Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

4 V A P I 0 1961. OKTÓBER 15. Kádár János elvtárs beszéde a (Folytatás a 3. oldalról.) A terv maga jó; most már törvény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására össz­pontosítsuk. Meggyőződésem ha jól dolgozunk, teljesít­jük az ötéves terv előirány­zatait. sőt még jobb ered­mény is lehetséges. Természetesen csak akkor, ha a terv minden követelményét betartjuk. Nagyon fontos ebből a szempontból a helyesen ér­telmezett anyagi érdekeltség is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ameddig egy gyárban a jelenlegi nyereségrészesedés és prémiumrendszer lesz érvény­ben, addig az a gyár mennyi­ségileg mindig túlteljesíti a tervét. — akár kívánatos az a népgazdaság szempontjából, akár nem. Nagyot fejlődött Azt szoktuk mondani, hogy népünk öntudata nagyot fej­lődött, s ez valóban így van. Mennyit fejlődött 1945 óta a magyar munkás, s az egész munkásság szemlélete, gon­dolkodása. tudása, életta­pasztalata, politikai bölcses­sége! Állítom, rengeteget! S ez igen kedvező körülmény. De nem mindenki fejlődött egyenletesen. Vannak olyan emberek, akik — talán azt mondhatjuk —, amolyan fél- öntudatra tettek szert. A tel­jesen öntudatos ember tisz­tában van jogaival is, köte­lességeivel is. De vannak, olyanok, akik betéve tudják a jogokat — s talán az év há­rom hónapját azzal töltik, hogy jogaik után járnak —, de vajmi keveset tanultak meg a kötelességekből. Ne­künk segítenünk kell az ilyen félig öntudatos embere­ket, hogy teljesen öntudatosak legyenek, és a kötelességeiket is úgy tudják, ahogyan tud- niok kell. Kinek lehet igénye a társa­dalomtól? Annak, aki a tár­sadalom iránti kötelezettsé­gének eleget tett! Nálunk 720 000 olyan Ipari munkás van, aki munkabri­gádban van, olyanban, ahol felajánlást tettek a jobb munkára, 200 000 ember van olyan brigádban, ahol a szocialista emberneveléssel is foglalkoznak. És vagy félszázezer ember tagja gjyan brigádnak, amely elnyerte a szocialista brigád címet. Nagy eredmény! Ezek között az emberek között most már nemcsak ipari munkások, hanem fa­lusi emberek — állami gaz­daságok dolgozói, termelő­szövetkezeti tagok —. is van­nak; a szocialista munkaverseny- mozgalom ma már százez­reket ölel fel. Hasonló fejlődés mutatkozik az értelmiségi dolgozók kö­rében. Ott is kibontakozott a példamutató helytállás. Tudjuk, hogy készül a távla­ti tudományos terv. Önök közül sokan ismerik. Ez nagy eredmény lesz, mert ha a ku­tatási program hosszú évek­re tervszerű lesz, az nagyban előmozdítja a tudomány munkáját is, és a mindenna­pi alkotó-termelő munkát is. Akik ezzel foglalkoznak, tudják: A nép büszkesége! szolgáló Külön meg akarom emlí­teni, mint a nép büszkeségét, azt az ifjúságot, amelyik most a mi néphadseregünkben szol­gál. Munkás—paraszt fia­talok. értelmiségiek, olya­nok. mint a többiek. Mi a Minisztertanácsban meghoz­tuk azt a bizonyos döntést, hogy a honvédelmi miniszter adja ki parancsban: akiknek le kellene szerelniök most a közeli hetekben, ideiglene­sen bennmaradnak, és tovább szolgálnak. A megelőző napokban kéz­I íz kaptam körülbelül 150 velet Egyénektől és embe­Ezen a helyzeten megfele­lőbb anyagi ösztönzéssel is vál toztatni kell. Ha egy gyárnál a mennyiségi terv túlteljesíté­se is kívánatos, akkor a nye­reségrészesedés és a prémium erre is ösztönözzön, de ha csak a száz százalék a kívánatos, s mellette a többi termelési mu­tató fokozott javítása a köve­telmény. akkor a nyereségré­szesedés és a prémium ezt a célt segítse. Ezt kívánja a nép­gazdaság érdeke. A feladatokat most megter­veztük a következő évekre, de magától értetődik, hogy min­dent ■ nem lehet a legapróbb részletekig előre megtervezni. Bizonyos, hogy lesznek eltéré­sek is az évek folyamán te­hát tartalékra is szükség van és szükség van rugalmas ve­zetésre, hogy minden feladatot időben megoldhassunk. népünk öntudata soha annyi könyv nem je­lent meg és soha ilyen szép számban, és soha olyan gyorsan el nem fogytak, mint napjainkban. A nyáron végződött színházi évadban az országban 27 új magyar színművet mutattak be. Nyolcvan képzőművé­szünk rövidebb-hosszabb ideig gyárakban, állami gaz­daságokban, termelőszövet­kezetekben él és alkot. Mind­ez — ismétlem —, dicséretes, szép dolog. Az értelmiségről szólva meg kell még azt is mondani: füstbe ment az imperialis­táknak az a reménysége, hogy a társadalmi rétegek közül az értelmiséget a szo­cializmus ellen tudják for­dítani. Véleményeltérések természe­tesen lehetnek minden kér­désben. ezeket meg kell vi­tatni, de az értelmiség, a ta­pasztalat szerint nem a szo­cializmus ellen van, hanem bizonyos hibák ellen van, amelyek zömükben az építés gyakorlatából adódnak. Ha ma — s a nyugatiak ezt talán nehezen fogják megérteni —, azt mondanák, hogy a Horto­bágy közepén, egy kút mé­lyében, vagy bárhol a vilá­gon egy titkos szavazási ur­nába, amely minden titkot megőriz, a magyar intelli­gencia beledobhatja a szava­zatát, hogy kapitalista rend­szer kell-e neki, vagy szocia­lista. én kijelentem, hogy 98 százalékában a szocializmus mellett szavazna, még akkor is, ha néha ».morog” erre a rendszerre. Az ifjúság körében szintén jó munka folyik. A fiatal művészeket már em­lítettem, a munkás- és pa­rasztfiatalok közül 150 ezren dolgoznak brigádokban, fel­ajánlásokon, export-brigád­ban, stb. Jelentős értékű tár­sadalmi munkát is végez­nek önként, díjtalanul par­kok rendbehozatalánál, egyéb ilyen közmunkáknál, s na­gyon szép a nyári önkéntes építőtáborok eredménye is,. Nemcsak az az örvendetes, hogy körülbelül 26 000 kö­zépiskolás. főiskolás, egye­temista jelentkezett munká­ra. hanem az, hogy még 50 százaléknyi olyan jelentke­ző volt, akiket már nem is tudtunk elhelyezni az önkén­tes táborokban. a néphadseregben ifjúság rek kisebb-nagyobb - csoport­jaitól érkezett levelekét, amelyeken összesen 5200 alá­írás volt. Ezeket a leveleket katonák írták, akik második évüket szolgálják. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy fog­lalkoznak a népek nagy kér­déseivel, látják, mi történik a világban, és azt a következte­tést vonták le: mivel szükség van rá, kérik, hogy bent ma­radhassanak a nép szolgála­tára. ötezerkétszáz ember aláírása nem kevés. A cím­zett a Központi Bizottság, a kormány, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, illetve a Honvédelmi Minisztérium volt. Azóta részt vettem egy katonai aktíván is, és meg­kértem a vezető honvédtisz­teket, hogy kézszorításunkat, tiszteletünket adják át ezek­nek a katonáknak. (Taps.) Jó érzés úgy harcolni és dolgozni, ha tudjuk, hogy az emberek egyetértenek velünk. Nem akármilyen kérdésről van szó.’ hanem arról, hogy egy katona két év után még bent marad. Ez nem akár­milyen kérdés az egyén éle­tében. A parancs kihirdetése után újabb levelek, táviratok ér­keztek a kormányhoz, a Hon­védelmi Minisztériumhoz és máshová. Nagyon szép levelek ezek. „Nagyon vártuk a lesze­relés napját, szerettünk volna részt venni az ötéves terv munkájában, szüléinkkel, ba­rátainkkal, hozzátartozóinkkal találkozni, s alig válluk már a leszerelést. De kihirdették a parancsot, gondolkoztunk, megtárgyaltuk a helyzetet, megértettük, helyeseljük, vég­rehajtjuk!” — hangzott az egyik levél. Ez a helyes és igaz beszéd. Mert ha azi mondták volna: „Hurrá, haza se akartunk menni!” — nem mondtak volna igazat! Hiszek azoknak, akik azt mondják: „Nem hurráztunk, de értjük, helyeseljük és megcsináljuk; Tudjuk, hogy országunk béke- politikát folytat és mi ezért készek vagyunk szolgálni is, dolgozni is, harcolni is”. Egy másik 4^>port ezt írta: „Nem engedjük visszatérni a kizsákmányolok uralmát, a tő­kések, bankárok, földesuralt uralmát!” Mostanában nem­igen beszélünk ezeknek az uraknak az uralmáról, de jó hogy katonáink erre is gon­dolnak és megértik, hogy erről is szó van. Nagyszerű kiállás ez á rendszer mellett. A párt és a kormány élvezi a nép támogatását Elmondhatjuk, hogy az or­szággyűlés tanácskozása visz- szatükrözte munkánk lényeges vonatkozásait: A szocialista célt, az egyetértést, népfront­politikánkat, s ha „vékonyan” is, de kritika is volt. A mun­kánkat ösztönző kritika a to­vábbiakban erősödhetne. Az országgyűlésben népi­nemzeti frontunk képviselői helyes döntéseket hoztak, s nagyon jó az, hogy a háttér is erős és széles: a velünk egyetértő nép! Képviselőink mostanában sokszor járnak választóik kö­zött. Az utóbbi hónapokban én is jártam Budapest jóné- hány gyárában — a Gammá­ban, a Beloianmiszban és más gyárakban —, aztán Pest me­gyében, Vácott az építkezése­ken, továbbá Nógrádban, Tol­nában, Somogybán, Csongrád- ban. Találkoztam munkások­kal, bányászokkal, értelmisé­giekkel, falusi emberekkel, szövetkezeti parasztokkal, ter­vező irodák dolgozóival, egye­temek tanáraival, halligaitói- val. Ilyen találkozásokon éLmcxnd­juk elképzeléseinket, aztán ők is elmondják az ő elképzelé­seiket, kívánságaikat. Azt mondják a dolgozók, hogy ilyen megbeszélések után job­ban tudnak dolgozni, és mi magunk is úgy érezzük, hogy nekünk is jobb egy kicsit. Amikor az ember „napszám­ba” olvassa a 20—40 oldalas előterjesztéseket és jelentése­ket, utána jól esik egymással szót váltani, beszélgetni, pole­mizálni, dicsérő szót mondani, vagy valami csipkelődő célzást tenni. Ez valóban új erőt ad a munkához. Azt szeretném, ha maga a kormány is jobban dolgoznék, következetesebben hajtaná végre a helyesnek bizonyult politikát. Erő dolgában jól ál­lunk. Tudjuk, hogy a párt és a kormány a ma­gyar nép támogatását élvezi, ég erre vigyázzunk, ezt őriz­zük, mert amíg a magyar nép döntő többsége egyetért velünk, addig beszélhetnek az ellenségeink, amit akar­nak, nincs olyan nehézség, amelyet le ne tudnánk küz­deni. Másik bázisunk és táma­szunk á szocialista világ, a magyar—szovjet barátság, a varsói szerződés, amelyhez mi hűek vagyunk és leszünk. Amikor a magyar—szovjet barátság melletti életre-halál- ra szóló hűségről beszélünk, nem misztikus fogalmat hir­detünk. Ez a magyar nép éle tének és jövőjének legfonto­sabb kérdése, mert a Szovjet­unió a szocialista világ, az em­beri haladás élén jár, a szo­cialista fejlődés, a béke zászló­vivője. és a magyar nép ezen az úton saját jövendő boldog­ságát védelmezi és biztosítja. De nemcsak itt vannak szö­vetségeseink. — Vannak szö­vetségeseink az egész világon És nem is csak a kommunis­ták —, akik persze szövetsé­geseink a Föld bármely orszá­gában —, hanem maguk a né­pek. Nekünk a szocialista világ határain túl is nagyon sok szö­vetségesünk van. S nekünk azért is jól kell dolgoznunk, hogy a mi fejlődésünkből ők még több bátorítást és erőt merítsenek a saját harcukhoz, hogy együtt számolhassuk fel a gyarmati rendszert, és visz- szaszoríthássuk az imperialis­tákat. Szükség van határozottságra, nyugodtságra is. Ha valami hi­báról, nem kielégítő dologról van szó, akkor jobb, ha ide­gesek vagyunk. De általában, ha nagy dologról van szó, ak­kor nyűgödtaknak kel len­nünk. A mi kormányunkban és a párt soraiban nyugalom és rend van. Itt az országgyűlés­ben is, részletesen, alaposan, .üzetesen megtárgyaltuk az epítőmunka sok olyan kérdé­sét, amely csak évek múlva lesz esedékes. Egész népünk nyugodt bizakodással állhatja meg helyét a munka frontján. Nyugodt magabiztossággal ehet és kell a jövőbe nézni. Mert tudjuk — ami a maga- biztosság kérdésében nagyon fontos. — hogy azokról a szőlő fokékről, amelyeket most ülte­tünk. soha többé nem fognak grófok és bárók szüretelni, ha­nem mindig a dolgozó magyar nép szüretel és azokat az erdő­ket, amelyeket most ültetünk, 80 esztendő múlva is a dolgozó magyarok fogják kitermelni» Itt. soha többé nem lesz kapi­talista, földesúri világ! Mi bizakodunk és egész né­pünk bizakodhatik. Dolgozni kell. helyt kell állni, éber­nek kell lenni. Ha lehet, még jobban kell dolgozni, mint eddig és az eredmé­nyek még nagyobbak lesz­nek. A szocialista Magyar- ország felépül. Nemcsak az alapok, hanem az egész szo­cialista társadalom. fis a kommunizmus felé megyünk előre. Ez bizonyos. Az élet pedig évről évre fejlődik, szebb és jobb lesz — fejezte be hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszédét Ká­dár János. Rónai Sándor zárszava — Úgy gondolom, képviselő- társaim nevében is kijelenthe­tem — mondotta a többi kö­zött —, hogy mindent megte­szünk a hozott törvények és határozatok végrehajtásáért. Javasolom, hogy az országgyű­lés vegye tudomásul Kádár János elvtárs felszólalását (nagy taps.). Hónai Sándor a továbbiak­ban közölte, hogy az ülésszak alatt táviratok érkeztek az or­szággyűléshez ipari üzemektől, termelőszövetkezetektől, álla­mi gazdaságoktól, tudományos és kutató intézményektől, kö­Rz ENSZ kSzgyűiése küszöbölje ki a hidegháborús kérdéseket Péter János külügyminiszter felszólalása az ENSZ közgyűlésén zépiskoláktól és egyetemektől. Ezek a táviratok üdvöziik az országgyűlés munkáját és a dolgozók egyetértését fejezik ki a hozott határozatokkal, a német kérdésről elfogadott nyilatkozattal, a második öt­éves tervvel és az oktatási rendszerről alkotott törvény- nyél. A táviratok aláírói fo­gadják, hogy eredményes, jó munkával járulnak hozzá a hozott törvények és határoza­tok megvalósításához. Javas­lom, hogy az országgyűlés mondjon köszönetét e szívé­lyes jókívánságokért. (Helyes­lés és taps.) Az elnök ezután a feladatok sikeres megoldásában nagy eredményeket, sok sikert kí­vánva a képviselőknek, az ülésszakot bezárta. Mély fájdalommal tudatjuk, bogy | Péter János beszéde ele­jén azt fejtegette, hogy a nemzetközi helyzet romlása bizonyos tekintetben az álta­lános javulás valamiféle visz- sziahatásaiként jött létre. Nyilvánvaló, hogy az általános és teljes lesze­relés eszméje az egész vilá­gon minden várakozáson fe­lül nagy tért hódított — hangsúlyozta, — amikor a szov­jet kormányfő, Nyikita Saerge- jevics Hruscsov a közgyűlés 14. ülésszakát és a világ köz­véleményét a szó legteljesebb értelmében meglepte az álta­lános és teljes leszerelés gon­dolatával, mint ami az egyet­len lehetséges út asz emberiség számára, hogy elkerülje a ter­monukleáris világégést. Emlé­kezzünk vissza, milyen reak­ciót váltott ez ki egyes körök részéről itt a közgyűlésen. A legkülönbözőbb világnézeti és politikai felfogású számos de­legáció általános megkönnyeb­bülésével sízemben a nyugati szövetségesek vezető hatalmad minden elképzelhető érvet mozgósítottak már pusztán a gondolattal szemben is. Az általános és teljes lesze­relés gondolatának frontát­törése és szakadatlan hódí­tása valóban minden képze­letet felülmúl. Itt jön azonban a forduló­pont. Ezekkel a kedvező fejle­ményekkel párhuzamosan ha­tártalan fenyegetőzéseket bo­csátottak szabadjára. Amit ma látunk és hallunk, mindazt belle kell helyeznünk a közelmúlt történéseinek ösz- szefüggésébe. Senki sem tudja pontosan, miért hullott atom­bomba Hirosimára és Naga- szakira a második világháború legvégén; azt azonban már tud hatjuk, miért nem került sor atombomba bevetésére a ko­reai háborúban. A nyugati szövetséges hatal­mak, amint az atomfegyver monopóliumát elvesztették, többé nem számíthattak ar­ra, hogy megtorlás kockáza­ta nélkül alkalmazhatnak atomfegyvert. Minőségi váütozás van a vi­lághelyzetben. Az interkonti­nentális rakéták és az űrkuta­tás korában nincs már sebez- hetetlen pont a Földön, még az Egyesült Államokban sem. Mivel tehát a nyugati militarista körök számára mindenféle fegyver­kezési verseny teljesen kilá­tástalanná vált, ez kénysze­rítő erővel hathat abban az irányban hogy felújítsák a tárgyalásokat, mégpedig valóban az általános és teljes leszerelésről, igazi és hathatós ellenőrzés mellett. Péter János ezután arról be­szélt, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzet legkritikusabb pontja a német és a berlini kérdés. Ez kétségtelen. Magyarország népe és kor­mánya szoros baráti kapcsola­tot tart fenn a Német Demok­ratikus Köztársaság népével és kormányával politikai, gaz­dasági és kulturális területen egyaránt. Bizton reméljük, hogy a bé­keszerződés közeljövőben történő megkötése az euró­pai népek baráti együttmű­ködésének új korszakát nyit­ja majd meg. Péter János ezután arról be­szólt, hogy a világhelyzet jelenlegi rom­lásának legmélyebb oka a gyarmati rendszer felszámo­lásának feltartóztathatatlan folyamatával függ össze. A magyar külügyminiszter ezután követelte, hogy még a közgyűlés mostani ülésszaka alatt állítsák hely­re az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, majd az ENSZ-titkárság fel- j adatainak: és felépítésének át­szervezésével kapcsolatos ; problémákról beszélt. s végül kitért az úgyneve- zett „magyar kérdésre”, í amely az Egyesült Államok Immár rutinlépéseként is­mét a közgyűlés tárgysoro- zatán van. Őszintén szólva, a dolog I bennünket nem nagyon érdé- j kel — hangsúlyozta — minden tiszteletem az Egyesült Nem- | zeteké, de a kérdés valóban nem nagyon érdekel bennün­ket, sőt még az Egyesült Álla- j mok kormányának is kélleme- I sebbnek tűnne, ha meg tudna tőle szabadulni. , A magyar delegáció azt kí­vánja a közgyűlés mostani ülésszakának, hogy küszö­bölje ki a hidegháborús kér­déseket és fordítsa minden erejét a jelenlegi romlás okainak megszüntetésére, a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdítására — fejezte be beszédét Péter János. Császár Géza életének 68. évében, október ll-én elhunyt. Temetése ok­tóber 13-án lesz a közteme­tőben. 553 A gyászoló család f Szeretett férj. édesapa, fiú. testvér, sógor Nimsz Rntal BM. dolgozó életének 32. évében tragikus körülmé­nyek között elhunyt. Temeté­se 13-án. pénteken 3 órakor lesz a hosszúhetényi temető­ben. 811 A gyászoló család. Szeretett férj, édesapa, após. nagyapa, dédapa Lőrinczi (Huber) Lőrinc MÁV nyugdíjas temetése ll- én, szombaton fél 12 órakor lesz. 810 A gyászoló család köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik szeretett nagy­bácsink Csernoborszky József temetésén megjelentek, vagy bármilyen módon részvétü­ket nyilvánították, Mihalovits család ^ __________ 66550 w m

Next

/
Thumbnails
Contents