Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
6 NAPLÓ 1962. ÁPRILIS IS. ' Kádár János elvtárs beszéde a szocialista brigádvezetők tanácskozásán (Folytatás a 2. oldalról.) krumpli, vagy hagyma, méghozzá megfelelő áron. Ne haragudjanak a szójátékért, bár nem egészen az: mi az örvendetes ezeknél a bajoknál? Az, hogy az emberek ezeket úgy tartják számon, mint valami örökös átkot, ami addig fogja őket kísérni, amíg élnek. Jelenlegi bajaink, nehézségeink, amelyeket persze nem szabad semmibe vennünk olyanok, amelyekről minden ember tudja, hogy az átmenet nehézségei, amelyeket le fogunk küzdeni. Népünk megszabadul ezektől az időszaki bajoktól, azután nem pillanatnyi, hanem a nagyobb, a hosszabb időre szóló nehézségektől és a lakásgondoktól is. És végül az egész társadalom tovább lép előre, a szocialista társadalom alapjainak lerakása, szocializmus felépülte után a kommunista társadalom építése felé. Feladataink külpolitikai téren Harcolunk a háborús maradványok megszüntetésért, Nyugat-Berlin kérdésének ren dezéséért, a német békeszerződésért. Azután harcolunk a múlt olyan maradványainak megszűnteiéért, mint a gyarmati rendszer. Küzdünk közbeeső megoldásokért is. Ismeretes, hogy a szocialista országok, közöttük a Magyar Népköztársaság külpolitikájában a végcél az általános és teljes leszerelés, az, hogy az emberiséget örökre meg lehessen szabadítani a háború fenyegetésétől. Ezt szem előtt tartva támogatunk minden értelmes közbülső megoldást is. Tehát ha atomfegyvermentes zóna felállításáról, vagy az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről van szó, akkor a szocialista világ ezt helyesli és támogatja. Mik a teendőink? Erősítenünk kell rendszerűn két, ébereknek kell lennünk, honvédségünket is kellő szín ten kell tartanunk, de növelnünk kell termelésünket is. Erősítenünk kell belső egységünket és internacionalista egységünket is. mert amíg a mi népünk egységes, ha a mi népünk a szocialista országok népeivel vállvetve, szoros szövetségben. egy frontban tömörül, nincs a világon olyan erő. amely népünk szocialista vívmányait és céljait fenyegetni tudná, vagy meg tudná semmisíteni. Ez a mi fő feladatunk, és ne haragudjanak, hogy most így kapcsolom össze a dolgot: aki a szocialista brigádmozgalmat tovább akarja fejlesz teni, tovább akarja erősíteni, annak számon kell tartania a tennivalók között népünk belső egységének további erősítését is, és a mi nagy nemzetközi egységünk további erősítését is. Ki kell szélesíteni a mozgalmat a mezőgazdaságban is A szocialista brigádmozgalomnak tehát e feladatok meg oldását kell segítenie. Ehhez mindenekelőtt a mozgalom egészséges fő vonásainak megerősítése. valamint a mozgalom további kiszélesítésére van szükség. Ki kell szélesíteni e mozgalmat á mezőgazdaságban is. A legkézenfekvőbb ez a gépállomásokon és az állami gazdaságokon, de a szövetkezeti parasztság is bekapcsolódhat, természetesen formájában eltérő módon. Azt is a szocialista brigádmozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább egész népünkben a munka becsületét. Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók nagyon nagy többsége rendesen, lelkiismeretesen dolgozik, de vannak emberek, és számban nem is olyan kevesen, akik nem végeik el a maguk munkáját. Nem akarok egy szakmát sem megsérteni, de majdnem minden szakmában látni felületesen elvégzett munkát. Az embernek kedve volna megkérdezni, hogy maga ezt fize" tésért csinálta, vagy társadalmi munkában, mert ha társadalmi munkában csinálta volna, akkor is becsületesebben m&g kellett volna csinálnia; Ez kevés ember bűne. Ez a kevés szégyeníti meg a munkásembert. a dolgozó embert. Nem szabadna ilyennek lenni. Ha valaki munkásembernek, dolgozó embernek tartja magát, akkor az legyen olyan, amilyennek a munkásembernek, a dolgozó embernek lennie kell. Vannak a mozgalomnak konkrét kérdései is. így mindenekelőtt a termelékenységet kell emelni. Vagy olyasmi, amiről kevés szó esett: a minőségi munka követelménye. Abban a szocialista brigádban látom én az igazi jövőt, ahol a munkás ráteszi jegyét a termékre, és az mehet a fogyasztóhoz, a külföldi vevőhöz akár baráti országba, akár kapitalista piacra adjuk el, az szavatolt minőségű áru. Sok helyen átvette a szocialista brigád gondozásba a gépeket. Láttam ilyesmit néhány helyen és megmondom, példásan voltak karbantartva, nem rosszabbul, mint ahogyan a hivatásos karbantartók azt teszik. Összes célunkat csak akkor érjük el, ha az emberekben bízunk; Sok szó esett a tanácskozáson a szocialista embernevelésről. Ha az érdekeltek nem haragudnának meg, mondanék egykét apróságot. Csepelen láttam egy brigádnaplóban egy képet. A brigád tagjai voltak rajta lengyelországi utazásukon. Érdekes — mondtam — hát hol vannak a feleségek? Azok otthon voltak. A férjek tehát elmentek Lengyelországba kirán dúlni. Ez önmagában nem rossz dolog, de talán még jobb lett volna, ha a szórakozáshoz Lapzártakor érkezett: Kaposvári győzelem az NB III. kiesési rangadóján Kaposvári Dózsa—Pécsi Vasas 2:1 (2:1) BTC-páilya, 300 néző, vezette: Fehér. Kaposvári Dózsa: Molnár n. Hartmann, Molnár I., Güth Szeretcz, Nagyréti — Pamel, Bó- dis, Csima, Veverám I., Farkas. Edző: záborszky Jenő. Pécsi Vasas: Szili — Oszvald, Becsei. Schillinger — Jakab, So- mogyvári — Hoyck, Szopka, Stel- zaramev, Farkas, Bánfai. Edző: Szám Frigyes. A kaposvári csapat talált előbb magára és ügyesen kihasználva a hazai védelem hibáit, hamarosan kétgólos vezetésre tett szert. A S után kiegyenlítetté vált a majd fokozatosan úgy is kevésbé hozzájutó feleségeiket is magukkal viszik. Találkoztam a szünetben egy kislánnyal is — bocsánatot kérek tőle, hogy kibeszélem, — aki KISZ-brigádban van. Egy mackót szorongatott a kezében. Kérdezem, hogy micsoda ez. Azt mondja: kabala mackó. — Miért kell ez? — Azért, mert ma 13-a van, péntek is van. (derültség). Persze, a kabala magában véve semmit sem segít, de hát még vannak, akik magukkal hordják. Ez persze, nem annyira fontos, de ha a szocialista emberről beszélünk, ezt is látnunk kell, mert mindez együtt mutatja, hogy a munkának e téren is micsoda lehetőségei és feladatai vannak! (Élénk derültség és taps.). Mindebből az látszik, hogy mennyi figyelemre, tapintatra, emberi türelemre és meggyőző szóra van szükség, s hogy mindezeknek milyen nagyszerű kerete a szocialista brigád! Foglalkozni szeretnék még egy kérdéssel. A szocialista brigádmozgalom a szocialista verseny egyetlen korábbi formáját sem helyezi hatályon kívül színén csak védelmi hibából tudott elérni. A XI. félidőben a Vasas lépett fel támadólag, a kaposváriak védekezésre szorítkoztak. Ebben a játékrészben keménnyé vált a küzdelem, mindkét fél részéről sok szabálytalanság fordult ©lő. A helytelen felfogásban játszó pécsi ötösíogat támadásait rendre hárította az önfeláldozó;-,n játszó kaposvári védetem, így az eredmény nem változott. Ezzel a vereséggel a Vasas sorsa megpecsételtnek látszik az NB m-ban, Góllövők: Pamel, Veverán I., illetve Szopka. Jók: Molnár j., Nagyiréti, Veverán I„ illetve Osz- tdüL • öotaogyvárt Továbbra is szükség van egyéni versenyre, brigádversenyre, a szakma kiváló dolgozója cím, a szakma ifjú mes tere cím elnyeréséért folytatott vetélkedésre is, mindez hasznos, jó dolog, s mindezt erősíteni kell. S ugyanígy a szocialista verseny új hajtása a szocialista munka műhelye, üzeme címekért induló vetélkedés ugyancsak nem helyezi hatályon kívül a szocialista brigádok mozgalmát. A szocialista brigádmozga- lom akkor lesz egységes, ha százezrek versenyzésére épül. Ugyanígy a nagy egység, a szocialista gyár sem épülhet másra, mint az abban a gyárban dolgozók döntő többségére, azokra, akik szocialista brigádok mozgalmában vesznek részt. Ezt a további lépést azonban nem szabad elhirtelenkedni. Nagyon helyes az az álláspont, hogy a szocialista üzem, műhely címért folyó verseny feltételeinek kidolgozásával valameddig még várni kell. Ha majd tízezer és tízezer ember gondolkodik ezen, ki fogja alakítani a helyes ismertető jeleket, s azután jöhetnek azok, akik összefoglalják a tapasztalatokat és általánosítanak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mozgalom dolgozóit tel jesen magukra lehet hagyni. A politikai, a társadalmi és gazdasági vezetésnek most már az a feladata, hogy a brigádmozgalmat ne valami külön te hernek nézzék, hanem a feladatok megoldását segitő erőnek tekintsék. Ha ezt megértik, ha számukra a szocialista brigádmozgalom nem felesleges teher, hanem olyan erő, amire építenek, akkor a rájuk bízott összes kérdéseket is jobban meg tudják oldani. Elvtársak, azt hiszem, hogy ez az értekezlet feltétlenül előbbre fogja vinni az egész mozgalmat, lendületet fog adni annak. Itt nemcsak a brigádvezetők és a brigádok küldöttei erősödtek, de úgy gondolom, hogy az a 270 ember, aki itt a párt, a szakszervezetek, a kormány és különböző más, ebben az ügyben illetékes szervek részéről jelen van, nem kevésbé erősödött ennek az értekezletnek a tapasztalataitól és hatásától. Először is azért, mert egy kicsit jobban megismerkedtek e mozgalom tapasztalataival. Másrészt pedig azért, mert az embereknek — hogy így mondjam —, a szocialista meggyőződése is erő södött ennek az értekezletnek a hatása alatt. Sokat mond számomra erről a felszólalásra jelentkezések nagy száma is. Azt jelenti ez, hogy az itt összegyűlt embereknek van mondanivalójuk, szívügyük valami, amit előre akarnak mozdítani, kérdezni, követelni akarnak valamit. Ez a tanácskozás az önök számvetése és ezután következik egy nagyobb számvetés, amit majd a párt végez el a párt kongresszusán. Most nekünk is újra át kell gondolnunk munkánkat, és meg kell néznünk, melyik része jó, melyik szorul javításra. A szándék, az óhaj és a remény is az, hogy a párt kongresszusa két feladatot fog meg oldani: egyrészt még jobban megerősíti politikánk irányvonalát, másrészt megjavítja annak gyakorlati végrehajtását. De, ha már a pártkongresz- szus szóba került és alkalmam nyílott Önökhöz szólni, Önöknek is és önökön keresztül a nagy számú hazafias érzésű magyar dolgozónak szeretném megköszönni szocialista kiállásukat, azt, hogy munkafelajánlásokat tettek a pártkongresz- szus tiszteletére. Ezért köszönetét mondunk Önöknek és a Központi Bizottság nevében kijelenthetem, hogy a párt a szó nemes értelmében igyekszik majd ezt a bizalmat és megtiszteltetést becsülettel megszolgálni. (Nagy taps.). Szeretném, ha ennek az értekezletnek minden résztvevője azzal az érzéssel mehetne innen haza, hogy helyes úton jár, hogy ő egy hatalmas, nagy és legyőzhetetlen erőnek részese. Kádár János elvtárs beszédét a tanácskozás részvevői hosz- szantartó, lelkes tapssal fogad ták. A szocialista brigád vezetők országos tanácskozásának felhívása 1962. április 13-án és 14-én a szocialista brigádvezetők és a szocialista brigádok küldöttei országos értekezletre gyűltek össze. A tanácskozáson résztvevő 1000 küldött, a szocialista brigádok tagjai, valamint a „Szocialista brigád” címért küzdő dolgozók képviseletében résztvevők tanácskozása behatóan megvitatta a szocialista brigádmozgalom helyzetét és a soronlevő tennivalókat. A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása felhívással fordul a munkásokhoz, mérnökökhöz, technikusokhoz, agronómusokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz, valamint a szellemi munka egyéb területein, továbbá a közlekedésben, a kereskedelemben, az állami gazdaságokban. a gépállomáso kon és a termelőszövetkezetek dolgozóihoz. Vegyenek részt tömegesen a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa tiszteletére kibontakozó szocialista munkaversenyben. Maradéktalanul teljesítsék az iparban és a mezőgazdaságban az NAÄY ISTVÁN*. KEI UMtto'zÁí! Emléket állítok két lánynak. 1945 március utolsó napján találkoztam velük, egy éjszaka. Csak a nevüket tudom: Agnes és Julika. Agnes jeltelen sírban fekszik Sopron egyik köztemetőjében. Julikát még azon éjszakán tovább vitték. A városon keresztül — az országhatár felé — végeláthatatlan sorokban lomha karaván imbolygóit, nyúzot- tan, fáradtan. Birkanyáj, katonai jeep, ökrösszekér, alakulatát kereső honvéd, ponyvával takart lovaskocsik, pantallós városi lány, csontig soványo- dott tehéncsorda, nyomában subás alföldi paraszt, babakocsit toló gyerek, biciklire pakolt család összekavarodvo ment... valahová. Sopronban maradtunk. Azon az emlékezetes napon több bombatámadás érte a várost. Az óvóhelyünkön, egy-egy bomba közeli becsapódására a sebesültek imádkozni kezdtek. Aztán elcsendesedett minden. Mi pedig elindultunk a városba. Megszoktuk már a mentést. A város közepe felől látszott, hogyan dőlnek egymásra a házak. Égő gerendái ropogva, surrogva, recsegtek a szemerkélő esőben és millió szikrát szórtak az alacsonyan szálló felhőkig. Arra felé tartottunk. Botorkálva lépkedtünk « sötét utcákon. Utunkban megállított bennünket két egymásra dőlt óriás fatörzs. A sötétben kivettük, hogy a ko- csiúton darabokra szaggatott ló fekszik keresztben, a másik ló egy ház falához dobva, gerincére fordulva támasztotta az ablakját. Előttünk pedig a fa koronája alatt parasztszekér kerekeivel az égnek meredve feketéllett. — Ez telitalálatot kapott — jegyezte meg egyikünk. — Az úristenit neki, ott meg emberek fekszenek — kiáltott fel a másik. És neki a fának. Áttörtük magunkat az ágakon és pislogó zseblámpánkat körüljárattuk az utcán. Először a férfit vettük észre. Kenderből font gyeplőt markolászott görcsösen a kezében, és behorpadt melléhez szorította, lába az első saroglyába volt beakadva, feje a földbe fúródva, rajta kettétörve a kocsirúd. A szekér oldalánál idősebb nő teste formátlanodott. Tépett ruhadarabok csavarodtak arca körül, bírkabőr bekecse és szoknyája a hátán végig fel volt szaggatva. Távolabb a gyalogjárót szegélyező kövek között^ feje fékeit aikulcsoli 1962. évi terv célkitűzéseit, az iparban és a mezőgazdaságban a munka termelékenységé nek fokozásával, a műszaki színvonal fejlesztésével, csökkentsék a termékek önköltségét, teljesítsék hiánytalanul az exportterveket, takarékoskodjanak anyaggal, szerszámmal, energiával. Mindenki a maga területén teljes erejével munkálkodjék hazánk további felvirágoztatása, népünk jóléte és felemelkedése, a szocializmus felépítése érdekében. A tanácskozás hívja és várja a tudomány és a technika, a kultúra munkásait, akik sok segítséget adhatnak a szocialista brigádmozgalom fellendítéséhez, a technika szakadatlan fejlesztéséhez és alkalmazásához, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapításához, műveltségének emeléséhez és a szocialista kultúra iránti igények növeléséhez és kielégítéséhez. kezű fiatal lány, arccal a járdára borulva feküdt mozdulatlanul. Magasszárú cipője furcsán fordult oldalra, lábszárához, csak tépett harisnyájának foszlányai tartották. Körülötte fekete-vörös lé csordogált. Megdöbbenve álltunk! Iji1 gyikünk zsebtükröt vett elő és a járdán fekvő lány szája elé tartotta. A zseblámpa kék fényénél látni lehetett, hogy a kopott tükör vékonyan bepárázik. —: El! — kiáltotta felénk. — Él a lány! — Egyszerre akartunk odarohanni, amikor a kocsi alól nyöszörgői mocorgás átütött meg bennünket. Vékony gyereksírás bugyborékolt a deszka darabok közül. Néhány perc múlva tágra meredt szemű lány bámult a zseblámpa fényébe. Sértetlennek látszott, Elsőnek én rohantam hozzá — mozgattam kezét, lábát, — de csak szaggatottan lihegett, sérülés nyomát nem vettem észre rajta. Közben a fiúk, egyik kocsi oldalából rögtönzött hordágyat készítettek, ráfektették a nagyobbik lányt — betakarták katonaköpennyel, aztán felemelték a kocsioldalt — én pedig nyomukban, karomon a kislánnyal — visszaindultunk az óvóhelyre. Menet közben valami tárgy tompán Roppant a járdán, megálltunk, felvettük. A hordágynak használt kocsi oldaláról esett le a névtábla. A sáros, görbült pléli- lemezről, csak ennyit tudtunk kibetűzni: „Erdösszentgyörgy" Ez a család onnan, abból a kis erdélyi faluból indult el, és Sopronban a várkörúton véget ért számukra a háború A pincében feszült csend fogadta érkezésünket. A fiúk a hordágyat betolA tanácskozás résztvevői fel hívással fordulnak az üzemek, a gyárak, a földek és a szellemi munka műhelyeinek dolgozóihoz, a munkásokhoz, parasztokhoz és értelmiségiekhez: — Emeljük még magasabbra a szocialista brigádmozgalom zászlaját, pártunk kongresszusa tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenyben és köszöntsük új munkasikerekkel népünk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak VIII. kong« resszusát! Az ÉM. Komlói Állami Építőipari Vállalat azonnali belépésre keres kőműves, dem, burkoló parkettás, via-, villany- saerelő szakmunkásokat, valamint kubikosokat is firfi segédmunkásokat Jelentkezés Komló. Kossuth Lajos u. 13 sz. illetve a vállalat pécsi kirendeltségén Pécs, Rákóczi út 25 sz. alatt. ták két szalmazsák közé, én pedig a szótlan kislányt odaültettem a nagylány fejéhez egy szalmazsák fejvánkosára. Valahonnan orvos érkezett. Letérdelt a hordágy mellé és hosszan nézte a mozdulatlan lány finom metszésű arcát. Gyengéden végigsimította hóm lokát, onnan tovább remegett ujja az ívelt szemöldök felé. majd megállt a lány fekete szempilláinál. De csak a keze. Tekintete a furcsán kifordult cipőre meredt, amit tépett harisnya foszlányai tartottak... de már csak az egyikét... Az orvos fáradt mozdulattal fel- emélte a lány fényes hajának dús fonatát, elhelyezte a szív alakú arca két oldalán... és a hosszú fekete haj gyászfátyolként övezte a lány hófehér arcát. Ekkor váratlanul megszólalt a kislány: — Ágnes alszik. Ne ébreszd fel, bácsi. — Alszik — válaszolt az orvos, majd felállt. A kislány megint megszólalt. — Ágneska alszik... és Julika nem sir... h kkor tudtuk meg a kis^ lány nevét. Julika. És eb be a néma döbbenetbe ez a suttogó gyerekhang hozta visz- sza a távozott jelent. Egyszerre beszéltünk hozzá mindannyian. Felem?.lük, kézről kézre adtuk, füty 'úrésztünk neki. Julika pedig fcleljetett, gyerekesen, kedvesen nyújtotta az „i” betűt. A karján lóg3 retikült maga elé tette és nevetve mutogatott a lakktáska horpadt fedelére, amelyről visséatükrörolt $• őkz hr.fr. Vele nevettünk ml is. Aztán megfogta a táska Tűzgombját, csavargatta, húzogatta, mígnem kinyílott a teteje és a t
