Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
19«?. MÁRCIUS II. 3 r o s c a A Pécsi Nemzeti Színház tizenkettedik operabemutatóia Még jól emlékszünk arra a mintegy tíz esztendő előtti hősi erőfeszítésre, amellyel Pécs önerejéből kiállította és nagysikerű sorozatban játszotta a s,Tosca”-t, Horváth Mihály vezényletével, Papp Júlia, Róna Dezső, Somos Jenő és mások felléptével. Most az állandósult pécsi operaegyüttes legfrissebb és valóban frissen gördülő s— teljesítményeként találkoztunk véle újra. Victor Sardou szomorú játékát Puccini számára két áHam- dó librettistája, Giacosa ésllli- ca rövidítette le opera-szövegkönyvvé . A XVm. század végének , forrongása adja a darabban ábrázolt képek komor és idegtépő keretét. A Vatikán világi hatalma ellen küzdenek az olasz szabadságharcos hazafiak, akik nemcsak a „szent kormány”-nyal találják szembe magukat, hanem a Vatikán uralmát védelmező közép-európai uralkodók zsoldosaival is. Puccini érdeklődése korai s,Fecské”-je és „Bohémélet”-e ■után mindinkább a vérgőzös drámák, mondhatnók: tömegszerencsétlenségek felé fordult. Képzeletét az ilyen, idegizgalmat kiváltó témák gyújtották lángra. Mimit elviszi a tüdőbaj, Manón Lescaut az országúton esik össze, Csocsoszán^ apja harakirit követett el, ő maga elvágja ereit, Marcel hajóslegény holtan gurul ki a köpenyből, Angelica nővér mérget iszik, Johnson rablóvezért, a * Nyugat lánya” szeretőjét a népítélet felakasztja. Grand-guignoi mindenfelé, emerre szemlélődünk. A Tosca- rói (amelyben csupán négyen halnak meg) eszünkbe jut Verdi „A végzet ereje” című dalműve, ebben az egész Calatra- va grófi család kihal. A Tosca minden főszereplője a daran végéig erőszakos halállal elpusztul. Két gyilkosság és két ön- gyilkosság a mű mérlegének egyik serpenyőjében szüli a borzadályos rémdrámát. A másik serpenyőben ott fénylik az erkölcsi tanulság, ami indokolttá teszi játszását: a zsarnok eiőbb-utóbb meglakol. Aki hatalmát nemtelen célokra, ön érdekből akarja értékesíteni, az jobban teszi, ha nem ül olyan székbe, amelyben mások sorsa és élete felett kell döntenie! Báró Scarpiat, Róma kegyetlen, kormányhű rendőrfőnökét mindenki gyűlöli. Beosztottjai vakon követik parancsait, de csak félelemből, hogy nyomorult pária-létüket mentsék bosszúló dühe elől. Hóhér és álszent kegyes egyszerre. El- vakultságában nem érzi az á’talános ellenszenvet, sőt még tovább fokozza újabb halálos ítéleteivel. Fogadóterme végüi- is saját halottasházává válik. Elmúlása senkinek sem fáj, \fnég kopóinak sem. I ■=» És ettől rettegett egész Róma! — kiáltja Tosca, az opera egyetlen beszélt mondatában. A Sardottval elindult drámai feszültség Puccini zenéjében eljutott a feli okozás tetőpontjára. Tudjuk, hogy a zene élelmi erővel hát a hallgató kedélyére, képes megváltoztatni kezdeti lelkiállapotát. A modem zenében gyakran úgy érez zük, hogy az alkotó tudatosan tör arra a célra, hogy az idegeket felborzolja. Ez az állapot néha már az idegsokk határát súrolja, gondoljunk csak a második félvonás kínzókam- ra-jélenetére. Nem csoda, hogy a korabeli kritikák riadozva számoltak be az újabb Puccini- operákról, s a mestert egzaüitálit tébolydalakónak nevezték! Puccini ebben a zenéjében is ütem szerinti precizitással szol gálja és viszi előre a cselekményt, amely indul egy ternp- lamcsamókban — s ott sok oda nem illő dolog történik, fennhangon, mise közben, két ferences barát a ministránsokkal még táncra is perdül — folytatódik a Famese-palotában, a titkosrendőrség tanyáján és befejeződik az Angyalvár fokán. Nyitányt a régi értelemben véve itt sem alkalmaz. Néh'ny pregnáns hangzat indítja el, ugyanaz zárja is le az első felvonást. Maga a zene nem egységes. Helyenként operett ízű, amikor az énekelt dallamot az I. hegedűk unisono követik. Máskor erős kromatikával átitatott akkordiáncok dübörögnek, mint nehéz harckocsik. Közbeékelődnek lírai ellégyu- lások — a szerelmespár áriéi és duettjai — és megjelenik benne a wagneri zenekari utaló vezértéma is Scarpia gyászzenéjében. Ez a gazságához nem is méltó szép zene háromszor hangzik fel: először utal közeli halálára, miközben Toscanák és „a kíséretében lévő lovagnak” menlevelet ír, másodszor halálakor, s harmadszor akkor, amikor Tosca izgatottan elbeszéli kedvesének a gyilkosságot. Egy színházi előadás bármennyire megacélozódik az összpróbák folyamán, a bemutató mégiscsak az első nyilvános játék, amin át keil esni, aminek izgalma a szereplőkre mámorítóan, de ugyanakkor fékezően is hat. A próbák sűrűsödése komoly testi fáradtságot fejleszt ki s ez próbára teszi a színészek memóriáját. Helyesebb volna, ha a kritika nem az első előadás alapján alkotna véleményt, de ha már ez a gyakorlat, a premierlázat beleszámítva mérlegeljük a teljesítményt. Számos régi Tosca-előadáson csak a szép éneklésre törekedtek, s a „voce” mögött elsikkadt az eszmei tartalom közlése. Ezért helyes, hogy ár. Németh Antal lehántotta róla az tooéüú belcanto téves értelme-, zését és kiélezte a cselekmény ütközőpontjait. Ezzel az előadás ugyan hátborzongatóbbá, de egyben hitelesebbé vált, hi- szen az operarendezőnek is arra kell törekednie, hogy a drámát helyezze előtérbe — légyen az tragédia vagy komédia, — mert a jó operazene a színpadi történés függvénye, programja az, amit a meseszövés, meg a jellemek számára kötelezően elrendelnek. Ha másként volna, a legszebb operazene is megCeneklenék, mert nem töltené be hivatását. Németh elgondolásának meg valósítására Rab Antónia segédrendező és kitűnő színészek állnak rendelkezésére. Jellem- ábrázoló és aseményérlelő kész ségük fejlett. Énekük megítélésére viszont alkalmasabb terület az oratórium, mivel ott nyugodtan állhatnak, az élénk mozgás ott nem lihegteti őket. Dicséret illeti a kényes partitúra gondosan egybevágó megszólaltatásáért Paulusz Elemért, a nagy kultúrájú első karnagyot — aki határozott, biztos mozdulatokkal irányította a szenvedélyesen muzsikáló zenekart, a pontosan belépő énekeseket, a szép karrészeket — valamint két asszisztensét, ár. Dőry Miklóst és Laky Györgyöt, A bemutató legnagyobb sikerét BoPa Tibor aratta. Igen ritka eset, hogy a közönségre intri- kus szereplő ilyen erősen hasson, hiszen ő keveri a történet mérgét! Nemes zengésű baritonja harmonikusan párosult megdöbbentő arc- és mozgáskultúrájával, amelyre nem szá mítotbunk, hiszen alaptermészetétől ez a szerep eltérő. Szörnyű kimért volt alárendelt jelhez, gúnyos és kárörvendő íérfiéiidozataihoz, kissé túl nő- tiszitelő Toscahoz. Ha leszűrését szerelmi dulakodás élőmé meg, ez nagyon megnövelné a jelenet dramaturgiai súlyát. A címszerepben Cser Tímea ra- gyogitatta született drámai tehetségét. A rendkívül kimerítő szerepet nemcsak erőben, hanem kifejezésben is jól bírta hanggal, játéka mélyértelmű, megrázóan hiteles. Fáradtságával menthető áriája végén az eünyíródott halkítás, viszont az éneklés magasiskoláját mutatta be az utolsó jelenetben, amelyben énekhangon sikoltozva döb ben rá kedvese halálára, elvesztésére. Wagner József Ca- varadossi szerepében újabb tanújelét adta rátermettségének az operahősi szerepkörben. Játéka felülmúlta ezúttal fáradt hangját. Búcsúdala meggyőződ ben hatna, ha „csak” szépen elénekelné, az énekhangot él- változtató kitörések nélkül Az elzuhanásával szenvedett ütést hősiesen tűrte, hátracsuklott fejét nem mozdította. Nagy színészi önfegyelem! Igen jó volt a csupa rettegés Angelottiként Tréfás István, a kelekótya, pópapárti sekrestyésként Berczeli Tibor és az őr kis szerepében is kimagaslót nyújtó Müllner Domonkos. Hotter József, mint Spöletta, kísérteties maszkjában, szoborrá kövüléseáfoen megmutatta, miként lehet egy kevés í énekelni valót tartalmazó sze-i repet naggyá növeszteni. Jól; egészítette ki az együttest Hor- ^ váth Sári (Pásztorfiú) és Kanizsai László (Scianrocne), továb- J bá néhány elsőrendű statiszta-) figura. Az előadás értékét jelentősen fokozta Kovács Lajos szcenikai főnök világítóapparátusa, Gombár Judit jelmezei, Vincze Győző díszletei és Léka László maszkjai. Mily kifejező az első felvonás temp- lomcsamoka, az evangélisták rácsrajzolatával, a második felvonás rokokó-terme, a harmadik várbástyája, amely elhitette a nézővel, hogy alatta valóban harminc méteres mélység tátong! Léka maszkjai az arcra kiültetik az egyén alap- tulajdonságát. A nyerges orrok, Spöletta előreugró álla az erőszakosság, az aljas gaztettek iránti közömbös hajlandóság iparművészeti remekei. Várady Sándor fordításának értéke ingadozó. Helyenként $ gondos és kifejező, máshol an- > mái emnyedtebb. „lm, átkozni volt itt” halljuk az első felvonásban, ellenkező értelművé torzulva ezt a mondatot: „Imád kozni volt itt”. Scarpia a szerelmi extázis tetőpontján Tcb- cait családi nevén szólítja; mily kiábrándítóan hathat ez! „Meg kell hainóm”, kesergí Mario, „bár úgy vágyom élni, úgy vágyom élni!” Itt a mondathangsúly az „úgy” szócskán van, de zeneileg élőbb a bár-ra, utóbb a vágyom-ra esák. Mindkettő hely telem. Akármekkora igyekezettel akar az énekes őszinte lenni szándékát lerontja a szöveg, éppen ezért gyökeres felújításra szorul. Veress Endre í Kópiás Sándor Gíe taxiik ouze Ugrásra kész lelkünk árnyéka megmoccan a fehérre meszelt házfalon. (S mintha a házak riadt falkái itt futnának össze e percben,..) Az utcákra, terekre lerakódott valami feloldhatatlan bizonyosság, valami misztifikálhatatlan elképzelő De az ég nagy mozivásznára Uivetítődik minden, ami földi... A taszító, vonzó csillagok felfoghatatlan rádió-jelei dobhártyámon dörömbölnek szüntelen. (Micsoda világok üzennek így? Elfásulunk i szorongás ritmusa iránt, s inkább a remény feldübörgő üstdobját vernénk, mint megszállott élni-akarók. (Dobverőink: felkiáltójelek.) A tó tükrét ne törjük össze Kavicsként csobbanó rémületünkkel. A nyugalom tölgy-erdejében észket rak a holnapi nap is...) ■. v Szálljunk le i szédítő gondok körhintájáról, • értsük meg az épülő, józan városok nyagszerű igazságait. \z arányok megváltoznak bennünk is olykor, de a valóság kitapintható, örök viszonyait ie hagyjak kívül életünkön. Sima és érdes felületekből összeilleszthető a történelem, s a verssor-szerű panel-elemekből a jelen is.sí (Olvasszuk meg a ránktörő i»illanatnyi jégkorszakokat, s a tavasz áradó, széles vizeivel rohanjunk a béke zsiliptelen, parttalan nyarába!) Irodalom és kőműveskanál Az ipari tanuló-iskolában Pirospozsgás, életvidám legénykék az 506-os ipari- tanuló-intézet növendékei. Ügy csüggnek az irodalomról beszélő előadó ajkán, mintha kilopnák belőle a szót. Még kissé zsúfolt az elhelyezésük itt a Dézsa-épület nyugati szárnyán, de rövidesen elkészül a nyugati városrészen az ország egyik legmodernebb építőiparitanuló-otlhona. A jövő tanévet már ott folytatják a mostani elsőévesek. A nagyméretű kultúrterem belső berendezéséhez már gyűjtik a felszerelést. Van rádiójuk, televíziójuk és magnetofonjuk. Jelenleg zongoravételen törik a fejüket. Kell is ez nagyon, mert megalakult a 90 tagú énekkar. Hosszú az út, amíg a lelkes nevelői gárda Sashalmi György igazgató vezetésével ilyen eredményeket ért el. A nevelők őszintén elmondják, gyakran kerülnek a tanulók közé rendet, tisztaságot nem szeretők vagy olyanok, akik éppen hogy tudnak olvasna. Kemény, úttörő munkát kell végezniük, amíg a 400 tanulóból tiszta, rendszerető, műveltségre törekvő, szakképzett munkást faragnak. Megszilárdult világnézettel, az általános és szakmai műveltség alapjainak birtokában hagyják el a másodévesek az intézetet. Mintegy ötezer kötetből álló modem könyvtár fogad a könyvtárszobában, ahová hét- főnkint szívesen jönnek az olvasni vágyók. Ezeknek soraiból kerültek ki az irodalmi színpad tagjai is, akik önként tűzték ki feladatukul a helyes magyar ejtést, a versszavalást, a magyar és a külföldi irodalom remekeinek megismerését. A fiúk szívesen mennek móriba, színháziba. A munkásszállásokon Kényelmes, tiszt® szobák fogadják az építőipari dolgozókat a munkásszállásokon. Télen Káldi János cAmkái&k — Dődör Jenő Árok ásás c. képe aM — I vízrehajlók örök, szed id csapata ez; tán tíz-tizenöt barnás alak; ássák, szeldesik a földet, úgyhogy az szinte nyög. Siirögnek a meder legalján, mitt-ott a laza parton is, vágják, ha van gyökér-maradvány, míg száll az ég, mint a lassú víz. Ahol máskor a giz-gaz. csalán nőtt föl, most mélyölti, rendezeti árok nyúlik el. Odébb a fán már lengeteg, zöldes ág rezeg; még egyáltalán nem zsúfolt i táj, nincs tavasz, nyílik a dér; a messzi környék is pára folt, ahova az árak odaér. . A halvány vízfolyás fölött így lengnek és így derengnek ők, körülöttük kissé gőzölög lágy-párájú, ritkás délelőtt: így oldódnak, míg az arany jör. s áttör immár alnl és fölül bozótokon, párán, ágközön, s az agyagra, arcra, ingre ül. így őrzi őket • föld, s e kép is, tovább és ronthatatlannl, viszi és elmondja majd nevét mindnek e víz, ott is, messzl-túl nnyi századon és távolon; felidézi őket e derű; mely akkor is mindent bájba von. AM oOtto, őrzi ont — n a* 1 ugyan megcsappan a számuk, de tavasztól késő őszig itt töltik életük egyik részét az ország legkülönbözőbb helyeiről érkezett segéd- és szakmunkások: fiatalok és öregek. Az ember azt hinné, hogy a nyolc órai nehéz kőművesmunka után nincs már kedvük az embereknek irodalommal foglalkozni. Nem így van egészen. A legtöbb szállásom szívesen fogadják a TIT-előadókat. Az éppen vacsorázók abbahagyják az étkezést, a tussolok sietnek a tisztálkodással, s egv-egy szoba megtelik ilyenkor 20—30 vendéggel is. És itt kell megcáfolni azt a suta nézetet, hogy nincs érdeklődés a mai író!;, a mai magyar irodalom iránt Nem itt a hiba. Hanem ott, hogy az írók között kevés az érdeklődés őirántuk. Eddig alig 1—2 író jött el közéjük, hogy megismerje a munkásélet problémáit, ök a televízió és a rádió előadásaiból, az irodalmi ismertetések során is több mai íróval, költővel megismerkedtek, de szeretnék ennek a fordítottját is. Az egyik asztalnál két fiatal kőműves vitatkozik. Nem kisebben, mint azon, hogy Toldi Miklós a csónakban vagy a parton szúrta le a rátörő álnok cseh vitézt. A csónakot védő álláspontja az, hogy Toldi a víz tükrében látta meg a cse- het, ezért az eset a Duna vizén történhetett. Az ellenfél álláspontja is elfogadható: a parton állva is megláthatta a víz tükrében Toldi a feléje sújtó csehet. A tét magas: a nyertes egy üveg családi sört kap a vesztestől. Az ügyet csak a forrás, vagyis a Toldi szövege fejtheti meg. És ekkor váratlanul előkerül az egyik táskából a Toldi. De hogyan kerülhetett ide ilyen váratlanul Arany János remeke? Elmondja a könyv tulajdonosa: Vasárnap részt vett a kadarkúti bálban, s a belépő jegy helyet a befizetett hat forintért mindenki kezébe Arany Toldiját nyomták. A könyvterjesztők tanulhatnának belőle^ T. 1.
