Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

2 NAPLÓ 1961. OKTOBER 15. Különleges világnap Tabi László vígjátéka a pécsi Kamaiaszínházban A „Különleges világnap” ” híre már Pécsett is meg­előzte a bemutatót. Sokan lát­ták már televíziós adásban, sőt műkedvelők is műsorukra tűzték mór, s mindez a da­rab sikerét bizonyítja, azt, hogy Tahi Lászlónak ezzel a vígjátékkal sikerült közelfér­kőznie a közönség ízléséhez, szívéhez és eszéhez. A darab nem akar minden­áron valami újat mondani. Is- merős jelenségeket állít elénk a színpadon. A mindennapi életben gyakran tapasztalható kisebb-nagyobb konfliktusok­kal találkozhatunk a színpa­don is. Ki ne ismerné azt a jelenséget, hogy a nagy lakás tulajdonosa nem akar meg­válni a számára nemcsak ké­nyelmet, hanem rangot is je­lentő szobáktól, hogy a „má­sik fél” viszont megmozgatja a hivatalokat jogai érvénye­sítésére, hogy a felnőtt fiata­lok szembefordulnak szüleik­kel? Ezeket gyűjti végered­ményben csokorba Tabi Lász­ló, a jellemek és komikus helyzetek adta lehetőségeket még „ sziporkázóan humoros „bemondások” és ötletek „el­sütésére” is kihasználva. A nézőtéren szinte percenként felcsáttam a nevetés és ez ta­lán már sok is egy kissé, a vígjátékot zsúfoltnak érezzük és amikor nem is csak nevetni kellene, hainem elgondolkozni is — hiszen a fiatalok új, egészségesebb gondolkodás- módjából adódó lázadás, áz „oppozídójával” tetszelgő pro­fesszor válsága ezt kívánná — alig marad rá időnk. A da­rabnak ezt a vonását Turián György rendezése méginkább erősíti'; a komikumot ' hang­súlyozza. Emiatt a darabban ábrázolt tényleges és lényeges ellentétek kissé „elkenődnek”. A Nemzetközi Geofizikai Év rádiójedentéseiből ismert kife­jezés, a „különleges világnap” egyébként nagyon találóan mutat rá, hogy különleges na­pot láthatunk a színpadon, olyan napot, amikor „minden összejön”. Egyúttal olyan na­pot, amely a legszembetűnőbb jelenségek tanulmányozására nyújt kitűnő alkalmat. A darabnak mindvégig kö­zéppontjában áll Baranyai- Burger Kossuth-díjas profesz- szor. Tánczos Tibor a pózoló, „morgós-reakciós” jellemzőit igyekszik hangsúlyozni. Játé­kával érezteti: ez az „oppozí- ciós” póz tulajdonképpen már neki sem tetszik, szívesen le­mondana róla, de azt hiszi, hogy addig elért társadalmi helyzetét éppen azzal tudja fenntartani, hogy szüntelenül ezt mondja magatartásával a mg eníbereinek: „nem értek egyet veletek, tessék engem meggyőzni”. Ez az igényes, át­élést követelő játék' azonban helyenként csorbát szenved, Tánczos Tibor néha enged a még hatásosabb nevettótési le­hetőségek kísértésének, s ilyenkor a pózoló álreakciós­ból kedélyes öregúrrá válik. Az „ellenpólust”, Zsenda házmestert Hegyi Péter ala­kítja. „Balossága” azonban kevésbé erőteljes, mint a pro­fesszor „reakciőssága”. Inkább amolyan joviális szájhős, Fel- lobbanásai, erőtlenek. Nerti pattog, hanem csak sistereg. Néhány jelenete azonban — különösen a második felvonás­beli telefonálgatás, majd a harmadik felvonásban a békü- lés — remekül sikerült. A feleségek szerepében csök­ken a tényleges ellentét, hi­szen a professzoráénak (Ta­kács Margit) egyszerűen nin­csenek nézetei, Zsendáné (Bá- zsa Éva) viszont az élet min­3CH hétixi rpáuz$l)üii Interjú Katona Ferenccel aPéc i Nemzeti Színház igazgatójával Egy rövid, sietős interjúba természetesen csak forgácsok, töredékek férnek bele abból a hatalmas élményanyagból, amelyet katona Ferenc, á Pé­csi Nemzeti Színház igazgató­ja a kéthetes párizsi tartóz­kodása alatt szerzett. — Igen, két hetet töltöttem a franda fővárosban — mon­dotta Katona Ferenc, amikor nem sokkal hazaérkezése után munkatársunk felkereste. ,— Az utazásnak kettős célja volt. Egyrészt a. párizsi színházi előadások, másrészt pedig a fnűzeumők és képzőművészeti kiátiításök tanulmányozása. Szerencsés .időszakban érkez­tem Párizsba, nagyszerű elő­adásokat láthattam, de termé­szetesen azt is meg kell mon­danom, hogy a rendelkezésre álló rövid idő algitt az ötven­két, esténként játszó párizsi színház produkcióiból csupán hat előadást tudtam megtekin­teni. ' — Milyen darabolcat látott C francia fővárosban? — A- hat, mondhatnám leg­reprezentatívabb előadásokat láttam. A Comedie Francaise- ban a Ruy BÍas-t, a nálunk alig ismert, kiváló francia szí­nész — Andre Falcon — fő­szereplésével. Ebben a szín­házban hagyományos, klasszi­kus stílusban játszanak, .az élőadás legdöntőbb eleme' a szép beszédkultúra. Klasszi­kus deklamáló a stílus, de nagyszerű. Az egész előadás lényegében a beszéd stílusra épül, és így lehet, hogy a kö­zönség egy-egy harmincsoros tiráda után éppenúgy közbe­, tapsol, mint az' operában egy- egy ária után. Voltam a há­rom párizsi nemzeti színház Közül még a ■ Theater de France-ban is, ahol a Velencei Kalmárt láttam. Itt viszont a színpadi gesztus, a mozgás­kultúra dominált az előadás­ban. A Theatre de Paris-ban John Ford immár négyszáz éves darabját néztem meg, amelynek címét magyarra ta­lán úgy lehetne fordítani: „Kár, hogy nem tisztességes”. .Ás, élőadás külön érdekessége volt, hogy Viscopvti rendezte, a két főszerepet pedig a film­vászonról már nálunk is is­mert Romy Schneider és Allan Delon játszotta. Ez az előadás a francia színjátszás másik újabb stílusával ismertetett irteg — a, jó értelemben vett teatralitással, a látványosság­gal. Többek között láttam még a Theatres de Modem szín­házban Csehov Sirály című művének modem, hiteles és nagyon izgalmas előadását, to­vábbá a Theater Athéne-ben Jerome Kilty, amerikai szer­ző m/űvét, a Kedves hazug-ot, amely kétszemélyes darab, és Pécsei.;- a Szombat esti színház keretében bemutatunk. —j A képzőművészetek te­rén mi érdekesét, újdonságot tapasztalt? — öt napig jártam a Louvre- ban, de hosszú hetek kellettek volna ahho:]5, hogy vai ameny- nyire is mégismerjem. Jellem­ző a műkincsek gazdagságára, hogy áz úgynevezett „tarta­lék” képtárban például hat Rembrandit-kép van, és más neves, klasszikus művészek al­kotásai is hasonló arányban a tartalékíárba szorulnak. . Lát­tam néhány nagyon érdekes kiállítást, többek között a II. Nemzetközi Képzőművészeti Bienr/álét, ámélyet a világ harmincöt éven aluli festőmű­vészéinek műveiből állítottak össze. A közel kétezer mű kö­zött magyar művészek is sze­repeitek. A másik tanulságos kiállítás a nemzetiközi szob­rászkiállítás volt. Mindkét esetben a nagyszerű élmények, az igazi művészet mellett csa­lódás is ért, a remekművek métilett gyakran találkoztam e két kiállításon gyatra, érték­telen dolgokkal, amelyek két­ségtelenül a dekadens művé­szet zsákutcáját bizonyították. — Természetesen mindezek csak valóban forgácsok abból a hatalmas élményanyagból, amit Párizsban, nemcsak a színház és képzőművészet, de .a- francia emberek minden­napi életének tanulmányozása során szereztem — fejezte be Katona Ferenc, den megnyilvánulását bölcs belátással és türelemmel fo­gadja. A kettő közül termé­szetesen a professzorné szere­pe a látványosabb, hatásosabb és Takács Margit a tőle meg­szokott kitűnő érzékkel hasz­nálja ki helyzeteit, Bázsa Éva viszont a házmesterné belső értékeit emeli ki. A természe­tes ésszel gondolkodó anya erkölcsi felülállása már első megjelenésékor érezhető, s ez tetőződik, amikor végül is ő simítja el a bonyodalmakat. A fiatalok szerepe elég szűk­markú. Tibornak apja elleni lázadása nyújtana csak alkal­mat mélyebb alakításra, de ez Somogyi Miklósnak nem egé­szen sikerült. Meggyőzőbbnek, határozottábbnak, „klszistább- nak” kellene lennie. Lelkes Dalma friss, eleven, öntudatos lányt formált Kati alakjából, de talán még valamivel fel­szabadultabban játszhatna. Az epizódszereplők közül Szerencsi Hugót dicséret illeti, mert az ünnepség rendezőjé­nek szerepében bebizonyítot­ta, hogy le tudja vetni koráb­bi szerepeiben bírált merev­ségét. Kutas Marit pedig azért érdemes megemlíteni, mert a rádióriporternő szerepében el­ső ízben játszik a közönség előtt, s máris magabiztosan mozog De neveli felsorolása nélkül is elmondhatjuk, hogy a színen csak villanásnyira megjelenő színészek is hozzá­járulnak a vígjáték sikeréhez, mert egy-egy újabb okot szol­gáltatnak a vidám, a mában rekedt múlt anakronizmusán mulató kacagásra. A színház művészednek vég­eredményben könnyebb is, nehezebb is a dolguk azért, mert már ismert, sikerrel ját­szott darabot mutatnak be ez­úttal. Könnyebb, hiszen a ko­rábbi előadások tapasztalatait fel lehetett használni, nehe­zebb, mert aki akár a fővá­rosi előadást, akár annak tele­víziós közvetítését látta, ma­gasabb igénnyel ül be a Ka­maraszínház nézőterére. El­mondhatjuk, hogy ezt áz igényt — az említett kisebb kifogásoktól eltekintve — ki is elégítik a Különleges világ­nap szereplői. Dr. Mészáros Ferenc Régi magyar töltök címmel október 16-án este 7 órakor irodalmi estet rendez­nek Pécs város Művelődési Házában. Bevezetőt mond dr. Csorba Győző József Attila- dijas költő. A Pécsi Nemzeti Színház művészei: Báhffy György, Dobák Lajos és Lel­kes Dalma tolmácsoljak Ba­lassi Bálint, Zrínyi Miklós, Faludi Ferenc, Barcsay Ábra­hám, Baróti Szabó Dávid, Ver­seghy Ferenc, Batsányi János. Szentjóbi Szabó László. Kis­faludy Sándor, Berzsényi Dá­niel, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Garáy János és Vörösmarty Mihály legszebb verseit. Gyümölcsös! és szelőt telepítene! Villányban A Villány-Siklósi Állami Gazdaságban már készülnek a jövő évi szőlő- és gyümölcs­telepítési tervek. A gazdaság jelenleg ezer holdon termel gyümölcsöt, ehhez jövőre azonban még 100 hold őszi- barackost telepítenek. A kor­szerűen művelt iváhszőlősi amyateleppel együtt a jövőre újonnan telepített 150 hold szőlőt is beleszámítva, ezer holdra emelkedik a gazdaság szőlőterülete. — BARANYA MEGYE tér melőszövetkezetei az őszi ár­pa vetését 57 százalékban el­végezték. Élenjár a szigetvári járás, mivel a tervezett őszi árpa vetésterület 82 százalé­kán már elvégezték a mun­kákat. Gondatlanság következtében elégett egy kisfiú Pénteken a kora délelőtti órákban szirénázva robogó mentőautó érkezett Mágocsról a pécsi bőrklinikára. A kocsi­ban Kovács Tibor 5 éves kis­fiú feküdt, aki gondatlanság, és nyilván felügyelet, hiánya következtében. harmadfokú égést szenvedett. Kovács Tibor mágoesi kis­fiú pénteken reggel barátai­vá légy disznóól padlásán ját­szadozott, miközben eddig még kiderítetlen körülmények kö­zött—1 egyikük., gyufát vett elő és azt gyújtogatni kezdték. A gyufa lángjától meggyulladt a padláson lévő száraz szalma és rőzse. A hirtelen támadt tűz- ből az ötéves kisfiú menekül­ni nem tudott, ruhája is tüzet fogott és égve leesett az ólba. A súlyosan sérült - kisfiút azonnal első segélyben részesí­tették. majd a mentők a pé­csi bőrklinikára szállították, de életét megmenteni már nem lehetett, szombat hajnalban súlyos égési sérülései követ­keztében Kovács Tibor ötéves kisfiú méghalt. S. A. A Janus Pannonius Múzeum és a Képzőművészek Szövetsége Baranya megyei munkacsoportja rendezésében ma. délelőtt fél 12 órakor nyitja meg Lemle Géza Haraszti Pál kiállítását a múzeum Káptalan utcai helyiségében. A képen: a művész „Népbolt’ című festménye. — A NAPOKBAN megala­kult Dunaszekcsön a megye első nyúltenyésztő szakcso­portja. A 15 főből álló szak­csoport tagjai húsnyulakat tenyésztenek közellátásra. — A FALUSI ifjúsági szö­vetkezetek részére is rend­szeresíti a SZÖVOSZ a ki­váló oklevelet és címet. A legjobban működő baranyai földművesszövetkezeiteket ezekben a napokban terjeszti fel jutalmazásra a MÉSZÖV. — 3.5 VAGON cseresznye­paprikát és mintegy 60 va­gon savanyúkáposztát készít télre a MÉK mohácsi tartó­sító üzeme Baranya és Tolna megye, valamint Budapest ellátására. — SZOVJET filmhetet ren dez november 16—22-ig a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat. Az ünnepi hét kere­téiben mutatják be a „Tiszta . égbolt” című díjnyertes szov­jet filmet. f ELKÉSZÜLT a Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásakadémiájának tema­tikája, sőt szeptember 20-án és október 4-én már megtar­tották az első előadásokat is. A munkásakadémia előadá­sait részben a központban, részben a Tüzér utcai, a Ma­lomi úti és a platói szálláso­kon tartják. A munkásaka­démián résztvevők látogatási lapot, az akadémia befejezé­se után pedig oklevelet kap­nak. — 50 MÁZSA trappista sajtot és 50 mázsa roquefor- tot expartál október 11-én az NDK-ba a Baranya megyei Tejipari Vállalat. — EZER 80 évesnél idő­sebb ember él Pécsett, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal ada tai szerint. 16 200 LAKÁS épül Pécsett a 15 éves lakásépítési prog­ram keretében. 9720 állami költségből, 6480 pedig magán erőből. — AZ „IGAZ HAZAFl- SÁG” című előadással kez­dődik meg a Pécsi Postaigaz­gatóságnál a munkásakadé­mia új előadássorozata októ­ber 26-án. — 84 EZER hektoliter szik- vizet készít ebben az évben a Baranya megyei Szik víz­ipari Vállalat. — A VILLAMOS Erőmű Tervező- és Szerelő Vállalat dolgozói határidő előtt készí­tik el Zabákon hazánk egyik legnagyobb transzformátor­állomását. A transzformátor­állomás felépítésének eredeti határideje 1961. december 31- e volt, de a VER TESZ dolgo­zói, teljesítve vállalásukat, már a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordu­lóján, ez év november 7-én átadják azt rendeltetésének. — ELVÉGEZTÉK a napra­forgó betakarítását a sásdí járás termelőszövetkezetei. THIERV-ÁRPÁD 5 TESfelMB (24.) Kis Péter egyenletes ugrá­sokkal, összehúzott váltakkal szalad. Nem hasal le, ha sü­vít az akna, a Iáképző őrmes­ter egykori utasításait nem tartja be. Fut, mint az ámok. A testét összehúzza, minden idegszála félelmetes pontosság­gal egyszerre működik, mint­ha egyetlen, pontos mozdulat lenne az egész ember. Teleki kapkodva csetlik bot- lik, rángatja a fejét. A lába súlyos, alig emelkedik fel a földről. A szakállas őrvezetőt kikerüli, görbe lábai bukdá­csolva gurulnak — egyik a másik után. Mintha minden elsüllyedt volna, és csak Kis Péter maradt meg a tintafoltos ég alatt. Már tizennyolc perc óta re­pül az acélszárnyas halál. Kis Péter elől, Teleki hátul. Közöttük csap le a legköze­lebbi akna. Elvágódnak. Kis Péter, mint a kidöntött fa — hosszában arcraborul. Telekit feldobja a lényomás. Megfordul a leve­gőben, azután puha, széttört Mozdulattal visszaesik. Kis Péter a szájában édes­kés lőporszagot érez. Óvato­san; megtapogatja a lábait, a fejét, de. semmit séma hall. Megdermed. Félelmetes csend van, mintha leterítették volna a világot. Csaik sejti, hogy kö­rülötte mégis mozog és han­goskodik a világ. Él. Mozog a lába, csavargatja a fejét, éme­lyegve nyeli a lőporfüstot, de semmit sem hall. Mégis meghalt? Mindez — a lába, a ffeje, a körmeibe csí­pő fájdalom — csak álom, és Teleki talán már a sziklák kö­zött szalad, és hamarabb ér át a hegyen? Felemelkedik és óvatosan körülnéz. Teleki néhány mé­tere fekszik. Oldalára dőlt, mint a zátonyra futott hajó. Kis Péter odakúszik; Min­den csontja fáj. Teleki mellé guggol. Sokáig bámészkodva nézi a másikat, mintha sohase látta volna. Teleki hunyt, la­pos szemmel, sápadtan fek­szik. Sötét, gubancos szemöl­döke kisimult, a rohamsisak a homlokára csúszott, és a térdét az áliához húzta. Kis Péter tehetetlenül vár. Kapkodja a fejét. Először hal­kan, majd erősebben pattog a füle, később finom, hajszál- vékony hangokat hali. Megrázza Telekit. A karikalábú lassan felnyit­ja a szemét. Kifejezéstelenül néz. Szemében kerek, homá­lyos vonalaikból áll a világ. Csak a másik mozdulatát érzi a vállán. — Szaladjunk Péter... — motyogja halkan, és vissza­csukja a szemét. Sötét van. Fekvő, fekete ár­nyék, piros vonalakkal. Teleki mindig nagyon félt a sötétség­től. Gyermekkorában — ha rossz volt — az anyja verés helyett az ablaktalan kamrá­ba zárta. Akkor is mindig pi- rosszególyű árnyékokat látott. Otthon éjszakánként kinyitot­ta az ablakredőnyt, és ha es­ténként hazafelé ballagott, mindig kikereste az apró fé­nyeket, és beléjük kapaszko­dott Sötétben rálépnek az árnyékok. Kinyitja a szemét. Becsuk­ja, megint kinyitja sokszor egymásután. Most már jobban lát. Észreveszi Kis Péter fölé- behajló arcát és megnyugszik. Itt van a cimbora, mégsem szaladt ed. Minden csak hát- borzongató képzelődés volt, és ebben a pillanatban olyan könnyűnek érzi magát, mintha a levegőben lebegne. Most minden olyan könnyű, és most olyan gyorsan el tudna szalad­ni, mint Kis Péter, és senki sem érné utói őket. A másikra néz. — A gyomrom..: — nyögi csendesen, és a kezével rövid kört ír m levegőben! Egymás után száll felettük a süvítés. Kis Péter felpillant, majd a másik mellé kuporo­dik. Megvárja, amíg a süvíté- sek elmennek, azután óvato­san lefeszíti Teleki térdét. Elfordítja a fejét. Sok csúnya sebet, undorító sebet látott már, de ez más. Ez a tarajos, piros seb az övé lehetne, ha percekkel előbb csak egyetlen mozdulatot is el­téveszt. Hűvösen, finom resz- ketéssél borzong a háta. Teleki nyöszörögve forgoló­dik. — Cimbora... — köhög te­hetetlenül, és alázatosan nézi a másikat. — Én most nem tudok szaladni... Szomorú és puha a szeme. A könnyeit szégyenlősen el­dugja, mint akkor, amikor a kis fekete vonat kigurult az állomásról, és az ablakra hosszú ákom-bákomokat raj­zolt. Kis Péter tekintetét keresi. — Hallod?... Most nem tu­dok továbbszaladni... Mi lesz velem? Kis Péter odanéz, azután visszafordul. Teleki meghal. Biztos, hogy meghal. Ilyen piros, utálatos sebbel csak meghalni lehet, és aki a közelében marad, az is meghal. Nincs idő, minden tétlen pillanat a halált jelent­heti. — Ne hagyj itt Péter!... Én is haza akarok menni... — nyöszörög a karikalábú. Kis Péter arcra borul. ffolrtatjokl « *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents