Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

• • A felszabadulás előtt sok baranyai községben — Bece- fán, Csikóstottöaon, Dióevisz- lón. Dráv«aae*dahelye», Hosz szúhetényben, Helesfán, Va­sason, Bodán, Rózsafán és több más községben —, külö­nös, furcsa jelentőséget tulaj­donítottak egyes tárgyaknak és olyan cselekedeteknek, amelyek karácsony este tör­téntek. CSIKOSTOTTOaöN pél­dául a nagylányok karácsony este kimentek a kapuba és addig ettek almát, míg valaki nek a hangját meg nem hal­lották. Art hitték, hogy ha le­génynek, vagy férfinek a hangját hallják, a jövő évben férjhez mennek. Ha „fehér­nép” hangját hallják, nem mennek férjhez. — Más köz­K«-ífi karsiCKon.voli a nipkafjui&mám^ók tiikféhtn sédekben karácsony estéjén meztelen asszonyok ostorral háromszor körül durrogtatták a hajlékot patkányok ellen. N ACfYTÚTE A LUB A N bő- vedesbe parazsat tettek egy edénybe az asztal alá, Diós- vistdón karácsony este babot lencsével összekeverve főztek meg, és aati rákenték az ök- rök és hfJdal* tehenek hátára, hogy azok kövérek, értékesek és szépek legyenek. — A be- cefai népbit szerint karácsony este mindéit családtagnak sült tököt kell ennie, mert, nem lesznek torokfájósak. A lámpát pedig pont éjiéiig kell égetni. A DRÄVASZERDA HELYI­EK azt tartották, hogy kará­csony estéjén, amikor haran­gozlak, ki kell menni a gyü­mölcsösbe és szó nélkül meg­rázni a fákat és a harangszó bevégzése előtt be kell menni a házba. Akkor bő termésűek lesznek a fák. De ha a harang szó elnémulása kint éri a rá- zót, a fák elszáradnak. Be­szélgetni vagy beszélni azért az boszorkány volt. A mise végén hazasietett s a magá­val hozott mákot kellett szór­nia maga után a földre, de úgy, hogy egész hazáig elég legyen a zacskó mák, mert a mákot a boszorkányok sze­menként szedték fel, így őt nem érték utói s a lakásba már nem mentek utána, nem árthattak neki. DIÓSVISZLÓN karácsony estéjén a lányok csontot dob­nak a kutyának és kiválasz­tanak egy legényt. Akinek csontját a kutya előbb fel­kapva a/, leak; a legény meny­asszonya. — Hosszúhetény- bem az a szokás, hogy kará­csony estén az istálló ajtaját vagy küszöbét fokhagymával dörzsölik be, hogy a jószágot meg ne rontsák. — Rózsafai néphit szerint a karácsonyi legyet, a pénztárcába kell ten­ni, vagy a templomba vinni és ott. elereszteni, akkor az szerencsét hoz. KOVÁCSSZÉNÁJÁN azt tartották, hogy karácsony és újév között nem szabad ba­bot vágj lencsét főzni, mert az új évben annyi kelés fog­ja elborítani a család tagjait, ahány szem babot, vagy len­csét megettek. — A berkes- diek szerint, karácsony éjjel, pont 12 órakor emberi nyel­ven megszólalnak az állatok. Nem tanácsos kihallgatni őket, mert mindig a hallga­tózó halálát beszélik. A BODAX néphit azt tartja, hogy karácsony éjjelén sem­miféle bőmemű nem lóghat a szegen, mert elhullik a jó­szág és szegre kerül a bőre. Ezért minden bőmemű szer­számot még a tarisznyát is, a földre, asztal, vagy ágy alá tesznek. A felnövekvő újnemzedék már egyáltalán nem hisz a karácsonyi misztériumokban és misztikumokban, babonák­ban. Mert tudatában van an­nak, hogy a karácsonyt ma már nem a babonás tilalmak jellemzik, hanem az a szerze­te* és a béke bensőséges ünnepe. A 101 év&$ (ftandtna IfÍM-es Két hete meghalt 101 éves korában a* ame­rikai művészeti élet érdekes személyisége: Grandma Moses, a világ hírnévre jutott öreg amerikai parasztasz- szony, aki 70 éves ko­rában kezdett el fes­teni és azóta több mint ezer képet alko­tott. amelyeknek nagy része a jelentős ame­rikai és európai mú­zeumokban és r nagy 'magángyűjtők birto­kában van, Moses nagy mama neoprlxnltív miniatűr szerű képein az amerikai falusi éle­tet, a farmerek min­dennapi munkáját, ön népéit és szokásait ábrázolta rendkívül csillogó színekkel. — Még életében sok ki­tüntetést kapott hátra1 hags'ott vagyonát pe­dig kerek egy millióra becsülik. Jó helyre ksponoft a szerencse Török József Béke-aknai vájár nem pc.ncszkodha: a szerencséjére. Fortuna istenasszony sajútkezűleg küldött a számár:1 egy kit karácsonyi ajándékot a fe­nyőfa alá, agy négytclála- tos lottószelvény képében. .4 szelvényre ez ü tu.epek utáni napon fizetik majd ki a nyereményt, több mint százezer forintot. Érthető, hogy az egész család nem kis izgalommal várja már a kifizetés nap­ját, és a nagy vásárlások heteit. Mire költik a százezret? Török József azt mondja, ez csaknem kizárólag az asszony dolga. Törökné szerint ebben az ügyben nem lesz nehéz dolga a családnak, hiszen tizenegyen vannak, és az egy főre eső átlag nem is éri el a tízezer forintot. Röptében sorolja a számo­kat: a lakás teljes kifesté­se és mázolása háromezer forint, a két szoba bebúto­rozása legalább harminc­ezer forint, ágynemű, sző­nyegek, függönyök, porszí- vógép, televízió ... szóval jól be kell \ osztani azt a százezret is, 'hogy minden­re teljék. És ha minden megvan, akkor odaállítunk tizenegyen az Állami Áru­házba felruházkodni. Mi­re mind a kilenc gyereket új ruhába bújtatjuk ... ajjaj... Jobb helyre még aligha került százezres lottónye­remény. mint most Török- ékhez. és méghozzá milyen kalandos úton született meg ez a vágy találat! ‘— Én már kezdettől fog­va lottózom — mondja Tö­rök József. — Minden hé­ten négy-öt szelvényt állí­tok ki. Volt már többször kettesem-—hármasom, ügy- szer azt is elhatároztam, hogy erőszakkal megfogom a szerencsét. Vettem har­mincöt szelvényt, de egyet­len egy találatom sem volt. Azóta csak kicsiben ját­szom; Most nem is akartam játszani. Amikor jött a pos tás, nem is vettem át a szelvényeket. Gondoltam itt az ünnep, nyakunkon a disznóölés, megspórolom azt a tizenkét forintot is. De a postás a második háztól, ismét csak vissza­jött hozzánk. Erőnek ere­jével itthagyta a szelvénye két azzal, hogy ha majd lesz pénzem, kifizetem. Még mondtam is nelci, ha A történelem az élet tanítómestere — mondja a közmondás. így hát nem érdektelen múl­túnk vizsgálata, különö­sen abban a korban, mely­ben történelmünk egyik legnagyobb katasztrófája raj lőtt le. Ez a katasztrófa pedig a Dózsa féle paraszti'orra- dalom, annak ellenállása, vele a haladó irányú tár­sadalmi fejlődésünk elaka dása, a feudalizmus meg- aeéaüáéx. A nemesi, fő­úri reakció azután nem­csak az emberi jogokból, politikai életből, de a pa­rasztság felfegyverzésétől félve, még a honvédő há­borúból is kizárta a nem­zet nagyobb részét, s így népünknek megosztott­ságában menthetetlenül el kellett buknia az egy­re fejlődő katonai hata­lommal, a törökkel szem ­ben. „Nemzeti nagy lé­tünk” sorompói tulajdon­képpen 151.4-ben zárultak la, bár a „nagy temető” Mohács csak 1526-ban bo­rult gyászba. A mohács, vész után a győztes népirtó hadjáratot folytatott a magyarság eü- ien. S a fegyverétől meg­fosztott nép ellen nem ál­hatott. Baranyát a dühödt pusztítás első kézből érte, hisz a harctéren felbúj- mtott török itt kezdte a nép elleni hadviselést. * dalaink vannak, hogy már 1526-ban Pécs város-át is feldúl­ták a kiküldött oz RileDcgferitfekes családapa tfób mini százezer forinli. nyert a lelté ölTettcdi* :átélthet?9 négyesem lesz, osztalékot fizetek neki. De ezt csak úgy viccbűi mondtam, névi is gondoltam rá, hogy ép­pen most fut be eg\ mégy- talAlat. Persze az osztalé­kot azért megadom a pos ‘ásuvitiiak. négered ntclip )iti ö hozta a szerencsék — Na ■■miitor mcgvoV a szelvény, elkezdtük Irt öl­teni. Gondoltam, ‘izei)végi gyei kezdjük. Aztán addig speku’á/tavr : tizennégy a­sen. c.mig iv.égsem a: játszottatr> meg. hanem négyest. A többi számi/: már sor ának irtani: 53. 55. 74, 32. A húzás után néztem a újságot. A hetvennégy <■ addigra egészen kimert fejemből. Így azt gondol­tam, csak három találatom van. Mondtam is a postáz­nak, van három tn tálaló: hozza majd ki n elten- nyereményt. Ö pedig mi nap jött, hogy nem szer: pelek a háramtalálatosi között, nem tudja a pénz kihozni. Elővettük a sze1 vényt, hogy vigye maca vei ö inegnézte, aztán mond­ta, hogy hiszen az én szel vényem, négytálálatos.- ét több mint százezret fizet. Akkor néztem meg jobba: én magam is a szelvényt, is látom ám, ha a kitöltés ­kor a tizennégyes mellet ; maradok, akkor nem négy hanem öt találatom lett volna ... Így van, ha az ember túl okosan akarja a szelvényét kitölteni ... Egy biztos minákink. hogy lesz helye a pénznek. Igaz, hogy nem keresek rosszul. A háromezer leg­többször megvan minden hónapban, de kilenc gyerek is van mellé. Közöttük egy tizenkilenc éves nagylány, akinek már arra a bizonyos ..stoffirungra” is lassan szüksége lesz... Ha pedig marad is egy kis pénz, ak­kor megengedek magam­nak egy kisebbfajta áldo­mást is, mert hiszen nem mindennap éri az embert ilyen szerencse. Ma tehát gazdag kará­csony köszönt a Török-csa­lád tizenegy tagjára. A há­rom óvodásra, az óvodá­sokról is kisebbre, az isko­lásokra, az eladósorban lévő nagylányra, a szülők­re. Mit kívánhat az ese­mény feljegyzője Törökék­nek? Sok boldogságot, sok­sok örömet a gyerekeknek, további sok szerencsét — és még néhány ilyen sike­rült lottózást, KURUCZ rabló csapatok, Fokozta a bajt, hogy az ország két pártra szakadt, megbíz­hatatlan, s'zavahihetetlen íőuraink hol ide, hol oda csatlakoztak. Pécs város eleinte Ferdinánd párt­ján volt, majd később Já­nos király pártjára állott 1541-ig, mely idő alatt több Ízben járt Pécsett János király. Halála után csak bét évig volt Ferdi- nándé Pécs városa, mert 1543-ban már a töröké lett. 1541-ben Szulejmán Bu­davár elfoglalása után visszajöret Pécs várát ostromolta, de Athinay Si­mon várnagy győzelmesen védte a roppant török el­len s a hatalmas szultán­nak szégyennel kellett fel­hagynia az ostromot. Azonban a türelmetlen hódító nem hagyta eny- nyiben. A kővetkező év­ben már hírlett, hogy Szu­lejmán ötödször is, új­ból hatalmas sereggel készül megtámadni az or­szágot Ezért védelemre kellett készülni. A véde­lemnek két főeszköze van: a pénz és a hadviselt emberanyag. Az anyagiak előteremtése érdekében liadl adót vetettek ki az országra. 1542-ben össae- írták az adózó községe­ket, a nemeseket és pap­ságot (A Baranyáról szó­ló összeírás megvan a pé­csi levéltárban la fény­másolatban). Az ország középső ré­szét Buda csellel történő elfoglalása után a török •M tar­totta. Ezzel három részre szakadt az ország. A török uralom alá jutott rész nem áldozhatott többé a hon­védelem oltárán sem anya­giakkal. sem katonával. „A megmaradt ország­részekben egyre szaporod­tak a hódítók súlyos igá­ja alól elmenekült, harci vágytól égő, bosszút szom­jazó jobbágyok és főid' nélkül maradt közneme­sek. Elsősorban közülük kerültek ki a török elleni hortvédő harcok hősei, a végvári vitézek. Ha zár földjét védelmezték az kié gén hódítók támadásá­val szemben, ezért tudta.i oly eredményesen harcol­ni ellenük”. (A magyar nép tört. 1853). AZ 1542. évi decimális ^ összeírás Baranyára vonatkozó adatai teljesen igazolják a mondottakat. Baranya Dráván túli ré­szeit, a Dráva menti és az ősi Eszék és Buda között húzódó római hadiút men­tén fekvő községeket egy általán nem tárgyalja az összeírás. Ezek vagy el­pusztultak, elnéptelened­tek, vagy a török ellen­őrzése alatt álltak már 1342-ben. A megmaradt rész három „járásra” van osztva. A keleti rész (Pro­cessus Josef Drüthü) — mintegy 77 községet foglal őssae. A középső terület I nem szabad, meri akkor \ gyümölcs férges lesz. VÁSÁROSDOMBÖN a régi öregek azt tartották, hogy megláthatja a boszorkányokat karácsony éjjelén éjféli mise­kor az, aki lucaszéket készít. Ezt a széket Luca napján kel! kezdem kötni nedves réten termő sás és csuhé féléből. Luca napjától kezdve a szé­ken minden nap csak annyit kell kötni, hogy éjféli misére készen legyen. Aki ilyen lu­caszéket kötött, annak egy zacskó mákot is kellett vin­nie a templomba. Mikor a templomajtóhoz ért, le kellett ülnie az ajtón belül a székre és figyelnie kellett' a temp­lomba menő asszonyokat, hogy melyiknek van szarva. Mert amelyiknek szarva volt, /jv ••• rr r crl fOOO- tO dioatjábóL

Next

/
Thumbnails
Contents