Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

IMI OSTÖBEB n. NAPGO 5 Történelmi borvidékeink szőlörekonstrukciójának helyzetét vizsgálja a Népi Ellenőrzési Bizottság Évente 5 millió oltványra van szükség A húszéves tervben 11 600 hold szőlőt újítanak fel a megyében A napokban ülést tartott a Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság mezőgazdasági szak- bizottsága és a Megyei Ta­nács mezőgazdasági állan­dó bizottsága, melyen Ba­ranya megye távlati 20 éves szőlőtelepítési tervét és tör­ténelmi borvidékeink szőlő re konstrukcióját tárgyalták meg. A közös megbeszélésen Né­meth Márton, a Pécsi Sző­lészeti Kutató Intézet veze­tőjének irányításával kidolgoz ták a vizsgálati kérdéseket, mely alapján novemberben a NEB megvizsgálja a szőlőre­konstrukció helyzetét, vala­mint A távlati szölö­TELEPITÉSI TERV teljesítésének lehetőségeit. A szakemberek egybehang­zó véleménye szerint a vil­lány-siklósi történelmi bor­vidék rekonstrukciója a leg­fontosabb, mert itt megvan­nak az adottságok a szőlőkul­túra fejlesztésére. A mecse­ki borvidéknek a város közel­sége miatt nincs olyan per­spektívája, hisz itt a szőlő egy re inkább a háztáji kertekbe szorul vissza, ezen kívül me­redek hegyi jellege miatt ne­hezen is gépesíthető. Míg a villány-siklósi szőlőterület 67, addig a mecseki csak 49 szá­zalékban gépesíthető. Az országos rekonstrukció­hoz kapcsolódva g Villány— siklósi borvidéken 2 415 hold, a mecseki borvidéken pedig 1 853 hold szőlőterületet kell rekonstruálni, plusz 50—50 hold csemege szőlőt. Így éven te az előbbinél 164, az utóbbi­Jázscf' Attila-datoU A versnek és dalnak közös gyökere van, amely az embe­riség művelődéstörténetének legrégibb idejébe nyúlik visz- sza, a szájhagyomány hősko­rába. Legtöbb esetben előbb születik meg a vers és azután a zeneköitőt arra ihleti, hogy újraalkossa zenei hangokban. Előfordul a fordítottja is, ami­kor ugyanis egy már meglévő dallamra utólag alkalma imák szöveget. Ezért a zenében újjászüle­tett vers előadása nem lehet más, mint kottáira szedett sza­valat. Helytelenül jár el az az énekes, aki feladatát nem így fogja fel s a dalból csak a zenei rész érdekli. így köny- nyen beleeshet az önmagáért zenélés feneketlen kútjába. A dal, ez az intim parány- művészet — amelyhez csak két muzsikus: egy énekes meg egy zongorás precíz összmun­kája ' szükséges — a legneme­sebb kamarazenélés. Valóban alkalmas arra, hogy az alfco' tók legeldugottabb, szinte még önmaguk előtt is titkolt érzel­meit a legművészibb alakban kifejezze és mások számára megérthetővé tegye. Sok ver­set éppen zenéje emelt híressé és őriz meg századok során át. Tegnap este a Városi Műve­lődési Házban alkalmunk volt hallani hat szép József Attila- versre írott dalt. Korunk nagy költőjének rendkívüli egyéni­ségére jellemző az az erős ha­tás, ami kisugárzik belőle ze­neköltőinkre. Számos verse ihlette meg dalosításra őket. Hogy csak néhányat említ­sünk: Bayer György megzené­sítette az Egyszer volt-ot, Rit- kás erdő alatt-ot, Farkas Fe­renc a Jut az ember-t, Gárdo­nyi Zoltán a Keresek valakit- et, Kadosa Pál a Ringató-t, Kemény Egon a Tél-t, Lauri- sin Miklós a Mamá-t, Ottó Fe­renc az Altató-t, Magasztaló ének-et és sok mást, Ránki György a Medve tánc-ot, Szöl- lösy András a Rejtelmeket, Veress Sándor a Várlak-ot és még másik négyet, míg pél­dául a Reménytelenül-t öten is: Halmos László, Ottó Fe­renc, Szomjas György, Veress Sándor és Vikár Sándor. E rövid bibliográfia is alá­támasztja állításunkat. S az alkotó folyamat közben tovább halad, úgy hogy József Attila hamarosan Petőfi és Ady nép­szerűségével fog vetekedni dalköltés zetjinkben. Ezúttal egyik degkiválóbb zeneköltőnk, Ottó Ferenc da­laiból hallottunk ötöt, közöt­tük azt a három basszushang­ra írottat, amellyel tavaly a miskolci pályázaton első díjat nyert. Ottó személyes jóbarátja volt a költőnek, rövid élete utolsó hat esztendejében s így közelről megismerhette em­beri és alkotói nagyságát. Ép­pen ezért olyan hitelesek meg­zenésítései! József-dalaiban el nem vész a költő egyénisége, ellenkezőleg, még jobban ki­domborodik, azáltal a többlet által, amelyet a zene tud hoz­záadni a vershez. Első hallas­sa talán kissé szokatlan zene ez (okozza az időnkénti dur­mol! hangrendszeren kívüliség és a szinte vizuálisan festő zongoraszólam), de a bennük pattanásig feszülő lelkiállapot túlfűtöttsége és izzása magá­val ragadja a közönségnek azt a részét is, amelyik csak a szívével haMgatja a zenét. Veress Endre nál 130 hold rekonstrukciója válik esedékessé. Ehhez a mun kához a holdankénti oltvány­szükséglet 4 800, illetve 5 000 darab. A jelenlegi szaporító te lepek ellátnák a megyét olt­vánnyal, de Baranyának az ország fontosabb borvidékeit — Tokajhegyalja, Badacsony — is el kell látnia oltvánnyal. Ezért új szaporító telepek lét­rehozása és a régiek fejleszté­se szükséges. A diósviszlói és máriagyűdi tsz-ek határa ki­válóan alkalmas anyatelepek létrehozására, Harkányban pe­dig oltványtermelő kombinát létesítését javasolták a szak­emberek. A TÖRTÉNELMI BORVIDÉKEK rekonstrukciója mellett 20 éves távlati szőlőtelepítési ter­vet dolgoztak ki a megye egyéb borvidékeire. Ez a mun­ka is nagy erőfeszítéseket kí­ván, hisz a szőlők erősen le­romlottak. A terv szerint 1980-ig 11 600 hold szőlőt kell felújítani a megyében, ez éven te 375 hold új telepítést je­lent. 20 év múlva 15 600 hold nagyüzemi szőlő lesz a megyé­ben, ami nem lesz lényegesen több a mostaninál, de sokszor ta annyi értéket képvisel majd, hisz erőteljes fiatal sző­lő lesz a legkiválóbb fajtákból, s a korszerű nagyüzemi ter­melés móddal megsokszoro­zódik a jelenlegi bortermés is. Ehhez a nagy munkához évi 5 millió oltványra van szükség. Ezért sürgető, hogy minél több termelőszövetkezet rendezkedjék be oltványterme lésre. A már felsoroltakon kí­vül a villányi és villánykö- vesdi tsz-ekben van erre még kitűnő adottság és szakmai hozzáértés. Felmerült a gon­dolata, hogy az új telepítések­kel a sík részek felé terjesz­kedjenek, mert a hegyes dom­bos részeken igen magas a szőlő illetve a must előállítá­sának önköltsége. Fokozottan kell fejleszteni a szőlőkultúrát A M^RIAKÉMÉNDI. MOHÁ­CSI ÉS SZEDERKÉNYI VONULATON, ez a vidék kiválóan alkal­mas nagyüzemi szőlőtermesz­tésre s a jövőben ez a rész hivatott átvenni a pécsi bor­vidék szerepét. — A szakemberek hangsúlyoz­ták, nagyon fontos, hogy az, ál­lami gazdaságok ne járjanak külön utakon, szőlőtelepítési tervükkel szervesen illeszked­jenek a megye átfogó tervé­be. A NEB vizsgálatának célja rendet tenni megyénk szőlő- termesztésében, megvizsgálni a lehetőségeket, hogyan lehet a távlati tervet megvalósí­tani; T>izenituuji vagy csökkentett értékű áruk boltja Sok hasznos dolgot tapasztaltunk a lengyel üzemekben Lengyelországi tanulmányút járói nyilatkozik Kosaras Gél lért, a Sopiana Gépgyár szerkesztő mérnöke Több ismerősöm panaszolta már, hogy a Bizományi Áru­házban nem vesznek át el­adásra használt ruhaneműe­ket. Íme a legfrissebb eset: — Anyám ünneplős nagy­kabátját akartam eladni a minap, de kénytelen voltam tudomásul venni, hogy a Bi­zományi Áruházban csak új, kifogástalan állapotban lévő holmikat vesznek át. Noha megboldogult édesanyám ka­bátja alig használt, sem ki­fordítva, sem megkopva nem volt, mégsem vették át tőlem, ugyanakkor a zálogházban száz forint kölcsönt adtak rá... A Bizományi Áruház an­nak idején azzal a céllal léte­sült, hogy közvetítő szerepel játsszon eladók és vásárlók között, de már régóta más szerepet tölt be. Az egész áru ház új, csökkentett áru cik­kekkel van tele, s bár van használt holmi is, de ezek csak kis hányadát teszik ki az újaknak. S valójában mi a helyzet, vesznek-e át hasz­nált, régi ruhaneműeket, lak berendezési cikkeket? A kér­désre Tarró József boltvezető válaszolt: — Mi mindent átveszünk, amit el lehet adni. S hogy mit kell érteni ez alatt, mindjárt megmagyaráz­za: ma már nem vesznek az emberek agyonhasznált, mo­sott, stoppolt, foltozott ruhá­kat, sőt az új ruhák között is válogatnak. Nőknek például csak olyan ruhát, cipőt tud­nak eladni, ami még kitűnő állapotban van, s főként di­vatos. — Női cipőből legalább hatvan pár van raktáron, és 172 pár van a boltban, mégis sokszor napok múlnak el, amíg eladunk egyetlen párat. Férficipöből hiányunk van, és férfiruhát is minden meny nyiségben veszünk, mert eze­ket még keresik, lie azért ve­gyünk újabb használt cipőket és női ruhákat, hogy a nya­kunkon maradjon? A bolt eladói sokszor hall­ják, miért bizományi áruház az övék, ha főként új cikkek eladásával foglalkoznak. S ezt a kérdést joggal teszik fel az érdekeltek. Ám, ha elhang zik a kérdés, valóban meg kell vizsgáin azt is, hogy az emberek igényt tartanak-e a használt holmik vásárlására. Amint a Bizományi Áruház forgalmából kiderül, az em­berek túlnyomó többsége az új cikkeket részesíti előny­ben, ha vásárol, s a használt ruhaneműek között már csak akkor válogat, ha nem talál kedvére való újat. Eddig nagy keletje volt a régi bú­toroknak is, de aki ma mo­dem lakást kap, az nem ve­szi meg a Bizományi Áruház hálószoba-berendezését, noha most nyolc is van raktáron. Ma már a kombinált szoba­bútorok sem kapósak. Ha akarjuk, ha nem, tudo­másul kell venni, hogy ez örvendetes tény, és összefügg az életszínvonal állandó emel kedésével. Más kérdés, hogy mit kezd jünk a régi, divatjamúlt, vagy éppen csak használt ru­hákkal, cipőkkel, babátokkal, bútorokkal, s mi legyen a Bizományi Áruház további sorsa. Az idő erre is meghoz­za majd a választ. H. M, Nemrégiben tért haza len­gyelországi tanulmányútjáról Kosaras Geilért gépészmér­nök, aiki a pécsi Sopiana Gép­gyár szerkesztési osztályán dolgozik. Felkerestük, és a ta­nulmányút tapasztalatairól érdeklődtünk. — Ki szervezte a tanul­mányutat? — Ez a tanulmányút í KGST egyezménye alapján jött létre. Korábban lengyel húsipari gépeket gyártó üze­mek szakemberei jártak Ma­gyarországon, most pedig mi voltunk a lengyeleknél. — Mi volt a tanulmányút célja? — Elsősorban az volt a cé­lunk, hogy alaposan tanul­mányozzuk a lengyej húsüze­mek technológiáját, az üze­mekben lévő gépeket és konst­rukciós megoldásokat. Na­gyon sok újat jelentett ez az út, sokat tapasztaltam és ta­nultam. Legalább négyezer kilométert utazgattunk Len­gyelországban. Jártunk Var­sóban, Krakkóban. Sopot ban, Poznanban, Gdanskban, Gdy- niában és még több más vá rosban. Két hétig látogattuk a húsipari üzemeket, vágóhi­dakat és a sonkagyárakat. Közben előveszi az útinap­lót, amelyben bő jegyzetet készített, és itt-ott rajzok, váz­latok tarkítják az oldalakat. — Érdekes a lengyelek son­kagyártása. ök abban leg­alább olyan specialisták és vi­lághíresek, mint mi a szalá­miban. A sopoti sonkagyár- ban végignéztük a gyártási folyamatot. Igen nagy kon­zerv es dobozokba rakják az elkészített sonkát, általában 1 kilóstól 5 kilósig készítenek sonkakonzervet. Meg is kós­toltuk, nagyon finom volt. A fűszerezésük ugyan eltér a miénktől, de az ő speciális pácoló eljárásuk ízletessé te­szi. Újabb lapozás a füzetben, és újabb élmények, tapasztalatok merülnek fel. — Engem különösképpen érdekeltek a vágóhidak be­rendezései és gépei. Különös eltérés ugyan nincs a magyar és a lengyel vágóhidak kö­zött, de bizonyos gépek más­képpen vannak megoldva. Például nálunk a marha át- akasztásara egy külön át­emelő van rendszeresítve, ez­zel szemben náluk úgy ol­dották meg, hogy a két pá­lyát egymásmellé hozták. Ér­dekes az is, hogy a lengyel vágóhidakon a sertésekről nem egyben veszik le a bőrt, hanem krupponozva fejte­nek. Folyamatos kruppon forrázójuk van, amelyben a sertésnek csak az alsórésze forrázódik, majd a sertés fe­jét és hátsó részét forrázzák, és a hátrész bőrét forrázás nélkül szőrösen fejtik le. Kü­lön krupponfejtőgép veszi le a bőrt, amely igen egyszerű, de praktikus masina. — A marha kábítása is na­gyon érdekes módszerrel tör­ténik. Ugyanis nálunk a legkorszerűbb technológia a kábító lándzsa alkalmazása, ök durrantó pisztollyal tag­iózzák a marhákat, utána pedig elektromos kábítást al­kalmaznak. Ez szerintem jóval egyszerűbb és prakti­kusabb, mint a pécsi vágó­hídon alkalmazott taglózás. Az élmények sorozatában végre elérkezünk a feldolgo­zó gépekhez, amely elsősor­ban Kosaras elvtárs „profil­jához” tartozik, illetve a pé­csi Sopiana Gépgyár legne­vesebb termékeihez. — Varsó külvárosában meg­látogattuk a sluzewieci fel­dolgozó üzemet. Különösen lekötötte a figyelmet az AN- CO-rendszerű daraboló vo­nal. Ez lényegében nem más, mint egy 10 méter hosszú fu- j tószalag, amely mellett 22 dol­gozó áll. A dolgozók külön­féle gépi szerszámokkal, gé- pi fűrésszel, gépi vágókéss': és egyebekkel egy-egy művele tét végeznek a szalagon elha­ladó sertésen. Ennek a sza­lagnak igen nagy a termelé­kenysége, hisz a 22 fő egy mű­szak alatt 80 tonna sertést dolgoz fel. Láttunk egy szép bélvonalat is — ezt a poznani vágóhídon láttuk —, amely félautomata rendszerű volt. Egy ilyen vonal mellett négy «nber dolgozott, és a telje­sítményük óránként a ser­tésvonalon 80—120 garnitúra, a marhavonalon pedig 50— 80 garnitúra volt. A tanulmányút hasznossá­gáról így vélekedik Kosaras mérnök: — Amit elmondtam, egy­egy nagyobb gyárban látott élmény. Azonban aranyi sok apró részletet is tapasztalt az ember, amely legalább olyan fontos, és legalább olyan nagy segítséget nyújt a szer­kesztési munkámhoz, mint az úgynevezett „nagy dol­gok”. Szakmai szempontból sokat tanultam a lengyel üze­mekben, és rengeteget tudok majd hasznosítani belőle a saját területemen. Még any- nyit szeretnék elmondani, hogy mi sem mentünk üres kézzel Lengyelországba, mert elvittük legújabb gyártmá­nyaink prospektusait, mint például a folyamatos hústöl­tőgépét, az univerzális hús- feldolgozó automatáét és a vágókeverőgépét. A lengyel húsipari igazgatóságon nagy érdeklődéssel fogadták a mi gépjeink prospektusait, igen el voltak ragadtatva. Persze a szakmai tapasztalatok mel­lett rengeteg élményben volt részünk. A lengyel kollégák nagyon barátságosan és ven­dégszeretettel fogadtak min­denütt. (G. I.) Ikerházakat építenek a cigányesaladóknak Röpgyulésen választották ki az elsőket, akik új otthonukba költöznek Pécs város tanácsának a ci­gányok kérdéseivel foglalkozó albizottsága a város területén lakó cigányok helyzetén három irányban kíván segíteni: mun­ka, lakás és oktatás területén- Az I. kerületben az elmúlt na- pjokban komoly lépéseket tet­tek a György-akna melletti Majális téren lakó cigánycsa­ládok lakáskérdésének megol­dásában. Gavallér Györgyné. a városi albizottság tagja — aki az I. kerületben intézi a ci­gányokkal kapcsolatos ügyeket — vasárnap délelőtt ellátoga­tott a Majális térre és ott rög­tönzött lakóbizottsági ülésen több fontos kérdést megtár­gyaltak. Gavallémé ismertette a la­kásépítkezéssel kapcsolatos kér déseket. Elmondotta, hogy Récsszabolcsora az iskola mel­lett meet mérik ki a pécsi töltőt oil Parker rendszert, aranyhegyi 312 Ft-os, 185 Ft-OS kapható a Kiskereskedelmi Vállalat fasse« boltjaiba« 66974 széntröszt által ingyen jutta­tott házhelyeket. A 20 házhe­lyen ikerházak lesznek ahol nemcsak cigány családok kap­nak lakást, hanem idősebb nyugdíjas bányászok is. A tervek szerint még az ősz folyamán, megteszik a lakóhá­zak építéséhez szükséges elő­készületeket. A Majláth utcai épületek bontásanyagához ked vezményes áron juthatnak hoz zá az érdekelt cigánycsaládok. Valószínűleg a széntröszt is segítséget nyújt az építőanya­gok szállításához és tavasszal megkezdődhet a lakóházak fel­építése­A miit héten lakógyűlést tartottak a Majális téren. Ezen a gyűlésen választották ki ma­guk közül a cigányok azokat a családokat, amelyek leginkább rászorultaik a lakásra és a leg­jobban megérdemlik munká­juk és magatartásuk alapján; így javasolták a következő hat családot: Bogdán József és Csonka I. János, Bogdán István és Orsós Lajos, Csonka Ferenc és Bogdán János, valamint Csonka II. János családját. Az érdekelt hét család közül há­romszor két család lakna egy fedél alatt, míg Csonka János egy idősebb bányászcsalád­dal osztaná meg az ikerházat. A tavaszi lakásépítkezések lebonyolításéval kapjcsolatban is születtek elgondolások. Va­lószínűleg egy kis társadalmi munka segítségével kaláka­rendszerben összefogva, egy­másnak segítve fogják felépí­teni a lakásokat. A pécssza- bolcsi új házakban majd he­lyet kap az I- kerületben la­kókon kívül a II. és III. ke­rületben lakó több cigány­család is. Egyelőre csak meg­határozott cigánycsaládok ré­szesülnek a lakásépítési ked­vezményben, de az elkövetke­zendő időszakban folyamato­san kívánják megoldani mind­azok lakásproblémáját, akik a legrendesebbek és munkájuk, valamint rászorultságuk alapi­ján a legjobban megérdemlik i f f

Next

/
Thumbnails
Contents