Dunántúli Napló, 1962. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

JMS. JANUAS NAPLÓ 7 Felhívás a mezőgazdasági újítókhoz A Földművelésügyi Minisz­térium, az Országos Találmá­nyi Hivatal és a MEDOSZ kö­zös felhívással fordult az álla­mi gazdaságokban, erdőgazda­ságokban. gépállomásokon és termelőszövetkezetekben, vala­mint mezőgazdasági jellegű intézményekben dolgozó felta­lálókhoz és újítókhoz, hogy a legutóbbi három évben elfoga­dott találmányaikkal és újí­tásaikkal jelentkezzenek az 1962. évi országos mezőgazda- sági kiállításra. A hagyomá­nyoknak megfelelően ugyanis a mezőgazdaság nagy sereg­szemléjén külön bemutató is­merteti az országos bevezetés­re alkalmas olyan újításokat és találmányokat, amelyek elő­segítik a második ötéves terv mezőgazdasági feladatainak teljesítését. A mezőgazdasági újítók és feltalálók a jelentke­zési lapokat a Földművelés­ügyi Minisztérium mezőgaz­dasági kiállitásá irodájánál igényelhetik és a jelentkezése­ket április végéig kell benyúj­tani. Felvételi hirdetmény A Színházi- és Filmművésze­ti Főiskolák igazgatósága szí­nészi szakra felvételt hirdet az 1962—63, tanévre. Felvételre kizárólag érettségizett, vagy az 1961—62 tanévben érettségiző 18—22 éves fiatalok jelentkez­hetnek. A jelentkezés írásban történik, amelyhez mellékelni kell a saját és a szülők ada­tait tartalmazó életrajzot, érettségi bizonyítványt, továb­bá az iskola, vagy a munka­hely ajánlásét A jelentkezés benyújtásának határideje 1962. február 15. Cím: Budapest, Vili; Vas utca Zj Hz országos gépírébajnofcság eredménye Az országos gyors- és gép­író versenybizottság közzétet­te a január 13-án megrende­zett országos gépíróbajnokság eredményét: Magyarország 1962. évi gép- íróbajnoka Mahrer Klára, a Lapkiadó Vállalat dolgozója, a ^Magyarország örökös gépíró- bajnoka” cím viselője A 30 perces másolásban 14.958 le­ütést teljesített, 16 hibával. — Második helyezett: Rajkai Ar- turné (Könnyűipari Miniszté­rium); harmadik Boromissza lvánné (Külkereskedelmi Mi- misztérium), negyedik Farkas Sándomé (Élelmezésügyi Mi­nisztérium); ötödik Lakatos Katalin (Magyar Labdarúgók Szövetsége); hatodik Esztergá­lyos Ferencné (Belügymimszté rium). A versenyen 52-en ad­tak be sikeres dolgozatot; szere tudott Ilyen perspektí­vát állítani az emberiség elé? Mi az tehát ami a kapita­lista rendszer vezetőit nyugta­lanítja a XX. században? Feltétlenül a vereség gondo­lata. Vajon melyik tőkés állam tud a kommunizmus építésé­hez hasonló programot nyúj­tani polgárainak. Melyik tud olyan perspektívákat nyújta­ni, hogy megteremti az általá­nos jólétet, a világ legrövidebb munkaidejét biztosítja, a tudo­mány minden vívmányát az ember szolgálatába állítja, az anyagi javak termelését hihe­tetlen magasra emeld? Hagyjuk egy kicsit ismét a tényeket beszólná. Az utóbbi hat év során az ipari termelés átlagos évi nö­vekedése a Szovjetunióban 10,2, az Amerikai Egyesült Ál­lamokban pedig 2,3 százalé­kos volt. Az utóbbi hat évben az acéltermelés 26 millió ton­nával emelkedett a Szovjet­unióban és 15 millió tonnával esett az Egyesült Államokban. Máris túlhaladta a Szovjetunió bz Egyesült Államokat a vas­érc- és kőszéntermelés volu­menében, a koksz termelésben, Ufc Diesel- és a fővonalakon köz Régi pásztorházak helyett korszerű, kétágyas szobák 1100 embert gondoznak a megye szociális otthonaiban A felszabadulás előtt Pécsen kívül csak két szociális otthon volt a megyében, mind a kettő Mohácson. Az egyiket a MIOI (Magyar Izraeliták Országos Irodája) tartotta fenn, a másik is egyházi intézmény volt. A két otthonban hetven embert tudtak elhelyezni; A horthysta állam semmit sem törődött a magukra ma­radt öregekkel. Eltartásuk gondja a községekre hárult. Mivel a falvakban is a gazda­goké volt a döntő szó, nagyon cudar világ járt a szegény öre­gekre. Antaléban a faluszéli pásztorháza-kban jelöltek ki ne kik egy szobáit. Soros kosztolás a múltban Az öregek élelmezését két­féleképpen oldották meg: a községi elöljáróság pénzsegélyt szavazott meg és juttatott szá­mukra, vagy pedig a soros kosztolás mellett döntött. (Gyakran alkalmazták a kettő kombinációját is.). A szegény­ház örege tehát mindennap más házhoz ment ebédeihi, il­letve mindennap a kijelölt he­lyen jutott élelemhez. Nagyon megalázó volt ez szá mukra. A szobák lakberendezése primitív volt. Egy asztal, né­hány szék és rozoga ágyak al­kották az egész bútorzatot. A téli tüzelőt a község erdejéből számították. Az orvosi kezelés is minimális volt. Abban az időben, amikor még 8—10 köz­ség tartozott egy körzeti or­voshoz, a szegényház betegje volt a legeslegutolsój Majdnem minden falunak volt egy-két szellemi fogyaté­kosa. Az ő sorsuk sem volt kü­lönb. Általában mindenki meg alázta és kihasználta őket. Többnyire istállókban háltak, gazdag parasztoknál dolgoztak. Sivár, kegyetlen é'Jot, a tár­sadalom kitaszított páriái — ebben a néhány szóban lehet­ne összefoglalni az. egyedül maradt öregek és szellemi fo­gyatékosok akkori sorsát; Külön gyógyotthon a reumás betegeknek A fordulat éve után az egye­dül maradt öregek ellátását is az állam vállalta magára. 14 szociális intézmény van ma a megyei tanács kezelésében. 1190 embert gondoznak e he­lyeken; Minden járásnak van leg­alább egy szociális otthona. Arra törekszenek, hogy az öre­gek lehetőleg ne kerüljenek túl messze a szülőfalujuktól. A gondozottak életszínvona­lának állandó javulására mu­tat a szociális intézmények ál­landó specializálódása. Min­denekelőtt: küllőn otthont kap­tak a szellemi fogyatékos lá­nyok és fiúk (Moíványhid és Görcsöny), szakképzett neve­lők irányításával. Az egyik szociális otthont (Mohács) feje­vőbeteg otthonnak rendezték be. Ide azok az öregek kerül­nek, akik nem szorulnak ugyan kórházi ápolásra, de fe­küdniük kell. Ebben az intéz­ményben fokozottabb orvosi ellenőrzés van. Végül a specia­lizálódásra mutat a harkányi negyven ágyas remuatikus gyógyotthon is. Úgy is mond­hatnék, -ez a megye szociális otthonainak reumaintézete, ha­vonként váltják az embereket, az öregék félüdülve mennek vissza; A szociális otthonok gondo­zattál emberhez méltó életet élnek. A múlt és a j elein kö­zött ég és föld a különbség. Erre mutat a naná háromszori (nyáron esetleg ötszöri) étke­zés, a kalóriadús táplálék, az állandó orvosi ellenőrzés, a fa­kultatív munka az otthonhoz tartozó kertben, illetve gyü­mölcsösben. (Az is csak 2—4 óra naponta.). Hogy ezek az otthonok könyvtárral, rádióval, televízióval és különböző tár­sasjátékokkal vannak felsze­relve, azt már természetesnek vesszük. Igen sokat mond az öregek életkörülményei ről az a tény is, hogy újabban kétágyas szo­bák kialakítására törekszenek. A margtfcmajori, keresztespusz­tai átalakításoknál már ké1- ágyasa középfolyosós, kívülről fűtött szobákat hoztak létre; Szállodaszerű épület a nyugdíjasoknak A jövőre, a tervékre is a további specializálódás a jel­lemző. Uj helyre költöztetik a görcsönyi fiúkat, a régi ura­sági kastélyt átalakítják, köz­ponti fűtéssel, zuhanyozó für­dővel, stb-vél ellátott 120 ágyas intézményt hoznak létre. Ha minden jól megy, még a prfsz szó sem hiányzik ebből a szál- lodajéllegű épületből. A terv ugyanis az, hogy ebben nyug­díjas otthont hoznak létre. Főként férfiakra gondolnak, akik — egyedül maradván — Hivatalos nyereményjegyzék a lottó 3. játékhetéről A lottó 3. játékhetére beér­kezett 361.043 lottószelvény, öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 42 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyen­ként 77.876,25 forint. Három találatot 3694 fogadó ért el. a nyereményösszeg egyenként 442,50 forint. A két találatos szelvények száma 100.023 ezek­re egyenként 16,40 forintot fi­zetnek. nagyon nehezen birkóznak | meg a háztartás és a minden-; napi élet apró-cseprő dolgai-; vai, s itt — nyugdíjuk bizo-j nyos százalékának befizetése! után — kényelmes és gondta-! lan éveket tölhetnének ei. a| pompás park szomszédságé-; ban, közel a városhoz. Külön, ún. tbc-s szociális otthont akarnak létrehozni! azoknak a gondozottaknak,; akik szanatóriumi ápolást nem igényelnek ugyan, de külön-! költöztetésük kívánatos. Egy- előre még nem döntöttek a helyről, néhány éven belül ezt; is szeretnék megvalósítani. A.' harmadik és nem kevésbé ér-! dekes terv a szociális otthonok 1 asztmás betegeire gondol. Ezek ] számára szeretnének Abalige-] ten gyógyotthont építeni, a harkányihoz hasonló átmenő! jelleggel. A kísérleti intéz-! mény 20 ággyal kezdené meg| a működését, a barlang közéjé] ben. Az épület létrehozásához 1 bizonyos társadalmi hozzájá- < rulásra lenne szükség. A me-] gyei tanács szívesen venné a; bányászok (robbantásos talaj- < egyangetés) és az építőipari! vállalatok segítségét. Ezek csak a legfőbb tervek,] de a fentiek is arról tanúskod-! nak, hogy minden az emberért i történtik nálunk. Egyedül, hoz- J zátartozó és gyermek nélkül] megöregedni ma sem szeren­csés ugyan, de nem is tragédia,! mint régen volt. — Magyar — | Pál József Déli ka^áizat Vasárnap horgászni indultunk a fiammal. Karmos hajnal volt, de tőlünk lehet még vadabb idő. Ha feltámadna a szél s majd arcunkba vagdal, ott a hátizsák, gyomrából termoszt szedünk elő. Erről beszéltem egy öregnek a vonatban és a szefnbenülő frufrusra fésült lány szemén cinkos mosoly bujkált. Ezt hallva rám nézett riadt aztán újra a fiamra: micsoda két legény! De fiam a piros szikrákat nézte-leste. Ha sziporkáztak, kacagott, az ablakhoz tapadt Hogy kiviláglott, a fácánokat kereste és megszámolta az ón-szín égén a varjakat. Klasszul csípett a fagy. Porcukros dérbe hágtunk a folyóig. Zöldesszürkén csillogó üvege felett sirály szállt. Majd íves körére ráunt s az eget ismét varjak tolla mocskolta be. Nem jött a nagy csuka, a kegyetlen, a rabló hiába kínáltuk a bünkért, élő kishalat. Pedig ott lesett, ismertem vagy éve már jó rejtekhelyét a bedőlt fűzfa vén törzse alatt. Fiam elgaloppozott, felszaladt a hidra. Forgácsot szórt le, rozsdás csavart, öklömnyi követ. üstöltem, s akár ha kis rákra ront a hydra, törtem volna rá — s csak nyeltem diihödten mérgemé Ilyenkor legokosabb valamit csinálni. Néztem hát, mint őrzi pár holt levelét a fagyai, míg a tájból három barátom arca vált ki: amint a társaság szobámban tüzes bort nyakai. Szanaszét hevertünk. Ki szőnyegen, ki széken. Hajnali háromtájt csapkodott már dühös vitánk a vidéki életről, de megunni mégsem lehetett, hiszen életünk ez, sorsunk szabta ránk. Vidék, nem vidék — és mindnégyünk egyetértett abban s a könyveimet nézte mindnégyünk szeme hogy csak az, csakis az, aki az emberért tett, él ma is, s közülünk is annak marad meg neve. Néhány szó a falumúzeumokról Helytörténeti, néprajzi kiállításokhoz gyűjtsünk anyagot! Érdemes volna vándorkiállításokat szervezni A Dunántúli Napló január 16-i számában Thiery elvtárs csaknem két teljes hasábnyi terjedelemben foglalkozott a falumúzeumok kérdésével, vá­laszol a címben felvetett kér­désre: „Miért nincs több falu­múzeum a pécsi járásban?” — s nagyjából helyesen vilá­gítja meg azokat az okokat, amelyeknek következtében mindössze Bogádon és Eger- ágon van falumúzeum. Mi másként vetnénk fel a kér­dést: Van-e szükség fal utnúzeumokra ? Erre a válasz csak egy le­het: Igen, de csak ha a tudo­mányosság alapvető követel­ményeinek megfelelnek. Eze­ket az alapvető követelménye­ket legutóbb Ikvai Ná%dor fejtette ki Falumúzeum (Nép rajzi útmutató helytörténeti gyűjtőknek) c. könyvében, amely Debrecenben jelent meg. A begyűjtött anyag meg lekedő víHanymozdonyak gyár tásábam, a fűrészáru, gyapjú- szövet, cukor, vaj és sok más termék termelésében. A kommunizmus építésének terve szerint 1980-ig a Szov­jetunió jóval maga mögött hagyja majd az Amerikai Egyesült Államokat, az egy fő­re jutó ipari és a mezőgazda- sági termelés tekintetében. A következő két évtizedben valóra válik az, amit Lenin 1922-ben mondott, amikor a fiatal szovjet állam nehézsé­geiről beszélt: „Oly gyorsaság­gal fogjuk utolérni a többi ál­lamokat, amilyenre álmukban sem gondoltak Ha az amerikaiaknál az ipari termelés növekedésének üteme 2 százalékos marad, akikor a Szovjetunió már 1967-ben ma­ga mögött hagyja az Egyesült Államokat. Ha az amerikai ipari termelés évente 3 száza­lékkal lesz nagyobb, akkor 1968-ban'előzi meg a Szovjet­unió. Ha pedig 4,5 százalékkal sikerül emelni az USA-ban a termelést évente, ahogyan Kennedy szeretné, akkor 1970- ben éri utol a Szovjetunió. De tegyük e mellé ide G. Petersennek, az Egyesült Ál­lamolk gazdasági életének fej­lesztésére alakult bizottság ál­elnökének véleményét is. ő jelentésében beismerte, hogy az ipari termelés növekedési ütemének 2 százalékról 4 szá­zalékra való emeléséhez meg kellene kétszerezni az összes befektetések összegét az ame­rikai iparban, ami gyakorlati­lag megvalósíthatatlan. ; s A kommunizmus építésének programja célul tűzi ki az autó matizálás széleskörű bevezeté­sét a termelésbe, a termelé­kenység rendkívül magas fok­ra való emelését, ezzel együtt az emberek jólétének a továb­bi emelését, nevezetesen a vi­lág legrövidebb munkaidejé­nek a bevezetését. Hogyan versenyezhet e té­ren a kommunizmus perspek­tívájával az Amerikai Egye­sült Államok, a legfejlettebb tőkés ország? Automaitizálhat, — de mi­lyen áron? Meany, az AFL — CIO elnöke a nemrég elmon­dott televíziós beszédében el­mondta, hogy az automati­zálás a munkanélküliség egyik fő oka az USA-ban, és hogy e miatt az utóbbi években 60 ezer acélipari dolgozd vesztet­te el kenyerét. De hasonló a helyzet az autóiparban és má­sutt is. * A történelem a legnagyobb századok között említi majd a XX. századot Még nem telt el 20 év a század első napja óta, amikor a munkásosztály meg­kezdte forradalmát, amikor megszületett a szocializmus el­ső nagyhatalma a Szovjetunió. Azóta szakadatlan tart a for­radalom. Azóta szakadatlan szó rul háttérbe a kizsákmányoló rendszerek legrtökéletesebbike a kapitalizmus. A következő évtizedekben a békés gazdasá­gi verseny offenzívájával fo­lyik tovább a forradalom az egész világion. A mi XX. szá­zadunk látni fogja még ennek termelés terén folyó harcnak a győzelmét is. Látni fogja, hogyan veszíti él a kapitalista társadalmi-gazdasági rendsze­re a szavahihetőségét a saját tömegei előtt és hogyan győző­dik meg az egész világ a szo­cializmus, a kommunizmus ma gasabbrendűségéről. Nem szörnyű korszak ez! A kommunizmus győzelmének a százada. Kurucz Pál felelő elhelyezése, megóvása és főleg leltározása nélkül a „falumúzeum”-ról nem be­szélhetünk. A tárgyak készí­tésére, használatára vonatko­zó adatokat okvetlenül fel kell jegyezni, ezek nélkül minden csak holt anyag, s ha a gyűj­teménybe bekerült tárgyat nem leltározzák azonnal, ké­sőbb már pótlólag sem lehet összegyűjteni a tárgyak „éle­tét” megvilágító adatokat — (egyszerűen még azt sem le­het megállapítani, hogy ki­től került be a tárgy a gyűj­teménybe), s ilyen formában a falumúzeum jószándékú se­gítsége visszájára fordul: ahe­lyett, hogy megmentenének a tudomány számára fontos ob jektumokat, csak azt érik el, hogy a tudományos feldolgo­zás számára alkalmatlanná te szik. A nem megfelelően gyűj tött tárgy (amelynél nem jegyezték fel a rá vonatkozó összes adatokat) — esetében azt kell mondanunk: jobb lett volna, ha tulajdonosánál ma­rad! Egy múzeum (még ha Ids falumúzeum is) ügyvitele szak mai felkészültséget, és főleg sok időt kíván, jóval többet, mint amennyit egy pedagó­gus, vagy tanácsi dolgozó, népművelési ügyvezető erre áldozhatna, egy helyi gyűjte­mény azonban sem mennyi­ségében, sem értékében nem bír el egy függetlenített ke­zelőt. Mégis, mi lehet a meg­oldás? Hiszen a falumúzeu­mok kiállításainak tudatfor­máló, népművelő szerepéről nem mondhatunk le, annál sokkal fontosabbak, semhogy nélkülözhessük őket. A megoldás nagyon' egysze­rű, csak éppen néhány fogal­mat kell tisztázni, mint ahogy fentebb már megkíséreltük. — Ne beszéljünk falumúzeumok­ról, s ne múzeumokat akar­junk létrehozni falun, ellen­ben igyekezzünk minél több községben helyet biztosítani egy helytörténeti, néprajzi kiállítás számára, s gyűjtsük hozzá az anyagot. Mielőtt azonban mun kához látnánk, vegyük fel a kapcsolatot a Janus Panno­nius Múzeum néprajza osz­tályával (Pécs, Rákóczi ű| 15), amely a tárgyak gyűjté­séhez kísérőkartonokat ad (ezeknek rovatai tartalmaz­zák azokat a kérdéseket, ame lyeket minden begyűjtött tárgyról végig kell kérdezni) és gyűjtési útmutatókkal lát­ja el a társadalmi gyűjtőket. A múzeum munkatársai sze­mélyesen is szívesen segéd­keznek a gyűjtésben, s főleg a kiállítás megrendezésében, ami szintén szaktudást igé­nyel. Nagyon fontos, hogy ne akar janak mindenütt állandó ki­állítást rendezni, hiszen a leg­nagyobb problémát a hely­hiány jelenti, s nincs is értel­me egy faluban ugyanazt a ki­állítást hónapokig, vagy eset­leg évekig fenntartani. Egy elavult kiállítás nem vonz, nem nevel — tehát nem töl­ti be szerepét! Ha állandó használatra nem is, rövidebb időre mindenütt lehet termet biztosítani. Egy-két hónap alatt akár a falu minden la­kója többször is végignézhe­ti a kiállítást, amelyet ezután le is lehet bontani. Üjabb anyag összegyűltével ismét le hét kiállítást rendezni, vagy át lehet hozni egy szomszé­dos, vagy távolabbi község kiállítását, vándorkiállítást lehet kérni a Janus Pannonius Múzeumtól stb. stb. A múzeum nem zárkózik el a falusi kiállítások támoga­tása elöl, ha a falvak a kiállí­tás lebontása után a múzeum rendelkezésére bocsájtják az összegyűjtött anyagot. Az ilyen jellegű együttműködés eredményes voltát mi sem bi­zonyítja jobban, mint a sely- lyei kiállítás, a társadalmi gyűjtök és a múzeum közös munkájának gyümölcse. összegezve az elmondotta­kat: a járható út az eleven, friss, gyakran (leg­alább évente) változtatott, ne­velő hatású kiállítások ren­dezése, amelyek egyrészt az egyes falvak népművelését, másrészt a Baranyai Regio­nális Múzeumszervezet mú­zeumainak gyűjteménygyara­pítását szolgálnák. Nem múzeumokra, hanem '-í futásokra van szükség falun! Mándoki László múzeológut

Next

/
Thumbnails
Contents