Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
8 (UAPLO 1962. ÁPRILIS SS. ' A magyarországi művészet története I. A kötet a honfoglalástól a XIX. századik mutatja be a magyarországi művészetek történetét, feldolgozva majdnem egy évezred ránk maradt román, gótikus, renaissance és barokk művészeti emlékeit. A kötet kitűnő használhatóságát, népszerűségét bizonyítja, hogy a hat évvel ezelőtt kiadott első kiadás teljesen elfogyott, i a második kiadás most javított szöveggel kerülhetett a köny vesboltokba. A helybeliek számára különösen érdekes, hogy Pécs műveszettörténete igep bőséges anyaggal szerepel a kötetben. Megyeszékhelyünk műemléképületeinek, a kőtárban található maradványoknak és más művészeti emlékeknek nagy figyelmet szenteltek a szerzők: Balogh Jolán, Dercsényi Dezső, Garas Klára és Gerevich László. „A Pécsi műhely kora" c. fejezetben pedig éppen a pécsi mestereknek a XI. század végétől a XII. század utolsó évtizedéig kialakult művészetét és annak az ország más tájain lelt műemlékekben fellelhető hatását tárgyalják. Az e fejezetben található adatok jelentős történetet nyújthatnak helyi művészettörténeti kutatásokhoz, egyúttal műemlékeink jelentőségének nagyobb megbecsüléséhez is hozzájárulhatnak. Bár a kötet egy kétkötetes mű első része, önmagában is teljes egészet nyújt a tárgyalt időszak tekintetében. Nemsokára nyomon követi azonban a legújabbkori művészettörténetünket összefoglaló második kötet újabb, javított kiadása is. f—a—t) Megjelent a Somogyi írás legújabb száma A Somogy megyei Tanács és a Somogy megyei Irócsoport évkönyvének legújab száma áprilisban jelent meg A rendszeres megjelenés folytán szinte folyóirat- jellegűvé vált évkönyv ezúttal is színvonalbeli fejlődést mutat. Az áprilisi számban Szűts írásaié, Török Zsófi. Ténagy Sándor, Fekete Lajos, Gábor László. Pék Pál és Nagy -Margit versekkel, Csongor Rózsa. Tan János, Balogh Gyula elbeszélésekkel szerepel. K. Koval szovjet költő egy versét és A. Grancsev elbeszélését is közli az évkönyv, helyi írók fordításában. Figyelemre méltó Varga Imre vitacikke és Somogyi Pál regényrészlete. Munkásmozgalmi vonatkozású Mautner József és Fó- nai László történelmi tanulmánya, a Szemle rovatban Dénes István és Lázár Tibor mellett Tüskés Tibor könyvkritikáját olvashatjuk. Páta Ferenc, a somogyi képzőművészek képkiállításáról számol be. Az évkönyvet Horváth Ferenc rajzai díszítik. Értesítjük a város közönségét, közülete- ket. vállalatokat, hogy a Fővárosi Neonberendezéseket gyártó Vállalat pécsi kirendeltségét 1962. május 2-tól átvesszük. Kérjük a kedves megrendelőket, hogy megrendeléseikkel továbbra is bizalommal forduljanak a Pécsi Vegyesipari. Vállalathoz. Pécs, Irányi Dániel tér 9 sz. 19574 Egy pécsi irodaimi kezdeményezés tanulságairól TAVALY JANUÁRBAN, amiikor a Jelenkor szerkesztői és a Baranya megyei Tanács illetékes vezetői irodalmi tapasztalatcsere címén Pécsről Szegedre utaztak, az autóban, a ködös alföldi tájra ki-kipUlantva. vetődött fel először az a gondolat, hogy a helyi irodalmi pályázatok hagyományos formáját célszerűbbre és korszerűbbre kellene váltani. Mert mi történt eddig? A tanácsok és más szervek a rendelkezésükre álló összegekből alkalmi pályázatokat hirdettek, Volt „tét szabadulási”, „tanácsköztársasági”, „tehetségkutató” és még ki tudja felsorolni hányféle irodalmi pályázat A feltételeket meghirdették, a jeligés pályaműn kák beérkeztek, a zsűri elbírálta azokat, s az eredmény? Első díjat nem osztottak ki, második díjat nem osztottak ki, a harmadik díjat megosztva adták át A pénz mindenesetre elfogyott a költségvetésben netm okozott további gondot, de ezeken a pályázatokon az érdemes helyi tehetség nem vett részt értékes mű nem jelentkezett. Baranyában tavaly új elgondolás született. A megyei és a városi tanács, valamint a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa közösbe adta a pályázatra fordítható összeget, és együtt hirdetett ún. irodalmi és képzőművészeti ösztöndíj-pályázatot A jelentkezők közül a feltételek szigorú betartásával egy bizottság választotta ki azt a kilenc baranyai írót és nyolc festőt, akit három-négyezer forintos ösztöndíjban, illetőleg egy hónapos alkotó-szabadságban részesítették A feltételek legdőntőbbike az volt. hogy a szabadságot valamelyik baranyai üzemben vagy termelőszövetkezetben kellett eltölteni, ugyanakkor az író és a festő saját belátására bízta, hogy mikor és milyen műfajú alkotásban kívánja hasznosítani a kapott szabadidőt, a gyűjtött élményeket. AZ IRODALMI PALYA- DÍJNAK ez a formája nemcsak a korábbi gyakorlattól, hanem a felszabadulás előtt osztott művészeti díjak rendszerétől is elütött. Az irodalmi díjnak, mint például nálunk a Baumgarten-díjnak mindig jelentős értékmérő, érték-hitelesítő rangja volt. Ezeket a díjakat azonban kész alkotásokra, egy megtett művészi út elismeréseként adták. A Baranyában tavaly meghirdetett és kiosztott irodalmi ösztöndíj — az irodalmi díjaknak ez az új és szerény hajtása — abban is különbözött más, korábbi díjaktól, hogy nem elkészült műre adták, inkább biztatás volt, mint elismerés, alapja inkább az előlegezett bizalom volt, mint a beérkezettség. Elsősorban persze olyanok kapták, akik eddigi alkotásaikkal már a tehetség jelét mutatták, megjelent műveket tudhattak magukénak. Az ösztöndíj éppen tehetségük további kibontakozásához kívánt segítséget és támogatást nyújtani. MIBEN SEGÍTETT AZ ÖSZTÖNDÍJ? Egyrészt az író új környezetbe került. Aki eddig ideje java részét könyv tárban, iskolában, napilap szerkesztőségi asztala mellett töltötte, most megismerkedett egy bánya, egy munkásszállás, egy termelőszövetkezet, egy üzem belső életével. Uj élmények hatottak rá, másfajta emberekkel találkozott, .tágult a világa. Másrészt az egy hónapos szabadság lehetővé tette, hogy intenzívebben éljen az alkotómunkának. abban az egy hónapban többet írjon, fessem A tanácsi Ösztöndí j meg- pezsdítette Baranya és Pécs irodalmi és művészeti életét. Két festő, Bizse János és Lantos Ferenc önálló kiállí- • tásan mutatta be komlói és bányász témájú képeit, az ösztöndíjban részesült többi festőművész pedig a Pécsett április 4-én megnyílt gyűjteményes kiállításon mutatkozott be legújabb alkotásaival. Két író regénybe kezdett, ezek a művek már kiadói gondozásba kerültek. A pécsiek irodalmi folyóirata, a Jelenkor legújabb, áprilisi száma első ízben közöl több olyan írást és grafikai munkát, mely a pályázat eredményeképp született. Két elbeszélésit, egy regényrészletet és egy hosszabb szociográfiai tanulmányt, valamint négy festőművész kilenc rajzát találjuk a lapban. A PÉCSI ÉS BARANYAI tanácsi szervek az idén is meghirdetik a művészeti ösztöndíj-pályázatot A pécsi kezdeményezés tanulságait alighanem másutt is le kellene vonni. Az országban a legkülönbözőbb szervek rend- re-sorra hirdetnek a régi, elavult módszer szerint irodalmi és művészeti pályázatokat. A Komárom megyei Dolgozók Lapjának február 3-i száma hírül adja a megyei irodalmi pályázat eredményét A tanács, a szak- szervezet és a nőtanács együtt, jelentős dijait né- hányszáz forintra elaprózott összegeikben jobbára teljesen ismeretlen nevű személyek kapták. A díjazott és a helyi napilapban már közölt írások sem sok reményt sejtetnek. — A Somogy megyei Néplap április 4-i száma is egy helyi irodalmi pályázat eredményéről, illetőleg eredménytelenségéről számol be. A regények közül első díjat két alkotás nyert, második és harmadik díjat nem adták ki Az elbeszélések közül első és második díjra egy írás sem bizonyult méltónak A versekre kiírt első, második és harmadik díjnak szintén nem akadt gazdája. HELYESEBB LENNE az erők összefogásával — nemcsak Baranyában, hanem az országban másutt is — a többnyire eredménytelen pályázatok helyett művészeti ösztöndíjakat létesíteni az ott élő, érdemes helyi írók támogatására. Jobban serkentené ez a vidéki művészeti élet fejlődését, kibontakozását, mint az alkalmi pályázatok. Tüskés Tibor * Pákolitz István: Május Csikorgatta farkasfogát a fagy, hogy még tovább négyfal között maradj: de lám. a tél toportyánként nyüszít, elvert faráf a domb mögött viszi. A tavaszból szippants hatalmasat, hogy — mint fogolyról a súlyos vasak — lehulljon rólad minden téli nyűg: tavasz, tavasz, tavasz van mindenütt! Aranyzöld május, tél-feled tető! Piros Május, igaz törvénytevő! Oj bíborlángot fölszívó parázs! Biztos-jövő-teremtö akarás! Biztasd szivünket, lázas, szent Erő, hogy e planéta nem lesz temető! — Az embert, akit tenger munka vár, idő előtt ne rontsa a halál! Az ember, aki verejtékezik, kit munkája-gyümöicse lelkesít, szorongva vár, de nem reménytelen: talán mégiscsak győz az értelem! Csattanj szavam, örök feleselcs: az élet ellen a halál kevés! Gyümölcsöt dajkál, véd a lombos ág, és munkás emberséget a világ! i 1910 május 1 (Egri József) Új adatok egy régi munkás- mozgalmi dal múltjához T) égi pécsi május elsejék emlékeit gyűjtögetve, sor került az illegális összejöveteleken és a szabad felvonulások alkalmával énekelt mozgalmi dalok számbavételére is. A gyűjtés forrása a még élő veteránok emlékezete. Ók azok, akik dúdodgatva „elmondják” a szívükhöz nőtt. kedves dalokat, indulókat. A „leletmentő”, gyűjtőmunkának azonban csak az egyik fontos lépését tettük meg. amikor valamely dal szövegét és melódiáját tisztáztuk. Hátra van egy másik, nem kevésbé fontos teendő: a dal eredetének megállapítása, ami már fölöttébb nehéz és körülményes, egészben véve széleskörű történelmi és filológiai kutatómunkát igénylő feladat. Néha éveken át eredménytelenül kutatunk egy-egy munkásmozgalmi dal származása után, s már- rraár lemondunk a felfedezés reménységéről s ezzel együtt a további keresésről is, amikor a “'Véletlen szinte ölünkbe ejti’ a megoldás kulcsát. Alkalmas és időszerű példa erre a közismert Fel, vörösök, proletárok! kezdetű munkásmozgalmi induló eredet-kutatásának története. A pécsi veteránok ama mozgalmi dalok között, amiket titokban vagy nyíltan már félévszázaddal ezelőtt is énekeltek, az elsők közöt említik a Fel, vörösök, proletárok című indulót. A dal minden bizonnyal az 1905-ös orosz polgári forradalom szülötte s hozzánk az 1910-es évek elején került. Felmerül a kérdés: ki fordította magyarra s naptári pontossággal megáUapíhatóan mikor került a hazai munkásmozgalom áramkörébe? A hozzáférhető s nem mindig teljes munkás- sajtóban eddig még semmi nyomra nem akadtam. Ügy látszott, a nagy kérdés örökre megoldatlan marad. Tavaly márciusban részt vettem Budapesten egy ünnepélyen, amelynek keretében a VIII. kerületi Népfront Bizottság emléktáblát leplezett le ázon a házon, amelyben egykor Latinka Sándor a Magyar Tanácsköztársaság mártírhalált szenvedett Somogy megyei kormányzótanácsi biztosa lakott. Az ünnepség bensőséges fogadás keretében folytatódott. A számos felszólaló között a mikrofon elé lépett Szatmári Antal, a munkásdalgyűjtés ismert Í lelkes művelője is, aki bejelentette: meg- pő körülmények között tudomására jutott, hogy a Fel, vörösök, proletárok című munkásmozgalmi induló Latinka Sándor fordítása révén került Magyarországra!... Mielőtt Szatmári Antal ködösének lényegét •ismertetném, megemlítem, hogy Laitinlka Sándor 1910-ben, minit a Népszava és külföldi rramkáslapok tudósítója, félévet Párizsban töltött, ahol tevékeny részt vállalt az ottani munkásmozgalomban s kapcsolatot tartott fenn a francia munkásmozgalom olyan kiválóságaival, mint Jaurés és Hervé. Ugyanakkor találkozott budapesti ismerőseivel, Ady Endrével és Tihanyi Lajossal, a festővel, akivel meleg baráti viszonyban volt. • S zatmári Antal részt vett az 1961 márciusában, Prágában megrendezett Munkásdal Világkonferencián. Itt megismerkedett Herbert Kleye nevű, Nyugat-Berlinben élő elvtárssal, aki elmondta, hogy (a továbbiakban Szatmári Antal egyik leveléből idézek): „Egy magyart ő már ismert, akinek Latinca (németül így irta le kérésemre ezt a nevet) volt a családneve és akivel, valamint orosz emigránsokkal ő 1910-ben Párizsban együtt „Szmelo továriscsi v nogu ..kezdetű orosz dalt új, német szöveggel látta el egy Hermann Scherchen nevű barátjával együtt, akkor ez a magyar is lefordította szószerint az anyanyelvére, tehát a magyarra ennek « dalnak a szövegrészét és megtanulta oroszul és németül is.” „A szószerinti szövegből — írja a továbbiakban Szatmári Antal — aztán a konferencián résztvevő orosz és német elvtársakkal két estén át rekonstruáltuk azt a magyar szöveget, amit Latinka elvtárs hazahozhatott Magyarországra, és amivel elkezdődött ennek a dalnak magyar élete, azaz különböző időkben a helyzethez mért változatai." „Ez az általunk rekonstruált első magyar szöveg körülbelül tehát így hangozhatott: Bátran, elvtársak, egyszerre Lelkesülve a harcban, A szabadságnak honába Utat törünk mi majdan. Vagyunk a népnek fiai. Dolgos népnek gyermek< A testvériség, szabadság E jelszót lódítjuk U. Láncokban tartottak minket, Sokáig s éhség gyötört, De most vége ennek, mert e Harag mindent elsöpört. Ez, az eddig még elő nem került valószínűsített fordítás az 1910-es évek .munkásmozgalmi kiadyányaiban lappanghat, mert Latinka, mint jó agitátor, aki akkor újságírással is foglalkozott, bizonyára valahol közzé is tette.” • M ost már csak annak tisztázása van hátra, valóban a fent közölt szöveggel fordított-e Latinka is? Az egykori aradi proletárfiúnak a géplaka- tosinasi és segédmunkási esztendők és az érettségi megszerzése közötti időből s későbbről is maradtak fenn népdalszerű versei és egy románból magyarra átültetett dalocska, miint műfordítói próbálkozásának első terméke. Elképzelhető tehát, hogy a saját felfogásának megfelelően írta át, iE, képes volt átírni a megismert dalt. De ej tudok egy olyan lehetőséget is képzelni, hogy az éppen kint időző Adytól kérhetett bírálatot fordításáról, s talán éppen a bírálat segítette mai formájába zökkenteni az azóta közismertté vált munkásinduló verssorait Ki tudja? ... (Latinka Sándor magánlevelezését, kéziratait letartóztatása után több zsákba gyűrve cipelték el kaposvári lakásáról házkutatás ürügyén, s talán az örökre eltűnt iratok között enyészett el ennek a hipotézisnek az esetleges bizonyítéka is ...') Tény az, hogy Ady ismerte Laitimkát, mint ahogyan ismerték és becsülték Ady barátai. Móricz Zsigmond, és más haladó írók és művészek is. A Galilei Kör antimilitarista csoportjához csatlakozó fiatal proletárértelmiségire Szabó Ervin is felfigyélt. Nem véletlen tehát, hogy 1919-ben éppen Somogyba viszik le a nyugati lapok magyarországi tudósítóit Bíró Lajos és Móricz Zsigmond, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat a külföldi újságíróknak bemutassák. Móricz Zsigmond erről az útjáról kötetnyi riportot írt, s ezekben lépten-nyomon emlegeti Latinka Sándort is. Latinka Sándor fordítói szerzősége és hazai közvetítő szerepe mellett bizonyít az a tény. hogy a pécsi munkásmozgalmi veteránok, de az ország más részében élő munkások is már az 1912-es évtől kezdődően — tehát éppen egy félévszázada! — ismerték és énekelték az azóta győzelmesen megvívott harcok emlékét idéző, ma is mozgósító erejű májusi munkásindulót. ______,___- Szabó Gyula j
