folya­matosan tart. Az értekezlet résztvevői a verseny megszerzését nagy tet­széssel fogadták s annak sike­res kimenetelétől a Könyvba- rát-mozgakxm eredményessége tekintetében nagyon sokat várnak. Fontos, hogy a késő tavaszi és nyári hónapok, amikor a falusi könyvtárak forgalma a nagy munkaidő miatt vissza­esik, ne a tétlenség időszakai legyenek, hanem használjuk fél jól és okosan arra, hogy előkészítsük, népszerűsítsük, a köztudaitba belevigyük a Könyvbarát-mozgalom gondo­latát. Készítsük el a tervet, dolgozzunk és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az őszi olvasási szezon már jobb elhelyezésű, csino­sabb, otthonosabb, korszerűb­ben felszerelt könyvtárban induljon meg. Józsa Dénes Piroska Zárt intézeti elvonókúra nélkül is gyógyítható az alkoholista Járóbeteg-kezelés Meszesen Néhány évvel ezelőtt ambu­lánskezelést vezettek be a fő­város egyik intézetében. Ebben az épületben úgy kezelték az alkoholistákat, mint a járóbe- tegeket szokás. A több éves ta­pasztalat bebizonyította, hogy az alkoholisták nagy részét így is meg lehet gyógyítaná és nem kell zárt intézetbe külde­ni. Ebből az élvből kiindulva, minden megyeszékhelyen be­vezetik az ambulánskeziellést Pécsett már létrehozták a ren­delőt, az újmeszesi rendelőin­tézet épületében. A rendelőbe járó betegek három csoportját lehetne meg­különböztetni. Az első csopor­tot azok alkotják, akik önként a maguk belátásából kopogtat­nak a rendelő ajtaján, hogy megszabaduljanak az alkohol rabságából. A második csopor­tot már küldik, az új Büntető Törvénykönyv alapján. Az új Büntető Törvénykönyv július A KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ KIADÁSÁBAN JELENT MEG Lukács Ottó—Öllé Lajos Iparstatisztika kötve 77,— Ft Komjátá Zoltán—Ráoz Albert: Iparstatisztikai elemző példatár kötve 51,— Ft Komló László: A Munka értékelése és díjazása a termelőszövetkezetben kötve 42,— Ft-Dr. Markos Béla—dr. Kolacsek András: Idegenforgalom kötve 60,— Ft Iparvállalatok vezetése és szervezése kötve 44,— Ft Hegedűs Tibor—dr. Koláth György: Kémiai Technológia gazdasági szakemberek számára kötve 72,— Hajdú Endre: Bélyeggyűjtés: kötve 29,50 Ft Traytler Endre: Bűnös? 19.— Ft Árusítják a könyvesboltoké Megrendelhetők postán, Után véttel történő szállításra a főelárusítóknál: KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVESBOLT Budapest, V. Nádor u. 8. EÖTVÖS LÓRÁND KÖNYVESBOLT Budapest, V. Kecskeméti út 2 sz. 335 ZENEI NAPLÓ László Margit és Réti József ária- és dalestje Mai énekkultúránk két gyö­nyörű hangú, élvonalbeli mű­vésze, a lírai ífeínezetű magas hang képviselője 28-án a Liszt teremben lépett dobogóra. Az oratórium-szerepléseik révén előnyösen ismert vendégeink ezúttal mint kitűnő dalóneke- sek mutatkoztak be. Igaz öriim mei hallgattuk tiszta művésze­tükért ebben a kedvelt műfaj- ban. Magas fokon járó előadá­sok, a dallal való teljes azono­sulásuk jelentősen hozzájárult a komoly hangverseny-iroda­lom megszerettetéséhez. Az íz­lésesen két Mozart-számmal keretezett, jól összeállított, gon dósán kidolgozott, szépen fra- zeált és biztos emlékezetre fel­épült műsor 24 száma közül négy Liszt-, illetve Kodály-dal képviselte a magyar irpdalmat. Ha ezt keveseltük, úgy a duett dalok hiányát pedig nélkülöz­tük. Kissé sokallottuk az ere­deti nyelvű énekelést és ko­molytalannak találtuk a mű­sorlap nemlétét, valamint a hallgatóság egy részének zajos tombolását. Kettejük közül Réti József az érettebb, leszűrődöttebb. Hangját mindig a legmegfele­lőbben adagolja, minden szá­ma átfűtött volt, egy pillanat­ra sem esett kapcsolata a kö­zönséggel. Mozart egyik ritkán hallható, bölcselő szólókantá­táját, Beethoven terjedelmes dala egy szép női név — Ade­laide — dicséretéről vagy a Schumann-, Liszt- és Strauss- dalok egyformán meggyőzően hangzottak. László Margit is _ nagy egyéniség, de előadását |’ még- nem mindig éreztük- őszin­tének. Kissé túl kiszámítottan épít női szépségére, hangjának dinamikai skáláját pedig nem használja ki eléggé. Majdnem állandó — egyébként igen szép — mezza voce-ja nem egyszer indokolatlan és a szenvedélyes ség j-ovására történik, mintha szemérmesen kendőzni akarná feltörő érzéseit. Nem az erőtől duzzadó énekelést pártoltak, amikör azt mondjuk, hogy a De tmssy-áriában yégre felcsen­dült fortissimo-k hajlatára meg lepődtünk. Ez volt az első nagy hang, amit Pécsett tőle hallot­tunk, pedig számos drámai óra torikus és dalrészlert is megkí­vánja az operaszínpad hang­erejét. Dicsérjük hosszú frázi­sait, csak a sipoló belégzésről kell leszoknia. Brahms, Schu­ber dalai, Lia áriája „A tékoz­ló fiú” kantátából, Kodály ta­lán legszebb dala,: a „Nausi- kaa”, Ravel két csábos ci­gánydala és a ráadásul énekelt Alleluja Mozart „Exultate- jubilate” kantátájából sokolda­lú érdeklődésről és stílusérzék- .ről tanúskodnak. Teljesen egyenrangú kamara zenetársuk volt Dénes Erzsé­bet, akinek póztalan, minden motívumot kidomborító, nagy­szerű zongorajátéka messze túl haladt a kíséret fogalmán, i Veress Endre „Prospero szigetén“ címmel rendezett, figyelemre méltó hangversenyt a Komlói Kenderföldi Általános Iskola énekkara, a komlói Erkel-tié- remben. A tartalmas, versekkel szí­nesített est tanúbizonyságot tett arról, hogy a fiatal város zenekultúrájának vezetése, a fiatalok zenei nevelése jó ke­zekben van. A Komlói Belvá­rosi Ált. Iskola országoshírű énekkar mellé, örvendetes mó­don új énekkarok sorakoznak fel Komlón is. A kenderföldi iskola ének­kara egy év „gazdag termésé­ből” szólaltatott meg — pre­klasszikus mesterektől mai szerzőkig — színvonalas mű­veket. Ha az est „hangulatban” nem is tudott még teljes mér­tékben felsorakozni a másik nagy énekkar mellé, mégis úgy hisszük, hogy az elkövetkezen­dő évben, mint komoly vetély- társ veheti- fel- a- versenyt és öregbíti majd Komló és Bara­nya megye iskolai kórusmoz- galmának hírnevét. Zsongor Kálmán, a kórus karnagya a maga elé tűzött célt elérte, mert szép közvetí­tésben hangzott el többek kö­zött Palestrina: Te drága kép!. Liszt: Weimari népdal, Bartók: Levél az otthoniakhoz, Bartók: Cipósütés és Kodály: Isten ko­vácsa című műve, amelyekről csak dicsérettel lehet szólni, mert nagyon kevés megyei, sőt dunántúli iskolai kórus rendelkezik ilyen repertoárral! A műsort dr. Cserdy Ferenc szerkesztette. Az összekötőszö­vegért őt illeti dicséret. A vastapsokból pedig kiju­tott a fegyelmezett kórus min­den tagjának, a lelkes vers- mondóknak, mert valóban vi­ruló, virágzó, „boldog szigetté” lett aznap este a komlói Erkel- terem. — vf — elsején lép életbe. Kimondja: ha vadaid italos állapotban valamilyen bűncselekményt követ el s ezért bíróság elé kerül, a bíróság alkoholellenes gyógykezelésre kötelezheti, ne­hogy az ital miatt újabb bűn­cselekményre ragadtassa ma­gát. Ha szabadságvesztésre íté­lik, a kezelést a börtönben hajtják végre, ha felfüggesz­tett börtön vagy más a bünte­tésé, akkor elvonókúrára kül­dik vagy amibulánskezelésit rendelnek el. Ha az alkoholis­ta vonakodik ennek eleget tenni, a bíróság megfelelő szankciókkal kötelezheti az ítélet végrehajtására. A harmadik csoportot a^pk alkotják, akiket a kárvallott féleségek panaszai nyomán fognak kezelés alá. Hogy az esetleges visszaéléseknek és félreértéseknek elejét vegyék, egy orvosi bizottságot akar­nak alakítani, amely a fele­ség vagy adott társadalmi szervezet (nőtanács, szakszer­vezet, KISZ, stb.) panaszai nyomán megvizsgálja, megál­lapítja, ho£y valóban iszákos-e az illető, és milyen gyógykeze­lésre lenne szükség. Az átlagos gyógyulási idő: 6 hét A gyógyítás több fázisra osztható. Az első, a beszélgetés, illet­ve meggyőzés. Kezelés előtt az orvos elbeszélget a beteggel. Kartonra írják a legfontosabb adatokat, megtudják, hogy miért és mióta iszik. Tudatják vele, hogy a kezelés orvosi ti­toktartás alatt áll s ha a beteg kívánja, még a feleségének sem mondják meg, hogy keze­lésre jár. Megpróbálnak a jó­érzésére hatni. A második szakasz maga a gyógykezelés. A többféle gyógymód közül csak egyet emelünk ki: olyan feltételes reflexet építenek ki a beteg­ben,^ hogy ne kívánja az italt. Az átlagos adatok szerint. Az átlagbetegnél hat hét alatt döntő változást lehet elérni, a betegek 53 százaléka meggyó­gyítható. Ez az 53 százalék még a kezelést követő egy év múltán sem vált az ital rab­jává. A harmadik periódus alatt az utólagos segítség értendő. A hat héttel ugyanis még nem fejeződik be minden. A ren­delőhöz tartozó nővér időnként meglátogatja a beteget. Az alkoholista: beteg A nővér persze nem sokat tehet, ha az alkoholista kör­nyezete közömbös marad vagy kedvezőtlen hatást gyakorol a betegre. Mi több: úgy is mond­hatnék, hogy ebtől kezdve min­den a társadalomitól függ. A társadalom többfélekép­pen is segíthet. Mindenekelőtt: szemléletünknek kell megvál­toznia, annak, hogy ahogy az alkoholistákról vélekedünk. Az alkoholizmus nem megbo­csátható emberi gyengeség, ha­nem a családi tragédiák, a bű­nözés, a munkakiesések, a köz­lekedési balesetek egyik for­rása., Viszont: az alkoholistát nem szabad javíthatatlan em­bernek, a társadalom alja-né­pének tartani. Az alkoholista beteg, ezért kezelik, mint bár­mely járóbeteget szokás. Ha a kezelési időszak véget ér, az alkoholista környezete nagyon sokat tehet azért, hogy a beteg ne kerüljön újra az ivócimlborák vonzáskörébe. Másrészt — ebben különösen a munkahely szerepe fontos — segíthet abban, hogy tartal­massá váljék a tegnapi beteg élete és munkasikerekkel, har­monikus családi élettel teremt­se meg a maga belső egyensú­lyát — Magyar — Ünnepi könyvhét 1962. Lengyel József :Igéző Van a mai magyar iroda­lomnak egy nemzedéke, amelynek tagjai már jócskán benne járnak a férfikorban, hatvan-hatvanöt évesek, mégis a szélesebb olvasókö­zönség csak most ismerkedik meg művészetükül. írói pá­lyakezdésük jobbára az első világháború és a Tanácsköz­társaság idejére esik, de ak­kori harcos, haladó, kom­munista magatartásuk miatt hamarosan emigrációba kényszerültek s kiestek a ha­zai irodalom köztudatából. E nemzedék egyik legje­lentősebb tagja Lengyel Jó­zsef. 1919-ben a Vörös Újság kulturális rovatát szerkeszti, majd több mint három évti­zedig távol él hazájától. Az első emigrációs években még megírja a Visegrádi utcát, de utána hosszú hallgatás kö­vetkezik. Az ő sorsa emigrá­ciós társai helyzeténél sok­kalta nehezebb és mostohább volt. A személyi kultusz kö­vetkeztében nehéz éveket, sú­lyos testi és lelki megpróbál­tatásokat kellett elszenved­nie, a száműzetés keserű ke­nyerét is megismerte. Amikor az ötvenes években visszatér hazájába, új alkotókedv töl­ti el. Nagy munkabírásának, lelki erejének értékes jele­ként újra könyvei jelennek meg, a Prenn Ferenc hánya­tott élete és a Három hídépí­tő. Ennek a tragikusan meg­tört, de le nem tört, sőt, új­rakezdett írói pályának leg­újabb eredménye az Igéző. A kötetben Lengyel József vá­logatott elbeszéléseinek gyűj­teményét tarthatjuk kezünk­ben. Az elbeszélésekben régi és mai élményeit mondja el az-író; háborús és emigrá­ciós történetek, a szibériai száműzetés képei, a munkás- mozgalom epizódjai, napja­inkban játszódó események követik egymást a kötet lap­jain. Hősei főként szegények, kisemberek, munkások, erdei népek. Írásainak fő proble­matikája is a szegénység, az ember- és természetszeretet, az elnyomás és az igazságta­lanság elleni küzdés. Nincse­nek „érdekes” és izgalmas történetei, nem nagy konflik­tusok hordozzák mondanivaló ját. Lengyel kerüli a harsány színeket; hangja a megfigye­lő, az eseményeket rögzítő íróé, és sokszor közel jár az eszéhez. Lobogó szenvedélyei^ helyett halk, visszafogott líra izzik sorai mögött. írásainak tempó-jelölése ez lehetne: andante. Lengyel lassújáratú prózát ír, pontosan és szaba­tosan körüljárja alakjait, tör­téneteit; vibráló, különcködő megoldások helyett a realista ábrázolás hagyományait kö­veti. írói értékei különösen a tágabb, kényelmesebb, na­gyobb formátumú írásokban jelentkezik, a Wengraf. az Igéző és a Liebknecht-lány című elbeszélésekben; ezek a kötet kiemelkedő darabjai. Az Igéző egy becsületes, Csöndben érő, a szocialista szellemű magyar irodalmat aazdagító író művészetének úmbb értékes darabja. T. T. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents