Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-29 / 256. szám
IMI. OKTOBER ». NAPLÓ \ 9 A meszest szülők segítőkészsége Málták a Tietari expwtra gyártott első korszerű 50 8Ö kilowattos rádióadót A Magyar Adócsőgyár a múlt évben 16 különböző teljesítményű rádió és távíró- adóra kapott megrendelést a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. Az üzem kollektívája az idén 4, öt Idlowat- tos rövidhullámú adót már leszállított. Most elkészült az üzemben az első újtípusú 50/80 kilowattos rádiadó, amely műsorszórásra és táviróadásra egyaránt alkalmas. Az új, korszerű berendezést szombaton mutatták be a szakembereknek. A bemutatón megjelent Nguyen Van Hong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügyvivője. Az adót novemberben indítják útnak. A berendezést magyar szakemberek irányításával a jövő év elején szerelik fel. Éppen a 999 997-ik olvasó lépett be szombaton délelőtt az Országos Műszaki Könyvtár helyiségébe, amikor — Jánszky Lajos főigazgató meg kezdte beszélgetését a sajtó munkatársaival abból az alkalomból, hogy elérkeztek azok a percek, amikor várható volt a felszabadulás óta a milliomodik olvasó megérkezése. Szinte csak annyit tudott elmondani, hogy míg az OMK elődjének, a Technológiai Iparmúzeum könyvtárának a felszabadulás előtt 55 év alatt hogy november 1-én, szerdán, Sásd—Godisa, Godisa-Abaliget állomások között hídépítési munkák miatt egyes vonatok forgalmát átszállással bonyolítják le. Budapest—Pécs viszonylatban közlekedő Budapest Déli pályaudvarról 6.20-kor induló 1902-es számú gyors és H a elhalad az autóbusz a meszesi iskola nagy épülettömbje előtt, csak villanásnyira lehet odalátni az iskola és a vasúti sínek közt elterülő belső udvarra. De egy pillanat is elárulja, hogy ott valami történt az utóbbi időben. Az iskola építése óta azon a területen sokáig nem volt egyéb, mint a puszta letarolt talaj, hepehupákkal, meg gazzal tarkítva. Most viszont határozott formákat öltött ez az eddig alaktalan terület és szabályos mértani ábrák jelentek meg. A labdarúgó-pálya nagy, a kézilabda- és röplabda-pálya kisebb téglalapja, súlylökőhely köre, futópálya, ugrópálya... Mindez persze nem magától teremtődött oda. Munka és pénz kellett hozzá. És még kell is. Éppen erről esett szó kedden este az iskola szülői munkaközösségének választmányi ülésén. Második napirendi összesen körülbelül 900 000 olvasója volt, a háborús károk rendbehozatala óta, mindösz- sze 15 esztendő alatt immár egymillió érdeklődő kereste fel a könyvtárt —, amikor belépett a milliomodik: Stver- tecky György gépészmérnök, a Chinoin gyár tervezési osztályának vezetője. A fiatal mérnököt Jánszky Lajos főigazgató üdvözölte, és átnyújtotta neki a könyvtár ajándékát: az angol reneszánsz drámák három kötetét és a félévszázad rajzok- I ban című művet. 7.25-kor induló 1912-es számú személyvonat, Pécs—Budapest Déli pályaudvar viszonylatban közlekedő, Pécsről 8.30-kor induló 1915 számú személy- és Pécsről 12.05- kor induló 1903-as sz. gyorsvonat utasait Sásd állomásról Abaliget állomásig autó busszal szállítják. pontként. Mert az első természetesen az iskola kilencszáz tanulója tanításának, nevelésének problémája volt, az, hogy a szülők hogyan segíthetnek az iskolának a gyerekek napirendjének helyes megállapításával, betartásával, a tanulás ellenőrzésével, az iskolai és otthoni nevelésben a világnézeti egység megteremtésével. Ezek a fontosabb problémák. De ezek nagyjából azonosak más iskolákban is, viszont nem minden iskolában folyik majdnem milliós értékű sportpálya építése társadalmi munkával. Ezért maradjunk csak a második napirendi pontnál. A sportpályaépítés nehezebb része, a talajegyangetés, a pályák kiépítése lényegében megtörtént. Utoljára éppen csütörtökön látott hozzá négyszáz felsőtagozatos tanuló, hogy az utolsó apró simításokat elvégezze. Hátra van azonban még a pályák salakozása, füvesítése. A salakozáshoz állami támogatást kap az iskola, ez sem gond már, tehát maradt a füvesítés. Ehhez azonban fűmagra van szükség, s azt nem adják ingyen és társadalmi munkában sem lehet előállítani. Ha lehetne, már zöl- dellne is a fű, mert a meszesi szülők nem sajnálják a fáradságot, sokan dolgoztak eddig a sportpályán szabad idejükben. Már eddig végzett társadalmi munkájuk is forintértékre átszámítva meghaladja a hetvenötezer forintot. De hiába, a fűmaggal már más a helyzet A z elnökség tett javaslatot " a választmánynak, hogy a füvesítéshez szükséges pénzt a szülők önkéntes felajánlásából teremtsék elő. Afelett nem is volt vita, hogy a pénz kell, füvesíteni kell, nehogy a csapadék idő előtt tönkre tegye az elegyengetett talajt A választmány megszavazta: adjon önként ki-ki mennyit tud. Csak akörül volt némi vita, hogyan történjék a gyűjtés. Valaki a szülők közül javasolta, s vállalta is, hogy gyűjtőívvel házról házra járva szedi be a pénzt, önzetlen, jószándékú javaslat. Csakhogy a vitában bebizonyosodott, nem jó ez a módszer. A szülők anyagi megterhelése törvénybe ütközik, s bár az önkéntes felajánlás megengedett dolog, a gyűjtés nehezen kerülheti el azt a látszatot, hogy a felajánlás mégsem egészen önkéntes. Ott, a választmány vitáján érződött legjobban, hogy menynyire nem egyszerű ez a kérdés. Hiszen még olyan szülők is vannak, akik önként adnak ugyan, de aztán dohognak, hogy már megint kihúzták a pénzt a zsebükből. A meszesi iskola szülői munkaközösségének választmánya pedig semmiképpen sem akarja, hogy valaki is úgy érezze, mintha erőszakolnák a hozzájárulást. Nem egyszerű dolog ez, hiszen könnyű lenne vagy tízezer forintot „begyűjteni’ némi agitációval, de azt már nehéz lenne elkerülni, hogy emiatt ne érje neheztelő szó az iskolát. Esért aztán a választmány nagy felelősség- érzettel úgy határozott, hogy megszavazza a szülők önkéntes hozzájárulásra való felkérését, s áld ad, elküldheti, elviheti a felajánlott összeget, de szervezett gyűjtést nem indít A meszesi szülői munkaközösség választmányának ez a körültekintő döntése igen tanulságos. Nemcsak azért mert helyesen egyezteti a törvényes lehetőségeket az iskola és a tanulók érdekeivél, hanem azért is, mert a szülők iránti bizalomról tanúskodik. Bízik abban, hogy a szülők, akik szívesen végeztek fáradságos munkát, s azok is, akik szabad idő híján ezt nem tehették, szívesen hozzájárulnak most már a sportpályaépítés befejezéséhez is, hiszem segítőkészségből nincs hiány Meszesen. A jövő nyáron — ha minden jól megy — remekül megépített sportpályán, zöld gyepen pattog majd a meszesi gyerekek labdája, a futó-, ugró-, dobópályákcn megszületnek az első „iskola- rekordok” és „pályacsúcsok”. Akkor majd a meszesi szülők büszkén mondhatják a gyerekeknek: „Ebben részünk van nekünk is!*: — drmf — A milliomodik olvasó az Országos Műszaki Könyvtárban A MÁV vezérigazgatósága értesíti az utazóközönséget, Éves Béla gyereket s 6 pedig elhatározta: tanul és bányász lesz. Amilyen rohamosan fejlődött a város, olyan gyorsan teltek az 6 életében is a napok, hónapok, évek. Elvégezte a vájáriskolát s a III-as aknára került. Űj akna volt ez — új emberekkel. Mélyen a föld alatt rohamra indultak a bányász- brigádok új széntelepek feltárásáért. Ki ne emlékezne például Somogyvári Jenő elővájó csapatára a 100 méteres mozgalom kezdeményezőire? Naponta írtak róluk az újságok s volt olyan hónap, hogy a Somogyvári-brigád fiatal bányászai 173 méter gurító elő- vájást hajtottak ki. Csak az érzi ezeknek a métereknek a jelentőségét, aki tudja, hogy milyen nagy szükség volt akkor a szénre. M int életének nagybetűs napjaira, úgy emlékszik arra, amikor megbetegedett csapatvezetőjük helyett öt jelölték a brigád élére. Lelkesítette a megbízatás, s mint a csapat parancsnoka, nany felelősséget érzett. Brigádjával ö is versenybe lépett és volt olyan hónap, hogy „megszorították a nagyokat” a Somogyvariékkal azonos, kiváló eredményt értek el. Huncutul kacsint a szemével: — Akkor kezdtem felnőtté válni... Észrevettem már a lányokat is... Szép ruhát akartam ... elegánsát... kellett a pénz, hát dolgoztunk ... Nagyobb teljesítmény, több bereset... Aztán az első tánciskola. A napközben szénporos arccal, kezében a féltők alapácsot szorító fiatal bányász estére sötétkék ruhát öltött, fehér inget, s kicsit botladozó, nehézkes léptekkel kezdte tanulni a tangót, keringőt... A nagyfiúskodáis első hónapjai — évei — nem múltak el nála sem nyomtalanul. Nevetve meséli, neki is volt „jampi ruhája”. — Egy idős bányász egyszer az utcán magához hívott és megszidott: Ejnye fiam, nem szégyelled magad? „Mi köze hozzá” — gondoltam és tovább mentem ... Kissé forró fejjel még nehezteltem is rá. Mi a baja a ruhámmal, amikor az tetszik a lányoknak, legalább is mindegyik megnéz ... észrevesznek... Jó kereset, társaság, egy-két pohár bor és másnap: — Tóni bácsi, adjon egy szabad napot — mondta körletvezetőjének egyszer — p i- tyókás vagyok, nem akarok így leszállni... S ha azokban a napokban a DISZ nem figyel rá, könnyen elkanyarodhatott volna élete... — Ma is hálás vagyok azoknak, akik akkor megfogták a kezemet — mondja és neveket sorol... — Tanácsot, élettapasztalatot kaptam tőlük. Az üzem majálist rendezett 1956-ban. A DISZ a majális egyik szervezőjévé választotta. — Ott lesz az egész üzem, a csapatod is, te sem hiányozhatsz. Beszélj azokkal is, akik nem akarnak eljönni — mondták. Valóban ott volt az üzemnek csaknem az összes dolgozója. Ott tréfálkozott velük csapatvezető vájáruk Szebé- nyi József is. — Szóval ott hagytam el, hogy csapatvezetőnk mint kotlós a csibéket maga köré gyűjtött bennünket fiatalokat és mesélt a régi bányászéletről ... Közben ettük a virslit, ittuk a sört s a beszélgetésnek csak akkor lett vége, amikor bejelentették, hogy népitánccsoport fellépte következik. Dobbant a piros csizma, libbent a lányok szoknyája és Béla szeme megakadt egy kö zépmagas lányon ... — Jóska bátyám, nem ismeri azt a kislányt, ott, látja az első sorban, feketehajú... — súgta csapatvezetője fülébe. Szebényi József hirtelen feléje fordult mintha szólni akart volna, aztán úgy látszott mégis meggondolja magát, mert csak kis idő múlva válaszolt: — Talán szemet vetettél rá, te kölyök... Béla nyelt egyet: — Nem, nem, csak... — dadogta zavarában. Egy hét múlva a csapatvezető műszak után odalépett hozzá: — Ha akarsz, ma este meglátogathatsz engem, a családot, lesz egy-két pohár bor, meg beszélgetünk egy kicsit... Amikor este belépett a csapatvezetője lakásába szinte mozdulni sem tudott. Csak állt, szótlanul, még jóestét is elfelejtett mondani. A szobában egy feketehajú lány terítette az asztalt, rakosgatta a poharakat... — Na gyere már Béla, bemutatlak a nevelt lányomnak — mondta a házigazda. Ö az! ö, aki a majálison — villant belé a gondolat... — ... és ma már öt éves házasok vagyunk — mondja. — Van szép lakásunk, ott lakunk nem messze a vájáriskola mellett... Kisfiúnk 4 éves... T örteli Béla végképpen itt ragadt ebben a városban, amelyik fiává fogadta, embert nevelt belőle. Elvégezte a bányamentő tanfolyamot — KISZ-iskolát... Beosztott munkája: Bányamentő. De társadalmi munkában ő végzi a Szénbányászati Tröszt központjának KISZ- titkári munkáját s külön feladatul a fiatalok nevelését bízták rá. Ügy vélem, jól választották. Az az ember, aki 14 éves korában elszakadt a szülői háztól s megállta a helyét az életben, példaképül állhat a fiatalok elé. — Nem nézi meg egy kicsit a lakásunkat? — kérdi — Még nincs teljesen rendben, de azért... Kilépünk a tröszt kapuján s indul az ott parkírozó autók közül az egyik Moszkvicshoz. — Menjünk, elviszem, — mondja s már nyitja is az ajtót. Kanyarog a Moszkvics a kökönyösi szerpentinen s mikor a vájáriskolához érünk halkan megszólal: — Ha visszagondolok, hogy ezelőtt 10 éve ide érkezett ebbe az épületbe egy 14 éves gyerek, batyuval a hóna alatt... Feléje nézek, látom valami megcsillan a szeme sarkában ... Hirtelen lefékez. — Egy pillanat, de olyan homályos ez a szélvédő üveg — mondja, ugrik ki a kocsiból és buzgón törölgeti a szarvasbörrel az üveget. Pedig tiszta, nincs azon egy porszem sem ... GARAY FERENC A hétvége eseményeiből A Pedagógiai Főiskola hagyományos „Gólyabálját tegnap este tartották meg az új-mecs ekaljai Ságvári Endre Művelődési Házban. Szombaton este a Dunántúli Napló kulturális rovata an- kétra hívta meg a Pedagógus Szakszervezet Irodalmi Színpadának tagjait. Az ankéton az Irodalmi Színpad tagjai és lapunk kulturális rovatának munkatársai vitatták meg az Irodalmi Színpad problémáit. A Pedagógus Szakszervezet Irodalmi Színpada most éppen nagy erőpróba előtt áll: hétfőn este a József Attila költészetét tolmácsoló irodalmi összeállítással kezdi az évadot. Mint dr. Németh Antal, az Irodalmi Színpad ve zetője elmondotta, az önálló műsorokon kívül is gazdag program vár az együttesre; Tagjai közreműködnek ismeretterjesztő irodalmi előadásokon és különféle ünnepélyes rendezvényeken is. Az évad vége felé előreláthatólag Pécsett kerül sor a dunántúli iro dalmi színpadok összejövetelére, melyen megismerhetik egymás munkáját. A beszélgetés során szóba- került többek között a vers- mondó-utánpótlás, az irodalmi színpadok által követendő út problémája, s természetesen a sajtó segítő szerepe az irodalmi színpadok kultúraterjesztő munkájában. A jólsikerült ankét baráti hangulatú beszélgetéssel ért véget. • • Ülést tartott a cigánykérdéssel foglalkozó bizottság A Baranya megyei tanács I által létrehozott, a cigánykérdéssel foglalkozó bizottság tegnap a megyei tanács termében ülést tartott. A tanács kozást Palkó Sándor elvtárs a megyei tanács elnöke nyitotta meg. Elmondotta többek között, elérkezett az idő, hogy gyökeresen és véglegesen megoldjuk a megyében a cigánykérdést. Minden előfeltétel most adva van, hogy ezt a problémát végérvényesen — megoldjuk. Van munkalehetőség, a letelepítésre is megvannak az előfeltételek. Ezután Metzger János elvtárs a megyei tanács elnökségének dolgozója ismertette az MSZMP Politikai Bizottságának a cigánykérdésben hozott határozatát. A határozatból kiderült, hogy az országban mintegy 200 ezer cigány él, s ezeknek mintegy 33 százaléka állandó, 30 százaléka pedig alkalmi munkát vállal. Az országban 2100 cigánytelep van s a cigányok közül mintegy 60 ezerre tehető az I írástudatlanok száma. A Politikai Bizottság számos határozatot hozott a cigánykérdés megoldásáért. Megyénkben is foglalkozni kell ezzel. Egészen pontos adatok nincsenek arra, hogy mennyi cigány él a megyében, de hozzávetőlegesen mintegy 12—15 ezerre tehető a számuk. Már eddig is foglalkoztunk problémáikkal. Legutóbb például van olyan terv, hogy a Majláth utcai bontás anyagát a cigányok kapják meg, amiből házakat építhetnek maguknak. A bizottság tagjai számosán hozzászóltak a problémához s első lépésként a megye cigányai számának, helyzetének felméréséhez látnak. A kérdés megoldásához 1 éves, illetve azt követő 4 éves munkatervet dolgoznak majd ki s így 5 év múlva lényegében megoldják ezt a problémái. A cigányokat letelepítik, munkához juttatják s beilleszkednek ők is a dolgozók sorába. * 11 Az Irodalmi Szmpad ankétia
