Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

to IHAPM» 1981 DECEMBER SL ' Sikereink ió részéi e szurko d na’: töszönhelü i Kát lay Ltpói edző es thicker terenc szakosztályvezető nyilatkozata Az óeszte<nd6 utolsóelőtti nap­ján a Pécsi Dózsa labdarúgó szak­osztályának vezetői összeültek, hogy még egy átfog 5 pillantást vessenek az elmúlt félévi munká­ra. Nehéz és küzdelmes idő volt, de megérte a fáradságot. Mielőtt a tavaszi idényre való felkészülés elkezdődne, az elmúlt félévre így pillant vissza A Magyar Sportújságírók Or­szágos Szervezete minden év­ben azzal a kérdéssel fordul a magyar sportújságírókhoz, ki volt az elmúlt esztendő leg­eredményesebb magyar sporto­lója. A beérkezett szavazatok alapján alakul ki a sorrend. Sok őcyan eredmény születhet, mely szinte elbújik a többi eredmény mögött, mégis érték­ben túltesz azokon. Ilyen volt az ó esztendő folyamán Kontsek Jolán diszkoszvető eredménye, mely hazai vi­szonylatban nem volt ugyan feltűnő és a világranglistán mégis a negyedik helyezést je- tentette. Vízilabda válogatott csapatunk az 1961-es esztendő folyamán ismét felnőtt régi, nagy híréhez és sorra aratta szebbnél szebb sikereit, öttusa- válogatottunk is bebizonyította, hogy a világ legjobbjainak élén. a helye. Egy igen kellemes meglepetés a folyton fejlődő súlyemelő sportunkban Veres Győző világcsúcsa. A sportújságírók szokásos év­végi szavazatai alapján az aláb­bi sorrend alakult ki: 1. Férfi egyéniben Gurics György birkózó világbajno­kunk. 2. Veres Győző világ­csúcstartó súlyemelőnk. 3. Par­ti János kenu Európa-bajnok. 4-es számmal jelöltük a női, egyéni győztes Papp Jenöné evezős Európa-bajnokn&t. 5-ös számmal szerepet a 2.-3. he­lyen végzett Kontsek Jolán, a diszkoszvető világranglista 4. helyezettje, holtversenyben végzett Kontsek Jolánnal a 2.— 3. helyen a &-os számmal je­lölt Veres Istvánná céliövő Európa-bajnok. Csapatverseny­ben a 7-es számmal jelölt ví­zilabda-válogatottunk végzett az első helyen. A 8-as számmal jelzett öttusa-válogatottunk a 2. helyezést kapta és a képre msr nem fért et a 3. helyen vég­zett kajak négyes válogatot­tunk. i KÁLLAY LIPOT edző A Tatabánya edlem első mérkő­zés eredménye szerintem irreális volt. Azt hittem, hogy a vereség lelkileg összetöri a fiúkat, de a salgótarj ami szintén vesztes mér­kőzésen láttam már biztató jeleket is. Igaz, hogy gólhelyzeteiket nem használták ki a fiúk, de látszott rajtuk, hogy nincsenek letörve. A Győr ellen több góllal is győzhet­tünk volna, a fontos azonban, hogy megvolt az első két pont. Az Újpest ellen nem volt semmi esélyünk a fővárosban, s így há­rom mérkőzés után, két ponttal a tarsolyunkban a sereghajtók között szerepeltünk. Vezető, játé­kos és szurkoló, egyaránt •rsztá- ban volt azzal, hogy ha a Bp. Va­sas ellen is vesztünk, akkor na­gyon nehéz helyzetbe kerülünk. Csapatunknak az volt a főerénye, hogy a legkritikusabb pillanatok­ban tudott a legjobban összponto­sítani. Ezen a mérkőzésen lelkileg és fizikailag is szinte emberfelettit produkáltak a fiúk. A Vasas-mér­kőzés után lehiggadtak a kedélyek s ha eddig küzdött a csapat, az MTK ellen már játszott is. Sajnos egy csomó gólhelyzetet kihaszná­latlanul hagytak ismét csatáraink s így az idény legnagyobb megle­petése helyett, vereséggel kellett hazatérnünk, ózdon taktikai dia­dalt arattunk. Nem vették észre, hogy Rádd a hátra vont közép csa­tár szerepében siznte egyedül in-: dít el minden támadást. Ettől függetlenül, szép játékkal rukkoltak ki a mieink. A Szeged és Uoroc, elleni mérkőzésén a papírforma érvényesült, bár a Szeged eilen ismét jó pár helyzetet hagytunk kihasználatlanul. A legjobb csapatával kiálló Fe­rencváros ellen teljesen esélyte­lenül vettük fei a küzdelmet az Üllői úton. A 35 ezer néző előtt azonban nemcsak küzdöttünk, ha­nem kimondottan szépen és jól is játszottunk, s a végén nagyon örülhettek a szerencsével határos módon szerzett egyik pontnak. A Komló elleni mérkőzés volt az egyedüli komoly ,,kisiklás’', mert ezt a mérkőzést nem lett volna szabad elveszteni még akkor sem, ha előre kimondottuk, hogy nem csinálunk presztízskérdést a mér­kőzésből. Az előrehozott mérkő­zéseken a Bp. Vasas elleni találko­zón a hét fiatal, rutintalan hátvéd Kiss és különösen Fenyvesi nem tudott helyt ál-lani. Ennek ellené­re ha még 10—15 percig tart a já­ték, a mérkőzést talán rreg is nyerjük, mert a Vasas 80 perc alatt teljesen elkészült az erejé­vel. A Vasas elleni játék azt mu­tatta, hogy csapatunknak a két hazai mérkőzésen győznie kell. Ismét égető szükség volt a pontok­ra, hogy a középcsoporttól le ne szakadjunk és csapatunk újból nagyszerű dolgot produkált. Szo­rongó érzéssel állt ki ellenünk az MTK, kísértette őket az első ta­lálkozó emléke. Sejtésük nem csalt, mert elszenvedték tőlünk első vereségüket. Úgy az MTK, mint az ózd elleni találkozó min­den vonatkozásban kielégített. Külön kell szólnom a közönség­ről. A csapatba került sok fiatal játékosnak úgy kellett a biztatás, mint a tavaszi vetésnek az eső. Sikereink jó részét a lelkes szur­kolótábornak köszönhetjük. Ilyen 3 EMUGKEÍEETES ÓMA Az év egyik legnehezebb fel­adata elé állítottam a minap há­rom fiatal pécsi sportolót: válasz­szák ki az elmúlt 12 hónap, tehát az 1961-es év legszebb, legfelejthe­tetlenebb sportélményét! Nehezen tudják a kérést teljesí­teni, az emlékekből a kiragadni. «— Nagy felüdülés, hogy végre, valaki ved. ismét a sportról beszél­getünk — fogadott Bonyár Lajos, a Pécsi Dózsa úszója, amikor ott­honában felkerestem. — Jól jött ez a kis kikapcsolódás, hiszen na­pok óta csak a könyveim közön élek. A félévi vizsgámra készülök, jelenleg anatómiából. Nagy ese­mény ez számomra, mert most vagyok elsőéves a Pécsi Orvos- tudományi Egyetemen. — Legszívesebben egy szeptem­ber délutáni sportuszodái élmény­re emlékszem — meséli —, a ma­gyar bajnokság harmadik verseny­napjára. Többhetes betegeskedés után rajtoltam az év legnagyobb versenyén. Nem vártam tehát ki­emelkedő eredményeket, azonban a magyar bajnoki számok közé elsőízben idén beiktatott verseny­számban, a 400 méteres vegyes­úszásban mégis megszereztem pá­lyafutásom során elsőízben az ezüstérmet. Az emelvény harmadik fokán már többször álltam ma­gyar bajnokságon, de ez a máso­dik, most rekord. — Óriási küzdelmet vívtunk Mül- lerrel az egész táv során. Egymás melletti pályán úsztunk, folyton egymásra ügyelve, miközben az egész uszoda közönsége tombol­va kísérte harcunkat. Amikor utolsó számként a gyorsúszás kö­vetkezett, úgy éreztem már győz­tem. De ekkor iött a .nevető har­— A nyár folyamán a magyar női kézilabda válogatott elsőízben szerepeli Pécsett, és természetesen ugyancsak elsőízben ellenünk. A hó romharmados mérkőzés eredmé­nye MdB volt. Mondhatnám azt is, hogy javunkra, mert nem várt értékes meglepetést hozott a talál­kozó. Elsősorban saját részemre, mert a harmadik harmadban hat gólt dobtam egymás után. — A második esemény az őszi szezonban történi. Hétről hétre több szurkolónk volt, s egyre fel­jebb nyomultunk a tabellán, és nagyon hosszú ideig veretlenek vol tunk idehaza. Tudtuk, hogy egy újonc csapat minden találkozó előtt joggal gondolhat arra. hogy mindez egyszer megszakad. — A sokszoros magyar bajnok­csapat, a Budapesti Spartacus ér­kezett a sorsolás szerint Pécsúj- hegyre több válogatottal s egész évi veretlenséggel. Rettenetesen féltünk a közönség csalódottságá­tól. Most az egyszer gyenge gyógy szer volt Zákányi edzőnk nyug­tató szava, aki akkor is higgad- sággal és reálisan elgondolva adta utasításait, nem titkolva, hogy bí­zik győzelmünkben. A túlfűtött izgalomtól fáradtan mentünk ki a pályára mint ahogy negyven perc elmúltával örömittas san visszatértünk. A bajnokcsapat bizony itthagyta a két pontot. Job ban mondva elvettük tőle. Győz­tünk l0:6-ra, s ehhez én hat góllal járultam hozzá! Somogyvári Valéria — En kivételesen könnyen rá tu­dok mutatni az idei legszebb él­ményemre — tűnődik el Lukács János né — hiszen négy évi munka és tervezgetés után az egyik leg­nagyobb vágyam teljesült, magam­ra ölthettem a címeres mezt! — Soha nem felejtem el. hogy j ezt az első válogatott szereplése­met mennyi izgalom előzte meg. A két első válogató versenyen bizto­sítottam magamnak a második leg­jobb helyet, tehát joggal remény­kedtem. A harmadik, és egyben utolsó erőpróbán — szinte megré­mülve attól a ténytől, hogy esetleg sok éves álmom teljesülhet — na­gyon csúnya eredményt értem el. Lehangoltan utaztam haza a fővá­rosból és lemondtam mindenről. — Aztán egy héttel az angol— magyar atlétikai viadal előtt, jött a már váratlan értesítés: két nap múlva utazhatok Londonba, s mint gerelyhajító képviselhetem hazá­mat a kétnapos nagy versenyen. — Akkor augusztusban indultam életem második külföldi útjára. Az utazás a legelső repülőút, az öt­napos angliai élmény, London szép sége és értékei kárpótoltak min­den előző izgalomért, és sokévi munkáért. Magáról a versenyről sajnos nem sokat tudok mesélni, olyan idegállapotbari voltam. Min­den csak történt velem, én semmit sem csináltam — lagább is akkor úev éreztem. De egv másod nercre azért világosan emlékszem. Megü- letődött versenyzéssel végig az utolsó helyen álltam. S ekkor kö- vetko-ett a döntő dobás, az utolsó. Minden erőmet beleadtam, amit akkor az idegektől zaklatott álla­potban csak tudtam. Túldobtam a második angol lányt, s így har­madik lettem i madik”. öldöklő küzdelmünk kö­zepette az I-es pályán nagy nyuga­lommal Botkodi, a BVSC úszója érintette meg a falat előttünk első ként. így nekem csak a második hely jutott. Azért persze elégedett vagyok, bár az elődöntők során magasan a legjobb időt úsztam eb­ben a számban. Hazahoztam a bajnokságról még két negyedik, egy hatodik és egy nyolcadik helyezést is. — Kettőt nem lehet választani? — mosolyodik el kérdésemre Szmolkáné a Pécsi Bányász kézi­labda csapatának kapitánya és egyben „gólzsákja” — mert az év sok eseménye közül két különösen érdekes és felejthetetlen akadj A Szovjet Lalulaiúüó Szövetig határozata A Szovjet Labdarúgó Szövetség legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy a szovjet labdarúgó-váloga­tottnak a világbajnokságra előké­szítése érdekében a válogatott játékosokat június végéig felmenti a bajnoki mérkőzések alól. I közönsége egyetlen vidéki csapat- ■ nak sincsen. Ezúttal mondok kö szemetet a támogatásért és Kérem, ho*iv alljanak mellőzik az új esz­tendőben is oiyan lelkesen, mini a múltban. A nagy tábor minden egyes tagjának boldog új esztendőt, csapatunknak pedig sikerekben és pontokban gazdag tavaszi idényi kívánok. HUCKER FERENC szakosztályvezető A szakosztályvezetés első és fő­célja az volt, hogy a Pécsi Dózsa országos viszonylatban is elítélt szellemét gyökeresen megváltoz­tassa. Mi nemcsak olyan labdarú­gókai akartunk nevelni, akik csak a pályán állják meg helyüket, hanem olyanokat, akik a minden­napi életben is helytállnak és a jövőjükre is gondot fordítanak, ügy véljük, hogy ezt a célt a szakosztálynak sikerült megvaló­sítani. A játékosaink közül igen sokan nemcsak a labdarúgó-pá­lyán elért jó játékukkal, hanem munkájukkal és megfelelő tanul­mányi eredményeikkel is megbe­csülést szereztek maguknak. Eb­ben a munkában voltak nehézsé­geink, sokszor igen komoly aka­dályokat kellett leküzdenünk, de az edző segítségével mégis tud­tunk eredményeiket eléírni. Néha kénytelenek voltunk adminisztra­tív eszközökhöz nyúlni, ami a szakvezetésnek nem volt célja. Mégis úgy véljük, hogy a szak­osztály előnyére vált, hogy eltávo­zott sorainkból Jock György és Bencsics József, akik nem szocia­lista sportemberhez méltóan visel­kedtek. Bencsics nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket mint labdarúgó és igen károsan befo­lyásolta a fiatalok további fejlő­dését. Az ő távozása semmivel sem gyengítette a Pécsi Dózsát. A fiatalítás határozottan előnyé­re vált a Pécsi Dózsának, ezek a játékosok most már valóban tanul­ni tudnak az idősebbektől, közöt­tük Kocsistól, Bankától, Seréditől és Csupáktól. Ezek nemcsak mint játékosok, hanem mint köztiszte­letben álló egyének is példaképei lehetnek a fiatalabbaknak. Ma már a fiatalok is szívesen jön­nek a Pécsi Dózsához. Ezt bizo­nyítja, hogy két évvel ezelőtt hét Ifjúsági játékossal rendelkeztünk, jelenleg pedig két ifjúsági és két úttörő csapatunk vesz részt a baj­nokságokban. Ez biztató a jövőre nézve. Az ifjúság érvényesülésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az 1961-es őszi fordulóban Feny­ves51 Némethet és Szántait az if­júsági csapat számára igazoltuk, de játékuk alapján állandó tagjai voltak a tartalékcsapatnak, sőt, Fenyvesi az első csapatban is sze­repelt. Célunk az, hogy további fiatalítással a tartalékcsapatot úgy formcUjuk ki, hogy mindig olyan megfelelő tudású játékossal ren­delkezhessünk, akit bármelyik pillanatban az első csapatba tu­dunk állítani. DUNÁNTÚLI napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Vasvári Ferenc Kiadja a Dunántúli Kapó Lapkiadóvállalat Felelős kiadó: Braun Károly Szerkesztőség es kiadóor'atal: Pécs, József Attija u. 10. Telefon: 15-32, 15-33. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály o. 10. ag. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11,— Ft. A falusi sportkörök is készülnek az új évre A következőkben nem az élet­erős, népes városi sportkörökről lesz szó, hanem a kicsikről, ame­lyek, ha szerényebb keretek kö­zött is, de biztosítani kívánják 1962-ben a fiatalok sportolási le­hetőségeit. Ezek a kis falusi sport­körök is bizakodással lépik át az új esztendő küszöbét és a múlt­tal szemben az a legjelentősebb változás életükben, hogy tervszerű munkájuk következtében már most tudják, hogy jövőre kikkel, mikor és mivel versenyeznek. Az elkészült költségvetések és versenynaptárak a legtöbb esetben a vezetők gondosságát és sport- szeretetét dicsérik. Itt van mind­járt; az egyik legkisebb sportkör: Gödrekeresztúr. Egy új hajtás a megyei sportélet terebélyesedő fá­ján, a termelőszövetkezet is ma­gáénak vallja. Szerény keretek között készülnek az 1962-es évre, hiszen a 8900 Ft-os költségelőirány­zatuk cseppnek tűnik a legerősebb sportkör, a Pécsi Dózsa 2,3 milliós előirányzata mellett. *— Mégis hét sportágban kíván­nak résztvenni a körzeti versenye­ken, ezért megérdemlik az állami támogatást, — vélekedik róluk dr. Csemus Kálmán, a megyei TST elnöke, Magyarszék sportvezetőit is di­cséret illeti a példás gonddal ösz- széállitott tervekért. Különböző sportágakban 23 versenyen vesz­nek majd részt. A 23 350 Ft-os be­vételi tervükhöz csak 8 ezerrel já­rul hozzá az állam, a többit tagdí­jakból és rendezvényekből maguk teremtik elő! Nyilván büszkék a mágocsiak is a-rra, hogy a Béke Tsz 15 ezerrel támogatja majd a sportkört, ahol rendezvényekből és tagdíjakból 16 600 Ft növeli majd a bevételeket. Száznál több aktív sportoló várja itt az újévet és háromszáz lelkes sportköri tag a fiatalok jó eredményeit! — A sportkörök legtöbbje az új évben előbbre kíván lépni, hiszen a bevételek tervezésénél egyre ha­tékonyabban támaszkodik a tag­ságra. Azt akarják, hogy a falu minél jobban érezze magáénak a sportot. Annál jobban ragaszkodik majd hozzá! A megyei TST elnöke számtalan példát hoz fel állítása alátámasz­tására. A beterjesztett előirányza­tokon azonban néhány apró módo­sítást is javasol. A bátyiak például kétezer forinttal kevesebb tagdí­jat terveztek, amely összeggel a TST a bevételek növelését szor­galmazza úgy, hogy ebből az atlé­tikai szakosztály erősödjék. Szen- tegáton is meg kell majd emelni 500 forinttal a tagdíjbevételeket, amelyekkel biztosítani lehet. a fiataloknak a körzeti és járási uszodák közti versenyeken való részvételét. Bikaion ugyancsak ja­vasolják a tagdíj és rendezvény­bevételek kismérvű emelésével az úszószakosztály létrehívását. Mind­két faluban van uszoda! Nagy harsány ban a jelek szerint nagyon szeretik a labdarúgást. Ez persze örvendetes dolog lenne, ha a falusi vezetők nem feledkeztek volna meg azokról a fiatalokról sem. akik asztaliteniszezni, atléti- zálni, sakkozni vagy röplubcláznl szeretnének. A megyei TST azt ja­vasolta a Szakszervezeteik Megyei Tanácsának, hogy hagyja meg a harsányiak részére a támogatást, de csak egy feltétellel: a labda­rúgáson kívül más szakosztályokat szervezzenek és működtessenek! Ha nem — legyen az állam tá­mogatása a beremendieké, ahol törődnek a fiatalok igényeivel! Baj volt a Hosszúhetényi Bá­nyász 1962-es terveivel. A 25 500 Ft-os költségvetésből csak 8 400 Ft szolgálja az élősportot, a többit „személyi kiadásokra” akarták kifizetni. A féíülvizsgálati javas­lat úgy szól, hogy a tervezett bé­rek csökkentésével felszabaduló állami támogatás összegét a nagy fejlődés előtt álló Hidas sportéle­tének fejlesztésére írják át. Nem lehetett egyetérteni a Szigetvári Helylipári Vasas javaslatával sem, amelynek vezetői a járási bajnok­ságban szereplő, labdarúgók és röplabdások „élelmezési költségei­re” hétezer forintot akartak kifi­zetni A felsőbb szervek természe­tesen nem engedélyezik majd ezt. Szerencsére nem az utóbbiak jellemzik a falu »pártvezetésének gondolkodásmódját. A többség így gondolkodik: — Ha egyelőre szerények is a lehetőségeink, mégis becsületesen és derekasan kívánunk helytállni az újesztendő sporivetélkedéseinl Abban mindannyian egyetér­tünk: ezek a sportvezetőik és mö­géjük csoportosult tagság mind eh elismerést megérdemelnék. 2'. 2. Sport- karikatúráit innen onnan Ötletes szurkoló (A Szovjetszkij Szport-ból.) Aggódó felesé' (A krakkói Terr*ó-ból.l Kép szöveg nélkül (A Keyes Spuriból.) 'Wmi Az év legjobb sportolói é* Eurói?-,,a’mvsáf»o,í »e zik * wrvar sport feddésé’ & „Végre magamra ölthettem a címeres mezt”. „Azért az ezüstérmet elhoztam” (A Sport im Bild-ből.) Az igazi szerelem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents