Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-13 / 293. szám

19*1. DECEMBER 13. MAPR.Ó' 3 Egy éf alatt Tíz forinttal nőtt a munkaegység értéke Versenden Egymillió forintos előleg — Sok a munkaerő — Belterjesebb kultúrákat hasznosítanak meg A versendi Béke Termelő­szövetkezet egy esztendővel ez­előtt még nagy problémákkal küszködött, s a tagok bizony nem sok jót reméltek a zárszá­madástól. Senki sem értette, hogy miért csak 22 forint a munkaegység értéke. Csak zú­golódtak s azt sem tudták, hogy mi ellen. El kellett telnie még egy esztendőnek ahhoz, hogy megértsék nem valami külső tényező elemi csapás vagy más egyéb okozta a gyen­ge eredményt. Hisz a földek azóta sem lettek jobbak, a ve­zetők nem változtak meg. az adottságok sem, sőt az aszály csak rontott a helyzeten, mégis a mostani zárszámadástól minden versendi többet vár. Érzik, hogy amit ebben az év­ben tettek, azért várhatnak is valamit: A hiba tehát ő ben­nük volt, mert amint abba­hagyták az örökös nemzetiségi meg egyéb viszálykodást, amint komolyabban hozzá lát­tak a munkához, máris meg van az eredménye. Ezt az évet a versendi tsz 32 forintos mun­kaegység értékkel zárja s ez kereken 10 forinttal magasabb a tavalyinál; Feltűnően Jő javulás ez egy év alatt, mert gondoljuk el. ha a versendiek ezt az ütemet tartani tudnák minden évben, akkor 5—6 év múlva már kö­zel 100 forintos mnukaegység- értéknél tartanának; Hogyan érték eä ezt a szép eredmény- javulást egy esztendő leforgá­sa alatt? Pontos választ nem tudtak adni, de ä tsz-tagokkal elbeszél getve sok minden szóba jött. Ezt vagy amazt hogy csinálták tavaly és hogyan ebbén az év­ben. A kukoricát ebben-az év­ben munkaegységre kapálták, s bár az'Skzály csökkentette a termést, mégis 2 kiló árpát és 3 kiló kukoricát tudtak osztani munkaegységenként; A tavalyi példán okulva a vezetőség is tett néhány hasz­nos intézkedést. Hitelfelvétellel és egyébbel megszervezték, hogy már az év első hónapjá­tól osszanak 10 forint immka- egységelőleget. Eddig 1 millió forint előleget osztottak ki a tagoknak természetben és kész pénzben. A munka szervezésé­ben is szakítottak a régi ha­gyománnyal; Öt féle nemzetiség él a faluban s az elmúlt év­ben még minden nemzetiség­nek külön brigádot szerveztek. Ez aztán sok veszekedésre, tor­zsalkodásra adott alkalmat, ami a munka rovására ment. Ez év tavaszán aztán feloszlat­ták a nemzetiségi brigádokat, s vegyes brigádokat, munka­csapatokat alakítottak; Azóta kevesebb a viszálykodás s ha vita van. az is csak azért, mert nem tudnak mindig munkát biztosítani mindenkinek. Ahogy a tsz-tagok válaszai­ból kiderült, legnagyobb hatást mégis a 80 új belépő tette a munkakedvre; Január elsején 80 új tag lépett a szövetkezet­be. az utolsó nyolcvan fő a faluból. Ezek a tagok hallatlan szorgalommal láttak munkához talán azért, mert tavaly, mint kívülállók rosszallották a fez­ben folyó hanyag munkát, s ezért elhatározták, hogy majd ők megmutatják. Talán azért, mert mikor a falu fez-község lett. a fez tagjai végképp be­látták. hogy kifelé már nem kacsinthatnak, legjobb lesz, ha nekilátnak itt benn a termelés­nek. Mert. mint ez az év is mutatja a versendiek alapjá­ban szorgalmas, munkaszerető emberek. Hogy tavaly kicsit hagyagok voltak? Az már el­múlt Azóta megszilárdult hi­tük a szövetkezetben, bízni tud nak s ez a bizakodás nagyon fontos hajtóerő. Egyet leszögezhetünk, a ver­sendiek idei szép eredménye nem valami égi csodának, vagy külső támogatásnak köszönhe­tő. Az egész falu szorgalmas munkája hozta ezt a szép javulást létre; Míg tavaly a vezetők legfőbb gondja az volt hogyan fogják elvégezni a munkákat, most az okoz komoly gondot hogy adnak8 munkát az embereknek, így küldtek él a komlószüret idején 30 tagot a Bólyi Állami Gazdaságba segíteni. Ezért kel­lett az idei tervezésnél a bel­terjesebb kultúrákat, mint pél­dául 25 hold szőlő telepítését beállítani Mert egy esztendő alatt kiderült, hogy Versenden nincs munkaerőhiány, mint gondolták, hanem többlet van és ennek a többletnek is mun­kát, meg kenyeret keik bizto­sítani Nagyszabású divatbemutató lesz Pécsett A főváros és egyben az or­szág legnépszerűbb divatlapja a „Pesti Divat” filmszerűen életrékei az új-mecsekaljai Olimpia étteremben és a Ná­dor Szálló nagytermében a de­cember 16—17-én sorrakerülő ruhábemuitatón. A Pesti Di­vat szebbnél szebb modelljei lépnék ki a divatlap hasáb­jairól, hogy a Ruhaipari Ter­vező Vállalat legfrissebb re­mekművei vél kápráztassák el a közönséget. Az idei téli divatnál a ter­vezők fő törekvése az volt, hogy a női alak szép formái érvényre jussanak, vagyis az idei ruhák egyre inkább az alak természetes vonalait kö­vessék. A divatos szoknya fia­tal lányoknál egy-fkót centi­méterrel, felnőtt nőknél 3—4 centiméterrel hosszabb a térd alatt, de két- és háromrészes összeállítás is szerepel a kol­lekcióban. Az alapszínek közül az idén a legdivatosabb a fekete, bar­na, grafitszürke, lila, bordó, zöld és a piros szín, anyagok­ban pedig a durva noppos szövésű, tweed, bouckle, teve­szőr, a vékony gyapjú szöve­tek, alkalmi ruhákra pedig a csipke, a bársony. De mindez csak rövidbe íze­lítő a „Pesti Divat” pécsi pa­rádéjából, ahol a bemutatón kívül neves fővárosi művé­szek szórakoztatják majd a közönséget. Közúti ellenőrzés Nincsenek rendben a papírok — A KRESZ-szel el ént été« utasítás Zetorve/etn a !<<?c*«na«ban tanulmányozná a ltözutj rend­szabályokat és ne annak meg­szegésére, hanem betartására -öteiezné zetorvezetőit Kémes és Vaiszió között a : egy órácskái csárda előtt a A 34—45. rendszámú pótko- sis Zetor áll. M >torja iár, a szelője sehol. Azaz a koe>- nában. — Csak ezt a kisíröccsöt it- 'm — szabadkozik. — Ez a kisfrüccs nézze, ebbe cerüi — mondja a rendőr és ">z 1-es ellenőrző lapot elveszi. Értse meg, nem szerelemb 1i árjuk mi a vidéket, hanem a balesetek megelőzéséért — te- zi hozzá. — Már reggel sem volt jó nedvem — mondja a zetorve- zető Pallag Antal — tudtam, hogy valami történik velem. — Most még rosszabb a ked­vem. Soha nem jártam még így ... hát hiába ... Kémesen az erdőgazdaság FB 08—90. rendszámú pótko­csis teherautóját állítjuk meg. Facsemetét szállítanak. A pót­kocsit a vonókocsihoz kötő egyik lánc elszakadva. — Éppen most szakadt el — mondja a vezető. A kifogás természetesen mi is lehet más, mint az örökös „éppen most7’ Különös, hogy a rendőrök min­dig „éppen most” érkeznek... A siklósi Táncsics Tsz pót­A KEMENCÉK sohasem hűlnek ki. Vastag faluk magába szívja a meleget. Hiába fújtatnak be hideg levegőt az égetés után, az legfeljebb a kiszedést gyorsítja meg. — Azokkal az emberek­kel, akik Ut dolgoznak, nehéz bánni. Az állandó meleg ingerlékennyé teszi őket. Aki Ut vezető, az minden nap levizsgázik emberségből, rátermettség­ből, szakmából. Azt mondják, az egyik rakócsoport­nál van egy ember, aki minden körül­mények között úgy megőrzi nyugalmát, hogy az már csodálatos. Elhatároztam, hogy közelebbről meg­ismerkedem vele. A sok dicsérgetés után lényegében ak­kor néztem meg először Sántha elvtárs­sat, amikor a gyári pártvezetöség-vá- lasztáson az elnökségi asztalhoz hívták. Egyszerű ember. Kicsit hosszúkás ar­ca van, kopaszodó magas homlokkal. Barna szemével nyugodtan, barátságo­san néz. Lényegében nincs rajta semmi ■ feltűnő. Csak, csak az a szerény magabiz­tosság, ahogyan tudomásul vette, hogy ő is a piros selyemmel leterített asz­talnál ül, nagyon imponáló volt. Meglepődtem, amikor a jelölőbizott­ság által előterjesztett nevek között az övét is megtaláltam. Kilenc órakor lett vége a vezetőség­választó gyűlésnek. Későnek találtam az időpontot. Ezért halasztottam másnap­ra a találkozást. Harminckét éves, és már tizenegy éve a gyárban dolgozik. Három gyermek édesapja, a legidősebb tizennégy éves. 1960 óta az új lakásban lakik a Ledinán. A kemencéseknél kezdte, és a mai napig is még itt van, mert nem félt soha a munkától. *■» Mióta párttag? ta kérdezte«; ' Ötvenkilenc óta. <a- Milyen funkciót viselt eddig a pártban? — Milyet? Hát a mai napig pártcso­portvezető voltam. Ezenkívül aztán szak szervezeti bizalmi vagyok, meg üzemi tanácstag. — Volt-e valami különös problémája az elmúlt két év alatt? ‘ Fejét csóválja, kicsit mosolyog. HOGY VOLT-E? Már akkor sem volt könnyű, amikor kiemeltek. Érti, hogy van ez! Eddig dolgoztam mint a többi­ek, félmeztelenül, izzadva, köpködve, cipelve a tokokat, a deszkákat, aztán egyszer hivatnak a személyzetire. Más­nap már ceruzával, irattömbbel megyek a kemencékhez. A többiek meg néznek rám, szemükkel kérdezve: hát veled mi történt. Pista? Aztán, alig hogy „ki­emeltek", jött a bérrendezés. Sokat ve­szekedtünk. Nehéz volt helyesen politi­zálni. Hónapokig tartott, amig helyre­vergődtünk. Érti, ügye?! Ha idegen vezető jött volna, az más! De én közü­lük való vagyok. Mi a konkrét munkája? — Szervezés, szaladgálás. A rnázolő- nak kell a munkát biztosítani, az elő­készítést megszervezni és úgy intézni, hogy amikor egy kemence leég, elegen­dő tok és mázolt áru álljon rendelke­zésre és ez összetételében is megfeleljen a programnak. Legkényesebb a kemen­cék berakásának irányítása, ellenőrzé­se. — És mindig simán megy minden? — Nem egészen. — Gondolkodik, mit is mondjam el a hibákat, mi az ami még most is leginkább előfordul. — Bizony még a mai napig is sok baj van a tisz­tasággal. Pedig ez a mi iparunkban el­engedhetetlenül szükséges;.. e-i Vgy érzi, hogy a mostani fctki­szültsége elég ahhoz, hogy akár tíz év múlva is jó munkát végezzen itt? — Nem. Bizony, a gyakorlat nem elég. Most végzem az általános iskola nyol­cadik osztályát. Utána vagy építőipari, vagy vegyipari technikumba akarok menni. Olyan magabiztosan beszél, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna, amit mond. ■ — És a pártvezetőségi tagság? — kér­dezem hirtelen. — Azon leszek, hogy ott is jó mun­kát végezzek. Amikor a kemencések meghallották a hírt, láttam az arcukon, hogy örülnek. És én ezeknek az embe­reknek a bizalmát nem akarom elve­szíteni. Sántha elvtárs szerény, következetes. Mint rakó is lelkiismeretesen dolgozott egy évtizedig. Most is csak a munka van számára, a kötött munkaidőt nem ismeri. Túl jószívű, kezdetben kicsit túl engedékeny is volt — mondja a fő­művezető. Egy fiatal rpnnkás jön. — Sántha elvtárs, megkezdtük rámnéz és abbahagyja. Elkísérem. A kemencéknél munkások állnak és idegesek. Valami baj van? A ventillátor fújátja a levegőt a kibon­tott kemencébe. Sántha nem tétovázik. Egy jó perc múlva jön csak ki: arca pirosabb, homloka gyöngyözik. — Nincs semmi baj mondja. Nyugod­tan kezdhetik egy óra múlva. A KEMENCÉK sohasem hülnek ki. Vastag faluk magába szívja a meleget. Akik itt dolgoznak, kicsit mindig in­gerültek. Jó érzés egy nyugodt emberi látni, aki mindig magabiztos és cél- tmdatosi Amíg a Zetor „pihen”, a vezető a kocsmában „olajoz” Minden okmány nélkül indítják útnak a baranyahídvégi Közös Ut tsz. zetorvezetőjét. maszekmunka — egy tehergép­kocsit és egy traktort festettek. Ilyen táblát a KRESZ nem is­mer. Vakarhatja a fejét az a gép járművezető, aki ennek alap­ján akar eligazodni. Jó volna mielőbb eltávolítani onnan. Vajszló után megállunk, fi­gyeljük a forgalmat. Egy pót­kocsit -vontató Zetor közeleg. A vezető meglátja a rendőrö­ket, az út szélére kormányozza a Zetort és megáll. A pótko­csin tehenek, Megyénkben a közúti bal­esetek száma a napokban meg haladta a tavalyi számot. Ezt a növekedést sokan annak tu­lajdonítják, hogy több a gép­jármű. Pedig ez nagyon egyol­dalú okfejtés. A lényeg: a gép­járművek vezetői és a gyalo­gosok sem mindig tartják be a szabályokat. Induljunk él egy közúti el­lenőrzésre, csatlakozzunk egy fél napra a közlekedési rend­őrökhöz! Elő a ceruzát, a fény­képezőgépet és lássuk: kik, hogyan szegik meg a KRESZ szabályait. Alig hagyjuk el Pécset, a peűérdi elágazásnál egy mo­toros figyelmen kívül hagyja a terelőkört, s kis ívben fordul balra. Szerencsére nem jön véle szembe semmi, nem tör­ténik baleset. Máris jegyzik a rendszámát: KL 38—34. De ez még csak hagyján. Tetézi a szabálytalanságot, hogy menet közben a motor vezetője ciga­rettázott. Az 1-es számú betét­lap „elvándorol”. A közúti balesetek csökken­tése érdekében határozott in­tézkedések történtek. Ennek példáját látjuk a görcsönyi vasútállomás mellett: szerelik a sorompókat. Itt két baleset történt már, remélhetőleg a sorompók felszerelése után nem lesz ezen a helyen több karambol A megyéjén több helyütt különböző közlekedési táblá­kat szerelnek fel. Ez helyest Amit azonban Vajszlón lát­tunk, enyhén szólva, nevetsé­ges. A kerek táblára — valami Nem látszik a rendszám — pedig a KRESZ-ben nem ez a szabály vlvasba tó. A gépjármű, a szállítmány a baranyahídvégi Közös Ut Ter­melőszövetkezeté. — Körzeti állatorvosi enge­dély állatszállításra? •— Nincsen. •— A pótkocsi levizsgáztatva? — Nincsen. — Menetiévé!? — Nincsen. A zetorvezető szabadkozik, hogy neki megparancsolták: azonnal szállítsa el az állato­kat Parancsot adtak, ha hozzá szükséges okmányokat nem. S most? ö a hibás, ő, mert a KRESZ-szel ellentétes paran­csokat senki sem adhat, s ha mégis megtörténne ilyen, meg kell tagadni végrehajtását. kocsis Zetorja áll meg mellet­tünk. Harminc mázsa takar­mányt szállít. Szállítási jegy* menetlevél, az utasok neve — minden rendben. Miért nem lehet így másutt is? Pécs közelében a Lauffer-csár da előtt még megállunk. Egy KR 36—58. számú motorkerék­pár árválkodik a csárda előtti Vezetője pedig — szokás sze­rint, sajnos — fröccsözik a söntést támasztva. Gergely An talnak mondja magát, de se vezető igazolványa, se sze­mélyi igazolványa, se forgal­mi engedélye, szóval semmi irat nincs nála. — Itt dolgozom Remény­pusztán. Műszaki átadás van* A CSOPORTVEZETŐ s— Ki a tsz elnöke? «— Kapósa Jenő, — válfeszol a zetorvezető. De alighogy a rendőrök meg magyarázzák a szabálytalansá­got, már ott dohog a másik pótkocsit vontató Zetor is. Az eset hasonló az előbbihez. Se állatorvosi engedély állatszál­lításra, se menetlevél. A rend­szám: YA 32—92. A gépjármű és a szállítmány pedig szintén a Közös Ut Termelőszövetke­zeté. Helyes volna, ha a tsz vezetősége egy kicsit jobban oda viszem ezeket a szódás­üvegeket ... Gondoltam, mo­torra ülök, gyorsabban érek. Már nem először gyűlt meg a baja a KRESZ megszegésé­ért S még mindig nem tanult belőle Síkos, ködös az út, egy fröccs, két fröccs, s máris csú­szik a motor és... szirénázví robog a mentőautó. Érdemes? Szöveg: Garay Fer-uu Kép: Erb Jéna»

Next

/
Thumbnails
Contents