Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-24 / 303. szám

Az idén az úszéstrand a s?áger Hét mohácsi hajó közlekedik a Dunán Száz tonna vas — Száz köbméter fa — Négy tonna festek Húsz évet „fiatalodott" a 107 éves mohácsi Zsellér János? nú beigazolódik — újra meg kell keresni, hogy ki­csoda Magyarország leg­öregebb embere. Mert Zsel­lér János a papírok eddigi tanúsága szerint csak nyolcvanhét esztendős. A z öreg — szélütötten, nehéz, csoszogó lép­tekkel a fonott székhez bal­lag. Leül, kényelmesen megsi mogatj a az állát, és szelíden, a bölcsek nyugal­mával hunyorog. Az uno­kájával a „kis szobából” behozatja a régi újságki­vágásokat, a kitüntetéseket, a százhét esztendő „doku­mentumait”, és türelmesen vár, amíg mindent végig­nézek. Zsellér János nevét elő­ször 1954-ben röpítette szárnyára a hír. Az akkor százesztendős Zsellér Já­nost, a zsámbéki termelő- szövetkezet kiváló tehené­szét a születésnapján a Par­lamentben a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki, és a kitünte­tés mellé kétezerötszáz fo­rintot is kapott jutalom­képpen. Az egykori újság­író tudósítása szerint ala­posan megvárakoztatta az Elnöki Tanács tagjait, mert leiüzent: ő csak délután fél háromkor ér rá, mert a jószágokat délben kell etetni. így az ünnepséget déli tizenkét óra helyett délután fél háromkor ren­dezték. Az öreg meglátja a ke­zemben a bekeretezett új­ságkivágást. — Na, az látja a Parla­mentben volt... Dobi Ist­ván adta át a kitüntetést. Nézze, ott van a kitüntetés üzen tettem, hogy marad­janak ott, ahol vannak... — Ismerte Deák Feren­cet? — Hát amikor én egé­szen fiatal voltam, akkor még élt. — Azt mondják, hogy Zsellér bácsi résztvett az első világháborúban. Igaz volna ez? — Igaz. Persze, hogy igaz. Háromszor Is megse­besültem. — De hát akkor már hatvan éves volt, ha 1854- ben született — kérdezem. Az öreg sűrűn hunyor- gat, majd mérgesen ingat­ja a fejét. — Annyi. De az a há­ború pénzháború volt. Ha a fiatalnak akadt elég pén­ze, hogy megváltsa ma­gát, akkor helyette elvit­ték az öreget. Még Hálám­nál öregebbek is voltak a fronton ... Mondhatnak, amit akarnak, de én nem tágítok. Én talán csak iga­zán jól tudom, hogy mikor születtem... — Hol született Zsellér bácsi? — Gerendáson. A mohácsi anyakönyvi hivatal is Gerendás­ra küldte az első megke­reső levelet — hogy végre hitelt érdemlően is bebi­zonyosodjék: Zsellér 'János az ország legöregebb élő embere. De Gerendásról csak Szűcs Mihály községi párttitkár írt egy meleg­hangú levelet, miszerint az egész község szívből örül, hogy az ország legöregebb embere a kis békési falu­ban született, de anya­könyvi adattal nem tudnak szolgálni. Kiderült, hogy Gerendáson evangélikus lelkészi hivatal nem volt, Zsellér János szülei pedig evangélikusok voltak. A következő „állomás­ról” — Békéscsabáról alig két hete érkezett meg az evangélikus egyházközség keresztelési anyakönyvéből a másolat — a 21 — 1961- es iktatási számmal. A hi­teles másolat szerint Zsel­lér Jánost a keresztelési anyakönyv XI. kötetében a 705-ik lapon az 587 sor­szám alatt jegyezték be — és a papírok tanúsága sze­rint 1874 június 20-án szü­letett. A tények amellett szólnak, hogy Zsellér Já­nos valóban „csak” nyolc­vankét esztendős, hiszen az ő általa bemondott anya­név és a keresztelési anya­könyvben szereplő anya­név — megegyezik. így hát tavaly valószínű­leg egy kicsit „korán” ün­nepeltük Zsellér Jánost, mint az ország legöregebb emberét. Illúzió volt, amit a tények — ime megcáfol­tak. A z egyiptomi Amer Sa- D hat kétszáz éves, és emlékszik még arra, ami­kor Napoleon a piramisok tövében állt, a 158 éves szovjet állampolgár — Va- lentyinovna Pujak kilenc éves volt akkor, amikor a napóleoni hódítók Oroszor­szág földjére léptek. Mi nem dicsekedhetünk ily öreg emberekkel — és a hazai 107 éves „rekordot” is ezek szerint korrigálni kell. És talán Zsellér Já­nos bácsi se neheztel a „fiatalítsáért”. Legfeljebb a feiedékenysége miatt bosszankodik: Javában épülnek Mohá­cson a Farostlemezgyár üzemi „ikerházai”. Vala­mennyi emeletes lakás, amelyben úgy helyezték el a tervezés szerint a hálófülkéket, hogy az éj­szakai műszakban dolgozó családtagok háborítatla­nul, a család többi tagjá­tól „elszeparálva” — az emeleten nappal is nyu­godtan pihenhetnek. a mohács! sziüjáiszó* üdvössée Sok sikert — vagy amint mondani szokták — babért aratott már a mohácsi Somlay Arthur kisérleti színpad. Csak a legutóbbi produkciókra em­lékezve is — Osborne: Dühön­gő ifjúság. Hans Pfeiffer: Lam­pionok ünnepe, Rozov: Felnő­nek a gyerekek — méltán vol­tak az együttes működésének jelentős állomásai. A jelenleg tizenhat tagú együttesnek egyik , törzsszerep­lője” Strausz Teréz, aki „civil­ben” a mohácsi Vegyesipari Vállalat varrodájában dolgozik, de a kísérleti színpad előadá­sait látogató közönség látta már őt, mint a Dühöngő ifjú­ság színésznőjét, mint a Fel­nőnek a gyerekek Nasztyja néniét — és a jövő év eleién pedig ű alakítja a Mélyek a gyökerek című színműben a néger anyát — Bella Chariest. Az együttes terveiben több más bemutató is szerepel az állandó szellemi játékokon kí­vül. Foglalkoznak azzal “a gon­dolattal. hogy előadják Sándor Ivánnak a fővárosban szép si­kert aratott drámáját, a Két nemzedéket, és ugyancsak a tervben sezrepel egy ősbemu­tató is — minden valószínűség szerint Lippenszky István Tűz és víz című háromíélvonésos drámája, amely korunk család! Pontosan egy esztende­je jelent meg a lap hasáb­jain — „Siker. .” címmel elismerő riport a Mohácsi Gép- és Fémárugyár ■ ha­jóépítő részlegének mun­kájáról, de ne higgye sen­ki, hogy holmi szokásos „karácsonyi hagyományos ötlet” miatt vezetett el az újságírók útja ismét a mo­hácsi Duna-partra. Tavaly a vízibusz volt a „sláger”. Most az úszóstrand, amely félig készen, csu­pasz vasbóldakkal az üzem újabb büszkeségeként óit épül a víz mellett. És ki tudna alaposabb és szak­avatottabb felvil gos:- tást adni a szegedi Tisza- partra készülő, monstre- úszőstrandról, mint Bur­ján Ervin, a hajóépítő részleg vezetője. — Valóban monstre épít­mény — mosolyog a sze­les, fagyos vízparton — hiszen három részből áll. A három rész hossza ösz- szcsen mintegy nyolcvan méter, a szélessége húsz méter. Az egyik rész a für- dőző. Száz kabinos, úszó­kosárral ellátott építmény, amely három-négyszáz személy fürdésére alkal­mas. Ezt egy átjáróhíd kö­ti össze a csónakgarázzsal. Ebben hetven-nyolcvan csónak vagy motorcsónak fér el, és a harmadik részt a csónakmosó, vagy móló képezi. — Ha az adatoknál tartunk, talán néhány szá­mot is kérünk, a méretek jobb illusztrálására. — Az ús.zóstrandba mintegy száz tonna vas­anyagot és mintegy száz Köbméter fa és faro- anyagot építünk be. A m - retekre az is jellemző h <-•£••• az úszóstrand festésébe? három-négy tonna feste két használunk fel. — Hogyan szállít’ majd Szegedre ezt a mr lehetősen terjedelmes épít­ményt? — A terv szerint április húszadikára befejezzük, és ha a Dunán már nem les. jégzajlás, akkor a MA­HART Jugoszlávián ke­resztül víziúton szállítja Szegedre. Burián Ervin tájékozta­tásához még azt is hozza kell tenni, hogy az ilyen nagyméretű és ilyen típu­sú úszóstrand építése az országban eddig egyedül­álló vállalkozás. A mohá­csi hajóépítők tavaly is azt vallották, hogy bátraké a szerencse — és ennek bi­zonyítása, hogy már hét hajójuk közlekedik a Du­nán. És végül: reméljük, hogy április második felében az újságírók útja ismét a mo­hácsi Duna-partra vezet, amikor az úszóstrandot vízre bocsátják. V alóban? A mohácsi Zsellér János bácsi egyetlen esztendő alatt húsz évet fiatalodott vol­na? — hiszen tavaly ilyen­kor százhat esztendejével az ország legöregebb em­bere volt Egyelőre még csak a mohácsiakat foglalkoztat­ja ez a „gyors fiatalodás”, de alighanem az egész or­szág érdeklődését is felkel­ti majd. A „gyors fiatalo­dás” oka természetesen nem valami új és csodála­tos hatású életelixir — hanem egy anyakönyvi be­jegyzés. Ha az alapos gya­■ Hanem tudja, ott a Parlamentben adtak finom uzsonnát meg bort is. M ikor született Zsel­lér bácsi? — kér­dezem. — Én? — kapja fel a fe­jét egy gyenge sóhaj kí­séretében — 1854-ben. Igaz, hogy mostanában mindenfélét beszélnek, de hát mit gondolnak; ki az a bolond, aki annak örül, ha húsz évvel megöregíti magát?... Nagyon bánt engemet ez, nagyon bánt. Az őszön is írt a televízió, hogy lejönnének ide hoz­zám riportozni, de én meg­Öregember, nem vénember * lines

Next

/
Thumbnails
Contents