Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-29 / 281. szám
4 1961. NOVEMBER 29. # A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak békében kell élnie egymással Kennedy elnök interjút adott as Izvesztyija főszerkesztőjének ify&kfr Cynlék&zütiU Kennedy elnök november 25-én, Boston közelében fekvő üdülőjében fogadta Alekszej Adzsúbejt, az Izvesztyija fő- szerkesztőjét és válaszolt kérdéseire. Az interjút az Izvesztyija keddi száma közli. „Véleményem szerint a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak békében kell élnie egymással — jélenitette ki Kennedy. — Országaink nagy országok, energikus népekkel és mindkét országban folyamatosan biztosítjuk a lakosság életszínvonlának emelkedését. Ha húsz éven keresztül biztosítani tudjuk a békét, a Szovjetunió népének élete és az Egyesült Államok népének élete sokkal jobb és sakkal boldogabb lesz” Az amerikai elnök válaszolt az egyik legnagyobb szovjet napilap főszerkesztőjének a szovjet—amerikai viszonyt, valamint a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításához szükséges intézkedéseket érintő kérdéseire. A szovjet újságíró emlékeztetett Hruscsov szovjet kormányfőnek és Brezsnyevnefc, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének üzenetére, amelyben kifejezték azt a reményüket, hogy közös erőfeszítéssel gyökeresen megjavítható a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetközi helyzet. Amikor a szovjet vezetők ez év januárjában üdvözölték az Egyesült Államok új elnökének hivataiba- lépését, tolmácsolták azt a meggyőződésüket is, hogy lépésről lépésre megszüntethető a jelenlegi gyanakvás és bizalmatlanság és üymódon megvalósulhat a két ország népeinek együttműködése. A szovjet kormány kijelentette, hogy kész támogatni minden ilyen irányú jó kezdeményezést A SZOVJET—AMERIKAI VISZONYRÓL „Azt mondhatnám — mondotta az elnök —, hogy országaink viszonya jelenleg nem olyan kielégítő, mint amilyen kapcsolatban reménykedtem az elnöki tisztség átvételekor”. Az elnök ennek okát abban látja, hogy mindezideig nem történt tényleges előrehaladás az atomfegyver-kísérletek beszüntetésével — foglalkozó genfi tárgyalásokon, valamint abban, hogy „Berlin és Németország a fokozódó válság térsége lett” — ahogy az elnök kifejezte magát Kennedy ezért inkább a Szovjetunióra hárítja a felelősséget. Az amerikai elnök anélkül, hogy részletesebb elemzésbe bocsátkozott volna, a két félnek e kérdésekben és más fontos nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontját illetően, megpróbált isimét elbújni az állítólagos „kommunista veszély” régi spanyolfala ■ mögé. „Véleményünk szerint — mondotta — a nehézségek abból adódnak, hogy a Szovjetunió erőfeszítéseket tesz az egész világ bizonyos értelmű eVkommunistásí fására. Ha a Szovjetunió csupán saját nemzeti érdekeinek, saját nemzetbiztonságának megvéA kémkedő Werner-házaspárt átadták a kijevi bíróságnak r í Adolf Wewnen és feleségét, az NSZK áMampoügérait, akik az amerikai hírszerző szervek megbízásából kémkedtek a Szovjetunióban, átadták a kijevi bíróságnak; A Wemer-házaspár autótúrát tett a Szovjetunióban, s e közben a3 amerikai hírszerző szervek megbízásából repülőterekre, katonai egységekre, radar-állomásokra és más katonai jellegű objektumoklra vonatkozó értesüléseket gyűjtött. Szeptember 2-ám, Kijev közelében tetten érték őket, amint éppen szovjet csapategységek taktikai foglalkozását figyelték meg. ( Elfogásukkor Wemerékmél fényképezőgépet találtak, 12 tekercs már leexponált fűmmel, azonkívül kémkedésre I valló feljegyzéseket és büHőn" leges, titkos íráshoz szükséges két töltőtollat. Adolf Werner a második világháború idején, mint a hitlerista csapatok katonája mér járt a Szovjetunió területén, megfordult Harkovban, Kurszk ban, Ónéiban, Szmolenszkben és Velikije Lukiban. Tevékeny Bégéért annak idején a fasiszta hadvezetőség a vaskeresrt első és második fokozatával tüntette ki A vizsgálat során Adolf Wemer és felesége elismerte bűnösségét. A szovjet fcffliügymiiniszté- rlum ezzel összefüggésben tiltakozott az NSZK és az Egyesült Államok moszkvai nagy- követségénél amiatt, hogy a Szovjetunióba irányuló turista- forgalmat kémkedésre használják feli Özv. Lox Péterné Fájdalomtól megtört szívvel tudatom, hogy felejthetetlen élettársam Sümegi Mária 91 éves korában elhunyt. — temetése 30-án, csütörtökön 3 órakor lesz a köztemetőben. Gyászoló fia, 966 menye és unokája. Márton László f. hó 27-én Budapesten váratlanul elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés« 393 A gyászoló család Özv. Böröcz Istvánná Németh Sva A Pécsi Orvostudományi Egyetem Tanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy november 27-én, 83 éves korában elhunyt. Temetése december l-én, pénteken fél 4 órakor lesz a köztemetőben. dr. Somogyi Gyula egyetemi docens 969 A gyászoló család 1961. november 38-án váratlanul elhunyt. Az elhunytban kiváló orvost és jó kollégát veszített eL Mélységes fájdalommal tu628 Emlékét megőrizzük fiatjuk. hogy drága jó férj, testvér és rokon dr. Somogyi Gyula docens november 28-án 65 éves korában hosszas betegség után elhunyt. Temetése december l-én, pénteken fél 8 órakor lesz a pécsi köztemetőben. Gyászoló özvegye Dr. Somogyi Gyuiáné 971 Palccskó Vilma KÖSZÖNETNYILV ANITAS Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, jó barátoknak, akik szeretett jó édesanyánk özv. Jozipovics Ignác- né temetésén megjelenésükkel, koszorúk és virágok küldésével fájdalmunkban osztoztak. Külön köszönetét. mondunk a péesi Fényképész Szövetkezet dolgozóinak és a pécsi Posta dolgozóinak. 968 | A gyászoló csatád ílésére törekednék és lehetővé tenné más országoknak, hogy úgy éljenek, ahogy óhajtanak — békében — akkor, úgy gondolom, megszűnnének azok a problémák, amelyek most oly sok feszültséget okoznak”. Igaz, hogy más helyein az elnök egyetértett az Izvesztyija főszerkesztőjével abban, hogy a világban jelenleg végbemenő társadalmi változásokat nem lehet „Moszkva akcióinak” tulajdonítani. Bár az interjú a problémák nagy körét érintette, központi helyet kaptak benne a szovjet—amerikai viszony megjavításának és a béke megszilárdításának lehetőségeit érintő kérdések. Az elnök több válaszában nem hagyott kétséget afelől, hogy tudja, milyen mértékben függ a világ jövője a Szovjetunió és az Egyesült Államok’ viszonyától. a két Állam közötti tárgyalások lehetőségéről Az amerikai elnök értésül adta, hogy hajlandó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióval a legidőszerűbb kérdésekről. „Azokat a kérdéseket fontos megvizsgálni — mondotta az elnök — amelyek feszültséget teremtenek rendszereink között, és meg kell nézni, nem tudnánk-e megszüntetni ezt a feszültséget.” Kennedy ezzel kapcsolatban a német és a berlini problémára utalt i,Űgy vélem — jelentette ki az elnök —, hogy ha most kielégítő alapon meg tudunk áUdfpodni Berlin és Németország kérdésében, amelyek most a legkritikusabb területek, mivel országaink fontos érdekei fűződnek hozzájuk és nagy gondokat okoznak népeinknek, akkor más lépéseket is megtehetünk. Ha meg tudjuk oldalúi Németország és Berlin problémáját, akkor nézetem szerint majd meglátjuk, mi módon érhetünk el lényeges javulást kapcsolatainkban.” Ebben a kérdésben az elnök semmilyen új gondolatot vagy javaslatot nem vetett fel. Kennedy nem adott egyenes választ arra a kérdésre, Ijo- gyan vélekedik az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti békeegyezmény megkötéséről. Kitérő választ adott a két ország kereskedelmi kapcsolatai rendezésének kilátásaira vonatkozó kérdésre is. Az elnök ezt a kérdést is összekötötte a fő politikai problémák megoldásával. „Én személy szerint azt tartom — mondotta —, hogy ha meg tudjuk oldani az imént már említett problémákat, egyebek között a berlini kérdést, és enyhítjük az általános feszültséget — akikor fokozódik a kereskedelem is... Szeretném remélni, hogy a kereskedelem bővíthető és úgy gondolom, hogy nyomban bővülni fog, mihelyt a német és a berlini problémákban mindkét fél érdekeinek megfelelő, békés és kielégítő megoldást találunk”. Adzsubej utalt a Szovjetuniónak arra a -törekvésére, hogy el akarja oltani Közép- Európában az elmúlt háború viliódzó parazsát. Az elnök erre reagálva rámutatott, hogy kor Hiányának célja ^tárgyalások útján megkísérelni olyan megoldások kidolgozását, amelyek lehetővé teszik Közép-Euró- pában a béke megőrzését”. A LESZERELÉS KÉRDÉSÉRŐL A beszélgetés során több ízben érintették a leszerelés kérdésének megoldásával és a nemzetközi feszültség enyhítésével összefüggő kérdéseket. Kennedy egy helyen kijelentette, hogy véleménye szerint „hasznos lenne, ha a NATO és a varsói szerződés országai köteleznék magukat arra, hogy békében fognak élni egymással”. Az Izvesztyija főszerkesztője megkérdezte az amerikai elnököt, hogyan vélekedik az Egyesült Államok a szovjet kormánynak arról a már többször megismételt kijelentéséről, hogy kész elfogadni a nyugati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrzésre és felügyeletre vonatkozó bármilyen javaslatát, ha megállapodás jön létre az általános és teljes leszerelésben. Adzsubej megkérdezte azt is, hogy mi az elnök véleménye a megegyezés lehetőségéről olyan részleges intézkedésekben, amelyek csökkenthetik a háború veszélyét. Az elnök válaszaiban általánosságban megismételte az Egyesült Államok korábbi álláspontját. A hangsúlyt ismét a felügyeletre és az ellenőrzésre tette. „Létfontosságú — mondotta Kennedy — hogy első lépésként megegyezésre jussunk az atomfegyver-kísérletek megszüntetésében, majd lépésről-lépésre haladjunk elő re az atomfegyverek, a rakéták, a szárazföldi erők, a hadi- tengerészet területén és minden egyéb területen”. Kennedy egyetértett Adzsubej jel abban, hogy minden lehetséges lépést -kívánatos megtenni a meglepetésszerű támadás megelőzése végett. „Úgy gondolom, — fűzte- hozzá az elnök —, hogy ha rendeződik a viszony országaink között, mindkét fél kisebb mértékben fogja növelni katonai erejét”. Az amerikai elnök azonban leszögezte, hogy ezidöszerint nem lát lehetőséget az Európában állomásozó amerikai csapatok kivonására. Hivatkozott arra, hogy „tudni kell, hogyan alakul a helyzet Berlinben és Németországban”, majd így folytatta: „Ezért remélem, hogy kormányaink között a közeljövőben tárgyalások lesznek és hogy e tárgyalások sikerre I zárulnak A NÉMET KÉRDÉS RENDEZÉSÉRŐL A német békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini helyzet rendezését, az NDK elismerését érintő kérdésekre válaszolva Kennedy elnök megismételte az Egyesült Államoknak e kérdésben korábban elfoglalt és már ismeretes álláspontját. Igyekezett kisebbíteni azt az egyébként fokozódó háborús veszélyt, amely a Szovjetuniót és más szomszédos országokat az NSZK részéről fenyeget. Az Egyesült Államok elnöke hangsúlyozta, hogy Nyugat-Németország fegyveres erői „a NATO nemzetközi ellenőrzése alatt állnak”. Kennedy leszögezte, az Egyesült Államok ellene van annak, hogy Nyugat-Németország nukleáris fegyverrel rendeükez zék. „Az Egyesült Államok — mondotta az elnök — nemzeti politikájával összhangban nem adja át a nukleáris fegyvert egyik országnak sem, és én különösen nem szeretném azt látni, hogy Nyugat-Németország saját potenciálra tesz szert.” Bár Kennedy elnök néhány válaszában nem volt hajlandó számolni a két német állam létezéséneit tényével, a nyugat német revamsvágyó erők részéről fenyegető növekvő veszély lyel és így tovább, — mégis kijelentette: „Remélem, hogy a németországi helyzetet olyannak fogjuk látni, amilyen ma és nem kísérelünk meg azokról a feltételekről beszélni, amelyek húsz évvel ezelőtt voltak meg ebben az országban. Az európai béke gyakorlatilag már tizenöt éve fennáll. Most az a kérdés, eljuthatunk-e olyan tárgyalásokhoz, amelyek az elkövetkező tizenöt évre rendezhetik ezt a problémát. Senki sem tudhatja, mi történik a világban a távoli jövőben, de legalább Berlin és Németország problémájának megoldását meg kell találnunk”. Az elnök végezetül tolmácsolta azt a reményét, hogy ez az interjú elő fogja mozdítani a jobb kölcsönös megértést és a békét» 1941. november 29-én halt hősi halált. Német fasiszták kínozták meg, gyötörték és korbácsolták, azt akarták, hogy áruljg el partizán társait. Inkább a halált választatta. Megkapó élettörténetét az egész világon ismerik. Gyengédség és erő, lelkiismeretesség és szerénység jellemezte. Mielőtt belépett a Komszomol- ba, valóságos tanulmányt irt az az ifjúsági szövetségről, olyan elmélyülten tanulmányozta, ’■izsgálta. annak tevékenységét, zladatait. A Komszomol hiva- ásáról lelkesülten beszélt, s amikor tagja lett, azt mondta édesanyjának, úgy érzi. egészen más ember lett belőle. Cselekedeteivel is bebizonyí- ott a ezt. Hiába kínozták meg tüzes vassal, áztatott kötéllel, körmei alá vert gombostűkkel, nem vallott, nem árulta el társait. Hősként halt meg a győzelemért, a kommunista holnapokért. Halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki, nevét szép utcák, úttörő- csapatok, kulturális intézmények őrzik. Hruscsov látogatása Bratszkban Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első tálkáira, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Novoszi- hirszkből Bralszkba érkezett. Hruscsov felavatta az épülő 4,5 millió kilowattos bratszki vizierőmű óriás első gépcsoportját, amelynek kapacitása 225 000 kilowatt. A vizierőmű már áramot ad. A szovjet kormányfőt lelkes fogadtatásban részesítették az| erőmű-építkezés dolgozói. Hrus csov megismerkedett az erőmű berendezésével, és találkozott az építkezés, valamint a helyi párt- és tanácsi szervek vezetőivel. A beszélgetés folyamán Hrus csov foglalkozott a Kelet-Szibéria termelőerői fejlesztésének kérdéseivel. Beszélt az imkutszki terület és a kraszno- jarszki határterület energiájának fejlesztéséről. Külpolitikai jegyzet A világ a nyugati hatalmak válaszát várja Nagyjelentőségű okmányokat nyújtottak át a hét elején a szovjet külügyminisztériumban, a Moszkvában dolgozó külföldi újságíróknak. Az egyik, szovjet kormány nyilatkozata az atomfegyver-kísérletek beszüntetésével foglalkozó tárgyalások felújításáról, a másik okmány pedig egy konkrét, négy cikkelyből álló tervezet az atomfegyver-kísérletek be szüntetéséről szóló egyezményhez. Mindkét okmány egyrészt nagy megnyugvást és reményt keltett a világ haladó közvéleményében, másrészt pedig a nemzetközi helyzet gyakorlatából objektív lehetőségeket szűr le, ezekre az objektív lehetőségekre épít. Évek óta a legfontosabb világproblémák közé tartozik az atomkísérletek folytatása, és egy esetleges nukleáris háború veszélye. A korábbi tárgyalások — akár Genf ben, akár más szinten — nem jártak a legfényesebb eredménnyel, a genfi tárgyalás annakidején a nyugati hatalmak makacs és ésszerűtlen magatartása következtében kudarcba is fulladt. Most itt az alkalom — és tegyük hozzá, hogy sürgető alkalom — amikor a világ vezető nagyhatalmai, az atomhatalmak ismét összeülhetnek, megtárgyalhatják az emberiséget fenyegető nagy veszély elhárításának lehetőségét. A két szovjet okmány egyben nyílt állásfoglalásra is készteti a nyugati hatalmakat, elsősorban az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok vezető köreitől az utóbbi hónapokban gyakran hallottunk olyan pátosszal teli kijelentéseket, hogy a világbéke hívei. Amerika nem akar háborút. Sajnos az utóbbi hetek és hónapok világpolitikai eseményei azt bizonyították, hogy az amerikai békenyilatkozatok csupán formális kijelentések, csupán arra jók, hogy saját közvéleményüket úgyahogy megnyugtassák. A valóságban az Egyesült Államok — sem a berlini, illetve német kérdésben, sem a kelet-ázsiai diplomáciai fronton — nem tett semmi olyan pozitív lépést, ami ezeket a békenyilatkozatokat alátámasztotta volna. A szovjet külügyminisztérium két okmánya feltétlenül színvallásra készteti a nyugati hatalmakat. Józan, reális, és valóban a világ népeinek nyugalmát, békés alkotó munkáját biztosító tervezet ez. A Szovjetunió távlati programja, de az egész szocialista tábor programja elsősorban a most élő és a majd eljövendő nemzedékek életéről és jólétéről való gondoskodás programja — csak egyetlen út van a nagyhatalmak számára. Zúzdába adni az egész hadigépezetet, a nukleáris és hagyományos fegyverzetekkel együtt. A Szovjetunió bízik az eszmék és a társadalmi példa erejében, és ez lehet az egyet len „fegyver” amelyet a két világrendszer egymással szemben alkalmazhat. A két okmány rendkívül világosan, és a józan ész politikája alapján hangsúlyoz za, hogy a három nagyhatalom mellé be kell vonni a negyediket is — a Francia Köztársaságot. Lehetetlen állapot, hogy amíg a Szovjetunió, Amerika és Anglia az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyal, egyezményt is kötnek, addig Franciaország hátat fordítva minden morális és humánus jóérzésnek: folytatja atomkísérleteit. A nyugati hatalmak évekig űzték ezt a nemzetközi alattomos játékot, ennek a játéknak most természetesen vége. Mindenesetre a két szovjet okmány a lehető legreálisabb és józanabb próbálkozás arra, hogy a világ nyugalmai biztosítani lehessen. A szovjet külpolitika a lehető legmesszebbi határig elment ezzel a két okmánnyal, és ha az amerikai békeszólamokban csak egy kevés őszinteség is van, akkor bizonyosra vehető a megegyezés. Ezek rendkívül lassú és hosszadalmas dolgok, de az enyhülés a biztonság világigénye sürgeti a nagyhatalmakat. — Most pedig a nyugati hatalmak válasza következik. (-y) J 1 I 4
