Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

IMülB« NAPLÓ 7 Kalandorok, szélhámosok, hiszékeny Egymillió forintos csekket lopott — 100 forinttal Velencébe ^liiUví“K nászúira — Aki „földalatti mozgalommal“ zsarol MOTOROSOK BOLTTÁ Sok ember ráfizetett már hi­székenységére. Kalandorok, szélhámosok ezt az emberi gyengeséget használják ki, jól jövedelmező „ötleteik” nyo­mán tíz- és százezreket vág­nak zsebre. A bíróság irattá­rában az utóbbi évek szélhá­mosságai közül egy „csokorra valót” gyűjtöttem emlékezte­tőül, de a hiszékeny emberek számára egy kicsit tanulságul is. Egymillió forintos csekk i,;..ezért a Leg felsőbb Bíróság h népbírósági ta- fí nácsa Molnár * László vádlottat összbüntetésül halálra ítéli;.— olvasom a Molnár féle ügy ítéletét. A vádlott Molnár László? Igen, de — mint az iratokból kide­rül, alkalmasint más neve is volt. Amikor letartóztatták, _ a következő okmányokat találták nála: Hatvani Gábor névre ki­állított személyi igazolványt, ugyancsak erre a névre szőlő katonai igazolványt, Bányai László névre kiállított munka­könyvét, Molnár Lajos névre szóló katonái alkalmatlansági igazolványt. Hatvani Gábor névre szóló munkakönyvét, autóvezetői vizsgabizonyítványt Lónyai László névre szóló lakás bejelentőt és még sorolhatnám • hamás papírokat. Igaz, annyi bűnt egy név alatt elkövetni tehetetlen, mint amennyi en­nek a szélhámosnak lelki isme­retét terhes. Előszűr agnonóraoB a ttte- renyei gépállomáson, majd ami kor innen fegyelmi úton elbo­csátottak. vonatfékező lett. Egy év múlva már mint a Salgó­tarján: Megyei Zöldség- és Gyümölcstermelő Vállalat ter­melési osztályvezetője! Innen is fegyelmi vei „távozott”, ko­csis tett. Aztán Vásérosna- ménybe, majd Nyíregyházára került főagronómusnak! Ebben a beosztásában csaknem 20 ezer forinttal nem tud elszá­molni. Fegyelmi indul ellene és a fegyelmi alatt elhelyez­kedik Debrecenbe a járáshoz főagronómusnak! Fegyelmi ide, fegyelmi oda, •— segítettek a hamis papírok — s később a Gyapjú- és Tertitayersenyag- forgalmd Vállalat szekszárdi kirendeltségének: pénztárosa (!) és könyvelője. — Italszámlái, taxiszámlái tízezrekre rúgnak, ő a könyvélő, egyideig tus­solni tudja piszkos ügyeit. De nincs az a temérdek papír, ami mögé elrejtőzhetne. A hi­székenység is véges — azok, akik eddig egy-egy jóhiszemű aláírásukkal önkéntelenül is segítették, gyanítani kezdenek valamit, ö Is megszimatolja a „büdöset”. Disszidálni akar. Hivatalában hozzájut a pán­célszekrény kulcsához. Aki ve­le egy szobában dolgozott hagyta íróasztalán a kulcsot, gondolva — kolléga elől miért dugja el... Molnár kihasznál­va a lehetőséget, kivesz a pán- eélszekrérlyből egy felvásárlási készpénzutalvány-iüzetet. — amelyben összesen 20 darab egyenként 50 ezer forint fel­vételére jogosító utalvány van. . Taxival egyik városból a má­sikba. egyik bankból a másik­ba és máris 450 ezer forint duzzasztja a zsebét... Van pénze, él mint Marci Hevesen. Egyik nőismerősének 40 ezer forint „tűpénzt” ad ... Aztán Hódmezővásárhelyen a Vörös Csillag szállóban rendőrkéz érinti: „a törvény nevében..” Pénzért nála minden kapható Pénzért az egész világ el­adó. — Sz. Jánosnál. — Persze csak azok számára árusít Sz. János, akik el is hiszik, hogy van mit eladnia. Már ült. börtönben, is­meri a „dörgést”, tudja, hogy rab társai hozzátartozóit hol, milyen ürüggyel kereshetr^ká pénzt csikar- ki azzal, „össze­köttetéseim révén elintézem, hogy férje hamarabb szabadul­jon.” S aki hisz neki — fizet,. Pécsről Budapestre utazik, mellette ülő asszony panaszko­dik, hogy férje disszidált, sze­retne hivatalos útlevéllel hoz­zá utazni és hazahívni. Sz. azonnal kész a „segítségnyúj­tásra” mindössze 1000 forintot kér. Elintézi ő, hiszen összeköt­tetései .;; Aztán az 1000 forint kevésnek bizonyult. Szerencsét len asszony pedig fizet. Először 3500 forintot, aztán újabb ez­reket s végül 8100 forintra rúg az összeg, amit kicsikar a hi­székeny teremtéstől. Sz. persze egy lépést sem jár a dolog után, hiszen jól tudja, — ő ne tudná, — hogy az útlevelet nem aszerint adják, hogy ki mennyit fizet érte. S ha az útlevél megérkezik, „nagy mel­lénnyel” állít be, ő intézte el. S vannak akik elhiszik. : Sz. János lakást igér, mert „boltjában” semmi sem hi­ánycikk. E. Endrééktől óHOO fo­rintot vesz fél „kijárás” címén A pénzzel aztán meglép... Utazik a vonaton, megismer­kedik egy házaspárral. Buda­pestén amikor leszálláshoz ké­szülődnek. megsúgja: itt talál­kozik menyasszonyával, akivel Velencébe mennek nászúira. ■ csak éppen még 100 forint hi­ányzik az úthoz.?. S a házas­pár elhiszi, ad neki 100 forin­tot — kölcsön Ahogy Sz. nem látta Velencét, úgy a házaspár sem a 100 forintot . 5t A vége: 2 év és 6 hónap bör­tön; A brixolos bácsi Csavarin tos esze volt az öregnek annyi bizonyos. Iratot hamisított ma- A gánafc, misze­yé rimit a Higié­- nikus KTSZ megbízza, hogy vállalatoknál, intézményeknél a mellékhelyiségekben úgy­nevezett „brixol-pogácsákkal” szagtalanítást végezzen. — Be is állít a hivatalba, elmond­ja a mandókáját. mutatja a papírt, hogy ő jogosult erre. Ezernyi munka mellett csak úgy hirtelenjében válaszolják neki: jól van öreg, jól van, csak csinálja. Az öreg aztán el­megy, kis idő múlva pedig visszajön, mondja — kész a dolog. A nyomaték kedvéért babrál valamit ütött-kopott ak­tatáskájában, mutatja is, hogy jó munkát végzett, már csak 3 „brixol-pogácsa” maradt a tás­kájában Vár egy kicsit, aztán megszólal: — Mindössze 25 forint az egész. — Persze, persze, mondja a tisztviselő, aztán kifizetik neki. legyenek túl mihamarabb ezen az ügyön. Az öreg elteszi a pénzt, aláírja a nyugtát, aztán halkan becsukja maga mögött az ajtót. Tudja azt jól, senki­nek sem jut eszébe, hogy a mellékhelyiségekben valaki is ellenőrizze munkáját. Később el is felejtik az egészet. Ö pedig a 3 „pogácsával” járja tovább a hivatalokat, in­tézményeket, mindenütt szá­mítva az emberek hiszékeny- | ségére. Számítása be is válik, 1 senki 6em „szaglászik” utána. Míg egyszer aztán a szagtala­nítás ellenére is bűzlik a dolog és az öreget fülön csípik. De addig már ezreket csalt ki. Akik megérdemlik Nem minden­napos ötlettel igyekezett pénz hez jutná H. 1st ván. Igaz, na­gyon meg kel­lett válogatnia azt a néhány embert, aikit felkeresett. „Nem volt mindegy, hova. melyik családhoz kopogtatok be, mert könnyen ki is dobhattak vol­na” — mondja. Arról van szó ugyanis, hogy H. István azzal állított be néhány családhoz: földalatti mozgalom készül, ennék támogatásához kellene pénz. Akadt két, három hely, ahol „ráharaptak a horogra” és markába csúsztattak egy tízest húszast. Az ember azt gondol­ná. hogy ezért a néhány fo­rintért igazán nem volt érde­mes H. Istvánnak házalni. Valóban így van, azonban a furfangos eszű „szervezkedő” ezekben a tízesekben, húsza­sokban már látta a jövendő százasokat is! Aki egyszer adott neki, az a markában volt Két három hét múlva ismét meglátogatta őket, mondva — ismét esedékes egy kis támoga­tás. Ha adtak — jó. ha nem, akkor H. István zsarolt. Azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti őket a rendőrségen földalatti szervezkedésért. De néhány szází!) forintért — elhallgatja az ügyet A kelepcébe kerültek fizettek ... így kamatozott a tíz. húsz forint. Azt a pár ká­rosultat persze még sajnálni sem lehet, mert akik felülnek ilyesminek, megérdemlik Bonyodalom a gyerek körű ..S a fényképeddel pertut iszom tán... Ennek a tör­ténetnek egy volt komlói or­vos a „hőse”. Két év nyolc hónapi börtön­re ítélték. Meddő ma­radt K. P.-né. Jól. tudta ezt az orvos. azonban mégis bíztatta az asszonyt. „Se­gített az injekció, maga való­ban terhes” — hazudta neki. S az asszony örült, hordta a pénzt az orvoshoz. Hogy, hogy- nem — a gyermeket kívánó asszonyon a terhesség jelei mu tatkoztaik. sőt hivatalbeli mun­katársai is bizonygatták: lát­szott rajta a terhesség. Ami­kor eltelt a 9 hónap, az asz- szony mivel már magzatrugá- sokat is vélt felfedezni — a komlói kórházba ment szülni, Ott mondták meg neki, hogy nem terhes, szülésről szó sem lehet. Az asszony alig akarta elhinni. Érdekes ezzel kapcsolatban az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak és az igazságügyi orvosszakértőknek a vélemé­nye. miszerint: „úgynevezett képzelt terhesség” állapota ál­lott fenn. Nagyon ritka eset, de előfordul. Az asszony amy- nyira hitt orvosának és annyi­ra szeretett volna gyereket, hogy szervezete szinte átala­kult A szélhámosok még az anyai érzésekkel is kereskednek Volna még példa, de ezek is elegendők arra, hogy figyel­meztessenek; a sokszor han­goztatott éberségre mindig szükség van. Garay Ferenc A Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat 12-es sz. Jármü-szakilzletében az idén már 14 motorkerékpárt adtak el. A közkedvelt „Pannóniák „Danuviálc” mellett sokan keresik a „Panni” és Berva" robogókat is. Jármüvek mellett 4—5 motortípushoz való, mintegy 3000 féle alkatrész is megtalálható a Rákóczi úti boltban. ifPuzwiafaliL tpíej katátábaíi Pécs téli zöldség- ellátását eddig na­gyon megnehezítet­te, hogy a városban vagy közelében nem volt megfelelő mé­retű tárólóhély. A zöldséget részben pécsi pincékben kél lett elhelyezni, ame lyékhez azonban ne­hezen lehetett hoz­záférni, részben tá­volabbi községek ben raktározták, ahonnan aztán na­ponta gépkocsikkal szállították be a vá­rosba. Emiatt rossz időben — például az utak eljegesedése vagy hófúvások ide­jén — bizonytalan­ná és nehézzé vált a pécsi zöldségboltok folyamatos ellátása. A várost ellátó Mezőgazdasági Ér­tékesítő Központ szakemberei ötletes módon segítettek magukon. A Pécsi Állami Gazdaságtól egy közel tíz holdas területet béreltek a város közvetlen kö­zelében — vasút cs országút mellett — és itt valóságos „prizmafalu”-t épí­tettek fél. Az „épít­kezés” még szeptesm barben megkezdő­dött és december közepén már több mint száz prizma so rakozott egymás mellett. Egy-egy prizma 28 méter hosszú, s burgonyát, sárgarépát, káposz­tát, céklát és más zöldséget tárolnak bennük. A szabályosan ut­cákra osztott „priz- mafalu”-ban mint­egy 7000—8000 má­zsa zöldséget helyez tek el. Naponta át­lagosan 130—140 má zsa burgonyát és zöldséget szállíta­nak a gépkocsik a pár kilométerre lé­vő Pécsre. (Iglór) A ZONGORA MÖGÜL... Szombat este a Dömörkapu- hoz induló autóbuszra nyu­godtan ki lehetne tenni a meg­telt táblát. A fényszóró kévéje jabbea-balra sepregeti az utat, s a motor mintha csak azt du­ruzsolná: a nehezebbjén már túl vagyok, — aztán finom zökkenő és a kocsi stoppol az Üdülő Szálló előtt. A bárból ütemes dobszót hallani. A dob mellett zongora, a zongora mögött Szigligeti Ferenc, akit úgyszólván min­den vendég ismer és üdvözöl. Hardy-frizurás fejét meg-meg- hajtja az érkezettek felé, egy mosoly röppen el ajkáról, és a mikrofon felé hajol: „Jó ez így, hogy itt vagy nálam, jó ez így...” Feri már negyedik éve ját­szik a bárban. Sok mindent látott, hallott és a vendégeivel úgy megbarátkozott, hogy a zene hangján is nagyszerűen megérteti magát velük. Középkorú férfi lép a helyi­ségbe. Feri éppen csak felpil­lant s máris játssza: „Nem loptam én életemben.. — Ez a vendégem megkívánja ezt a belépőt — főpincér volt egy kávéházban. Szeretem vendégeimet. Legtöbben a fia­talok közül kerülnek ki. Na­gyon elegánsak — különösen a hölgyek. Itt látom meg min­dig a legújabb divatot. A fe­leségemnek is innét viszem haza a legújabb divathíreket. Néha gyanúba is keveredek szemlélődéseim miatt. A sarokban egy pár ül. Nem nehéz megállapítani róluk, hogy nászutasok — Ez a kis asszonyka pécsi diáklány volt, Pestre ment férjhez, de ragaszkodott ah­hoz, hogy Pécsre jöjjenek nászúira. A mellettük levő asztalnál, a kék kardigános kislányt a partnere valamiért megszidta. — súgja félhalkan Feri — és űj dalba kezd: „Szólj már..." — csendül fel a zongorán, aztán tekintetét körülhordozza. Idősebb férfi fizet, közben felesége a kardi­gánjával bajlódik, — alig tud az ujjába bújni. „Tíz év után a férj már nem figyelmes...” — szalad Feri ujja a billen­tyűkön. A bárpult mellett egy hul­lámoshajú férfi hörpinti ki fe­nékig poharát, aztán újat toll s újból iszik. Poharat tartó kezén arany karika. Feri odapillant, elmosolyodik és neki is „szól” pár kedves szót: „Valaki vár, ha hazaérsz.. — Megfigyeltem — kezd be­szélgetésbe velem a szünet alatt, — hogy aki rendszeresen iszik, annak legtöbbször vala­mi lelki bánata van. A bánat fokmérője — a fogyasztott szesz mennyisége. A bánat oka rendszerint kiderül. PL, ha valaki azt a dalt kéri, hogy „Volt egy szőke asszony .. A másik a „Feketehajú kis gimnazistát’ kéri, a harmadik meg az „Amikor majd nem le­szek már, akkor tudd meg. hogy ki voltam néked” mel­lett kesereg. A tánc — az egy külön szám! — Itt már nem fokmé­rővel mérhetjük az érzéseket, hanem hézagmérőveL Minél jobban simulnak egymáshoz a párok, annál nagyobb a sze­relem. Milyen sokan kezdték így és ma már mint férj és feleség látogatnak él hozzánk. Érdekes, hogy a fiatal párok inkább az andalgős számokat kedvelik, az idősebb korosz­tályhoz tartozó férfiak pedig a gyorsabb számokat, még ak­kor is, ha ezt nem is tudják úgy járni, ahogyan kellene. Sokan üdülnek a szállóban nemcsak a fővárosból, hanem vidékről is. Az első nap úgy* szólván úgy lopakodnak be a bárba. Pár napon belül ke­resztnevünkön szólítanak ben­nünket s oly fesztelenül vi­selkednek, mintha bennszülött pécsiek volnának. Kis társa­ságok alakulnak s ezek csak akkor fogyatkoznak meg, ha a második hét vége közeleg, mert ugyebár nincs feneketlen zseb... Feri ismét a zongoránál ült, amikor magányos férfi fel­kért egy hölgyet a szomszédos asztaltól. Feri éles tekintetét ez nem kerülte el, s miközben a férfi búsan bandukolt visz- sza asztalához, Feri a kísérőt játszotta: „Julcsa, ha kime- gyen a piacra, megrakja a kis­kosarat .. Carmen-típusú kislány, szomszéd asztalhoz küldött mosolyát kapja el partnere. Azonnal élénk vita alakul ki kettőjük között. „ Mennyi bajt csinál a szív, mégis mindent tőle várunk” — szól közbe Fe­ri a mikrofonon keresztül. Közben észre sem vettük az idő múlását, pedig már a zár­óra közeleg, de Feri erre is felhívja ‘figyelmünket, amikor belevág a jól ismert dalba: „Jó éjszakát, jó éjszakát, re­mélem holnap újra láthatom magát...* t i

Next

/
Thumbnails
Contents