Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-29 / 74. szám

1VA0I.Ö 5 Szorosabb kapcsolatban a dolgozókkal A porcelángyári művelődési ház első negyedévi tapasztalatai Vastag hótakaaró borítja a ezederkényi Karasica Gyöngye Tsz határát is. Tavaly április elején ezeknek a hófödte táb­láknak a helyén már virág­zott a borsó, mosit meg még zsákban van, s jó ha majd április elején el tudják vet­ni. Bakó Mátyás agronómus- nak sok álmatlan éjszakát okoz a kertészet is. A jól fej­lett palánták már nem fémek el a melegágyakban, szabad­földbe kívánkoznak amiről most szó sem lehet. így aztán a túlfejlett saláta vissza rogy, megtörik. Az asszonyok is tü­relmetlenek. munkát kémek. Egy éve ilyenkor már árulták a primőr salátát, zöldhagy­mát, retket. Volt is bevételük, a tsz kertészete a tervezett 600 ezer forinttal szemben 1,2 millió forint jövedelmet ho­zott a közösnek. Most már csak abban reménykednek, hogy a tavasz majd rápótol, meleggel, napfénnyel, s a pa­lán tázó gépekkel egy-kettőre kiültethetik a töméntelen pa­lántát. Tűi nagy az állatsűrűség A hosszú tél a legnagyobb gondot mégis az állattenyész­tésben okozza. Mert a Kara- sica Gyöngye Tsz-nek nem csak töméntelen palántája de sok állata is van, és bizony vitatkozni lehetne azon, hogy vajon zöldség-gyümölcs és szőlő, vagy pedig állattenyész­tési profilú ez a több mint kétezer holdas gazdaság. S va­lóban ha a kettő egyensúly­ban van jól kiegészíthetik egymást Az egyensúllyal azonban pil tenatnyilag éppen baj van. és pont azért, mert a tél nem tá­gít és kevés a takarmány. A lovakról és birkáikról nem is beszélve jelenleg több, mint 1000 sertése és több, mint fél­ezer szarvasmarhája van a szövetkezetnek. Ez még első hallásra is sok. hát még tarta­ni, etetni. S ha a sűrűséget nézzük a kívánatos húsz egy­néhány darabbal szemben ke- kereken 44 darab szar vasmar­ha jut 100 hold szántóra, ezen bedül 16 tehén. Pedig csak az történt, mint rendesen a szö­vetkezét nem enged ki egy da­rab állatot sem a faluból így a háztájiból egész télen át özönlött a jószág a közösbe. Az egyensúly tehát megbillent Markovics Jánosnak és a ve­zetőségnek a véleménye meg­egyezik abban, hogy a szarvas- marha állományt csökkenteni kell, de a hizlalás és az érté­kesítés nem megy máról hol­napra s bizony év vége is lesz mire az egyensúly helyreáll. Abrakból nincs hiány A kései kitavaszodás csak a szálastakarmány tervet bori tóttá fel, az abraknak így is, úgyis cséplésdg ki kell tarta­ni, de ezzel nincs is baj. Sze­derkényben. De a szálaskész­let meg a szila zs. tehát a szarvasmarha tömegtaikar- mánykészlet rohamosan apad, Markovics János kiszámította, hogy a siló takarmánnyal na­gyon takarékoskodva április 20-ig kihúzzák. Az értéktele­nebb iJömegtakarmánmyal — kukoricaszár, takarmány szal­ma stb. pedig május 20-ig. Ez így szépen hangzik, de ha a tél ilyen makacs, óvatos becslés szerint május közepén ha lesz zöldtakarmány. — Milyen szerencse — mondja Markovics János —, hogy nem tüzeltük el a ku- kcxricaiszárat, pedig az volt a tervünk, aztán mégis meggon­doltuk magunkat. Amennyit tudtunk, besilóztunk, a többit kévékben tároltuk, mondván, ki tudja milyen kemény lesz a tél és jól esik majd egy kis tartalék. Hát az most bizony jól esik különösen a marháknak, bár a finom lucemaszénát szíve­sebben megennék, de szükség­ből megteszi a pácolt, ízesített szár is. Bár csak több lenne belőle. A tsz vezetői most már nagyon óvatosak, biztos ami biztos, felvásárolják a faluban a háztáji gazdaságokban fel­lelhető összes kukoricaszárat. Tárgyalásokat kezdtek a Ka­posvári Cukorgyárral és a Pé­csi Sörgyárral is sörtörköly és melasz, illetve répaszelet ügy­ben. Az idén több répát ter­melnek mint tavaly és egy ré­szét öntözni is fogják, talán kapnak valamennyi melaszt, szeletet előlegben, s ha nem úgy megveszik készpénzért. Egy napra sem csökkent a tejtermelés A szederkényiek dicséreté­re legyen mondva, az állat- állományuk kondíciója a vi­szonyokhoz képest jó. Végig­járva az istállókat, azt látjuk, hogy a tehenek ápoltak, s át­lagban nem soványak és a fe- jési átlag is jó, 8,5 liter na­ponta. A Tejipari Vállalatnak egyik legbiztosabb szállítója egész télen át a szederkényi tsz volt, e tekintetben harma­dikak a megyében. Havonta — most a téli hónapokban is — 60 000 forint bevételük van a tejből ami jelentősen hozzá­járul a rendszeres munkaegy­ségelőleg kifizetéséhez. E mel­lett tenyészállatot nevelnek többek közt eladásra és hizlal­nak is. Ebben az évben 205 hízott marhát ad le a tsz, melynek egy részét miár el is szállították. A tagoktól átvett mustra teheneket feljavítják, s úgy értékesítik. Tehát Szederkényben, ezek­ben a kritikus hónapokban nem csak az állatok létfenn­tartását, de a termelést is min den zökkenő nélkül biztosítják Nem szorulták takarmányköl- csömre, a maguk erejéből, há­zon belül próbálják orvosolni a hosszú tél okozta bajokat s igyekezetük sikerrel jár. Éppen három hónapja an­nak, hogy életbelépett volna az a határozat, amely az épí­tők porcelángyári művelődési házát „megyei” jellegétől megfosztva a Percelángyár ha­táskörébe utalta. Azért csak „életbelépett volna”, mert mégsem vállalati művelődési ház lett belőle, hanem az üze­mi szakszervezeti bizottság vált a patrónusává. Ez a határozat annakidején egy átmeneti állapotot szün­tetett meg, amelyet kísérleti állapotnak is lehetne nevezni. A kísérlet azt célozta, hogy a megye építőipari dolgozói mű­velődési házainak legyen egy központja, amely irányító te­vékenységével, példamutató munkájával előreviszi, fellen­díti a többit is. A gondolatban rejlett hasznos szándék, ame­lyet azonban nehéz volt való- raváltand, mert ezzel egyidő- ben érvényesíteni kellett a gazdaságosság elvét is, ami vi­szont oda vezetett, hogy a leg­jövedelmezőbb kulturális tevé­kenység, a mozi fenntartása uralta és háttérbe szorította az egyébirányú tevékenységet. Mielőtt a megyei művelődés- ügyi bizottság meghozta volna előbbi határozatát, bizottság vizsgálta felül a művelődési ház munkáját. Történt-e javulás az első év­negyedben, miután a művelő­dési házat átvette az üzemi szakszervezeti bizottság? Kurucz Sándor elvtárs, a művelődési ház igazgatója szerint számos kedvező válto­zás történt. Az üzemi szak­szervezeti bizottsággal megva­lósulóban levő együttműködés még nem teljes ugyan, hiszen az üzemi szakszervezetnek még új ez a feladat, mégis érvényesülnek már azok az elvek, amelyek jobb munkál eredményeznek. Ezek közül n legfontosabb, hogy míg koráb­ban főleg tiltó rendelkezések­kel, korlátozásokkal inkább „fékentartani” akarták a fia­talokat, most arra töreksze­nek, hogy aktivizálják őket. Az ifjúsági klubba, s a szakkörök­be való belépés terén fő feltétellé vált a jó magatartás Jelentős javulást eredmé­nyezett, hogy a népi tánccso­port és a képzőművészeti szak­kör hozzáértő vezetőt kapott. Az előbbi műsorral, utóbbi pe­dig tagjainak műveiből kiállí­tással készül a felszabadulás ünnepére. A művelődési ház vezetősé­ge és az üzemi szakszervezeti bizottság nagy gondot fordít arra is, hogy szívesen dolgozó társadalmi munkásokat szer­vezzen és neveljen. Ez termé­szetesen hosszabb lejáratú feladat, de az ifjúsági klubban máris kitűnő munkát végez Gida Béla és Maczeku Gyula, akikre mind a komoly, mind a szórakoztató műsorok rendezé­sekor bátran támaszkodhat­nak. Tizennyolc szocialista brigád értekezleteinek, foglalkozásai­nak szervezése is a művelődé­si ház feladatai közé tartozik. A brigádok szorgalmasan el­járnák a művelődési házba. Olvasnak, szakmai vitát foly­tatnak. És természetesen szó­rakoznak is. Nem zárta be kapuját a művelődési ház a környék lakói elől sem, tehát a vezetésben bekövetkezett vál­tozás nem jelentette ilyen ér­telemben a munka szűkítését. Igen fontos, hogy megszű­nőben van a mozi eddigi „egyeduralma”. Igaz, nemcsak azért, mert erre törekszik a művelődési ház vezetősége, hanem azért Is, mert á mozilá- togatOK közül sokan vásárollak televíziót Ez azonban gondot is okoz, mert a bevételt más rendezvé­nyek bevételével kell pótolni. A gondnak viszont haszna is van, mert ettől meg színese­dik, sokoldalúbbá válik a mű­velődési ház munkája. Az építők porcelángyári művelődési háza „megyei köz­pont” jellegének megszűnése végeredményben jótékony ha­tással volt a helyi munkára, a megye területén a többi épí­tő művelődési otthon „önálló­sodása” feltehetően hasonló eredményekre vezet. Egyelőre ennyit mutat az első negyed­év mérlege. A további ered­ményt is bizonyosan meghozza az üzemi szakszervezeti bizott­sággal, a Porcelángyár mun­kásaival mindjobban elmélyü­lő bensőséges kapcsolat. Mészáros Ferenc Előkészítő tanfolyam a Pécsi Eg\etemen A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán már év eleje óta rendszeresen folynak az előadások, amelyen a felvételi vizsgára való elő­készítő tanfolyam hallgatói je­lennek meg. Az előkészítő tan folyam célja az, hagy azok a fiatalok és idősebbek. ak érettségi után egy vagy töb) évet a termelő munkában tö.- töttek, üzemekben és más munkahelyeken dolgoztak; ezen a tanfolyamon átismétel­jék a középiskola irodalmi c, történelmi tananyagát. Hetenként két alkalommal — hétfőn és pénteken — tartják az előkészítő tanfo­lyam előadásait, amelyen kö­zel 30 hallgató szokott rend­szeresen megjelenni. Az elő­készítő tanfolyam hallgatói számára azonban nem jelenti a tanfolyam elvégzése a bizto­sított egyetemi felvételit, ha­nem csak a felvételi vizsgára való felkészülést könnyíti meg A tanfolyam hallgatói az új tanévben a nappali és a leve­lező tagozatra kérhetik felvé­telüket. Tegnap délben a Tüzér és Alkotmány utca kereszteződé­sénél a vasút felől jövő YA 28-69-es TEFU tehergépkocsi beleszaladt a JA 30-07 rendszámú taxiba, mely a nyugati városrész felé tartott. A tehergépkocsi fékberendezése hibás volt. Személyi sérülés szerencsére nem történt, „csupán” a taxiban keletkezett anyagi kár. — cl — Megbirkóznak a hosszú téllel Szederkényben 100 holdanként 44 szarvasmarha — A tagságtól Is felvásárolják a szárat Május közepéig kitart a takarmány Hétfőtől az Olimpia dolgozói végzik a kesztyű- gyáriak étkeztetését Meglepő változásnak lehet­tek hétfőn délben tanúi a Kesztyűgyár üzemiben étkező dolgozói: az étterem feltűnő helyén kedves üdvözlő szavak fogadták őket, a négyszemé­lyes, tisztarterítékű asztalok mellett pedig fürge felszolgá­lók. A tálalóban fehérsüvegű sapkában adagolta az ételéL- csztó a menüt Az egyik asz­talnál pedig Szstipánovits Jó­zsef, a gyár igazgatója, Szabó Piroskával, az Olimpia étte­rem igazgatójával tárgyalt A Kesztyűgyár vezetőinek elhatározása alapján ugyanis hétfőtől az Olimpia étterem látja el az üzem dolgozóit nemcsak ízléses és változatos ebéddel, hanem — a későbbiek során — üdítőitalokkal, cuk­rászsüteményekkel, félkész­ételekkel is. Az első ebédnek nagy sikere voiit: sertéssülltet Bdtak párolt rizzsel, mélyeit túrós bukta követett. Három hét múlva már kétféle menü várja majd az étkezőket s mindkettő — akárcsak a most készülő büfé leendő árui — negyedosztályú, tehát legol­csóbb áron. Az üzem dolgozói örömmel és hálával nyugtázták a veze­tőség és a vendéglátó vállalat dolgozóinak közös gondosko­dását, valamint azt a tényt, nogy az első hét étkeztetésé­nek tapasztalatairól ankétot rendeznek. 0OOO0OO0O0OOOOOOOO0C­A Pécsi Dohánygyár azon­nali belépésre keres GÉPÉSZTECHNIKUST 4—5 éves gyakorlattal. Je­lentkezés a munkaügyi osz­tályon. 416 Barátom, a fiatal író Ti aratom fiatal író. Ere- detileg színész akart lenni, néhány évig volt is statiszta, aztán mint akkori­ban mesélte nekem, kifúr­ták, Egy ideig adóvégrehajtó volt, most könyvelő. Pályáján szépen halad előre, már mérlegképes vizsgája is van. Csalódott a világot jelentő deszkákban, azokkal már- csak halvány kapcsolatban áll, ha egyáltalán annak le­het nevezni, hogy faipari üzemben dolgozik, néha szín­házba jár, s patronálja az üzemi színjátszócsoportot. De a művészetekhez mégis hű maradt. — Évekig hallgattam, ví­vódtam, — mesélte nekem —, aztán mégis feltámadt bennem a vágy, hogy lázas, bonyolult és mégis olyan szép korunkat valamiképpen kifejezzem, ha másként nem, hát az íróasztalomnak írjak. Azóta estéit az irodalom­nak szánja. Megírt három re­gényt, tizenöt elbeszélést, amelyek közül több az üze­mi lapban is megjelent. Egy gyermekversét pedig orszá­gos gyermeklap közölte. A napokban ismét talál­koztam vele. A játszótéren ült, kéziratot böngészett, ritkás haja a homlokába csúszott. Meg­örültünk egymásnak, s ahogy ilyenkor szokásos, nemzeti italunk, egy dupla elfogyasz­tására invitáltam/ Barátain* — a Uodaiombéi — Nem jöhetek, várok va­lakit — mondta. — Ö, csak nem — kérdez­tem. Elpirult. — Ugyan kérlek, öreg, nős ember vagyok, egy gyerme­ket várok. Leültem hát melléje, és miről beszélgettünk volna, ha nem az irodalomról. _ IVehéz ma egy fiattal 1 ’ írónak — panaszol­ta nekem. — Tele vagyok ígéretekkel, s a végén az em­bernek ismét és ismét csa­lódnia kell. Sokszor már ar­ra gondoltam, hogy abbaha­gyom az írást. De, tudod, az­tán mindig kap az ember egy halvány reménysugarat, s folytatja tovább. Manapság annyi a fiatal író, hogy éve­ket várhat az ember, amíg megjelenhet valahol. Ilyenkor vigasztalni szo­kás az embereket, nagyon természetes, hogy én is ezt tettem. Világirodalmi példá­kat idéztem néki, Carl Spit- teler hatvan éven túl vált világhírességgé, s Pirandello sem volt sokkal fiatalabb. Arany János is éveken át hallgatott, s ugye, ő írt arról, hogy az igazán nagy tehet­séget nemegyszer éppen az jellemzi, hogy már majdnem elvész az irodalom számára. S 6 különben is könyvelői fizetéséből rendesen megél, tud hát várni. Halvány mosoly futott át az arcán, és éreztem, derül- tebbé válik/ — Csak, tudod, ez a renge­teg féltehetség, ezek veszik el az ember elől a helyet. Van összeköttetésük, nekem meg olyan kevés. Igaz, most a nötanácsunk titkára ígérte, személyesen viszi be az író­szövetségbe a kéziratomat, s ő biztatott, fel fognak engem venni, deltát... mint író fia­talnak számítanak az igaz, de az életkorom — nem t>a- gyok éppen mai gyerek. Lf'ppen magyarázni akar- tam neki, hogy nap­jainkban mindenki fiatal író­nak számít, s a kor egészen mellékes, az öreg Rimbeaud, s az öreg Petőfi olyan régen írtak, hogy példájukról iga­zán elfeledkezhetünk már. Egyébként is igaz, hogy Rimbeaud tizenhét éves ko­rában már felhagyott az iro­dalommal, de akkor még könnyű volt. Már megfogal­mazódtak bennem ezek a dolgok, de hirtelen harsány csatakiáltással egy nyolcéves gyermek robbant mellénk. — Szia nagyapa! — kiál­totta barátomnak. A fiatal író elpirult. Mint némelyik fiatal író, ő is gyakran pirul. — Tudod — magyarázta nekem — én olyan korán megnősültem, szinte gyer­mekfejjel ... Unokája bűbájos gyermek. Igen jól elbeszélgettem vele. S ő is irodalombarát. Még csak nyolc éves, de már írt két verset. m* Szóval Te is fiatal író vagy — mondom neki — kis cimborám? Sértődöttség vülant fel a szemében. — Én nem bácsi. Én már nem vagyok se fiatal író, se kezdő. Én már negyedik éve tudok írni. Barátom, az átdolgozó Id ezdetben volt az író, aki írt verset, drámát, ké­sőbb már regényt is. Aztán megszületett a fordító, s elénk állt teljes fegyverzeté­ben, óvatos páncélban, vagy jóakarattá lándzsákkal a kritikus is. Követték öt édes és mostoha testvérei a szer­kesztők, a dramaturgok, a lektorok. S huszadik száza­dunk nagyüzemesedő irodal­ma kitermelte magából új munkását is, az átdolgozót. Hogy is lehetne őt megha­tározni? ö az, aki regényt színpadra, színdarabot film­re, filmet rádióra és rádiójá­tékot televízióra alkalmaz, ö az, aki ír, de a színlapon, vagy a filmkockán neve alatt csak ennyi áll: rádióra al­kalmazta, színpadra átdol­gozta ... Ha statisztikai kér­dőívet. vagy bejelentőlapot kell kitöltenie, zavarban van. A telefonkönyv is csak a ne­vét tartalmazza, foglalkozá­sát nem. Irodalomból él, ez kétségtelen. Az író segítőtár­sa. Az író nincs tisztában valamely műfaj -szabályai val? Majd ő átdolgozza, majd ő alkalmazza. Elvégre szak­mailag jobban ért hozzá. Barátom is átdolgozó. Né­ha panaszkodik nekem. Nem az anyagiakra. Inkább azért, hogy hova is tartozik. Nem prózaíró, nem fordító, nem lektor. Csak átdolgoz, csak alkalmaz. Miért is nincs az átdolgozóknak valamilyen szakosztálya? Hol és kivel beszélje ő meg a sajátos szakmai problémáit. Már ar­ra is gondolt, hogy ír valami önálló művet, de ahhoz nem eléggé él benne az életben. Tudod — meséli — az átdol­gozás nagyon sok időt vesz igénybe. S annyi mindent át lehet dolgozni. Mikor gyűjt­sék élményt? jyéha sajnálom őt. Ilyen­1 * kor biztatom, hogy ne búsuljon, előtte a jövő, még lektor, vagy dramaturg is lehet belőle. Ha nekrológot kellene felette mondanom, ezt mondanám: Ha arra gondolunk, meny­nyi mindent átdolgozott a gazdagság zűrzavara ébred fel bennünk. De ha arra gondo­lunk, hogy élete derekán roppant ketté, a keserűség­től üvöltenünk kellene: mi mindent átdolgozhatott vol­na még. Hiszen itt maradt utána félig átdolgozatlanul két színdarab, három film és a világirodalom hány klasz- szikusát alkalmazhatta volna még külön műfajokra. És talán, talán élete végén, bé­kés öregkora napjaiban ön­álló művet is alkothatott volna: egy életrajzi regényt, vagy egy önálló, négysoros verset, _ -S1KI OTTÓ. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents