Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

t»6l. OKTÓBER L NAPLÓ 7 Nagyobb felelősséget! Milliós selejtkár a Pécsi Cementáruipari Vállalat komlói telepén A Baranya megyei Népi El­lenőrző Bizottság vizsgálatai szerint a baj gyökerei 1959-re vagy még jóval előbbre nyúl­nak vissza. A meggondolatlan, szervezetien beruházásokra, a helytelen telepkijelölésre, a káros kihatással járó többszö­ri átprofilirozásokra, amelyek még a mai nap is éreztetik ha­tásukat. A komlói telepen lé­tezése óta más sem történt, mint átállások, egyéb ráfizeté­ses gyártmányról más ráfize­téses gyártmányra. Átállások sorozata Kezdődött mindez a bánya- ék-kövek gyártásával, ehhez azonban beruházásra volt szűk ség. mivel a telep sem gyár­tócsarnokkal. sem kazánházzal nem rendelkezett, de hiányzott hozzá a megfelelő szociális épület, az út és iparvágány is. Amikor mindezeket megterem tették és megindult a próba- üzemeltetés. kiderült, hogy az idomkövek törőszilárdsága nem felel meg a követelményeknek Mit volt mit tenni, öt hónap­pal az üzembehelyezés után le kellett állítani a bányaék gyár­tást és a födémgyártásra tértek át. A profilváltozás természe­tesen újabb beruházásokat kö­vetelt. De még be sem fejez­ték a beruházási munkákat, amikor leállították a födém­gyártást és újra bevezették a bányaék gyártását a régi egye­di rázóasztalos módszerekkel. Magától értetődő, hogy ezek után az előbbi profil biztosí­tására létesített csarnok és a gépek kihasználására nem volt lehetőség, ami azt jelentette, hogy a beruházás nem hozta meg a kívánt gazdasági ered­ményt. A melléfogások, a szabály­talanságok halmaza még foko­zottabban jelentkezett, amikor újabb beruházásokkal rátér­tek. majd abbahagytak az L- gerendagyártást és hozzáfqg- tak a BH elemek gyártásához. Mondani sem ..kell, hogy ez a kísérlet sem járt sikerrel, mi­után a már régebben működő testvérvállalatok ki tudták elé­gíteni a födémgerendaigénye- ket, méghozzá jóval gazdasá­gosabb körülmények között, mint a komlói telep; Miután ennyi beruházással mégsem állíthatnak te egy üzemet, (1955-től a mai napig 8 mdllió 424 ezer forintot költöttek a telep fejlesztésére beruházási, illetve felújítási forrásokból) legújabban rátérték szőlőosz­lopok gyártására. Tehát létre­jött Komlón egy 8 és fél mil­liós értékű szőlőoszlopgyár, amely máx-már kiérdemelte a hozzáfűzött reményeket, ami­kor újabb meglepetésekkel rukkolt elő; Kapkodás Kezdjük azzal, hogy elkerül­hető lett volna ez az újabb meglepetés, ha a vállalatnak módot adnak a felkészülésre; Mi kellett volna ehhez? Csu­pán idő. hogy a szőlőoszlopok­hoz szükséges sablonokat, pa- kettákat megcsináltassák. Az idő azonban sürgetett. Vagy ta­lán nem is annyira az idő, mint inkább a megrendelő sür­gette a sorozatgyártás mielőb­bi megvalósítását. így hát jobb híján kénytelenek voltak át­venni Sztálinvárosból a sab­lonokat (ott ugyanis foglal­koztak már szőlőoszlop gyár­tással) és különösebb késede­lem nélkül hozzáfogtak az új elemek gyártásához. Nem is volt semmi baj addig, amíg egy műszakos termelés volt. A technológiai utasításokat pontosan betartották s a dol­gozók is hamar elsajátították az új munkafogásokat. De amint mondottuk egyre sürge­tőbbé váltak a megrendelé­sek és át kellett állniok a há­rom műszakos termelésre. Mi­vel járt ez? Elsősorban új és gyakorlatlan munkások felvé­telével, s ahogv ez ilyenkor lenni szokott, idő sern volt a munkások mégválogatására. De más probléma is jelent­kezett. A három műszakos termeléshez kevésnek bizo­nyult az öntősablon s ezen úgy segítettek, ahogy tudtak. Eddig ugyanis az volt a gya- 1 korlat, hogy a kész elemeket (Sablonokkal együtt helyezték a gőzölőkamrába és ilyenformán minimálisra csökkentették a selejtlehetőségeket. Az új el­járás lényege viszont abban volt, hogy a sablonokat csak a formábaöntéság használták és a gőzölőkamrákba „pucéran” került a nyers elem. Hanyag munka Ez idáig dicséretes eljárás, mert az ilymódon felszabadult pakettákat minden fennakadás nélkül a folyamatos termelésre állították és azon felül még lényeges önköltségcsökkentést is eredményezhetett volna. — Igen ám. de ehhez elsősorban az hiányzott, hogy a formázó munkások a legprecízebben be tartsák a technológiai utasítá­sokat. Mert nem tartották be. Annyira nem. hogy sokszor még a legelemibb követelmé­nyeket is mellőzték. Például megtörtént, hogy az elem szemszerkezetét- hol túl homo­kos, hol nagyszemcsés anyaggal keverték vagy egyenetlenül ke verték. Nem egyszer megtör­tént. hogy a gőzölőkamráig ép­ségben eljutott idomoknál sem tartották be a gőzölés! utasítá­sokat s elégették az elemeket Sajnos az is előfordult, hogy a masszából kihagyták a cemen­tet és ami még kirívóbb ki­hagyták belőle a merevítő vas­szerkezetet , Ezek a károk aztán tovább fokozódtak a szállítások alkal­mával s odakint is az átvevő­helyeken, ahol a helytelen tá­rolás folytán még az ép ele­mek is meglhibásodtaik. Persze ez az utóbbi enyhe vigasz a vállalat számára, mert a meg­rendelők átvették ugyan a por­tékát. de erősen leértékelt áron. S ha ilyenformán a vál­lalatot effektive „csak’’ 259 ezer forintnyi kár érte, a nép­gazdaság számára majd egy­millió forintra taksálható a károsodás. Mert igaz ugyan, hogy a megrendelők (állami gazdaságok) az utolsó törme­lékig felhasználták a selejtes oszlopokat, de a végén mégis Csak le kell szállítani nekik az ép szőlőoszlopokat is; Rendet teremtettek Ma már ép szőlőoszlopokat gyárt a komlói telep. És ehhez nem kellett más. mint a fel­sőbb szervek olyan intézke­dése. amelyet már januárban az új profil indulásakor meg­tehettek volna. Amikor ugya­nis a bajok napvilágra kerül­tek, azonnal leállíttatták az üzemet és három nap alatt rendet teremtettek. A vállalat vezetőivel egyetértésben új módszereket dolgoztak ki, amelyek nemcsak a régi mód­szereket változtatták meg, ha­nem végre ollyan problémá­kon is segítettek, ami régi és hiábavaló kérése volt a válla­latnak. Azóta új és hozzáér­tőbb telepvezetőt kaptak és műszakiakban sincs hiány. És van végre termelési osztályuk, minőségi ellenőrző csoportjuk, egyszóval az előbbinél egysé­gesebb gárdájuk, amely most már elejét veszi a hibáiknak. Az elmúlt hónapokban pél­dául a gyártási, tárolási selejt­százalékot a megengedett 1 szá Zalákról 0,30 százalékra redu­kálták; Mégsem lehet és nem is sza­bad feledést borítani az év eleji súlyos hibákra. Mielőbb ki kell deríteni kit és kiket tér hel a felelősség a súlyos mu­lasztásért, amely végsőfokon milliós kárt okozott a népgaz­daságnak. A második félév jó példái bizonyítják, hogy meg­fontoltabb. szervezettebb hoz­záállással elkerülhették volna az egymásra tornyosuló hibá­kat és .vele együtt a felelős- ségrevonást; s-s&y —* IIK§SÍ-országok bányaipari tanácskozása Mint az Agerpress jelenti, Bukarestben tanácskozást tar­tottak a KGST országok bá­nyaipari tudományos kutató és tervező intézeteinek igazgatói. A tanácskozást a KGST szén­ipari állandó bizottsága szer­vezte. A megbeszéléseken részt vettek Bulgária, Magyar- ország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió 'képviselői. A tanácskozás résztvevői kidolgozták az e területen va­ló együttműködés 1962 évi tervét, és az együttműködés to vábbi bővítésével, valamint más kérdéssel foglalkoztak. A megbeszélések a teljes egyetértés és barátság légkö­rében zajlottak te. A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe Az országgyűlés munkaügyi ésá.lamigazgatási bizottságának! ülése Szombaton délelőtt ülést tar­tott az országgyűlés munka­ügyi, valamint államigazgatá­si állandó bizottsága. A két bizottság a Munkaügyi Mimisz- | térium, illetve a tanácsok I960. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést j és a második ötéves nép­gazdaságfejlesztési tervről szó­ló törvényi avaslatot tárgyalta. ----------------­S zárazságban is lehet szántani Pénteken a homorudá Kos-1 suth Tsz-ben bemutatót tar­tottak a gépállomás! és járási szakvezetők részére, melyen a megyei vezető szakemberek is részt vettek.­A bemutató célja volt meg­tudni, vajon a gyakorlat iga­zolja-e azt az elméletet, hogy száraz talajon is lehet jó vető- ágyat készíteni az eke kikap­csolásával, illetve oldalazó és közönséges tárcsa alkalmazásé val. NE DOBJA EL elhasznált kalapját! PATYOLAT olcsón, szakszerűen ki­tisztítja. Ismét új kalap­ja lesz. 507 A homorucfi gépállomás (rak torosai a tsz- tábláján bemu­tatták az éke és a tárcsa mun­káját is. A szakemberek meg­győződhettek • róla, hogy míg az eke 50 centiméter átmérőjű hantokat hozott fél, addig a disztüler majd utána kétszer keresztbe járatott tárcsa ki­váló, aprómorzsás vetőágyat készített a búzának. Ez a mód­szer lényegesen olcsóbb, mint az ekével történő talajelőkészí­tés. A módszer minden tsz- ben javasolható, burgonya, kender, cukorrépa és kukorica tarlók — ez utóbbinál akkor, ha a szárat géppel vágták — felszántására, mert e kaipás kultúrák után még maradt valamennyi nedvesség a talaj­ban. A módszer elterjedésével lényegesen csökkenthető őszá talajmunkák költsége. az A Kínai Népköztársaság nagykiterjedésű területein befejezéshez kö­zeleg az aratás. A szorgalmas munka dús gyümölcsöt termett. Je­nán tartomány egyik szövetkezetének tagjai örömmel mondják; nem volt hiábavaló a fáradozások. Heilungkiang egyik villamosmotor-alkatrészek gyárában egy kW-os generátor alkatrészeit készítik. 2239 A bánfai cigánysornak mesz- sze környéken nagy a híre. Lakói hatvan évvel ezelőtt te­lepedtek ide. Jöttek a motyó- jukkál, a sovány lovak húzta szekerek mellett szurtos képű, meztelen gyerekek szaladtak a porban. A falubeliek nem nagy örömmel fogadták őket. Féltették a holmijukat a raga­dós kezektől. A falu végi Buimlburiinak ne­vezett nagy pocsolya szélén összeeszkabálták putrijukat, aztán éltek, ahogy tudtak... Cigánytelep. Már a szónak puszta említésére is düledező vályogviskók, füstszagú, szí- nesrongyú emberek képe jele­nik meg. Igen, ez vált. Ma már másként van! A bánfai iskola tanítónője, vezet az új cigánytelepre. Szépen meszelt épületek, vi­rágos udvarok mellett hala­dunk el. Semmiben sem kü­lönböznek ezek a házak a köz­ség más épületeitől. Az ide­gen bizony nem tudja meg­állapítani, hogy hol „végző­dik” a falu és hol „kezdődik” a cigánysor. Kőszegiék háza előtt meg­állunk. Nagy kőépület, a vé­gén a pajta, az udvarban szal­makazal, disznóól. A disznóól előtt fiatalabb cigányasszony nézegeti a három nagy disznót. Az udvarban pedig vagy 10 kismalac kergetőzik. Amikor bemegyünk, a kút mellől egy 40 év körüli, ma­gas, tagbaszakadt férfi áll fel. Megpillantja a tanítónőt, tisz­tességesen köszöntjük egymást s azonnal beljebb invitál. — Napoztatorri a lábamat, mert nagyon fáj — mondja, miközben a tiszta szobában hellyel kínál. A házban tó­Ötvenen a Bumburi partjáról rom nagy helyiség van. A be­rendezés? Régen sok falusi embernek nem volt ilyen. A hálószobában modem fénye­zett bútorok, az asztal, az ágyaik virágos terítőkikei leta­karva. Tisztaság mindenütt A szekrény teteje rogyásig telve kövérhasú üvegekkel, bennük szilva, barack, paprika, ubor­ka. A cigányok mostani sorá­ról, az új cigánytelepről, lakói­ról beszélgetünk. Arról az öl­vén emberről, akik valaimeny- nyien egy család leszármazot­tai. A tsz-t, a rózsafai tsz-t di­cséri, ahol a cigánytelep lakói dolgoznak. S nem is akárhogy! A rózsafai tanácselnök már elmondta nekem, hogy szinte az összes cigány, de különösen Kőszegi Dezső és csapata di­cséretes munkát végez. Nem lehet nékik olyan munkát ad­ni, amit becsülettel el ne vé­geznének. — Amit itt lát a háizíban, dologgal szereztem — mondja. — S ezt a házat is 16 ezer fo­rintért vettem. ö volt az első, aki a régi ci­gánytelepről, a bumburi part­járól beköltözött a faluba. Elő­ször kicsit sandán néztek rá. Cigány telepszik a faluba? Rá­tolták a reteszt a kapura... Aztán ahogy beléptek a tsz- be, a többiek is követték Kő­szegit, vettek, építettek házat a községben. — Megmutatom, hogy hol laktunk mi régen — mondja és előre megy. Végigsétálunk a cigányso­ron. Körülöttünk kiváncsi gye­rekhad lépked. Az utcasorról elfordulunk, 500—600 métert megyünk a réten. Egy nagy iszapos mélyedés szélén — ez volt a Rumiburi — megállunk. — Itt laktunk mi, itt volt a másik, ott a harmadik putri — mutatja. A gaz között most már csak egyikét vályogtégla maradványa „igazolja”, hogy itt valaha emberek éltek. Már csak a helyük látszik. Azaz, arrébb még látok egy putrit. Fala mellett két kis cigánygyerek guggol a hősben. Feléjük indulunk. — Már ez is vehetett volna magának házat — mondja s látom, hogy szinte rösteüli, hogy a családban van még egy putrilakó. A kis épületből 30 év kö­rüli férfi lép ki. Somfordálva jön felénk, aztán „tisztes tá­volban” megáll. Hallgatózik. — Ha nem inná el a kerese­tét, már ő is a faluban lakhat­na — mondja Kőszegi Dezső, háttal állva a hallgatózónak. — Már csak ez az egy van kö­zülünk, áld nem akarja meg­érteni, hogy mi a rend. Amaz néhány lépéssel köze­lebb jön hozzánk, aztán meg­szólal: — Jól van na... még egy­két hónap, aztán én is beme­gyek .., — Majd meglátjuk — vála­szol neki csak úgy a válla fö­lött Kőszegi, aztán indulunk visszafelé. — Megmutatom az időseb­bik bátyám házált is—raond- * Háromszobás, nagy ház, szép fényezett bútorokkal. A kony­hában plüssdívány. —■_ Kétezer forintért vették — mondja. A konyhaszekrény pedig olyan szép és modem — fe­hérre és zöldre lakkozva —, hogy bármelyik városi lakás­ban is díszes bútordarab vol­na. Az utcasor végién három egy­forma, szoba-konyhás kőépü­let áll. Az egyik házon éppen a tetőszerkezet befejezésén dolgoznak. — Na te putrilakó, hát mi­lyen házat építesz? — kérdi tréfásan Kőszegi Dezső a ma­gasban dolgozó egyik cigány­tól. — Putriiakó ám a... — hangzik a felelet s nevetnek mindketten. — Még ma ké­szen lesz az én palotám — mondja büszkén a tulajdonos s ingujjával megtör! izzadt homlokát. Egyik házat vesz a faluban, a másik újat épít. Egy tsz- tagnaik „dukál a ház’’ — mond­ják. — Nekem eddig 400 munka­egységem van — mondja Kő­szegi Dezső. — Igaz, dolgoz­tam is becsülettel. Aztán arról beszél, hogy volt olyan tsz- tag, aki nem kapálta meg a kukoricáját. — Annak a részét is meg­kapáltam. Dupla munkaegy­ség — mondja s „cinkosan” hunyorít hozzá. — Egy mun­kaegységet az idén 40 forintra terveztünk... így mondja; terveztünk*.' A magáénak, a magukénak érzik a tsz-t, olyannak, „ame­lyik munkát ad, de fizet is”. Rendes embereiknek látom ezeket a bánfai cigányokat s ezt meg is mondom neki. Egyetértőén bólint. — Nem azt mondom, hogy semmi baj velünk, de azon vagyunk valamennyien: mun­kánkkal szerezzünk becsületet magunknak — mondja. — Most van hol dolgoznunk, le­het tisztességes úton pénzt keresni. Egy pillanatig hallgat, aztán emelt hangon folytatja: — Mert tetszik tudni, nem azért lopott régen a cigány, mert olyan fajta volt, hanem azért, mert ha kapott is mun­kát, ingyért dolgoztatták. Egy köcsög aludttej vagy darab­ka avas szalonna volt a mun­ka fizettsége. Most más világ van! A mi munkánkat sem fölözheti le ma már senki. Szavában önérzet, mérhetet­len energia csendül. Lemér­hetni szavain szinte az egész cigánysor lelkivilágát. Most ott tartanak, hogy összefonó­dott bennük a dolgos ember magabiztossága és a cigányok­ról régebben kialakult véle­mény miatti szégyenérzet. — A napokban Sumonyba hívtak engem és a csoporto­mat halászni. — Megyünk. Hívnak bennünket, mert tud­ják: elvégezzük, amit ránk bíznak. A bánfai cigányoknak nincs okuk szégyenkezni. Dolgos em­berek, s a falu lakói sem csuk­ják már be előttük a kaput... Kiszárad lassan a Bum­buri ,., Garay Ferenc 1949. október 1-én felvonták Pekingben az új Kína csillagos vörös lobogóját, hírül adva a világnak: megalakult a Kínai Népköztársaság. A Kínai Népköztársaság lét­rejötte a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és a fasiz­mus felett aratott győzelem után a szocializmus erőinek legnagyobb diadala volt. A Kí­nai Népköztársaság a szocialis­ta tábor hatalmas, legyőzhe­tetlen bástyája lett. Több mint hatszázmillió ember él a ha­talmai Vínn mrntegv tiVroímó négyzetkilométernyi területép, ahol a szocializmus épül. A kínai nép hatalmas erő­feszítéseket tett az elmúlt években, hogy kifejlessze ön­álló nehéziparát, modernizálja az egész ipart, nagyüzemi gaz­daságokba szervezze a mező­gazdaságot és erősítse az or­szág védelmét. A Kínai Népköztársaság erős nagyhatalom lett. Példáját fi­gyelik és követik a gyarmati igát lerázott népek, s ezzel fénytelenek számolni az impe­-iolncfq Val

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents