Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-12 / 85. szám

ms. Április h IVAI»IÓ 3 Versenyerkölcs - szocialista erkölcs Meglepetten néztek egymásr i a Mohácsi Selyemgyár ve­dtől. amikor értesültek arról, agy az egyik gyenge brigád lilyen hirtelen feljavult zinte egyik napról a másik- l A minősége is jobb az ál- áuk szőtt selyemnek, a se­jtjük is lényegesen csökkent. — Ez már igen, mondta az ;azgató, ez szép fejlődés. — Meg kéne nézni köze- ibhről. hogyan érték el — sóit a szakszervezeti titkár, — Át kellene adni a tapasz- lataikat a többieknek is — vasolta a párttitkár. Elmentek, megvizsgálták t ílyzetet. S mikökben vizsgálódtak, abb meglepetés érte őket Találtak egy másik brigá- >t, amelyik ezelőtt a legjob- uk között volt és most hirte- n megemelkedett a selejtje. ajdnean olyan arányban, int amilyen arányban a má­it brigádé csökkent itt üres voltaselejtláda, itt tele lett. A rejtély pedig ugyanolyan ratlanul oldódott meg, maiit nilyen váratlanul keletke- tt. Rajtakapták a brigád yik tagját, amikor a selej- i árut éppen áthordta a ásók brigád portájára; Érthető az igyekezet, min- nki szeretne jó eredménye­it felmutatni. De a csalás nem érthető, mert ilyesmit akiinek nem szabad elkövet- í, aki mumkaversenyben n. Annak pedig különós- pp vigyáznia kell a becsű­iére aki a szocialista bri- d címért dolgozik, hiszen ez cím azt jelenti, hogy aki ei­erte, az nem csak a msun- ,ban. hanem a magatartásában is szocialista ember. A szocialista emberre pedig jellemző, hogy miközben a lető legkiválóbb eredmé- ekre törekszik, segíti a gyen bbeket. tovább adja tapasz- atait és tudását, hogy utol­ják öt a lemaradók. Hiszen pen ez a szocialista verseny Ija és lényege! Az a célja, gy mindenki, aki részt vesz versenyben, érje el a leg- abakat és érjen el ezzel ál- ános emelkedést! De hogyan lehet a legjob- kat elérni, sőt elhagyni? A szocialista versenyben akis úgy, ha a legjobbak m rejtik véka alá tudásukat, gítik azokat is, akikkel ver- nyben vannak, mert nem ző érdekeket, hanem a nagy alád. a gyár, sőt az egész őr­ig érdekeit tartja szem itt. AM pedig nem munkával, nem tudással és szorgalommal, hanem furfanggal, csalással, mások eredményeinek leron­tásával akar emelkedést, fejlő­dést, eredményt kimutatni, az nem érti a szocialista verseny célját és lényegét Erkölcste­len módszert alkalmazni a siker érdekében, a győzelem kivívásáért nem lehet A kapitalista „verseny” er­kölcse megengedte, — sőt táp­lálta — a mindenáron való előrejutást. A tőkés verseny­ben az tett szert jó névre, er­kölcsi és anyagi elismerésre, aki a legravaszabb volt aki be tudta csapni a másikat A szocialista verseny erkölcse másfajta erkölcs! Nálunk már lehetetlen a spekuláció, a mások becsapá­sa, az erkölcstelen manipulá­ció. Mivel nincsenek tőkés osztályok, nincsen tőkés ver­seny sem, A termelés, a mű­velődés, a fejlődés jelentős hajtóereje a mi társadalmunk­ban a szocialista verseny, amely egy-egy gyáron belül, egy-agy iparágon belül, egy- egy üzem sok-sok munkása között, brigádok között, üzem­részek között folyik. Nem azért, hogy ebből a verseny­ből egyes gyártulajdonosok, a tőkés osztály egyes csoport­jai, vagy a tőkés rendszer húzzon hasznot, — mert ez a rendszer örökre a múlté. — Letűnt, és soha semmiféle erő nem képes azt visszaállí­tani. De nem tűnt ei még az em­berek gondolkodásmódjából az erkölcstelen tőkés rendszer maradványa. Példák mutatják, hogy a munkásosztály egyes tagjaira is hatott a tőkés rend szer ideológiája Maradványai a mások munkája iránti kö­zömbösségben, lebecsülésben, a mások rovására elérendő si­kerekért folytatott spekulá­cióban még megvannak. Aki megkísérelte ezt az „ár­tatlannak” tűnő kis csalást, — de nem gondolta meg alapo­san, hogy mit tesz. Nem látta át, hogy saját magának is kárt okoz, a brigádjának is, ami­kor „csak egy“ brigádot akart becsapni, hogy az ő brigádjának a se- lejtje eltűnjön. A brigád min­den tagja híve a mi igazságos rendszerünknek, dolgozni is szeretnek. Amikor a vezetők megvizsgálták a helyzetet, rájöttek, hogy nagyrészben nem is a brigád tagjai voltak hibásak abban, hogy sok volt a selejtjük. Volt hiba a gé­pekben is, az anyag sem volt mindig a legjobb, a sok gép­javítás és átszerelés is hátrál­tatta őket a munkában. Csak a módszer, a „furfang" volt helytelen, ahogyan a le­maradást pótolni akarták; Megbeszélték velük a hely­zetet a vezetők. Dolgozótár­saik is a fejükre olvasták a rafinációt, ffigyelmeztették őket a szocialista verseny­erkölcs kötelező szabályaira. Megértették, belátták, hogy kárt okoztak a szocialista ver­senymozgalomnak, a gyárnak és önmaguknak is. Azóta sem­mi baj velük, munkával, ta­nulással, becsületes magatar­tással tették jóvá a bűnt, amit elkövettek. Gyevi Károly Kivonultak a gépek megyeszorte Valahogy úgy vagyunk most az idővel, mint az a futó, aki­nek még a tized másodperce­kért is küzdenie kell. Ha nem tudja ledolgozni a tized másod perceket, akkor elveszti a ver­senyt. Nekünk most a hátrányt kell behoznunk és itt is számít minden óra, minden perc. Ezt tudják a termelőszövet­kezetekben is. Ezért is olyan népes a ha­tár, amikor dolgozni lehet. A mohácsi Uj Barázda Termelő- szövetkezetben is kivonultak a fogatok, a vadonatúj gépek. Szabó Pál és Kalkán János, a termelőszövetkezet új gépével veti a heremagot. Transzformátor-leégés okozta a tv-adó kedd esti üzemzavarát Száz percre csökkentették a hiba kijavítását az adó szolgálatban lévő KISZ-fiataljai Semmi rendkívülit nem mu­tatott kedden este negyed nyolckor a Misina-tetői TV- adóállomás képernyője: „ment” az adás és az adókeze­lők, Tarnóczai János csoport- vezető, Mielcsarek László, Tő- lösi Péter és Szilvási Béla technikusok megszokott mun­kájukat végezték. A televízió nézői éppen a telesport műso­rán szórakoztak, amikor az adó ból füst tört elő. A képadás azonnal megszűnt, s a baranyai és pécsi televízió- tulajdonosok nagy aggodalmá­ra egyetlen képernyőn sem je­lent meg „A hiba nem az ön Az autóbuszok fogyasztása az üzemanyag-adagoló beáttí- ísától függ A PKV javítóműhelyében Sudár Károly végzi rt a munkát, fékpadon beállítja, majd. a járatokon üzem Ízben is ellenőrzi a helyes működést. Ez jelentős üzemanyag- agtakarítást eredményez: körülbelül 10 százalékot, havonta Uaa S—6 títtfogyasztó kocsit számítva. Foto: Czako készülékében van” jelzés. Az élelmesebb nézők azonnal ér­deklődtek a postai tudakozó­nál, ott azonban csak később tudtak felvilágosítást adni. — Éppen 19 óra húsz perc volt — mesélik az izgalmukon túljutott technikusok — ami­kor az adóból előtört a füst és égő kábelek jellegzetes szagát éreztük. Rögtön az adószek­rényhez rohantunk, hogy meg­keressük a füst okát. Az adó vezetője szerint az ilyen „füstös” hibák okát nem kell soká keresni, a tűzforró, füstölgő alkatrész azonnal fel­hívja magára a figyelmet. Eb­ben az esetben is így történt: egy percen belül megállapítot­ták, hogy a képadó egyik tra­fója égett le. Ahhoz azonban már alaposabb vizsgálat kel­lett, hogy kiderítsék a leégés okát. — Ha ezt nem vizsgálnánk meg lelkiismeretesen — véle­kedik Sugár Gusztáv, az adó­állomás vezetője — hiába cse­rélnénk ki a leégett transzfor­mátort, az új ugyanúgy leégne, sőt komolyan veszélyeztetné az egész adó épségét is és több napos üzemzavart okozna. A hiba megkeresése időt rabló, alapos munkát igényel, s egyáltalán nem egyszerű do­log, ha tudjuk, hogy a legki­sebb üzemzavart is azonnal je­lenteni kell a Posta Vezérigaz­gatóságnak, a Rádió és TV mű szaki igazgatóságának. így történt most is. Azonnal összeköttetésbe léptek Buda­pesttel, a vezetővel, de a négy fiatal technikus — valamennyien KISZ-tagok — önállóan, percet sem késle­kedve, hozzáláttak a hiba oká­nak felderítéséhez. Gyors mű­szaki ellenőrzéssel megállapí­tották, hogy „egyéb” hiba nincs, „csak” a transzformátor volt zárlatos, tehát egyszerű cserére van szükség. Igenám, de a TV-adóban sokféle kisebb nagyobb transzformátor van tartalékban, csak éppen olyan nem volt, amit a leégett helyé­re tehettek volna. Rövid meg­beszélés az üzemvezetővel és a fiatal technikusok idegessé­güket legyőzve újabb lendület tel láttak munkához. Nem akarjuk részletezni, mi történt a Misina-tetői TV-adó­ban azokban a percekben, amikor a tv-tulajdonosokban még nem dőlt el, hogy saját készülékük ment tönkre, vagy valóban az adásban volt a hi­ba, a lényeg az, hogy az adó dolgozói az egy leégett transz­formátor helyébe szokatlan megoldással, több kisebb tra­fót „kábeleztek” be. Amikor egy-egy zavar kelet­kezik a televíziós adásban, a nézők azt szeretnék, hogy ne tartson soká, ugyanezt kíván­ják az adó dolgozói is, hiszen munkájuk eredményességét a hibák számán mérik le a né­zők. A pécsi TV-adó több éves statisztikája szerint a műsor­időnek mindössze egy-két ti­zed százalékát teszik ki az üzemzavaridők, s hasonló üzemzavaruk még soha nem volt A kedd esti transzfor­mátor-csere száz percig tartott. Habár a tv-nézők számára túl­ságosan hosszúnak tűnt ez az idő, mégsem volt az, mert a hiba kijavítása napokig is el­tarthatott volna, ha a szolgá­latban lévő KISZ-fiatalok és az adó vezetője nem elég lele­ményesek. Hiszen a trafó te­kercselését soron kívül is csak ma reggelre végzi el a VUla- mosgépjavító KTSZ. Sokan érdeklődtek szerkesz­tőségünkben is, hogy miként fordulhatott elő az üzemzavar. — Sajnos, ez velejárója minden bonyolult műszaki be­rendezésnek. A leggondosabb karbantartás ellenére is szá­míthatunk rájuk, hiszen as anyagok rejtett hibái előre nem láthatók. Azonban, mint kedden este is történt, a lehetőségek hatá­rain belül gyorsan ki is javít­ják ezeket. Harsány! Márta Tőlük nem messze fogatos vetőgépek gyülekeznek. Mint a vándormadarak, amikor útra lehet dolgozni kérem. Jobban meg kellene szervezni a mun­kát. Nem ez az első eset. Teg­napelőtt is vetni mentünk. Még azt sem tudták megmon­dani, hol a vetőmag. Nem mé­rik le a területet, azt sem tud­juk mennyit kerestünk. így nem lehet dolgozni, kérem. — mondja és lassan elindul hat vetőgép a városba: megtudni, mit kell tenniök a határban. Furcsa eset. Valóban változ­tatni kell a munkaszervezésen, mert ha valamikor, akkor most nem lehet megengedni egyet­len üres kilométert sem. A mohácsi Uj Barázda föld­jével határos a kölkedi tsz. Ebben a termelőszövetkezetben bizony gyengén fizettek a múlt évben, de a tagok nagy reményekkel kezdték a mun­kát. Mihálovics István egész­nap ott áll szétterpesztett láb­bal a hengeren. Nem könnyű dolog. — Iparkodni kell, mert utol ér a vetőgép. Mindenki dolgo­zik nálunk. Egyik itt, másik ott Zabot, cukorrépát vetnek. Szorít az idő. És, ha megké­kelnek. Elindulnak a kocsik, sünk, akkor fuccs a jövedelem- utánuk a vetőgépek. Ki az út- nek is. ra. Mi történt, befejezték a ve- Ez a hangulat falun. A ter- tést? melőszövetkezetek túlnyomó Az első kocsin ülő Bajai többségében alaposan nekilát- Mátyás kissé dühösen mondja: tak a lemaradás behozásának, — Fel kellene egy kicsit mint például a siklósiban, ahol frissíteni a brigádvezetőket a jövő héten már a kukoricát é nálunk. A brigádvezető a tá­junkra sem jön. Látja: fel­pakoltunk egy csomó borsót. Azt mondták ezt vetjük ma. Most tíz óra. Kész a vetés. Most mehetünk be az irodára megkérdezni: „Hová kell men­nünk? Mit vetünk?” így nem akarják vetni, de sajnos, még találkozni olyan példával is, mint a mohácsi, ahol rosszul szervezik a munkát. Ennek a rossz munkaszervezésnek, ha nem javítanak rajta, bizony zárszámadáskor is kárát lát­hatják. Tömegesen vonulnak a darvak Megjöttek a fülemülék A Dél-Euró pában vagy Af­rikában telelő vándormadara­ink két-három héttel később érkeztek a szokásosnál Jöttek ugyan a márciusi tél közepén a már úton levő „szálláscsi- nálók”, sőt, gólya- és fecske- párok is, a zöm azonban csak most érkezik. A hóban-fagy- ban érkezett gólyákat a lakos­ság szinte mindenütt párt­fogásba vette és — a vízivilág megéledésédg — sikerült átmentem őket. A jelentések szerint fecske nem pusztult el számottevő mennyiségben. A nagykunsági és a tiszántúli tavak környéke az utóbbi na­pokban egészen benépesült. Most kezdődött meg a darvak nagy tavaszi vonulása: huszas- harmincas csapatokban húznak észak félé, a a csapatok szin­te egymást érik: nyilván a me­zed munkálatokhoz hasonlóan, a madárvonulásban is torló­dást okozott a tél kitolódása. Tömegesen érkeznek — s már többhelyütt fészkelnek — a fecskék, a gólyák, a füzike­félék. Legutóbb már búbos­bankát, örvös légykapót is lát­tak. A fülemüle is ott „lap­pang” már a bokrok alján, le még nem énekel. A szakembe­rek szerint nótás madarunk kissé válogatós a táplálékot illetően: csak férgeket, pond- rókat és bizonyos fajú rovaro­kat fogyaszt szívesen, ame­lyekből pedig még kevés van. I így hát éhesen nincs keck e énekelni. Valószínűleg csak egy hét múlva kezdődik az er­dőszéleken, bokros kertekben a régvárt fülemüle-koncert. é

Next

/
Thumbnails
Contents