Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-26 / 253. szám

mi. OKTÓBER 26, NAPLÓ 5 A főidben találta már a magot as eső... Az életet megújító eső, ha több hónapos késéssel is, de megérkezett. Szemtlőrinc, Sza- badszenitkirály táján 25 millá- méteres csapadékot mértek az elmúlt napokban. Az országút mentén, a padkán még meg­csillant a napfény néhány viz- tócsán, de a szántóföldek szi­vacsként szívták magukba a porhanyító esőcseppeket. Szabadszentkirály termelő­szövetkezeti község gazdái is nagyon várták az esőt. Már szeptember elején tanakodtak, hogy szántsanak, vessenek-e, vagy várják a csapadékot. Az­tán egy közgyűlésen kimond­ták, hogy nem várnak tovább. Ha nehéz, sokszoros munká­val is, de földbe teszik a ma­got. Először kezdték az őszi árpával, aztán folytatták az olasz búzával, takarmányke­verékkel. Most a magyar bú­zát vetik, körülbelül egy hét kell, míg valamennyi a földbe kerül. — Nem bántuk meg — mondja Varga Kálmán elnök­helyettes, miközben az iroda ablakán a gyülekező felhőket kémleli — egyáltalán nem bántuk meg, hogy igyekeztünk a kemény föld megmunkálá­sában. a mag földbe-juttatá- sában. Kilencvenezer köbméter fát termel ki az erdőgazdaság Szeptember 30-án befejezte az elmúlt gazdasági évet a Mecseki Állami Erdőgazdaság. Október elsejével megkezdték az új feladatok végrehajtását. Ötven motorfűrész és hatszáz ember vágja a fáka-t, hiszen a gazdaság dolgozói 90 ezer köb­méter fát szeretnének kdter- meloni. Az országban elsőként megyénkből kezdték meg bükk és gyertyánrönkök szállítását a fűrész- és lemezipari vállala­toknak. Az erdészetek dolgozói már hozzákezdtek a termelő­szövetkezetek részére készülő 6200 köbméter, épületekhez szükséges szerfa kitermelésé­hez is, Az őszi árpánk egy része, amelyet mélyebben fekvő földbe vetettünk, már zöl- dell. Most a többi is hamarosan csírázik majd. aztán pirosan- zölden napvilágot lát. — Talán hamarosan esik megint, akkor aztán már le­ázik egy ekefordításnyira ... — Hát ahhoz kellene még vagy húsz milliméter eső — véli Varga Kálmán —, de re­méljük, hogy az is megjön. Addig is igyekszünk a talaj- porhanyításit elvégezni az ed­digi szántásainkon, hogy a bú­zát már gyorsabban vethessük, mint az árpát. Hát itt termé­szetesen nagyrészt gépek dol­goznak. — De ne gondolja ám, hogy az embereknek nincs munkájuk. Van bőven!... De mennek is, csinálják is! Nyo­mukban meg haladnak a szár­vágók. Mert a kukoricaszárat mi teljes egészében szeretnénk silózni. — Talán nem termett elég abrak meg széna a földjeiken? — Nem panaszkodhatunk — szerénykedik a helyettes el­nök —, de hát nem árt, ha van tartalék is, mert esetleg hosszú lesz a tél. Az első ka­szálásé szénánk, meg a lucer­na betakarítása nagyon jól si­került, igaz. hogy a sarjú már nem sokat ért. Kukoricánk is jó közepes termést ad, meg takarítottunk be fővetésű siló- kukoricát is, mintegy ezer köbméterre valót De miért ne becsüljük meg ezt is, hi­szen a tápértéke még felér a rosszabb minőségű szénáéval. Aztán majd a most vásárolt silótöltőnkkel ezt is besava­nyítjuk, közbe-közbe keverünk egy kis répaszeletet. Egészen finom takarmány lesz belőle. Gondolhatja, hogy milyen szí­vesen eszik majd a tehenek, ha kint a havat hordja a szél!... * Pallér Gáspár, a Szentlő­rinci Tangazdaság főagronó- musa a répaszedést nézte meg és onnan ballagott a Tarcsa- puszAad irodához vezető beton­járdán, amikor találkoztunk. — Amint láthatta, mi igye­keztünk aprómorzsássá elmun- kálmi a talajunkat — mondta, amikor a talajmukákról érdek­lődtem. És ez nemcsak az or­szágút mellett van így, hanem valamennyi földünkön. Ter­mészetesen ezt azért tudtuk megcsinálni, mert a talajain­kat mindig jól megműveljük. A gabonák után késedelem nélkül félszántottuk a tarlót, aztán eűfogasoituk, hengerez- tük. A kukoricaföldjeinket Is háromszor megkapáltattuk kézzel, géppel meg négyszer, így aztán persze porhanyóbb, mint a rosszul kezelt földek. — Mi is szeretnénk ezen a héten befejezni a búza ve­tését — tervezgetett Pallér Gáspár. Igaz, hogy furcsán hangzik, de a vasárnapi eső egy kicsit hátráltatta a munkánkat. No de az egy napi kényszerű pi­henőt majd pótolja az a kö­rülmény, hogy könnyebb lesz a munka az eső által megpor- hanyított földeken. — Ügy tudom, hogy a tan­gazdaság egyben bemutató gazdaságként is működik. Van-e már ennek tapasztal­ható jele a gyakorlatban? — Hogyne. Tizennégy ter­melőszövetkezetbe járunk el szaktanácsot adni, továbbá állattenyésztési, sdlózásá be­mutatókait szerveztünk. Ezen­kívül a lehetőséghez mérten gépekkel is segítjük a terme­lőszövetkezeteket. Jómagam a bicsérdd Aranymező Termelő- szövetkezetbe járok gyakran és mondhatom, hogy igen biz­tató a gazdálkodásuk. A ve­tést ők is hamarosan befeje­zik, talán velünk egyddőben. A párttifkárunk a gerded kö­zös gazdaságot szokta látogat­ni, nekik az aprómagcséplés- ben gépi segítséget is adtunk. Mi nagyon szép példáikat tud­nánk említeni arra, hogy a környező termelőszövetkeze­tek gazdái most már valóban igyekeznek, magukénak érzik a közös gazdaságot. Például a dinnyeberkiek még minket is lefőztek az őszi gabonák ve­tésében, ugyanis ők már befe­jezték. — Így lesz aztán a ta­nítvány olykor különib a mes­terinél — mosolyodéit el a ba­jusza alatt a főagranómus. h. b. Az elmúlt hetekben hazánkba érkezett 21 kubai diák, akik 5 éven keresztül a Műszaki Egyetemen tanulnak. A diákok a XIII. kerületi Csavargyár utcai új munkásszállóban nyertek elhelyezést és ebben az évben a magyar nyelvvel ismerkednek meg. Armando Santamaria (balról az első) diáktársaival magyar órán. MTI Foto—Molnár Edit felv. Kimagasló eredmények az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére indított munkaversenytsen Annakidején hírt adtunk ar­ról, hogy a komlói Béta-akna ifjúsági brigádjai a kongresz- szus tiszteletére 7850 csille sze­net adnak terven felül. A kong resszusi felajánlást Pfeiffer Alajos és Papp Lajos fejtési csapatai kezdeményezték és megtették saját vállalásukat Az eddigi eredmények igen figyelemreméltóak, hiszen az ifjúsági csapatok a fel­ajánlás nagy részét máris teljesítették és több mint öt­ezer csille szenet adtak ter­ven felül a népgazdaságnak. Pfeiffer Alajos kamraíejtési csapata a munka verseny idő­szakában 2000 csille szenet termelt terven felül, vagyis jóval a vállalt határidő előtt teljesítette a többletre tett fel­ajánlást. Igen kimagasló ered- ményket produkál napról-nap- ra Papp Lajos frontfej tési csa­pata. Papp Lajosék már a ta­valyi évben „híressé váltak” azzal, hogy egy hónapos át­lagban tíz csille szén volt az egy főre eső műszakonkénti termelés mennyisége. A kongresszusi verseny ide­je alatt a Papp-brigád újból tíz csillés fejenkénti meny- nyiséget termel műszakon- ként Ugyancsak kiemelkedő ered­ményeket produkál a Béta-ak­nai Dom András csapata, ők Mit lát a szászvári öreg akna tornya? S zászvár történetének fel­jegyzői, igaz ismerői rég meghaltak már, vagy ha néhányan élnek is közülük messze költöztek a „ménkües gát” a „csöpögő” a „szenthá­romság akna” környékéről. Hi teles eligazításért fordulhat­tam volna Várszegi Alajos­hoz, a barátúri tanítóhoz, aki tudomásom szerint könyvet ír a régi Szászvárról, de ak­kor a történelmi sorrendhez kellene tartanom magam, s nem a saját élményeimhez. Ez pedig olyasvalami amit olyankor szerez az ember, ami kor idegenvezetővel járja a várost, a múzeumokat és meg­hallgatja ugyan a vezető ma­gyarázatát, de sokkal többet nyer csak ha saját kezével ti­tokban megtapintja, saját sze­mével kibetűzi, hogy stim mel-e, helyén van-e a hivata­los vélemény. S mi az a több, amit ilyenkor nyer az ember? Megpróbálom elmon­dani. N em is volt idegenveze­tőm Endrei György személyé­ben aki apai, nagyapai ágon Szá ’vár szülötte, kutatója, szerelmese. S ha nem is nép­rajzos szemmel magyarázta, mulatta a jeleket, s ha nem is foglalta kerek füzérbe a történetet mégis úgy érez­tem hiteles, igaz, amit mond, ha néhol el is siklott a nevek, dátumok felett. Először a temetőbe veze­tett. Mohos sírköveket muta­tott, alig-alig olvasható fel­iratokkal, de gondozott sí­rokkal, amit ők kiszisták tar­tanak rendben évek óta. Le­tűnt korok bányász-mártírja­it tisztelik meg vele, olyano­kat, akiknek különben az em­lékük is rég elporladt vol­na. Bánvalégrobbanás, bánya­tűz emésztette el őket és a kegyes bányaárendások vég- kielégítésként emeltettek fö­léjük faragott emléket. És a tsaládjuk? Sehol ninca nyo­muk a temetőben. Valószínű, hogy elveszett kenyérkereső­jük után más vidéken próbál­tak szerencsét. De nem is emiatt vezetett ide Endrei György, hanem azért, hogy be­bizonyítson valamit. Már út­közben elmesélte, hogy • hiá­nyosnak tartja a bánya tör­ténetének egy olyan részletét, amely „pontosan” utal arra, hogy a volt tulajdonos a püspöki uradalom milyen részvénytársaságoknak adta bérbe évtizedeken át a Szent­háromság-aknát. Egyetlen ma­gánbérlő, lovag Dräsche Al­fréd neve szerepel ebben a feljegyzésben, s utána külön­böző részvénytársaságok, tár­sulatok következnek. Kényte­len volt erre a püspöki ura­dalom, mert a Visitacae Ca- nonica (a plébániák jövedelem megállapításával foglalkozó szerv) is megemlíti, hogy nem boldogultak sem a bányával, sem a bányászokkal. A szegé­nyes pinceszerű tárnákban még szegényebb körülmények között dolgoztak a bányászok, olyannyira, hogy még a pár­bérre sem futotta a kerese­tükből. Egyszóval nem érde­melt vesződséget a bánya. Ezt akarta megcáfolni End­rei György, amikor bemutat­ta a síremlékek legvénebbi- két, amit szintén ők mentet­tek át az utókornak. Betűz­zük csak a feliratát: „ITT NYUGSZIK KOLB FERENTZ UR. MEGHOLT 15-TIK APRIL. 1830. ÉLETÉNEK 66-EZ- TENTEJBEN. BESTI SZILETÉS. KÜZEN- BÁNYA ÁRENTÁS VOLT 17 ÉSZT,” Tehát lovag Drasche-t is megelőzte „Kolb Ferentz úr” és ha 17 évig bérelte a kőszén­bányát valószínűleg megérte neki, és az sem zavarta, hogy olyan „elvetemült” bányászai vannak, akik párbért sem fi­zetnek. De nemcsak neki, ha­nem a bérlő utódoknak mind­annyinak megérte, akik több, mint egy évszázad után még­sem hagytak más emléket, — mint a rozzant aknát és a te­mető tragédiákat idéző sírkö­veit. De ha ők nem is, annál többet hagytak ránk az egy­mást váltó bányásznemzedé­kek, akik apáról fiúra szár­maztatták balladába férő sorsuk hagyatékait. Mit tud er ről Endrei György? — Amit az apámtól hallot­tam. É s pereg az idő visszafe­lé, a huszas évekig, ami­kor az öreg Endrei is legény­ke volt és bírta még a meg­próbáltatásokat. A tizenkétórás műszakokat amiből csak (gim- bire) sózottszalonnára, kenyér­re futotta, de igazán futotta, mert katonák őrizték a kon- zumot, amely kéthetenként pontosan kiporciózta az ada­gokat. De nemcsak a konzu- mot őrizték, hanem őket is, ne­hogy valamelyikük elessen a porciótól. Ezek a jó katonák Horthy legényei voltak, fe­hérek és darutollasok és nem ismerték ezt a szót, hogy: — nem bírom, — nem lehet... S ha a bányászok közül va­laki mégis kimondta, azt fegy­veresen kísérték a parancsnok elé, aki a legjobban értett a „meggyőzés” nyelvén. De- hát az ő türelme is véges volt, % inkább a JsoUektfv» neve lés módszereit választotta. Ka­tonákat állított hát a szállító kas elé, — és addig nem volt kiszállás, amíg a „kvantumot” nem teljesítették. Azonban — mindennek van ellenszere, s a bányászok kitalálták ezt is. Ha a katonák a kasnál vár­ták őket, akkor a léggurítón másztak ki a napvilágra, s ha mind a két helyen elállták előlük az utat, akkor bentma­radtak. Oda úgysem mert utánuk menni egyetlen kihe­gyezett sipkás katona sem. Ki unta meg előbb? Nyilván a kívülmaradtak, mert az ilyen „ürgelyuk” őrzéséből nem sok hasznuk származott. Ha „ki­öntik” maguk is megfúlnak. Különben ilyenkor a bá­nyászasszonyoké volt a szó, mert azért valamiből élni kel­lett. Szerencsére nem sokat kel lett talpalniok munka után, akadt az bőven a paraszti földeken. Ügy volt, hogy kap­tak néhány öl kertet a parasz­toktól, amiért gyalogmunká­val fizették a bért. Hatvan na­pot kellett szolgálniok a kis konyhakertért, amelyben csak leveshez elég krumpli, zeller termett. Mégis milyen nagyon keresték a szépet, a jót ezek az emberek. A ter­mészetjárást a jägerschichte- ket, a majálisokat, a Márévár, a „csöpögő” környékét, ahova csak ritkán tévedt el csend­őr, vagy katona. Itt csendült fel száz fiatal torokból május elsejéken az Internacionálé, s itt jelöltek küldöttségeket, szó­szólókat bérkövetelésekre, 8 órás schichtekre. Ilyeneket tud, ilyeneket me­sélt el Endrei György, amíg a régi sírok ösvényeit jártuk.-ó volt kilépni onnan, jó volt a kapuval együtt magunk mögé zárni az emlé­keket S odakint szinte cso­dálkozva néztük az új képet, az októberi nyárban sütkérező Szászvár új arcát, amelyet itt-ott pettyez be még a múlt. Mert hiába nevezték el a ré­gi Szentháromság-bányát Al­kotmány-aknának, vén és rút mariad aiz, amíg végképp le nem bontják. De meg vannak már számlálva a napjai. Mé­lyítik, építik már a Béke-ak­nát, hozzá az altárót, tető alá kerül hamarosan az új für­dő, az orvosi rendelő, a men­tőállomás, múzeumba kerül­nek a talicskák, lomtárba a fagerendás ócska tákolmá­nyok. Csak minél előbb mert az akna tornyából idelátni, hogy a község jóval megelőzte őket sok mindenben. Száznál több új családiház övezi a régi köz­pontot, de lent a községben is egymás után bontják, cserélik a régi viskókat, vagyis amer­re a szem ellát pusztul a régi. A százéves iskola áll még, de a „oapkertben” új, nagyszerű iskola éoült, és új mozi és új kultúrotthon. A „ménkües gát” sem riasztgatja sokáig a községet, mert nagyobb ré­szét „ménkű” helyett valódi kövekkel, betonnal bélelték ki, nem csap már keresztül rajta az árvíz, annyi sok baj, veszedelem okozója. A bá­nyász-asszonyok is saját kertben termelik a konyhára- valót, de már inkább passzió­ból, mint kényszerűségből. Endrei György jóvoltából ennyit gyűjtöttem össze, a régi és új Szászvárról, de azt hiszem hagytam még bőven gyűjteni valót az utánam kö­vetkezőknek. g- *•—09. — az októberi dekád terveket 160 százalékra teljesítették. A Kossuth-bányaüzemben a munkaverseny ideje alatt je­lentősen emelkedett az össz­üzemi teljesítmény. A bánya­üzem október 19-ig esedékes tervét kereken 104 százalékra teljesítette, amely jó részt az összüzemi teljesítmény emel­kedésének eredménye. Amíg a Kossuth-bányaüzemben a múlt havi összüzemi teljesítmény 820 kilogramm volt. addig ok­tóberben’ 848 • kilogrammra emelkedett fel. A Kossuth-bányaüzem mun­kacsapatai közül egyre töb­ben csatlakoznak az SZKP XXII. kongresszusának tisz­teletére indított versenyhez, ami a termelés to­vábbi javulását eredményezi, Méder György, Magyar Béla, Nagy Dezső, Schwehár Péter, Osztertag József, Lovai István és Rákosa Gyula csapatai kü­lön vállalást tettek, amelyben tervük túlteljesítését vállalták. Hasonló vállalásokról és ered ményekről tájékoztattak ben­nünket a többi komlói bánya­üzemből is. A III-as aknán például 44 munkacsapat vesz részt a kongresszus, november hete­diké és az MSZMP alsóbb szerveinek újjáválasztása tiszteletére indított munka­versenyben. Az Anna-aknai csapatok nagy­része is külön felajánlást tett a terv jelentős túlteljesí­tésére. Többek között Storcz Ferenc fejtési csapata azt vál­lalta, hogy a műszakonkénti teljesítményt fejenként hat csillére emelik. Krakó Sándor csapata 110 százalékos terv- teljesítést, a Mesterfalvi és a Süveges-brigád pedig 115 százalékos tervteljesítést vál­lalt az év hátralevő részére. fl Bólyi Hibrldgyár’in befrez'élt a' órai ku' oricák szári asát, osztályozását Az idén korábban kezdte meg üzemelését a bólyi hibrid­gyár. A rövidebb tenyészidejű, korábban érő kukoricák a KC —3-as amerikai hibrid és az MV—5-ös magyar hibrid szárí­tását, osztályozását már befe­jezték. Ez utóbbiból összesen 45 vagonnal készítettek elő fémzárolásra. Ezekben a napokban meg­kezdték a kései, MV—1-es hib­rid szárítását, illetve osztályo­zását, s mivel ez a fajta adja a hibrid-vetőmag zömét, feldol­gozása december közepéig el- húzódákj i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents