Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-08 / 56. szám

2

NAPLÓ

1962. MÁRCIUS fc

NŐNAPI MOZAIK

Borbála telep

Csudálatos színes kavargás! Fejkendőik — feketék, tarkák, itt-obt pirosak meg sokszínűek — zsúfolt nézőtér a kultúr- házban. Nem is nézőtér ez, inkább valami nagyon nagy ünnepre készülődő nagyon nagy csialád nagy szobája. — szépen terített asztalokkal, csillogó poharakkal az asztalokon.

De a kétszázötven asszony és lány ünnepi hangulatban,

várakozva néz mégis a színpad felé.

Egy újságíró, — a pépfroní megyei elnökségi tagja — beszél a nők nagy ' nemzetközi ünnepéről. Klara Zetkinre emlékezik. a hősielkű, szocialista forradalmárra, aki a. hők nemzetközi összefogásának, az imperialista háború ellenségeinek, a béke hívednek kiváló szervezője és agitátora volt. Róza Luxemburgról beszél, aki Klárával együtt küzdött a vérontás ellen, aki az egymással háborúban álló országok asszonyaihoz fordult. hogy kérje őket: ne tűrjék a hiábavaló vérontást, küzdjenek a békéért.

Férfi beszél a nőkhöz, a nőkről, megmutatva nekik önmagukat, erejüket, emlékeztetve őket jogaikra és kötelességeikre is.

Aztán a városi nőtanács titkára köszönti a borbálatelepi asszonyokat és lányokat, ünnepélyesen kérve őket: küzdjenek á maguk módján, de mindenki küzdjön a saját környezetében a fegyvertelen világért. követeljék az általános és teljes leszerelést!

Férfiak jönnek aztán — és felszolgálnak. Szendvicset, sört. virágot, üdvözlő lapot hoznak. Az úttörők szép szavalatukért csokoládét kapnak.

Vasas L

Százötven asszony és lány figyeli az úttörők énekakrát.

A munkásmozgalom, a nép dalait hallgatják gyermekeik ajkáról, aztán verset mond egy apró legényke. Nagy sikere van, megtapsolják.

? Itt pedagógus az ünnepi szónok, — a pécsi városi népfrontbizottság küldötte — sokan ismerik a hallgatóság közül.

Megmutatja beszédében a

gyarmatokon szenvedő nők elszomorító helyzetét, figyelmeztet az új háborús gyújtogatok veszélyes játékaira, elmondja. hogy az atombomba elleni világméretű tiltakozásban a magyar nők is kivették a részüket. Hangsúlyozza, hogy a mai világhelyzet a béke erőinek kedvez, de ébren kell len- niök az asszonyoknak mindenütt, mert családjuk, gyermekeik. férjeik sorsáról, emberéletekről van szó. amikor a békéről és a háborúról beszélünk.

A hóVirágesokrok szépen fehérfémek az asszony! kezekben, hosszú, fehér csíkot látni, amikor a széksorokon végignézünk.

A pedagógus férfi itt Vasason is ugyanabban a szellemben beszél, minit a másik ünnepi szónok. Borbálatelepan, pedig másféle példákat említ, másképpen megszerkesztett beszédet mond. Az asszonyok és lányok hatalmas ereje, békevágya, a szép és békés alkotó munka szeretete mondanivalójának lényege.

A nőtanácstó! érkezett fiatalasszony felszólalása, üdvözlete, a helyi pártszervezet küldötténeik köszöntője is erről szól.

Filmet vetítenék, aztán az ünnepelni egybesereglett nők előtt. Sikeres, szép nőnapi este volt...

A postaigazgatóságon

Vendégek és ünnepeltek között egyaránt akad ikésőn érkező. Igyekeznek csendesen megnyitni az ajtót, de az mégis csak elárulja, hogy jött valaki megint, aztán megint.

A postaigazgatóság vezetője azonban nem zavartatja magát, nagy gyakorlata van már a nőnapi köszöntőkben és ünnepi beszédekben, mondja a kedves szavakat, s aztán vázolja az el nyomott népek hősi szabadságharcában résztvevő nők szenvedéseit, dicséri a szocialista építőmunka nehéz szakaszain dolgozó postás asszonyok és lányok munkáját.

Beszél arról, hogy a horthysta Magyarországon nem volt szabad az asszonyokat ünnepel ni, de nem is voüt rá mód, a népeüenes rendszernek eszébe sem jutott, hogy valamilyen formában megbecsülje azokat, akik a férfiaikkal egyenlő műn kát végeztek, sokszor még nehezebb megterhelést is vállaltak, mint a férfiak. Nem lehetett ez másképpen, hiszen a tőkés rendszer bekényszerítet- te a gyárakba a nőket, azzal, hogy nem adott munkát a férfiaknak, munkanéküliségre kár hoztatta őket, a női munkaerőt pedig mind fokozottabban zsák Hiányolta ki

Olcsó volt a női munkaerő, olcsó volt az asszonyi becsület is, és szánté kibírhatatlanná vált már az asszonyi szenvedés.

A beszédében az is szerepel, hogy a Magyar Tanácsköztár- ság adta meg először a magyar nép történetében a nők számára az igazán emberi jogokait, az első magyar proletáráiliam a

T»»— —— II ii

.

szovjet hatalom példája nyomán felemelte és emberré tette a nőt.

Mai életünk kisebb nagyobb hibáit említi aztán, de rámutat, mennyivel más természetű gondokat okoznák ezek a hibák, mint a tőkés rendszerben a népellenes hatalom bűnei. Ma nem az éhes gyerekszájak jajkiálitásanit kell hallgatnunk, hanem fiaink és lányaink kisebb nagyobb igényednek kiélé gítését kell biztosítanunk, életük szebbé és gazdagabbá tételét kéffl. mdndennajj szjemelőtt tartanunk.

Az ünnepi beszéd méltó az ünnepihez.

És még meghatőbb és kedve

sebb az ünnepség, amikor a gyűlés elnöke bejelenti, hogy az igazgatóság és a szakszervezeti bizottság jutalmakat kíván átadni a nőmozgatamban és a szakmai munkában kiemelkedő eredményeket élért dolgozó asszonyoknak és lányoknak.

Gazdag és szép ajándékok

sorakoznak az elnökségi asztalon, s vándorolnak szépen, sorban azokhoz, akik a jutalma- zottak listáján szerepel nőit. Az ajándéktárgyakban megtestesült elismerés természetesen a postaigazgatóság minden nő- dolgozójának szól, — s ezt így is veszik, a jó tánczenekar kitűnő számain még jobban fel- vid'ámodott postaigazgatóság; asszonyok és lányok.

Táncolnak is, tréfálkoznak, s a jó hangulathoz jó sör, meg a férfiak által elkészített és feltálalt szendvics, — és az elmaradhatatlan hóvirágcsokor is hozzájárul.

Gy. K.

Francia és német búzákkal is kísérte- ; teznek Villányban

A villányi Uj Alkotmány Tsz ebben az évben hat nagyhozamú külföldi búzafajta termelésével kísérletezik. Eddig csak a már jól ismert szovjet Bezosztája és olasz San Pastóre fajták termelésével foglalkoztak. Ä fajfcaösszehasonlító kísérlet során a tsz szakemberei szeretnének megismerkedni az olasz Autonómia, a szovjet Szkoroszpelfoa, francia és német búzafajták tulajdonságait. A két utóbbi fajta tenmélésévei Baranya megyében eddig nem foglalkoztak.

Országos fehérborverseny lesz a siklósi zárban

Március végién kétnapos, ankétJtad egybekötött fehér borversenyt rendez a siklósi várban a Villány—Siklósi Állami Gazdaság. A fehér borok vetélkedőjére az ország minőségi fehér borvidékeinek állami gazdaságai hozzák ed boraikat, hogy a nemrég lezajlott vörösbor- verseny után — mélyben a villányi vörös első lett — a fehér boroknál is megállapítsák az országos elsőséget. A versenyben a siklósi fehér bor legrangosabb ellenfeled többek közt a móri. badacsonyi, tárcáid és tokaji hegyaljai borvidék fehér borai is résztveszaiefc.

Kuruczné nincsen egyedül

Fiatal még, de már két gyermek anyja.

Élettárs nélkül, gondokkal, a napi élet közönséges, de szükséges dolgai ban egyedül.

Törékeny testét ágynak döntötte a váratlanul jött betegség

Hála az orvosoknak, a munkatársa s nak, ma már ott ül a gép melóett, dolgozik újra.

Kurucz Bédáaé, a Pécsi Kesztyűgyár díszítő műhelyében újra megtalálja a helyét, visszanyeri életkedvét, mert érzi, hogy nincsen egyedül. A brigád minden tagja egy ki

csit önmagáénak ér zí Kurucné gondjait.

A brigád. — amely a „XXII. pártkongresszus” ne vet vette fel, — beosztotta tagjait: felváltva keresték fel Kuruczmét betegágyánál. Dolgoztak helyette otthon, vigasztaló szót vittek, üzenetet a gyárból, h munkatársaktól. 3 rájött, hogy mégsem veszett el a lelki egyensúlya, még sem kellett csalódnia az emberekben. A brigád tagjai takarítottak, bevásároltak helyette, kitakarították a lakást, két kisgyermekét pedig igazán

anyai szeretettel

ápolták, eíölétták.

Emellett pontról pontra teljesítették vállalásaikat a versenyben, a munká- ■ bán.

............

K

uruczné kisgyermeked még nem tudják felmérni ennek a jelentőségét, de érzik, hogy van emberi jóság körülöttük. Ok még nem audják, hogy ez a szocialista embertípus kialakulásához vezető úton jelentős állomás, — helyettük köszörűsük mi a Napló hasábjain a nemesszívű kesztyűgyári nőket.

Dános Ferenc

Nemzetközi nőnap

— 7 EZER tojás szállítására kötöttek szerződést Berkesei lakói a helyi tanáccsal.

— AZ ÖNTÖZÉSES kertészetek dolgozói részére kéthetes tanfolyamod indítanák a közeljövőben a bólyi, szentlőrinci és a sellyed gépállomásom. A tanfolyam 50 résztvevőjét öntöző szak gépészekké képezik, mert a Diesel- meghajtásü motorokra való áttérés szükségessé teszi a továbbképzést.

— SZŐLÉSZETI bemutatót tartanak március 13-án a Sző lészeti Kutató Intézet pécsi, szentmiklósi telepén, ahol a tsz-ek és állami gazdaságok szaJcembereinek a korszerű tdkemüvelési és metszési módokat ismertetik és mutatják be.

— A TIT Baranya megyei szervezetének művészeti szak osztálya március 7-én este 6 órád kezdettel tartotta meg szokásos havi művészeti klub estjét a TIT Bartók Béla klubjában, ahol a program szerint bemutatták „Az ősember művészete”, „Sopron”, „40 000 kilométer”, „Az egyen lítő körüli népek élete”, és a „Jégrevű” című kásfitaeket.

— A VILLÁNYKÖVESDI termelőszövetkezetben, — elsőként a megyében — ebben az évben megkezdik a csiper- Ice-gombatermelést. A gombapince előkészítését már megkezdték.

— 18 KÖZÉPNEHÉZ traktort adnak át a gépállomások ebben az évben a siklósi járás termelőszövetkezeteinek.

— A NAPOKBAN két új

SZK—3-as gabonakombájn

érkezett a siklósi Magyar- Bolgár Testvériség Tsz-be.

— „BALESETMENTES

közlekedésért” oklevéllel tüntetik ki március 9-én, .a 21. Autóközlekedési Vállalat mintegy harminc gépkocsivezetőjét, akik kétszázezer kilométeren át baleset nélkül vezették gépkocsijukat.

— FILMSZÍNHÁZ létesül Bezedeken. A község vezetőinek és lakóinaik kérésére a Moziüzemi Vállalat vetv'ö- felszereléssel látta el a helyi kultúrházat és április 1-től hetenként két alkalommal mozielőadást tart.

— 6300 SERTÉS hivatására kötöttek szerződést a sely- lyei járás termelőszövetkezetei az ÁMjatfangaUmi Vállalat- tat A hízottsertéseket még az első félévben átadják a felvásárlóknak.

— HARMINC taggal házi- kert-védelmi társulás alakult Egyházaskozáron. A társulástól eddig 240 gyümölcsfát és 1100 tő szőlőt rendeltek meg a környék lokál.

— EGY arsitógépet. egy gyűrűshengert és egy vetőgépet vásárolt ebben atz évben a sumonyi termeüőszíivetke- zet.

Időjárásjelentés

Várható idójáráa csütBrtMc estig:

a Dunántúlon már felszakadozó felhőzet, keleten még erősen felhős idő. Ma sok felé, holnap főképp csak a keleti megyékben havazás, hófúvások. Élénk északi, északkeleti szél. Az éjszakai fagyok erősödnek.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet keleten mínusz 1— minusz 4, nyugaton mínusz 4— mínusz 7 fok, legmagasabb nappali hőmérséklet holnap mínusz 2— plusz 2 fok között.

Egy dél-afrikai disszidens gondolataiból

04

öt év után ismét itthon vagyok.

Gyakran még most is, percekig szórakozottan, étgondolkozva állok a tükör cdőtt és érzem, hogy reszket a bőröm. Huszonnégy éves vagyok, és szinte évtizedeket gyűrt az arcomra az eknúlit öt esztendő. Mindig attól félek, hogy ilyen maradok. A tekintetem nyugtaién és kapkodó, a homlokomat hosszú, piros forradás szeld át, amelyet még Windhoek- ben „szereztem”, és éjszakánként lidérces álmaim vannak. Idegorvoshoz járok kezelésre.

A villányi gépállomás harkányi üzemegységében dolgozom. Munkaközben ösztönösen, gyorsan megfordulok, körülnézek. Gyakran megtörténik. Ilyenkor elfelejtem, hogy itthon vagyok, és azt hiszen, hogy a Cape Town-i autójavító üzem, vagy a Verhed Coronation szénbánya művezetője áll mögöttem.

Régi barátaim, ismerőseim gyakran faggatnak, gyötörnek,

hogy meséljem el — hogyan

volt? És máért?'

*

— Tűnjünk el iranen! — súgta a fülembe ötvenhat karácsonya előtt a Petőfi-bányaá munkásszállásom az egyik mun ka társam. Néhány napj a jöttem vissza hosszú betegségből, és előző este terített le a bánya előtt egy sztrájkra uszító huligánbanda.

Azt hittem, hogy minden kilátástalan;

Néhány nap múlva mér a

nagynénimnél voltam a fővárosban. Meghallgatott, megcsodálta a történetemet, azután mi mást tehetett — az akkor szokásos „jó tanácsot” adta.

— Mostanában sok fiatal megy Pestről nyugattá. Próbáld meg te is, ha ez a helyzet. Szakmád van, dolgozni szeretsz, és ha meggazdagodtál, majd hazajössz. Tudok három fiatalembert, azok a napokban indulnak. Tarts velük.

Néhány nap múlva, mint a megszállottak, úgy léptünk fel a Kellett pályaudvaron a szombathelyi saemélyyOTstra, A ha

tárőrök Szombathely előtt leszedtek a vonatról, bekísértek az őrsre. Elvették a személyi igazolványokat, de megvigasztaltak.

— Mire hazaérnek, otthon lesz az igazolvány is.

Nem hittük.

Amikor szabadon engedtek, elindul tunk a határ félé, és 1957. január 12-én éjszaka átléptük az osztrák határt. Azt hittük mind a hárman, hogy minden rosszat magunk mögött hagytunk

A kaiserstetahrucki lágerbe tereltek bennünket. Néhány hét múlva jöttek a bécsi angol és amerikai követségről a toborzók. Ki akar Angliába, Amerikába, Uj-Zoknidba vagy Ausztráliába menni? Akartam. De nem vittek.

— Magának nincsenek papírjai. Biztosan kommunista, — néztek végig rajtam gyanakodva a tóborzók,

A többiek mentek, én maradtam. Őrjítő volt a lágerben. Tétlenség, marakodás, gyűlölet és bizonytalanság. Néhány hét múlva azt hittem, hogy rám mosolygott a szerencse. A Dél-Afrikai Vasúttársaság to- borzói járták a lágert. Nem kértek papírt, csak kedvet és egy aláírást a szerződésre.

■*- Mit gondol? — méltatlankodott a társaság toborzója, egy „magyar” megbízott, amikor gyanakodva hallgattam a mesés ígéreteket. — Olyan életük lesz, mint a paradicsomban. Egjr bét alatt aranyit kereshetnek, hogy kifizethetik be lőle a havi lakbért, élhetnek belőle. még ruháira és szórakozásra is bőségesen jut..: Két évre kell szerződést kötni.

Elhittük, mert a lágerben, néhány hónap után már minden hazugságot el tud hinni az ember. Sokan jeJenitkezítünk, de a szerződést nem akartuk aláírni.

— Rendben van, gondolkozzanak, de legkésőbb a repülőgépbe szállás előtt aláírják.

Sóik rosszat hallottunk a táborban a dél-afrikai viszonyokról. Féltünk, s mégis, 1957. április 3-áii reggel hétkor felszálltunk a repülőgépbe — hét venkofcten. Aláírtuk a „fekete szerződést”, amely oly sok meg próbáltatást, oly sok rosszat hozott nekem.

A repülőgépen szinte állandóan kérdezősködtünk. Milyen hely lesz, milyenek az emberek, mennyibe kerül ez, menynyibe az, hol van a térképen az a hely, ahová repülünk?

•— A két óceán között van — magyarázta kísérőnk. — Attól a vonaltól délre, amelyet a Cunene alsó szakaszától a Zam bezi torkolatáig húzhatunk...

Hiába magyarázta, nem tudtuk. hová megyünk. Csak az izgalom fojtogatta a torkunkat az úton, és hatodikén éjszaka megérkeztünk Durban- ba, a Dél-Afrikai Unió harmadik legnagyobb városába. A repülőtéren autóbuszok vártok rank, az egyikbe mi szálltunk, a másikba csomegiatakat rakták.

Sok magyar volt Durbanban.

Mi egy szigeten laktunk, amely valaha tengerészeti támaszpont volt, most a laktanyát mi népesítettük be. Az első napok elkápráztattak. A városban sok riksa, pagoda, keletiesen öltözött emberek — mindez olyan volt, mint a mesevilág.

Dolgoztunk, megállás nem volt. Engem, mint tanuló kocsirendezőt alkalmaztak. Az első nagy csalódás az első fizetés napján ért. A toborzók mindig ügyesen megkerülték a választ, amikor a fizetés szám- szerűségéről kérdezősködtünk. Most megtudtuk, hogy havi 24 dél-afrikai fontot kapunk.

Megpróbáltam ügyesen beosztani a pénzt. A lakás heti három font, vagyis havonta tizenkét fant. Cigaretta heti egy font, havonta négy font Egy mozijegy négy shilling. Ha rendesen alkarok enni, naponta egy font nem elég.

Sefhogyse tudtam kijönni a fizetésből, és a szeptemberi fizetés után megkérdeztem a művezetőtől, hogy mikor lesz itt fizetésemelés^ mert ez nem az a meseétet, amit a tobor- zók ígértek.

— Fizetésemelés? — húzta össze a szemét a munkavezető. — Hát. arra csak várjon.

— Én ennyi pénzért nem dől gozom. Ez igazságtalanság! — mérgelődtem.

— Majd meglátjuk — felelte a művezető, és ölvén font szerződés visszatérítési költség levonása után elbocsátottak:

Megkezdődött a kálvária.

Munka nélkül voltam. A magyarokat csak nehéz fizikai munkára alkalmazták, rendszerint azt kellett csinálnunk, mint amit a négereknek, és csupán egy-két fonttal kaptunk érte több fizetést. A lágerben sok volt közöttünk a viszály, mindenki magára maradt Élt, ahogy tudott. Angolul még alig tudtam, de kezdtem a valóságban is megismerni a dél-afrikai mesevilágot. Láttam a „locationokban” élő bantu négereket, akik elkülönítve, agyagviskókbam és bádoglemez kunyhókban éltek, és csak olyan foglalkozási űzhettek, amihez nem kellett szakképzettség. Láttam őket, amint a nyílt utcán megbotozták, láttam, hogy az autóbuszban, a vonaton, a moziban és mindenütt — az indusokkal együtt külön kellett ütoiök.

Dél-Afrika lakosságának két harmada bantu néger. És estén ként, ha a tengeri szél a láger felé sodorta — csak a bús néger dalokból éreztem, hogy milyen szörnyűséges lehet a „locattonban” a négerek élete.

Munka nélkül voltam, és élni akartam. Már kétnaponként ettem, amikor kevés angol tudásommal levelet írtam a Verhed Coronation Bányatársaságnak. Munkát kértem. És amikor a levelet aláírtam, hogy — Csorba Dávid, magyar bányász — csak a két kezembe temettem az arcomat. Azt se tudtam mi lesz velem?

{Folytatása köveiketik.)

4

i

i

I