Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

1ML OKTOBER HL

NÄPtö

3

Hruscsov elvtárs zárszava

(Folytatás az 1. oldalról.)

A nemzetközi ügyekben a békés együttélés politikáját kell folytatni

„A különböző társadalmi és politikai berendezésű államok békés együttélése korunk igen fontos problémája” — jelentette lei.

„Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak élő, hogy leegyszerűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. Azt mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt, úgymond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini értékelésével.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenini értékelése ma is érvényes. Az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus 'lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején.

„Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját”.

A világ felosztására, más népek leigázására irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy

a szocialista világrendszer ereje annyira megnöv'eke- dett, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája.

A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elve a jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik.

„Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Moiotov. <5 és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhelyzetben történt változásokat, az élet új jelen- ségieát. az események mögött kullognaik, régóta fékké, teherré váltak” — mondotta Hruscsov.

A szovjet—albán kapcsolatokról

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: „A küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk Központi Bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva és nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet—albán kapcsolatok nem normálisak”.

Hruscsov megállapította, hogy sajnos, nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérleték, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak.

„Pártunk Központi Bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jő kapcsolatokat teremtsen az Albán Munkapárttal.”

Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az albán vezetők azért titkolják el pártjuk és népük elől az SZKP programját, mert „úgy félnek az igazságtól, mint a tűztől”.

rialisiták mindig készek harminc ezüstpénzt fizetni azoknak, akik szakadást idéznek elő a kommunisták soraiban. Ám az ezüstpénzek soha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelenséget és szégyent.”

Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „Osztjuk kínai barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani

erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommunista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgáiná.”

Hruscsov ezután megállapította, hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz idején volt, majd ezt mondotta:

„Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják fenn uralmukat.”

Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet—albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val való barátság mellett

Miért is fordulnak szembe az albán vezetők a XX. párt- kongresszus lenini irányvonalával? Azért, mert Shehu és Hodzsa és a többiek számára véget vetne a személyi kultusznak, lényegében véve any- nyit jelentene, mint lemondani a pártban és az államban betöltött vezető tisztségükről. Persze ezt jószántukból sohasem fogják megtenni — jelentette ki Hruscsov.

„ám nekünk meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallatni fogják szavukat, s akkor az albán vezetőknek felelniök kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Albániában való építésének okoztak”

— folytatta Hruscsov.

Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcolni fog a marxizmus—leninizamis- tól Való minden elhajlás ellen. A párt bírálta és bírálni fogja a jugoszláv revizioniz- must. bírálta és bírálni fogja a dogmatizmust és a szetktás- ságot.

Kongresszusunk a sziklassilárd egység, a teljes egyetértés kongresszusa

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és összeforrottság kongresszusának.

Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. •>

Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz káros következményeinek megvitatására, valamint a pártellenes frakciós csoport

végleges leflepíenésére, a kommunizmus ellenségeinek ezek az erőlködései hiábavalók, ezzel semmit sem nyernek.

Hruscsov megjegyezte, bogy a párt tevékenységének egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. „Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyert esetekben ne™ megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit” — mondotta.

A párt a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet

„Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében”

— hangoztatta Hruscsov.

„Ha ők közzétennék programunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rágalom és'mi az igazság, látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, pártunk tervei megegyeznek a népek, köztük a baráti albán nép létérdekeivel” — jelentette ki a SZKP KB első titkára.

Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó esküdözésekről és áradozások- ról a fékevesztett szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették.

„Ügylátszik ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz. hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperiaüs- itfk adományai hoz. Az impeAz SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt- és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott éles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést Hruscsov rámutatott hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tudott- normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnál, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségének — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze. Sztálin első felesége fivérének sorsa is.

„A párt a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet. A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye”.

Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visz- szaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Moiotov, Kaganovlcs, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedett ezekkel az intézkedésekkel.

A frakciósolc kísérletet tettek arra. hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a ' leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson, megszabott irányvonalat védelmezték.

A XXII. kongresszus sok küldötte felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól.

Felháborodásuk érthető és

indokolt

Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a párt ellenes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fet

Vorosilov elvtáns — mondotta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotowal, Kagano- viccsal. Maienkowal. A frakciósok ellen vívott heves harc, folyamatában, a Központi Bizottság 1957. júniusi plénumának elején Vorosilov megértette. hogy olyanokkal halad együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak.

Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov — segített a Központi Bizottságnak a frak- eiósok elleni harcban. Nos. erre a jó cselekedetre válaszoljunk mi is ugyanígy és köny- nyítsük meg helyzetét.

Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és a népért. „Úgy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat..; Hiszem, hogy Kliment Jefremovics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért”

Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette:

a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irány vonalat.

Hruscsov megemlítette továb bá,' hogy sók kongresszusi félMost nagy harcunk harma-1 dik szakaszába léptünk. A lenini párt harmadik programját: a kommunizmus építésének programját fogadjuk el — mondotta Hruscsov*

Hangsúlyozta:

„a szocialista gaizdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energia ja van, hogy az eddig elért magwtatokról ayfltan békés gaadaaágf vemenyre hívhatják ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat”.

A két ideológia harca jelenleg egészen más jellegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg, és ha talmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként jelentkezik, amelyeknek megvalósítása érdekében a párt harcba szólítja a dolgozókat; a szocializmus realitássá lett.

„A szocializmus nem a jövőben, hanem már ma hatalmas anyagi és szellemi javakat biztosit azoknak a népeknek, amelyek az új élet építésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol a világ dolgozóira. Egyre szélesebben és mélyebben terjednek el a kommunizmus eszméi, az emberek millióit serkentik történelmi alkotómunkára”.

Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus félé való egyre erőtel jesebb és gyorsuló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoz — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — vezető úton.

Végül hangsúlyozta, minden szükséges megvan ahhoz, hogy a párt harmadik program ja teljesedjék.

Fergeteges éljenzést váltottak fej beszédének befejező szavai:

szólaliásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsúlyoz zák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéseinek végrehajtásában betöltött szere pét.

„Tudom, hogy jószándék vezeti ezeket az elvtáreakat — mondotta Hruscsov, — de legyen szabad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a mi lenini pártunk Központi Bizottságát, a Központi Bizottság Elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intézkedést, egyetlen felelősségteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a személyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektiv határozat eredménye.

A mi nagy erőnk a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kérdés testületi megoldásiban rejlik”.

A marxisták-leninísták erélyesen síkraszállnak a személyi kultusz minden visszataszító jelensége ellen, de mindig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét.

„Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — külön venni ezt vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen különválasztani a vezető kollektívától és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a marxiz- mus-leninizmus elvednek”.

„Az igazi marxista-leninistáknak mélységesen idegen mind az öndicséret, mind pedig egyes vezetők szerepének különleges hangsúlyozása, mértéktelen felnagyítása. F.gyszerűen sértő számukra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az elvtársak vezető testületétől.”

Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: a párt első és második program'' t sikeresen végrehajtottuk.

kommunizmus F kiáltás hangzott fel. A küldöttek ismét felállva tapsoltak. Néhány perc múlva Gagarin és a mellette ülő küldöttek együtt kiáltottak: „Dicsőség a kommunista pártnak!” ismét felzúgott a taps és a kiáltások: „Hurrá a Párt Központi Bizottságának! Éljen a kommunizmus!”

George Meyers, az Egyesült Államok Kommunista Pártja küldöttségének tagja angol nyelven kiáltotta: „Éljen a kommunizmus és a béke!” a taps ezek után percekig zúgott tovább.

Az ováció elültével V. Scser- bickij, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsárak elnöke több küldöttség nevében javasolta, hogy a kongresszus hagyja jóvá Hruscsov beszámolját a Központi | Bizottság elvi irányvonalát és gyakorlati tevékenységét a bel- és külpolitikában egyaránt. A kongresszus nagy lelkesedéssel egyhangúlag megszavazta ezt a javas* latok

A kongresszus ezután bizottságot alakított Nyikita Hruscsov elnökletével a Központi Bizottság beszámolójára vonatkozó részletes határozat előkészítése, továbbá az SZKP programtervezetéhez benyújtott mó dosítások és kiegészítések meg vizsgálása céljából.

A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Központi Revíziós Bizottság beszámolóját is.

Az elnöklő Grisin bejelentette, hogy úttörők kívánják üdvözölni a kongresszusi.

Feltárult az elnöki emelvény ajtaja és 26 úttörő egyenruhás kis kürtös lépett be. A kürtök hívó jelére kétezer úttörő árasz tóttá el a kongresszusi termet. Nemzeti viseletűk, fehér ingük, vörös nyakkendőjük színpompás tarkasággal árasztotta el a termet-.

Több tucat vörös csapatzászlót hoztak magukkal az úttörők. Tizenkét szónokuk az elnöki emelvényről verses üdvözletét mondott. Ezután a tizenöt köztársaság úttörői jelentéstételre sorakoztak fel. TízerihétmilliÖ ifjú leninista nevében jelentést tettek a párt első titkárának és a kongresz- susnak arról, hogy az úttörők kétéves tervének első esztendejét sikerrel zárták.

Az úttörők szellemes, kedves verseket mondtak és többek között elmondták, hogy a pionírok által gyűjtött vashulladékból a holdig lehetne hidat építeni. Az egyik csöppség elmondta, hogy építész akar lenni és olyan házakat szeretne építeni, ahol a fényen és a világosságon kívül nincs más dísz. Egy másik úttörő elmondta, hogy űrhajós szeretne lenni. A pionírok virággal és vöiö6 nyakkendővel ajándé* kozták meg a kongresszus hazai és külföldi vendégeit- — Kádár János, Marosán György Nemes Dezső, Révész Géza, a magyar pártküldöttség tagjai piros nyakkendőben, virágcsokorral a kezükben csókolták meg a kis úttörőket.

Az úttörők ezután a pionír induló hangjai mellett kivonultak a teremből.

Ezután V. Grisin berekesztette az ülést.

A kongresszus következő ülése szombaton reggel, magyar idő szerint 8 órakor kezdődik.

Bolgár gazdasági kormányküidötiség érkezett Budapestre

Az 1962. évi magyar-bolgár 'árucsereforgalmi és fizetési megállapodás aláírására vonatkozó tárgyalásokra bolgár kormányküldöttség érkezett Budapestre.

Szovjet szakszervezeti küldöttség érkezeti hazánkba

A SZOT Elnökségének meghívására szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba Ivanov Viktor Alexandro- vicsnak a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa Elnöksége tagjának vezetésével. A küldöttség látogatást tesz üzemekben és tapasztalatcserét folytat a magyar szakszer* vezetéknél.

„Erőink, a világ szocializmus erői még sohasem voltak olyan hatalmasak mint most. A program a leg- verőfényesebb, a leglenyűgözőbb távlatokat nyitja meg a párt és a nép előtt. Felkel a a kommunizmus napja hazánk felett! Mindent megteszünk, hogy önfeláldozó munkánkkal közelebb hozzuk azt az időt, amikor ez a nap fényévei besugározza gyönyörű hazánk végelaihataUan térségeit! Minden erőnket, minden bolsevik energiánkat lat bavetjük a kommunizmus diadaláért! A dicső lenini párt vezetésével előre a kommunizmus győzelme felé!”

Hruscsov beszédének elhangzása után 16 percig dübörgőit a taps a kongresszusi palota nagytermében. Valamennyi küldött helyéről felállva tapsolt. A taps már nyolc'perce tartott, amikor Hruscsov leült, hogy véget vessen az üdvrivalgásnak. Elekor a moszkvai küldöttek soraiból „Éljen a

I MflV kérése az ulazóközönséghez

A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy — tekintettel a november 6—7-i kettős ünnepre — a jegyváltás megkönnyítése érdekében október 30-tól elővételben válthatók menetjegyek néhány nagyobb vidéki állomáson. A vezér- igazgatóság kéri az utazóközönséget, hgoy menetjegyét lehetőleg elővételben váltsa meg, mert csak így lehet elkerülni a pénztárak előtti torlódást. Az utasok a jegyváltás alkalmával közöljék a pénztárossal, melyik napon kívánnak utazni, ezzel is megkönnyítik a zavartalanabb forgalom lebonyolítását;

Felkel a kommunizmus napja hasúnk felett

at