Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-30 / 306. szám

IMI. DECEMBER 30. NAPLÓ 3 Megjelent az 1960. évi népszámlálás Baranya megyei és pécsi kötete Pée$ és Baranya lakossága 399436 fő —Ezer férfira 1064 nő jut—lizen^gy év alatt 22 százalékkal nőtt a keresők száma — Kevesebb lett a családokban a gyermek A felnőtt lakosság 8 százaléka érettségizett tippen két esztendeje an- Bak, hogy alapos előkészüle­tek után óriási apparátussal megindult az 1960. évi nép­számlálás. Azóta a népszámlálás „főhadiszállásán“ hatalmas lendülettel folyt a részletes feldolgozás munká­ja, több mint ezer fő beállí­tásával és külön géppark al­kalmazásával. Az adatok fe­lülvizsgálása után minden személyről, családról és la­kásról külön lukkártya ké­szült, a sofcrn.’ilílió lukíkártyát gépeik rendeztek, csoportosítot­ták és összesítették. Az ily módon feldolgozott, végleges adatokat a Statisztikai Hivatal megyei kötetekben teszi köz­zé. Budapest és egy-két na­gyobb ipari megye után terv­szerűen hatodiknak jelenít meg Baranya megye és Pécs személyi és családi adatait tar­talmazó kötet a népszámlálást követő második év végén, mintegy karácsonyi—újévi ajándékként. A nagyalakú, 463 oldalas könyv Baranya megye és Pécs város adatait külön tárgyal­ja. Baranya megyéről sok ada­tot közöl járási csoportosítás­ban és községi részletezésben is, Pécs város adatait pedig kerületi beosztásban közli. A népesség számának alakulásán kívül töbib táblázat közli a fór- fiak-nök arányát, a népesség korcsoportok szerinti megosz­lását, családi állapotát Az is­kolai végzettségire vonatkozó adatok a népesség műveltségé­től tükrözik. A népszámlálási adatok kimerítő tájékoztatást adnak a foglalkozási viszo­nyokról is, a kereső és eltar­tott népességről, a dolgozók számáról az egyes szektorok­ban és népgazdasági ágak­ban. Érdekes és újszerű a csa­ládi viszonyok statisztika vizs­gálata: megtudhatjuk, hogy hány családban, családtöre­dékben él a népesség, mekko­rák a családok és milyen az összetételük, hány gyermek van az egyes családokban és a családtagok közül hányán keresnek. A felsoroltak csak ízelítőt kívánnak adni a Ba­ranya megyei kötet tartalmá­tól, mely az adatoknak sok­kal szélesebb körét és részle­tes kombinációját .adja. A további ismertetés helyett azonban beszéljenek maguk a számok! A végleges adatok szerint Baranva menve és Pécs jelenlévő népessége I960, január 1-én 399 436 fő volt, ebből Baranya megye 284 781 főt számolt, Pécs vá­ros népessége 114 655 főt. A megye és Pécs népessége az 1949. évi népszámlálás óta 39 ezer fővel, 11 százalékkal nö­vekedett, ez a növekedés meg­haladja az országos 8 száza­lékot kitevő népességszaporo­dást. A növekedésből 9 ezer a bevándorlás eredménye, a töb­bi a természetes szaporodásé. A nemek arányát vizsgálva, azt tapasztalhatjuk, hogy a megyében és Pécsett 12 ezer­rel több a nő, mint a férfi; ezer férfire 1064 nő ju,t, mégis a nők aránya nálunk valami­vel alacsonyabb, mint orszá­gos viszonylatban. A népesség korösszetétele hasonló az országoshoz: 25 százalék a gyermekkorú, 38 százalék a fiatal, 23 százalék az idősebb korú és 14 százalék az öregkorúak aránya. Az élet­kor emelkedésével a nőtöbblet is fokozatosan emelkedik. A 40 évesnél idősebb nők aránya 39 százalék, a férfiak 35 szá­zalékos aranyával szemben. 1949-hez képest a népesség bizonyos fokú elöregedése ta­pasztalható az életkor kitoló dása következtében. Ez főként a nőknél tapasztalható: a 60 évesnél idősebb pók száma 4500-zal, a férfiak száma 2 ezerrel nőtt. Érdekes képet kapunk a családi állapotot elemezve: a 15 évnél idősebb népesség 18 százaléka nőtlen, ifi. hajadon, 69 százaléka házas, 11 százalé­ka özvegy és 2 százalék az el­vált. A nőtlen férfiak aránya nagyobb, mint a hajadon nő­ké, viszont az özvegy férfiak aránya lényegesen alacso­nyabb, minit az özvegyasszo­nyoké. A gyermekek aránya az elő­ző népszámláláshoz mérten csökkent: száz házas nőnek át­lagosan 220 gyermeke szüle­tett, minden nyolcadik házas nő gyermekitélen. A házas nők 25 százalékának született csak 3—5, 6 százalékának 6 vagy több gyermeke. A népszámlálás adatai is ar­ról tanúskodnak, hogy a népesség iskolázottsága lényegesen emelkedett 1949 óta. A 15 évesnél idősebb né­pesség közel egyharmada el­végezte az általános iskola 8 osztályát A 18 évesnél idősebb népesség 8 százaléka érettsé­gizett, a 24 évesnél idősebbek közül pedig 2,3 százaléka szer­zett egyetemi, főiskolai okleve­let. Baranya megye népességé­nek iskolázottsági színvonala azonban a jelentős javulás el­lenére sem éri el az országos átlagot. Az ími-olvasni nem tudók aránya is csökkent ugyan (5,9-ről 4,6 százalékra), mégis magasabb még mindig, mint az országos átlag. A megye és Pécs lakossága közül 33 ezer fő nem magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Közülük 17 600 német, 9 000 délszláv, 1700 román és 4500 cigány anyanyelvű. A népesedési adatok vizsgá­lata során a legnagyobb vál­tozást a korábbi, 1949. évi nép­számláláshoz képest a foglalkozási viszonyok terén találjuk. Az 1960. évi népszámlálási adatok szerint a megye és Pécs népességéből 207 ezer fő (52 százalék) volt a kereső az 1949. évi 170 ezer fővel (47 százalék) szemben. A keresők száma az elmúlt ' 11 év alatt 22 százalékkal, az zalékra csökkent. Száz család­ra 1949-ben 132 gyermek ju­tott, 1960-ban már csak 118. Az 1960. évi népszámlálás adataiból csak párat kiragad­va, azt láthatjuk, hogy ezek a számok világosan és határozot­tan mutatják azt a nagymér­vű társadalmi és gazdasági változást, mely 1949 óta me­gyénk és Pécs életében bekö­vetkezett. Az adatokból is visszatükröződik az a mélyre­ható társadalmi átrétegeződés, mely a szocializmus építésével kezdődött és mely jelenleg is folyamatban van. A megye és Pécs helyzetének alaposabb is­merete természetesen megkí­vánja az adatoknak részlete­sebb tanulmányozását, amihez a népszámlálás Baranya me­gyei kötete hatalmas szám­anyagával jelentős segítséget nyújt. Dr. Erdélyi Ernő Százötven milliós forgalom a szentlőrinci földművesszövetkezetnél A takarédszöveikezei 818 szer ior n körönt adott Közös küldöttgyűlést tartott a szentlörinci földművesszövet­kezet és takarékszövetkezet. Ezzel megkezdődött a baranyai földművesszövetkezeti szervek vezetőségválasztó kü'.döttgyűlé seinek sorozata, mellyé, a SZÖVOSZ 1962. márciusban tartandó V. kongresszusára ké­szülnek. Balogh Eb-nő. az frnsz igaz­gatósági elnöke beszámolt az elmúlt négy év munkájáról. Elmondotta, hogy jelenleg 1878 tagjuk van és 200 ezer forint részjegyalapiuk. A részjegyek után és a vásárlási visszatérí­tés címén 216 ezer forintot fi­zettek ki a tagságnak. A kis­kereskedelemben a tárgyalt idő szakban 100 millió forintos for­galmat értek el. Területük la­kossága körében 1958-tól 1961- ig 3124 forintról 4508 forintra emelkedett az egv főre eső for­galom. A vásárlás iránya az utóbbi ;dőben a ruházati cik­kekről a vegyes iparcikk (tele­vízió mosógép, motorkerék­pár stb.) felé terelődött el. A vendéglátóipari forgalom ösz­szege 24 százalékkal növeke­dett a 4 év alatt. Uj TÜZÉP- telepet. üveg- és porcelán bol­tot. műszaki, ruházati és két önKiszolgáló élelmiszer üzletet, méteráru, divatáru cipő-kon­fekció. va.amint vas- és mű­szak szaküzletet hoztak létre. Ezenkívül egy vállfa-üzem is működik az fmsz keretében, összességében 150 millió fo­rintnyi áruforgalmat és mari termelést értek el a 4 év a.att. Madarász Jánosné a széni'5- rinci takarékszövetkezet igaz­gatósági elnöke számolt bs ez­után az 1961 évi műkői- öl. Ebben az évben 818 ezer fo- rintnv1 kölcsönnel segítenék a ’akosságot. Igen széleskörű ismert"'ist adott Nagy Sándor elvtárs a MÉSZÖV igazgatósági elnöke is az fmsz-ek tevékenységére'’ és jövőjéről. A küldöttgyűlésen megvá- laszto'ták az új vezetőséget, majd a hozzászólások betel eb­iével Fehérvári István a "sz elnöke zárta be a küldöttgyű­lést. Számvetés a bicsérdi tanácson 280 férőhelyes hizlaldát épiteil a tsz — A fa ál bekö ö'tek a pécsi vizhátósa ba TALÁN szokatlanul hangzik, de így van: a karácsonyi és újévi ünnepek között is akad elég dolga a bicsérdi tanács­nak. No, nem azért, mert az év folyamán sok mulasztása volt és most az utolsó napokban, az utolsó órákban ezt szeretné pótolni, hanem egyszerűen azért, mert így hozta az élet. A tanács elnöke a hajdani pécsi bányász. Fuchs Tivadar most már közel kilenc eszten­deje. Most is már korán, a hi­vatalos idő előtf betelepedett a szobájába. Tett néhány lapát­tal a duruzsoló kis vaskályhá­ra. hogy gyorsabban bemele­gedjék az iroda, aztán kinyi­totta az íróasztal fiókját. Gon­dosan összehajtott iratokat vett élő. Ab,*? az aktákba tekin­tettem. Mttam. hogy az Arany­mező Termelőszövetkezet bri­gádjelentésed között lapoz. — Mindennap foglalkozunk a termelőszövetkezet ügyei­vel — mondja. — Most zár­számadás közeledtével pedig még több figyelmet irányítunk a közös gazdaság munkájára. Most folytatják a leltárkészí­tést, a gabona számbavételét éppen ma végzik majd el. — Hát akkor biztosan tud­ja azt is, hogy milyen lesz az éwégi számvetésük? Kissé gondolkodik. majd megjegyzi: — Pontosan nem tudnám megmondani, mert még nem fejezték. be a készletek össze­írását, meg aztán van olyan terményük is. amit ma vagy holnap tesznek pénzzé. Azt tu­dom, hogy jó közepes ered­ményük lesz. A harfninc forin­tot azonban nem érik el egy­ségenként. — Pedig hát elég jól gaz­dálkodó tsz-nek ismerik a bi- csérdit! Elmosolyodik. — Nohát nem is arról van szó, hogy rosszul dolgoztak... Volt ugyan néhány gazda, aki még nem vette úgy ki a ré­szét a munkából, amint azt te­hetsége engedte volna ... De­ltát nem ez volt a fő akadály. Hanem — részint az aszály, amely elvitte a kukorica egy részét, másrészt pedig igen so­kat építettek. Ha figyelte az új majort, akikor láthatta, hogy ott egy hatalmas épület ma­gasodik ki a többi közül. Nos ez a 280 férőhelyes hizlalda. Nagytestű, medvemozgású ember, a hangja öblös. Szeret beszélni — ez már a foglalko­zásával is együttjár, hiszen pedagógus, és szeret énekelni is. Magyar nótákat énekeli fiatalabb korában műkedvelő előadásokon, s énekel most is, ha alkalom adódik rá. Egy érdekes oktatói újítást, mutat be. „Papírfilmnek” ne­vezi. Tulajdonképpen rajzos, szöveges leporelló, amelyet tanítás közben szemléltető eszközként alkalmaz. Belli­sen magyarázza az előnyeit, s papírokat rakosgat ki az asztalra. Közben foszlósnak indult, megbámult régi papír­lap hullik ki a táskájából. A szövege orosz, cirillbetűs írás. — Bocsánat. Ez micsoda? — Egy régi irat. Nem fon- fos. Újítását magyarázná to­vább, de elkérem a papírt, s mellétűzve látom a hiteles fordítását. így hangzik: „Elvtársak, nyomatékosan kérem önöket, hogy ez az em­ber rendkívül jó és kérem, részesítsék őt olyan megbe­csülésben, mint egy szovjet embert. Címem: 64 201. tábori postaszám. Sztrosin Iván Grigorjevics főhadnagy. 45. V. 3.” A tört magyarsággal fogal­mazott szövegben van valami fvtcikzatoti — Nem mondaná el nekem ennek a papírnak a történe­tét? — Szívesen — mondja, bár nehezen szánja rá magát., hogy az újítás magyarázatéi megszakítsa, s rövid tőmonda ­taiból egy történet bontako­zik ki. 1945. március 30-án történt.. Sárközi Gyula kiskeresztúri tanító az iskolaudvarból fi­gyelte a német vonalak felé tartó szovjet repülőgépek röptét. Egyszercsak gyors egy­másutánban két robbanás re­me gtette meg a levegőt. Egy visszafelé tartó, alacsonyan szálló szovjet csatagép a falu licitárában dobta le bomba- terhét, majd köhögő motorral gyorsan ereszkedett. Futómű­vét nem engedte ki, a pilóta hasrafektetté” sérült gépét. Szerencsésen sikerűit a kény­szerleszállás, a gépből saját lábán mászott ki a négytagú személyzet. Mindössze ki­sebb horzsolásokat, zűzódáso- kat szenvedtek. Elbúcsúztak hasznavehetetlenné vált gé­püktől és az iskola felé tar­tottak. Ivan Grigorjevics Sztrosin főhadnagy, a gép pilótája ha­ladt elöl. Sárközi Gyula elé­jük ment. Néhányszavos orosz tudásával próbált ’mon­dani valamit, de kiderült, hogy a főhadnagy kitűnően beszél németül, s így jól meg­értik egymást. A parancsnok bemutatta embereit: Vaszil Szpiridonovics repülőhadna- gyot, aki Gorkij városából vo­nult be a hadsereghez, Nyi- koláj Jefremovicsot, a novg- szibirszki tisztiiskolai növen­déket és Iván közlegényt, a gép szerelőjét. — Szállást kérnénk, ómig to­vábbmehetünk — kérte Sztro­sin főhadnagy, és szalmáit kért, hogy abból készíthesse­nek fekhelyeket maguknak a tanteremben. — Nem úgy van az — mondta erre Sárközi Gyula — vendégeimnek a vendégszobá­ban a helyük. Bevezette őket a tanítói la­kás szobájába, segített nekik kényelmesen berendezkedni, f elesége pedig nyomban gond­jaiba vette tépett, sáros ru­hájukat Harmadnap Sárköziek le­szúrták másfélmázsás hízóju­kat, mert kiürült az éléskam­ra. A négy vendég gond nél­kül, nyugodtan pihenhette ki fáradalmait és sérüléseit öt hétig volt a négy szovjet katona Sárközi Gyula Jdske- resztúri tanító vendége Má­jus 3-án, délelőtt tizenegy órakor azonban elbúcsúztak, s elutaztak az előnyomulás során Sopron környékén léte­sített katonai repülőt érrei ügy búcsúztak el egymástól, mint kedves ismerősök, jó ro­konok. Sztrosin főhadnagy egy darabig tűnődött, hogy mit is adhatna viszonzásul a szíves vendéglátásért a falusi tanítónak, dehát katonai fel- szerelési tárgyakon kívül egyiküknél sem vált semmi, így aztán Sztrosin gondolt egyet, elővett egy papírlapot és nagyvonalúan elhúzott be­tűitől néhány sort írt rá. Sárközi Gyula eltette a pa­pírt egyéb irományai közé. A hajtogatásoknál beszáka- dozott a lap, papírja másfél évtized alatt egészen sötétbar­nára érett, de az írás jól ol­vasható rajta. Nemrég kezébe került, s eszébe jutott, hogy jó lenne tudni, mit jelent az a néhány sornyi cirillbetűs szöveg. A- szovjet nagykövet­ség készített róla hiteles for­dítást, bélyegzővel, okmány­bélyeggel felszerelve. — Ennyi az egész — mond­ja Sárközi Gyula — láthatja, nem nagy eset. Nagyon ked­vesek voltak a katonák, egé­szen összebarátlcoztunk az öt hét alatt, amíg nálam voltak cs a jóbarátainak ugye, igyek­szik az ember kedvében jár­ni. . Nézegetem a barna papírt, meg a. hiteles fordítást. Bé­lyegzőivel, a szokásos olvas­hatatlan aláírással, az illeték­bélyeggel egészen olyan, mint valami diploma. Az is. Bizonyítvány az em- berszeretetről. WtSZABOS) Ez sok pénzt elvitt ám! Persze nem hiába — ez majd mac .é- rül. Csakhát most egv kicsit kevesebb a jövedelem mi.a'ta. KÖZBEN jön az első ..ügy­fél”. Vér Zsiga bácsi, a i sz­elnek. Jóvágású parasztga'öa, a hidegtől és a sietség! öl ki­pirult. Letűri a télikabátja gal­lérját és leteszi a kucsmája1. —No Tibor, hamarosan be­fejezzük a kendermag tisztítá­sát! Ebből még az idén csiná­lunk pénzt — teszi hozzá hun- cutkásan hunyorítva a szemé­vel. Aztán másra fordítja a szót. — Hol szilvesztereztek? ­— Mi csak otthon — vónia meg vállát a tanácselnök. Ven­dégeink lesznek ... Hát ti? — Mi is — legyint a mérik elnök, öreg vagyok én már komám mulatni. — No-no. — mosolyog amaz — megforgatnád te mé^ az asz- szonyokat... A lassan kedé­lyessé váló beszélgetés közben megindult a felek áradata is. Bakos néni tanácsi kezelésű házban lakik nem ég az udva­ri szobában a villany azt Jött bejelenteni, egv másik as­szonynak kárt tett a kukoricá­jában a szomszéd kocája, a kártérítés megadását kérte. — Egy fiatalember igazolást ka­pott arról, hogy hány eszten­deje lakik -a faluban. És még jónéhányan kinyitották az el­nök ajtaját. Amikor elmentók, hozzám fordult. — így van ez minden nap délután 1—2 óráig. Aztán ebé­delek, majd átmegyek a tsz- hez, vagy megkezdem az ügyek intézését. Akad elég. Dehát nem is lenne jó. ha nem akad­na. — Mi volt az évben a leg­fontosabb esemény a község­ben? — Gondolkodik. Majd kissé határozatlanul felel. NEM IS TUDNÁM hamar­jában megmondani ___ Talán a z, hogy a 75 ezer forintos köz- ségfejle&ztésd tervünket már a nyár végére megvalósítottuk. Ez nagyrészt járdaépítést Je­lentett. A lakosság 12 ezer fo­rintos társadalmi munkája pe­dig nagy örömet szerzett ne­kem. Az is nagy dolog volt, hogy 7—8 esztendős utánjárás után vizel kapott a község. Az a helyezet ugyanis, hogy hatá­runkban több 'kutat fúrtak a pécsi vízellátás javítására és ennek fejében megígérték, hogy a falut is bekötik ebbé a vízhálózatba. No ez most meg­történt. Most már az a felada­tunk, hogy a vizet, amely itt áll a vezetékben a tanácsház előtt, eljuttassuk a falu min­den részébe. Ez még naw és költséges munka lesz. De re­méljük. hogy összefogásba' és állami segítséggel ez sikerük Ez lenne egyben az én újess« tender kívánságom is. eltartottaké 1 százalékka emelkedett. 100 keresőre csal kilencvenhárom eltartott jut kevesebb, mint 1949-ben, cU több mint jelenleg országosan A keresők számának emelke­dése nagyrészt a nők foglal­koztatottságának növekedésé­ből adódott: a kereső nők szá­ma majdnem kétszeresért emelkedett 1949 óta. A keresők számát népgazda­sági ágak szerint vizsgálva szintén jelentős változást ta­lálunk. Az elmúlt 11 év alatt az ipari-építőipari keresők szá­ma kétszeresére, 63 500 fort emelkedett, a mezőgazdasági keresőké viszont 16 százalék­kal, 80 600 főre csökkent. Az 1960. évi népszámlálás szeriül az ipari-építői pari dolgozók az összes keresők 31 százalékát, í mezőgazdaságban dolgozók i 39 százalékát teszik ki. (1949- ben ez az arány 18—56 száza­lék volt). A kereskedelember és közlekedésben dolgozói száma több mint kétszeresért növekedett. A nyugdíjasod száma 15 400 fő, 72 százalékkal magasabb, mint 1949-ben. Az 1960. évi népszámlálástó] élteit két év alatt a mezőgaz­daság szocialista átalakítása következtében jélentős válto­zások történtek, ezért a foglal­kozási viszonyra vonatkozó adatok egy részét már az ide túlhaladta. 1960. január 1-én a keresők 59 százaléka alkal­mazásban álló, 12 százaléka termelőszövetkezeti tag, 22 százaléka önálló és segítő csa­ládtag volt. 1949-től megnöve­kedett a szellemi foglalkozá­súak aránya: míg 11 évvel ez­előtt száz fizikai dolgozóra 18 szellemi dolgozó jutott: 1960- ban már 24. A megye és Pécs lakosságá­nak 87 százaléka 113 ezer csa­ládban él, A családok száma 1949-hez képest jobban emelkedett, mint a családban élőiké. Ennek következtében a családok átlagos nagysága csökket: száz családra 323 családtag jut az 1949. évi 342- vel szemben. A változást első­sorban az okozza, hogy keve­sebb lett a családban a gyer­mek. Míg 1949-ben a családok 31 százaléka volt gyermekte­len, 1960-ban már 33 százalé­ka. A 3 és több gyermekes családok aránya az elmúlt 11 év alatt 15 százalékról 11 szá­Egy „rendkívül jó ember"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents