Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-30 / 100. szám

V- • ' YILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜT JETEK! Ml SiJJl IliUJlliHlUUiUMiliJIIIUI NAPLÓ A MA3YAD SZOCIALISTA MUNKÁSPABT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAP;A XIX tTVOLTAH, ÁKA: M m. szám MÁJUS ELSEJE, » munkásosztály nemzetközi összefogásának lobogója Májas elsején minden esztendőben s bé­ke, s nemzetközi munkásösszefogás, s szo­cializmus mellett tesz hitet a világ mun­kásosztálya. A felszabadult népek számára . ez a nap szabad, boldog ünneppé vált, s ezen a napon kegyelettel emlékeznek azokra, akik életüket adták mai boldog jelenünkért és még szebb holnapunkért. 1889 júliusában Párizsban a Második In- ternadonálé első kongresszusa az Amerikai Munkásszövetség javaslatára a következő határozatot hozta: „Valamennyi ország mun­kásai ugyanegy napon egyöntetű tüntetést rendeznek mindenütt, arra nézve, hogy az uralkodó osztályok képviselői általa egyhan­gúlag szólíttassanak fel a munkanap törvé­nyes tartamát nyolc őrára megállapítani. Tekintettel arra a tényre, hogy az Amerikai Munkásszövetség 1888 decemberében St. Louisban megtartott kongresszusa már elha­tározta egy ilyen tüntetés rendezését 1890. májas 1-re, ezt az időpontot fogadjuk el a nemzetközi tüntetés napjául.” Hét évtizede múlt annak, hogy e bátor határozat elhangzott és megjelent szinte a világ minden népének nyelvén és lázba hozta a világot. Hét évtizedet öregedett a világ azóta, amióta egységesen lép fel a munkásosztály, jogainak elismeréséért. Az imperialista tőke uralma alól felsza­badult országokban május elseje a munkás- osztály, és a vele egy sorban menetelő szö­vetségeseinek egységes, impozáns erejét mu­tatja, testvéri, örök szolidaritást hirdet a ma még elnyomottak millióival, akik már vívják győzelmes harcukat a felszabadulá­sért. Május elseje az elnyomott népek szá­mára ma már többet jelent, mint az első harcos május elseje jelentett, mert ma már nem csupán a nyolcórás munkaidőért és emberi bánásmódért tüntetnek. Ma már po­litikai jogokat, nemzeti függetlenséget, sza­bad, önálló állami létet, fegyver nélküli vi­lágot követelnek a májusi munkásseregek. £s mert van már erős, megdönthetetlen szocialista tábor, amelynek népei számára már nem az elnyomottak, hanem a győzte­sek ünnepét jelenti május elseje, harcuk­ban nincsenek egyedül. Magyarországon már az első — 1890-es május elseje — nagy harci seregszemle volt. A Népszava, amely ebben az időben a Magyarországi Általános Munkáspárt hi­vatalos lapja volt, követelte a párizsi nem­zetközi kongresszus határozatainak végre­hajtását, kiállt az általános tüntetés meg­szervezése mellett. Kiadta később a jelszót: győzelem megérdemli a küzdelmet! — Munkások, szervezkedjetek!” Már ez az első munkásünnep félelmet és reifegést váltott ki az uralkodó osztályok­ból, amelyek ettől kezdve évről évre láza­san készülődtek a munkástüntetések megfé­kezésére. Az első összecsapásra 1891. május t-én került sor Orosházán és Békéscsabán, bizonyítva azt is, hogy az ipari munkásosz­tály hű szövetségesre talált a mezőgazda- sági munkásságban, a nincstelen magyar parasztokban. 1919 május elsején megvalósult a mun­kások álma, a beteljesülés Ígéretét hozta, felcsillantotta a reményt, hogy mindörökre megszűnik a megaláztatás, & nyomor. 1919 májas elsején megjelent a Forradal­mi Kormányzótanács 80. számú rendeleté, amely „május elsejét, a világ forradalmi proletariátusa nemzetközi egységének em­léknapját a proletárállam ünnepévé avatja, amely napon minden munka szünetek" Bu­dapest ünnepi díszt öltött a nagy napra, a Vörös Újság köszöntötte a proletámyomor felszámolásáért küzdeni indult éi győztes dolgozókat. Budapest hatszázezer elnyomott­ja cs kizsákmányoltja megváltását ünne­pelte a tavaszi ég kupolája alatt. A külföldi katonai beavatkozás és a belső hazaárulók túlereje leverte a magyar pro­letárhatalmat, a munkásélet emberibbé té­telére felcsillant beteljesülés ígérete nem válhatott valósággá. Mégis, mély nyomot ha­gyott a munkásokban, dolgozó parasztokban, s a dolgozó értelmiségiekben, s attól kezdve a horthysta fehérterror szörnyűségei ellené­re is fokozódott a hare a felszabadulásért. Ilyen helyzetben Május elseje a műit rendszerben mindig ütközet volt a tőkés, fasiszta államhatalom és az elkeseredett munkástömegek között. Május elseje harcot jelentett már, nem csupán békés tüntetést. Ez a nap mindenütt az osztályharcos mun­kás- és paraszttömegek tömörülésének nap­jává lett. Hazánkban ma a szodaRzmnst építő, szer­vező, alkotó nép kezében van a hatalom. Soha semmiféle erő nem képes visszahozni a múltat, a munkanélküliség és népnyomor, a csendőrszuronyok és büntetőszázadok kor­szakát. Május elseje a felszabadult nép bol­dog ünnepe, de a régi hősi harcokban részt vett, ma is közöttünk élő veteránok meg­becsülésének napja is. Az osztályellcnséggel küzdeni tőlük ta­nultunk, ez a harc azonban ma már más­fajta fegyverekkel folyik. Az osztályellcrtsé- get véglegesen megverni, a munkásbatalom fölényét és humanizmusát bizonyítani ma azzal kell, hogy munkával erősítjük a mun­káshatalmat. Az anyagi javak bőségének megteremtésével, a gyárak, mezőgazdasági üzemek, állami intézmények vezetésének ja­vításával kell ma erősíteni a dolgozók álla­mát. Ez ma az osztály ellenséggel vívott harc fő formája s ennek a harcnak összes többi formáit és módszereit a termelő mun­ka elvégzésének és vezetésének érdekei alá kell rendelni. A pártnak is ez a fő feladata, minden kommunistának ebben az irányban keil dolgoznia a pártmunkában, az állami életben és a tömegszervezetekben egyaránt. A szovjet ország népei már a kommuniz­mus útján járnak. A mi népünk számára is lelkesítő példa — és példaadó program — Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kong­resszusán elfogadott kommunista építőmun- ka programja. A kommunizmusért dolgo­zunk és hisszük, tudjuk, hogy az egész vi­lágon győzelemre jut a munkásosztály nem­zetközi összefogásának lobogója, amelyen a béke és a kommunizmus jelszava leng. GYEVI KÁROLY A jövő héten be kell fejezni a kukorica és a burgonyavetését Májúm elsején^ im dolgosnak a gépek — II tsx-ben minden vetés a földben van Sünt már bárt ad tank arról, s árpa, a zab, a cukorrépa vetése befejeződött megyénk­ben, a mpraforgónak azonban csak 68 százaléka van a föld­ből. Befejezés előtt áll a vcáés lucernából vörösheréból a burgonya és kukoricavetés te­rületén asomban még nagyon sok tennivaló vár a terraelő- «zövetkezetefcre. A kukorica 34 ssázaJékáit vetették el ezidáig, 11 termtíőKzövetkezet, többek között a bólyi, a magypalM, rnajsi, máriakéméndi már tel­jesen be is fejezte a burgonya és kukorica vetését. A járások között a legjobb eredményt a péesváradi és a siklósi járás érte él ahol a kukorica több miaut feile a földben van már. Gyengén ha­lad a munka a pécsi járásban, ahol 7300-ból csak 1600 hói­dat vetettek el ezidáig. Bur- gomyavetésben ismét a pécs- váradi járás vezet, ahoi 20 hold' hiányzik csak a tervtel- jesííéshez. befejezése érdekében a gépál­lomásokon vasárnap és hét­főn is dolgoztak és május el­sejére is elrendeltek a mun­kát Megyei párt- és tanácsi küldöttség utazott Lvovba Megyénkből háromtagú kül­döttség utazott ed tegnap Lvovba a május elsejei ün­nepségekre. A küldöttségeit Raped Gyula eJvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak póttagja, a megyei párt­bizottság első titkára vezeti. A küldöttség tagja Palkó Sán­dor elvtárs, a megyei tanács etaöke és Vasvári Ferenc edv- I társ a Dunántúli Napló fele­lős szerkesztője. Lvov vezetőivel már több éves kapcsolata van megyénk­nek. Különböző levélváltások ét a Pécsi Rádió ntűsorcseréi segítették elő eddig is, hogy a két megye lakossága kölcsö­nösen megismerhesse egymás munkáját, életét. Nemrégiben a két megye vezetői között személyes találkozás jött léi­re, ahol megvitatták a kapcso­latok további kiszélesítésének lehetőségét. Megyénk küldöttsége ezt a kapcsolatot és barátságot kí­vánja elmélyíteni nébány- napos látogatása során. A má­jus elsejei ünnepségeken kí­vül közelebbről is szeretnének megismerkedni Lvov és a Ivo- vi megye életéved. i * * 4 » I A még visszajövő naprafor­gó mellett a jövő héten be kell fejezni a kukorica- és burgo- nyavetést, A vetés mielőbbi A A VJ ERŐMŰ PANORÁMÁJA

Next

/
Thumbnails
Contents