Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-16 / 63. szám
»«a. március I«. I^APSLÖ 5 „Miért nem jön a postás“? A Dunántúli Naplóban a fen ti címmel cikk jelent meg a ^Levelezőink írjók” című rovatban. Az írást megütközve olvastam. Postásunk ugyanis ügyes, udvarias, áldozatkész ember, munkája ellen a községben senkit sem hallottam panaszkodni. Meggyőződésem, hogy a külterületen is lelkiismeretesen dolgozik. Viszont a fenti cím alatt megjelent sorok ból az a következtetésem, hogy postásunk ellen „hecc”-kam- pányba kezdtek. Helyes lesz, ha az illetékesek mielőbb megvizsgálják ezt az ügyet. Nagy Sándor, Somogyhatvan, Kossuth u. 51. Jobb kenyeret kérünk A Dózsa munkásszállás lakói és az ottani konyhán étkező dolgozótársaim nevében emelek panaszt a Sütőipari Vállalat 2-es számú üzemére. A konyhánknak ők szállítják a kenyeret és nem egyszer talált már egyik-másik dolgozótársam a kenyérben madzagdarab kát, homokszemcséket. Dolgozótársaim és a magam nevében ezúton kérem a 2-es üzem dolgozóit, hogy alaposabb munkát végezzenek az ellenőrzésnél, mert szeretnénk kifogástalan kenyeret látni asz tálunkon. BIRÓ ANDRÁS, Pécs, Szigeti út 30. Válasz pavilon ügyben A Dunántúli Napló február Z3-1 számában megjelent Kérdés pavilon ügybafa című levéllel kapcsolatban a következőkről értesítem: Az új-mecsekaljai hírlapárus- pavilont február 25-én üzembe helyeztettem. A hosszadalmas munkálatokért á postát felelősség nem terheli, mert a pavilon felszerelését 1961. május 20-án a Pécsi Vegyesipari KTSZ-nél megrendeltem. Elkészítésére azonban határidőt nem kaptam. A KTSZ mégis, december 28-ra, tervem felül a munkát elvégezte. A műszaki átadás után (január 3-án) azonban üzembe helyezni mégsem lehetett, mert előttem ismeretlen ok miatt a pavilon üvegajtaja összetörött. Az új üvegezést a KTSZ csak később készítette el. ANDRÁSSY ALADÁR, az ig. forg. vez. helyettese Kevés az ügyeletes orvos A Komlói Helyiipari Szolgáltató Vállalat elad 1 db láncmarót, ugyanakkor v á s á r ol 1 db 2—3 m’-es légtartályt 6 lég m’-re vizsgáztatóttat. 132 Szakszervezeti vezetőségválasztó gyűlés a PIK-nél Február 14-én du. 3 órakor tartotta a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlését. Szabó Istvánná beszámolt az 1959 óta végzett munkáról. A beszámolót vita- követte, melynek során igen értékes javaslatok hangzottak el. A dolgozók javasolták, hogy a szakszervezeti vezetők végezzék el feladatukat társadalmi munkában, a tisztelet- díjat pedig ajánlják fel olyan továbbtanuló dolgozóknak, akik anyagilag rászorulnak. A házfelügyelő dolgozók felvetették egy harkányi üdülő létesítésének kérdését, s vállalták a szükséges társadalmi munka elvégzését. A vezetőség válaszában megnyugtatta őket: a vállalatnak van nyaralója, melynek bővítését folyó évben tervezik A dolgozók megbírálták a vezetőség munkáját. Az általános vélemény alapján a sportbizottság végezte a legjobb munkát. A kültúrmunkára vonatkozóan hangsúlyozták, hogy a. jövőben nem elég csak azzal törődni, hogy pár dolgozó énekeljen vagy táncoljon. A fősúlyt a továbbtanulásra kell helyezni. Segíteni kell a fizikai dolgozókat abban, hogy mindegyik elvégezhesse a 7—S. osztályt. A szavazáson képviseltették magukat a háztartási alkalma- zotta.k is. Végezetül 419 dolgozó szavazott le. BÉRCES VIKTÓRIA Halastó lesz a szigetvári téglagyár helyén ? A Bm, Építőanyagipari Egyesülésnél önköltség szempontjából is felülvizsgálták a téglagyárak munkáját és ennek eredményeképpen megszüntették a munkát a szigetvári téglagyárban. — A Bm. Építőanyagipari Egyesülés igazgatója elmondotta, hogy ebben az évben hatmillió darabbal kevesebb téglát gyártanak mint tavaly, mert a tömör téglát egy re inkább kiszorítják a gazdaságosabban termelhető és az építési munkát lényegesen meg gyorsító panelek Ezért került sor a szigetvári téglagyárban a termelés megszüntetésére. A téglagyár területének és üpületeinek sorsáról már döntésit hozott a helyi tanács. A volt téglagyárat a helybeli Uj Élet Termelőszövetkezet tagságának adják át. Szó van arról, hogy halastavat létesítenek ezen a területen. A Tosca — második szereposztásban Sár, p:szok, kőtörmelék A külvárosi pályaudvar mellett, a dohánygyári bejárónál, az üzem kiadói részénél a járdán is és az úttesten is olyan sár van, hogv szinte megakadályozza a közlekedést. Jó lenne, ha az illetékesek végre megszüntetnék ezt, a város képét nem éppen szépítő közlekedési akadályt. KOTOLAK J., Pécs, Szigeti út 31. A kettős szereposztás tagjai" ból öten mutatkoztak be a második estén. Bármennyire egyenrangú a két szereposztás, az utóbb sorrakerülőknél mindig felmerül a másolás, utáno- zás gyanúja. De ebben az esetben az új szereplők markáns egyénisége eloszlatta a közönségnek ezt az előlegezett kételyét. A címszerepben Illés Éváról valóban elhittük, hogy szerep szerint is énekesnő. Könnyed hangvétele a kitörésekben is uralkodó maradt. Hangja alkatánál fogva nála inkább a lí- j rikus részek érvényesülnek,! ámde a féltékenységj jelene- [ tele, Scarpia utálata s az utolsó jelenet — amikor a fájdalomtól félőrülten kelitiegeti Máriát — arra mutat, h >gy az egyéniségében szunnyadó tragikus hajlamot is hiánytalanul ki tudja fejezni. Csongor József mint Cavaradossi. feltűnt könnyű magasságával (ami némileg feledteti erőtlen mélységiét), nagyon meleg pia- noival, álitalában énekszólamának szép megrajzolásával. A Kép-áriáról újra beigazolódott, hogy őszintébb ziene, mint a Levél-ária, ennek kellene népszerűbbnek lennie. Csongor a szenvedéllyel, amit e szerep megkíván, adós maradt. Kissé magába fojtja érzelmeit. Ez nem annyira felfogás következménye, mint inkább a rutin hiányé. Ez a tekintetre és helyenként hangvételben is egyik nagy tenoristénikra emlékeztető rokonszenves énekesünk az operaelőadások gyér száma miatt alig lép fel. Marczis Demeter hangban jól éreztette azt a szorongó félelmet, amelyben Angelotti bujkál s amely végül is ön- gyilkosságba hajszolja. Ha játéka is elmélyül, jó hordozója lesz ennek a nem nagy, de cselekménymoagató szerepnek. Kocsis Péter Spolettája e szerep vérfagyasztó gúnyosságát domborítja ki. Tudja, hogy főnöke Palmieri grófot is agyonlövette, mégis hűvös nyu galommal juttatta ugyanerre a sorsra a hazájáért aggódó festőt. A pásztorfiú betétszám jellegű dalát Pécsváry Gabriella énekelte a színfalaik mögött, behízelgő lágysággal. Az Állami Aruház mintaüzemében olyan munkaigényesebb darabokat készítenek, amelyeket az ipar nem gyárt. Jelenleg női tavaszi kiskosztümöket csinálnak,, e hónapban 700 darabot. Ezenkívül kockás női és sima férfi ballonkabátok is készülnek. Lukács Mihály szabász férfi ballonkabátok szabását végzi. — dl — Mecseki Földtani Kutató- Fúró Vállalat felvesz szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező IV- ÉS LÁNGHEGESZTŐT Jelentkezés a vállalat központjában. Komló, Kossuth u. 1. 140 Csányoszrón a csorda- kúttal szemben, „ötablakos házban” lakik Lukács Mária, a rajzoló. így igazítottak útba a kapuban álldogáló falubeliek. Az öt ablakból csupán egy Lukács Máriáé. Szégyenlősen kéri, hogy nehogy megírjam, milyen szobában lakik. S igaza van, teljesen felesleges leírni, milyen lehet egy alvégi földespadlójú szoba, amelyben éppen félbehagyta a kőműves a fal vésését. Ebben a házban született Lukács Mária, s bár időközben hosszú időt töltött távol, itt szeretné eltölteni öreg napjait. A „kincsek” nem valami rejtett zugában bújnak meg. A szoba közepén álló kerek asztalon barna csomagolópapír borítja őket. Aprókockás beosztású papíron gondosan megrajzolt kézi mi inka-mintát terít elém. Első pillantásra kissé csalódottan nézem. Mintha láttam volna ugyanezt vagy ehhez nagyon hasonlót, képeslapokban, kézimunka mintakönyvekben. Stilizált virágimmták, kanyargó indák, szeszélyes rajzolatú levelek . . De aztán előkerül a második, a harmadik, majd a századik, nem tudom hányadik és meghökken- ve látom a formák nagy változatosságát. amelyet mégis egységbe fog valamilyen egységes stílus. lia 'Zok. Ha horgoló asszonyok fürge ujja, csipkeverők táncoló orsói, szövőszékek röp- todö eséséi anyaggá formálHEVERŐ KINCSEK nák ezeket a mintákat, akkor nyerne igazi értelmet a létezésük. Harmincöt éve tervezi, raj- zolgatja Lukács Mária ezeket a mintákat. Harmincéves korában kezdte el. De mindeddig csupán egy-kót kisebb horgolás, tenyérnyi szövött anyag készült a minták alapján. — Miért nem értékesítette a terveit? Miért nem adott el belőlük texti'lgyárafcnaik, háziipari szövetkezeteknek, kivitelező iparművészeknek? Tartózkodó mosoly ül a szája sarkán, hatvanöt nehéz esztendőtől fátyolos kék szeme mintha kissé haragosan villanna. — Egyszer, még a harmincas években kaptam a rajzaimért háromszáz pengőt. Azzal, hogy fordítsam további mintarajzok elkészítésére. De nem bíztam abban, hogy tudok még ilyen mintákat tervezni. Inkább áttértem a háziszőttes készítésre. Ormánsági, hagyományos népi mintákat szőttem. 453 pengő értékű szőttesemet elvitték a barcelonai világkiállításra. Ott díjazták is, de nem az én nevemen, hanem azzal, hogy ezek a szőttesek gróf Zichy Rafaelné szövőtelepéről kerültek ki. Újra terveztem. De elhatároztam, hogy a műveimet többé ki nem adom a kezemből. Mindezekből, amit itt lát, csak egy-egy példány van. Másolatot sohasem készjSokszor már-már abbahagyta. Nem bízott abban, hogy folytatni tudja ezt a sajátos művészi tevékenységet, amelyhez mástól nem látott példát. Félt, hogy a sokszor „csak úgy maguktól” előbukkanó minták egyszeresük elfogynak. De ilyenkor mindig közbejött valald, aki mondott néhány elismerő szót, biztatást. Glatz Oszkár, Kodolányi János, Móricz Zsigmond látta a rajzait. És mind azt mondták: „Nagyon szépek, szebbet már alig lehetne tervezni. De jó lenne végre anyagban megtestesülve is látni.” A svéd királynő egyik udvarhölgyével találkozott egy ízben. Megnézte a mintáit és kérte, csali egyet adjon el neki, hogy megcsináltathassa. Már hajlott a szóra, de csak úgy volt hajlandó eladni, hogy előbb másolatot készít róla önmagának. A svéd főúri hölgy nem várhatott rá, inkább arra kérte, menjen vele Svédországba, ott is nyugodtan rajzolhat tovább, ezek a rajzok a jólétét is biztosítják. Nem ment. A felszabadulás után Ortutay Gyula biztatta munkára. Ilyenkor újra meg újra erőre kapott és sokasodtak a szeszélyes, gazdag és mégis mértéktartó min ták. — Amikor Móricz Zsigmond itt járt — emlékezik — arra kért, hogy legalább írhasson fiiam, hadd tudja meg a világ, hogy ilyen is van. De nem engedtem meg. Féltem, hogy beszélni kezdenek rólam, de én mégsem tudok majd több új mintát tervezni. Móricz Zsigmond akkor félig tréfásan alkudozni kezdett: — Ha már nem írhatok, legalább azt ígérje meg, hogy én leszek az első, aki ír magáról. Ezt megígérte, de sohasem került rá sor. Lukács Máriában a régi sérelem, remekbeszőtt szőtteseinek kisajátítása, még ma is él. Kis szobájában mintha remetemód elzárkózott volna a világtól, tudomásul sem véve, hogy nagy változások történtek azóta. Pedig ez nem is igaz. Nagyon pontosan tudja, mit jelentett a második világháború, a felszabadulás, időnként folyóiratokat rendelt meg, s el is olvasta azokat, ma is újságot olvas. Mégis konok következetességgel ragaszkodik ahhoz az elgondolásához, hogy csak valameny- nyi jó rajtót (a kevésbé sikerűiteket önkritikusan kiválogatta) egyszere hajlandó átadni egy kiadónak, amely sztár könyvalakban megjelenteti. Ped’g mintái kivitelezésével bármely háziipari szövetkezel '.-agy textilgyár sikert arathatna, ha egy-egy sorozatot megvásárolna, s Lukács Mária anyaiul és erkölcsi jutalma sem maradna el három évtizedes munkájáért. Igyekszem erről meggyőzni és kezd is engedni merev álláspontjából. Azt is megengedi, hogy a látogatásról riportot írjak, ami igen megtisztelő, ha meggondolom, hogy ugyanezt hiába kérte Móricz Zsigmond. Valóban kár lenne, ha Lukács Mária mintái, ezek a heverő kincsek végleg elkallódnának. A népi hímzéssel, szövéssel rokon, de azzal nem azonos stilizált virágmotívumokra épülő, arányos, néha dús díszítményű, de leginkább mértéktartó, sohasem túlzsúfolt mintákat kézi és gépi horgolással, szövéssel gobelintechnikával és hímzéssel is fel lehet használni. Térítők, kendők, szőttes-szoknyák is díszíthetek velük. Hatásuk a népművészeti tárgyakra emlékeztet, „magyarosak” — anélkül, hogy kizárólagosan valamely táj ízlését tükröznék Valószínű, hogv az ilyen mintázatú tárgyakat (szőnyegeket, függönyöket, térítőkét) külföldön is szívesen vennék. Kár lenne ezeket a kincseket heverőben hagyni, ezért felhívjuk Lukács Mária mintáira a Baranya megyei Háziipari Szövetkezet figyelmét is, a tervezőnek pedig be kell látnia, hoffv semmiféle alkotómunka eredményét sem szabad megtagadni azoktól, akik kedvéért készült: a szépet szerető emberektől. __ Mészáros Ferenc i Á ltalános kifogásként említjük, hogy a szövegmondás érthetősége hanyatlik. Ügyeljen a társulat minden tagja a tavalyi szint megtartására. A kivégzéskor pedig takarják a puskapor felszálló füstjét, mer+ illúziórontó. Veress Endre Igaz történet Réfi Oszkó Gyula lakatost nagyon sokan ismerik és tisztelik a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál. Ehhez a hírnévhez, tisztelethez nem segítették hozzá országra szóló újítások, kezdeményezések, csupán apró, mindennapos ténykedései, hangyaszorgalma hívta fel a figyelmet Gyula bácsira. A most következő kis történet mégsem Oszkó Gyuláról szól, noha vele kapcsolatos. Ö kérte levélben a szerkesztőséget, hogy adjunk nyilvánosságot az érdekes történetnek. Íme a történet. Oszkó Gyula beutalóval a zsebében vonatra szállt, hogy elinduljon egy olyan üdülésre, ahonnan nem szólítja vissza a lelkiismeret. Még hálókocsi jegyről is gondoskodott, hogy a hosszú utazás alatt ne essen kísértésbe, nehogy eszébe jusson valami otthonhagyott postamunkM. Néhány szót váltott ismeretlen hálótársával, el is aludt, hogy néhány órával később élete legkalandosabb eseményére riadjon fel. — Az éles villanyfény ébresztett fel, és ahogy szétpattantok, ott látom útitársamat az ágya szélén ülve, kezében a pénztárcámmal... A többit talán felesleges részletezni. Gyula bácsi kiragadta a tolvaj kezéből a pénztárcát és rémülten konstatálta, hogy pénze, kis vagyonkája, amit az üdülésre szánt, elveszett. Hiába követelte, az ismeretlen sértődötten tiltakozott, hogy a padlóról vette fel, és még bele sem nézett. — Kétségbeesésemben azonnal szóltam a hálókocsi kalauznak, aki jobb híján ránkzárta a fülkeajtót a következő állomásig. Azután Dombóváron felszállt Vass Tibor a vasútbiztosító tisztiőrs szolgálatos szakaszvezetője és a kalauz segítségével megkezdték a kutatást. Eredménytelenül. Nem volt más választás, Oszkó Gyulát és az ismeretlent leszállították a vonatról, hogy az állomás rendőrőrsén folytatódjon a vizsgálat. Itt már Kovács Géza rendőr törzsőrmester vette át a kínos ügyet, de ő se ment semmire. Már-már reménytelennek látszott a bizonyítás, amikor megérkezett a telefonjelentés, hogy a pénz megvan, ott találták meg Illés Tibor (Gyula bácsi hálótársa) ágyában, a lepedő alatt. De mit segített ez Oszkó Gyula helyzetén, aki a megkerült pénzt csak a déli pályaudvaron vehette volna át másnap délben. Addig reggeliznie, ebédelnie is kellene és ő ott állt egy fillér nélkül. És mi történt? Vass Tibor szakaszvezető úgylátszik észrevette Gyula bácsi tépelődését, mert a zsebébe nyúlt és némi zavarral elő állt az ajánlattal. — Nézze, szívesen kölcsönzők én magának amíg átveszi a pénzt. Jó lesz addig is erre a kis ijedtségre. — És már nyújtotta is át a 400 forintot minden nyugta nélkül. Eddig a történet. Most már csak Oszkó Gyula üzenetét tolmácsoljuk, mert erre külön megkérte a szerkesztőséget: .,— Büszke és boldog vagyok ebben az országban ahol. a bajban önzetlenül mellém állnak. Büszkeséo tölt el azért is. hogy rendősé- günknek Kovács Gézái. Vass Tiborjai vannak, akik garanciái népi államunk vonjon ás közbiztonságának. "ki',' ha kell. ha n szvkséc úgy k'-'n- ja. félreteszik a hiraJC.os tormákat is. hogv bcifbonitotl embertársukon a legközvetlenebb, a legemba~*égesebb módon segítsenek.” ~~ S =4 Idős édesapám vasárnap 39.7-es lázzal betegen feküdt. Szükségesnek láttuk azonnal kórházba szállítani. Ez azonban csak akkor történhet, ha az ügyeletes orvos kór házi és mentőutalvánnyal látja el. Délután 2 áriától este 7 óráig kellett várnunk az orvosra, mire a sok beteglátogatás közepette sor került rá. Édesapám este 8 után került a kórházba. Vasárnap, amikor szünetel az üzemi és a körzeti orvosi rendelés, ren geteg munka hárul az ügyeletes orvosokra. Egyébként is az I. sz. tömb, amelyhez a kültelki bányakerületek is hozzátartoznak, olyan nagy, hogy egy orvos képtelen ellátni feladatát. Nagyon hasznos len ne, ha vasárnaponként az I. sz. tömbben ezután két orvos dolgozna. Téczeli Jánosné, Vasas II. „B” u. 14.
