Dunántúli Napló, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

4 NAPLÓ 1962. FEBRUÁR M Hruscsov üzenete Kennedyhez és Macmillenhez A szovjet miniszterelnök legmagasabb szintű értekezletet javasol Hruscsov üzenete kínos zavarba hozta / az Egyesült Államok kor ni. ny at Hruscsov, a Szovjet Minisz­tertanács elnöke az alábbi üze­netet intézte Kennedyhez, az Egyesült Államok elnökéhez és Macmillanhez, Nagybritan- nia miniszterelnökéhez: — Tisztelt Elnök Ur; — Tisztelt Miniszterelnök Ur! Azzal a kérdéssel kapcsolat­ban fordulok Önökhöz, amely i— miként ez év február 1-i üzenetükből is látszik — önö­ket is erősen foglalkoztatja. — Örömmel tölt el, hogy Önök szintén elgondolkodnak afölött, vajon milyen szerepet játszik majd a leszerelés kér­désének megoldásában a nem­rég megalakított tizennyolcta­gú bizottság, amely 1962. már­cius 14-én kezdi meg munká­ját Genfben és amelynek or­szágaink is tagjak Kötelez er­re már az a tény is, hogy az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszaká nak határozata a bizottságban képviselt országok kormányai­ra a népekre nézve olyan nagy fontosságú ügyet bízott, mint az általános és teljes leszere­lés. — Nem szükséges bizony­gatni, hogy e bizottság mun­kájának menete sokban függ attól, hogyan alakul a továb­biakban a nemzetközi helyzet. Vajon fel tud-e majd emel­kedni ez a bizottság olyan magaslatra, ahonnan közeli­nek és reálisnak látja azt, 2>ni távol van és nehéz, meg tud-e birkózni azzal a rábízott nagy feladattal, hogy kidolgozza az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt? Vagy az történik, hogy az új leszerelési szerv már első lépéseinél meg- IVolJik ugyanazokban a nehéz­ségekben, amelyek miatt elő­déi kudarcot vallottak? — Azt hiszem, mindezt fi­gyelembe kell venni, hogy helyesen értékeljük, milyen jelentőséggel bírnak a mai kö­rülmények között a Genfben újra meginduló leszerelési tár­gyalások. — Önök nyilván egyetérte­nek velem abban, hogy tör­tént bizonyos előkészítő mun ka e tárgyalásokhoz. A lesze­relési tárgyalások történeté­ben most először fordul elő, — hogy a leszerelési bizottság előtt eléggé pontos utasítás fekszik: az általános és tel­jes leszerelésnek az ENSZ- közgyűlése által elfogadott alapelvei. Reményt kelt az a tény is, hogy most a leszerelé­si bizottságban helyetfoglal- nak mind a három fő állam­csoport, a szocialista államok, a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó államok és a semleges államok képvi­selői. Ezek kétségtelenül ked­vező mozzanatok. — Mégis feltétlenül szá­molnunk kell azzal, hogy még valóban titáni erőfeszítése­ket kell tenni ahhoz, hogy a le szerelési tárgyalások meg­hozzák a várt eredményt. — Elég ha az általános és teljes leszerelés szovjet program­ját összehasonlítjuk az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszakán elő­terjesztett egyéb javaslatok­kal, amelyek szembcnállnak a mi programunkkal és máris sajtit szemünkkel meggyőződ­hetünk, milyen, szinte he­gyeknek beillő akadályokat kell még eltávolítani a meg­egyezés útjából. — Véleményűnk szerint most az a legfontosabb, hogy a 18-as bizottság munkája he­lyesen és eredményesen kez­dődjék, megkapja azt a jó len dületet, amely lehetővé teszi, hogy eredménnyel, komoly si­kerrel járjon. — Kinek áll módjában, hogy lehetővé tegyen egy ilyen kez­detet? Ki tud minél gyorsab­ban túljutni a megmerevedett elgondolásokon és nézeteltéré seken, amelyek lavinaként bo­rítják el a leszerelési tárgya­lásokat már jóformán meg­kezdésükkor? Azt hiszem, ez elsősorban azok feladata, akik leginkább bírják a népek bi­zalmát és széleskörű felhatal­mazással rendelkeznek. —E meggondolások alapján a szovjet kormány javasol­ja, hogy a 18-as bizottság mun kaját a bizottságban képvi­selt országok kormányfői, illet ve államfői indítsák meg. Evégből a kormányfők már­cius 14-re Genfbe érkeznének és maguk végeznék el a 18-as bizottságra az első időkben váró munkának lcgfelelősség- teljesebb és legbonyolultabb részét. — Napjainkban erősen meg­honosodott a nemzetközi gya­korlatban az államvezetők közvetlen érintkezése: találko­zók, tanácskozások, üzenetvál­tások. személyes részvétel a leginkább képviseleti jelleg­gel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez érthető is. Mi nél gyorsabban lehet megtenni az államok közötti távolságo­kat és minél rettentőbbé vál­nak a megsemmisítés eszközei, annál jobban növekszik az államférfiak felelőssége, és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nemzetközi ügyek és az egyéb első pillantásra másod­rendű nemzetközi problémák megoldásában egyaránt, mert hiszen ezek is, azok is a hábo­rú és a béke kérdéseiben gyö­kereznek. Ez kétszeresen igaz a leszerelés tekintetében, amely az államok legérzéke­nyebb érdekeit érinti, bizton­ságuk érdekeit és amelynek megoldása különös körülte­kintést. rugalmasságot és bá­tor útkeresést követel. Nem kívánom eltitkolni, hogy az Önök közös üzenetét akkor kaptam meg. amikor már dolgoztam ezen a 18 ha­talmi leszerelési bizottságban részvevő országok vezetőihez intézendő felhíváson. Megelé­gedéssel tölt el, hogy elképze­léseink általában véve ugyan­abba az irányba mutatnak. Teljességgel osztom azt az Önök által kifejtett nézetet, amely az államfők személyes felelősségéről beszél a leszere­lési tárgyalások irányításával kapcsolatban, valamint azt a (3.) „Kimozdultunk a holtpontról" Nemcsak a kongresszus tag­jainál mutatkoztak ilyen szo­morú hajbókolási komplexu­sok. A nagy üzletemberek és sajtónk túlnyomó része is be­állt azoknak a soraiba, akik zajosain tapsoltak a „rézsisako- sofcnak”. A különböző csopor­tok érdekeinek ez az egyezése nagyon világosan megmutatko­zott 1955. április 26-án, az amerikai lapkiadó társulat reklámirodájának szokásos évi díszebédjón. Ezen az ebéden Charles Wilson (A „General Electrictól”) mondott beszédet, aki egyúttal a mozgósítási hi­vatal vezetője is volt. Kife­jezte háláját a lapkiadónak az együttműködésért, ami abban jutott kifejezésre, hogy közzé­tették „azokat a gondolatokat... miszerint a szabad világot ha­lálos veszély fenyegeti... Ha népünk nem lenne erről meg­győződve, a kongresszus nem szavazhatta volna meg azoknak • hatalmas összegeknek a ki véleményüket, hogy a tizen­nyolcak bizottságában kialaku­landó helyzet szélesebb véle­ménycsere tárgyát képezze kö­zöttünk. De miért kellene nekünk megállni félúton és ar­ra korlátozódnunk, hogy a bi­zottság munkájának a kezde­tén külügyminiszterekkel kép­viseltessük magunkat? Ha következetesek vagyunk, az Önök elgondolásából kiindulva önkéntelenül is ahhoz a javas­lathoz jutunk el, amelyet a szovjet kormány vetett fel, és­pedig: a bizottság a legmaga­sabb szinten kezdje el mun­káját. Érthető módon, nem számít­hatunk arra, hogy a kormány­főknek egyszerre sikerül Genf- ( ben olyan munkát végezniük, i amely után csupán az marad hátra, hogy aláírják a szerző­dést az általános és teljes le­szerelésről. Ha azonban a kormányfők erőfeszítései meg­adják a helyes irányt a továb­bi tárgyalásokhoz és felvázol­ják az általános és teljes le­szerelésről szóló szerződés tar­talmát, ez hatalmas lépés lesz, olyan lépés, amelyet régen várnak a népek. Úgy gondo­lom, hogy érdemes, nagyon ér­demes ilyen kísérletet tenni, amely siker esetében — s eb­ben őszintén reménykedik a szovjet kormány — fordulatot ígér a nemzetközi kapcsolatok­ban Jés az emberiséget évszá­zados álma, a béke felé vezeti. — Remélem, hogy Önök he­lyesen fogják fel azokat az in­dokokat, amelyek arra késztet­ték a szovjet kormányt, hogy javasolja: a 18-as bizottság kormányfői, illetve államfői szinten kezdje meg munkáját, és kedvezően fogadják ezt a javaslatot. — Hasonló tartalmú üzene­tet intéztem a 18-as leszerelési bizottságban képviselt többi or szág kormány-, illetve állam­főihez is. — Tisztelettel 1962. február 10. N. HRUSCSOV, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke; utalását, amelyeket jelenleg e veszély elhárítására fordítunk ... A sajtó által irányított köz­vélemény támogatásával ki­mozdultunk a holtpontról. De a mozgósítást nem lehet teljes egészében végrehajtani, ha ez a támogatás nem lesz folya­matos. Az a feladatunk, — az önöké és az enyém — hogy tá­mogassuk a népben a meggyő­ződést, miszerint egyedül Ame­rika katonai erejének fokozása képes elhárítani a veszélyt partjaink közeléből.’’ Igen kérem, ez igaz, mi akikor kimozdultunk a holt­pontról, de azután mór nem tudtunk megállni egy percre sem. Semmi sem erősebb az atombombánál A Hirosimára ledobott atom bomba nem sokkal kisebb romboló hatást gyakorolt a polgári szabadságjogokra Amerikában. Bár abban az időben ezt kevesen értették meg, már maga az atombomba megjelenése is jeladás volt a fegyverkezési hajsza megSmdí­Az angol kormány vezetői is megvitatták Hruscsov javas'alát WASHINGTON Hruscsov szovjet miniszter­elnöknek Kennedy elnökhöz és a leszerelési értekezleten résztvevő többi ország kor­mányfőjéhez intézett levele ki nos zavarha hozta az Egyesült Államok kormányát. A zavar nem annak tulajdonítható, — hogy vajon elfogadják-e, vagy pedig visszautasítják Hrus­csov javaslatát, mert már kö­rülbelül elhatározott dolog, hogy az indítványt olyan for­mában, hogy a genfi értekez let megnyitásán kormány vagy államfők is részt vegyenek — el fogják utasítani. Azért vannak zavarban, mert nem tudják, hogy mi­lyen formában utasítsák el a szovjet javaslatot, és hogy visszautasításuk milyen ha­tást gyakorol majd a világ közvéleményére. A washingtoni hivatalos kö­röket nyugtalanítja, hogy a Hruscsov-üzenet által keltett nemzetközi légkörben nehe­zebb az amerikai atomfegyver kísérletek folytatása. így az Angliából érkező hírek arra vallanak, hogy nagy nyomás nehezedik az angol kormány­ra: igyekezzék elérni az ame­rikai atomfegyverkísérletek felfüggesztését mindaddig, — amíg a genfi értekezlet ered­ményei megmutatkoznak. Következésképpen Was­hingtonban arra számítanak, hogy Kennedy elnök olyan vá laszt ad majd, amely nem fo­gadja el Hruscsovnak azt a ja vaslatót. hogy a kormányfők találkozzanak Genfben. de nyitva hagyja a kaput egy ké­sőbbi leszerelési csúcsértekez­let előtt. LONDON Macmillan angol miniszter- elnök kedden délelőtt kormá­nyának vezetőivel megvitat­ta Hruscsov szovjet miniszter- elnök javaslatát. Mint a Reuter tudósítója hangoztatja, brit kormánykörökben nem hajlandók nyilatkozni ar­ról, hogy milyen választ ad Macmillan a szovjet javas­latra. Mértékadó körökben rámutatnak azonban, az an­gol—amerikai álláspont nyíl vánvalóan az, hogy a Nyu­gatnak udvariasan bár, de el kell utasítania Hruscsov javaslatát, ugyanakkor azon ban nyitva kell hagyni az ajtót egy később — esetleg a tavasz vé ge felé — tartandó legnagyobb fokú értekezlet előtt. OTTAWA Diefenba'ker kanadai mi­niszterelnök hétfőn a parla­mentben kijelentette, még nem áll módjában megmonda­ni, hogy elfogadják-e Hruscsov javaslatát, A miniszterelnök ugyanak­kor hangoztatta, hogy személy szerint kész Genfbe utalni egy csúcsértekezletre, ha az „valóban a leszerelés érdeke­ben maximális erőfeszítéseket tesz”. (Reuter.) STOCKHOLM A svéd kormány hétfőn hi­vatalos nyilatkozatban jelen­tette ki, a szovjet javaslatot ! kísérletnek tekinti arra, hogy I felhívja a világ közvéleménvé- j nek figyelmét a küszöbönálló genfi leszerelési tárgyalások fontosságára. Ilyen körülmények között — hangoztatja a nyilatkozat — a svéd kormány „természet­szerűleg pozitív szellemben ítéli meg a javaslatot, s remé­li. hogy a kormányfők részvé­tele elősegíti az értekezlet ér­tékes alapjainak lerakását”. GENF A 18 ország kormányfőinek március közepére javasolt csúcsértekezletéhez az összes technikai feltételek biztosítva vannak Genfben. a Nemzetek Palotájában — jelentette ki az ADN tudsíitójámak az ENSZ európai irodájának szóvivője. Szeretett édesanyánk, nagy­anyánk. özv. Kereszti Lajosné Nett Anna február 10-én 58 éves korá­ban rövid szenvedés után el­hunyt. Temetése, csütörtö­kön 4 órakor lesz a közteme­tőben. A gyászoló család 175 Nagy küzdelem az U. O’zsa-Dunlermline mérkőzésen Újpesti Dózsa- Dunfermline 4:3 (2:2) Népstadion, húszezer néző. Vezet te: Ivanovszki (jugoszláv). U. DÓZSA: Dung — Káposzta, Rajna, Sóvári — Sólymost, Borsá- nyi — Bene, Göröcs, Denket, Ku- harszki, Rossi. DUNFERMIJNE: Counachan — Thomson, Williamson, Cunnin­gham — Amaeler, Miller — McDo­nald, Smith, Dickson, Melrose, Peebles. A skót csapat jól kezdett, és már • 2. percben gól* ért esL A balol­dali védelem mellett Smith talált a hálóba (0:1), továbbra 1« a skó­tok maradtak támadásban és a 9. percben újabb gólt értek el. Rajna versenyt futott a skót balszélsővel, s csak szögletre tudta szerelni. A beívelt labdát McDonald továbbí­totta a hálóba (0:2). A S0. percben sikerült szépíteni. Szép támadás után Bene 18 méte­res bombája a jobb felső sarok­ban kötött ki (1:2). A 31. percben már az egyenlítésnek tapsolhattak a nézők. A belsőhármas szép tá­madása végén Demikei egyenlített (2:2). A második félidőben elállt az eső, a szél erősödött. Az TJ. Dózsa mindjobban fölénybe került és Sólymost (ii-esből), majd Göröcs révén már kétgólos vezetésre tett szert. Ezután kiengedtek az újpes­ti fiúk és egy kapu előtti kony- nyelműsködés után McDonald szé­pített az eredményen. tástáre, amit mindmáig folyta­tunk, s ami gyakorlatilag a katonai (körök korlátlan hatal­mának megszi lárdulásáhoe ve­zetett. E szörnyű rombolóéra jő fegyver megjelenésével a ka­tonai elképzelések elkerülhe­tetlenül minden más elképze­lés fölé kerekedtek. Minden nagy országnak — ha csak nem rendelkezett atombombával, — fel kellett ismernie védte- lenségét. És az egyetlen or­szággal, amely atombombával rendelkezett, olyasmi történt, mint amikor a tigrist megra­gadják a farkánál Mit te­gyünk az atombombával? Ho­gyan használjuk fel? Ügy tűnt, hogy a válasz ezekre a kérdéseikre olyan emberek elő­joga, akik mindenkinél jobban tudják, mit kell tenni a fegy­verzettel, a különleges katonai képzettségű emberekkel: rövi­den szólva, — a katonai körök előjoga. ; E gondodatmenet egyszerű­sége ma már, visszatekintve, úgy tűnik, hogy nem más, mint korunk egyik legnagyobb tévedése. Minden ember, aki a múlt dokumentumait táinu.- mányceza, kénytelen levonni azt a következtetést, hogy a szűk szakmai érdeklődési kö­rükbe zárt katona-emberek egyszerűen nem voltak képe­sek a többieknél jobban eliga­zodni ebben a kérdésben. A magas beosztású kormánysze- méüyiségek közül Henry Stim- son hadügyminiszter volt az egyetlen ember, aki eléggé éleslátó volt ahhoz, hogy meg­értse, milyen következménye­ket, milyen hatalmas változá­sokat von elkerülhetetlenül maga után ez a palackból ki­engedett démon. 1945 szeptember 11-én, több mint egy héttel Japán kapitu­lációja és mindössze egy hó­nappal, a Hirosima ellen inté­zett atombomba-támadás után Stimson emlékiratot intézett Truman elnökhöz, amelyben szinte látnoki pontossággal megjósolta korunk vatameny- nyi szörnyű ellentmondását. A hivatalos körök már két tábor­ra kezdtek os^lani: az' egyik tábor a „titkok” megvédése mellett foglalt állást, a másik tábornak viszont az volt a meg győződése, hogy „meg kell osztanunk a titkot az egész világgal”. Stimson megértette, hogy a probléma lényege itt egyáltalán nem az egész világ, hanem a Szovjetunió — az az egyetlen hatalom, amely erő­forrásait és iparának méreteit tekintve összehasonlítható or­szágunkkal. Az, amit mi tet­tünk, — első néhány bizonyta­lan lépés az új, atomkorszakba — Stimson szerint a jövőben feltétlenül meg fogja határoz­ni kapcsolataink fejlődését Oroszországgal- S ha ez így van, akkor első döntésünk az utolsó is lehet, mi/vel az egész évtizedekre szabja meg a kap­csolatok fejlődését. Stimson a távlatok ilyen világos tudatá­ban a következőket írta: „Kü­lönböző körökben úgy értéke­lik az atomfegyvert, hogy ez lényegesen akadályozza Orosz­ország befolyásának növeke­dését a kontinensen. Bizonyo­sak lehetünk, hogy a szovjet kormány tisztázta e tendenciák lényegét, s a szovjet politiku­sokban és katonai vezetőkben erős törekvés születik, hogy mielőbb megszerezzék ezt a fegyvert”. (Folytatjuk) Ezúton mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik szere­tett édesapánk, Gáli Gyula temetésén megjelenésükkel koszorúk és virágok küldésé­vel mély fájdalmunkat eny­híteni igyekeztek. A gyászoló család 174 Szeretett Jó férj, édesapa, após, nagyapa, és kedves ro­kon Kunszt Károly nyugdíjas február 11-én 75 éves korá­ban rövid szenvedés után elhunyt. Temetése 15-én csü­törtökön 3 órakor lesz a köz­temetőben. A gyászoló család 172 Férje, Fekete Ferenc, Diamant Gyuláné leánya fájdalomtól megtört szívvel » tudatják, hogy a legjobb feleség, a leg­drágább anya. nagyanya, anyós, rokon Fekete Ferencné Böröcz Gizella életének 52. évében. hosz- szú türelemmel viselt beteg­ség után elbunyt. Drága ha­lottunk temetése csütörtö­kön 2 órakor lesz a központi temetőben. 177 ________________________l F ájdalommal tudatjuk, hogy drá ga édesapa, nagyapa, Dlborzsán János február 11-én 74 éves ko­rában elhunyt. Temetése 15-én csütörtökön fél 3 órakor lesz. Gyászoló Szamosújvárl család 17» Szeretett édesanyánk, özv. Ko­vács lajosné, Schneider Mária február 12-én SS éves korában el­hunyt. Temetése 15-én csütörtö­kön fél 2 órakor lesz a közteme­tőben. A gyászoló család 173 Televíziókat, rádiókat, por­szívóikat, mosógépeket és órákat készpénzért is átvesz a BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT Pécs. Bem u. 2 sv.. Bókja. 4719 4, Í I

Next

/
Thumbnails
Contents