Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-11 / 8. szám

T / tü&Pt/á 1962. JANUAR 11 A szovfet kormány tiltakozása a belga kormánynál Moszkvát (TASZSZ) Vaszilij Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes ked­den tiltakozó jegyzéket nyúj­tott át I. Coolsnak, Belgium moszkvai nagykövetének. Eb­ben a Szovjetunió kormánya tiltakozik a belga kormánynál amiatt, hogy egy Caravell tí­pusú belga lökhajtásos repülő­gép megsértette a Szovjetunió légiterét. A Szovjetunió kormánya el­várja — hangoztatja a jegy­zék — hogy a belga kormány megtegye a szükséges intézke­déseket, hogy a jövőben belga repülőgépek ne sérthessék meg a Szovjetunió légiterét. Amint a jegyzék rámutat, január 8-án moszkvai idő sze­rint 6 óra 18 perckor az F— 2 1078 számú Caravell típusú lökhajtásos repülőgép, amely a Sabena belga légiforgalmi tár­saság tulajdona, megsértette a szovjet—iráni határt és beha­tolt a Szovjetunió légiterébe. A légvédelem többszörös fi­gyelmeztetése után a repülőgép Groznij város térségében le­szállt. Fedélzetén 18 utas és nyolc tagú személyzet tartóz­kodott. Kuznyecov a nagykövetnek kijelentette, hogy az illetékes novjet hatóságok segítséget nyújtanak a Sabena társaság­nak a repülőgép, a személyzet és az utasok hazaszállításában. A nagykövet sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt és köszönetét mondott a szov­jet félnek, amiért gondoskod­tak a repülőgép személyzeté­nek és utasainak biztonságá­ról. fi bri; külügyin niszter fiYugai-Eeriinjen Berlin, (MTI) Lord Home brit külügyminiszter, aki Mac- milLant elkísérte bonni látoga­tására, szerdán Ny ugat-Berl in- be utazott. A nyugat-berlini városházán a miniszter beszédet mondott. Biztosította a nyugat-berlinie­ket arról, hogy a Nyugat igyek szik „megerősíteni jogaikat” és figyelmeztetett rá, hogy tár­gyalásokat kell folytatni, mert a háború nem oldja meg a nehézségeket. Tovább folyik az OAS terrortevékenysége Szimpátia-tüntetés Sartre lakása előtt Párizs (MTI). A francia fővárosba érke­zett hírek szerint az algériai ideiglenes kormánynak Mo- hammediában folyó tanácsko­zása befejezéshez közeledik. A szigorúan titkos kormány­ülésről eddig úgyszólván sem­mi sem szivárgott ki. Ennek ellenére a francia polgári saj­tó különböző kombinációkba bocsátkozik. A kommentárok közös vonása: igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy az algériai kormány a francia kormány számára elfogadha­tatlan követeléseket támaszt. Ezért — írják a lapok — de Gaullennak majd nem lesz más választása, mint az ismé­telten hangoztatott „másik megoldás" vagyis Algéria fel­osztása. Mohammed Unghzaoui, II. Hasszán királynak a francia fogságban tartott algériai mi­niszterek mellé rendelt sze­mélyes képviselője kedden es­te Párizsba érkezett, ahonnan azonnal a D’Aunoyi kastélyba folytatta útját Laghzaoui hír szerint Ben Bella és társaival folytatott megbeszélése után nyomban visszautazik Marok­kóba. Algériában tovább folyik • terror. A városokban az el­múlt 24 órában 32 merényletet követtek el. Ezeknek mintegy 20 halálos és ugyanannyi sebe­sült áldozata van. Csaknem valamennyien algériai arabok. Az OAS nagyerejű plasztik­bombát robbantott Rochenoir- han, az algériai francia hely­tartóság új központi épületé­ben. Oránban és Algírban to­vább folyik az arab és az európai lakosság elkülönítése. Párizsban kedden este több száz főnyi tömeg, — főleg fia­talok — szimpátiatüntetést rendezett Jean-Paul Sartre író és filozófus mellett, akinek a lakása ellen az OAS két nap­pal ezelőtt plasztikbombás me­rényletet követett el. A nyugat-franciaországi Alencon-ban nagy felháboro­dást keltett, hogy az OAS meggyalázta a fasiszták né­hány nap előtti gyilkos me­rénylet* áldozatának, Alfred Locussol-nak a sírját. A krip­tára az OAS jeleit és jelsza­vait mázolták a merénylők. Algériai minisztertanács — teleti és „ieileics“ segítségével... Súlyos vasúti szerencsétlenség Hollandiában az Utrecht melletti Goudánál. A képen: elszállítják a halottakat a ka­tasztrófa színhelyéről, háttérben az összezúzott vasúti sze­relvény. Ái cnrc! sajtó Macmillan bonni tárgyalásairól Az angol sajtó hűvös kétke­déssel fogadja a bonni hiva­talos közLemónyt A polgári Merénylet Mattéi, az ENI Olasz Állami Kőolajtársaság vezéri^a/jjaSójának repülőgépe ellen Róma (AP). Az ENI Olasz Kőolajtáreaság kedden hivatalosan közölte, idegen tárgyat helyeztek Enri­co Mattéi vezérigazgató lökhaj tásos gépének egyik motorjába. A tárgy megrongálta a motort és repülés köziben robbanást okozott volna — közölte az ENI szóvivője. Az eredeti ter­vek szerint Matted Marokkóba akart repülni, hogy Fanfani miniszterelnökkel együtt fel­avasson egy kőolajfinomitót. Mattéi az utolsó pillanatban, betegsége miatt mondta le az utazást, A Paese Sera című haladó lap emlékeztet arra, hogy az OAS, az algériai ultrák terror­szervezete nemrég levélben fe­nyegette meg az Olasz Állami Kőolaj váfelat vezérigazgató­ját: azt rótták fel „bűnéül”, hogy szerződésit kötött a Szov­jetunióval és állítólag tárgya­lásokat folytatott az algériai ideiglenes kormánnyal a sza- harai kőolaj esetleges jövő­beni kiaknázásáról. Más lapok is hangsúlyozzák, hogy a me­rénylet minden bizonnyal az OAS műve volt lapok különös módon azt tart­ják az egyetlen „eredmény­nek”, hogy Adenauer megígér­te, angol fegyvereiket fog ren­delni, de a sajtó kevesli a nyugatnémet „ajándékot”. A Daily Express bonni tudó­sítója jelenti „Adenauer ad egy kicsit” címmel: Macmillan ígéretekkel telt irattáskát hozott haza, de mit ér ez? A miniszterelnök évi ötvenmillió font áru fegyver- vásárlást remélt, de Strauss nem hiszi, hogy ilyen összegű rendeléseket tehetne Angliá­ban. A Daily Telegraph katonai szakértője szerint Bonn talán néhány millió márka ára an­gol 105 milliméteres hardko- csiágyút rendelhet, de ezt az ügyletet nem ismételheti meg. A nyugatnémetek inkább maguk szeretnék gyártani engedély alapján az angol mintájú fegyvereket és nem Ígérnek állandó közvetlen vásárlásokat Angliában. Vasárnap óta Marokkóban, a Casablanca közelében levő ten_ gerparti üdülőhelyen: Moham- medijában ülésezett az algériai köztársaság ideiglenes kormá­nya. Bátran állíthatjuk: Ben Khedda kormányának ez a ta­nácskozása történelmi jelentő­ségű volt, hiszen itt vitatták meg a nyolcad'k esztendeje fo­lyó algériai háború befejezésé­nek esélyeit, a francia kor­mánnyal újra megindítandó tárgyalások feltételeit. A sza­bad algériai kormány tagjai­nak megbeszélésére nemcsak c miniszfertanács tárgysorozata nak nagy politikai hordereje hívta fd a figyelmet, — kül­sőségei is rendkívüliek voltak. Először történt, hogy az al­gériai kormány nem tuniszi székhelyén, hanem Marokkó­ban rendezte meg a miniszter- tanácsi ülést. E puszta tény a dús fantáziájú nyugati tollfor- qatólcat, sőt, a diplomáciai megfigyelőket egész sor felte­vés megalkotására késztette. Azt rebesgették, hogy Ben Khedda kormányának székhe­lyét Rabatba tenné át, arra is figyelmeztettek, hogy a ma­rokkói fővárosban van francia nagykövet, míg Tuniszban nincs, s ebből arra következ­tettek. hogy marokkói közve­títéssel esetleg a helyszínen felvehetik a közvetett kapcso­latokat algériai és francia dip­lomaták. Arról ugyancsak sok szó esett, hogy az algériai kor­mány marokkói tanácskozása során állást kíván foglalni a Szahara marokkói-algériai ha­tárának megvonása ügyében. Egyik feltevés sem vethető el maradéktalanul. Sokkal va­lószínűbb azonban, hogy szin­te technikai jellegű adottságok miatt utazott Marokkóba az algériai kormány valamennyi tagja a minisztertanácsi ülés ottani megrendezésére. Ben Bella, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnök he­lyettese, az algériai szabadság- harc e legendás alakja — mint tudjuk — öt éve a franciák kezén van. Fogságban van vele együtt még négy algériai miniszter. Novemberi éhség- sztrájkjuk, amellyel szinte az egész világközvélemény cso­dálatát és rokonszenvéi vívták ki, jelentős eredményekkel járt. A degaulleista-kormány kénytelen-kelletlen átszállít­tatta foglyait a Párizs melletti Aunoy kastélyba, s bele kellett egyeznie abba is, hogy az algé­riai miniszterek mellett állan­dóan ott tartózkodhassanak. II. Hasszán marokkói király képviselői, azért vannak Ben Bella és társai közelében marokkói küldöttek, mert mint emlékezetes — 1956 i lóherében példátlan légi kah kodással a franciák az akk. marokkói szultán vendép ként fogták el a Földközi-fU qer fölött az algériai mijni tereket s marokkói felséyje repülőgépüket... ( A szabadságért fügyetli régért nyolcadik éve harci algériai nép akaratának hit tott tolmácsaiként az hier kormány tagjai a tárgya1-'- elve mellett foglaltak á"-\ Készek leülni a francia ke mány megblzottaival a tárgy lóasztalhoz, de csak azzal feltétellel, ha Párizs küldő' lemondanak a gyarmatos: hátsóqondolatokról, ha a tá gyalásokban nem arra akarni eszközt találni, hogy fenntai sák az ország politikai, gazd. sági, katonai függőségét. A ■: lek arra vallanak, hogy a d gauüeista kormány — a fra cia monopóliumok érdekein< képviselőjeként — a tárgy ah soktól éppen azt reméli, hor megkaparinthatja a szaha olajkincséből adódó has\zi nagyrészét, ott tarthatja gr\a maii haderőit az algériai |?ct tanai támaszpontokon, flotti ját pedig Mers-F.l-Kébir hifid kikötőjében, biztosíthatja ) c algériai európaiak kiváltsága s egy névleg független tdgéri.i politikáját, diplomáciáját, j Pt rizs érdekeinek megfelelőé irányíthatja... ) így aztán — ha, feltehető i hogy január végén, vagy fe’ ruár folyamán újrakezdődbei nek a francia-algériai tárgya lások — ezek korántsem veze\ hetnek gyors eredményre. Dzsingisz kán földjén Irta: Harry Sichrovezky <2J A régmúltról tanúskodik például egy láma-templom, ahol megtekintettünk egy is­tentiszteletet. őeminenciája Ombadsava, a mongol lámais­ták jelenlegi főpapja, ezüst díszítésű, gyönyörű szőnye­gekkel fedett pompás jurtájá­ban fogadott bennünket. El­mondotta, hogy az országban régebben 860 kolostor volt, amelyekben több mint 100 000 láma élt. Eszerint minden csa­lád adott egy lámát. Ez pedig viszont azt jelenti, hogy az em­lített 100 000 láma nemcsak mint munkaerő nem jöhetett számításba, hanem a szaporo­dási folyamatban sem vett részt, úgyhogy a nemzet előbb- utóbb kihalásra volt ítélve. A lámái hierarchia tulajdoná­ban voltak az ország legna­gyobb szarvagmarha-csordái és mint döntő szerepet betöltő gazdasági hatalom, természe­tesen mindig a hűbéri nemes­séget és az idegen elnyomókat támogatta. A Mongol Népköz- társaságban ma korlátlan val­lásszabadság van. A láma templomokról és a szerzetesek eltartásáról a hívők adomá­nyaikkal gondoskodnak. Sze­mélyesen meggyőződhettünk róla. hogy a szerzeteseknek nincs rossz dolguk. Ezenkívül sok ezer láma találta meg helyét kézművesként vagy ál­lattenyésztőként a gyökeresen megváltozott életben. Sokan közülük mint művészek és történetírók fejtenék ki érté­kes tevékenységet Elkerülhetetlen az automatizálás Egy hatalmas ipari kombi­nát szemléltetően tanúskodik a mongolok új életéről. Ami az iparosítást illeti, Mongólia egész történelmi időszakokat ugrott át és csak ezért lehet­séges, hogy az itteni ipari vál­lalatok csaknem mind telje­sen, de legalábbis részben automatizáltak. — Ha iparról van szó, akkor legyen a leg­korszerűbb, — mondják az ipari üzentek építői. Az erre irányuló törekvéseknek azon­ban más okuk is van. Mongó­liában ugyanis, a legtöbb ázsiai országgal ellentétben, nincs emberfölösleg, sőt, álta* Iában igen gyéren lakottak az ország egyes területei. Ahol négyzetkilométerenként csak 1,5 a lakosok száma, ott szó sem lehet arról, hogy sóik ezer ember dolgozzon a gyárakban, hanem olyan gépekre van itt szükség, amelyeket néhány ember kezel és sok dolgozó munkáját végezhetik el. A he­lyi textilüzemben egymás mel­lett állnak a legkorszerűbb szovjet, angol és oiasz gyárt­mányú gépek. Hasocdó a hely­zet a cipőgyárban Is, ahol évente 1,2 millió pár lábbeli készüL A bőrgyár dolgozói a legkorszerűbb csehszlovák gé­pekkel s egyéb berendezések­kel végzik munkájukat. A Nemzeti Múzeum látoga­tója alkothat csalt magának megfelelő képet az ország gazdagságáról, növény- és állat­világán,alt s ásványi kincseinek sokféleségéről. A természet­ben vadon él a teve, a szamár, bár ezek az állatok ma már úgyszólván kihaltak. A föld mélye bőségesen rejt aranyat, vasat, rezet, olajat, szenet és drágaköveket, de az ember még alig nyúlt ezekhez a kin­csekhez. Az idegen a sík pusz­táról alkotott helytelen elkép­zelését is kénytelen megvál­toztatni. A Mongol Népköztár­saság területének csaknem a fele hegyvidék és a hegyek né­hol majdnem 5000 méter ma­gasak, sőt, a Góbi-sivatag leg­mélyebben fekvő része is 500 méter magasan van a tenger szintje felett. Ulan Bator a tenger szintje felett 1300 méter magasságban épült és ezért itt mindig üde, friss a levegő. Ulan Batorbah a már említet­teken kívül még igen sok sta­tisztikai adatot hallhattunk és olvashattunk. Egyelőre talán túl száraznak tűnnek ezek az adatok, de a .legközelebbi he­tekben meggyőződhetünk róla, hogy óndekfeisritő élmények rejlenek mögöttük. öt kilométernyire Ulan Bá­tort városhatártól megszűnik, illetve pusztai ösvénnyéL foly­tatódik az aszfaltút. Dzsipünk gyorsan robog a gödrös úton és alaposan összeráz. Az or­szágot ilyen pusztai utak sze­lik 75 000 kilométer hosszú­ságban keresztül-kasuL Az utakon közlekedő tehergépko­csik és dzsipek vezetőinek úgyszólván természetfölötti képességekkel kell rendelkez­niük, nemcsak azért, hogy az „úton-útfélen” felmerülő aka­dályok ellenére karambol nél­kül vezessék a gépkocsikat, hanem különösen azért, mert az útkereszteződéseknél néhol nyolc, sőt, több út is ágazik szét, viszont útjelző tábla csak ritkán látható. A gépkocsive­zetőnek ismernie kell tehát az útirányt, mert kitől is kéme felvilágosítást ebben az or­szágban, ahol az utas ötven, sőt, 100 kilométer utat is megtesz anélkül, hogy bárki­vel is találkozna. A füves sík­ság óriási tengerhez hasonlóan szinte a végtelenségig terjed és csak néha tűnik fel a lát­határon néhány domb, ame­lyen esetleg egy magányos lo­vas körvonalai láthatók. Havasi eyopárt leseinek a birkák Utunk nyugat felé, a hegyes- vöigyes Arhangaj tartomány­ba vezet, melynek fővárosa — Csecserleg — csaknem 1400 méter magasságban fekszik. Útközben 10—20 tevéből álló karavánokkal találkozunk. A tevék szinte roskadásig van­nak megrakva minden háztar­tási eszközzel, jurtákkal, gyer­mekekkel. Mindúntalan taka­ros kis települések bukkannak fel fehérre meszelt apró há­zakkal, amelyek a mezőgaz­dasági szövetkezetek központ­jainak épületei. Előfordul az is, hogy gépkocsink vezetője a puszta közepén állítja le a jár­művet egy benzinkút előtt, amelynek kezelője készségesen hozza mozgásba a szivattyút és olyan természetesen állítja lei a benzinszámlát, mintha valamelyik nagyváros kőrút­ján teljesítene szolgálatot. Dzsipünk délben letért az ösvényről és jó darabot a le­gelőn futott. Kicsomagoltuk a magunkkal hozott elemózsiát — kolbászt, kenyeret és bort — és jóízűen falatoztunk. A levegő éles, de üdítő, mélykék az égbolt és végtelen csönd uralkodik a tájon, csak a mon­gol pásztorok vontatotthangú, mélabús dalai hallatszanak a távolból. Igen nagy volt az örömünk, amikor a közelben havasi gyo­párt és enciánt találtunk. A mongolok kétkedő mosollyal hallgatták, amikor elmondot­tuk, hogy az alpesi hegymá­szók sokszor életüket kockáz­tatják, ha meredek szíriekről akarnak letépni néhány szálat e virágokból. „Hegyi legelőin­ken se szeri se száma ezek­nek a virágoknak, nálunk a tehenek és birkák legelik” — jegyezte meg mosolyogva Bo- jo, kis csoportunk készséges tolmácsa. (Folytatjuk.) Fájdalommal tudatjuk, hogy jó feleség, édesanya, anyós és nagymama Zomi láno^n Megyer Erzsébet január 9-én 79 éves korában hosszú szenvedés után el­hunyt. Temetése január 12-én 3 órakor lesz a pécsi köz­temetőben. 56 A gyászoló család Fájdalommal tudatjuk, hogy Kováts János Írógépműszerész mester január 9-én. 61 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése január 13-én, pénteken fél 3 Arakor lesz a köztemetőben. 54 A gyászoló család. Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett feleség, édesanya és testvér Hock Mihólyné Beinschab Mária életének 70. évében váratlanul elhunyt. Temetése 12-én, pén­teken fél 4 órakor les2 a pécsbányatelepi temetőben. 57. A gyászoló család köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szeretett jó férjem, édesapáuk, apó­sunk és nagyapánk HÁRI ISTVÁN temetésén megjelenésükkel, koszorúk és virágok küldésé­vel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Külön köszönetét mondunk régi munkatársai­nak, Erzsébet-telepi ismerő­seinknek, a játékvezetők tes­tületének, a bőrgyár dolgo­zóinak és a Sikecz családnak. 55 A gyászoló család. köszönetnyilvánítás ( Ezúton mondok hálás köszöne­tét mindazoknak, akik szeretett férjem Országh Aladár temetésén megjelentek, koszorúk és virágok' küldésével fájdalmamat enyhíteni igyekeztek. Külön mondok köszö­netét a Lottó Igazgatóságnak, munkatársaknak, akik a temetésen megjelentek. B Gyászoló Özvegy*

Next

/
Thumbnails
Contents