Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

»*L OKTÓBER 18. NAPLÓ 5 As SZKP Kosponti Bizottságának bessá móló ja (Folytatás a 4. oldalról) feladatát — jelentette ki Hrus­csov — ugyanakkor továbbra is arra törekszik, hogy mind több állami funkciót bízzon társadalmi szervezetekre. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára leleplezte a kommunizmus eszmei ellen­feleinek ama állítását, ame­lyek szerint a kommunizmus elkerülhetetlen konfliktust okoz a személyiség és a társa­dalom között és a személyiség elfojtásához vezet. Kijelentette, hogy a teljes szabadság és boldogság ismér­ve az olyan társadalmi rend, amely megszabadítja az em­bert a kizsákmányolás igájá­tól, széleskörű demokratikus jogokat ad neki, biztosítja szá­mára a lehetőséget, hogy em­berhez méltó feltételek között éljen, megadja neki a biztos holnap tudatát, feltárja egyé­ni képességeit és tehetségét, megszilárdítja azt a tudatát, hogy munkája az egész tár­sadalom javát szolgálja. A szocializmus éppen ilyen társadalmi rend — hangsú­lyozta Hruscsov, majd hozzá­tette: „A szocialista rend által létrehozott összes értékek közül a legdrágább az új ember, a kommunizmus te­vékeny építője”. A továbbiakban Hruscsov a következőket mondotta: „Az imperializmus ideológusai a kapitalizmus országait .nyílt társadalomnak’ nevezik, a Szovjetuniót pedig ,zárt tár­sadalomnak’. Igen. egyetér­tünk abban, hogy a mi szocia­lista államunk valóban zárva van a kizsákmányoló és hará­csoló monopoltőke, a munka- nélküliség, a haramiatörvé­nyek, a züllesztő, dekadens ideológia előtt. Természetesen az imperialista urak azt szeret­nék, ha a szocialista társada­lom nyitva állna kémtevé­kenységük számára. A szocia­lizmus ellen irányuló felfor­gató tevékenység számára azonban a szovjet társadalom zárva, szigorúan zárva van!” Hruscsov hozzátette, hogy a szovjet társadalom nyitva áll az olyan külföldiek előtt, akik tiszta szívvel közeled­nek. Nyitva áll a becsületes Nyikita Hruscsov ezután ki­jelentette, hogy az elkövetkezen dő évekre belpolitikai téren a párt öt feladatot állít a kommunisták és az egész szov­jet nép elé. Első — az egész nép erőfe­szítését arra kell irányítani, hogy teljesítsék és túlteljesít­sék a hétéves tervet, amely fontos korszak a kommuniz­mus anyagi-műszaki alapjá­nak megteremtésében. Az anyagi termelés színvonalát a jövőben is emelni kell. s a szükséges színvonalán kell tartani az ország védelmi ké­pességét; második — meg kell gyorsí­tani a technikai fejlődést a kereskedelem, a tudomá­nyos, technikai és művelő­dési vívmányok cseréje, az igazságnak megfelelő tájé­koztatás előtt. Már régóta javasoljuk a ka­pitalista világnak, hogy ne a fegyverkezési versenyben mér­jük össze erőinket, hanem a dolgozók életének megjavítá­sában — mondotta Hruscsov. Meggyőződésünk, hogy a ka­pitalizmus nem tud helyt áll­ni ebben a versenyben. Meg­győződésünk, hogy végered­ményben minden nép helye­sen választ majd, előnyben részesíti a kommunizmus va­lóban szabad világát és elfor­dul a kapitalizmus úgyneve­zett „szabad világától”. szocialista ipar minden ágá­ban. kiváltképpen fejleszteni kell a villamosenergia terme­lést. a vegyipart, a gépgyár­tást, a fómkohászatot és a fü- tőanyagipairt; harmadik — olyan színvona­lat kell elérni, az ipar és me­zőgazdaság fejlesztésében, amely lehetővé teszi a lakos­ság iparcikk- és élelmiszer- szükségletének teljesebb kielé­gítését; negyedik — a mezőgazda­ság fejlesztését az egész párt és az egész nép ügyévé kell tenni; ötödik — tovább kell halad­ni a kulturális és szociális építés minden frontján. A kommunisták és az egész szovjet nép előtt álló legfontosabb belpolitikai feladatok A lenini párt — a kommunizmus győzelméért folytatott harc szervezője „A lenini párt — a kommu­nizmus győzelméért folytatott harc szervezője” című fejezet­re áttérve Hruscsov kijelen­tette, hogy a személyi kultusz megbírádásának és következ­ményeinek felszámolásának rendkívül nagy politikai és gyakorlati jelentősége volt. Ha nem ítéltük volna el a személyi kultuszt, nem küz­döttük volna le hátrányos következményeit és nem ál­lítottuk volna helyre a párt­ós állami tevékenység lenini elveit — jelentette ki Hrus­csov — akkor ez azzal a ve­széllyel járt volna, hogy a párt elszakad a tömegektől, a néptől, súlyosan megsérti a szovjet demokráciát és a for­radalmi törvényességet, meg lassul az ország gazdasági fejlődése, hanyatlik a kom­munizmus építésének üte­me és ennek következtében csökken a dolgozók jóléte. Nemzetközi vonatkozásban gyengült volna a Szovjetunió Hruscsov kijelentette: „A szovjet kommunisták büszkén mondhatják: nem tettük tönkre a lenini párt becsületét és méltóságát, a part tekintélye mérhetetle­nül megnőtt, a nemzetközi kommunista mozgalom új, magasabb fokra emelkedett Ma pártunk egységes, szikla- szilárd mint még soha!” — XX. pártkongresszuson kifejezésre juttatott lenini irányvonalat — folytatta Hrus­csov — eleinte elkeseredett ellenállással fogadták a párt­ellenes elemek, a revizionisták és a dogmatikusok, azok, akik megcsontosodott hívei voltak, a személyi kultusz idején ural­kodó módszereknek és rend­szernek. A párt lenini irány­vonala ellen lépett fel az a pártellenes frakciós csoport, amelynek tagjai Molotov. Ka- ganovics. Malenkov Vorosilov, Bulganyin. Pervuhin, Szabu- rov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov voltak. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára hangsú­lyozta. hogy a pártellenes cso­port ellen vívott harc éles elvi. politikai küzdelem volt, az új harca a régi ellen. Arról volt helyzete a világ küzdőterén, rosszabbodtak volna kapcsola­tai más országokkal, ami ko­moly következményeket rejtett volna magába* „Ezért volt olyan óriási po­litikai és gyakorlati jelentő­sége a személyi kultusz meg- bírálásának és következményei leküzdésének” —- hangsúlyoz­ta Hruscsov. — A párt számot vetett az­zal — jelentette ki Hruscsov —, hogy a hibák és torzítások feltárása, a hatalommal való visszaélések leleplezése bizo­nyos keserűséget, sőt elégedet­lenséget kelthet a párt sorai­ban és a nép körében, bizonyos hátrányokkal jár, átmeneti ne­hézségeket okoz az SZKP és a marxista—leninista testvér­pártok számára. Mégis a párt bátran szembenézett a nehéz­ségekkel, becsületesen és nyíl­tan megmondta a népnek a teljes igazságot, mert mélyen áthatotta az a hit. hogv a nép helyesen fogja fel a párt vo­nalát. Nem is csalódott* szó, hogy pártunk továbbra is folytatja-e a XX. kongresz- szuson kijelölt lenmi politi­kát, vagy újból feltámadnak a személyi kultusz időszaká­nak az egész párt részéről el­ítélt módszered. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy nem sokkal később. 1957. októberében az SZKP Közpon­ti Bizottságának plénuma ha­tározottan visszaverte Zsukov volt honvédelmi miniszter azon próbálkozásait, hogy lép­jenek a kalandorkodás útjára, kövessenek olyan irányvona­lat, amely elszakítja a fegy­veres erőket a párttól, szembe­állítja a szovjet hadsereget a pártvezetéssel. „Visszaverve a levitézlett frakciósokat, intrikusokat és karrieristákat, a párt még szo­rosabbra zárta sorait, megszi­lárdította kapcsolatait a nép­pel. minden erőt fő irányvo­nalának sikeres megvalósítá­sára mozgósított” — mondotta Hruscsov. Hruscsov megállapította, hogy a XX. pártkongresszus irány vonala lelkes helyeslésre ta­lált a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban a marxista hnjjlnU'to testvérpártoknál. Ugyanakkor — folytatta — pártunk a személyi kultusz káros következményeinek le küzdését célzó irányvonala — mint később kiderült — nem talált kellő megértésre az Albán Munkapárt veze­tőinél, sőt ml több. e veze­tők harcot indítottak ezen irányvonal ellen. — Az albán vezetők már nem is titkolják — mondotta Hruscsov —, hogy nem tetszik nekik pártunknak az az irány­vonala, amelynek cél ja Sztálin személyi kultusza káros követ­kezményeinek határozott kikü­szöbölése, a hatalommal való visszaélések éles elítélése, a párt- és az állami élet lenini szabályainak helyreállítása. „Az albán vezetőknek ezt az álláspontját az magyarázza, hogy ők maguk — sajnála­tunkra és bánatunkra — meg­ismétlik azokat a módszereket, amelyeket hazánkban alkal­maztak a személyi kultusz ide­jén” — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta: „Pártunk XX. kongresszusán kidolgozott irányvonal lenini irányvonal és mi nem engedhe­tünk ilyen elvi kérdésben sem az albán vezetőknek, sem bár­ki másnak.” Senki sem tud letéríteni bennünket a lenini útról Az albán vezetők „vissza próbálják húzni pártunkat azokhoz a viszonyokhoz, ame­lyek nekik tetszenek, de ame­lyek hazánkban soha többé nem ismétlődnek meg. Pártunk továbbra is határozottan és kö­vetkezetesen végrehajtja XX. kongresszusának irányvonalát, amely kiállta az idő próbáját. Senki sem tud letéríteni ben­nünket a lenini útról!” — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára így folytat­ta: „Ha az albán vezetők nagy- rabecsülik népük érdekeit és a szocializmus építésének ügyét, ha ténylegesen barátságot kí­vánnak a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a többi testvér­pártokkal, akkor le kell mon- daniok téves nézeteikről, visz- sza kell térniök a szocialista közösség testvéri családjával való egység és szoros együtt­működés útjára, az egész nem­Ma pártunk egységes, sxiklassilárd, mint még soha zetközi kommunista mozgalom­mal való egység útjára. Ami pártunkat illeti, pártunk továbbra is nemzetközi köteles­ségének megfelelően minden tő le telhetőt megtesz, hogy Al­bánia egysorban haladjon min­den szocialista országgal.” Nincs egyetlen olyan nagy bel- vagy külpolitikai kérdés, amelyet pártunkban nem vitat­tunk volna meg kollektív mó­don és ennek során ne érvé­nyesült volna a párt kollektív tapasztalata, — jelentette ki Hruscsov és hozzátette: „éppen ez a lenini elvek megvalósítá­sa”. Megszilárdult a párt és a tömegek kapcsolata Hruscsov hangsúlyozta, hogy a párton belüli demokrácia fejlesztése, a helyi pártszer­vek jogainak kiterjesztése és szerepének fokozása, a kollektív vezetés elvének betartása a pártot még harcképesebbé tette, megszi­lárdította a párt kapcsolata­it a tömegekkel. Közölte, hogy a beszámolási időszakban az SZKP taglétszá­ma majdnem 2,5 millió fővel növekedett. Míg a XX. párt- kongresszus idején a pártnak 7,215 505 tagja volt, addig a XXII. kongresszus idejére (1961. október 1-re) a párt taglétszá­ma 9,716 005 főre emelkedett. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára elmondotta, hogy a párt soraiban képvisel­ve van a Szovjetunióban élő több mint száz nemzet és nép. „Pártunk a munkásosztály nemzetközi szervezeteként keletkezett és fejlődik, és megtestesíti a kommunizmus építőinek egyetértő család­ját alkotó egyenjogú szocia­lista nemzetek nagyszerű egységét és testvéri barát­ságát”, Mint Hruscsov megáHIapftot- ta, a párt az utóbbi években erőteljesen a népgazdaság konkrét vezetésének kérdései felé fordult „A pártvezetés ereje ennek kollektivitásában rejlik, ez teszi lehetővé, hogy sok ember tehetségét, ismere­teit és tapasztalatait hogy úgy mondjam, egységes tehetséggé forrasszuk össze, amely nagy dolgok elvégzésére képes”. — jelenleg elsőrendű jelen­tőségűvé válik — folytatta Hruscsov — a párt-, állami s társadalmi ellenőrzés felül­ről le és alulról feL A párt-, állalmi és társadalmi ellenőrzés rendszere hatalmas eszköz ahhoz, hogy igazi demok ratikus élvek alapján tökéfetesít síik a kommunizmus építésé­nek irányítását, a nagy tömé gek kommunista nevelésének nagyszerű iskoláját A tanácsok — mondotta Hruscsov — a nép mindent át­fogó szervezeted, amelyekben egysége ölt testet. A tanácsok milliók társadalmi tevékenysé­gének olyan iskolájává váltak, amilyent az emberiség fejlő­désének eddigi története során még nem ismert. A tanácsok egész tevékeny­sége társadalmunk nagysze­rű demokratizmusának leg­jobb bizonyítéka, — hangsúlyozta Hruscsov. Kö­zölte, hogy a tanácstagok szá­ma hozzávetőleg kétmillió. Ezenkívül további több mint kétmillió aktivista vesz reszt a tanácsok állandó bizottságai­nak munkájában. A Szovjetunió — mondotta Hruscsov, — fejlődésének új szakaszába lépett, magasabb szintre emelkedett a szocia­lista demokrácia. A Szovjet­unió új alkotmányának, amelynek kidolgozását most kezdjük, tükröznie kell a szovjet társadalom életének új vonásait a kommunizmus kibontakozó építésének idő­szakában, Amint a szovjet társadalom a kommunizmus felé halad, — folytatta Hruscsov, — a szak- szervezetek funkciói bővülni fognak, mind újabb olyan prob lémák tartoznak majd tevé­kenységük körébe, amelyekkel azelőtt az államapparátus szer­vei foglalkoztak. Pártunk elő­mozdítja a szakszervezetek gazdaságvezető tevékenységé­nek fokozását. Hruscsov kijelentette: „A lenini kommunista ifjúsági szövetség fő feladata az, hogy az ifjakat és a leányokat a forradalmi harc hősi hagyo­mányain, a munkások, a kol­hozparasztok, az értelmiség önfeláldozó munkájának pél­dáján, a marxizmus-leniniz- mus nagy eszméin nevelje”* A marxizmus—leninixmus alkotó szellemű továbbfejlesztése a párt tevékenységének alapja Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyoz­ta, hogy a beszámolóban vá­zolt időszakot a párt életében a kommunizmus építésével kapcsolatos sok nagyjelentősé­gű kérdésnek és a nemzetközi felszabadító mozgalom idősze­rű problémáinak alkotó szelle­mű megoldása jellemezte. Ezek között vannak igen fontos el­méleti következtetések a prole­tariátus diktatúrájáról a jelen­legi viszonyok között, a szo­cializmus kommunizmusba va­ló átnövésének törvényszerűsé­geiről. a kommunizmus anya­gi és technikai alapja megte­remtésének útjairól, a kommu­nista társadalmi viszonyok ki­alakításáról és az új ember neveléséről, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáinak sokféleségéről, a szocialista országok többé ke­vésbé egyidejű belépéséről a kommunizmusba, a világháború elhárításának jelenlegi reális lehetőségeiről, korunk jellem­zéséről, stb, Mint Hruscsov megjegyezte, az SZKP nagy elméleti mun kaja a legteljesebbe« űj programjában ölt testet, amely a Szovjetunióban fo­lyó kommunista építés filo­zófiai, közgazdaságtani és politikai megalapozása. A kommunizmus építésében kivívott gyakorlati sikereink, — mondotta — egyben az el­mélet fejlesztésében aratott sikerek is. Éppen ilyen szem­szögből kell tekinteni azokat a kimagasló társadalmi és gaz­dasági intézkedéseket, amelye­ket a párt a legutóbbi évek­ben foganatosított. A marxizmus—leninizmus al kotó szellemű továbbfejlesz­tése jelentette ki Hruscsov, a párt tevékenységének alap ja. a kommunista építés si­kerességének döntő feltétele. Pártunk az elmélet és a gya­korlat egységének lenini elvét szem előtt tartva továbbra is hazánk népeivel és az egész világ dolgozóival szemben fenn álló legfontosabb kötelességé­nek tartja a marxizmus-leni - nizmus elveinek védelmét és alkotó szellemű továbbfejlesz­tését. »• Feladatok a párt­építés terén A pártépítés területén a kö­vetkező fő feladatok várnak megoldásra. A párt a szovjet nép erőfe­szítéseit mindenekelőtt a kom­munizmus anyagi és technikai alapjának megteremtésére, az új társadalmi viszonyok tökéle­tesítésére, valamint arra fogja irányítani, hogy minden szov­jet embert a kommunista tuda­tosság szellemében neveljen. A párt figyelmét rá kell irá­nyítani a hétéves terv teljesívé sére, a munkatermelékenység szakadatlan emelésére és a dol­gozók jólétének fokozására. A párt következetesen be­tartja a pártélet lenini normájt és a kollektív vezetés elveit. A párt erősíteni fogja sorainak egységét és összeforrottságát, megvédelmezi a marxizmus— leninizmus tisztaságát, erélyes harcot folytat a marxista—le­ninista pártossággal össze­egyeztethetetlen frakciózás és klikk-szellem minden megnyil­vánulása ellen. A párt minden eszközzel elő­mozdítja a tanácsok, a szak- szervezetek, a komszomol és a többi tömegszervezet tevékeny­ségének kiszélesítését s javí­tását, a kommunista építésben és a kommunista nevelésben betöltött szerepük fokozását, a tömeg alkotó kezdeményező­készségének fejlődését, a Szov­jetunió valamennyi népe barát ságának erősödését. A párt a jövőben is kidolgoz­za majd az élet által felvetett új elméleti kérdéseket, minden szovjet embert a marxizmus— leninizmushoz való hűség szel­lemében, a burzsoá ideológia minden megnyilatkozásával szemben való kérlelhetetlenség szellemében, a kommunizmus ellenségeinek mesterkedéseivel szemben szükséges politikai éberség fokozása szellemében fog nevelni. A kommunizmus építése internacionalista kötelességünk A párt a Szovjetunióban fo­lyó kommunista építést a világ dolgozóival szemben fennálló internacionalista kötelességének teljesítése­ként fogja feL Továbbra is lankadatlanul fog harcolni a szocialista világ- rendszer erősítéséért, az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért. Az SZKP fejleszti testvéri kapcsolatait az összes kom­munista és munkáspártok­kal, velük vállvetve erélye­sen harcol a marxizmus— leninizmus tisztaságáért, az opportunizmus, a fő veszélyt jelentő modem revizioníz- mus különböző megnyilat­kozásai ellen, a dogmatiz- mus és a szektásság ellen. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára beszámolója befejező részében kijelentette: „A XXII. kongresszus szó­noki emelvényéről, a Kom­munista Párt és a szovjet nép nevében ünnepélyesen kijelentjük: a Szovjetunió változatlanul tovább foly­tatja békeszerető lenini kül­politikáját, a kölcsönös bi­zalom és együttműködés ki­építésére törekszik minden állammal, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. A Szovjetunió továbbra is küzd a nemzetközi feszültség eny­hítésért, a szigorú nemzet­közi ellenőrzés mellett vég­rehajtandó általános és tel­jes leszerelésért”. A Szovjetunió ismét felhív­ja azoknak az országoknak kormányait és népeit, amelyek vele együtt harcoltak a hitleri Németország ellen, számolja­nak le a második világháború maradványaival, takarítsanak el mindent az útból, ami gá­tolja a népek közti béke és ba­rátság megerősítését, s ami újabb háborús veszélyt rejt magában. „Felhívunk minden kor­mányt a kölcsönös megértés­re és együttműködésre, a megérlelődött nemzetközi kérdések békés megoldására. A népek szent kötelessége, hogy minden rendelkezé­sükre álló eszközzel állhata­tosan és aktívan harcoljanak földünk békéjének megőrzé­séért és megszilárdításáért”. »

Next

/
Thumbnails
Contents