Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

WSL DECEMBER 10, NAPLÓ 5 A jól végzett munka jutalma Átnyújtották a KISZ KB zászlaját a Leőwey Gimnázium KISZ-szervezelének Tegnap délután a bólyi ku- korica-címerező és a babarci gyümölcsszedő nyári önkéntes ifjúsági építőtáborokban részt vett lányok gyűltek egybe a Leőwey Klára Gimnázium dísz termében. A KISZ Központi Bizottsága hívta • őket össze, hogy- értékeljék a nyári tábo­rokban védett munkájukat. ' - Míg kiAfá sétatéren a de­cemberi hidegben fázósan húz­ták össze magukon a kabátot a járókelők — ide a díszterem­be újra visszaszokott a nyár. A várakozás perceiben feleleve­nedtek a nyári táborozás szám­talan kedves emlékei. Egymás szavába vágva kezdődtek az „Emlékszel?” szóval a véget nem érő történetek. A vidám hangulatból, miként a forrás­ból a víz. fakadt a dal a száz­ötven leány ajkán. A DÍVSZ induló, a Fel vörösök proletá­rok, a Munka hadának a lépé­sé dobog, mind a nyári építő­táborok hangulatát idézték. Pákolitz Gabriella a nyári tá­borokban szorgosan dolgozó, overálos, pöttyöskendős. serény kezű lányokról olvasott fel egy verset. A Leőwey Klára Gimnázium tanulói jó munkát végeztek a nyári építőtáborokban. Erről szólt az elismerés hangján a KISZ Központi Bizottsága ne­vében Kiss Dezső elvtárs me­gyei KISZ-titkár. Elmondotta, hogy megyénk valamennyi kö­zépiskolája közül a leőweyis- ták szolgáltak rá a legjobban a dicséretre, az elismerésre. Tetteikben bebizonyították, hogy készek a KISZ I. kong­resszusának határozatait vég­rehajtani, nemcsak a tanulás­ban. hanem az országépítő munkában is. A KISZ a jövő­ben is számít rájuk. Minél többükkel szeretnének találkoz ni 1962 nyarán a megye ifjú­sági építőtáboraiban. Van ok a bizakodásra a vidám és lelkes munkára, hiszen számúikra is nagyszerű távlatokat nyitott meg az SZKP XXII kongresz- szusán elfogadott, a kommu­nizmus építésének programja, második ötéves tervünk célki­tűzései: A jó munka jutalma nem maradt el. A KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászló­val és egy televíziós készülék­kel jutalmazta meg az iskola KISZ-szervezetét. A jutalom átadása után egymást követve mondották el az iskola tanulóiból alakult brigádok vezetői, hogyan ver­sengtek egymással a legjobb brigád címért. Ebben a ver­senyben született meg az isko­la tanulóinak közös kiváló eredménye. Az ünnepi gyűlés résztvevői lassan távoztak el. Nehezen tudták befejezni a nyári em­lékeket felidéző beszélgetést, melyben mind többször hang­zott el a fogadkozás: jövőre is ott leszünk a táborokban. Az egyik lány mosolyogva mondta Kiss elvtársnak: — Mondják meg az elvtár­sak a KISZ Központi Bizott­ságánál, hogy jövőre ne tele­vízió legyen az első díj, mert ez most már van nekünk és biztos, hogy legközelebb is mi nyerjük el a jutáimat! Mitzki 1 A Minisztertanács határozata egyes fogyasztási cikkek árának leszállítására A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács a belke­reskedelmi miniszter és az Országos Árhivatal elnöke elő­terjesztése alapján határoza­tot hozott több fogyasztási cikk árának leszállítására és egyes fogyasztási cikkek árá­nak felemelésére. Az árváltozások december 10-én, vasárnap lépnek életbe. A kormány határozata értel­mében mától olcsóbb a kávé, a tea, a kakaó, a csokoládé és cu­korka, a narancs, citrom és más déligyümölcs, bors és más fűszerféle, a vendég­látóiparban kiszolgálásra ke­rülő étel, továbbá a legtöbb cukrászsütemény, valamint néhány iparcikk, viszont drágább lett a sör és a ciga­retta. Az áremelés, illetve az árle­szállítás kihatása kölcsönösen kiegyenlíti egymást. A kormány az árváltoztatás elrendelésénél alapvetően ab­ból indult ki, hogy az árak alakításával is kedvező irány­ba befolyásolja a lakosság fo­gyasztását. A mától kezdve olcsóbban vásárolható cikkek jelentős részénél a várhatóan megnövekvő fogyasztás kívá­natos az egészségesebb táplál­kozás szempontjából. A sör és a cigaretta árának emelése fedezi az egészsége­sebb táplálkozás céljából na­gyobb mennyiségben eladásra kerülő élelniicikkek árának leszállítását. Az áremelés a dohányipari termékeknél átlagosan 17 szá­zalékos. A „Terv” cigaretta ára 16 fillér, a „Kossuth” ci­garettáé 14 fillér, a „Munkás” cigarettáé 12 fillér lett. A szi­varok ára darabonként átlag 30 fillérrel emelkedett. A pikoló világos sör ára 20 fillérrel, a pohár söré 30 fil­lérrel, a korsó söré pedig 50 fillérrel lett magasabb. Vala­melyest nagyobb mértékű a palackozott sörök árának emelkedése. A déligyümölcsök közül a citrom ára 21 forint helyett 19, az I. osztályú narancs 36 forint helyett 25, a banán 40 forint helyett 25 forint lett. 31 százalékkal csökkent a füge, 37 százalékkal a da­tolya, 20—22 százalékkal a mazsola ára. Jelentősen olcsóbb lett a kakaó és a csokoládéáru. A 130 forintos kakaópor ára ez­után 100 forint, a 18 forintos csokoládéé pedig 11 forint. Egyidejűleg csökkent a külön­böző táblás nougátáruk, vala­mint a kimért és előrecsoma­golt cukorkák ára. A 400 forintos pörköltkávé ára 200 forint, a 360 forin­tosé 160 forint, a 320 forin­tosé pedig 130 forint lett. A vendéglátóiparban (esz­presszókban) kiszolgált dupla fekete új ára 3 forint, a szimpla adagé pedig 1.50 fo­rint. A bors ára 500 forintról 300 forintra, a tea ára pedig 300 forintról 200 forintra csökkent. 22—33 százalékkal lett olcsóbb a szegfűszeg, a szegfűbors és a fahéj. Az osztályon felüli éttermek kivételével a vendéglátó­iparban kiszolgálásra kerülő ételek ára átlagosan 10 szá­zalékkal lett alacsonyabb. A cukrászsütemények ára átlagosan 5 százalékkal csök­kent. Az árleszállítás kiterjed né­hány iparcikkre — közöttük importált fényképezőgépekre — is. JELENTKEZÉS egyetemi, főiskolai, akadémiai felvételi vizsgákra előkészítő ta nfolyamokra A munkás és dolgozó paraszt származású fiatalok, valamint az érettségi után egy vagy' több évet termelő munkában tölltött fiatalok, egyetemi, főiskolád ta­nulmányainak elősegítése érdé kében, továbbá az esti és leve­lező tagozatra pályázók felké­szülésének segítése céljából Pécs mj. város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya a me­gyei KISZ-bizottsággal egyet­értésben a Művelődésügyi Mi­nisztérium vonatkozó rendéle­te értelmében az egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgákra elő­készítő tanfolyamokat szervez. Tanfolyamaink az alábbi egyetemek, főiskolák felvételi vizsgáira készítenék elő: Valamennyi műszaki egye­tem, mezőgazdasági gépészmér nöki kar, vegyészmérnöki kar, TTK vegyész szak, TTK fizi­kus szak, TTK biólógia, föld­rajz szak, bölcsészkar, magyar, történelem szak, valamennyi agrárintézmény, gyógypedagó­giai főiskola, erdőmémöki fő­iskola, építészmérnöki kar, TTK matematika, ábrázoló geo metria szak, TTK kémia, fizi­ka szak, bölcsészkar magyar, orosz szak, Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem. Az előkészítő tanfolyamok a nappali ,esti és levelező tago­zatok felvételi vizsgádnak tan­anyagát adják. A tanfolyamra jelentkezhet­nek: a) azok, akik 1961-ben vagy régebben érettségizitek, 30. élet évüket nem lépték túl és iga­zolják, hogy tanfolyami felvé­telükkel a munkaadó szerv ve­zetője — munkaviszonyban nem állók esetében az érett­ségiztető középiskola igazga­tója — egyetért; b) munkaadójuk javaslata alapján azok a 22, életévüket elért, de 40. életévüket túl nem lépett dolgozók, akik egyetemi levelező-, esti oktatásban va­ló részvételre jogosultak; c) a párt- vagy állami ösz­töndíjra javasolt 30 évnél idő­sebb személyek, — az előkép­zettségre vonatkozó feltételek­től függetlenül. A tanfolyam hallgatói a vá­lasztott egyetem felvételi tár­gyaiból kéttárgyas tanfolyam esetén 234, egy tárgyas tanfo- gyam esetén 120 órát hallgat­nak. Az egy tárgyas tanfolyam részvételi díja 230.— forint, a kéttárgyasé vagy többtárgyasé 450.— forint, amelyet a tanfo­lyam kezdetén egy összegben kell befizetni. Jelentkezni lehet Pécs mj, város Tanácsa V. B. művelő­désügyi osztályán. A jelentke­zési határidő 1961. december 16. Későbbi jelentkezéseket nem veszünk figyelembe, 1WECY*AEP«D 1. .. Méltatlanul elfelejtették őket. A második világháborúról minden valamirevaló író, új­ságíró vagy szemtanú megírta már a maga hősi, megrázó és figyelmeztető személyes élmé­nyét. Ismerjük a volgográdi hősök és a varsói felkelők, az oradouri és a lidicei mártí­rok. a náci börtönök és kon­centrációs táborok történetét, — de méltatlanul megfeled­keztünk a névtelen hősökről. Pedig — a névteleh hősök millióinak áldozatával, szen­vedéseivel és bátor helytállá­sával együtt igaz és értékes az antifasiszta ellenállás történe­te. Véménd és a környékbeli falvak — nem a világ köze­pe, talán még a helyi útika­lauzokban sem szerepelnek. A második világháború histó­riája nem jegyez fel itt ke­mény és véres csatákat, a környéknek nincsen háborús „hímévé”, és elfelejtették fel­jegyezni a véméndi és a kör­nyékbeli — német nemzeti­ségű — antifasiszták nevét. Elfelejtették a Szalonna Já­nosokat, a Tordai Mártono­kat, a Wágner Györgyöket, a Monoszlai Endréket, a Stefán Józsefeket, a Martos Jánoso­kat, a Hoff Pétereket, a Kér-» ner Pálokat — és nagyon sok német antifasiszta nevét, akik éveken át, a legnehezebb időkben és a legnehezebb kö­rülmények között harcoltak a fasizmus éllen. Tizennyolc—húsz éve tör­tént. Az SS-verések, a német ka-. tonai behívók összetépése, a volksbundisták elleni szerve­zett bojkott, a „Szegény em­berhez” címzett véméndi kocsma ellenálló csoportja, a Gestapo hajtóvadászata a német antifasiszták ellen, a híres véméndi „német sorozás” emléke ma már' csaknem fe­ledésbe merült. A német nem­zetiségű antifasiszták érde­meit a háború befejezése után e’mosta a „német az német” jelszó, majd a későbbi igaz­ságosztás idején pedig a fele- dékenység mellé az indoko­latlan ellenszenv is párosult. Ma már csak egy-egv meghitt, bizalmas, órákig tartó beszél­getés után lehet a bátor, hő­si történeteknek egy-egy nyo­mára akadni. A hősök javarésze ma is él. — Ha meg meri tenni.: -. ■— mondják csendes, emlékező sóhajjal, írja meg, hogy a német embernek akkor na­gyon nehéz volt német köz­ségben magyarnak lenni.. * Ma már rossz hangzása van annak, ha az ember elmond­ja: nagy szó volt akkortájt német ember létünkre egy- egy volksbundistának a sze­mébe vágni: — én magyar vagyok! .. .Pedig az is ellen­állást jelentett akkor. Na­gyon sokat szenvedtünk a hit­leristáktól, mert gyűlöltük a fasizmust, és harcoltunk el­lene. .; Kár, hagy olyan gyor­san elfelejtették. Vagy talán senkinek se jutott eszébe... Nagyszerű történetek eleve­nednek meg. Beillenek az ellenállási mozgalom törté­netének lapjai közé.:. * A magyarországi német nemzetiség megszervezésének egyik jelentős, kezdeti ese­ménye volt 1926-ban az a gyűlés, amelyet Huber kano­nok Sopronban hirdetett. A kanonok úr meghívta a nagy- környék minden német nevű értelmiségét, — de főleg pe­dagógusokat és orvosokat. Bár az összejövetel alig ho­zott számottevő eredményt — Huber kanonok után akadták propagandisták, akik ezt a gondolatot megnyergelték, és néhány év múlva az egész Du­nántúlon erőteljesen megkez­dődött a „nagynémet” propa­ganda. Véménden is és a környéken is — a harmincas évek derekán már egymást érték a fajvédő propaganda ügynökei. Gyűlés gyűlést ért. Hol Kuzbach jött, hol Pfaul Farkas, hol pedig Basch Fe­renc. — Ne hagyjátok magatokat elnyomni! — szónokoltak a véméndi nagykocsmában Basch Ferencék. — Felvir­radt a nagy német birodalom napja! Hitler megvilágította a németek előtt ez utat, és ez az út a világtörténe­lem legszebb útja lesz a németek számára... Ti is fe­lelősek vagytok! A temetőben a ti őseitek, a német ősök fekszenek, de hogyan tudnak nyugodni, ha ti tétlenül áll­tok? Az emberek egy része fél­rehúzódott a hangosan he­lyeslőktől és szótlanul, gyana­kodva hallgatták a szónokot. Tekintetük hiába kereste a falu német nemzetiségű értel­miségeit — az orvost, a taní­tókat —, Tordai Mártonét:, Monoszlai Endréék hiányoz­tak. — A mi köszöntésünk Heil Hitler! — rázta az öklét a szónok. — De jól tudjuk, hogy ebben a faluban is van né­hány becstelen közülünk, aki nem is közülünk való, mert megtagadja az őshazáját. De tudjátok meg, hogy ezek csak papírmagyarok. . ! És eljön majd az idő, amikor leszámo­lunk velük.. ! Megkezdődött és egyre szé­lesebb méreteket öltött a volksbundisták szervezkedé­se. A negyvenes évek elejére a falu hetven százaléka be­lépett a Volksbundba. De harminc százalék nem. Burjánzott a harag és a gyűlölet. Gyűlölték egymást az ismerősök és a barátok, a rokonok és a testvérek. A volksbundista szülők kitagad­ták a nem-volksbundista gye­rekeket, ha betegek voltak, nem mentek el az édes. fiú betegágyához, ha meghalt a gyerek, nem mentek el a te­metésére. Az elvakult, fana­tikus fiatalok kegyetlenül szélnek eresztették az örege­ket, ha azok nem léptek be a fasiszta szervezetbe. Kegyetlen és sötét testvér­harc kezdődött. A háború első napjaiban már kifestették a volksbun­dista házakra a „győzelmet” szimbolizáló ..V” betűt, ahol pedig antifasiszták laktak, ott éjszakánként „titokzatos ke­zek” a házak falára horogke­reszteket kapartak. Az utcákon mindennapos lett a verekedés. A volksbun- disták mindenkinek hangos „heil Hitlert” köszöntek, de az antifasiszta németek nem fogadták, nemhogy viszonoz­ták volna. Az ijyen utcai ta­lálkozások vége rendszerint verekedés lett, s rendszerint a volksbundisták húzták a rövidebbet. Schapp Ferenc „Ortsgruppenführer” — a he­lyi Volksbund vezetője — valóságos rémuralmat terem­tett Véménden. Szakadatla­nul szította a testvérharcot, mélyítette az emberek között a gyűlöletet. A nem-volksbun­dista fiatalokat kizáratta a fonóból, a táncból, és szünte­lenül fenyegetőzött. — Még leszámolunk vele­tek! Ti hazaárulók, papírma- g\ árok vagytok.. ! A fali német értelmisége tulajdonképpen már évekkel korábban megkezdte a volks­bundista gondolat, a' hitleri fasizmus elleni tüntetést, hi­szen nem véletlen, hogy a leg­többjük szinte egyszerre ma­gyarosította a nevét, hogy a tanítók, az orvos, a postames­ter távolmaradtak a Volks- búndtól, és egyre inkább nyíl­tan is a fasiszták ellen fordul­tak. Hiába hirdették meg a né­met tanítók számára az ingye­nes propaganda utazást a fa­siszta Németországba: csupán egy vállalkozott közülük az útra. Az egyszerű emberek — Szalonnáék, Stefánék, Wág- nerék —, akik gyakran csak belül, ösztönösen érezték, hogy a volksbundisták és a hitleri fasizmus ellen harcol­ni kell. — Tordai Mártomék­tól, az értelmiségtől tanulták a bátorságot, a példát. Korábban évtizedeken át' a népszámlálási statisztika szerint Véménden általában két-háromszáz ember vallotta magát magyarnak a német nemzetiségiek közül. Az 1941- es népszámláláskor ez a szám hatszázra ugrott. És ezt a számot még csak véletlenül sem szabad összetéveszteni az álmagyarkodó, hazug na­cionalizmussal, mert az adott, konkrét helyzetben — ezzel kezdődött a véméndi antifa­siszták ellenállása. A népszámlálás után, az egyik volksbundista nagy­gyűlés másnapján két német ember állítja meg az utcán az iskola egyik népszerű tanító* ját. — Tanító űr? — Tessék? — Mondja meg nekünk^ hogy a volksbundisták meg a hitleristák, az ugye egy cég? — Igen. — Mi is úgy gondoltuk ta­nító úr — bólogat a két em* bér. Sokáig csak zavartan ácsa» rognak, rugdossák a villany» karó tövét, majd a fiatalab­bik, keménykötésű. barna fiatalember — a későbbi tör­ténetek egyik szereplője —, felnéz a tanítóra. — És mi csak úgy hallga­tunk? Csak eltűrjük, hogy ezek a bundusok úton-útfé- len belénkrúgjamak? Hogy szidalmazzanak? Hogy a sá­ros lábukat belénk töröljék’ A tanító jól fhegnézi ma­gának a két embert, a fiata­labbat is, meg az idősebbet is. Sokáig vár a válasszal. — Idefigyeljenek! Jöjjenek el vasárnap délután a Schmidthez. A „Szegény en>- berhez”-féle kocsmába... (folytatása köveikezfSf i í Kiss Dezső átnyújtja a KISZ K. B. zászlaját

Next

/
Thumbnails
Contents