Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-14 / 61. szám

ma. március 14. RlÄPfl.6 Érdekes és hasznos tervek Drávaszerdahelyen BaSogh János, a dirávasaerda helyi termelőszövetkezet elnö­ke nem lél az új dalgoiktól. De a tagság som. Ezért szerepel az idei termelési tervükben 260 hotdnyi terület öntözése és öt hold cárok termelése is. Na­gyon érdekes és tanulságos az elnök érvelése a két újítás mel lett. — Cirkot már tavaly is ve­tettünk. Igaz, csak egy holdat, de már így is meggyőződhet­tünk róla, hogy érdemes. Két haszna is van ennek a növénynek: a magja és a szakálla. Egy holdról tavaly 10 mázsa magot nyertünk, tehát annyit, mintha tavaszi árpából arattunk volna kö­zepes termést. A tápereje is nagyjából meg­egyezik az árpáéval. A cirok- szaikáHt pedig télen feldolgoz­zuk seprűnek. Egy holdról a jövedelmünk meghaladta a 10 ezer forintot. De még ennél is fontosabb és hasznosabb a másik „újítá­sunk” az öntözés. Elhatároz­tuk, hogy az idén 260 hold területet öntözünk. Ebből 10 holdon zöldségféléket termelünk, a többin mezőgazdasági növé­Dialőgus egy hangra TLfert ugyebár kéremszé-; ■ ’* pen, társadalmunkban j fontos a pénz forgási sebessé gének növelése. Ezt a tételt vallom én is. Na mármost, ■megkaptam a pénzt... mind­járt tovább is adtam.. , Ho­vá?!... Vissz» « népgazda­ságnak!... Hogy a forinthoz én jogtalanul jutottam?... úgy tetszett mondani: csal­tam?... Kérem én zeneked­velő vagyok, a disszonáns hang érzékenyen hat kedé­lyemre!— Sikereim voltak?— hm... hm .. Tudja, az em­berek olyan kedvesek, éde­sek, bájosak... És a módsze­rem? ... persze erről ne. .. nem akarok szerénytelen len. ni. No, egyet-kettőt azért el­mondok, ha már ennyire fi­gyelmes. Vegyük például a falevelet. Le akar hullani. Ezt a szándékáé, közölni kí­vánja — teszem azt az ágak­kal, a fatörzzsel, a padokkal, a sepregetőveL Eme szándé­kénak továbbadásában — hi­vatásomnál fogva — « leg­messzebbmenőkig segítségére vagyak a távozni készülő le­veleknek. Aztán felveszem a munkámért járó bért.,. és a levél lehullhat! — Szabá­lyos, nem? ... vagy. t» hajol­jon csak közelebb?. Cso­mag, csomag a tengeren túl­ról... Ez bűvös szó. Úgy tá­rulnak a női pénztárcák, mint a szárnyas ajtó.,. c, e, e, c, mintha nem értené ..» Ibitől kapom a csillogó, tük­röző STRIMFLI MADE IN USA NYLON aranybetúvel írt papír tasakot, hetvenesért a harisnyát az Államiban- a holmi aztán átkerül az amcsi zacskóba... és fut a bót... Ica, Maca, mint a cukrot, úgy kapkodják. Szá­zasért, százhúszért. Azért ez nem volt egy jo buli, pár tu­cat ugrott csalt... Hanem az ÓRA ET LABORA, arany bőt! — ami csak azért van benikkelezve, hogy meg ne rozsdásodjon... Tudja, Bre- bolák hozta Nyugat-Iriánból a magyar óraimport fellendi tésére ... Sikerült is néhány külföldi ketyegésre kíváncsi igényét kielégíteni... Hogy ezen a külkereskedelmi ak­ción mennyit profitáltam?... hagyja... egy koszos Opel~ szupert sem tudtam összespó rolni belőle ...És ami báni— Itérem... a kölcsönök.... igen-igen a leölcsönök... amit én adtam... brühühü... brühühü.. ne vegye férfiat- lannak zokogásom, de csa­lódtam az emberekben és ez úgy fáj nekem... mert még ma sem adták vissza hitele­zőim a pénzt ... de üzenem nekik: jön még a kutyára dér!... Nem ... Nem sírok. Feltartom a fejem és biza­kodva nézek a napsugaras jövőbe. Mert tavasz van.,, érzi a langyos fuvallatot? .. Szívjon ön is egy nagyot... No de most már megyek, mert várnak. Viszlát. pardon. Még valamit, ön 1 tett egy tapintatlan megjegyzésthogy engem becsuknak? ... Kérem, utal­tam már arra, hogy érzékeny vagyok... csupán munkahe­lyet változtatok... így talán, kellemesebb ebben a megfo­galmazásban . . Uram!... No és ha történetesen lecsuk­nak ... bocsánat... áthelyez­nek népgazdasági érdekből... Nézze kérem, az új munka­helyemen kultúrgárdát szer­vezek, ismeretterjesztő elő­adást tartok, zongorázom, népitáncolok.. soroljam még? És ha majdan hozzá­járulással ismételten kilépek, megírom működésem történe tét, színesen, izgalmasan, ta­nulságosam, hogy találok-e kiadót müvemre?... Biztos vagyok benne!,-.. No, agyő!,.. Majd írak. N. I. nyékét. Elsősorban a kuko­ricát akarjuk öntözni, kísér­letképpen kilencven holdat állítunk be az idén ebből a növényből. A gyomtalanítást Hun gazinna] végezzük. Vetünk még az ön­tözhető területre cukorrépát is, és egy jó darab lucernát, meg silót is szeretnénk ilyen mó­don teirmélnd az idén. — A berendezésre hosszúle­járatú hitelt kapunk az állaim­tól, továbbá a 3004/4-es sz. ren­delet alapján minden beállí­tott hold után kétezer forint hitelelengedés jár és ezen­felül a csőkutak után is ka­punk kedvezményt — azt mondhatom, hogy teljesen in­gyen kapjuk a berendezést. Igazán nem tartanám magun­kat élelmes embereiknek, ha elmulasztanánk ezt a lehetősé­get Azt hiszem, ha az év vé­gén meglátogatnak bennünket, meggyőződhetnek, hogy jól számítottunk. Fsaiéi szakemberek - nagyszerű tehetőségek Moszkva—leningrádi tanulmányút — Készülődés az aspiráns­képzésre — Sikeres újítások Évről évre sok fiatal szak­ember kerül üzemeinkbe. Munkábaállásuk, képességeik kibontakozása nagy jelentősé­gű a népgazdaság szempontjá­ból Is. Éppen ennek érdekében jelentette meg az elmúlt év­ben a SZOT Elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága kö­zös felhívását, melyben fel­kérték a gazdasági vezetőket, a KISZ alapszervezeteket és a szakszervezeti bizottságokat, hogy segítsék, támogassák a fiatal, kezdő szakembereket. Három fiatal mérnökkel be­szélgettem nemrégiben. Arra a kérdésre akartam választ kapni tőlük, hogy vajon az egyetem elvégzése óta milyen ^ehetőségek nyíltak előttük a munkában, a szakmai ismere­tek további növelésében? Mindhárman szívesen be­széltek az elmúlt évek mun­kájáról. Szavaik nyomán fel­tárultak azok a nagyszerű le­hetőségek, amelyek a fiatal szakemberek előtt nyílnak üzemeinkben. Nehéz lenn s mindazt leírni, amit elmond­tak, így csak a legjellemzőb­beket próbálom felidézni. Pintér László az építőipari vállalat fiatal mérnöke éppen a Szovjetunióba készült, ami­kor beszélgettem vele. Négy ifjú mémöktársával együtt ju­talomból küldte el vállalata, hogy alkalmuk legyen megis­merkedni a világhírű moszk­vai és leningrádi építkezések­kel is. Közel három esztendő szorgalmas munkájával érde­melte ki Pintér elvtárs ezt a jutalmat. Sok szakmai megbí­zatás, feladat becsületes tel­jesítése van már mögötte. Ter­mészetesen az első időben neki is ált kellett esnie azon a ■r ítélkezik a társadalmi bíróság Elcsípték az üzemi szarkát — Aki munkaidő alatt iszogatott Nem könnyű a társadalmi bíróság tagjának lenni. Az a három ember sem tudta mi­lyen nehéz lesz, akit annakide­jén erre a posztra jelöltek a Pécsi Bőrgyárban, litt van például az egyik művezető esete. Nagyon elvetette a súlykot. Az egyik napon három mázsa ce­mentet, hat padlódeszkát, WC- kagylót és beépített konyháik­nál használatos kétrészes mo­sogatót pakoltatott fel a teher­autóra. Az északi kapu portá­sának azt mondták, a BTC-pá- lyára mennek. A valóságban A növénytermesztés sikeréért a szabadszentkirályi tsz-ben A BÖvénytbeoneftésá munka biztosítására hozott határoza­tot a szabadszentkirályi Uj Elet Termelőszövetkezet kül­döttgyűlése. Tervbe vették, hogy ettől a gazdasági évtől kezdődően nemcsak a növény­termelési brigád tagjai, hanem valamennyi tagja, sőt, minden munkaképes családtag is dol­gozik majd a növényápolási munkában. A szövetkezeti gazdaság két­százötven kaitasztráks hold kukoricát vet Ebből száz hol­dat vegyszerrel gyomtalaníta- nak. A fennmaradó százötven kaitasztrálás holdat kézi mun­kával ápolják. A küldöttgyű­lés határozata alapján a veze­tőség részben a munkaegy­ség tervezett értéke szerint, részben pedig az egyes tagok munkaegységének várható száma után meghatározta, hogy az év végén kinek-idmek mennyi kukorica jár. Ezután minden tagnak, illetőleg mun­kaképes családtagnak növény­ápolásra osztják ka azt a terü­letet, amelyen ez a kukorica­mennyiség megterem. így a tagságot érdekeltté teszik a kukorica termésátlagának nö­velésében. A vegyszerrel gyomifcalanított száz katasztrá- lis holdnyi kukoricát ugyanis a szövetkezeti gazdaság közös 130 fős camping épül Sikondén céljaira használják majd. A további százötven hold termé­séből adják ki az év végén a tagoknak a természetbeni já­randóságot, így tulajdonkép­pen minden tag saját maga műveli meg azt a kukoricate­rületet, amelynek terméséből az év végén megkapja a ter­mészetbeni járandóságot. De ennpk a módszernek mégis az a legnagyobb hasz­na, hogy így nem terhelik túl a növénytermelési munkacsa­pat tagjait. Ezzel azoknak több idejük jut a cukorrépa, a napraforgó és az öntözéses kertészet művelésére. a Siklósi út felé tartottak. A portás amikor észrevette a manővert — mert utánuk né­zett — azonnal riasztotta a gyá­rait. A teherautó ekkor már V. J. művezető kertvárosi lakásánál járt. Üresen jött vissza, ami­kor a gyárbeliek leállították. A történtek után ugyanis az igazgató utasította a gyár fő­revizorát, dr. Bischoff Gyulát (ő volt akkor a társadalmi bí­róság elnöke is), hogy nézzen szét a művezető műhelyében, vizsgálja meg az anyagigény­léseket. Kiderült, hogy 1200 forint értékű anyagnak, amit a papírok beépítettnek monda­nak, hűlt helye sincs. A művezetőt azonnal elbo­csátották. Ügye a bíróság elé került, s börtönre ítélték. Vele nem foglalkozott a tár­sadalmi bíróság, de a többiek­nél már dönteni kellett. Végső fokon a portásnak köszönhető, hogy fülönesíp- ték az üzemi szarkát. Ugyan­akkor a portás volt az, aki a lopott holmival felpakolt te­herautót kiengedte. Meg kel­lett volna akadályoznia. Papírt kellett volna kérnie, ezt el­mulasztotta. Mi legyen az ítélet ? Feddés ezért, dicséret azért? Voltaképpen mégiscsak hibá­zott, amikor kitárta a kaput, ezért szóbeli intésben része­sítették. így lett vége egy nehéz ügy­nek. Egynek, mert több volt még ezen kívül. Hatot tárgyal­tak az elmúlt évben, közöttük az öreg borissza asztalos ese­tét. „Rázós” história volt ez is. Az öreg borissza az egyik na­pon a vállára csapba a szer- számostáskáját és kisétált a gyár kapuján. Azt mondta a portásnak, hogy a bölcsődébe megy. Esze ágában sem járt: a közeli Aranybikába sietett, s addig eregette a szeszt a tor­kán, míg lerészegedebt. ügy berúgott, hogy otthagyta a szerszámosládát és elment haza aludni. Mi legyen vele? ötvenkilenc éves, egy esztendő múlva nyugdíjba menne már. Küld­jék el? Egy évvel a nyugdíjaz­tatás előtt? Ha csak ez az egy eset lett volna! Mert nem is tudni, hányszor figyelmeztették az öreget az iszákosságért! Nem tudnak reá számítani a gyár­ban. Ilyen ügyek kerülnek a bí­róság elé. A döntés — a bor­issza öreget kivéve — több­nyire enyhe. Azit mondja Bi­schoff elvtárs, így is elérték a céljukat, hiszen nem a megtor­lást, hanem a nevelést tekin­tik fő eszközüknek. Nincs okuk arra, hogy másképp te­gyenek, hiszen bízni kell az emberekben. Amióta a társa­dalmi bíróságot felállították, évről évre csökken a fegye­lemsértések száma. — Magyar — „megrázkódtatáson", melyet az iskola után a gyakorlati mun­kába történő bekapcsolódás jelentett, de ezen szeretettel átsegítették idősebb munkatár­sai. Nemrégiben felelősségtel­jes beosztást kapott a vállalat földmunkát gépesítő építésve­zetőségén, ahol lehetősége nyí­lik szakmai tudásának kibon­takoztatására, új munkaeljárá­sok és munkaszervezési kér­dések önálló kidolgozására. Örömmel újságolta, hogy most dolgozik egy újításon, mely­ben javasolja a halastó zsilip­jének előregyártót! kivitelben történő megoldását. Lengyel Gyula még csak 27 éves, de már mint a hőtech­nikai laboratórium vezetője dolgozik az új Pécsi Hőerő­műnél. Néhány év alatt együtt fejlődve az épülő erőművel vált az energiaipar egyik ki­váló ifjú szakemberévé. Visz- szaemlékezve az eltelt évekre, úgy fogalmazta meg, hogy ezek számára felértek egy „második egyetemmel”. A gyakorlati ismeretek meg­szerzésének, a vele együtt dol­gozó emberek megismerésének évei voltak. Sok fontos szak­mai megbízatás sikeres elvég­zése, a szaktudásának gyara­podása tette lehetővé, hogy most szorgalmasain készüljön a Tudományos Akadémia as- piránsképzőjénék felvételi vizsgájára. Szakmai fejlődésé­nek fontos állomása ez. Az évek során sok élménye gyűlt egybe, amely közül a legszí­vesebben a moszkvai I. auto­matizálási világkongresszuson való részvételre emlékezik vissza, ahol értékes tapaszta­latokat szerzett munkájához. Centgraf József a miskolci műegyetemről került néhány évvel ezelőtt a Pécsi Bőrgyár­ba. Mint gépészmérnök, szá­mára az első lépés a bőrgyár­tás technológiájának megis­merése jelentette a legtöbb nehézséget. Néhány hónap alatt azonban sikerült elérnie, hogy a gyár nagyszámú gép­parkjának egyik őre legyen. Feladata a gépek karbantar­tásának és műszaki fejleszté­sének elősegítése. Képességei­nek kibontakoztatását sikeres újítások jelzik. Egy körszárító berendezés üzemszerű alkal­mazásának bevezetése és a gyárban működő üveglapos szárítóberendezés kapacitásá­nak jelentős növelése fűződik a nevéhez. Öröm volt hallgatni mind azt, amit ezek a fiatal szak­emberek elmondottak munká­jukról, lehetőségeikről, az őket ért megbecsülésről, ügy érez­tem, hogy a SZOT és a KISZ közös felhívása jó talajra ta­lált Bfitefct Ervin A Sikondai Intézőbizottság a napokban tárgyalta meg a fürdőhely ez évi fejlesztésé­nek programját és úgy hatá­rozott, hogy a nyári szezonra egy 130 személy befogadására alkalmas campinget léte­sít a festői völgyben, amely az idegenforgalmi szervek ke­zelésében működik. A sikondai bányászszanató- riumban pihenők nyugalmára tekintettel ebben az évben el­helyezik a völgyből az úttörő •* ifjúsági táborokat. A we»­dógek ellátását célozza a ke­reskedelmi egységek bővítésé­nek a terve, mely szerint a megyei ÉMirriszerkereskedel- mi Vállalat több gomba-típusú elárusító pariiont létesít. Szó­ba került a Vadásztanya ven­déglő bővítésének a problémá­ja is, de felmerült egy új vendéglátó egység létesítésé­nek a terve is. Ebben az ügy­ben majd később határoz az intéző bizottság. Ugyancsak később határoznak a fürdő­hely rizeliátásának jnvításá- rét m. Tulajdonképpen már ez öt­venes években megalakult, de csak a Bach-rendszer bukása után lett belőle egyesület. Olyanok alapították, akik a dalt önmagáért szerették és énekeltek, ment az életszük­séglet volt számukra. Jó kar­nagy és főként jó tenoristák idején virágzott az egyesület. Ilyen volt Hoffer Károly ide­jében. Csodálatos tisztaságú, színes tenorja feltűnést keltett mindenütt, kitűnő megjelené­se is volt, de hiába csábítot­ták Pestre operához, ő Pécset és a dalárdát el nem hagyta. Énekelt a székesegyházi ének­karban és mellékesem az ele­mi iskolában éneket tanított. Ott pofozgatott bennünket ap­ró nebulóikat, ha túlságosan hamisra sikerült a hangvétel. TENORIST AK KERESTETNEK Az akadozó próbán Lajos bácsi búsan állapította mag, nem me­het ünk sehova, nincs tenoris­tánk. Fiatal tag lelkendezik, hogy Bajos , bácsi nagyszerű tenoristát fedeztem fel, a jö­vő próbára hozom. Házas? kér­di reménykedve a karnagy. Nem, legény. Lajos bácsi bú­san legyint. El se hozd, hasz­nálhatatlan, csak a mérget nyel jük véle. Jegyezd meg fiam. APRÓ TÖRTÉNETEK a 100 éves Pécsi Dalárdáról kapukules az ami összetartja a dalárdát. Jobb híjám hát bevesz a karba egy kikopott színházi kóristát, akinek szí­nes, szép magas hangja volt ugyan, de időnként ahogy momdt.uk, stichje van. A nő­egylet színpadán zenig az ének, függöny le, s odakünt dörög a taps. Lajos bácsi paprika­veresen esiik néki a szerencsét­len tenorisrtának, kiveri kezé­ből a kottát, s közben acsarko­dók rá; te ripacs, te, megfut hamis volt az a felső c. Meg­öllek, megöllek! Függöny, súgjuk, mire Lajos bácsi kö­vérkés ábrázata pillanat alatt széles mosolyra derül s haj­long, bókol a nézőtér felé. Az a pár rezgés a c meg cisz kö­zött igazán nem tűnt föl ne­kik. CSINTALANKODÁS Temetni vonult ki a dalárda a Siklóöí utcán. Elöl a zászló­vivő, zárt kettős sorok utána. A Vadember ablakai kivirul- fcak és az egyik vidáman du dolja a Zách balladát, „Fehér rózsa, piros rózsa, szőke leány barna”, Buta», banaong még kéjesen egyik már agglegény- számíba menő tagunk, ha én egyszer ide bejuthatnék! Ko­vács Jóska a táncnak nagy mestere, hamar lehűti. Tudod csak az történne veled, min! a döglött macskával, amelyi­ket csípővassal, szemétlapátra kaparnak, aztán kilöknek. A VÉRES HURKA Szereplés, próba, gyűlés után rendesen valamelyik kis vendéglőben kötött a társa-'* ság. Ott hallgatom a kétszáz negyven kilós vitáját — Mondtam már neked Ladi (Stednberger), hogy így okvet­len megüt a guta. Paradicso­mot, salátát amennyi beléd- fér, azt igen és utóvégre zsi­dó vagy... — Ladi dühösen veri az asztalit, hogy ón ne egyem véreshuricát, meg kol­bászt, hát olyan nincs, még ha itt üt is meg a guta és máris rendeli a második adagot. A JÓRÓL IS MEGÁRT A SOK Rúgjatok meg, ha mégegy- szer eidu-igatem éri, jelentette ki Bődis Dezső, mikor már vagy negyedszer volt műso­ron a „Faluvégén kurta kocs­ma”. Alig egy hétre rá, megint szerepelni kellett hosszabb műsorral. Hát bizony csak belekerült a „Faluvégén ... ”, mert azt még csak próbálni sem kellett. De a függöny után Dezső barátunk mentette is gyorsan fenyegetett testrészét. ÉLJEN A DAL Ignác vagy Antal nap címén sörkóstoló volt a mai Mecsek cukrászda helyén. Habzott a sör és a jókedv és zengett a nóta. A szomszéd teremben nyugalomJbavonuló bankost búcsúztattak. S ott bent állt néma csend. Bódis Dezső bekukkantott közéjük, de na­gyon hamar visszajött Halljá­tok, ezek a pénzesek a „vezér­rel” az asztalfőn úgy ülnek, olyan savanyú ábrázattal, mintha mindegyik azt számol­ná, telik e mai vacsoraszáanlá- ra. Nem lennék én bankos, ne­vet egy városházi kis fényes­könyökű kuli. Éljen a dal, á vidámság és magasra emeli kan cső j át. Nem sokára újra föleién dili a jelige „Édes hazánk, kod’/es dalunk érted élünk, érted ha­lunk.” S. Ci. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents