Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

2

N A P I 0

1961. OKTÓBER ».

A szervezeti szabályzat módosításának vitája

(Folytatás az 1. oldalról.)

kai tudása és szervező képessége nyilvánvaló, hosszabb idő szakra is beválaszthatok a vezető szervekbe. „A megfelelő jelöltet azonban akkor lehet megválasztottnak tekinteni, ha titkos szavazás alkalmával a szavazatoknak legalább három negyedét megkapja”.

Kozlov rámutatott, hogy egyik vagy másik munkatárs pártszervekbe való huzamosabb idejű beválasztásának lehetősége a szervezeti szabályzat értelmében kiterjed az összes választható posztokra és nemcsak az SZKP Központi Bizottsági, vagy a Központi Bizottság elnökségi tagságára. mint azt egyesek javasolták.

Az értelmes kezdeményező szellemű és energikus munkatársak törvényszerű fejlődését és kiemelését nem lehet megakadályozni — mondotta Kozlov.

A szabályzat-tervezet hangsúlyozza, hogy

minél magasabb beosztást tölt be a pártban a kommunista, annál nagyobb « felelőssége

— mutatott rá Kozlov. — Ezt többek között megerősíti egy új tétel: „A Központi Bizottság tagjának és tagjelölt jének egész tevékenységével igazolnia kell a párt belé vetett nagyfokú bizalmát. Ha a Központi Bizottság tagja vagy tagjelöltje foltot éjt becsületén és méltóságán nem maradhat meg a Központi Bizottságban”.

A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy milyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket hfrcos

lenini vezérkarának soraiba áll#— mondotta Kozlov.

Kozlov hangsúlyozta, hogy „a centralizmus nem mond ellent a párton bel üli demokráciának. Feltételezi a helyi kezdeményezés és építő munka minden eszközzel való fejlesztését és a fenkölt, öntudatos fe gyeimet. A demokratikus centralizmus biztosítja a pórt akaratának és cselekvésének egységét: mozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy a helyzet változásának megfelelően átszervezze sarait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa”,

A pártélet normája a véleményszabadság, a politikai és gyakorlati párt-tevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása.

Az eszmecsere során alakúi ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párthatározatban rögzítenek.

A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza „a párt- politika kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben vagy a párt egészében való megvitatását” — mutatott rá a továbbiakban Kozlov.

„Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába kerüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aléásásához vezető akciókat indíthassanak”.

Fel kell lépni a pártban minden frakciós csoportosulás ellen

„A pártnak nincs joga. hogy fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, , amelyekke! tömött sarainak eszmei és szervezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov.

„A szervezeti szabályzat biz tosítékokat nyújt a jelentéktelen kisebbség olyan próbál kozásal ellen, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre, valamint a frakciós csoportosulások alakítására és a pártszakadás előidézésére Irá nyúló kísérletek ellen”

»— mondotta Kozlov.

A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során — közölte Kozlov — ilyen kérdések vetődtek fel: nem zárja-e ki az SZKP az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra a frakciózás és csoportszellem ellen?

„Igen, elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van" — hangsúlyozta Kozlov.

„A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen”.

A XX. pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben elkeseredett ellenállást tanúsított a frakciós, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosilov, Bulganyin, Pervuhin, Szaburov és Sepi- lov — jelentette ki az előadó.

„E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet lenini elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süly- lyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására. Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénynyel és a megtorlással szemben. A csoport tagjai *“■*»

számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista—leninista testvérpártok”.

Kozlov azt mondotta: Teljesem egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna visz- sza semmitől; elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel.

Nagy szerencsénk, eivtársak,

hogy ártalmatlanná tettük a pártellenes csoportot és szigorúul ragaszkodva a lenini irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren”.

Max Retmann, a Német Kommunista Párt első titkára P. Vojevogyin szovjet veterán

kommunistával beszélget.

Rádiókép—MTI külföldi képszolgálat.

A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov, —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében, ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalomellenes dokumentumot Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program, az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista- leninista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezd.

„Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag Jóváhagyta pártunk új programját” — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: „Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, hogy Molotovnak, Kagan ovi esnak és Malenkov- nak a párt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell viselnie egész pártellenes és bűnös tevékenységéért”.

Beszámolójában Kozlov foglalkozott az Albán Munkapárt vezetődnek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik éles megrontásának útjára léptek.

Az albán vesetők káros politikájáról

„Az Albán Munkapárt vezetőinek és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Hodzsának a tevékenysége szemléltetően mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visszakanyarodá- sok, a pártvezetés lenini normáinak megsértése, az antidemokratikus rendszer bevezetése a pártban és az országban” — mondotta Kozlov.

„Az albán vezetők — folytatta Kozlov — elfeledkeztek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent* módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszélnek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait. Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini Központi Bizottságát, a szocialista országok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői önmagukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyesegyedül ők lennének következetes marxisták —leninisták”.

„Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet, hogy

Albánia elszakad a szocialista tábortól, s az Albán Munkapárt politikailag elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az anti- leninista út egyszersmind súlyos kárt tehet Albániában a szocializmus építése ügyének, amely az ország hős népének oly sok erőfeszítésébe és munkájába került, rosszabbíthatja Albánia helyzetét a nemzetközi porondon”.

A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. novemberi moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatkozaton — mint ismeretes — ott áll az Albán Munkapárt aláírása is. — hangsúlyozta az előadó. De az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetőinek minden cselekedete arról tanús kodik, hogy „a kor legfontosabb kérdéseit illetően távolod ni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, ösz- szehangolt irányvonalától”.

„Sőt. mi több, az Albán Mun kapárt vezetősége elutasította az SZKP Központi Bizottságának, s a többi testvéri pártnak a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdekében több ízben tett lépéseit”.

„Mit kellett tennie a Központi Bizottságnak olya«» körülmények között, amikor hiábavaló nak bizonyult a számtalan kísérlet. hogy meggyőzzék az albán vezetőséget, mondjon le szektás cselekményeiről, s ami kor e vezetőség hibájából a proletámemzetköziség elveitől való elszakadás veszélyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben az albán vezetők leninista-ellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak megkeresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helyes, valóban marxista—leninista megközelítése” — jelentette ki Kozlov.

„N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek megmutatják, hogy Mehmet Shehu. Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején, olyan tevékenységet folytattak, amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba és a

szektarianizmusba. s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom ösz- szeegyeztetett irányvonalától; hogy az SZKP és a Központi Bizottsága nyílt rágalmazásának, saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elvtársak, szégyen; szégyen, hogy az allbán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra!”

„Kőtelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi egysége csak a marxizmus—leninizmus elvi alapján lehetséges és nem oly módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspont jára helyezkedni adott esetben azt jelentené, hogy ezeket az embereket helytelen, antllenlnista tevékenységük folytatására buzdítjuk, a mi pártunk nem léphet ilyen útra". .

„Mi, szovjet kommunisták a

jövőben is erélyesen le fogunk leplezni mindenkit, aki eltávolodik a lenimzmustói, minden revizionistát és dogmatikust”

— hangsúlyozta Kozlov.

Kozlov beszámolójának kör

vetkező részében kitért a helyi pártszervezetek és vezető szer- - vek fő kötelességeinek jellemzésére. úgy. ahogyan azok a szervezeti szabályzat-tervezetben foglaltatnak.

Mint mondotta, e kötelességek közül legfontosabb az ipari és mező- gazdasági termelés minden eszközzel való fejlesztése, gondoskodás a dolgozók anyagi jólétének és kulturális színvonalának szakadatlan emelkedéséről.”

A párt-káderek kiválasztásáról és beosztásáról szólva közölte, hogy a vezető pártszer vek állományában évről évre nő a mérnökök, a közgazdászok. az agronómusok, a zoo- technikusok és más szakemberek száma. Az SZKP új szervezeti szabályzata megköveteli a pártszervektől, hogy tovább javítsák a káder-munkát, fokozzák funkcionáriusaik felelősségét a párttal és a néppel szemben és javítsák a párt vezetésének módszereit.

Kétségtelenül megnőtt a párt szervezetek felelőssége — mutatott rá az előadó a továbbiak ban. — „De ez nem azt jelenti, hogy a pártbizottságoknak a szovjet és gazdasági szervek helyébe kell lépniük, s magukra venni azoknak — őket meg nem illető — funkcióit”.

Kozlov kiemelte, milyen nagy jelentőségű a helyi pártszervezetek tevékenységének megjavítása szempontjából a pártmunka társadalmi alapjainak kibővítése.

„Arra van szükség — hangsúlyozta —, hogy a pártszervek apparátusa csökkenjen, s a pártaktíva sorai nővek ed jenek”.

A pártnak jelenleg, körülbelül 300 000 alapszervezete van,

— mondotta Kozlov, — „s az alapszervezetekről szóló fejezetet az SZKP programjában kitűzött feladatok fényénél jelentősen átdolgozták a szerve-zetd szabályzat tervezetében”.

A szervezeti szabályzat tervezetének vitá jában 9 millió kommunista vett részt

Kozlov hangsúlyozta hogy „a a párt csak akkor teljesítheti nagy feladatait, ha minden párttagot és minden szovjet embert a kommunista erkölcs, a magasszínvonalú öntudatosság és eszmeiség, a munkaszeretet és fegyelem, a közérdek iránti odaadás széliemében fog nevelni. Ebben óriási szerepe lesz a kommunizmus építőd erkölcsi kódexének, amelyet az SZKP programja fogalmazott meg és amely a szervezeti szabályzatba is bekerült. Ez a kó dex lesz a párttagok magatartásának normája, az a hangvilla, amelynek alapján a párttag és a pártszervezet érzékeli, ellenőrzi és értékeli elvtársainak erkölcsi tulajdonságait”.

Kozlov beszámolt arról, hogy a Szovjetunió kommunistái

széleskörűen megvitatták a szervezeti szabályzat tervezetét. A megvitatásban több mint 9 millió kommunista vett

részt.

„Teljes Joggal mondhatjuk, hogy az SZKP szervezeti szabályzata tervecetének megvitatásában az egész párt, minden kommunista részt vett. A szervezeti szabályzat tervezetét kivétel nélkül minden taggyűlésen, pártkonferencián és párt- kongresszuson egyhangúlag jóváhagyták”.

Az előadó a továbbiakban a kommunistáknak az SZKP szervezeti szabályzata tervezetére vonatkozó egyes javaslataival és észrevételeivel foglalkozott.

A Központi Bizottság gondosan tanulmányozóit minden javaslatot

A Központi Bizottság gondosan tanulmányozta mindazokat a javaslatokat amelyek kiegészítik vagy továbbfejlesztik a szervezeti szabályzat tervezetének egyik vagy másik tételét — mutatott rá Kozlov — és a szervezeti szabályzat tervezetének a küldöttek közt szétosztott szövegébe általánosított formában, megfelelő kiegészítéseket és szabatosabb meghatározásokat eszközöltek. Belevették többek között azt a tételt hogy „minden kommunista kötelessége mindenképpen hozzájárulni a Szovjetunió védelmi erejének erősítéséhez és fáradhatatlanul harcolni a békéért”.

A szónok azt a javaslatot, hogy a pártszervezetben a

választásokat ne titkos, hanem nyílt szavazással bonyolítsák le, úgy jellemezte, hogy ezzel hátrafelé lépnének a pártdemokrácia fejlesztésének útján. Ez azt jelentené — mondotta —, hogy „szűkülne és korlátozódnék a párttagnak az a joga, hogy teljesen szabadom és függetlenül nyilváníthassa akaratát”.

Mint Kozlov rámutatott, voltak olyan javaslatok is hogy a szervezeti szabályzat állítsa helyre az időnként végrehajtandó tisztogatást a pártban. „Ilyen intézkedésekre nincs szükség — mondotta Kozlov. — A párt eszmeileg és szervezetileg annyira szilárd, hogy tisztogatás nélkül is képes megszabadítani sorait az olyan személyektől, akik megsértik a programot és a szervezeti szabályzatot”.

Beszámolójának befejező részében Kozüov hangsúlyozta* az. alkotó energiának és kezdeményezésnek abban a hatalmas lendületében, amellyel a szovjet emberek nevezetessé tették az SZKP XXII. kongresszusa előkészítésének időszakát, visszatükröződik a népnek 'az a készsége, hogy a párt vezetésével sikeresen valósítsa meg az életben az SZKP programja által kitűzött nagy terveket.

A beszámolót gyakran hosz- szantartó taps szakította meg; A küldöttek fergeteges lelkesedéssel fogadták Kozlov befejező szavait:

„Közel van már az az idő, amikor a párt vezetésével, a marxizmus—leninizmus zász laja alatt a szovjet nép felépíti a kommunista társadalmat, s megvalósul a nagyszerű elv — mindenki képessége szerint, mindenkinek szükségletei szerint”, amikor a kommunizmus napja Mragyog földünk felett, A kommunizmus az egész világon meghonosítja a békét, a mun kát, a szabadságot, az egyenlőséget, a testvériséget és minden nép boldogságát”.

Ezután a kongresszust a külföldi országok kommunista és munkáspártjainak képvisel ii üdvözölték.

(Folytatás a 3. oldalon.}