Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

N A Pt 0 1961. NOVEMBER 1. 1 Balázs Zoltán, s kép jobboldalán felesége CSINOS, fefcetehajú fiatal­asszony fényképeket rakosgat elém, s mindegyikhez ragaszt egy-két mondatnyi emléket. A fényképek őt, a férjét, is­merőseiket ábrázolják. „Ezek a balatoni képek... Ez pedig a nagy együttes” — s mutatja a képet, egy labdarúgó-csapat­ról készült felvételt. — Itt áll Zoli — mutat ujjú­val a fényképen egy barna- hajú, magas, jóképű férfire, a férjére. Nézem a képet, a stopnis­cipős fiúkait s hosszasan el­időz tekintetem férje lábán ... Igen, a lábán, amire ez a mo­solygósarcú, keménykötésű fiú futbalicipőt többé sohase húz­hat ... Soha. Mert. Idézek a Dunántúli Napló 1960. december 7-i számából: „A Kazán- és Gépjavító Szö­vetkezetben november 27-én a délelőtti órákban Balázs Zol­tán szerelő, Horváth Jenő és Gogell Sándor hegesztők egy körülbelül 8 mázsa súlyú ka­zánt javítottak. Ahhoz, hogy a kazánt hegeszteni tudják, * fel kellett emelni. Megfelelő emelőszerkezet híján a közel­ben lévő vaskapuhoz kapcsolt lánccal emelték meg a nehéz szerkezetet. Emelés közben a kazáv! Balázs Zoltán felé bil­lent, aki elugrani már nem tu­dott, mert egy vasdarabban el­esett. A rázuhanó kazán lá­bait összeroncsolta úgy, hogy a 26 éves fiatalember mind­két lábát amputálni kellett.. — A bal lábát 10 centivel a boka fölött, a jobb lábát pedig lem az asszonyt, aki szeretet­tel, megbecsüléssel beszél a férjéről, s az jut eszembe, hogy ez a fiatalasszony — el­lentétben az imént látott könyv címével — házasságból bizony jelest érdemel... Néhány hónapja új otthon­ba költöztek. — Augusztusban kaptuk ezt a lakást, nagy volt az örö­münk, azóta is csinosítgatjuk — mondja. Valóban szép ez a Kolozsvár utcai lakás. A nagv rádió mellett televízió, ké­nyelmes fotelek, csillogó nagy szekrény... Egyszobás, kis meleg otthon. Zoli ezekben a napokban Moszkvában van. MÉG A KÓRHÁZBAN fe­küüt, amikor ő is, a felesége is és a család ismerősei közös nagy összefogással azon szor­goskodtak, hogy valami úton- módon Zolinak műlábat ké­szíttethessenek. Igen ám, de a A szerencsétlenség után a tolókocsiban nvűlábhoz nagy precizitás, szükséges. Ha esetleg a Szov­jetunióban ... — reményked­tek. Dr. Gofiman Ljübov, a Pécsi Il-es számú Belgyógyászati Klinika tanársegéde készsége­sen ajánlotta fel segítségét, írt moszkvai ismerősének, akitől január 11-én válasz is érkezett. Levelében ezt írja: „Levele megérkezése óta igye­keztem megtudni a protézis gyártásának helyét. Sikerült megérdeklődni, hogy melyik minisztériumhoz tartósak az a műhely és kutatóintézet, ahol a levélben leírt műlábakat készítik. ígérem, hogy a közeli napokban ott is utána járok.' Megcsillant a remény, talár sikerül... Ez év február 17-én levelet kaptak a baráti nagy ország­ból. „Tisztelt Balázs Zoltán! Az Orosz Föderativ Szocia­lista Szovjet Köztársaság tár­sadalombiztosítási miniszté­riuma megvizsgálta az ön le­velét, s közli önnel, hogy a Szovjetunióban a művégtag­gyárak minden egyes esetben egyedenkénti művégtagokat készítenek. Azzal a kéréssel, hogy ön protézis készítteté­sére a Szovjetunióba utazhas­son, a Magyar Népköztársaság Egészségügyi Minisztériumá­hoz keil fordulnia, amely az ön kéréséről bennünket érte­sít. Tisztelettel: V. Avrolov miniszterhelyettes. Az Egészségügyi Miniszté­riumban minden segítséget megadtak, de segített a vál­lalat is. Felajánlották, hogy Zoli esetleges moszkvai uta­zásának költségeit ők fizetik. S végre megérkezett a várva várt levél az Egészségügyi Mi­nisztériumból. Értesítették Ba­lázs Zoltánt, hogy a moszkvai Művégtaggyártó Tudományos Kutatóintézet díjtalanul vállal­ta a protézis elkészítését. —- Repülővel utazott Zoli Moszkvába. Képzelheti azt a nagy örömet — mondja a fia­talasszony, azután egy gyors mozdulattal táskájából levelet vesz elő és mutatja. — A NAPOKBAN érkezett, elolvastam már tízszer, száz­szor ... Tessék, olvassa — mondja örömittasan. Zoli levele, így kezdődik: „Ma felálltam, sőt mentem is jó pár métert...” Képzelem Zoli boldogságát. 'Újra"“járhat majd, ismét sé­tálhatnak a kart karba fűzve mint régen, a megválaszolat" lan kérdésre válasz érkezett... A fiatalasszonyt nézem, aki kiveszi kezemből a levelet és ki tudja már hányadszor ismét olvassa ... Szeme sarkában az örömkönny csillog. ? , Garay Ferenc Kiíianíet^eb A MEGYEI TANÁCSON A mezőgazdaság szolgálatában Négy éve találkoztam ezzel a tettrekész fiatalemberrel Hetvehelyen. A szövetkezetben szárított lánctalpas traktorá­val. Akkor örömmel újságol­ta, hogy öníndítós traktora van. Ö csinálta az önindítót. Ekkor még úgy tűnt, hogy nincs párja az ő önindítós trakto­rának. Később azonban kidé- rült, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár is kísérletezett és szinte ugyanabban az időben, amikor ő, a gyár is elkészí­tette az első öíiindítós trak­tort. Később azt magyarázta, hogy a mostani ekékkel ezeken a hepehupás földeken nem le­het jó munkát végezni. Akár­hogy is vigyáz az ember, egyik helyen sekélyebb, másik he­lyen mélyebb lesz a szántás a kelleténél. A gépállomáson nem tudta megvalósítani ötle­teit., Tavasztól késő őszig a mezőn volt. télen meg a gép­javításnál segédkezett. Átment & szentlőrinci tangazdasághoz, falán.ott sikerül. Neményi Er- bó. a technikum igazgatója is tudomást szerzett az elgon­dolásról és Hideg Kornél időt kapott az újítás kivitelezésére. Egy alkalommal anyagbe­vásárlás miatt fentjárt az FM- ben a Kísérleti és Tangazdasá­gok Igazgatóságán. Elmondta, olyan ekét szeretne konstruál­ni, amely mindig egyforma mélyen szánt. Itt is helyeslés­sel találkozott. Mosonmagyar­óvárra, az ottani mezőgazda- sági gépgyárba küldték; ké­szítse el az első prototípust Elkészült az első példány és a szakemberek azt mondták, az elképzelés jó, továbbfejlesz­tésre ajánlj ált Később még egyet készített. Az eke megnyerte a gazdá- szok tetszését a napokban meg rendezett monori bemutatón is, mert kiváló munkát vég­zett és a szabályozó szerke­zetet bármelyik vontatós ekére rá lehet szerelni. Nem csoda tehát, ha többen türelmetle­nül kérdezték, mikor kezdik meg a gyártását. A gyártás beindítását indokolják a Ma­gyar Aerái-tudcanányi Egyesü­let tájékoztatójában olvasot­tak is. mely szerint: „Nagyon lelkiismeretes gépkezelő sem képes arra — még hidrauli­kus emelőberendezéssel felsze­relt függesztett ekével sem. — hogy a szántás mélységét egyenletesre szabályozza. Leg­jobb eredményt ilyen téren a szovjet P 5—35 típusú ekével értük el. Ennek azonban nagy hátránya volt, hogy egy dol­gozóval többet kellett foglal­koztatnunk, aki a kezelőülés­ből az ekét állandóan szabá' lyozta. A mélységszabályozós ekére nincs rászerelve a régi típusú automata, mélységbe- állító kar (vagy csavaros állí­tószerkezet) hiányzik róla. — Ugyancsak feleslegesek a tar­lóskerék kapaszkodói is. Ezek helyett egy hidraulikus szer­kezetet találunk. A szántás mélysége ugyan­olyan határok között szabályoz ható, mint az eddig használa­tos ekéknél. A beállított mély­séget az automatikus szabá­lyozó berendezés tapogató kerék segítségével minden kö­rülmények között pontosan be­tartja. Anélkül, hogy az ekét vontatnánk — tehát álló hely­zetben — teljesen kiemelhet­jük a földből 2—S másodperc alatt A mélységszabályozó be­rendezés a beállítás után egy lakattal lezárható. így csak az változtathatja meg a szántás mélységét, aki a lakat kulcsát magánál tartja. Az eke szán­tási mélységének beállítása sem fizikai erőt, sem szakér­telmet nem követel, mert egyetlen csavar jobbra vagy balraforgatásával elvégezhető, majd bezárásával rögzíthető. A javasolt hidraulikus mély- ség-ssBatoáJpoa* szerkezet ki­zárja a menetközben! szándé­kos mélységállítás lehetősé­gét. nem teszi lehetővé a na­gyobb területteljesítmény ér­dekében gyakran előforduló visszaélést.. Ez olvashatjuk a Magyar Agrártudományi Egyesület is­mertetőjében. Bízunk benne, hogy hamarosan a baranyai dombokon is megjelennek ezek az ekék: Hideg Koméi, bár elkerült Baranyából és a Fővárosi Au­tóbuszüzem dolgozója lett, azért nem szakadt el a mező- gazdaságtól. Most újabb fel­adatokon töri a fejét. Egy har­madik eke megépítéséhez kezd hozzá hamarosan. — Ez a harmadik eke abban különbözik az első kettőtől — mondja, — hogy itt már nem lesz szükség a traktor kardán­meghajtó szerkezetére, ehe­lyett a traktorba eredetileg be­épített hidraulikát használom. Erről az ekéről elmarad az .olajpumpa és az ezt hajtó kar­dántengely is. Az eddig elké­szült kardánmeghajtású hid­raulikus mélységszabályozó automata olyan traktoroknál használható, melyeknél nincs eredetileg beszerelt hidrauli­kus szerkezet. Azoknál a trak­toroknál, amelyeknél már gyá­rilag beszerelték a hidraulikát, célszerűbb lesz a most készülő típust használni. De szerkesz­tek egy olyan mélységszabá­lyozó berendezésit is amelyet függesztett ekéknél lehet hasz­nálni. Nagv és megvalósítható ter­vek. Sok sikert kívánunk a megyénkből elszármazott újító nak. Hideg Kornékiakj Szálát János Bensőséges ünnepség színhelye voll vasárnap délelőtt a megyei tanács, ahol Palkó Sándor elvtárs, a Baranya megyei Tanács VB-elnöke kitüntetéseket nyújtott át három kiválóan dolgozó tanácsi funkcionáriusnak. Sárkány Ferencné elvtársnő, a villányi tanács vb-elnöke és Vida Andrásné elvtársnő, a me­gyei tanács tagja a Szocialista Munkáért Érdemérem, Kisvár- dai Rezső, a sellyei tanács vb-elnöke pedig a Munka Érdem­érem kitüntetést kapta. A MEGYEI KTSZ-BIZOTTSÁGON A megyei KISZ-bizottságon november 5-én délután Kisi Dezső elvtárs a KISZ Központi Bizottság kitüntetéseit, a KISZ Érdemérmet átadta Rajna József, Kovács István is Végner Ferenc KISZ alapszervezeti vezetőknek. Több ifjúsági vezető kapott aranykoszorús KISZ-jelvényt és dicsérő oklevelet és több ifjúsági vezetőnek ajándékot nyújtottak át Képünkön a KISZ Érdemérem tulajdonosai. a szénbányászok teliesitették vállalásaikat Komlón kiemelkedő eredménye!! — Pécset! 660 tonna többlet a november 7-e előtti versenyszar aszban A komlói szénbányászok versenylendülete november 7-e előtt igen szép munka­teljesítményeket hozott. A III-as akna bányászai az el­múlt hetet forradalmi hétként dolgozták végig, s 5-én ünne­pi műszakot tartottak. Leg­kiemelkedőbb eredményeket a fejtési csapatok produkál­ták. A Váradi csapat napo­kon keresztül 130 százalék felett teljesített, a Czigler fejtési csapat pedig 150 száza­lék felett, sőt egyik napon 171,6 százalékot értek el a fejtésükben. A Földes-brigád átlagban 125 százalékot tel­jesített a forradalmi héten. A pécsi tröszt bányaüzemei a november 7-e előtti héten érték el az utóbbi idők leg­szebb eredményeit. Az élüzem Pécsbánya a versenyszakasz ideje alatt 102,1 százalékra teljesítette a tervét és plusz­ként 111 tonna szenet ter­meltek. A szabolcsi bánya­üzem 102,5 százalékot ért cl és terven felül 197 tonna sze­net adott a népgazdaságnak. A vasasi bányászok 103 szá- teljesítette a tervét és plusz- ket s terven felül 120 tonna szénnel járultak hozzá a több lethez. A tröszt összesítve a versenyben 103,8 százalékos eredményt ért el és a többlet 660 tonna szén. Ünnepség az iíj-mecsekaIjai óvodában Vendéget vártak pénteken délelőtt a nyugati városrész 1. óvodájában. Az óvó da ünnepi díszt öl­tött, az ablakokra új szőttesfüggöny, a vázákba virág ke­rült. Legszebb ruhá­jukat öltötték fel a kis óvodások is. Valamivel 11 óra, S izgalmas várako­zás után megérke­zett a kedves ven­dég, Valentyin Carik főhadnagy, szovjet tiszb Palotás Teréz ve­zető óvónő üdvözöl­te a vendégeket és mondott ünnepi be­szédet, majd a gye­rekek virággal kö­szöntötték Valen­tyin Carikotj _ Ver­sek, dalok követték egymást, végül pe­dig a bányaüzem nőtanácsámak veze­tői adták át aján­dékcsomagjaikat a gyerekeknek, akik az ünnepségen kap­ták meg .a tanács Jü; tál juttatott több ezer forintot érő já« tokokat «i t lo centivel a térd alatt — mondja sóhajtva a felesége, s néz maga elé szótlanul... Az egyik fénykép lassan kicsúszik ujjal közül... Boldogan éltek, szépítgették otthonukat, örültek egy újon­nan vásárolt festménynek. Amikor új szőnyeget vettek, nevetve sétáltak rajta, mint a pajkos gyerekek, örültek a szépnek, az életnek, a fiatalsá­guknak. Zoli a Porcelángyár labdarúgó-csapatában játszott s félesége csaknem minden mérkőzésre elkísérte. ...ÉS AKKOR, azon a na* pon, mint egy rossz álom lep­te meg őket a tragédia A két fiatal vidámsága szomorúság­ba dermedt s boldogságukat az aggódás váltotta fel. Mindket­tőjüknek gondolatában ott volt a megválaszolatlan kérdés: vajon sétálhatnak-e még együtt, kart karba fűzve, sze­relmesen, boldogan, mint ré­gen? Mert egyszerre nagyon messzinek tűnt a boldog teg­nap... Mi lesz holnap? A szomorúságot felváltja-e még a mosoly, visszaköltözik-e va­laha a vidámság otthonukba? Nagy életerő, önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen szerencsétlenség után ne roppanjon össze, hogy meg­békéljen a tényekkel s azon gondolkodjon, miként talál­hatja meg ismét az élet örö­mét mind a maga, mind a csa­ládja számára. A szeretet sok mindenre képes, s ha két em­ber őszintén szeret, nemcsak az élet örömeit fogadják el egymástól, hanem egymást se­gítve igyekeznek győzedelmes­kedni a bajokon is. Zoli hat hónapig wtt a kór­házban. A vállalat, ahol dol­gozott, tolókocsit készíttetett számára. Kérdem a fiatalasszonyt, mi­vel foglalkozott Zoli, miután hazahozták a kórházból. — Nézze ezt a szép könyves­polcot, aztán mellette azt az állólámpát, ó készítette — mondja, s mutat a nagy kéz­ügyességre valló modem bú­tordarabokra. Rápillantok a könyvespolcra s az első könyv, amin megakad a szemem, Gergely Márta: Házasságból elégséges című regénye. Figye-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents