Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
' ms. Április i. NAPLÓ c^smít kézben a párolij Szigetvár legszélső házában van az Uj Élet Termelőszövetkezet kovácspuihelye. Fogatok állnak a műhely előtt, ahonnan messze zeng az üllő és a kalapás hangja. A mester: Balogh István, amint lesúlyt a pöröllyel, az izzó vas- rúdra, csillagok futnak szerteszét a műhelybén, s a gyerekek álmélikodva lesik a kovács minden mozdulatát. Pista bácsi halk szavú, csen des ember, nem kenyere a sok beszéd. Lassan szövődik a beszéd fonala. — Nem vártuk tétlenül a tavasz érkezését, egész télen ál javítottuk a gépeket, szerszámokat. De azért most, — kicsit összetorlódott a munka. — Régóta tartja kézben a nagykalapácsot Pista bácsi? Megáll kezében á pöröly, homlökán feljebb tolja a sapkát, aztán csak elnéz a pir- kadó földek és a zsendülő rétek felé. Az elzúgott éveket idézi, s ellágyult hangon mondja: — Biz régóta! Csend ereszkedik közénk, a vasat visszahelyezi az izzítóba, bekapcsolja a villamos ventillátort, aztán folytatja: — 1915-ben szabadultam. Verőcén egy Kovács György nevű mesternél inaskodtam há rom évig. Ezeikre az évekre mindig úgy emlékezem, mint életem legsötétebb időszakára. Gyakran előfordult, hogy meg szorítottam a kalapácsnyelet, s nem sokon múlott, hogy hozzá nem hajítottam. Amikor letelt az inaskodásom, elvittek az első világháborúba, s itt négy esztendeig dolgoztam a kovács szakmában. Majd uradalmakban és föld birtokosoknál dolgozott. — A grófok és az intézők bizony mindig hátat fordítottak, ha hozzám beszéltek, s ha valamit kértem tőlük, soha nem néztek a szemembe. Az egyik uraságnál, ahol laktunk — közvetlenül a ház végében vitt el az út, s akkora volt itt a sár, hogy a kocsik is tengelyig süllyedtek. A feleségem ide hordta ki a szemetet, hogy ezzel is tömítse az utat. Éppen arra jött az intéző, s rákiabált, nekem meg azt mondta, hogy a szérűn meg kell javítani egy szecskavágót. — Mire állítom fel ott kint? — kérdeztem tőle. — Mit törődöm, én azzal, ha a nyakára állítja is. Csendesen forrt bennem a méreg, de nem szóltam. Másnap, amikor az intéző ugyancsak a lakásunk felé jött, s a feleségem pedig vitte ki a szemetet, jó hangosan, hogy az intéző is hallhassa, odaszól tam: — Hagyd csak azt a szemetet, majd az intéző úr elviszi! Az intéző rákvörös lett, visszarohant az irodába és engem is odahivatott. A dolognak az lett a vége, hogy felmond- tam. 1930-tól 1945-ig Szigetváron, az Andrássy grófnál voltam kovács és bognár. A felszabaduláskor én is kap tam 4,5 hold földet és búcsút mondtam a bognár és kovács mesterségnek. Végre a magam embere leszek — gondoltam. Dolgozgattam a földön, de aztán 1960-ban ismét vissza hozott a szívem a kovács szak mába. Most 64 éves vagyok, a munkát még jól bírom, s szeretek is dolgozni. Tizenkilenc fogat után bizony munka van elég, különösen nyári időszakban, amikor a kocsikerekek is kiszáradnak, s rá- fot kell húzni. — Igazán jól érzem magam a termelőszövetkezetben, s jobban megélek, mint bármikor. A múlt esztendei munkám után is kaptam több mint 8 mázsa búzát, 4,5 mázsa árpát, 3,5 mázsa burgonyát, 9 mázsa kukoricát, készpénzben 1800 forintot, s mindez mellett megvolt nekem is a háztáji földem. Hat gyerekem van, mind szakmára taníttattam, két lányom varrónő lett, egyik fiam kovács, a másik bognár, a harmadik asztalos, a negyedik pék. (Hamar) Kiállítás a Pécsi Dalárda emlékéül Hétfőn délután 5 órakor nyitja meg kapuit a Helytörténeti Múzeum Káptalan utca 2. sz. alatti helyiségében a 100 éves pécsi dalosmozgalom emlékeiből rendezett kiállítás. Először kerül az érdeklődő közönség elé ez a gazdag anyag, mely a Pécsi Dalárda évszázados eseményekben gazdag tör ténetét tükrözi. a főherceg. Anna levelét, amelyben megírja, hogy Molnár nem szabad ember, mert ő már szíve alatt hordja Molnár gyermekét... Mint a megbolygatott méhkas, olyan az udvar. Ekkora blamázs! Óh! Óh! Ájuldozik a „menyasszony’’, a mama, a papa, az egész família. Ismét szaladnak a királyhoz. Nagyobb probléma ez számukra, mint az egész világháború .. . Ferenc József egy tollvonással véget vet az egész cirkusznak: Molnárt azonnali paranccsal az olasz frontra rendeli. Anna pedig ezekben a napokban a cseh- magyar határszélen, egy viharos éjjel bekopog a plébániára. Idős plébános nyit ajtót, csodálkozva nézi a fáradt, esőtől ázott nőt. — Anyakönyvi kivonatért jöttem plébános ur, itt születtem ... — Ilyenkor éjjel, lányom? — csóválja a fejét a plébános. — Majd reggel — mondja. — A szél fúj, villámlik, szakad az eső. — ... nincs hol aludnom ... — mondja halkan Anna. A plébános megszánja, van a házban üres szoba .. /reggelig meghúzhatja magát. ANNA AZONBAN nem aludni, jött. Éjjel összeszed egy csomó anyakönyvi kivonatot, lebélyegzi és mire reggel a plébános felébred, ,a váratlan éjszakai látogatót sehol sem találja ... Anna évekig szélhámoskodik a hamis papírokkal. Hol grófnőnek, hol bárónőnek mutatkozik be. A „grófnőt” szívesen látják nagyúri családoknál Egy szép napon aztán meglép, táskájában a vendéglátó családok ékszereivel. Az egyik helyről 70 ezer forint értékű ékszert lopott. 1926-ban Anna Debrecenbe érkezik — mint Teleki grófnő. A város legelőkelőbb szállodájában nyittat magának lakosztályt. Két kézzel szórja a pénzt és egyik napról a másikra be- játssza magát a város arisztokratáinak körébe. Mindenütt szívesen látják, versengenek kegyeiért. Az egyik nap vacsorára hivatalos a főispánhoz, a másik nap ebédre az alispánhoz. A város és a környék urai boldogok, ha kézcsókra nyújtja kezét. „Született grófnő kehiek alássan” — mondják a férfiak egymásnak. Anna valóban fűúri „allűröket” csillogtat. Sűrűn jelenik meg az ékszerüzletekben, s 3 . 0—2000 pengőn alul nem vásárol. A kereskedők mélyen hajbókolnak, amikor meglátják és öntik elé egész ékszerraktárukat. Anna pedig néha ajkbiggyesztve dobja vissza a pultra a legdrágább ékszert is. A kereskedő pedig veszi elő a féltve rejtegetett ékszereit is, még árengedményt is ajánl, csakhogy elmondhassa: a grófnő nála vásárolt. — JÓ, MEGVESZEM — mondja Anna, azaz a „grófnő” — és kiválasztja az üzlet legszebb darabját. — De annyi pénz most nincs nálam — teszi hozzá halkan. A kereskedő pedig máris csomagolja, nem baj, majd a grófnő elküldi az összeget. Tízezreket érő ékszert szed így össze és már arra gondol: a kicsalt ékszerekkel — „angolosan távozik” a városból, amikor bejelentik: másnap a nagyerdőben felépült klinikai tömböt avatják és az avatásra leutazik gróf Klébelsberg Kunó kultuszminiszter, is. A vacsorán a grófnőnek a miniszter mellett kell ülnie, mint a város legelőkelőbb asszonyának. Anna ekkor megijed, fél, hogy veszít a játszmában, a hitelező kereskedők is naponta zaklatják... Nem baj, még ezt a napot rászánja, ezt a bankot még megüti, — gondolja, aztán úgyis köd előtte, köd utána .. Nagy ünnepség, zenekar, frázispuffogtatás és utána bankett. A miniszter karonfogva vezeti a „város legelőkelőbb asszonyát”, mindenki tapsol, amikor az étterembe érkeznek. Pohárköszöntők hangzanak, éltetik a minisz tért és a grófnőt, az országot, amelynek ilyen előkelő asszonyai vannak, ntint Teleki grófnő... Az emelkedett hangulatban a miniszter közelebb húzza székét a „grófnőhöz”, poharaik összecsendülnek... A szállodában pedig két civilruhás, mogorva arcú férfi böngészi a „grófnő” bejelentőlapját ... Ejfél felé a banketten izgatottság vibrál a levegőben, — hol a grófnő... nem láttad a grófnőt?... Ilyen sokáig elmaradni... — hangzik innen is, onnan is. AZTÁN EGY PILLANAT alatt kirobban a botrány. A szemek kerekre nyílnak, a már felemelj poharakat visszateszik, a vonó megáll a hegedűn... a miniszter zavartan néz körül... Az előbbi hangos jókedv mozdulatlanságba dermed. — Nem én vagyok az egyedüli szélhámos — buggyantak ki a halk szavak Annából, amikor az ötévi börtönt a bíróság kihirdette előtte. — Igaza volt. Csakhogy a nagyobb szélhámosoknak, Molnárnak, Klebelsbergnek legalább anyakönyvi kivonatuk „rendben” volt ■.. GARAT FERENC Tervszerű felvilágosító munkával megoldható a megye iskoláinak körzetesítése Az 1946-ban életrehívott általános iskola sem tartalmában, sem formájában nem volt általános iskola. Azóta sokat fejlődött ez a forma, azonban megyénk iskolahálózatában olyan differenciáltság tapasztalható, mely nem elégíti ki az általános iskola fogalmi jegyeit, s egyre inkább akadályává válik a szocialista tanterv megvalósításának. Ez a probléma a szakrendszerű oktatásban jelentkezik. Baranyában 380 általános iskola van. Érdemes néhány számot ezen belül megjegyezni. Az említett iskolák 11,58 százaléka volt osztott a statisztikai hivatal 1961. szeptember 15-i felmérése szerint. A részben osztott iskolák százalékaránya 16.84, kislétszámú, három tanuló csoportosoké 5, két tanulócsoportosoké 32,63, az egy tanulócsoportosoké pedig 33,95 százalék. A példa világosan bizonyítja, hogy megyénk tipikus helyzetéből adódóan döntően a kislétszámú iskoláké a szó. Ötszáz lélekszá- mon aluli községünk 148, ezer lélekszámon aluli pedig 116 van. Ezer lélekszámon aluli községben osztott, felsőtagozattal rendelkező iskolát létesíteni nem lehetséges és nem gazdaságos, viszont a községek többsége ilyen. Mi hát a kiút? Hogy kicsik a községeink, hogy sajátságos viszonyaink vannak ezt nem szenvedhetik meg a tanulók. A fiataloknak, a jövő emberének egyre nagyobb feladatot kell megoldania. Erre nekünk kell őket felkészítenünk. Nálunk és minden olyan megyében, ahol sok a kislétszámú község; a körzetesítés a kiút. Baranyában ennek az elvnek a helyességét egész sor példa bizonyítja. Több helyen, mint a járási székhelyeken és más jól működő, vonzó iskolákban szinte magától oldódott meg a körzetesítés. A járművel jól megközelíthető iskolákba: a bólyiba, magyarbólyiba, villányiba, beremendibe, harkányiba és bükköséibe nem igen kellett csalogatni a gyerekeket, a szülők is meggyőződtek, hogy ezek jól működő, jól felszerelt iskolák. Ezekben az iskolákban lényegesen többet kaphattak a gyerekek, mint azokban a kisiskolákban, ahonnan jöttek. Voltak persze nehezebb helyek is. Bezedek, Olasz, Ma- gyarmecske, Szentlászló és más községek azok közé tartoztak, ahol bizony nem ment ilyen simán a körzetesítés. Nem volt megfelelő közlekedés, nem volt kialakult tantestület így nem is volt valami vonzó a szülők részére. Ezeket a problémákat megoldották és ezek a körzeti iskolák is stabilakká váltak. Példák bizonyítják, hogy a körzetesítés a szakrendszerű oktatás bővítésének egyik eszköze. Feltétlenül segíti a jobb oktató-nevelő munkát és növeli az eredményességet, őszintén meg kell azonban mondani, hogy előnyei mellett a bejárás a tanulók bizonyos mértékű fizikai — nem egy esetben szellemi — túlterheléséhez is vezet. Ezt a problémát is helyes megvizsgálni és a szükséges intézkedések sem maradhatnak el. A körzetesítés kérdésével szinte mindenki egyetért, de mégsem „ért egyet”. A körzetesítés egyes helyeken a szülők ellenállása miatt késlekedik, másutt viszont a kisiskolák tanítói is ellenlábasként lépnek fel. Ennek oka: elesik az igazgatói pótdíjtól, a körzetesítéssel járó nevelőfelesleget át kell csoportosítani, s így a területi pótdíj csökkentése mellett még utazik is, ha nem kap lakást új állomáshelyén és a költséget maga fedezi, mint a sátorhelyi példa bizonyítja. E problémák megoldására megfelelő jogsza- bány nincs. Helyes lenne, ha a minisztérium ezzel a kérdéssel is foglalkozna. A körzetesítés akadálya a tanteremhiány is. Sok helyen épül állami beruházásból iskola és majdnem mindenütt ehhez társadalmi munka is kapcsolódik mégis azt kell mondani: a jövő körzetesítései csak nagyobb mértékű építéssel együtt oldhatók meg. Az említett akadályok ellenére is hódít a körzeti iskola. A körzetesítés mellett van egy másik lehetőség is. Ez pedig a körzeti diákotthon. Ma- gyarbólyban 1955-ben létesült a megye első általános iskolai diákotthona. Itt helyezték el a kisebb települések: Idamajor, Lapáncsa, Kislippó, Ivándárda, Sárok, Lippó felsőtagozatos tanulóit. A diákotthon igen jól betölti hivatását. Az idei első félév eredménye alapján a diákotthonban bukott tanuló nincs. A helyben, szüleiknél lakó gyermekek átlaga 3,41 volt, a diákotthon tanulóié pedig 3,57. Ibafán is létesült egy diákotthon, amelyet főleg községfejlesztési alapból tartanak fenn. Ez is jól bevált. Azonban ez a diákotthon jobb is lehetne, ha támogatná a termelőszövetkezet is. Minden termelőszövetkezetnek van szociális és kulturális alapja. Miért ne kaphatnának eb- ből a fiatalok is? Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy szívós, tervszerű, kitartó, felvilágosító munkával a körzetesítés megoldható, s a munka során előadódó nehézségek, a körzetesítéstől való idegenkedés legyűrhető. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a pártszervezetek, a tömegszervezetek a tanáccsal és pedagógusokkal közösen munkálkodjanak a körzetesítés megvalósítása érdekében. SZALAI JÁNOS Pécsi szerző nagysikerű könyve: A galamb 1957-ben jelent meg a Mezőgazdasági Kiadónál dr. Teremd Gábor pécsi orvos Galamb című könyve, amely nagy sikert aratott a galambtenyésztők és a szakemberek körében egyaránt, s szinte alig pár hónap alatt elfogyott. Dr. Horn Artúr egyetemi tanár többek között a következőket írta Teremi Gábor munkájáról: „A könyv” szakszerűen, logikus felépítésben tárgyalja a galambtenyésztés történetét, a galamb anatómiáját, a vadgalamb fajok rendszertani beosztását, majd a házigalamb fajtákat. Ezután áttér a ga- lambtenyésztés alapelveire, a haszongalam btenyésztés kérdéseire, és végül a galamb-betegségek ismertetésére. A munka kétségtelenül a legmagasabb színvonalú írásmű, amely eddig a galambtenyésztés tárgyköréből hazánkban megjelent. Egészen kivételes előny, hogy a szerző személyében egyesül a galambtenyésztés iránti nagy lelkesedés, a megfelelő gyakorlati tájékozottság és egy kitűnő rajztehetség, amelynek alapján valóban gyönyörűen kidolgozott, emelett fajtani szempontból szakszerű rajzokkal és festményekkel ábrázolja műn kaját.” A Magyar Állatorvosok Lapja, a Galambsport, az Élet és Tudomány nagy elismeréssel írtak dr. Teremi Gábor könyvéről. Magyarországon jelenleg húszezren foglalkoznak — kü lönböző céllal — galambok tenyésztésével, a másik ok pedig, ami magyarázatot ad a könyv sikerének, hogy negyven éve nem jelent meg Magyarországon hason'ó jellegű könyv. A nagysikerű könyvet a Medicina Kiadó jelenteti meg, ismét. Reméljük, hogy mielőbb napvilágot lát ismét dr. Teremd Gábor nagysikerű könyve, a galambtenyésztők és szak emberek nagy örömére. (H. I.) llultuhátis SíMnUi rendeznek április 6—7—8-án a Doktor Sándor Művelődési Házban és az egyetem aulájában a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, valamint tizenhat felső- oktatási intézmény részvételével. A kulturális szemle változatos műsort, jó szórakozást igér: három napon át színjátszók, népi tánccsoportok, zenekarok és kórusok, irodalmi színpadok tagjai adják elő legjobb számaikat. A szemlén részt vesznek a legfurfangosabb szellemi öttusázók, a tánczenekarok pedig valóságos parádét rendesnek: szerepelnek majd a pécsi jogi kar dixiland-zenekarának tagjai és fellép az Akkord Vokál együttes is. Tegnap délelőtt megnyílt a Fodrászipari Vállalat gyer- mekfodrász-üzlete a Geister Eta utcában. Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy fél 10 órától délig 15 ifjú vendéget szolgáltak ki. Az üzlet a maga nemében az első a Dunántúlon, modem berendezéssel, választékos kiszolgálással. A várakozási kellemessé teszik az apróságok számára a különböző játékok, képet- és meséskönyvek. Foto: Czaki 1
