Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-18 / 90. szám

néz. Április is. MAPI© 5 A nagyharscmyi kőbánya üzemvezetője A harsányi hegy csúcsa felé kaptatunk. Beregszászi József üzemvezető oly biztonságosan lépked a kiálló sziklák, éles §1 kövek között, mintha világéle­tében ezt az úttalan sziklacsú­csot járta volna. Megállunk, alattunk az E—25-ös csehszlo­vák kotrógép bontja a szikla­falat. Pár méternyire felettünk pedig egy nyugatnémet fúró­gép dolgozik. Beregszászi József elvtárs a múlt esztendő augusztusában került a nagyharsányi üzem­be. Előtte a tarcali kőbánya üzemvezetője volt. — Örömmel jöttem a Dunántúlra s örömmel vállaltam az itteni feladatokat.. Meggyőződésem ugyanis, hogy szervezéssel, az újításokkal és a munkások jó hozzáállásával fellendíthet­jük a termelést. Amikor Beregszászi elvtárs az üzembe került, bizony sok probléma volt a termeléssel. Az egyik E—25-ös kotrógép, amelynek értéke 4 millió 300 ezer forint — több mint fél éven át kihasználatlanul állt. Beregszászi elvtárs olyan em bér, aki mindig töri a fejét valami újításon, ami előbbre lendíti a termelést. Amióta itt van, már több olyan újítást be vezettek, ami több százezer fo­rint értékkel növeli a terme­lésüket. Az üzem egyik legnagyobb problémája volt, a szállítósza­lagok gyors elhasználódása. Az elhasználódás megakadályozá­sára szerkesztettek egy olyan védőberendezést, amely évi 825000 forint megtakarítást jelent az üzemnek. Van egy NDK fúrógépük, amelyből mind­össze tíz darab van az ország­ban, nde mindenütt kihasználat lanul állnak. Ez a fúrógép egy műszak alatt 2 métert fúrt a kőbe. Az üzemben Beregszászi elvtárs vezetésével olyan újí­tást végeztek a gépen, hogy egy műszak alatt folyamatos fúrás mellett 45 métert, átál­lásokkal pedig 20—25 métert tudnak fúrni, s amig a régi, kifúrt lyukak átmérője 80 mil­liméter volt, addig az újítás után 100 milliméter átmérőjű lyukat fúrnak. Ebben az újí­tásban Beregszászi elvtárson kívül részt vettek még: Schmieder József művezető, Kázmér Gyula művezető, Bé­res János brigádvezető, Szá- ger Károly brigádvezető és Sári Ferenc esztergályos. Nagy probléma volt az is az üzemnél, hogy az E—25-ös kot­rógép bronz csapágyai sűrűn összetörtek. Többszöri kísérle­tezés után rájöttek, hogy az ágyúhüvely réz kiválóan alkal­mas a csapágyak belső kikép­zésére, s amióta ezt alkalmaz­zák, azóta nincs baj a csap­ágyakkal. Egy másik újításukkal éven­te 45 000 tonna követ megmen­tenek a meddőből, ami jelentő­sen emeli termelésüket. Ez az újítás mintegy kétmillió forin­tot jelent az üzemnek. Beregszászi elvtárs egy íz­ben összehívta a szakembere- I két, hogy megtanácskozza ve­lük; hogyan lehetne mielőbb I üzemképes állapotba hozni az 300 ismeretterjesztő előadást tartottak a sellyei járásban 175 dolgozó végzi el az általános iskola 7—8 osztályát Eredményes népművelési munka folyt a télen a sellyei járásban. Csaknem 300 israe- letterjeszrtő előadást tartottak ebben az időszakban a járás községeiben. Egy-egy előadá­son több mint 30-an jelentek meg, s különösen a természet­tudományos témák voltak nép­szerűek. A feJsőszanitmártoni művelődési házban megtartott atheista előadássorozat min­den alkalommal nagyszámú érdeklődőt vonzott a terembe. Nagy érdeklődés tapasztal­ható a felnőttek körében a dolgozók iskolái iránt is. A dolgozók általános iskoláját 14 helyen szervezték meg a já­rásban, 175 felnőtt végzi vagy végezte már el az általános iskola 7. és 8. osztályát. Az ed­dig lezajlott vizsgák feleletei arról tanúskodnak, hogy a dol­gozók és pedagógusok egy­aránt jó munkát végeztek ezen a területen. A művészeti munkában is fejlődés tapasztalható, bár ez a haladás nem olyan töretlen, mint a népművelési .területen. Változatlanul a színjáitszás foglalja el a központi helyet, különösein a piskói és bogád- mindszemti színjátszó csoport szerepjelt jól. Sok énekszólista és versmondó mutatkozott be a körzeti szemléken, műsor- összeállításaik, témaválasztá­suk azonban már sok kívánni­valót hagyott maga után. A népi tánccsopjortok között a sumanyi, sellyei, vajszlói magyar tánccsopjortok és a bo- gádmindszenti cigány tánccso­port szerepelt a legjobban. El­ismerést érdemel a gyöngyös- melléki cigánycsoport is, smely színvonalas énekszá­maival és szavalataival meg­érdemelt sikert aratott. E—25-ös, hatalmas kotrógépet. A szakemberek összedugták a fejüket, s rövidesen megszületett a megoldás. Ma már mind a két E—25-ös csehszlovák kotrógép üzemben van. Uj eljárást dolgoztak ki a levegőcsövek gyors összesze­relésére. Eddig ugyanis 2—3 órát vett igénybe egy-egy mű­szakban a szerelés, most ezt az időt alig pár percre leredukál­ták, s emellett munkaerő is felszabadult. Húszán végezték eddig a levegőcsövek összesze­relését, most 12 látja el ugyan­ezt a munkát. A nagyszelvényű fúrógépek­nél Igen gyakori volt a vídia- törés. A fúrókorona újszerű kiképzésével ezt is kiküszöböl­ték, s két hónapja már siker­rel alkalmazzák. Az első negyedévben 89 000 tonna követ termeltek, tervük 106 000 tonna volt. A lemara­dás a rossz idő, a külszíni fej­tés és a diszpozíció hiánya miatt történt. A kőbánya üzem dolgozói azonban a kongresszusi felaján­lásukban vállalták, hogy az első negyedévi lema­radást behozzák. Beregszászi elvtárssal végig járjuk az üzemet. Az üzemben ma már mindent gépekkel csi­nálnak, csupán a gépek vezér­lését végzi emberi erő. A Munkaérdemrenddel kitün tetett üzemvezető bizakodva mondja: — Szeretném itt Nagyhar- sányban az ország legszebb, leggazdaságosabb kőbányáját megteremteni. A feltételek mind adottak, csak rajtunk múlik, hogy ez valósággá vál­jék. Lent a falu alatt most épülnek az új szolgálati laká­sok, s én is ideköltözöm vég­érvényesen. A feleségem a nyir egyházi kórház gazdasági ve­zetője, a leányom Budapesten jár orvosi egyetemre, két nyolc éves ikerfiam pedig ugyancsak Nyíregyházán van. Havonta csak egyszer mehetek hozzá­juk. S ha jelenleg még van­nak is nehézségeim, mindent megteszek, hogy szívvel vé­gezzem a munkámat, hogy megfeleljek a bizalomnak, s azt adhassuk népgazdaságunk­nak, amit jogosan elvár ettől az üzemtől. (H. I.) Öltöző épül a gyermekjátszótéren A nyugati városrész épülő gyermekjátszóterén öltözőt lé­tesítenek. Az új objektum ter­veit a Pécsi Tervező Vállalat 7 tagú kollektívája készíti Szőke Gyula tervezőmérnök irányításával, társadalmi mun­kában. A 600 ezer forintos létesít­ményt még az idén fel akarjak építeni. Az épület lehetőséget nyújt a különböző gyermekjá­tékok (hinták, biciklik, stb.) elhelyezésére is. Az öltöző és zuhanyozó nyáron a tornaün­nepélyek alkalmával lesz hasz­nos, télen pedig melegedőnek használhatják a korcsolyá­zók. Méh észgyű lés Mohácson Vasárnap délelőtt közgyű­lést tartott a mohácsi méhész szövetkezet. Fonód József el­nök ismertette a megye leg­nagyobb méhész szervezetének 1961. évi mérlegét. Elmondot­ta, hogy a rossz gazdasági év ellenére 14 ezer forintos tiszta nyereséggel zárták le az elmúlt esztendőt. A méhészek elhatározták-, hogy lehetőleg mindegyikük vándorolni visz; a méhcsalá­dokat. Az idén Somogy megye és Vas megye, valamint Bács- Kiskun megye községeibe mennek. Kísérleteket folytat­nak majd a virágpjor csapdák­kal is ,mivel a virágpor jelen­tős alapanyag a gyógyszer és a tápszer gyártásához, s szá­mottevő jövedelmei hoz. Negyedszázad a Sörgyárban 1916-tól 38-ig gróf Széchenyi László uradalmi cselédje volt Körösztös István. Harmincnyolc óta a Sörgyárban dolgo­zik. Sokáig szürke segédmunkásként, később mint csoport­vezető dolgozott, ma pedig a hordófejtő szocialista brigád­nak a vezetője. Többszörösen kitüntetett kiváló dolgozó, mun­kahelyén 11 éve szakszervezeti bizalmi, és tagja az Országos Söripari Vállalat üzemi tanácsának. Idén augusztusban nyug­díjba megy, de a gyárat, ahol annyi megbecsülésben volt ré­sze és munkatársait, akikkel kölcsönösen segítették egymást, nem fogja elfelejteni. Százötven színjátszó, batvaoMmi népitánc-csopor», baszonegy irodalmi színpad a lepäesi A megyei tanács művelődési osztályán Pákolitz István, művészeti főelőadó szívesen válaszol, hogy az ősz mát ér­lelt a népművelés fáján, mely jobbára télen termi gyümöl­cseit. — Jelenleg a „Steinmetz Miklós” kulturális szemle értékelése folyik. Erre a szem­lére ősszel nevezték be a vidé­ki művészeti csoportok. — Mennyi Ilyen vidéki cso­port van most megyénkben? — Kettőszáznyolcvanét. Százötven színjátszó, hatvan- három népi táncos, huszonöt ének, tizenhét tánc, huszonegy irodalmi színpad és kilenc bábjátékot bemutató művé­szeti együttes. — Ez ötezerhétszáz emberi jelent, ha egy csoportban húszán vannak. Ha egy cso­port csak öt előadást tarta­na és azt száz ember nézné végig?... — Ezennógyszázhiiszonöt előadás, száznegyvenkétezer ember minit néző. De ez na­gyon hozzávetőleges szám. Most a járási szemlék folynak. Egy bizottság bírálja felül az előadásokat, azok művészi MINDIG NYUGODTAN költött a gerle Görgesicsék kertjében, senki sem riasztotta el a fészkéről. A kisborjú ba- rátkozón nyaldosta a fiú kezét, és játé­kosan futott elébe az ajtóig a kis csikó is. Görgesics Pista már gyerek korá­ban is vagyon szerette az állatokat, s a mostani ősz hajú, 72 éves Görgesics Ist­ván bácsi már nem csupán szereti őket, de ért is a nyelvükön, mestere a jószág nevelésnek. Amikor a csertői Kossuth Tsz-ben három esztendeje 12 borjú mellé keres­tek állatgondozót, alig akadt jelentke­ző. — Nagy felelősség, nagy lekötöttség — mondták az emberek —, nincs se ünnepe, se vasárnapja annak, aki elfo­gadja, Görgesics István csak annyit szólt: bízzátok rám. Másfél év alatt hat má­zsás, széles hátú bilcákat nevelt a kis- borjakból, s az istállóban már újabb 11 borjú nevelődik. Tiszták, jól gondozot­tak, meglátszik, hogy sokat dolgozik velük. Még az égen van a hajnalcsillag, ami­kor felkel és elindul az istállóba, hogy széna kerüljön a jászolba és friss alom az állatok alá. Kilenc óra is van, mire elvégez. Ilyenkor délelőtt jut csak egy kis ideje pihenésre, beszélgetésre. Előkerül a zsebből a kosbőr dohányzacskó, meg a rózsagyökér pipa, nagyokat szippant és elégedetten hunyorog a napfényben Miről is beszélgethetnék egy idős em­berrel, akinek szinte minden gondola­tát, örömét a munka adja. — ITT MINDEN MEGVAN a közös­ben, amire csak szüksége lehet a jó­szágnak. Ez idáig még nem szűkösköü- tünk a takarmányban — mondja. — Azért az etetéssel itt is vigyázni kell, figyelni ne hulljon le, ne pazalödjon cl egy deka sem. Biztosan másutt is meg­kapja a jószág, ami neki jár, de a ta­karmány egymagában nem elég. Ismer­Kései Md <ni kell az állatok természetét is. A bika például nagyon büszke, nem szí­veli a verést. Ficánkol, összetép, felrúg mindent, ha bántják. Pedig cscúk az fej­lődik igazán, amelyik szépen elnyug­szik, nagyokat pihen. Ismét az istálló felé veszi az útját. — Nincsen maradásom — szól —, mert félek, hogy kárt tesznek magukban. Olyan játékosak, hát ha még a friss zöld megérkezik és kierősödnek, nem is ajánlatos közéjük menni idegenek­nek. Az is elve Görgesics Istvánnak, hogy amíg a jószággal bánik az ember, ne igyék. Be nem térne a kocsmába mun­kaidő alatt. — Ha ivott valaki, már nem olyan tiszta az elméje, mint kelle­ne, és az állat megérzi a bizonytalansá­got. Könnyen az életével fizethet a bi­kák között, aki részeg. Kora reggel és késő este egyaránt az istálló körül találni az idős embert. A megyei tanácson, amikor a közelmúlt­ban átadták neki a „Kiváló termelő­szövetkezeti tag” kitüntetést, elsőként mondott búcsút a vendégmarasztaló po­hárnak. — Mennem kell — szabadko­zott, — mi lesz az állatokkal, ha más eteti meg őket? SZORGALMÁÉRT, lelkiismeretessé­géért a megye vezetői és a termelöszö- vekezeti tagság egyaránt tiszteli. Azt beszélik, hogy külön kevert darát, a te­nyeréből etetett nemrégiben egy étvágy tálán borjút, és langyos vízzel gyengí­tette meg a lucemaszénát, hogy na­gyobb kedvvel fogyasszák az állatok. Amikor a kitüntetésre terelődik a szó, sokáig hallgat. Kevés beszédű em­ber, lassan és mélyről jön az őszinte­sége. rr- Sokat dolgoztam már életemben — mondta tenyerét nézegetve, amely­ben hatalmas barázdákat szántott a munka. — Sokat dolgoztam, de mindig csak elfogadták tőlem, eddig még nem köszönte meg senki. Aztán ott Pécsett azt gondoltam, a piros selymen csillogó kitüntetést látva, későn jött, de mégis eljött a boldogság. Talán nem is az a dicsőség, hogy engem válaszottak a leg­jobbak közé, hanem az, hogy minden­képpen megköszönik az én hűségemet. — Amikor hazajöttem a városból és bementem a mieinkhez a tsz-irodára, azzal fogadott a tsz-elnök, hogy 500 fo­rint pénzjutalomban részesít a terme­lőszövetkezet jó munkámért. Csak áll­tam, kezet ráztam és kisiettem a sza­badba, mert nagyon-nagyon kevés volt ott a szobában énnekem a levegő. Tu­dom, hogy nem váló sírni egy férfiem­bernek. de aki öreg, az könnyen elérzé- kenyül. PÁR ÉVE TALÁN még ö is megsi­ratta a lovát, s most a közös jószág­állományáért menne tűzbe. — Errefelé nagyon szorgalmas a nép — mondja dicsekedve, mintha a saját fiáról mondana jót. — A termelőszö­vetkezet is szépen erősödik. Hátha még mindenki úgy érez majd, mint én. Mert nagy öröm tudni, hogy egy háznak jó helyre épített erős téglája vagyok. Idős vagyok már az ilyen beszédhez, nem tudom kimagyarázni, amit érzek. Nemrégiben még zsúpfedeles házban éltek Görgesicsék, s most már a ..Tiszta udvar rendes ház”-tábla is ott büszkél­kedik a szép új épületen. Az ablakon csipkefüggöny, s a kertben fiatal fe­nyők. A munka mellett a szép otthon, meg Janika, az eleven kis unoka teszi teljessé a boldogságot. HA KÉSŐN IS, de eljött a boldogsá­ga, amikor úgy dolgozhat, hogy magá­nak is öröme telik benne. XVESZTL MÁRTA színvonalát, értékét és a iól minősítettek különböző bemu­tatókat tartanak majd a me­gyében. Ez a módszer azért jó, mert az együtteseket aktívabb, jobb játékra serkenti, elmé­lyültebb munkát kíván meg tőlük. — A kulturális szemlén kí­vül milyen rendezvényekre számíthatunk? — Megrendezzük az irodal­mi színpadok tájbemutatóit májusban. Somogy, Tolna, Vas, Fejér, Veszprém, Győr-Sop- ron, Zala és Baranya megye legjobb irodalmi színpadjai versengenek. A nemes ver­sengésben jó helyezésit elérők országos bérmutatókon vesznek majd részt. — A művészeti csoportok hogyan szervezik meg elő­adásaikat? Honnan veszik a művészeti anyagot? Ki rendezi, ki végzi például a szereposztást? Tímár Irma, a tanácsadó vezetője válaszd ezekre a kérdésekre. — Mi foglalkozunk a művé­szeti csoportok eszmei patro- nálásával. Mii biztosítjuk a kultúrotthonok vezetőinek, munkatársainak, a tisztelet- díjas csoportvezetőknek to­vábbképzését. Van például két éves színjátszórendezői aka­démiánk. Ott húsz ember ta­nul. Aztán alapfokú rendezői tanfolyamokat, konferenciákat tartunk, többek között Mohá­cson, Szentlőrincen, Komlón. A karnagyoknak, táncoktatók­nak elméleti előadásokat. Fel­készítjük a csoportokat arra, hogyan kell egy műsort össze­állítani, hogyan kell a játékra, előadásra kerülő műveket ösz- szeválogatni. — Mit várnak ettől a gaz­dag oktatási programtól? — Elsősorban az együttesek művészi színvonalának emel­kedését. Nagyon sokat kell se­gítenünk még, mert vidéken az eldugott kis falvakban most ismerkednek meg az emberek a művészettel, az irodalom­mal és nagyon megnőtt az em­berek igénye is az előadások­kal szemben. Szeretnénk, ha a megyében minden emberhez eljutna nagy íróink, költőink szava, szeretnénk, ha a leg­jobb alkotások kerülnének be­mutatásra. (Szütsi T

Next

/
Thumbnails
Contents