Dunántúli Napló, 1961. december (18. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-21 / 300. szám

19*1. DECEMBER 2t, NAPLÓ „Riport helvett kizigyekhei" „Riport helyett közügyek­ben ’ cím alatt igen elgondol­koztató, komoly cikk jelent meg a Dunántúli •' Napló nov. 26-1 számában. A cikkíró a fiatalkorban kötött házasságok kérdését vizsgálja. Az anya" könyvi adatok alapján megál­lapítja, hogy a gyakorlatban minden második házasságot viszonylag rövid együttlét után felbontanak és hogy a válások eléggé magas százaléka a fia­talon kötött házasságokra esik. Kifejezi azt a véleményét, hogy a házasságok felbomlása nemcsak családi, hanem társa­dalmi ügy. Mint gyámügyi előadó hosz­szú éveken át foglalkoztam a fiatalkorúak házassági ügyei­vel. Úgy vélem, nem lesz ha­szontalan, ha hozzászólok az ügyhöz, mégpedig elsősorban abban a részében, amely a gyámhatóságok szerepére vo­natkozik. Mindenekelőtt kijelentem, hogy teljes mértékben osztom a cikkírónak a kérdés lényegé­re vonatkozó véleményét Itt valóban kényes* nehéz, de mindenképpen komoly és nagyjelentőségű dologról1 van szó. Érdemes és szükséges te­hát, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Míg 1953 előtt a kiskorúak házasságkötéséhez törvényes képviselőjüknek beleegyezése volt szükséges és a gyámhatóság csak abban az esetben döntött, ha a törvé­nyes képviselő a beleegyezést nem adta meg, az 1952. évi IV. te. 10. § érteimében azóta kis­korú csak a gyámhatóság en­gedélyével köthet házasságot A törvény értelmében elvileg egy 12 évet betöltött gyermek is köthet házasságot ha ehhez a gyámhatóság engedélyt ad. A gyámhatóság határozathoza­tal előtt a kiskorú törvényes képviselőjét meghallgatni tar­tozik, de annak véleménye nem köti. Nyilvánvaló tehát hogy ez idő szerint a fiatalko­rúak házasságkötésében a fe­lelősség csaknem kizárólag a gyámhatóságok, illetve gya­korlatilag elsősorban a gyám­ügyi előadót terheli. Vajon helyes volt-e flyem nagyjelentőségű kérdésben az eljárásnak ilymérvű leegysze­rűsítése különösen akkor, ami­kor a törvény csak egészen ál­talános rendelkezést tesz és nem tartalmaz részletes utasí­tásokat. Véleményem szerint a jelenlegi helyzetet nem lehet megnyugtatónak tekinteni. Mert gondoljuk csak el, mi­lyen nehéz a helyzete annak a gyámügyi előadónak, aki úgyszólván egymaga kényte­len ellenállni a házasulandó fiatalok, a szülők és rokonok követelésének, akik minden­áron ki akarják erőszakolni a gyámhatósági engedélyt akkor is, amikor a gyámható­ság azt a kiskorú érdekéből és közérdekből is nem látja meg- adhatónak. A legenyhébb ha csak azt kívánják ilyen eset­ben a gyámügyi előadótól a leány* szülei, hogy 6 tartsa el a menyasszonyt, vagy ő vállal­ja a felelősséget azért, ha a fiatalok öngyilkosok lesznek. Hozzátartozik a dologhoz az is, hogy igen gyakran órákon belül kívánják a gyámhatóság döntését azért, mert a lakoda­lomra már felkészültek, az ap­rójószágot már levágták, a vendégek is megjöttek. Kér­dezem, mit tehet ilyenkor az a szegény gyámügyi előadó? Azt, amit a cikkíró ki mond: „megelégszik néhány forma­sággal és máris kész az enge­dély a házasságra". Hogy aztán hogyan alakul tovább a fiatalok élete, az már más lapra tartozik. Az 1952. évi IV. tv. életbe­lépése óta kb. 8 év tapaszta­lata beigazolta, hogy bizonyos változtatásokra van szükség e téren. Ismételten felmerül ez a megállapítás a sajtóban, tár­sadalmi szervezetek ülésein, szakemberek tanácskozásain, stb. Mint szakmabeli egy-két gondolattal szeretném én is közelebb vinni a kérdést a megoldáshoz. Elsősorban a jogszabály mó­dosítását látom szükségesnek. Mindenekelőtt meg kellene szabdni egy alsó korhatárt, amelynek elérése előtt semmi­képpen vagy csak miniszteri engedéllyel lehetne házasságot kötni. Ez leányoknál legalább a 16., fiúknál pedig a 18. év betöltése lehetne. Továbbá azt a törvényi rendelkezést, hogy 18. évüket betöltött személyek minden beleegyezés és enge­dély nélkül házasságot köthet­nek olyképpen kellene módo­sítani, hogy e jog leányokat a 18., fiúkat pedig csak a 20. élet­év betöltése után illeti meg. Módosítandó volna a gyám­hatóságnak a házassági ügyek­ben követendő eljárása is. A gyámhatósági intézkedés ala­posabbá, komolyabbá tétele érdekében szükséges volna, hogy'ilyen célra 3 tagú bizottságot szervezzenek, amelynek tagjait minden ha­tározathozatal előtt meg kell hallgatni és akiknek joguk lenne arra, hogy a gyámható­ság határozatát .megfellebbez­zék. A bizottságban legyen képviselve a fiatalság is, de a tapasztaltabb idősebbek is. Nem lehet vitás, hogy ilyen szerve­zéssel mód és lehetőség lesz az eddiginél sokkal alaposabb, körültekintőbb vizsgálatra, vé­leménynyilvánításra, a háza­sulandók eddigi magatartásá­nak, életmódjának, jellemének alaposabb kivizsgálására és annak eldöntésére, megvan­nak-e a jó házasság előfelté­telei. Természetesen így is meg fog történni az, hogy az engedélyezett házasság nem lesz szerencsés, de kétségte­len, hogy ez lényegesen ke­vesebb esetben fog előfordul­ni, mint eddig. A gyámható­ság is bátrabban, erélyesebben tud majd szembeszállni a neki szegezett kő vételezéseknek és esetleges fenyegetőzéseknek, ha nem ájí egyedül, hanem több hozzáértő és lelkiismere­tes személy osztozik vele a •felelősségben. Hasznosnak tartanám, ha mások is hozzászólnának a kérdéshez és segítenék a meg­oldáshoz közelebb vinni ezt a komoly problémát. Dr. Somfai Andor Manyiit Pécs e si reprozenlatfí aiáadiio fia a Szícienvi tárén Hogyan dísz lsük a Karácsonyfái? A szép, ízléses karácsony- ! fa elkészítése nem is olyan egyszerű. A túlzsúfolt kará­csonyfa sem szép, éppen úgy, mint az, amelyiken alig néhány dísz, cukor van csak. A díszítést legjobb a sza­loncukrok felrakásával kez­deni. Ha elegendő színes dí­szünk van, aklcor a szalon­cukor lehet teljesen egyszí­nű (fehér). A cukrot egyen­letesen elosztva rakjuk fel. Ahol színes villamos lám- pácskákat alkalmaznak, ott ezeket a szaloncukor után kell felszerelni, hogy a veze­tékeket a további díszítéssel eltakarhassuk. A gyertyák utoljára kerülnek fel. A cu­kor után az üvegdíszeket he­lyezzük el. Itt arra kell ügyelni, hogy egyforma nagyságú s színű díszek ne kerüljenek közel egymáshoz. Igen kedvelt díszítőelem az üveggyapot (angyalhaj). Gondoljunk arra, hogy ez a bőrre jutva kellemetlen, viszketést, sőt, gyulladást is okoz s ezért kesztyűvel rak­juk fef.. Ahol apróbb gyer­mekek is vannak, ott mond­junk le erről. Inkább több arany és ezüstszálat, vala­mint ebből készült hosszú díszt rakjunk a fára. Ezeket szépen szálankint helyez­zük el, mert nem szép ha egy-egy csomóban van a fán. Az arany és ezüst szálak igen szép csillogást adnak a karácsonyfának. Fűtsiink helyesen! Egyaknás vaskályha. — A samotbélésű egyaknás vas­kályha fajtái a legismerteb­bek. Koksszal, kokszbrikettel, félkokszbrikettel fűthető leg­jobban, de a barnaszenek is jól égnek benne. Megrakásának módja: elő­ször a darabos tüzelőt (szenet, kokszot) öntjük a kitisztított kályhába, hogy a tüzelő teteje valamivel a felső ajtó alsó széle alá érjen. Ezután apróié­val vagy alágyújtóssal rakjuk meg a tüzet a szén tetején. Mi­kor a tüzelőanyag már begyul­ladt, még egy-két lapát szenet teszünk rá, Újabb rárákásnál mindig ke­vés tüzelőt tegyünk egyszerre a parázsra. Fatüzelésű vaskályha (Ze­phir, Marabu). — Ugyanúgy fűthető, mint a fafútéses cse­MERT MA OLYAN NAP VAN Különös hangulata van egy gyermekkór­háznak. A gyerme­kek itt mindig láto­gatókat várnak. Vár­nak, várnak... — Néni, máma jön nek ám a szülők — rángatta meg szok­nyám szélét jelentő­ségteljesen egy kis­fiú és mindjárt ineg is magyarázta, hogy miért jönnek a szü­lők. — Azért —mond ta —, mert máma olyan nap van ..; Amikor este újra láttam rácsos ágyacs- kájában ült és éppen azt bizonygatta Eri­kának, Józsikának és Zsuzsinak, hogy hoz­zá eljön az anyuká­ja, pedig sokat kell utaznia a vonattal, míg ideér. — Az enyém is el­jön ... — Az enyém is ... De egyiké sem jött «1, s ezt époen Gyur­ira fedezte fel, aki vi­lit végeztével első­sek ugrott ki az ágy­ból és mezítláb végig szaladt a folyosón. — Mész vissza! Hol a papucsod? —• szélt rá a nővér, 8 hogy Gyurka ne kószálhas­son, vissza tette az ágyba, papucsát pe­dig a szekrénybe zár­ta. A folyosón állók közül senki sem lát­hatta Gyurka keser­ves ábrázatát, de bá­natos sírása nem hagyta nyugodni az unokáikban gyönyör ködő nagymamákat, gyerekeiknek örülő anyákat. —1 Hívják fel tele« ionon az anyukámat! —1 Látni akarom, most mindjárt..: — Hol az anvu- kádY — Bátaszéken. —• Onnan nem jö­het. . — De jöhet. Nővér­ke. telefonáljon neki! Gyurkának nagy hirtelen egész néző- közönsége támadt —* Nemcsak a szobában levő gyerekek bámul­ták, akik kontráztak neki a kesergésben, de köréje sereglettek a látogatók is. — Gyere hozzám, kisfiam! . Gyurka a karját nyújtotta, szinte re­pült egy idősebb ssz- szexnyhoz. Erre Erika zendített rá, — Néni, ne menj eí, néni vigyél el en­gem is. Neki i® gyorsan akadt pártfogója. — Könnyeit elkente ma- szatos arcán és olyan hízelkedve mosoly­gott, ahogy csak két­éves kislányok tud­nak. Most már csak Jó­zsikának kellett pót­mamát szerezni, no és Pistinek, aki tizein nyolchónapos gond­talanságával egyked­vűen lob álla lábacs­káit á fehér ágy ol­dalrácsain. Ő soha nem várja a mamát, sem a papát, mert őt nem is látogatja so­ha senki. Neki a nő­vérkék és» az orvosok jelentik az egész vi­lágot. ö hálásan si­mul mindenkihez, aki karjára veszi . — No, gyertek, ti kis vacakok! Ismerős a kedves hang és a két fiatal nővér arca. Pisti pár- nás' keze simogatva csúszik végig a nő­vérke homlokán és az ölelő karokban Józsi­ka szepegése is las­san megszűnik. Gyur­ka meg kézről-kézre jár. Pizsaimakabátjá- nak zsebed tele van­nak keksszel, csokolá dévai. Némán tűri. hogy fésüljék, simo­gassák, miközben na­gyokat harap egy jó­kora piros almából. Már nem akar tele­fonálni, egy órácskát mégfeledkezett a ma­máról, aki sehogvsém tudott Bátasrékről ideutazni. Pedig ma mind itt vannak a szülők. Mert mm «■#«-*« nap van. népkályha. Rostélya nincs, ál­talában csak egy ajtaja van. Ezen keresztül rakjuk be a tűztérbe a tűzifát Ha a fa dl­lángolt. az ajtót be kell csukni. Vegyestüzelésfi cserépkály­ha. —• A kitisztított rostélyra tüzet rakunk, majd — a pa­rázs elé — kismennyiségű sze­net teszünk (semmi estre sem a parázsra, mert az így fejlő­dő gázok szétvethetik a kály­hát.) Megoldható a tűzrakás úgy is. hogy előbb berakjuk a tüzelőanyagot, és elöl egy kis részt szabadon hagyunk az alá­gyújtósnak. Ez utóbbi mód­szernél hosszú ideig nem kell a kályhára rakni, Tölíőaknás cserépkályha. — felülről lefelé tüzelünk benne, tehát először a szenet rakjuk be és utána az alágyújtóst, * Koksztüzelésű cserépkályha. i— Ugyanúgy fűtjük. ,mint a koksztüzelésű vaskályhát. Aj­taját csak akkor szabad lezár­ni. amikor a koksz már nem izzik, Minden cserépkályha-fajtát ajánlatos évente, ha semmi pa­nasz nincs rá, két évente, szak­emberrel megvizsgáltatni, aki a lerakodott kormot kiszedi, a hibás szerelvényeket kicseréli, a tűzteret kitapasztja. Gyakran előfordul (különö­sen az idény elején és végén), hogy a cserépkályha füstök Ezt a kéményben megszoruló kül­ső meleg levegő okozza, amely nem enged utat a kályhában, fejlődő füstgázoknak. Ajánlatos ilyenkor a ké­mény tisztító atjaját (kaminaj- tót) begyújtás előtt kinyitni és benne papírt, faforgácsot vagy más. nagy lánggal égő anyagot elégetni. Ezzel egyidejűleg a kályhában is égessünk hasonló módon panírt. A Baranya megyei Tégla­gyári ES felhívja vevőit, hogy a dunaszekcsoi, hidasi, mohá­csi, pécsi, sásdi és siklósi téglagyárakból f. évi keltezésű kiutalásokra, Illetve utalvá­nyokra a TÉGLÁT DEC. 31-IG szállítsák el, mert e határideig eí nem szállított tételeket a gyárak tírlík. 797 Tegnap délelőtt tíz órakor nyitották mag a város szívében a Mecsek cukrászda szomszéd­ságában Pécs első reprezenta­tív ajándékboltját. Köztudo­mású. hogy a város egyetlen ajándékboltja eddig szűk kis helyen volt a Kossuth Lajos utcában. A régi boltot most a Fodrászipari Vállalat kapja meg és a Kossuth Lajos utca 8. számú házban lévő fodrász­üzlet bővítésére használja fel. Az új üzletben külön vitri­nekben helyezték el a Zsolnay, a herendi, hollóházi. kőbányai ég a külföldi porcelánokat. — Porcelán ajándéktárgyakon kívül kapható itt óra. ékszer, bizsu, bőrdíszműáru. sőt kesz­tyű is. Nem ártana azonban, ha a Pécsett gyártott, világ­szerte jó hírnévnek örvendő kesztyűkből többet tartanának a boltban, s nagyobb választé­kot biztosítanának mind szín, mind minőség tekintetében. — Azonkívül a sok szép pécsi em­léktárgy között szívesen lát­nánk népviseletbe öltöztetett kisebb-nagyobb babákat is, amelyekből mindig előszeretet­tel vásárolnak a külföldiek. A tágas, modem berendezé­sű üzletre közel százezer fo­rintot költött a Pécsi Kiske- reskedelm' Vállalat és gondos­kodtak arról is. hogv bőséges raktárkészlet álljon rendelke­zésre. A bolt raktáron tartott cikkei meghaladják a hatszáz­ezer forint értéket. A vállalat vezetői úgy határoztak, hogy a város nagy idegenforgalmára való tekintettel vasárnapon­ként és ünnepnapokon is nyit-; va tartják az ajándékboltot A megnyitó után, megkezdő­dött a vásárlás. Már a megnyi­tás perceiben voltak a boltban külföldiek is, egy angol turista és egy csehszlovák orvosházas­pár válogatott az ajándéktár­gyak között s kijelentették, mi­helyt megkapják magyar zseb­pénzüket, visszatéri vásá­rolni. ín kíaánmg&m Eredetileg csak a karácsonyi kívánsá­gokról akartunk ír­ni, arról, hogy mit szeretnének a nők karácsonyra. Aztán megváltozott a terv. Kiderült, hogy a három, nő-nemzedék — diáklány, család­anya és nagymama — sokkal messzebb­re néz karácsony­nál. Évekre, egész életre tervez. íme: SÍFELSZERELÉS Várkői Zsófia alig tizennyolc éves még. Az idén érett­ségizik a Janus Pan nonius Gimnázium­ban. Pirulás nélkül, nagyos komolyság­gal mondja tollba álmait: — Először is: sze­retnék leérettségiz­ni. Másodszor: sze­retném, ha felven­nének a Pedagógiai Főiskolára. — Tanár oltárok lenni. Apám is az, édesanyám tanítónő, nagyma­mám is pedagógus volt, a húgom is a TF-re pályázik — nálunk mindenki tanár. Már kicsi ko­romban belém oltot­ták a nevelői hiva­tás szeretetét, nem is tudnám máslcépp elképzelni az élete­met. Van egy hartna­i dik kívánságom is: I a sífelszerelés. Si- j talp, bakancs és S hosszúnadrág t-s 1 ami az ilyen nagy hó megnyergelésé- hez kell. Addig nem nyugszom, míg meg nem lesz, órákat adok matematiká­ból és kémiából, és összeszedem az árát. Jövő ilyenkor­ra meg is lesz ta­lán —- sokat dolgo­zom majd érte. KÉTSZOBA ÖSSZKOMFORTOS LAKÁS Czifra Jenőmé; a Kesztyűgyár gépi varrónője meglett családanya már. Nagy lánya alig né­hány évvel fiata­labb Várkői Zsófiá­nál. ő már a csa­ládra tervez, álmai egyet jelentenek a férje, édesapja és lánya vágyaival. — Megmondom én, nem kertelek: lakásra vágyunk. Már tizennyolc éve élünk a szoba­konyhában. Amikor összekerültünk a férjemmel, még meg felelt, ma már kicsi. Ezért minden ál­munk a kétszoba, összkomfortos la­kás. Ezért dolgo­zunk, ezért takaré­koskodunk, ebbe fektetjük minden energiánkat. ügy gyűjtögetünk, mint a méhek: eddig majdnem tízezer fo­rintot tettünk a ta­karékba. A többi­nek jövőre kell lennie* Hát ez a mi vá­gyunk. Hozzáte­szem: reméljük, bé­ke lesz akkor is. Háborúban aligha számíthatnánk la­kásra. AZ VNOKAK NEVELÉSE Iván Jánosné, a Porcelángyár taka­rítónője 55 éves már, nyugdíjba ké­szülődik. — Nincs nekem különösebb tervem karácsonyra. A leg­nagyobb öröm az lenne számomra, ha négy fiamat és asz- szonylányomat meg látogathatnám. — Mind szívesen vár­na ebédre, deliát ■.. Lefelé még elbal­lagnék, de vissza­felé, az Ady Endre úti emelkedő már nem az én reumás lábamnak való. In­kább itthon mara­dok — a fiaim majd eljönnek hozzám. Sosem voltam nagy igényű. Sok volt a gyerek, én mindig visszama­radtam. Most sincs nagy kívánságom, csak egy: ha nyug­díjba megyek, az unokáimmal foglal-' kozhassam. Mind nz ötöt magaménak érzem, az ért éle­tem már az övék lesz: Azt szeretném, ha nekik jobb sor­suk lenne, mint ne­kem volt fiatal ko4 romban. A

Next

/
Thumbnails
Contents