Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-17 / 297. szám
tm. DECEMBER IT RfAPftft 7 Nem lesz zökkenő a féli közlekedésben? Interjú a közlekedési vállalatok igazgatóival Péntek este leesett az első jelentősebb hőmennyiség, visz- szavonhatatlanul beköszöntött a tél. Miként készültek fel a havazás fogadására a különböző közlekedési vállalatok? — Ezt kérdeztük a vállalatok igazgatóitól. SZABÓ BÉLA, a Pécsi Közlekedési Vállalat igazgatója — Mi felkészültünk a tél fogadására, azonban úgyláft- szik. minden kezdet nehéz. Az első jelentősebb havazással voltak kisebb zökkenők. Tegnapelőtt 20 órától reggelig a mecseki, a bálicsi, .a doná- tusi és a tettyei járatot nem tudtuk közlekedtetni, mert az utat a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat nem szórta fel idejében. Mindjárt meg keli ezzel kapcsolatban azt is mondani, hogy a város többi útjai rendben voltak, jó volt a közlekedés a bányavidékre. Sok utas hibáztatta tegnap a gépjárművezetőket, mert lassan hajtottak, s számos járat késett Kérjük az utasokat, hogy a lassúbb, óvatosabb vezetés miatt, még ha az néhány perc késéssel is jár, ne nehezteljenek, s főként ne szidják a gépkocsivezetőket, mert az óvatos hajtás a közlekedők érdekében történik. Reméljük, a télen minden nagyobb hiba nélkül tudjuk ellátná feladatunkat CSORBICS JÓZSEF, a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat igazgatója — Felkészültünk a télre, elegendő salakot is helyeztünk a szükséges helyekre. Szombaton már kora reggel végigjártam az útvonalakat, de hótorlaszt sehol sem láttunk. Egykét útszakaszon pénteken este nem járhatott a busz, de éjjel ezeket az útvonalakat is rendbehoztuk. Sózott homokot, salakot szórtunk a csúszós területekre. További hóesés sem ér' bennünket váratlanul. Míg az elmúlt évben egy gépesített hóekénk volt csak, ezen a télen már három gépesített hóekével tisztítjuk a város útjait. Szükség esetén lóvonta- tású hóekét is üzembe állítunk. BAKÄN JÓZSEF, az Autóközlekedési Vállalat igazgatója — Már készültünk Télapó fogadására. Megszerveztük az úgynevezett fagybrigádokat, amelyek a garázsokba beálló kocsikat rendbe hozzák és reggelre, amikor a gépkocsi- vezető megérkezik a kocsiért, az autóbuszt már teljesen rendben találja. — Szombaton minden járat a megfelelő időben elindult és a rendeltetési helyére is érkezett. Nem volt a megye útjain hóakadály. Természetesen előfordult. hogy — mint például Kökényesnél — egy-egy busz megcsúszott, de baj nem származott belőle. Előfordult, hogy néhány autóbusz 10—15 percet késett, de hiába, óvatosabban kell vezetni. MÁV A MÁV-ot sem érte váratlanul az első hó. A felkészülést november 15-re befejezték. Ellenőrizték a kocsik fűtőberendezését, a hibás mozdonyokat megjavították. Számítva a szigorú télre, az idősebbek átadják tapasztalataikat a fiatalabb mozdonyszemélyzetnek. A mosit hullott hó a vasúton még nem okozott sehol sem zavart, csak a viharos hófúvások veszélyesek. Ez a veszély a mellékvonalakra vonatkozik: Pécs—Bátaszék, Pécs —Harkány. Zalaegerszegi fiatalok Pécsett Vidám, népes csoport hangos jókedvétől zengett szombaton a havas pécsi utca. ötvenhét lelkes KISZ-fiatal érkezett Zalaegerszegről, hogy mint ifjú turisták megismerjék városunk nevezetességeit. Délután sorra látogatták a múzeumokat, a főiskolát, a történelmi nevezetességű székesegyházat, majd este a Nemzeti Színházban megtekintették á Salemi boszorkányok előadását Ma délelőtt a környező hegyeket barangolják. Négy őrs különböző irányból közelíti meg a Dömörkaput. A legjobb őrsöket és a pontosan teljesítő fiatalokat megjutalmazzák. Jalcabfi Rudolf, a Zala megyei Ifjúsági Sportbizottság elnöke, a csoport vezetője elmondotta, hogy ebben az évben ez a hatodik közös túra, amit megszerveztek. Voltak Győrben, Nagykanizsán. Tapol cán, Badacsonyban is. A kirándulás résztvevői úgy nyilatkoztak, hogy mindnyájuk számára ez a Pécsi kirándulás igen tanulságos és felejt hetetlen emléket jelent. Akár a fagylalt olyan a kó. Gyöngyi szerint egy hibája van csak: nem olyan édes. cÁ tímárok nesztora NYUGDÍJBA MENT Fischer Antal, a Pécsi Kesztyűgyár öreg portása, miután kereken 61 esztendőt töltött mun kában. Letette a portásfülke Óriási szülő- is gyümSIesSskert lesz a Villány—siklási dombvidék Villány és Siklós vidéke — hazánk legdélibb dombvo- rwiata — kitűnő tér mcszeti adottságokkal rendelkezik. A jó talaj, a napfényes órák nagy száma és a vidék lakóinak szakértelme virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát te remtett itt. Az országban egyedülállóan szerencsés ' ' :‘e van abban Is, hogy a történelmi ben icléken belül egyaránt megterem nek a minőségi vörös és a minőségi fehér borok. A második ötéves terv időszakában tovább feje’sztik a villány- siklósi szőlő- ' és gyümö’cs 1 ermesz- téri. s azt nagyüzemi színvonalra eme lik. 1965 végére óriási szőlő- és gvü- mölcsöskertté alakít jók át a kedvező fekvésű dombvonuA nagy munka zömét a közel 15 000 holdas Villány— Siklósi Állami Gazdaság — a történelmi borvidék legnagyobb szőlősgazdája — végzi el A gazdaságnak jelenleg több mint másfél ezer hóid szőlője és gyümölcsöse van. Az ötéves terv során a szőlők területét 2000 holdra, a gyümölcsösök területét pedig 1200 hold ra növelik. A telepítések már az idén megkezdődtek. Az őszi-téli hónapokban újaibb száz-száz holdon ültetnek szőlő- olitványokat és gyü- möl csfa-csemetéket. A legjobb szőlőfajtákat terjesztik el: a villányi dombokon az oportói és a kadarkát, a siklósi lankákon pedig a hárslevelűt, * leány kát, az olasz- és a bánáti rizlánget. A nagyüzemi termelés feltételeit fokozatosan teremtik meg. A szőlő- és gyümölcsJasorokat eleve úgy telepítik, hogy azokat gépeikkel művelhessék majd. Villányban közel ezer méter hosszú pincerendszert alakítottak ki. ahol 15 000—18 000 hektoliter bort tudnak elhelyezni. Befejezéshez közeledik itt az ország egyik legnagyobb és legkorszerűbb szőlőfel- loleozó üzemének építése,. amelyre több mint négymillió forintot fordítanak. A gazdaság a következő éveli során megfelelő számú szakmunkást is kiképez a szőlők és a gyümölcsösök nagyüzemi kezelésére) telefonkagylóját, ezentúl már nem bélyegzi a kártyákat és nem köszönti reggelenként a munkába érkező dolgozókat..; Valami érdekességet, nagy élményt keresgetek kérdéseim mel a tímárok nesztorának éle tében. De semmi, semmi ilyes mire nem akadunk. Csak az idő nagy, amelyet munkában töltött Az az idő, amely megritkította és fehérré festette az egykor fürge tímár-legény haját. Lassúbb lett a mozgása és gyengült az erő, csak a fe- renejóska fazonú bajusza maradt a régi sűrűségében. Hiába, messze van már a század- forduló, amikor benyitott a pécsi Höffler-bőrgyár kapuján, hogy elszegődjön tímárnak. Tanoncnak nem szerződtették le, csak úgy dolgozott hol itt, hol ott. Kenegette a vixes borjúbőröket és hordta egyik helyről a másikra. Reggel hattól este hatig. Ez volt akkoriban a rend, nem számított, hogy hány éves valaki, vagy csinálta, vagy mehetett tovább. Mivel nem lett az ifjú legényből tímár tanonc, két évre rá, 1902-ben a Hamerli- gyárban próbálkozott Ott is elszaladt a két esztendő céltalanul, míg a szigetvári Riszt János tímár mester fel nem vette, hogy kitanítja a szakmára. Nem volt semmi különösebb az 6 tanoncéletében. Mégcsak a piacra sem kellett járnia, disznóólát sem kellett takarítania, csak a szakmát tanulta. Egyszer vette észre az öreg Riszt mester, hogy tüzelőt hord a konyhába, akkor is rászólt tört magyarsággal: „Tóni, ezt nem te csinálja, ott a lány majd az.” Kitanulta a mesterséget, évente megkapta az egy pár cipőre való anyagot és végül a segédlevelet. Újból a Höffler-gyár következett. A fiatal mesterlegények nagyrésze belépett a szakszervezetbe, meg a szociál demokrata pártba. Fischer Antal nem pártoskodott, bár a sztrájk szervezésében benne volt 1905-ben, amely sikerrel is járt De a második sztrájknak már nem volt eredménye. Ahogyan ő meséli, fogta a hakli-paklit és irány Németország. Akkoriban majdnem minden második mesterlegény megjárta Nyugat-Európát. Backnang városkába került, a híres tímárok városába, majd a Ruhr-vidék következett négy év múlva pedig újból a pécsi Höffler-gyár. Itt már nagy hasznát vette a németországi tapasztalatoknak, mert hasítómestemek alkalmazták. RÓTTA AZ ÉVEKET. Az első világháború és azt követő munkanélküliség Jelentett csak megszakítást Jó most az emlékezés, újból fiatal lesz tőle az ember. A legkényesebb munkát bízták Fischer Antalra. Borjúbőröket faragott kézzel, Azt mondja, hogy az volt ám az igazi, nem pedig a gép- ■pel faragás. A technika? Egykét angol, meg osztrák gép volt az egész, kézzel kellett megmutatni, hogy ki mit tud. S a feltörő emlékek között nemcsak a gyári munka kerül élő, hanem még nagyon sok minden. Milyen volt akkor Pécs, milyenek az emberek? Csendben mondja Tóni bácsi, hogy akkor az utcán mindenkiről meg lehetett mondani, hogy kicsoda, napszámos-e, mesterember-e, vagy tisztviselő-e? De mondja meg most valaki, hogy ki milyen foglalkozású, ha végig megy az utcán! Hiába a hatvanegy év az hatvanegy év. Akkor csodálkoztak az első kétfedelű repülőgép erőlködésén, amely ötven méter magasba emelkedett, és nagy újdonság volt az épülő pécsi színház, a hadapród, meg a sárga villamos első útja. És persze nagy dolog volt a tímárlegény éle beben az is, hogy sok-sok évi munka után, amely reggeltől késő estig tartott, 1937-ben először mehetett két hét szabadságra, természetesen fizetés nélkül. A* idős munfcásember csak hatvan éves korára élhette meg, hogy fizetett szabadságot kapjon és négyszer elmenjen üdülőbe. Mit szerzett a hatvanegy évi munkájával? Se háza, se autója, se földje nem volt. A bútor is a régi. az asszony hozta 42 évvel ezelőtt. Volt ugyan két értékes ékszere, egy 25 grammos aranylánc és egy 21 grammos arany gyűrű, de az kellett a gyerekek iskoláztatására. Amit szerzett, azt most szerezte az elmúlt évtizedben: megbecsülést, fizetett szabadságot, beutalót, nyugdíjat. VALAMI ÉRDEKESSÉGET, valami nagy élményt keresgéltem a kérdéseimmel, de azt nem találtam meg. A tímárok nesztora munkában töltötte el élete javát, a hetvenhatból hatvanegyet. Nem volt egyetlen elfogadott újítása, vagy ta lálmánya, nem látta a pápát és nem fogott kezet a császárral sem. Csak élt és dolgozott szerényen, csendesen és becsű lettel. Nem volt kitüntetése és nem írtak róla az újságok sem Most először kerül újságba a neve. Köszöntsük most a nyug díjba vonuló idős embert, s rajta keresztül a sok-sok hasonló utat megtett munkást; akik csak úgy „csendben” ledolgozták életük javát, s most odahaza kipihenik a fáradalmát) Orntdagh István Vtat! A tettyei srácok hamar megtalálták a jó kipihent szánkókat. Félre a szánkókat, lányok a Iá thatáron és a friss hó elöl senki sem menekülhet. Krb János képriportjai Hahó, megjött a Sió!
