Dunántúli Napló, 1962. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
mámává n. NAPLÓ Táncdráma, musical, filmzene... Moagéfcony, sovány fiatalember. Nem pécsi születésű és állandó bejelentett lakása ma is Budapesten van. Mégis, Kincses József úgy hozzátartozik már városunkhoz, mintha életének mind a 37 esztendejét a Mecsek alján töltötte volna. — A pécsi Zeneművészeti Szakiskolában zenetörténetet és zeneszerzést tanítok. Kezdetben ez hozott Pécsre — mondja Kincses József. — Aztán, ahogy egyre jobban megismerkedtem a város zenei életével, rájöttem, hogy azt a modern zenei széliemet, mely főleg a színház balettműsorait áthatja, a fővárosban aligha találhatom meg. Vizuális beállítottságú vatvak, és úgy érzem, hogy a színpadi fanmák, műfajok azok, amelyek alkotókedvemet legjobban kielégítik. Zeneszerzői nézeteim szerencsés módion összetalálkoztak a pécsi színház elképzeléseivel. így született meg 1958- ben első táncdrámám, a Kádár Kata, mélynek ősbemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban volt. Azóta étteftt három esztendő és Kincses József zeneszerzői munkássága egyre szorosabban forrott össze Péccsel. — Az efcmSt években a Mecsek Művészeti Együttes részére komponáltam. Most is tartom velük a kapcsolatot. MegrontheUatlan város címmel táncjátékot írtam Simon Antal koreográfussal együtt. — Pécs város Művelődési Házának bábcsoportja számára pedig a Palkó egyedül című bábjátékhoz komponáltam zenét, melynek forgatókönyvé* Kod* Lajos irta. Arról beszélgetünk, hogy Kincses József legnagyobb sikerét városunkban az Európa erablása zenéjével aratta, melyet a kritikák is elismeréssel fogadtak. — Az Európa elrablása úgynevezett balett-musical vo8t. Hső flyen irányú kfeérletezé- sem sok új problémát vetett felL 1— Zeneszerzői munkásságom jelentős részét teszik Id a különböző filmzenék. A Pannónia Filmstúdió részére komponálok hossza bb-rövidebb rajzfilm-zenéket Volt egy nagyobb lélegzetű rajzfilmem is, a Ne hagyd magad emberke. Nem mindennapi műfaj a rajzfilm-zene komponálása. Vajon Kincses József miért szereti annyira? “ Talán azért, mert iránt fiatal zeneszerzőt erősen izgat a fiatal műfaj. Ezenkívül nagyon szeretem a karakterizáló muzsikát, a rajzfiguráknak szinte másodpercenkénti ábrázolását szinte a másodpercek tizedrészéne keH felépíteni a muzsikát Pedagógiai munka, hegedűverseny, műdal, táncdráma, musical, filmzene. Hogyan fér meg ennyi műfaj Kincses József alkotóműhelyében ? — A magam részéről azt tartom, hogy egy zeneszerző Pécsi képeskönyvA közJSöműlt napokban hagyta el a sajtót a „Pécsi Képeskönyv”. A könyv tartalmát a címe elárulja, „Képeskönyv”, a szó legszorosabb értelmében, öt nyelven írt, egy-egy oldalas bevezetés és a képaláírásokon kívül a könyvben szöveg nincs. Albumszerű en, 157 művészi kép mutatja be városunk életét, szépségeit, legjellegzetesebb látnivalóit, sokszor olyan kis részleteiben, mélyről mi, pécsiek is alig tudunk. A könyv tematikája újszerű, érdekes. Idézzük erre vonatkozólag az élőszó néhány sorát „A régi és az új, a műemlékek városa és a modem nagyváros találkozik, ölelkezik Pécsett, de nem bántó ellentétként hanem megnyugtató harmóniában. Ez ad Pécsnek különleges ízt hangulatot, jellegzetességet Éppen ezért, amikor a következő lapokon Pécset bemutatjuk, nem korokra osztva, vagy „tárgy szerint” csoportosítjuk a képéket, hanem lehetőleg változatosan és életszerűen úgy, ahogyan a várost látjuk”. Ha végiglapozzuk az albumot, a képek sora először távlatban mutatja be a várost úgy, ahogyan a Pécs félé közeledő látja. Majd a Széchenyi tértől elindulva először nyugat felé, azután kelet felé viszi nézőjét. A mecseki parkerdő legjellegzetesebb részei után a bánya mélyéről is közöl képet. Valóban így eleven az élmény, mélyet a képek nyújtanak. Szinte észrevétlenül adják át azt a hangulatot — az ősá, mégis modem, új nagyváros hangulatát — — mely mindenkit eltolt, aki Pécsett járt Persze, ha szigorú kritikus szemével nézzük a könyvet, hibát is talá ihatunk benne. Meg lehetne kérdezni a szekesztá- től miért kellett a székesegyházról egymásután, szinte tél jesen azonos két épet közölni, egyet nappal és egyet lámpafénynél. Vitatható, vajon helyes vdlt-e a napfényes Sallaá utcával párhuzamos oldalon a havas Sétatér, vagy a üömörkap’ii Menedékház nyári képével — mely ingujjra yetkőztetve mutatja a vendégeket — azonos oldalon a Kis- tubes zimankós-téld képét elhelyezni? Azt is kifogásolhatnám, hogy a bányából csak egy kép került a gyűjteménybe. Ha azonban a könyv célját tekintjük, a hibák eltörpülnek. Szükség volt az albumra, és készítőd helyes elgondolásokkal és jó érzékkel, maradéktalanul elégítették ki ezt a szükségletet Mindenképpen elismerés illeti Somos Jenő szerkesztő gondosságát és Tillai Ernő művészi ízlését. Dr. Kotta János mindenféle zenét komponálhat A kérdés az, hogy miképp nyúl hozzá a műfajhoz? Érzésem szerint lelkiismeret kérdése az egész. Mert minden muzsikénak van létjogosultsága és minden muzsikának van hallgatósága, akár fajsúlyos muzsika, akár könnyű. A komponistának minden zenéhez hangulatra, lelkiismeretre van szüksége. A leflkiismerettel tulajdonképpen a mű zenei értékét kívánom kifejezni, hiszen az igényes, könnyű műfajnak ugyanúgy lehet értéke, mint a fajsúlyosnak. Ma egyre- másra történnek olyan kísérletek, hogy megpróbálják szintézisbe hozni a komoly és könnyű zenét. Olykor-olykor sikerül is, bár ez igen nehéz probléma. Megvalósításának első kísérletei szerintem a m/usicalban jutnak kifejezésre. A sokféle munka, műfaj közül melyik áll legközelebb Kincses József szívéhez? — Mivel a musicalben látom a komoly és az igényes könnyű zenének a szintézisét, így emeUett szeretnék kikötni. Bár hozzá kél tennem, hogy a rajzfilm-zene legalább annyira kedves, és a táncdrámát sem hagyhatom kd kedvenc műfajaim közül. ELBÍRÁLTÁK a megyei kisz-bizottsAg és a/ JANUS PANNONIUS gimnázium könnyűzenei SZAKKÖRÉNEK DALPALYAZATARA BEÉRKEZETT MŰVEKET Január efeejéveí zárult a KISZ Baranya megyei Bizottsága és a Janus Pannonius Leánygimnázium könnyűzenei szakköre álltai hirdetett Dalpályázat beküldési batárideje. A beérkezett 117 pályaműből 12 felelt meg a követelményeknek. A zsűri úgy döntött, hogy első díjat nem adnak ki. A második díjat 350—350 forintot az Ökör című igen szellemes kis sanzon, valamint az „Ügy szeretném” című táncdal szerzőjének ítélték. A harmadik díjat 250—250 forintot az „Ez tán a szerelem” és „Az ember mindig egy jobbra vár” című táncdalok szerzői, a két negyedik helyezéssel járó 150 —150 forintot pedig „Az én szívem” és a „Calcutta” című táncdaücfc beküldői kapják majd. Május 11-én a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában nyilvános könnyűzenei bemutatón osztják ki a díjakat. Töredék — egy beszélgetésből Az EMBEREKBE látói — izgalmas és tanulságos. Egyszer biztató, másszor talán aggasztó — de sohasem egyforma. A fiatalokat önmagukban meglepni pedig — még ennél is igényesebb és több. Frissek, újak, bátrak, örök. és alaptulajdonságuk a heroizmus, töp- rengők, kétkedők — és bennük az ember valahol mindig egy kicsit önmagát keresi. Nem küldtem el előre a kérdéseket. Váratlanul, „felkészületlenségben” leptem meg a kollégiumban Breznay Jenő ötödéves, Va jó Zoltán negyedéves, Drágár Magdolna harmadéves és Jakab Ilona másodéves pécsi jogászhallgató- kat — gondosan kerülve mind azt, ami ebben a beszélgetésben művi és mesterkélt lehet. Nem típusok, de nem is egyformák. Mind külön-külön világ, de egyetlen ponton valamennyi találkozik: maiak és fiatalok. Milyenek a mai fiatalok? Mi lyenek az egyetemisták? Mi a véleményük a modem ember helyes életfelfogásáról, a technikáról, az atomról, a háborúról és békéről, a politikáról, az irodalomról, zenéről, az életlehetőségekről? Ezért jöttem. Ezért figyelem az arcukon a csendes, várakozó tűnődést, ezért fogadom tér mészetesnek az első találkozás idegen és fürkésző hangulatát. Sok a kérdés — még több a felelet. Vajon tehetnék-e többet és tehetném-e pontosabban, minthogy szó szerint leírom a válaszokat — és azután döntsünk együtt — milyenek? A sorrend az eredeti — Brez nay Jenő, Vajó Zoltán. Drágár Magdolna és Jakab Ilonái — MILYEN LEGYEN a modern ember? — A munkáján kívül elsősorban egy dologhoz értsen. Legyen az életében valami, amit a legjobban szeret csinálni, és ezt ne csak szeresse, hanem értse is. A modern embert utolérte a „specializálódás”. — Más a véleményem. Sokoldalú legyen, és szigorúan válassza ketté a munkáját és a magánéletét. Az egyik ez, a másik az. Ha szükséges, álljon helyt mindenben, és mindenhez értsen valamit. Irodalomhoz, zenéhez, tánchoz, kártyához, autóhoz, szeressen sétálni... A sokrétű ember mindig többet lát az életből. — Az első választ osztom. Szerintem is egy dologban kell elmélyülni, de a modem ember soha nem feledkezhet meg a szakadatlan önképzésről. — Én is ezt vallom. Ki kell választani egy területet, a „polihisztorok” kora a magánéletben is lejárt. — Mi a véleménye a világ- helyzetről, a háborúról? — Nem lesz háború. Nincsenek kiváltságos nemzetek, és remélem, hogy nem egy ember személyes elhatározásán múlik A jövő perspektívája a szocializmus. A jövő alapél ve a szocializmus lesz, az egyszerű em berek előretörése. De addig úgy gondolom, jólétben, technikában, egyáltalában modem élet tartalomban és formában még alaposan megváltozik a világ. — Remélem, hogy nem lesz. Sok „elintéznivalónk” van még a Földön. Nagy még a különbség emberi élet és emberi élet között. Aki szereti az életet, az gyűlöld a háborút Én mindenesetre optimista vagyok. Kétszázliarmincegy ismeretterjesztő előadás volt fél év alatt asásdi járásban A Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat aátdi elnöksége március 15-én ülést tartott Sásdon a járása pártbizottság helyiségében. Az ülésen részletesen értékelték és megtárgyalták az elmúlt félévi ismerebterjesztésd munkát. Megállapították, hogy a sáséi járásban lévő százhatvanegy TIT-tag közül ötvenkilenc olyan, aki nem pedagógus, hanem más értelmiségi foglalkozású. A félév alatt kétszáz- harmincegy ismeretterjesztő előadásit tartottak, amelyeken mintegy tízezer hallgató vett részt Tíz termelőszövetkezeti, négy munkás- és négy ifjúsági akadémia működik a járás területén. Megtárgyalták a második fél évben végzendő ismeretterjesztő munkát és megvitatták a következő oktatási év előkészü létéit is. A járási elnökségi ülésen részt vett a járási párt- bizottság titkára, továbbá a járási tanács elnöke, valamint minden tömugszervezeti vezető. A TIT Baranya megyei Elnökségének elnöki bizottsága március 16-án, pénteken Pécsett tárgyalta meg a sásdi járási TIT-szervezet munkáját a 'járási elnökség jelentése alapján. T adi “ Így becézik a gyárban ■ — tizenhétéves legény. Haja szalmasárga, szeme égszínkék és csodálkozó. A csuklója már erősebb, mint az enyém. Tavaly szeptemberben került a gyárba. Hunyorogva állt a nagy kapunál, s szorongva lesett be. Várost sem látott azelőtt, hát még ekkora gyárat! Apját sohasem látta, anyjáról is csak annyit tudott, hogy valahol Lengyeltótiban él. Négyéves koráig emlékszik vissza. Akkor Nagybajomban élt egy családnál. Hogy milyen sorsa volt, azt már elfelejtette. Csak a felsőlaki évekről tud, arról viszont sokat. A Kaposvártól húszegynéhány kilométerre fekvő faluban élt egy tizenhat holdas jómódú családnál. Iskolába csak télen járt hiánytalanul. Nyáron a gazda disznait, teheneit őrizte, később kapált, tizenhatéves korában már kaszált is. Ha közeledett a tél, a gazda vett neki egy pár bakancsot, és kasztot is adhatott, bár nem túl sokat, mert — ezt már Hatvan József, a szakszervezeti titkár mondja — amikor idejött a gyárba, nagyon sovány volt. Amíg Ladi visszapergeti életének fonalát, bekopog a barátja, akit Tüskének becéznek a gyárban. Hadar, alig lehet megérteni a beszédét. Vékony- dongájú legény, tizennégy évesnek látszik, noha elmúlt tizenhét, ö is árvagyerek, és ő is egy somogyi parasztcsaládA GYÁR FIAI Két árva gyerek sorsa a Pécsi Bőrgyárban E* nál élt. A taranyi kisparaszt, aki nevelte, jól bánt vele, a tanulást is megkövetelte. Ruhát az sem adhatott valami sokat, tavaly augusztusban, amikor a gyárba jött, alig volt valamije. Ez a valami — néhány ing és alsónadrág •— még mindig több volt a semmi nél, Ladi vagyonkájánál, aki arra a kérdésemre, hogy mennyi gúnyája volt, amikor átlépte a gyár kapuját, az öltönynél, a cipőnél meg a zokninál is ezt ismételgette: Ami rajtam volt. Ami rajtam volt — 'z bizony nem sok, s Hatvan József, a szak- szervezeti titkár nagyon gondterhelt arcot vágott, amikor a két ágrólszakadtat meglátta. Mi legyen a fiúkkal? Mert a szállás, amit az ipari tanulók otthonában kapnak, az bizony nem elegendő. Enniök is kell, nagyétvágyú két ilyen korú legény, és az üzem csak hétköznap délben meg este főz, szóm- baton és vasárnap már nem, és reggelit sem adnak a gyárban. Abból a hatvan meg százhatvan forintból — Ladi kap hatvanöt, mert rosszul tanul — abból bizony nem futja erre. Ebben az időben adott életjelt magáról Ladi édesanyja. A titkár már bizakodott, hátha kap a fiú egy kis pénzmagot, s legalább egyik gond lemegy a válláról. Lacii is reménykedett, éppen fürdőit, amikor a társai beszóltak Hozzá, hogy gyere gyorsan, keret a mamád. _ Csak az alsónadrágot kapta magára, szívdobogva ugrott ki, men nagyon kíváncsi volt arra, milyen is lehet a mamája. Csinos — ő mondta így: csinos — asszony állt előtte ballon- kabátban. Sírt? Ö nem. Hangos puszit adott neki, leültette, almát, meg szalonnát tett elé. Pénzt most sem küld. Azt mondja Ladi — úgy hallotta a rokonától —, TV-t vett az anyja, azén nem \ küld. Komolykodva néz rám, semmi csodálkozás sincs az arcán. Talán nem érti még, hogy ebben mi a furcsa. Harvan elvtárs, noha nem barátja az irkálásnak, papírt meg ceruzát fogott, hogy megörökítse a két fiú történetét, — bár ha jól meggondoljuk, több lenne az annlál. A gyár története is kicsit. A blankos meg a meszesmühely munkásaié, akik féléve már, minden napra összedják a két fiú reggelijének árát. A művezető asztalára teszik, onnan a bevásárló asszonyhoz kerül, akit tejel meg kiflit hoz a jóétvágyú legényeknek. Nagykabátot is adtaik a munkások, a szakszervezet is segített. Vasárnap sem nézik éhesen az eget — egy- egy dolgozó mindig meghívja őket ebédre. Ladi már régóta Budavári Lajoshoz jár. Azt mondja róla, hogy vasutas, Pécsbányarendezön dolgozik, s a fia által ismerte meg őt, akivel együttjámak a tanonciskolába. Náluk ebédel és vacsorázik minden vasárnap. Tüske Tóth Jóska nevet emleget, azután Kláriról hallok, aki Janó Györgyné bérelszámoló lenne, később valami Ági nénit mondanak, aki a hidraulikus présnél dolgozik, s szintén a jótevőjük volt néhány vasárnap. Hallok még nevet, dehát mind felírni nem lehet, hiszen sokan dolgoznak a meszes meg blankosműhelyben, s valamennyien rászolgálnak a dicséretre. JFgy szót "sem hallottam arról, hogy a munkások tehernek éreznék a két fiú kosztoltatását. Ezt Ladi külseje is megcáfolná, hiszen jó húsban van, kerek képe majd kicsattan az egészségtől. Mégis — és talán nem ünneprontás — felvetem: nem lehetne-e másképp? Mert szép, szép, mi több, megható ami történt, de a több mint két évig — any- nyi van még hátra a tanonc- időből — nem lehet erre alapozni a fiúk életét. Valami okosabb és önérzetesebb dolgot kellene kitalálni, s ha nagyon törnék a fejüket a gyár vezetői — biztosan kiókoskod- nák a jobbat, Magyar László — AZ UTÓBBI TÍZ ÉV azt bizonyította, hogy aki időt nyer, az erőt is nyer. Most összeültek Genfben, de azt hiszem isimét megegyeznek abban, hogy mikor jönnek össze ismét értekezni. — Nem lesz háború. — Ki a huszadik század legnagyobb politikusa — véleményük szerint? Percekig tart a töprengés, tű nődés. Nehezen választanak vagy nem akarnak választani — nem tudom. A négy közül csak egy vá"aszol. — Fidel Castro. — Mi érdekli elsősorban? A válasz egyöntetű. — Az ember. — Mi o mai ember boldogsága? — Én szeretnék boldog lenni, ezt kutatom, hogyan lehetséges. Persze, program szerint nincs boldogság. Nem hiszem, hogy az anyagiak egyedül üd- vözítőek. Én el tudom .képzelni hogy semmi nélkül is bo'dog lehetek, és száz forintonként gyűjtöm a pénzt televízióra, vagy bútorra. Azok a generációk egészségesebbek, amelyek megtanulnak harcolni a boldogságukért. Az ember igazi boldogsága a sikeres küzdelem — A BOLDOGSÁG összefügg a házassággal. Kiegyensúlyozott családi élet, tisztességes kereset, a többi azit hiszem, hogy jön magától. — Nekem a munka jelenti majd a boldogságot. Nem akarok férjhez menni. —• Akikor leszek boldog, ha elérem a kitűzött céljaimat: si keres államvizsga, lakás, megfelelő fizetés és egy jó férj. Persze, a boldogsághoz szerénység is kell. Van egy szobatársam, akinek mindene megvan, mégse boldog. Mindig az kellene neki, és szerinte az a szép, amit máson lát. És panaszkodik, hogy 6 boldogtalan marad. Én is azt hiszem. — Véleményük szerint meny nyi havi fizetés kell egy házaspárnak egy gyerekkel a „boldogsághoz? — NEM AZ ELSŐSORBAN. a lényeg, hogy mennyit keres, hanem hogy megtanuljon élni. Szerintem háromezer forint. — ötezer. — Négyezer. — ötezer. — Érdekli-e a technika? — Biológiával, az állat- és növényvilággal foglalkozom. — Igen. Főkén* a közlekedés. — A rakétatechnika. — Nem érdekel a technika. — Ki a kedvenc klasszikus, modem külföldi és mai magyar írója? — Tolsztoj. Aragon. Németh László. Németh Lászlón keresztül tanultam meg szeretni az embert. — Victor Hugó. Aragon. Szabó PáL Szabó Pált azért szeretem, mert „földi”, és a regényeiben szinte „kantroílál- nd” tudom a szereplőket. — Dosztojevszkij. Sinclair Lewis. Kevés mai magyar írót olvasok. Tolsztoj. Solohov. Bér kési András. Szeretem, mert roppant izgalmas, alig lehet letenni a könyveit. — Ki a kedvenc zeneszerző? — Mozart. Nem vágyóik nagy zenerajongó, de azt hiszem, hogy Mozart vezet el majd dal lambőségéveü, zenei átláthatóságával a wagneri muzsikáig. — Verdi. Csupa dallam. — Mozart. — Érkel. Főként műveinek hazafisága miatt, és mert annyit fáradozott a magyar opera megteremtéséért. — Festő? — Bemáth Aurél. Szőnyi. — Csók István. — Tizáan. — Szinmyed Merse. Élénk és derűs sz oei miatt. ÍME A VÁLASZOK. Bár a igazság szerint mindez csak tő redéke a két hosszú beszélgetésnek — de igaz és őszinte. MilyenekV Szeretném az olvasóra bízni — döntse el mindenki a saját ítélete szerint — de egy dologban azt hiszem mindannyian megegyezhetünk: maisógukban, bátorságukban* örök heroizmusukban, töprengésükben — okvetlenül megtaláljuk bennük — önmagunkat Thiery Árpád 1 I
