Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-11 / 84. szám
»62. Április ii. 3 Elfogadták a megye 5 éves tervének végrehajtásáról készült intézkedési tervet Több gyenge tsz elérte a közepes színvonalat — 25 millió forint kártérítést fizetett ki a biztosító — Még mindig elégtelen a tsz-ekben a balesetelhárítás Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Verseny az Idővel A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap üiest tartott. Napirenden a tsz-ek zárszámadása, a tsz-ek balesetelhárítása, a P. M. revizori kirendeltség beszámolója az 1961. II. félévi ellenőrzésekről, az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatóságának jelentése, az 1961. évi intézkedési terv, valamint a megyei tanács második 5 éves terve végrehajtásának megbeszélése szerepelt. Nagy Gyula etvtárs, a megyei tanács vb-elnökhelyettese nyitotta meg a tanácskozást, majd sor került a tsz-ek zárszámadásáról készült beszámoló megvitatására. A beszámoló megállapította: a zárszámadások adatai bizonyítják, hogy tsz-eipk sokat fejlődtek. Több gyenge tsz elérte a közepes színvonalat. Megyénkben a jól működő tsz-ek kategóriáját az összes tsz-ek- nek mintegy 25—30 százaléka képezi. Árutermelésük tervszerű és terveiket rendszeresen túlteljesítik. Tagságuknak rendszeres és biztos a jövedelme, amelynek nagyobb részét készpénzben kapják. Tsz-eink 45—50 százaléka közepesen működik. A vezetők alkalmasak, de hiányzik a gyakorlat, a tapasztalat. A gyenge tsz-ek a megye tsz- einek 20—25 százalékát teszik ki .termelési szintjük alacsony, árutermelési terveiket nem tel jesítik. Például a magyareg- regyi tsz egyetlen sertést, mar hát, baromfit .tojást sem adott el az állappial^.. . A beszámoló részletesen elemezte a tsz-ek egyesülésével járó előnyöket, megállapítva: az egyesülések határozott pozitívummal jártak, bár pl. a he- lesfai, vejti tsz-ek egyesülése még nem volt időszerű. A jelentéshez több vb-tag hozzászólt. Farkas Elememé a tsz-demokrácia érvényesüléséről, Horváth Lajos a munkaegységet nem teljesítők problémájáról, Lévai Tibor a sertés elhullások okairól tett fel kérdést Romvári Ferenc elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének, a beszámoló előadójának. Romvári elvtárs elmondotta többek között, hogy a zárszám adó közgyűléseken a tsz-tagok számos helyen keményen megbírálták a tsz vezetőit, sőt nem egy helyen leváltásukat javasolták. A jobb szövetkezeteknél viszont arról beszéltek: hogyan tovább a még jobb eredmények eléréséért. Horváth elvtársnak válaszolva meg említette; a munkaegységet nem teljesítők száma az elmúlt évekhez képest nem javult, de ehhez az is hozzájárult, hogy az elmúlt ' esztendőben sok olyan tsz-tagot is felvettek, alak koruknál fogva már dolgozni nem tudnak. A sertéselhullásokkal kapcsolatban érdekes bejelentést tett Romvári elvtárs; a napokban Babarcon és Egyházaskozárban egy, már kikísérletezett oltóanyaggal kezelik a kocákat, ami megakadályozza az elvetéléseket.' Földvári János elvtárs, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese hozzászólásában többek között elmondotta, hogy ebben az esztendőben is a megye gyenge tsz-eit az állam jelentős mértékben segíti. A tavaszi munkákról megemlítette: nagy szerűen megkezdődött a munka, a határ emberekkel, gépekkel, lófogatokkal tele. Lévai Tibor elvtárs Romvári elvtárs válaszára megjegyezte; a sertéselhullásoknál az eddiginél jobban kell ügyelni a megfelelő gondozásra, valamint a tervezésnél már vegyék előre figyelembe, hogy melyik tsz mennyi sertést képes adottságainál fogva szakszerűen ellátni. A vb a beszámolót és a ta&rozah javaslatokat elfogadta. Ezután a tsz-ek baleset- elhárításának problémája került napirendi pontra. A statisztikai jelentésekből kitűnik, hogy az elmúlt esztendőben a balesetek száma az alábbiak szerint alakult: 8 napon túl gyógyuló összes balesetek száma: 677, — ebből halálos baleset: 7. Ez bizonyítja, hogy a tsz-ek balesetelhárítása érdekében tett intézkedések, bár hoztak bizonyos eredményt, azonban még sok a tenni való. Hátráltatja a munkavédelmet az is, hogy a járási mezőgazdasági osztályok vezetői a fezeknek ezzel a problémájával alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak. A tsz-ek viszont az ellenőrzések alkalmával hajlamosak a biztonságtechnikai berendezések hiányait az anya gi fedezet hiányával magyarázni — legtöbbször alaptalanul. A témához elhangzott hozzászólások során többék között Lévai Tibor elvtárs megjegyezte: az elmúlt évben számos fez kezelésébe került homok-, illetve kőbánya is. Javasolta, hogy a biztonsági intézkedések ezekre a területekre is terjedjenek ki, mert a tez-ek ezeknek a bányáknak a művelésében még eléggé járat lanok, s ez a terület is sok balesetnek lehet okozója, amire már számos példa is volt. Ezután a ▼. b. az Állami Biztosító Baranya megyei Igaz gatóságának 1961. évi munkájáról készült beszámoló megvitatásával folytatta munkáját. Az elmúlt esztendőben a biztosító mintegy 25 millió forint kártérítést fizetett ki, — az 1960. évi 10 millióval szemben. Ez a jelentős összegű kifizetés nagyban megnövelte a szövetkezetek és a lakosság bizalmát a biztosítás intézménye iránt. Az elmúlt évben a megyében mintegy 6500 tsz-tag lépett be a biztosítási és önsegélyezési csoportba. 1961-ben a csoport 10—10 napos időtartamra 74 tsz-tagot Harkányfürdőn, 14-et Hévízen, 27-et pedig Balatonrévfülöpön üdül tetett díjmentesen, hármat pedig egy hétre a Szovjetunióba küldtek tanulmányútra. Ebben az esztendőben azt tervezik, hogy a rendkívüli segélyek folyósításán kívül körülbelül 200—250 tsz-tagot üdültetnek 10—10 napig Haa? kányban, Hévízen, Parádfür- dőn, Balatonrévfülöpön. A v. b. az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatóságának beszámolóját elfogadta, ugyancsak elfogadta az ezután napirendre került PM. revizori kirendeltség 1961, H. félévi ellenőrzéseiről készült beszámolót is. A végrehajtó bizottság ezután jóváhagyta a Baranya megyei Tanács V. B. tervosztályának a v. b. 1961. évi intézkedési tervének végrehajtásáról szóló előterjesztést, majd sor került a megyed tanács második 5 éves tervének végrehajtására készült munkaterv elfogadására. Az intézkedési terv foglalkozik a tanácsi gazdaság gazdaságpolitikai célkitűzéseivel, a kommunális ellátással, lakás- fejlesztéssel és számos, a terv idején megoldásra kerülő feladatokkal. A vaskos intézkedési tervből csak néhányat említünk, mert döntő többségét elfogadásuk alkalmával lapunkban már közzétettük. Az év végére befejezik a Mohácsi Gépgyár öntödéjének bővítését, a Szigetvári Motor és Kisgépgyámak új, megfelelő telephelyet építenek, korszerű bútortermelésre megfelelő technológiát dolgoznak ki a Mohácsi Bútorgyárban, a jövő évben befejezik Pécsett az új Patyolat felépítését. A terv kteje alatt a péksütemény féleségek termelését 17 százalékkal emelik. Uj sütőüzem létesül Siklóson. Az ipari terület még számos feladata után a munkaterv megfelelő tervfel-, adatokat tartalmaz a mezőgazdaságra vonatkozóan is. Megyei szinten a második 5 éves tervben az előző 5 év átlagához viszonyítva többek között kenyérgabonából 52.6 százalékkal, cukorrépából 47.7 százalékkal kell többet termelni. Az állattenyésztés területéről néhány adat: vágósertésből 16.2 százalékkal, vágóbaromfiból 108,6 százalékkal kell többet termelni az előző év átlagához képest. A kereskedelem területén is nagy léptekkel haladunk előre. Harkányban új élelmiszer- és húsfoolt, Moohácson új tej-, kenyéribolt, valamint új élelmiszer- és húsbolt, Harkányban új eszpresszó létesül, valamint bővítik a hakányi szállodát. Jelentős az „Oktatás” cím alatt megjélölt fejlődés. Jelenleg a megyében az óvodáskorúak mintegy 25 százaléka részesül óvodai ellátásban. Ezt az arányt a második 5 éves tervben például az ipari településeinken 47 százalékra emeljük. Hosszúhetényben 75, Kamién 100, Sásdon 50 kisgyermeket befogadó óvodát létesítünk. A nagyarányú lakás- építkezésre csak egy jellemző adat: Komlón két lakótelepet építenek, összesen 835 lakással. Ezen kívül Szigetváron és Siklóson 12—12 lakást, . Nagy harsányban 10 lakást. Zöldül a vetés és tarka szoknyáktól, gépektől hangos a táj. Most már valóban itt a tavasz. Mindenütt szorgoskodó emberek és mindenütt ugyan azt mondják: — Menni kell kérem. Ver- Isenyben vagyunk az idővel... Versenyben az idővel. Még az idő tartja magát, élen van, de behozza és győzedelmeskedik az ember. A bedvárdgyulad Közös üt Termelőszövetkezet földjén Megbeszélés Pécs zenei életéről A Dunántúli Napló szerkesztő bizottsága tegnap délelőtt kibővített szerkesztőségi ülést tartott, amelyen megvitatták a sajtónak a zenei élettel kapcsolatos munkáját, valamint Pécs és Baranya megye zenei életének néhány problémáját. A vita során szóba került a közönség zenei igénye és a tervbevett műsorok összhangja. A tartalmas és eredmény« megbeszélésen részt vett a me gyében tartózkodó osztrák pártmunkás-küldöttség három újságíró tagja. Az osztrák vendégek nagy- érdeklődést tanúsítottak a tárgyalt kulturális problémák iránt és örömüket fejezték ki, hogy városunkban, megyénkben fejlett kulturális életet találtak. Mint elmondották, a Pécsnél kétszerié nagyobb Grácban sokkal kevesebb a lehetőség a művészek fejlődésére és a közönség kulturális igényeinek kielégítésére, s a kulturális eseményeket nem a munkások, a dolgozók, hanem a tőkések, nagypénzű emberek számára rendezik. együtt dolgozik ember, gép és lófogat A traktor porhanyítja a földet, az asszonyok műtrágyát szórnak és nyomban utánuk megy a lóvontatású vető- gép. Cukorrépát vetnek — Három-négy nap alatt kész a cukorrépa. Már minden a földben van ezen kívül. Aztán hamarosan nekiláthatunk a kukorica vetésnek. Ha meleg lesz az idő, akkor azt is hamarosan földbe lehet tenni. A szederkényi domboldalban kaptat egy traktor. Előtte vöröses barna a föld. utána feketéllik. Tárcsát húz maga után. Schmidt András, a gépállomás traktorosa ül a nyeregben. Leállítja a motort és kihajol a nyeregből. — Burgonya alá készítem elő a talajt. Sietni kell, mert nyomomban jár a tsz a vetéssel. Ezt hallani mindenütt. És, ami igen jó: nem csak mondják, de teszik is. Teszik, mert mint az egyik tag mondta: „Az idén is élnünk kell; És élni csak úgy tudunk, ha most megfogjuk a munkát”. $ŐCrt> fa 3CbCíHCHűll ^ EGY ÉVVEL EZELŐTT foglalkoztunk, utoljára a Beremendi Cementgyár problémáival. Súlyos, nyomasztó problémákkal, amelyek visszanyúltak még az előző (1960) esztendőre is. Mik voltak ezek? Annak idején részleteiben feltártuk, mégsem árt, ha néhányat „megidézünk”, már a példa kedvéért is, mert ebben a gyárban azóta sok minden megváltozott, másként alakult az új vezetőség javára, dicséretére írva. Egy évvel ezelőtt, áprilisban még a rendőrség, az ügyészség, a népi ellenőrző szervek egyik első számú ügye, vizsgálati tárgya volt a Beremendi Cementgyár. Társadalmi tulajdon elleni súlyos vétségek, hozzá nem értő, vagy inkább lelkiismeretlen műszaki intézkedések, amelyek bajt, bajra halmoztak a vállalatnál. A tönkrement termelőberendezések, az elhúzódó javítási terminusok termelési zavarokat, kapkodást és ami ezzel jár, a dolgozók jogos zúgolódását vonták maguk után. Egyre gyakrabban követelték a jobb, a hozzáértőbb műszaki irányítást, amely megállítja a „csőd”, a teljes romlás felé haladó, deficitet deficittel tetéző vállalatot. Tavaly április közepén négymillió forintos termelési lemaradást mutatott az I. negyedév mérlege, amihez ráadásnak ott volt az előző évből fennmaradt, több mint 3 millió forintos adósság. S odakint a bányában? Általában az egész bányát, beleértve a művelést a szakszerűség hiánya, a rendetlenség jellemezte. A művelésnél nem tartották be a jövesztő front követelményeit s a bánya falának jelentős részén hátborzongató látványt nyújtottak az alávájások, amelyek nemcsak a szakszerűtlenséget, hanem az omlásveszélyt is szemmell áthatóan igazolták. S mit mondott mindezekre az akkori főmérnök? Elismerte a hibák zömét, de mégis azon iparkodott, hogy bebizonyítsa: az üzemben észlelt súlyos hiányosságokért nem a vállalatvezetés, hanem a vállalat pártve- zetösége a felelős. Olyan légkört teremtettek a vállalatvezetéssel szemben, amelyet bajos lenne újabb műszaki intézkedésekkel áthidalni. EGY TELJES ESZTENDŐ múlott el azóta, s néhány nap híján majdnem az „évfordulón” kerestük fel újra a vállalatot. És mit láttunk, mit tapasztaltunk? Mindenekelőtt azt, hogy a sokat „vádolt” pártvezetőség, még mindig a régi ösz- szetételben, s még mindig Vókó elvtárs vezetésével végzi termivalóit. A műszaki vezetés is csak annyiban változott, hogy Sándor József személyében új főmérnök irányítja a vállalatot. A dolgozókat sem cserélték fel és ugyanazok a baggeresek, az égetők is, akik egy évvel ezelőtt voltak, mégis mintha új üzembe látogattunk volna. Kezdjük talán az összehasonlítással. Tavaly áprilisban körülbelül tizenkétezer tonna cement termelési lemaradást mutatott az első negyedévi értékelés, ma az első negyedév tervteljesítési mérlege 103 százalék. Tavaly asz annyi bajt okozó, majd ötven napig húzódó nagyjavítást az idén 30 nap alatt teljesítették, méghozzá sikeresen. Tavaly áprilisban a vállalatvezetés még úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb valami csoda folytán hozható be egy töredéke is a fentebb említett súlyos adósságnak. Nos, álljunk meg itt néhány szóra. Az imént eSmondottak a múlt évi áprilisi helyzetet rögzítették, mert néhány héttel később már új főmérnököt kapott a vállalat, és Sándor József megkísérelte a „csodatevést’. Méghozzá a „régi garnitúrával”. S az eredmény? Az 1960 évből áthozott, több mint hárommillió és a tavaly első negyedévben megtetézett négymillió forintos adósságból az év végéig három és félmilliót törlesztettek, noha csak más félmilliót vállaltak. Hogyan? Semmiképpen sem csodatevéssél, hanem alapos, minden részletében megfontolt új intézkedési tervvel, amely nemcsak a részlegekre, hanem az egyes dolgozókra is kiszabta a tennivalókat. A bányaművelésben is megváltoztak * viszonyok. A művelés tervszerűbb, jobban megfelel a munkavédelmi, a balesetvédelmi követelményeknek. Itt azonban vannak még véleménykülönbségek, különösen a robbantások terén. A baggeresek szerint helytelenek a még mindig kísérleti számba menő robbantási fogások, amelyek nyomán mozdíthatatlan tömbök válnak le, ami nagymértékben hozzájárul a gépek rongálódásához. A főmérnöknek más a véleménye. Szerinte nem kísérlet, hanem több éve bevált gyakorlat ez a robbantási, illetve „fogási” eljárás. Ami pedig a nagy tömbökben leváló kőzetet illeti, valóban fennáll, de az még mindig az elmúlt esztendők művelési hibáiból adódik, s mindaddig számítani lehet rá, amíg a kőfalakat a szabályos műveletnek megfelelően rendbe nem hozzák. Elfogadható érvelés ez, amit be keli látniuk a bagger-kezelőknek. VŰKÖ ELVTÁRS az üzemi pártszervezet titkára (akit az előbbi vezetőség „méregkeverönek” titulált) ma már szinte lelkendezve beszél a gyökerében megváltozott állapotokról. — Ilyen még nem volt a vállalatnál — mondja —. Ilyen nagy javításra, mint az idei, régen volt példa. A kemencék, a malmok, a berendezések időben és rendben kerültek ki a javítók keze alól. És mit mondott még? — Már tavaly, az új vezetőség ügyködésével egyidőben új szellemű munkaverseny indult a gyárban. Egyszerre három brigád pályázta meg a szocialista cím elnyerését, ami most a közeli napokban kerül értékelésre $ úgy néz ki, biztató eredménnyel. A három brigádot újabb három követte még tavaly decemberben, s közöttük egy ifjúsági brigád is benevezett a szocialista címért. De újabb versenyforma is indult az üzemben. Az iparigazgatóság hirdette meg a „Klinker-égetők országos versenye” címért és április elsején el is kezdték a versengést. A versenypontok megvannak, amelyeket három havonként értékelnek s igen komoly díjazások vannak kilátásban. S az esélyek? Vókó élvtárs szerint a beremendi Klinker-égetők beleszólhatnak, az első helyezésbe, miután olyan technológiát dolgoztak ki a számukra, amely lehetővé teszi a feltételek teljesítését. Ha ez így van. akkor ez is az új vezetőség érdemei közé sorolható, vállalati, pártszervezeti, szakszervezeti szinten egyaránt. Ha nem így lenne, akkor talán Katus Imre művezető sem vállalta volna néhány héttel ezelőtt, hogy a háromharmados teljes műszakjával szocialista műszakot alakít, amely alapja lehet egy nemesebb cél, a szocialista üzemrészek megvalósulásának. ÍGY ALAKULT, így változott a helyzet két április között a Beremendi Cementgyárban, — s. gy. ■— 4
