Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-24 / 70. szám

NAPLÓ' I kedvezőtlen időjárás miatt késnek a tavaszi vetéssel Bontatlanok a burgonyaprizmák — A várakozási időt is hasznosítani kell Hótakaró alatt dermed a ha­tár, pedig tavaly ilyenkor már kikelt, zöldült a répa, s most még a borsó, mák, árpa, zabos bükköny és a pillangósok is vetésre várnak. A somogyvis*- lói termelőszövetkezetben a vetés késése mellett a legna­gyobb gondot az állatok takar­mányozása okozza. Mindem esős, havas nap azt jelenti, ennyivel később lesz friss zöld. Nagyon takarékoskodnak, csak annyit kapnak a jószágok, amennyi a létfenntartáshoz szükséges, mégis 3 kocsi szé­na, 3 kocsi takarmányszalma, 5 kocsi siló, 14 mázsa takar­mányrépa, 2 mázsa apróbur­gonya és 4 mázsa sertéstáp fogy el naponta. Négy vagon tápot kaptak kölcsön és 250 is kellett vásárolni, hogy vesz­teség nélkül tarthassák, az ál­latokat az újig, hiszen a szo­kottnál későbben számíthat­nak a zöld futószalagra. Szerencséi® veszteség nélkül tárolták a burgonyát, de a lucskos hidegben a prizmát se bonthatják meg, csak késve tudják átadni a más tez-nek Ígért 50 mázsa vetóbungonya A termelőszövetkezet elnöke azt mondja: az öregek szerint amit as időjárás elront, azt általában helyre is hozza. Amit azonban az emberek rontanak el, azt már nehezebb elren­dezni. lám tavaly is a sárba vetették a búzát a rossz idő­járás miatt, s a kedvező nyár úgy kinevelte, hogy szebb ga­bonájuk termett mint valaha. A kapálatlan kukoricán azon­ban sem eső, sem nap nem segített, gyenge termést, sat­nya csöveket adott. Most a tavaszkésésnfl tehát az időjárásnál is fontosabb az emberi munka, hiszen várható, hogy a vetések után a kapá­lás is összetorlódik. A somogy- víszlóiak tudják, hogy a ta­valyi tempóval, napi 3—i órai munkával az idén sem boldo­gulhatnak. Oj brigádrendszert alakítottak ki és a tagokkal is megbeszélték kire mennyi milyen feladat vár, de ez sem elég. Most is dolgozni kell, hiszen a hószállingózás nem akadályozhatja a fogatokat trágyahordásban. Most készít­senek elő mindent, mert ha kezdődik a vetés nem jut idő mással törődni. A patapoklosi termelőszövetkezetben sem használták ki a januári kitavaszodást, s így bizony még 450 hold gabona vár fej- trágyázásra. Nem végeztek még a fakitermeléssel sem és 100 szénaszárító állványt is el kell készíteni. Most az egyszer nem okoz problémát, hogy az új burgonya termesztéshez ké­sőn érkezett a vetőgumó, mert az övék még csak most csírá­zik. De rendes körülmények között már vetni kellene A tagok hangulata a tavasz késése ellenére bizakodó, hi­szen szakképzett, tapasztalt agron ómust kapott a termelő- szövetkezet, akinek munkája nyomán szebb eredményeket várnak. ▲ las asszonyai is mondták a vezetőknek, ne bú­suljanak, amint itt a jóidő, ki­szórják a műtrágyát az utolsó dekáig, a férfiak mindnyájan mehetnek simítózni, vetni. A dencsházai termelőszövet­kezetben szinte teljesen szü­netel a munka. Azt mondják olyan ez a határ esőben, mint az ingovány. A fogatokat se használhatják, hiszen a nagy sárban még üresen is alig győzi a kocsit a ló. Nem tud­tak földet hozni a kertészetbe sem, mert vizes, sáros, össze­áll, tönkretenné a palántákat. Két földréteg és egy szalma­réteg őrzi a hatalmas prizmá­ban a 350 mázsa sárgarépát, amelyből 10 holdon kéne ül­tetni magfogáshoz. Nem lehet prizmát bontani, pedig a fenn­maradó 100—150 mázsát, amit értékesíteni szeretnének, na­gyon várja már a város. Az alacsonyfekvésű földeken két nappal később szikkad meg a talaj, mint másutt, s így az esetleg előforduló egy-két na­pos jóidőt se tudják kihasz­nálni. A 26 holdas öntözéses kertészetben is sok tenni való akad, mun­kaigényes a magfogásra szánt sárgarépa és a gyökér is. Így bizony nem lesz könnyű min­den munkát időben és jól el­végezni. A dencsházaiak azt szeretnék, hogy egyetlen négy­szögöl se maradjon kapálatlan ezen a nyáron. A közgyűlés határozatot is hozott arra, hogy a munkabíró családtar goknak is egyenlő részt mér­nek ki megművelésre, hogy a nagy dologidőben győzze a ha­tárt a falu. Dencsházán, beosztással elég az újig a takarmány, míg So- mogyviszlón a takarmányhiány a legveszedelmesebb. Minden tsz-nek rossz valamilyen szem­pontból a tavasz késése, min­denütt problémát, gondot okoz. Szerencsére nem függ minden az időjárástól. De ami a tag­ságon múlik, annak az idén nem szabad elmaradnia. Hét község, tenseüszövelkezetek, ipari üzemek villamos tása a MEGYEVILL idei tervei m Középiskolai művészeti csoportok bemutatója Tegnap délután ülést tartott a Kulturális Szemle pécsi ope­ratív bizottsága s megvitatta a városi középiskolák művészeti együttesei bemutatójának meg­rendezését. A beérkezett neve­zések és az alapszerveaeti be­mutatók alapján döntötték ed, hogy mely csoportokat hívják meg az április 17-i bemutató­ra. A bemutatót a VIII. VIT je­gyében rendezik meg, melyen résztvesz a külföldi ösztöndí­jasok egyetemi előkészítőjén résztvevő 120 hazánkban ta­nuló különböző külföldi fiatal is. A pécsi középiskolások mű­sora után a külföldi fiatalok is fellépnek majd, közös ismer­kedési estet rendeznek. A MEGYEVILL-nek az idei esztendőben 5 millió forinttal emelték a termelési tervét. A vállalat, amely hatszor nyerte el eddig az Élüzem címet, az idei esztendőben is igen jelen tős szereléseket végez a gyében. As Idd évre tervesték Ba­ranya megye teljes villamo­sítását. A kitűzött határidő előtt bekapcsolják a villany­hálózatba Kishajmás, Kls- beszteroe, Szatina, Hosztót, Pflspökszentlásaló, Pusztákig falú & Kistájbanya községe­ket. A hét község villamosításán kívül még 21 termelőszövetke­zetben végzik el a gazdasági épületek villamosítását, a bel­ső hálózat kiépítését, felszere­lését, szivattyúk beszerelését, mintegy két és félmillió forint értékben. Tervük, hogy a kitű­zött határidő előtt 3—4 hónap­pal előbb befejezik a termelő- szövetkezetek villamosítását. A Szentegáti Állatni Gazda­ságban 1 millió forint érték­ben végeznek szerelési munká­latokat, hálózatbővítést Több mint százezer forintra tehető az a munka, amit a megyében a keltetőállomások villamositá sában végeznek. Az idd év­ben történik meg a Húsüzem villamoshálózatának az átköté­se 220-as áramkörre. A mohá­csi kórház felújításánál mint­egy 1 millió forint értékben végeznek szereléseket, átköté­seket. A Pécsi Közgazdasági Technikumban most szerelik a fénycsöveket, de gyakran kap­nak megrendeléseket gépek fel újítására, megjavítására Buda­pestről, több nagyobb üzem­ből, Mezőhegyesről és Kiskun­halasról is. Megbízható, jó munkát végez a vállalat, ed­dig szinte még sohasem kap­tak reklamációt. A göresönyi Erdőgazdaság­nál 200 ezer forintos villa­mosítás, a Pécsi Bőrgyárnál pedig további korszerűsítés, rekonstrukció vár rájuk. Sik lóson és Harkányban meg­oldják a neonfényes világí­tást Egyik igen jelentős változás a vállalatnál az idei évben, hogy Mohácson is kiterjesztik a lakossági javítószolgálatot, amelyet Pécsett és Szigetváron már korábban sikerrel oldot­tak meg. Abaligeten az új campingtábor villamosítását, a selyemipar villamosításában pedig mintegy 800 ezer forint értékű munkát ők végeznek. A közeljövőben ünnepli a vállalat 10 éves jubileumát, s a vállalat hat dolgozóját része sitik jutalomban, s azok a dol­gozók pedig, akik öt évnél ré­gebb idő óta dolgoznak a vál­lalatnál, fizetésük 3 százalékát kapják hűségjutalomként. A jubileumi ünnepségen osztják ki a vállalat dolgozóinak a múlt évi nyereségrészesedést is. Százhatvanezer forintot fi­zetnek U a dolgozóknak, ami 19 fizetett napot jelent minden dolgozójuk számára. A hatszoros élüzem fennál­lása óta most fizetik a leg­magasabb nyereségrészese­dést. Egymillió-nyolcszázezer forint a többletnyeresége a vállalat­nak a tervezettel szemben. A múlt évben jelentősen megnehezítette a munkájukat az a körülmény, hogy 1800 he­lyen dolgoztak, s ez jelentősen felaprózta erejüket. Az idei év ben 23 600 000 forint a tervük. Az év első negyedében mutat­koznak még problémák, mert a beruházók nem adták le ide­jében a megrendeléseiket. Azonban minden remény meg­van arra, hogy az idei tervet is idejében teljesítik. Baranya megye legjobban áll a termelőszövetkezetek villamosítása terén, s ebben oroszlánrésze van a vállalat dolgozóinak. A közelmúltban született meg a vállalatnál egy verseny- felhívás, amelyben a dolgozók vállalták, hogy a termelési ter­vet 100 százalékban teljesítik, sőt 10 százalékkal emelik, az önköltséget 2 százalékkal csők kentik, a határidőket betart­ják, s a minőségi munka to­vábbi javításáért harcolnak. A versenyt negyedévenként érté­kelik és az első helyezést el­ért kirendeltség és a segédipari részleg vándorzászlót és 500— 500 forint jutalmat kap. (Hamar) A legjobb kívánságokkal a békéért és barátságért // it „Ajánlja: Rudolf Petersha­gen, Greiswald.” A televízió nézői fokozott kíváncsisággal és némi irigy­séggel vették tudomásul a Ru­dolf Petershagennel készített televíziós riport alkalmával, hogy egy szemfüles pécsi ero­A „BUMLIZÁSOK" EREDMÉNYE n A MÚLT HÉT egyik napján a Széchenyi-akna bányászai nem hazafelé igyekeztek mű­szak után, hanem a pártszer­vezet épületének nagytermé­be Beszélgettek menetközben, vélemények és ítéletek hang­zottak. Az épület bejáratánál kifüggesztve egy papír: „Ma a társadalmi bíróság tárgyalást tort”. Csordultig telt a bumlizók pohara. A nagyteremben 120 bányász ült a székeken, velük szemben az „elnöki” asztalnál a társadalmi bíróság tagjai fog toltak helyet, az asztal előtt pedig tíz bányamunkás várta sorsának intézését, a felelős- ségrevonást a sok igazolatlan mulasztásért, ahogyan a bá­nyászok mondják: — a bum- lizásért. Nincs nagy ceremónia egy ilyen tárgyaláson, mindenki ismeri egymást, nincs külön védő és vádló a pulpitus két oldalánál. Egyszerű és sallang mentes a terem. Az emberek is mind egyszerűek, nyílt te­kintettel néznek társaik felé, némelyik a fejét csóválja, itt- ott összesúgnak maguk között. A társadalmi bíróság elnöke feláll és ismerteti a „vádat”. Minden embernek elmondja a mulasztásait, de közben a hall gaíóság felé is magyaráz El­mondja, hogy a törvények le- hetőséget biztosítanak minden dolgozónak arra, hogy rend­kívüli esetekben rendkívüli szabadságot kérjenek és kap­nak is, ha indokolt, majd a munkahely megbecsüléséről és a rendszeres, pontos munká­ról beszél, s végül felkéri a műszakmutosztókat, hogy a hallgatóság felé fordulva mond jél; el; miért követtek ej any- bumJJfc- y_ BESZÉLNEK a hiányzások­ról. Ki őszintén, ki nem őszin­tén. Van, aki elismeri a hibáit, megbánást mutat és fogadko- zik, hogy többé nem mulaszt műszakot, van. aki kibúvó­kat keres, „megmagyarázza” az okokat, de olyan is akad, aki közömbösen sőt cinikusan veszi az ügyet A 120 bányász csendben hallgatja a „vallomá sokat”. Olvasni lehet az ar­cokról. Az őszinte szónál egy­másra néznek és megértőén bólogatnak, a cinikus tagadás­nál és mellébeszélésnél ösz- szeszorítják szájukat és taga- dóan csóválják a fejüket. A műszakmulasztók többsé­gét, sőt egyiköjüket sem lehet a törzsgárdába sorolni, hiszen kilencen közülük még egy éve sincsenek a bányánál, illetve a jelenlegi munkahelyükön a Széchenyi-aknán. Egyedül Do­monkos Károly vájár tarto­zik a régiek közé, azonban ér­demes egy pillanatra megáll­ni Domonkos Károly ügyénél. Régi bányászember, 1958. no­vember 26-án vették fel a pécsbányatelepi aknához dol­gozni immár negyedszer. Egy­szer fegyelmileg bocsátották el, kétszer pedig hozzájárulás­sal hagyta el munkahelyét. A múlt év októberében két iga­zolatlan hiányzása volt. ame­lyet nagynehezen igazoltak a műszaknál. Azóta folyamato­san kilenc műszakot mulasz­tott, legtöbbnyire részegség miatt. Most a tárgyaláson könnyed modorban ismerte be mulasztását. „Piás voltom és nem jöttem, februárban meg kértem szabadságot és nem adtak, azért nem jöttem. Miért vették vissza annyi­szor? Azért mert nem őt néz­ték. hanem a családját Hat gyermeke van odahaza, s első­sorban azok sínylik meg a csa ládfő „kilengéseit”, esetleges munkanélküliségét. Fordítva is cselekedhettek volna a bá­nyaüzem vezetői, de kinek se­gítettek volna azzal? Szép do­log a humánum és az embe­rek nagy részében meg van ez az érzés, de annál csúnyább dolog visszaélni e nemes ér­zéssel. A TÄRGYALÄSON többen szót kértek a hallgatóság kö­réből. Ki így, ki úgy elmondta a véleményét. Volt aki. a ke­resetkiesést, a hűségjutalom elvonását, az ebédpénz elvo­nást és egyebeket mondott a mulasztók szemébe. Az egyik iegényszállás lakója példának hozta fel Kiss Gyula esetét, akivel egy szobában lakik. El­mondta, hogy ő többször fi­gyelmeztette társát a rendes műszakra járásra, de nem használt neki, inkább ivott és kártyázott. Volt egy nagyon fi­gyelemre méltó megjegyzése is, mégpedig az, hogy a mű­szaki vezetők gyakran eluta­sítják a dolgozók jogos szabad ság igényeit és más irányú kéréseit, nincs elegendő meg­értés bennük, amikor ilyen ügyekben fordulnak hozzájuk a beosztott bányászok. Többen szigorú büntetést kértek a társadalmi bíróság­tól, többen meg humánus eny­he elbírálást. Az akna munka­ügyi előadója a műszakmu­lasztókhoz intézte szavait te elmondta, hogy naponta töb­ben is jelentkeznék az üzem­nél felvételre, sokan közülük családos emberek és nem tud­ják őket alkalmazni, mert tel­jes a létszám. Éppen azért na­gyon meg kell gondolni, hogy a munkahelyet hogyan becsö­lik meg, járnak-« rendesen dolgozni. Kérte a bíróságot, hogy ne csak a büntetést tart­sa szemelött, hanem a neve­lést is. A tíz műszakmulasztó kö­zül ötnek felmondó levelet ad- i tok, a többinek .megbocsá- | tottak” és írásbeli, vagy szó- 1 beli figyelmeztetéssel zárták ; le ügyüket. Németh József j csillés. Vati István csillés, i Nád Béla csillés, Kovács 27. Imre csillés és Kiss 10. Gyula csillés kereshet magának új munkahelyet. Kónyi Ferenc csülés, Molnár István segéd­vájár. Kurcsics Ferenc vájár, Olajos Mihály csillés és Do­monkos Károly vájár lehető­séget kapott arra, hogy a Szé­chenyi-aknán. a régi munka­helyén bizonyítsa be; nem mél tatlan az előlegezett bizalom­ra. Az emberek megnyugodva hagyták el a helyiséget. Egyet értettek a társadalmi bíróság határozatával, amelyben érez­ték a szigor mellett az ember­séget, a megbocsátást. KIFELÉ MENET még töb­ben „hozzászóltak” a tárgya­láshoz. mint akkor a helyszí­nen. Nem tudtam pontosan megjegyezni, hogy ki mond­ta. kik mondták, de nagyon találóan és nagyon helyesen a becsületre apelláltak. „Becsü­let is van a világon”. — hal­latszott az egyik idősebb bá­nyász szava. Igaza van. A be­csület, a család, a saját ér­dek. a közösség érdeke, a bá­nyászok összetartás^ fegyel­me. munkaszeretete. Sokat őrt volna, ha néhány Idősebb bá­nyász ott a teremben mondta volna ezeket a szavakat a mu­lasztók szemlébe. (G I.) bér felküldte a vendégül lá­tott szerző könyvét dedikálás­ra. S Rudolf Petershagen a tv nézői előtt jegyezte be az idé­zett szavakat a „Lelkiismeret lázadása” című könyvbe. Ab­ból az alkalomból, hogy a pé­csi mozik is műsorukra tűzték a tv-ben nagy sikert aratott filmet, a „Lelkiismeret láza­dásáét, megkerestük a „ti­tokzatos” pécsi Rudolf Peters- hagen-tisztelőt, dr. Timaffy Miklós orvost, aki könyvtára egyik legbecsesebb darabja­ként őrzi a dedikált könyvet. Ma már nálunk is sokan is­gül látja majd Rudolf Peters- hagent, s így határoztam el: megkérem a budapesti televí­zió munkatársait, dedikáltas- sák vele könyvemet. A könyv azóta visszaérke­zett, dr. Timaffy Miklós pedig legszívesebben beülne a mozi­ba, hogy ismét végigélvezhesse a jólsikerült filmet. — A filmnek az eredeti könyvvel való összehasonlítása rendszerint csalódást okoz, de a „Lelkiismeret lázadása” cí­mű film hűen követi a könyv eseményeit, minden lényeges mozzanatot megörökít. Külö­fig illll llpöíit ' < .< IllflJlf! iPlt ifit V- . . kk/ . merik az azonos című film alapjául szolgáló könyvet a Lelkiismeret lázadását, mely az utóbbi évek egyik legna­gyobb könyvsikere volt. Szer­zője a hitleri Wehr­macht egykori ezredese saját életútjáról vall benne, arról, hogy ő a hagyományo­san porosz, militarista szellem­ben nevelt katonatiszt — ho­gyan jutott el a német milita- rizmus ellen küzdők táborába. Első kérdésünk dr. Timaffy Miklós tanársegédhez termé­szetesen az, hogy honnan tá­madt az ötlete Rudolf Peters- hagen könyvének dedikál tatá­sára. — őszintén szólva a szerző érkezéséről szóló hír ragadott meg, miután a tévében már több részletet láttunk a „Lelki­ismeret lázadsa” című film­ből — mondja a mindig csen­des orvos. — Gondoltam, hogy a televízió bizonyosan vendék nősen jól sikerültek a sztálin­grádi részletek és a Greiswald átadásáról készült rész. Arról, hogyan kényszerítették >z amerikaiak Rudolf Pete re ha- gent a Nyugaton maradásra; nem is beszélek ... Rudolf Petershagen esete ismét bizo­nyíték arra, hogy a két világ- rendszer harcában a kapitalis­ták minden módot felhasznál­nak létük fenntartására, s nem kímélik az embereket... Rudolf Petershagen a min i­két Németországban élő néme­tek okulására szánta könyvét; arra, hogy az igazság elmon­dásával figyelmeztesse a né­met népet: ne hagyja hogy még egyszer katasztrófába so­doriák. A német kérdés azon­ban ismét túlnőtt Ném<'tor'7ág határain, s fgv a filmszínhá­zainkban pergő film a „Lelki- ismeret lázadása” is tanulsá­gul szolgál (HARSÁNY!) *

Next

/
Thumbnails
Contents