Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-20 / 16. szám

2 IUAPB-& 1962. JANUÄB VL ELVESZETT F8Ú Arbuzov színművének magyarországi bemutatója Takács Margit és Sármássy Miklós Érdemes művész. TAPASZTALAT, hogy egy külföldi színmű első magyar- országi bemutatója rendszerint legalább annyi művészi izgal­mat jelent — mint bármely mai. hazai dráma ősbemutató­ja. Ha ivedig a szerző éppen a csehovi dramaturgia modem nyomvonalán haladd Arbuzov, aki a mad drámaíró nemzedék egyik legszínesebb és legérde­kesebb alakja, akkor ez a mű­vészi izgalom az .ismerősnek” szól. Hírét hazánkban megala­pozta már az Irkutszki törté­neti a Vándoréveik, és a Tánya, !— és Arbuzovot játszani — mondhatnánk — loonsaierfl k,divat” lett. Az Elveszett flű című szín­müve ugyancsak korszerű prob lémát, korszerű gondolátokat ébreszt. Vagyis: lehet-e az em­ber belső, látszólag elzárt vi­lágát az életben, a gyakorlat­ban elválasztani az emberek­től, a közösségtől? Lehet-e az individualista magányra való hivatkozással elfordulni a kö­zösségi élettől, megtagadni az egyén és a közösség közötti szükséges és alkotó szintézist? Két lényeges vonás teszi roppant rokonszenvessé az El­veszett fiút. Az egyik a mély, humánus szeretet, amellyel Arbuzov színpadi alakjaihoz közelit, amellyel An.ton.ban, Pjotrban, Nyikolaj Ivanovics- ban, feleségében és a többiek­ben — a lényeget, az előbb említett szintézis lehetőségét kutatja. A másik lényeges és rokonszenves vonás a darab tatellektuálús jellege, Dobai Vilmos rendezése elsősorban ezt a két rokon­szenves vonást tartja figyelem mel, A darab jellegét, hangu­latát meghatározó inteLllektua- litás — a rendezői koncepció alapján — meghatározza az elő adás jellegét is. Elég ritkán történik meg, hogy egy színházi rendező — különösen, ha ira­tai — oly töretlenül találja meg. a művészi utat — egyete­mesen is és részleteiben is — a drámához, az író alakjaihoz, a. dráma hangulatához, mint ez Dob ad Vilmosnak az Elveszett fiú rendezésével sikerült. A rendezés fegyelmezett, egy sége szinte megbonthatatlan. Csupa gondolati fegyelem. Pá­tosza úgyszólván nincs az elő­adásinak, és nyilvánvaló a ren­dezői szándék, hogy éppen olyan köznapi, éppen olyan egyszerű hangulatot kell te­remteni a színpadom — ami­lyen egyszerű a darab. Mert csak így lehet eljutni a nagy és mély gondolatokig, és csak így sikerült enyhíteni egyrészt a ‘darab hedlyenkónti zsúfoltságát és azt az érzést — különösen az expozí­cióban, — hogy a darab néhol a hivatásos írók házi színmű­vére emlékeztet. A rendezés és a színészek érdeme, hogy a né- lány szürke 'szerepet sükertilt életrekeliteni jut egy bizonyos lelki maga- sabbrendűségig, AZ A TÉNY, hogy a darab­ban végeredményben nincse­nek szemben álló, egymástól élesen megkülönböztetett tábo­rok, még jóformán személyek se, hiszen Pjotr és Anton kon­fliktusa bár mély és igaz, mégsem alapvető konfliktus: elsősorban a színészi alakítá­sok javára szolgál. Sokkal iz­galmasabbak a színészi felada­tok, több és színesebb a művé­szi lehetőség, és ezzel a lehe­tőséggel a darab szereplői él­nek is. Sármássy Miklós Érde­mes művész, Nyikolaj Ivano- vics alakítása rendkívül meg­gondolt, intellektuális és fi­nomművű. A tulajdonképpen passzív jellegű szerepből jólsi- feeí-ült karaktert formál, csupa bölcsesség és n.-ugalom. Külö­nösen mély és művészi eszkö­zökkel játssza azt a jelenetet, amely egyben a szerep egyet­len nagy „lehetősége”, amikor Anton fiánál: elmondja Pjotr örökbefogadásának történetét. Liza szerepére aligha lett volna alkalmasabb művésznő, mint Takács Margit. Sokszí­nűén alakítja ki a kicsit még kispolgári allűrökkel rendelke­ző és aszerint élő, az ötvera éves korában is még „fiatal- asszony” jellemét. Csupa tem­peramentum, csupa mozgás, — és ha lehet ilyen kifejezést használni — akkor Takács Margit „sziporkázó” alakítást nyújt Valóban, bármikor a színpadra lép, szinte szikrázik körülötte a levegő. Csak az el­ső pillanatban mindenre oly ér zékeny, jó kedélyű, roppant színes jellemet alakít D o b á k Lajos különleges, a szokottnál felfokozottabb lelki­állapottal játssza Anton szere­pét. Erővel és hittél, sokszor metgrázóam, és mindig őszintén. Megrendítő egyszerűséggel és őszinteséggel ábrázolja a lelki szakadó!: széléről szinte az utolsó pillanatban visszatérő harminckét éves Antant. Ta­kács Margit mellett a darab egyik legjobb alakítását nyújt­ja, D ári day Róbert Pjotr jellemében elsőscrban a sze­relmes férj vívódását hangsú­lyozza — helyesen. Lényegé­ben három malomkő között őr­lődik. Egyrészt Mollodcov el­len harcol a munkájáért, a hivatásáért, másrészt Natasa szeretetéért, harmadsorban pe­dig a csalódás félelme gyötri: vajon Anton csábító-e vagy pedig még mindig a régi, fia­talkori barát? Pjotr a darab egyik leggazdagabb jelleme, és Dariday Róbert Pjotr nagy ér­x»oooscio«x)ooooooooao<xx>oooooooocioooc>oacaecooooMaoaoaoaoaoaoooooooeaaooaocaoooeon kivételes hangsúlya van. Arbu zov darabja éppen ezt követeli, mert hőseinek sorsa nem „szín házi” sors, hanem az egyszeri!, eszköztelen és puritán min­dennapi élet. Aligha lehet pontosabban meghatározni Dobai Vilmos rendezői felfogását — és e fel­fogás színpadi eredményét — mint azzal, hogy sikerült olyan ná varázsolíni néhány órára a színpadot, ahogyan Arbuzov darabjában a mindennapi éle­tet ábrázolta. És sikerült a szín padi sorsokat olyan egyszerűvé és őszintévé tenni, amilyen egyszerűek és őszinték a dainaij jellemei, Nyikolaj Ivanovics Ahotnyi­kov családjában és környezeté­ben tulajdonképpen mindenki önmaga jut eL az alaipvető em­beri igazságokig. És mindenki eljut valameddig ezen az úton. Anion — az egy regényével oly népszerűvé lett fiatal íj$ — kilenc év után otthon, a szuka házban, a régi környezet ben találja meg önmagában a hiteit. Pjotr, a fogadott testvé­re, ugyancsak látszólag önma­ga vívja meg a harcát egy­részt Mododcov éllen, másreszt pedig Natasáért — bár az előb­bi harcból a néző csak töre­dékeket ismerhet meg, hiszen ez a küzdelem önmagában is egy dráma lenne, s a darab­nak szinte minden szereplője ha nagy belső áldozatok és nagy szomorúságok árán is — de el­zetmi hullámzásait csak rész­ben szabályozza. Játéka in­kább rokonszenves, mint fe­gyelmezett. Lelkes Dalma Natasa sze­lepében nehéz művészi fel­adatot old meg tehetségesen. A tűnődő, az érzéseivel csende­sen, önmagában leszámoló nő néma szenvedéseit ábrázolja. Tekintete, arcjátéka gyakran a szavaknál is többet érzékeltet­nek belső vívódásából, és ami a jellem és az írói mondani­való szempontjából a legfon­tosabb: a néző él is hiszi, hogy Natasának végülis csak Pjotr mellett van a helyei P a á 1 László sok eredeti vonással gazdagítja a revizor alakját, akiről végülis kiderül, hogy Pjotr eddig ismeretlen apja. Érdekes alakítás, sokol­dalú. Pillanatok alatt tud vonzó és ellenszenves lenni, és alighanem Paál Lászlónak ez az egyik legsikerültebb, művé­szileg egyik legjobban meg­érett alakítása. Különösen jól sikerült a búcsúzásd jelenete. RENDKÍVÜL NEHÉZ dolga van B ó d i s Irénnek Csere- muskina szerepében. Az író meglehetősen vázlatosan, sőt — helyenként sematikusan áb­rázolta az üzemi könyvtárosnő alakját. Szinte alig törődik az író azzal, hogy Cseremuskina alakítása Is megközelíthesse a darab „nagy” intellektuális hő­sednek alakítását, de Bódis Irén „nagy szerepeit” csinált Cseremuskinából. Emberközel ségbe hozta, sok-sok természe­tes kedvességgel, emberséggel, egyszerűséggel — mindezt szí­nészi játékkal — a szó szoros értelemben a „népet” jeleníti meg. K o r á n d y Dénes Molodcov szerepében kénytelen megelé­gedni az író által mostoha ké: zel szabott színészi lehetősé­gekkel. Amit játszik — helye­sen, jó felfogásban és jól játssza, — de miként Molodcov alakja a darab egészében is csal: egy töredéket jelent — Korán ti y egyébként szemléle­tesen megelevenített széktáns tisztviselője is csak egy jól si­került epizód. Móricz Lili, mint Irina, az újságírónő szerepében — visszafogott alakítást nyűit. Eszközei néha túl egyszerűek és színtelenek, és ez a mód­szer csak ott vezet teljes ered­ményre, amikor egész életé­nek, szerelmének kiúttalansá­gát akarja ábrázolni. Anton iránt érzett szerelme, Irina alakja — az ő megfogalmazá­sában a kelleténél szürkébbre siker ült, Thiery Árpád »nnnm«pnH»ui üimmiiHiniiP Eli miiiiiiiillnilllllllllll Mlllmlliiillilliliii Becsüiefpénzfár ványt emel ki. Utá­na fiatalember lép da. zsebéből fillé­reseket kotor elő. 1 valósan beejti a perselybe és a szil t- «éges nyomtatvánv- oyal távozik. Van már egy se­reg önkiszolgáló bői tut.l:, kalauz nélküli autóbuszunk, most már a postán is ta­lálkozunk ezekhez hasonlóval, a „be- csüíetoénztár”-ral. Tavaly áprilisban vezették be a pécsi postán kísérletkép­pen. Egyszerű es mégis érdekes jó­szág, az emberek öntudatosságának, becsületességének egyik mérőszere. És a próba sikerült, a btcsületpénztár be­vált. Már több mint egy fél éve műkö­dik, de nagyobb Sokfélé felirati! ablakocskát pillán' meg a pécsi post ár ■t belépd. Egyik he 'yen pénzt adna! fel, másikon bé­lyege:. képeslapé vásárolnak, s mind egyik előtt nagy . ' olongás. Idős néni érkezik retiküljéből apró­pénzt vesz elő, mef áll egy állványnál melynek rekeszei­ben boríték, pénzes utalvány, táviratcs<) mó van elhelyezve. Az árak mindegyik alatt elolvashatok, egyik tíz, a másik húsz fillérbe kerül. Alul Ids persely. Az állvány felső részén feketebetűs felirat: ,, B ecs üleitpé nztáiJ ’. A néni a pénzt a perselybe dobja, majd borítékot és egy pénzesutal­uányt nem tapasz­aitok. Sőtl Amikor naponta összeszám­olják a pers--: * ári a lírái, ncidr ) mindig egy-két v- rinttal többet taió.- r.ak benne. A pécsi mint' ra Komlón. Szí" - váron, Mohácsor- •> megpróbálkoata'; i becsűletpénztérvi, . telj&s sikerre' Tie hol van r c-sülettelefon" am - bői kettőt is for - .ómba helyeztek pécsi postán ? Ezeknek már ■=/- - morűbb 3 sors' Sajnos. likvidi : keilett őket, meri . telefonálók nagy 1 sokszor „elf ele.1' - ték” a perse* ■ dobni a negyv. 1 fillért. 'Pedig nem nagy összeg ... (Btizséf) — SZEPTEMBERBEN ad­ják át rendeltetésének a Me­gyeri úton épülő RÖVIKÖT- raktárt. — AZ IFJÚSÁGI Akadé­miák soronkövetkező előadá­sain az SZKP XXII. kong­resszusának anyagával foglal­koznak „Mi a kommuniz­mus?” és a „Kommunizmus és az ifjúság” című előadások keretében. — ÍRÓ-OLVASÓ találkozót rendez február 5-én Sellyén és Szentlőrincen az Ifjúsági Akadémia. — 8 NAPOS kirándulásra különvonat indul március 21- én Pécsiről Drezdába. A részt­vevők ellátogatnak Lipcsébe és a Szász-Svájcba is. — AUTÓBUSZ különjára­tot indít a pécsi IBUSZ Bu­dapestre január 28-án az óriásbálna és a drezdai kép­tár kiállításának megtekinté­sére. — 45 EZER liter tej fogy el szombaton Pécsett. Pécs napi átlagfogyasztása tejből 35 ezer liter. — A KOMLÓI Élelmiszeripari Vállalat idei terve 24 millió fo­rint, ami 3 millióval, több, mint a múlt évben volt. A terv ilyen arányú növekedését jobbára kor­szerűbb gépek beállításával, xij technológia kialakításával lit­vánjuk teljesíteni. Az idén « ezer 915 tonna kenyeret, 9 millió péksüteményt ked gyártaniok. AZ ESZKÖZTELENSÉG neglehetősan nehéz dolog a izínparion, hiszen éppen az eszköztelenség koncepciója kö­veteli a legtöbbet az együttes­től. Kötelezi a rendezőt és kö­^ 021 a színészt. Minden mon- t<nak és minden mozdulatnak — FEHÉR LAJOS elvtárs­nak, az MSZMP Központi Btt zottsága Politikai Akadémiá­ján elhangzott beszéde. ..Ho­gyan tovább a magyar mező- gazdaságban” címmel m eg je­lent o Kossuth Könyvkiadó­nál. — A BÁNYÁSZATI Építő Vállalat komlói kirendeltsé­ge január 19-én adta át ren­deltetésének a mintegy más­félmillió forint értékű gép­raktárt Béta-almán. A rak­tár építésére a külszíni re­konstrukció miatt volt szük­ség. — 1200 FIATAL vesz részt a szigetvári járás KISZ alap­szervezeteiben a politikai ok­tatásban és az ismeretterjesz­tés különböző formáiban. — ÜZEMI KlSZ-thkár.ik- kal tartottak tapasztalatcsere megbeszélést tegnap déiután a KISZ megyei bizottságán az ifjúság takarékossági moz­galmának helyzetéről. Látványos busójárásra készülnek Mohácson Mohit son immár hagyomány, hogy évente megrendezik a törö­kök kiűzésének emlékére a busó­járást. Ez évben március 4-re ter­vezik a h- tyományos „karnevált”, de az eddigieknél is látványosabb (ormában. Nemcsak félelmet keltő faragott álarcokban jelennek meg a busók, mint eddig, hanem „ro­hammal” verik majd szét a város főterén felállított török sátrakat. A legkifejezőbb jelmezeket dí­jazzák. Már eddig Is számos üzem, vállalat ajánlott fel értékes jutal­makat, köztük az Uj Barázda Tsz egy televíziót. 1— A PÉCSI köztemetőben u III-as (nagykereszt előtt ke­letre) felnőtt sírhely táblában az utolsó temetéstől számított 30 év eltelt. Ennek alapján a pécsi városi tanács vb. en­gedélyezte a sírhely tábla ki­ürítését. A kiürítés időtarta­ma 1962. június 30-án jár le. A kiürítendő sírhelytáblában a szabályszerű díj lefizetése ellenében a jogosult hozzátar­tozók a sírhelyeket újból meg­válthatják a temető gondnoki hivatalában. (Pécsi köztemető, Siklósi út 97 szám, telefon: 15-18.) Ha a jogosult hozzá­tartozók e határidő alatt el­mulasztják a sírhely megvál­tását a vonatkozó jogszabályok értelmében a Teanetkezési V. a sírhelyekkel és a síremlék­kel szabadon rendelkezik. — Baranya megyei Temetke -ési Vállalat. 79. « UJ TRA US Z. FORMÁT OR- AIJ.OM.ISt építenek a Dól-Due nántúlt Áramszolgáltató Vállalat komlóI üzletigazgatóságának dol­gozói a Komlói Helyiipari Szol­gáltató Vállalat részére. Az e hónapban átadásra kerülő léte­sítmény építésére mintegy 100 ezer forintot fordított a Ilelyi- ipari Vállalat. A transzformátor­állomás üzembe helyezésével zár vartalan áramellátást biztosit» naíc a láda-üzem számira, A > i hogy valami múló lelki defek­tus okozta ezeket a sajnálatos dolgokat. Lehet, hogy én is hi­bás vagyok... Sajnos, be kell vallanom, nem sokat értek a gyermekneveléshez... Anna máris kész nőnek érezte magát. És a színház... Kérem, én til­takoztam. Szirtes elvtárs, a kultúrotthon igazgatója a meg­mondhatója, hogy tiltakoz­tam ... Már akkor éreztem, hogy ebből baj lesz... Én fél­tettem a lányomat... Tetszik tudni, az édesanyja is... Gyámoltalanul, szánté saj- nálnivalóan nézett rám. — Hol keressem? És lehet-e egyáltalában keresnem? Mit ér­nék vele, ha tudnám a címét? Ha akar, úgyis visszajön. Ha pedig nem... hiába hívnám. Nem engedtem magamat meghatni ettől az embertől. — Anna a törvény szerint még fiatalkorú — mondtam szigorúan. — Meg vannak az eszközeink, hogy hazahozzuk... Kutor ijedt mozdulatot tett: — Nem, a világért sem sze­retnék botrányt! De Anna miatt sem... Roppant érzé­keny teremtés. Megviselné, ha erőszakot alkalmaznánk.. , Maga elé meredt. Egyszerre roppant öreggé vált: — Csak azt csodálom, — mo­tyogta — hogy* itt tudott hagy­ni... Pedig tudta, hogy egye­dül vagyok ... Teljesen egye­dül, n (Folytatjuk.) i akartam. Anna itt nem számít­hat segítségre. Tovább kell hát mennem. A legtermészetesebb segítő­társ az édesapa. Újból szeren­csét próbáltam. Ezúttal otthon találtam A szűk kis szoba tele volt köny­vekkel, iratok hevertek szana­szét az asztalon, ágyon, széke­ken. A kép a falon most is le­függönyözve lógott. Amikor elmondtam Kutor Árpádnak, hogy ki vagyok és miért jöttem, arcán az érzel­mek furcsa keveredését fedez­tem fél. Volt abban őszinte megdöb­benés, mert még nem tudott semmit a hatóság intézkedései­ről. Anna úgy látszik eltüntet­te előle az idézéseket. Ugyanakkor kellemetlenül is érintette a dolog, mert nyil­ván munkájában zavartam. Szégyent is láttam az arcán. Szegy ölte a lányát, aki búcsú­szó nélkül hagyta ott És láttam az arcán a düh. a tehetetlenség kínzó rándulásét, amiért gyengesége éppúgy tét­lenségre kárhoztatja, mint évekkel ezelőtt, am hear fele­sége ment éL, ugyanúgy, búcsú szó nélkül. — Mivel lehetek szolgálatá­ra? —> kérdezte kínos udva­riassággal. Nem kínált hellyel, ő is áll­va maradt. Láttam, mielőbb végét óhajtja e nem kívánatos beszélgetésnek. _— Sajnos, nem tudok semmi­féle felvilágosítást adni. Velem sem közölte a lányom, hogy hová átázott Biztosra veszem, Az igazgatónő elveszítette türelmét. *7 — Nekem 466 növendékről d kéül mindennap gondoskod­- rom! Igazán beláthatja, hogy nem jut időm mindenre. Mi r Kutor Anna ügyét lezártuk. Mást nem mondhatok.- —Még egy utolsó kérdést! —- folytattam makacsul. — Ha- Kutor Annában a megbánás- őszinte jelét látnánk, ha bizto­sítékot kapnánk, hogy megja­. vilit, visszafogadná e.i iskola? — Azt hiszem, Anna érdeké­ben is okosabb volna, ha nem • állítana bennünket ilyen dön- . tés elé. Anna elment, hogy az • iskola törvényeinek felrúgása- árán egy „másik”, a rivalda , csalóira fényétől megvilágítóit . életet kezdjen. Ha visszajönne, , beismerné bukását, kudarcát. I 1 Anna sokkal büszkébb, sem- . hogy ezt előttünk, osztálytárs- , női előtt beismerje, újból be- . . üljön a padba és feléljen, deá- ! gozatot írjon, egyszóvol újra szürke Ids diáklány legyen a dédelgetett, agyonreklámozott 1- szídrfiókdból. Annának lehe- 3 tősége nyflik, hogy másutt, más iskolában folytassa tanul- ' Hiányait, ha komoly a javulási ' szándéka. Ott, ahol nem is- 1 n.eriik, nem tudnak a történ­tekről. . f Mit mondhattam volna még s ezek után? Meg tudtam, amit í (34.) ' Amikor belekezdtem mondó kámba és először ejtettem k Kutor Anna nevét, közbevá­gott' — Kérem. Kutor Anna mái nem növendéke iskolánknak, ö maga hagyta itt az iskolát Mi, a magunk részéről lezár­tuk az ügyet, így megbocsás­son. de további felvilágosítás­sal nem szolgálhatok; Dühített ez a beszéd. de azért igyekeztem nyugodt ma­radni. — Ezzel tisztában vagyok. — feleltem. — De azért nem tud­nám elhinni, hogy egy csep­pet sem érdekli önöket e lány további somsa T •— Mit tehetünk? Tudomá­sunk szerint elhagyta a várost. —- Erről is tudok. Ne értsen félre, dvtársnő, én nem fele­lősségre vonná akarom önöket. Hiszen önök teljesítették kö- telességükot és ezzel valóban nincs is további feüáriatuk Ku­tor Annával szemben. De ... imimit ember, mint volt Igazgató nője.: i U,gy tudom, Kutor An­na az iskola egyik leg lávái óbb növendéke volt. — Ez mit sem változtat a té­nyeken. És főképp nem menti tettét. — Ilyen könnyen Jemand «er ember étefeé&Stt

Next

/
Thumbnails
Contents