Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

2 üss. mArctoh a. MA ESTE: T O S C A A Pécsi Nemzeti Színház se­rény operaegyüttese tizenket­tedik bemutatójára készül. Vá­lasztásuk ezúttal Puccini ko­mor dalművére esett. A „Tos- ca” azt szemlélteti, mekkora rombolást tud maga körül vég hezyinmi a zsarnokság. A tár­sadalmi összeütközések halál- osztó, mindent törő-zúzó, bol­dogságot tönkretevő tat'indu­lása nagy nevelő hatású, mert megmutatja, milyennek nem szabad lennie az életnek. Ez a felismert szemléltető szándék okozza azt, hogy a Tosca világ szerte megújhodását éli és csak nem valamennyi operaegyüttes a legkényesebb előadásban nyújtja közönségének. De éppen e bőséges összeha­sonlító lehetőség miatt nem lesz könnyű dolguk a pécsiek­nek. Bízunk lelkesedésükben, mű ízlésükben. felelrHwésrtuda- tukixain. amit,' már szinte li^gyotaánnyá mélyítettek eddigi jó ’ teljesítményeik­kel. Ez a bemutató is át­ment a különféle elnevezésű próbák (szoba-, rendelkező-, ze ne javító-, zenekari-, világító, ruha- és mászik-, színpadi-, vé­gül a főpróba) retortáján, s így jogosan remélhetjük, hogy ér­tékes és emlékezetes előadás­nak leszünk tanúd. Színházunk dr. Németh An­tal rendezésében és Paidrusz Elemér kar-mesterségével a szó kőit helyes módon kettős sze­reposztásban játssza a Tosca-t is. A címszerepet felváltva ala­kítja Cser Tímea és Illés Éva, Mario Cavaradossi festőmű­vészt Csongor József és Wag­ner József, báró Scanpia-t, a rettegett rendőrfőnököt Bolla Tibor és Fodor Pál, ocsmány besúgóját Spaletta-f Hotter Jó­zsef és Kotsis Páter, a bujkáló Cesare AngéLotti-t Marczis De­meter és Tréfás István, a félke kegyelmű sekrestyést Berczeli Tibor. A nagy élménynek ígérkező bemutatóra ma este 7 órakor kerül sor, Veress Endre Ki mit tnd? Baranyai fiatalok is részt vehetnek a Magyar Televízió országos pályázatán A Magyar Televízió ifjúsági osztálya „Ki mit tud” címmel, a Vili. VIT jegyében folyta­tólagos műsort indított A mű­sor célja, módot nyújtani 14 —26 éves fiataloknak, hogy a TV-én keresztül a nézők tö­megei előtt bebizonyítsák sok­oldalú kulturáltságukat. A műsor keretében a fellépni kívánók azzal a törekvéssel indulhatnak, hogy amennyiben módjukban lenne kijutni Hel­sinkibe a VIII. VIT-re, tudá­suk, képzettségük alapján mit mutatnának be a világ ifjúsá­ga nagy nemzetközi találko­zóján. A televízió országos pályá­zatán Baranya megyei fiatalok is résztvehetnek a legkülönbö­zőbb magánszámokkal vagy esetleg kis együttesek: duó, vakál, vonósnégyes vagy hat főnél nem nagyobb dzsessz- zenefcar formájában. A „KI mit tud” műsor elő­készítése kizárólag a KISZ- szervezetak közreműködésével oldható meg. Az egyéni jelent­kezéseket csak a KlSZ-alap- szervezet jóváhagyásával fo­gadják el. A KISZ Baranya megyei Bi­zottsága felhívással fordul a megye KISZ aiiapszervezeted- hez, hogy segítsék elő a fia­talok részvételét a televízió „Ki mit tud” pályázatán. A jelentkezések 1962. június 1-ig folyamatosaik. Jelentkezni le­vélben lehet, a név, foglalko­zás, életkor, munkahely, lak­cím, valamint a müsorszáxn feltüntetésével. A jelentkezé­seket a Magyar Televízió ifjú­sága osztálya címére Budapest, V„ Szabadság tér 17. keffi el­küldeni. A borítékra írják rá: „Ki mit tud?“. Jiüa'oihangverseny a Janus Pannonius Gimnázium politechnikai tanulói részére Szerdán este zsúfolásig meg­töltötték a Pécs város Műve­lődési Ház Déryné utcai nagy­termét kipirult arccal a Janus Pannonius Leánygimnázium politechnikai tanulói, hogy meghallgassák a pécsi KI- SZÖV szimfonikus zenekar részükre adott hangversenyét. A hangverseny műsorát Agócsy László szakiskolai ta­nár ismertette a hallgatókkal a tőle megszokott alapos és *» Pécsett helyezték üzembe az ország ötödik banánérleiőjét Tegnap adták áit rendelteté­sének a FŰSZERT Koller ut­cai telepén azt a banánérlelőt, melyet régi raktárhelyiségek átalakításából nyertek. Pé­csett, Baranyában és a Pécsett működő FŰSZERT körzetében, a környező megyékben is éret­lenül hozták eddig forgalomba a banánt, ezért sokan nem kedvelték ezt az egyébként íz­letes, jpillatü déligyümölcsöt. A banán akkor érett, ha héja sárgás és fekete foltok jelent­keznek rajta. Ilyen állapotban húsa vajpuha, kellemes ízű. Annak érdekében, hogy a vá­sárlókhoz valóban érett álla­potban juthasson el a banán, most egyszerre 200—300 bá- nántörzsön érlelődik a gyü­mölcs új érlelőben. Egy-egy törzsön 18—26 kiló gyümölcs van. Az előérlelőben magas páratartalom mellett 12—13 C fokon tartják a banántörzse- ket, majd fokozatosan 18 C fokra emelik a hőmérsékletet. Az érett gyümölcsöket állan­dóan szedik és nyolc kilós té­telekben küldik az üzletekbe. A FÜSZÉRT-tői úgy értesül­tünk, hogy a jövőben szinte ál­landóan kapható majd banán a pécsi és baranyai boltokban. mindenre kiterjedő részletes­séggel. A műsor első száma Gluck: Iphigenia Autósban című nyi­tánya volt. A mű szép dina­mikai árnyalása, lendületes előadásmódja akármelyik nagy zenekar becsületére váj­hatott volna. Második szám­ként Mozart G-moll szimfó­niája hangzott fel. A zenekar ezt az igen igényes és talán sokak által félre értelmezett szimfóniát egységes hangszín­ben, jó hangvétellel tolmácsol­ta. Az első tétel panaszos té­mája igen jói szólalt meg a he­gedűkön, ami később fokozó­dott, amikor a fúvósok is be­kapcsolódtak a játékba. A má­sodik tétel nyugodt légköre híven ábrázolta a panaszt, két­ségbeesést és lemondást. Vi­szont a harmadik tétel tet­szett a legjobban. Rövid szünet után Liszt mű került sorra: Fantázia egy ma­gyar népdal felett. A zongora­szólót Tótmátyás Lajos, a komlói városi zeneiskola fia­tal, tehetséges tanára játszot­ta, igen nagy sikerrel. Befejező számiként Hacsa- turján: Álarcosbál öttételes szvitjét játszotta a zenekar. A második tétel hegedűszólóját Szendrődy István hangver­senymester játszotta, hibátla­nul. Béke fi János — A SOPIANA gépgyár fiataljai az importanyagokkal való takarékosságon keresz­tül háromszázezer forintot ta karítottak meg a népgazda- j súgnak. — A KISZ nyári önkéntes építőtáboraiban megyénkből 1030 középiskolás és 660 egye térni hallgató vesz részt. — A PÉCSI Szénbányászati Trösztnél és a Baranya me­gyei Építőipari Vállalatnál a fiatalok őrjáratokat szervez­tek az elfekvő anyagok felku­tatására és értékesítésére. — PÉCS VAROS általános iskoláiban 1424 nyolcadik osz­tályos tanuló jelentkezett az Ifjúság a szocializmusért pró­ba követelményeinek teljesí­tésére. Pillanatkép Mert ugyebár mi tiszteltük a nőket, ez nem vitás. Tegnap is őket ünnepeltük — s mi, férfink ittunk. Hanem a nők jobban i* becsül­hetnének bennünket. Ezt példáz­za az alábbi történet, amelynek tegnapelőtt voltam a tanúja. Egy asszonyismerősöm éppen befejezte a levélírást, « levelet borítékba tette. Tízéves kisfíacs- kája ott állt mellette: — Anyukám, add ide a levelet, majd én bedobom a levelesládá­ba — mondta s már vette is ka­bátját. A mama kitekintett az ablakon, egy pillanatig nézte hogyan hordja a szél a havat, aztán csak annyit mondott: — Nem mész sehova. Ebbe az ítéletidőbe még a kutyát se érde­mes kiverni. Majd apád elviszi... — 40 EZER fonnbos költ­séggel részben felújítják és korszerűsítik a bezedeki ál­talános iskola épületét. — 10 TAG részvételével fotoszakkör alakúit Dutta- szekcsőn. — 3899 TEKMELÖSZÖVET KEZETI tagat vizsgáltaik meg a Pécsi Orvostudományi Egye tem brigádjai a sellyei járás­ban befejezett szűrővizsgála­tok során A „JELENKOR" SZERZŐI című irodalmi est március 12-án, hétfőn este 7 órakor lesz a Pécs város Művelődési Házában (Déry­né utca 18). Bevezeti: Szabó Ede, az Uj írás főszerJtosztője. Közre­működnek Koppány Miklós, Papp István, Spányik Éva. Szabó Ottó. a színház művészei. Jegyelővétel az írók Könyvesboltjában. — CSÜTÖRTÖKÖN újabb citromszállitmány érkezett Pécsre. A százötven mázsa citromot a déli órákban vet­ték át, s ma már kiszállítják az üzletekbe. Az elmúlt na­pokban Jaffa-narancs érke­zett a városba, A tervek sze­rint húsvétig 8—10 vagon narancsot hoznak forgalom­ba. — HALÁSZLÉ vacsorán látták vendégül nőtársaikat csütörtökön este a Fűszer- és Édesség Nagykereskedelmi Vállalat férfidolgozói. A ha­lászlét a férfiak főzték, ők szolgálták fel és ők mosogat­tak el a vacsora elfogyasztása után. — JANUÁR 17-én a Janus Pannonius Gimnázium köny- nyűzenei szakköre szakértők jelenlétében megtartotta a be érkezett 117 dalmű el bírálá­séi. Olyan mű, amely a kö­zönség elé kerülhet, 11 van. Ezeket a szakkör két zárt­körű gyűlésén mutatja be. Az eredménykihirdetés május 11- én, pénteken délután 5 óra­kor lesz a Doktor Sándor Művelődési Ház nagytermé­ben, ahol a müvek elhangzá­sa után kerül sor a díjkiosz­tásra. — 202 ÚJÍTÁSSAL két és féimüUiiió forintot takarítottak meg a pécsi űzetnek fiatal újítói 1961-ben. — 84 SZARVASMARHAT vásárolt a háztájiból a ber­keséi Kossuth Termelőszövet kezet. I tehvlziá szerviz folyó hó 12—13-án költöz­ködés miatt üzemszünetet tart — 14-én, Lyceum utca 1. sz. alatti új helyiségben folytatja tevékenységét — Telefon változatlanul 51-79. 9919 Egy dél-afrikai disszidens gondolataiból (2* öröm ért. A bánya rövidesen válaszolt a levelemre — menjek éL, ad­nak munkát. Szívesen fogadtak. A felvé­teli irodában egy hatalmas, szikár ember méregetett fürké­sző tekintettel, majd csontos öklét elégedetten az asztalra ejtette. — Rendben van. A fizetése havi ötvenhárom font lesz, be­csülje meg magát. Sajnos nem ismeri jól az angol és az „af­rikaans” nyelvet, sem írni, sem olvasni nem tud. Nem baj, a bányának van iskolája, majd ott mindent elsajátíthat. Boldog voltam. Több mint kétszer annyi fi­zetés, mint. a. vasúttársaságnál. Megtanulhatok angolul, meg­tanulhatom az „afrikaans” nyelvet, amely nélkül Dél-Af- rikában nem ember az ember. Lesz rendes lakásom, ruhám, szórakozni járhatok. Azt hit­tem, hogy ezzel végeseakadt minden megpróbáltatásnak. Elámított a fejlett ipar. S milyen gazdag ez a föld! Afri­kában a legjobban fejlett és legnagyobb iparral rendelkező ország. Van itt minden — gyé­mánt, arany, platina, uránium, szón, mangán, vasérc, antimon, ón, ezüst, nikkel, ólom, grafit. Csodálatosan gazdag ország, és ha az ember alkonyaikor, végignéz a Witwatersrand — az „Aranyhegység” — kékes színű bércein, néhány pillanat­ra hajlandó mindent elfelejte­ni és a képzelete ' szárnyakat kap. Könnyebben mozogtam, ott­honosabban éreztem már ma­gam. Szorgalmasan tanultam az angolt és az afrikaanst — és közben lépésről lépésre kezd­tem megismerni Dél-Afrikát. Láttam az „afrikandereket”, a búrokat, az egykori fehér gyarmatosítók ittmaradt leszár mazottait, akik tulajdonképpen Dél-Afrika urai. A dél-afrikai fehér lakosság hatvan százalé­kát alkotják — mindenhatóak, hiszen övék a vagyon és övék a hatalom. Átalakított, keve­rék német és hollandi nyel­vet beszélnek, az afrikaams-t. Aki meg akar élni ezen a gaz­dag földön, annak meg kell ta­nulnia ezt a nyelvet. Az afrikanderek a fajüldö­zés legfőbb „bajnokai”, öle az apartheid, a fajvédő politika védelmezői. Hidegek és kegyet­lenek, Az „apartheid” ered­ménye, hogy a négereknek külön iskoláik vannak, de a négier iskolák tananyagát a minimálisra csökkentették, és a lakosság nyolcvan százaléka analfabéta. Ök vezették be a fehérek és a négerek közötti házassági ti­lalmat, és az „apartheid” ered­ménye, hogy a néger munká­sok ötször 'kevesebb fizetést kapnak, mint a fehérek. Az afrikamderek elegáns autóik suhannak Johannesburg, Fok­város és Durban utcáin, övék nagyrészt a partsávon épült üzleti negyed, és csodálatosan szép palotáik vannak a zöld dombokon épült európai ne­gyedben. Az ő teherautó 'kara­vánjaik zúgnak a hatalmas ki­terjedésű pusztaságok ország­útjain, és elsősorban ők ke- gyetleníkednek a négerekkel. Időközben elterjedt a hír az afrikandereik között, hogy egy héttagú magyar disszidens cso­port — gondolom a johannes­burgi „ilkovicsosok” — kiálltaik az országúira és fegyverrel ga­rázdálkodtak. Gyilkolták, ra­bolták, míg el nem fogták őket. Három hónap múlva a bá- nyaiisikda tanára az egyik elő­adás után visszatartott. — Idefigyeljem barátom — mondta egykedvűen — legnfko- pabban teszi, ha elmegy innen, önszántából. Nem értettem, hogy mit akar. — Miért menjek?' Hova menjek? — Csak. Örüljön, hogy lega­lább figyelmeztettem. Elkeseredtem, egyetlen ököl- csapással szerettem volna le­teríteni az egész világot. Fél­tem és feUmondtam. Elenged­tek. Visszamentem Durbanba, és öt hónapig nem kaptam mun­kát Éheztem. Ha hirtelen fel­álltam, szédülés fogott el, és már ezerszer elátkoztam azt a percet, amikor átléptem a ma­gyar határt. Nincs itt kaland, nincs itt semmi csodalatos — csak ököljog van és igazság­talanság. Élni kellett. Éhes voltam és nem volt lakásom. Egy nap be­tévedtem a „feketepiacra”, a nyomorúság vitt az útra. Sze­szesitalt és kábítószert vásárol­tam, amit a négereknek tilos volt, és eladtam nekik. Szé­gyellem magam, de nem tehet­tem mást. Napközben, ha csak egy óra időm is volt — mun­kát kerestem, öt hónap után sikerült elhelyezkednem egy német plasztik gyárosnál. Dol­goztam a havi negyven fontért, mint az állat. Mindennap resz­ketve mentem be az üzembe — hátha ma rúgnak ki. Min­dent elvégeztem, törtem, sa­nyargattam magam, csakhogy biztos kenyerem legyen. Nem sokáig tartott. Egy nap nekem rontott a tulajdonos, hogy miért dolgo­zom én egyedül a gépen. Ütés­re emelte a kezét. Kömnybe- lábadt a szemem a keserűség­től, hiszen én csak jót akar­tam, hiszen én néki dolgoztam, kétszer annyit csináltam, ügyeskedtem — és ezt kapom cserébe? Elöntött az indulat — leütöttem. Ismét öt hónapig ve Mám munka nélkül, de a „fékte- piacra” már nem mentem ki. Undorodtam. Alkalmi munkák bél éltem, később ■sikerült munkát kapnom a Dél-Afrikai Útépítő Vállalatnál. Gépkocsi és ambulancia kocsi vezető lettem. Az öröm itt se tartott sokáig — elküldték. Az idegeim kezdték felmon­dani a szolgálatot, mindig úgy éreztem, hogy valaki le akar ütni, hogy mindenütt en­gem figyelnek. Elhatároztam, hogy hazajö­vök Magyaországra. Lesz ami lesz, zárjanak börtönbe, mert hűtlenül elhagytam a hazámat — de én ezt nem bírom to­vább. Vettem egy kerékpárt, és elindultam DéLnyugaf-Afri- kába. Csak annyit tudtam, hogy a következő célom — ha­zafelé — Windhoek. Ezerkét­száz mérföld. Szörnyűséges út volt. Óriási, silány területek, szá­raz növényzetű pusztaságok, sziklák, kopár síkságok, és egy- egy, néhány házból álló tele­pülés — 110—120 kilométeren­ként. Néha érintettem egy-egy kisébb várost, de munkát se­hol se kaptam. Amikor mond­tam, hogy Dúrbámból jövök és Windhoekbe tartok — az em­berek gyanakodva, meghökken ve bámultak rám. Iszonyatos erőt éreztem magamban, és ha a pusztaságban, a homok és törmelék tengerében elfogott a kétségbeesés — mindig arra gondoltam, hogy elindultam haza. Útközben, néhány száz kilo­méterre Windhoéktól már nem bírtam a kerékpározást. A pén zem is elfogyott. Kimerültem. Éhes voltam, vizem se volt — leroskadtam az útmentén egy kőrakásra, és vártam a cso­dát — egy irgalmas stopeutó azeméíyébejit Néhány óra múlva, késő éj­szaka négerek találtak rám. Felszedték, bevittek a legkö­zelebbi településre — 130 ki­lométerre. Búcsúzáskor adtak hat fontot, hogy vegyék autó­buszjegyet és azzal menjek to­vább Wimdhoek-ba. Néhány nap múlva kaptam munkát is egy autójavítónál, mint hegesztő — havi harminc öt fontért. Ismét boldog voltam. Szereztem egy kispuskát, és a szabad időmben kijártam a váró® szélére, a hegy aljába, ahoi a talajvizes területen sok volt a fű, és a trópusi növény­zet. órákig álldogáltam, néze­lődtem, apró göröngyökkel do­bálóztam, szórakozásból célba lőttem, ha megszondáztam, fel ballagtam a forráshoz — és mindig azt számoltam, mikor lesz nekem magyar pénzben tizenegyezer forintom, hogy megválthassam a repülőjegye­met Magyarországra? Egyik nap a garázsban, ahol dolgoztam, odajött hozzám az egyik négier munkás és félre­hívott. — Ismerek egy embert a né­ger negyedben — mondta hal­kan — aki szeretne magával beszélni. Gyanakodva latolgattam, hogy mit akarhat tőlem. Min­denkitől féltem. — Én oda nem megyek — feleltem — de ha beszélni akar velem, ho’nap lehet. Munka után kimegyek a város szélé­re lövöldözni, ott találkozha­tunk. (Folytatóm tíkvtkezikj ■ Időjárásjelenté« Várttá« W6járté péntek estig: tevés felhő, csapadék nélkül. Az északi szél tovább gyengül. Né-> lány helyen hajnali ködJcépződéü, áz éjszakai lágy erősödik. A nap» pali felmelegedés kissé ftjkooódik, Wtfható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mdnuaz I—mhisz 1, egmegasabb nappali hőméraékleí pénteken piusx l-plui < Mc kö­tött

Next

/
Thumbnails
Contents