Dunántúli Napló, 1962. április (19. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-26 / 96. szám
XM2. ÁPRILIS SS. IVIAPLÓ 5 A jövő zenetanárai között A leendő énéktanárok mellett szép számmal akadnak zongoristák is a most végző növendékeik között. Neményi Klárát úgy emlegetik társad és tanárai is, mint aki mindig készen áll. ha zongorázni, kísérni kell valakit. — Kamarázni szeretek legjobban — mondja —. Számos hangversenyen működtem már közre zongorakísérőként, legutóbb a Szimfonikus Zenekarban a celeszta-szólamot játszottam Kodály Háry-szvitjé- nek előadásakor. Diploma- hangversenyem műsorán Mendelssohn g-moll zongoraversenye szerepel. Legszívesebben a három nagy B-betűs: Bach, Beethoven és Bartók 'műveit játszom. Igen nagy élményt jelentett számomra a Liszt—Bartók zenei verseny döntője. A hangverseny legtöbb számát Madari Melinda kíséri zongorán. Ö is azok közé tartozik, aki a legtöbb társadalmi szereplésen vett részt. Csonka Barna tervei a legmerészebbek: — A Zeneművészeti Főiskolára szeretnék felvételt nyerni. Már nagy izgalommal készülök diplomahangversenyemre és felvételi vizsgámra. Hogy gond nélkül tanulhatok, azt szülővárosomnak, Gyula város tanácsának köszönhetem. Az Erkel ünnepségek alkalmából ugyanis ösztöndíjat alapította gyulai születésű, zenét tanuló fiatalok segítésére. Én is pályáztam és sikerült elnyernem. Az ösztöndíj a zeneakadémiai évekre is -szól, így — ameny- nyi-ben felvételem sikerül — gond nélkül valósíthatom meg életem célját: a művész-tanári diploma elnyerését. (n. t.) „Grass und Kuss** Érdekesnek ígérkező németnyelvű műsort rendez Mohácson a Magyar Rádió németnyelvű szekciója és a Magyaror szági Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége. A rádió német nvelvű adásának jól ismert „Gruss und Kuss" műsorszáma mintájára a mohácsi és Mohács környéki német nyelvű dolgozók ezúttal nyilvános felvétel keretében küldhetnek teljesen ingyenes, szóbeli üzenetet külföldön ólő rokonaiknak. A nyilvános felvételt nívós német nyelvű műsor keretében bonyolít iák le május ötödiken, este nyolc órakor a mohácsi Bartók Béla Művelődési Otthonban, A műsorban többek között fellép: a megye- szerte ismert komlói Molnár Gábor-féle fúvószenekar, egy óbudai sramli quartett, Weisz Anni és Neubrandt Ferenc német népdalénekesek. Bilicsi Tivadar és Gencsi Sári duója. Konferál Brachfeld Siegfrid. A végig német nyelvű műsor után bált rendeznek. Az utolsó „hajrá" Kedden este a Liszt-teremben rendezte meg az Eriked Ferenc Zenemű vészeti Szakiskola a III. tanárképző hallgatóinak hangversenyét. Mint Bot- vai Henrik évfolyamvezető tanár elmondotta, ez .az első alkalom, hogy a szakiskola végzős növendékei kollektív hangversenyen mutatták be tudásuk legjavát. Hasznos kezdeményezés ez éppúgy, mint a szakiskola igazgatójának, Antal Györgynek már ugyancsak megvalósult elképzelése, hogy a tanárképző évfolyamai vezetőtanár irányításával mind világnézetileg, mind művészileg az eddiginél sokkal jobban összekovácsolódjanak. A hangverseny előtt elbeszélgettünk a most végző zenetanárokkal terveikről, elképzeléseikről. Széles- skála bontakozott ki szavaik nyomán. Bauer Vendel szolfézs tanárképzős az évfolyam kamarakórusániak vezénylésével karvezetői képességeit bizonyította. Érezhetően neki mindez nem okozott különösebb problémát, hiszen Barcson, az általános iskolában már tanít, sőt, kórust is vezet, Hasonlóképpen állásban van már a fuvolista Apatóczky Lajos ás a csellista Vass János. Mindketten a zalaegerszegi zeneiskolában tanítanak. Gere Lívia még nem tudja, hol helyezik el diplomahangversenye után, melyen zenekari kísérettel a Csékáriát énekli majd Saint-Saems: Sámson és Delíla című operájából, valamint a SeguidiUát Bizet Carmenéból. — Nagyon szeretem főtan- tárgyamat fia éneket, és minden vágyam, hogy az éneklés szépségeire taníthassam a gyerekeket, akikért ugyancsak rajongok. Úgy érzem, hogy hozzám legközelebb a dal- és oratóriuméneküés áll: Schumann, Grieg és a praeklasszi- kusok dalait kedvelem leginkább. Minden ■- vágyam, hogy BaChot énekelhessek, ehhez azonban még légzéstechnikámat1 kell tovább fejlesztenem. Nagy élmény volt számomra, hogy elénekelhettem nemirég Beethoven IX. szimfóniájának altszólamát a pécsi Szimfonikus Zenekarral és a Liszt Kórussal együtt, melyben én is öt éve működöm. breitspgi előli a negyedikesek Egy középiskolás életében legnagyobb eseménynek számít az érettségi, és legizgalmasabb az az időszak, mely a tavaszi szünet befejeződése után a vizsgákig tart. Ezt az izgalmas időszakot élik napjainkban az érettségire készülő fiatalok. De bármennyire is megható eseménynek lesznek tanúi a diákok, nem mondhatják még akkor sem megkönnyebbülve azt, hogy na, ennek is vége! Mert az izgalmas napok csak ezután következnek, amikor az érettségi tételeket húzzák. „Félelemre” nincs oka senkinek, mert aki tanult, az át is jut a vizsgákon. Ezt mond- ják a Leőwey Klára Gimnázium tanulói is, akiket ezekben a napokban kerestünk fel, hogy megtudjuk, miként készülnek a „nagy beszámolásra”, az érettségire. Bemkő Klára, a IV. d. osztály tanulója. Az utolsó félévi bizonyítványát megtöltő ötösök nagy saorgalomiról tanúskodnak. — Mindig jó tanuló volt? — kérdezem. — Igen, eddig általában mindig kitűnően vizsgáztam. Egyszer volt csak rosszabb jegyem testnevelésből, de az még az első félévben volt, azóta már megtanultam tornász ni is. — Mi a kedvenc tantárgya? — A biológia. Ebből a válaszból azt hiszem könnyen kitalálhatjuk, hogy mi szeretne lenni. Orvos? — Igen, A gyermekorvosi pályát szeretném választani élethivatásul, remélem, sikerülni fog. — És hogyan készül az érettségire? — Tekintettel arra, hogy ismétlés van az iskolában, felfrissítem az eddig tanultakat és segítem a gyengébb tanuló társaimat. E módszerek remélem hozzásegítenek eddigi kitűnő jegyeim „megvédéséhez” az érettségin is. — Kemény Erzsébet, a Pedagógiai Főiskolán szeretne tovább tanulni, ezért már az érettségire vadó készülése során, fnint jó pedagógusjelölthöz illik, szintén segíti társnőit szeretné elérni, hogy- kiválóan érettségizzen és az osztályban mindenkinek sikerüljön levizsgázni. Legtöbbet talán Rekettye Gábornak kell tanulni, aki a német szalma IV. g. osztályban tanul. Eddigi tanulmányi eredménye szintén kitűnő és ezt természetesen szeretné az érettségin is megtartani, pedig német irodalomból és történelemből német nyelven kell beszámolnia. De nemcsak azért nagyobb a feladata, mert társai többnyire német anyanyelvűek és tudásban velük kell haladnia, hanem azért is, mert az osztályban egyedüli, aki nem kollégiumban lakik, így a tanulást is egyénileg kell megoldania. Miközben a közeli vizsgákról és a távolabbi jövőről beszélgetünk a fiatalokkal, megszólal a szünet végét jelző csengő, elbúcsúzunk, mert minden perc drága, ki kell használni a meglevő időt a felkészülésre, hogy ne csak az érettségi sikerüljön, de az elmúlt években megszerzett kitűnő osztályzatok is megmaradjanak. Schmidt Attila 7 956 novemberének első napjaiban Jóska fiam eltűnt. Teltek-múltak a hetek, ét semmi életjelt sem adott magáról. Majd beleőrültem, hiszen senkim sem volt Jóskán kívül. A férjem meghalt, Tibor fiam pedig még 1947-ben kiment Brazíliába. Az a néhány pokoli hét teljesen felőrölt... Nem bírtam tovább. Bezártam a lakást, és elindultam az országhatárra. Anyai ösztönöm azt súgta, hogy Jóska a bátyjához ment Brazíliába. Tiborhoz, akiről csak annyit tudtam, hogy Sao Paolóban él, felesége és gyermeke van — akiket még sohasem láttam.., 7 957 januárjában szálltam le a Sao Paoló-i repülőtéren, 38—40 fokos melegben. Tizenketten vártak rám. Tibor fiam és Jóska, Tibor felesége és az unolcám, annak nevelőnője, nagymama, nagypapa és egy magyar család. Károm autóval jöttek ki. — Nyugalom anyukám, csak nyugalom! — mondta Tibor, de neki is potyogtak a köny- nyei. — Remélem, most már nem fogunk elszakadni egymástól! ... Úgy nélkülöztem az anyai szeretetet, úgy vágyódtam édesanyám után!... Eközben Sao Paolo. központjába ért a kis avtókaraván, a villanegyedbe, ahol a gazdagok és jómódúak laknak. Mert — hogy eí ne felejtsem — a fiam befutott ember lett a kilenc év alatt. Egy nagy építkezési vállalatot igazgat, olyan vállalatot, amely felhőkarcolókat tervez és épít a városban. Ebédidő volt, terített asztallal vártak. Engem ültettek az asztalfőre, pezsgőt ittak az egészségemre. Olrazil iáhűl f őttem Kicsit feszélyezve éreztem magam a vendégsereg között, nem tudtam, hogy mire való a három pár kés és villa, amit elém odatettek. Jól öltözött urak között ültem, és nem akartam szégyent hozni a fiamra, csak akkor nyúltam az evőeszközhöz, amikor Tibor enni kezdett. Egyemeletes volt a villa. Hat szoba az emeleten, a nappali, szalon, nagyebédlő, kisebédlő meg a többi a földszinten. — Négy család lakott az épületben: a néger szakácsnő, a félvér szobalány és nevelőnő, meg a fehér sofőr. Jól berendezett különszobát kaptam, Tibor elhalmozott cipővel, ruhával és fehérneművel. Megtiltotta, hogy dolgozzam, gondtalanul éltem, és mégis: idegenül jártam-keltem a nagy épületben. Gyermekkoromban egy Somogy megyei birtokon nevelkedtem. Uradalmi cseléd volt az apám, és a villa meg a személyzet a grófi kastélyt juttatta az eszembe. Arra számítottam, hogy majd leülünk és beszélgetni fogunk Tiborral, hiszen olyan hosszú a kilenc év, annyi minden történt az alatt, amióta nem láttuk egymást!... Vártam, «áriam, és hiába: eltelt két hét, és még két órát sem beszélhettem a fiammal. Wem volt ideje. Reggel a í ” hivatal, délben, meg este a vendégek. Ha nem jöttek, akkor mi mentünk, örökös ven dégeskedésben telt az életünk. És minden vendégeskedés új pirosítással, körömlakkozással, fésülködéssel meg átöltözéssel járt, annyit öltöztem, mintha mindennap lakodalomra mentem volna. Belefáradtam, kifakadtam — nem bírtam tovább. Kibírha- tatlanná vált számomra a brazil koszt és a napv pompa, megkértem Tibort, hogy vegyen ki számomra valahol egy szobát. Tibor a városközponttól nem messze szerzett egy kétszoba, összkomfortos lakást. Odaköltöztünk Jóskával, úgy éltünk, mint Magyarországon. A villában olajat öntöttek a vízben főtt zöldbabra... Itt tejfeles zöldbabfőzeléket főztem magamnak... Brazíliában örök a nyár, egész évben van paradicsom, paprika meg karfiol,,. Pálmafák virítanak, húsz-harminc emeletesek a felhőkarcolók. Az első időkben nem tudtam betelni a csodálatos látvánnyal — emlékszem, órákig kötöget- tem az ablaknál, és elnéztem az utca zajos forgatagát. Á mikor beteltem a lát- vánnyál — mert mindennel be lehet telni — mást is észrevettem. Megnéztem a város szélét, és elcsodálkoztam, amikor a sok nyomortanyát láttam. Esténként koldusokba botlottam az utcán — rengeteg a koldus Sao Paoló ban. Vigyázni kellett, nehogy rájuk lépjen az ember, mert a járdára feküdtek le, rongyaikba burkolózva aludták át az éjszakát. Nem értettem, nem értettem, elszoktam már ettől Magyarországon. Minden tiltakozott bennem, nem tudtam elfogadni, hogy így a jó. Csodáltam a gazdagokat, akik boldogan élnek -a nagy nyomor árnyékában, eszembe jutott, hogy a menyem alig hordott finom, drága holmikat dobál el és ad a szegényeknek, csak azért, mert a néhányhetes cipő már nem egészen divatos... Mindennap beszámoltak valamilyen csődről az újságok. Az elbukott vállalatot senki sem sajnálta, itt mindenki gazdagodni akart, itt senki sem törődött azzal, hogy mi lesz a másikkal. Itt a pénz volt az isten. Hiába volt kü- lönlakásom, hiába voltak a felhőkarcolók és a pálmák, én már itt sem bírtam tovább. Idegen lett számomra Brazília, haza akartam jönni. Levelet írtam Münnich elvtársnak. A felszabadulás után Pécsett volt főispán, még abbéi az időből ismerem. Úgy írtam: Münnich Ferenc miniszterelnöknek, saját kezébe. Hogy a saját kezébe került-e vagy sem, azt nem tudom. Annyit tudok, hogy a Buenos Aires-i magyar követség válaszolt. * It'lrohantam Tibor vállala■*-' tához, a földszinti liftajtónál csíptem el. — Ide nézz! — lobogtattam a papírt. — Engedélyezték a hazatérésemet! — Pusa vida! — mondta Tibor, amit derűre-borúra használnak a brazilok, és annyit jelent: Húzd az életét! — Ha pusa, ha nem pusa, édes fiam, én elmegyek haza! ) 'Ijízeoes a mídéitait Ezekben a hetekben ünnepli a Pécsi Orvostudományi Egyetem Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézet fennállásának tízéves évfordulóját. Csak néhány adat a mütéttan munkájából: 3083 kutyamü- tétet végeztek, 47 tudományos dolgozat is 1 disszertáció látott napvilágot, ezenkívül számos előadás hangzott el az évfordulóig. Az intézet ma elsősorban cardiológiaí (szívsebészeti) problémákkal foglalkozik, eredményeit sokfelé ismerik már. Az intézetben kidolgozott metodikák átmentek az általános sebészeti gyakorlatba, — érprotéziseiket 7 országban alkalmazzák. Képünkön éppen egy saját készítésű sziv-tüdő-gépet próbálnak ki, hogy a testen kívüli vérkeringés megoldásáváa szív munkáját helyettesíteni tudják a műtét idejére. Varga Gyula Tájékoztatás a pécsi autób usz-közlekedésrő I A Pécsi Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget hogy a Doktor Sándor utca, Kórház tér ét Petőfi utca közti szakaszának — Ezen még gondolkozni fog édesanyám! Erre még alszik egy párat! — Nem is párat, hanem jó- néhányat! Jóska esküvőjét még megvárom, de utána elmegyek! Nem tarthat vissza engem semmi sem. Eközben a 11. emeletre ért a lift, bementünk Tibor irodájába. Megkérdezte tőlem, hogy jól meggondoltam-e? Mert nagyon rosszat írnak az újságok Magyarországról! Aki hazatér, azt meghurcolják, figyelik, elveszik a vagyonkáját, egyszóval pokollá teszik az életét. — Miért hurcolnának meg? — vitatkoztam vele. — Csak nem fognak egy hatvan éves öregasszonyt bántani?! — erős- ködtem, bár — hogy őszinte legyek —, azért nem voltam annyira biztos a dolgomban. Annyi volt a rémhír, még az utolsó pillanatban is azt duruzsolták a fülembe, hogy majd meglátom, a határon mindent elvesznek tőlem. Hát nem vettek el! írja meg: mindent áthozhattam, nem nyúltak semmihez. Nem figyelnek, boldogan élek ebben a kis lakásban, esak a sok emlék — a képek, tengeri csillag meg a többi — tanúskodik arról, hogy Brazíliában jártam. Mindenhol jó, de legjobb otthon. A lakás ablakából Uj- Mecselcaljára látok. El-elnéze- getem ezeket a ragyogó házakat, olyan szép ez a városrész. Mennyi minden épült itt, amíg távol voltam! Elmondta: SZABÓ JÁNOSNÉ. Feljegyezte: MAGYAR LÁSZLÓ lezárása miatt 26-án, csütörtökön 8 órától kezdődően az alábbi terelő útirányon fognak az autyS* buszjáratok közlekedni: A 20-as jelzésű autóbuszjáratok megszűnnek és 10-es jelzéssel a jelenlegi 10-es számú autóbuszvonalon fognak közlekedni Fehérhegy—Uj-Mecsekalja viszonylatban. A 21, 22, 23, 24, 25, 26, 36 és 37 jelzésű autóbuszjáratok az Alkotmány utcán át fognak közlekedni és a Rókus utcán keresztül a Steinmetz kapitány téren fognak eredeti járati útvonalukra visszatérni, az Alkotmány utcában a fenti jelzésű járatok az iskola előtt lévő 30-as autóbuszmegállóban nem állnak meg, azonban az Alkotmány utca és a Petőit utca »irkán részükre új megállóhelyet létesítenek. Ugyancsak új megállóhely létesül az utcalezárás időszakában a 21—26-ig jelzésű járatok részére a Rókus utcában, annak Steinmetz V- tány téri torkolatánál. A Széchenyi tér felé haladó járatok részére a Kórhoz téri megállóhely az Alkotmány utca kezdetén lévő 30-as. jelzésű megállóhelyhez lesz áthelyezve. A 27-es jelzésű autóbuszjáratok Szabadság út, József Attila utca és Petőfi utca terelő útirányon át fognak közlekedni. Ezen járató* a Szabadság út és József Att la utca torkolatánál lévő 10-es Jelzésű megállóhelyben nem állnak meg. Uj megállóhelyként a *2". sz. vonalon a József Attila utca és Petőfi utca torkolata lesz kijelölve. Közlemények ZENETÖRTÉNETI ELŐADÁS 27-én, pénteken délután 4 órakor a Munkásakadémia keretében' v e- r e s s Endre beszél a magyar zene nagyjairól a DÉDASZ Légszeszgyár utca 13. szám alatti leül.úrtermében. Énekszámokkal közreműködik dr. Teremi Gáborm-. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. * A Magyar Hidrológiai Társ* n Pécsi Csoportja rendezésében •'’• p- rilis 27-én, pénteken délután f órakor Fekete Adorján (FM, Budapest) A talajvédelem vízgazdálkodási vonatkozásai és az e téren elért eredmények címmel előadást tart. * A Magyar Földtani Társulat Mecseki Csoportja április ?6-án délután 16.30 órakor a Bartók Klubban (Janus Pannonius u. 11.) ,-,b- délutánt tart, melyen Vidacs ,Ja- dár Élménybeszámoló az 1961. évi olaszországi Nemzetközi Vulicano- ló.giai Konferenciáról elmen tart film- és diavetítéssel egybekötött előadást. ► V
