Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

OKTOBER «L N ÄPtö 3 ■—nt- ■ r - - •:’~«”-.~TtT-ty=6.' Tf^eT •rt'JftirV*I Tanácskozik az SZKP XXII. kongresszusa (folytatás a 2. oldalról). A párt új programjáról szól­va Solohov így nyilatkozott: „nagy népre nagy út vár, hi­szen nagy fának hosszú az ár­nyéka”. Mihail Solohov a pártellenes frakciós csoportra gondolva „a pártütők kemény de igazságos e’bírtüása” mellett nyilatko­zott. Kijelentette, hogy „tettei­kért feleiniök kell és felelni is fognak”. Beszédének jelentős részét Solohov irodalmi kérdéseknek szentelte. Megelégedéssel álla­pította meg, hogy „a fiatal és valóban tehetséges írónemze­dék érett mesterekké fejlődik” Ez nemcsak az orosz irodal­márokra, hanem a többi nem­Pelso: aeti irodalom kép visel ölre is vonatkozik. „Támogatnunk kell ezeket az írókat” — mon­dotta a szónok. Solohov rámutatott, hogy az utóbbi időben jó könyvek jelentek meg, de számuk kicsi, s ezt azzal magyarázta, hogy sok író elszakadt az élettől. A burzsoá kritikusok azt ál­lítják — jegyezte meg Solohov. — hogy mi elfogultan írunk. De hát mit akarnak? Nem ír­hatunk közömbösen azokról, akiket szeretünk. Az író felhívta kollégáit, még művészibb módon énekel­jék meg a szovjet emberek munkájának szépségét és he- roizmusát, írjanak a művészet magas fokán álló alkotásokat a szovjet emberről. A lett dolgozók 5 év alatt teljesítik hétéves tervüket Arvid Pelse, a Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, hangsúlyozta, hogy a lett dol­gozók szívügyüknek tekintik az SZKP új programja által kitűzött feladatokat. Arvid Pelse rámutatott hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a gazdasági és kultu­rális építőmunka minden terü­letén óriási munkát végzett. Megállapította, hogy e nagy győzelmek mellett nyomorúsá­gosán festenek a pártellenes csoport próbálkozásai, hogy le­térítsék a pártot a lenini út­ról. A frakciósok a történelem szemétkosarába kerültek, és helyes lenne ezt a szemetet ki­dobni pártunk házából — mon­dotta Pelse, IU?c«ov: — Lettország — folytatta Pelse — a szovjet hatalom évei alatt modern ipari, fej­lett mezőgazdaságú, virágzó köztársasággá vált. A bur­zsoá időkben csupán a tő­kés országok agrár-fölénye volt. Arvid Pelse a küldöttek és vendégek tapsa közepette je­lentette ki, hogy Lettország dolgozói St év alatt teljesítik a köztársaság hétéves népgazdaságfejlesz­tési tervét. A Lett Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy az albán vezetők magatartását, akik a harcos nacionalizmus álláspontjára kerültek, gz egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elítéli A személyi kultusz időszakában falat emeltek minden friss gondolat elé Leonyid Iljiesov. az SZKP KB szövetséges köztár­saságokkal foglalkozó agitációs és propaganda osztályának ve­zetője volt a kongresszus dél­előtti ülésén az utolsó felszó­laló. Arról beszélt, hogyan fojtot­ták el Sztálin személyi kultu­sza idején a friss elméleti gon­dolkodást. majd elítélte a párt­ellenes csoport álláspontját az elméleti kérdésekben. ,.A személyi kultusz idősza­kában — állapította meg II- jicsov — falat emeltek min­den friss gondolat elé, «ml az életből fakadt”. A szónok kijelentette, hogy a pártellenes csoport résztve­vői nem csupán akadályoztak minden újat a gazdasági építő­munkában, de az elméleti kérdé sek megoldásában is megcson­tosodott dogmatikusoknak bi­zonyultak. A frakciós csoport főkolom­posai — mondotta Leonyid II- jicsov — nem ismerték be ál­láspontjuk antileninista lénye­géi nyiltkozataik hamisak vol­tait, méltatlanok a nagylelkű- [ Bégre, amit a párt irántuk ta­núsított. Il.iicsov megállapította, hogy a vezetők tekintélyét nem sza- J bad összetéveszteni a személyi kultusszal. A párt mindent . megtesz, jelentette ki. hogy | kizárja a személyi kultusz újjá j születésének lehetőségét, de mindent megtesz és meg fog tenni, hogy megóvja a vezetők tekintélyét, akik minden ere­jüket a népnek, a kommuniz­mus győzelmének áldozzák. Az SZKP XXII. kongresz- szusának kedd délutáni ülése Valentyina Gaganova, a Visnyij Volocsok-i pamut­ipari kombinát brigádvezető­jének elnökletével nyűt meg. * A. Z. Q u a y, a Ghánái Népi Konvenció Párt küldöttségé­nek vezetője, az accrai városi tanács elnöke volt az első fel­szólaló. A felszólaló hangsúlyozta: a küldöttség tagjaira mély hatást gyakorolt, hogy a XXII. párt- kongresszuson milyen demok­ratikusan old ják meg a kérné- nekeb I Láttunk egy haladó rend­szert, amely biztosítja a nép számára a boldogulást és vi­rágzást, fűzte hozzá és kife­jezte azt a reményét, hogy fej­lődni fognak a Szovjetunió és Ghana népeinek baráti kap­csolatai: Burnell« A Ghánái Népá Konvenció Párt képviselője felolvasta azt az üzenetet, amelyet Kwame Nkrumah. a párt elnöke és főtitkára küldött Hruscsovnak. Nkrumah üzenetében jó kíván ságait küldi az SZKP XXII. kongresszusának és kifejezi azt a reményét, hogy „pártjaink barátsága a jö­vőben Is fejlődni és erősödni fog népeink javára”. A. Z. Quay viharos taps kí­séretében átnyújtotta Nyikita Hruscsovnak az üzenetet és kezet szorítottak egymással. Ezután Tidjani Traore. a Mali Köztársaságban műkö­dő Szudáni Unió küldöttségé­nek vezetője, a párt politikai bizottságának tagja mondott üdvözlő beszédet Kifejtette, hogy a független­né vált afrikai országokban azért ért el sikert a nemzgti felszabadító mozgalom, mert a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország, a világ demokra­tikus és haladó erői szolidá­risak e mozgalommal. — A kommunizmus egyér­telmű a szabadsággal, az igazságossággal, az egyenjo­gúsággal, a testvériséggel és a méltósággal — jelentette ki a továbbiak­ban Traore, majd hangsúlyoz­ta. hogy a Szovjetunió önzetlen segítséget nyújt az ázsiai és afrikai népeknek. Ez a segít­ség lehetővé teszi, hogy a né­pek megteremtsék független gazdasági életüket. * Az SZKP XXII. kongresszu­sát történelmi jelentőségű kongresszusnak nevezte Emil Lövlien, a Norvég Kommu­nista Párt elnöke. A kongresz- szushoz intézett üdvözlő beszé­dében hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusának munkáját nagy figyelemmel ki sérik Norvégiában nemcsak a kommunisták, hanem a lakos­ság összes rétegeinek képvise­lői is. A békehare a norvég kom­munisták központi feladata — jelentette ki Lövlien. A norvég nép szívósan harcol azért, hogy hazája kilépjen a NATO-ból, hogy megkössék a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére és a nukleáris fegyverek éWJtására vonat­kozó egyezményt. Folytatjuk a harcot, hogy az orosz és a norvég nép kö­zötti hagyományos évezre­des béke fennmaradjon — mondotta a Norvég Kom­munista Párt elnöke. Kádár János elvtárs besséde a Vörös Sxormovo hajógyárban Az SZKP XXII. kongresszusának határozataiból új erőt merítünk Ernest BurneUe, a Belga Kommunista Párt elnöke az SZKP új programját olyan „friss szélhez” hasonlította, amely „megtisztítja a világot és örömöt hoz az emberek millióinak”. Az SZKP XXII. kongresszu­sa arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban a dolgozók millióit bevonják as állami feladatok megoldásába. Az SZKP XXII. kongres­szusának határozataiból új erőt merítünk az eljövendő osztályharcokhoz — jelentette ki Burned*. (folytatás « 4. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról). A mi képzeletünkben úgy él ez a város, mint a szocia­lista forradalom erődje, amelyre mindenki számít­hat, aki a szabadságért és a társadalmi haladásért harcol. — Mi önöktől itöbb ezer ki­lomé Ler távolságra élünk, de az önök testvéri szívét és se­gítő kezét éreztük és érezzük ma is. Éppen öt esztendeje, hogy a világimperializmus, az ellenforradalmárok le akarták tiporni a magyar népet, el akarták temetni a Magyar Népköztársaságot. Miért nem sikerült nekik? Mert a ma­gyar munkás mellett ott állt a szovjet munkás! Ott álltak önök és nem engedték! S most, amikor személyesen ta­lálkozunk, hadd adjam át a magyar munkásosztály és minden becsületes magyar dolgozó szívből jövő üdvözle­tét és baráti kézszorítását. — Elvtársak! — öt évvel ezelőtt Magyar- országon nehéz volt a jövőbe látni. Ügy látszott, hogy a reakciós burzsoázia már-már felülkerekedik. S mi van ma Magyarországon? Egészen más világ. Mi értelmesen használtuk fel az önök segít­ségét Nem adták hiába. Har­colni kellett az ellenforrada­lommal: akivel kellett, leszá­moltunk. akinek lehetett, meg­bocsátottunk. Azt mondtuk: aki a népet elárulta és nép- köztársaságunk ellen támadt, annak felelni kell. Aki egy kicsit megzavarodott — em­berekről van szó — azoknak időt adtunk arra, hogy észhez térjenek. És észhez is tértek. •— Elmondhatjuk, hogy az országot sikerült visszatéríte­ni a maga helyes útjára. A magyar nép a szocializ­must építi, mindössze há­rom év alatt 40 százalékkal növeltük az ipar teljesítmé­nyét és 12 százalékkal emel­tük a mezőgazdasági terme­lést. Emelkedett az életszínvonal, fejlődött a kulturális élet, előre léptünk a társadalmi haladás útján. Nemcsak az ellenforra­dalmat temettük ed. hanem volt erőnk a mezőgazdaság átszervezésére is, úgy, hogy ma már a haszonföld 95 szá­zalékán szocialista gazdálko­dás folyik. A szocializmus mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban teljes és végleges győzelmet aratott. >— A Magyar Népköztársaság ma a szocialista tábor egyen­jogú, megbecsült tagja. A ma­gyar nép jogos bizalommal ifce- kintihet a jövőbe. Nálunk sem kevés a rendes ember. Ami­kor Hruscsov elvtárs, mint a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője nálunk járt és gyárban, bányában, vagy falun találkozott embereinkkel, na­gyon elégedett volt benyomá­saival. Amit mondott, arra büszkék vagyunk: „Ezek a ma­óya* líiuriixc^O'iv, xrs parasztok nem rosszabbak mieinknél. A törekvéseik vilá­gosak es őszinték: szabadon i'endesen, jó körülmények kö zött akarnák élni, szocializ­must akarnak.” — Gondolják el, hogy ez mindössze egy és negyeaewt-. az ellenforradalom után hang zott el. És így igaz, mert a népek nem akarnak ellen­forradalmat, s különösen a magyar nép nem akar, amely már 1919-ben megvívta a szocialista forradalmat és megteremtette tanácsköztár­saságát. Azt a forradalmait az imperia­lizmus leverte. Aztán 1956-ban az imperializmus ugyanezt akarta tenni velünk, de altkor már nem volt meg hozzá az ereje. — Milyenek is a mi embe­reink? Nálunk 800 000 mun­kás, értelmiségi szövetkezeti és állami gazdasági dolgozó van, aki brigádokban dolgozik és szocialista kötelezettséget vál­lal; közöttük kétszázezren már a szocialista brigád címért küz­denek. Nagyon sok nálunk az értékes munkát végző tudós, dolgozó értellmiségi, aki hűsé­gesen, becsületesen teljesíti kötelességét. — A mi népünket is foglal­koztatja a háború és a béke kérdése. A munkájából élő ember a világon mindenütt békét akar. Dolgozóink is jól meg­értik, hogy a német kérdés­ben rendet kell teremteni. Alig két hete, hogy országgyű­lésünk megszavazta a feJhatal mazást a Minisztertanácsnak í német békeszerződés aláírása ra. Nálunk is szükséges volt az erőnket kicsit összeszedni, hogy az imperialisták ne pro­vokálhassanak. Ezen intézke­dések egyike volt, hogy a ki­képzett és idejüket letöltött katonákat visszatartottuk a hadseregben. Népünk és had­seregünk megérti, helyesli és támogatja ezeket az intézke­déseket. Kádár János eívtárs a to­vábbiakban rátért az SZKP XXII. kongresszusa munkájá­nak méltatására. — Teljesen egyetértünk az önök kongresszusával — jelen­tette ki. —« Népünk minden erejével azon van, hogy sikeresen be­fejezze a szocializmus épí­tését és a közeli évtizedek­ben felzárkózzék önökhöz, mert reméli, hogy országaink együtt jutnak el a kommu­nizmusba. Október elején nagygyűlést és hatalmas tüntetést rendezett mintegy 15 000 japán bányász. Követelték a kormány szénpolitikájának megváltoztatását, tiltakoztak a politikai jogokat korlátozó tOrvény eilen. Kép: bányászok s nagygyűlésen. MTI külföldi képszolgálat A kongresszus politikai kér­dései közül csak egyet emlí­tek: az SZKP vezetői Hruscsov elvtárs irányításával felszámol ták a személyi kultuszt. Önök, I mint munkások, nyilván jól össze tudják hasonlítani a sze­mélyi kultusz idején uralko­dott körülményeket a maiak­kal. össze tudják vetni, ho­gyan éltek 1953 előtt és ho­gyan élnek most? — Mi magyarok is, a XX. pártkongresszus irányvonalá­nak hívei vagyunk. Azt talán felesleges mondani, hogv az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai személy szerint is hívei ennek az irányvonalnak, hiszen sokan közülük a XX. kongresszusnak köszönhetik hogy egyáltalán élnek és nem lettek végülis a személyi kul­tusz politikájának áldozatai, A magyar nép megszenve­dett mind a revizionista árulás bűneiért, mind a szék tás hibákért. Népűnk a vé­rével fizetett a személyi kul­tuszért és ezt esze ágában sincs megismételni. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy nekünk van egy gyö­nyörű eszménk, a kommu­nizmus amelynek igazsága, tisztasága, humanizmusa ma­gával ragadja az emberiséget. Ezen az eszmén ejtett foltot a személyi kultuszt Hruscsov elv társ és a többi szovjet vezető est • foltot teNfeOM*, Pasak akadnak — ha kevesen is —• akiknek tetszett a személyi Kultusz, akik legszívesebben úgy vezetnek, hogy nem ad­nak semmit az embereknek, csak engedelmes hallgatást kö­veteinek tőlük. Hiszen az em­uerek meghallgatáséhoz türe­lem, a róluk való gondosko­dáshoz pedig ruha. cipő eleiem, vagyis munka kell. A személyi kultuszban viszont csak parancsolni kell tudni. — Sajnos. jelenleg ilyen rend van Albániában. Gyak­ran vettem részt ünnepsége­ken, nemzetközi találkozókon, amelyeken az albán vezetők Enver Hodzsa és Mehmet Shehu is jelen voltak. Ilyen alkalmakkor üdvözlő beszédek hangzottak el. Míg a többi de­legáció tízperces, addig az al­bán delegáció vezetői másfél órás vagy ennél is hosszabb üdvözlő beszédeket mondtak. Ezekben az ekekig dicsérték a Szovjetuniót és jelenlegi veze­tőit, személy szerint Hruscsov elvtársat. És most ugyanezek az emberek sárral dobálják azt a Kommunista Pártot és azt a Hruscsovot, akit esztendő­kön át körülhizelegtek. Hát milyen véleményünk legyen az ilyen emberekről? De nem is ez a legfontosabb. Van egy alapvető kérdés, amit nem le­het figyelmen kívül hagyni; Amióta Lenin megalapította a Szovjetunió Kommunista Párt­ját. aki e párt ellen volt. az soha nem volt internacionalis­ta. A Szovjetunió immár több mint négy évtizede áll fenn, mint a nemzetközi munkás- mozgalom bástyája. Aki elle­ne volt, az soha nem lehetett internacionalista. Lenin pártja mindig a kom­munizmusért harcolt, a Szovjetunió mindig a kom­munizmus zászlaját vitte előre; lehetetlen, hogy aki a Szovjetunió ellen van, az a kommunizmust akarja. Kádár elvtárs így fejezte be beszédét: — Meggyőződésem, hogy a XXII. pártkongresszus meg­szavazza a párt új program­ját és önök felépítik a kom­munizmust. Az SZMP és minden magyar dolgozó azt kívánja, hogy önök mihama­rabb érjék el ezt a célt. Éljenek boldog, békés éle­tet, éljenek úgy, ahogyan csak a kommunizmusban lehet élni. Szeretnénk együtt menni önökkel, együtt ér­kezni el ehhez a jövőhöz. Ezt a jövőt persze csak mun­kával lehet elérni. Az önök munkája is nagyon fontos ah­hoz, hogy a kommunista épí­tés programja megvalósuljon. — Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást és szeret­ném ismételten hangsúlyozni népünk szolidaritását önök iránit Ha megőrizzük a nem­zetközi kommunista mozgalom testvériségét és egységét, ak­kor bármit tegyenek is az im­perialisták, nem tudják meg­akadályozni a kommunizmus győzelmét — fejezte be Ká­dár élvtárs beszédét amelyet többször szakított félbe a dol­gozók lelkes tapsa és ünnep­lése. Ezután a gyár kollektívája nevében Botov brigádvezető átnyújtotta Kádár elvtársnak a gyár Vörös Zászlaját és egyik legújabb taxtályhajójá- nak modelljét. A Vörös Szonmovo gyárból Kádár elvtárs a Lenin emlék­műhöz hajtatott, majd meg­tekintette a városi szovjet műemléknek számító nagy­termét és a Gorkij emlék­múzeumot. Itt ezeket írta az emlékkönyvbe: „Gorkij a nem­zetközi munkásosztályé, az egész művelt emberiségé. Tisztelettel és szeretettel gon­dolunk rá mi, magyarok is, mert azok között tartjuk szá­mon, akik a szabadság, a kul­túra és szépség szeretedére ne­veltek.” Kádár elvtárs délután fel­kereste a város autógyárát és majd két órát töltött ott. Tol­mácsolta a magyar munkás- osztály és az egész dolgozó nép üdvözletét. A .magyar párt ve­zetőjét a dolgozók meleg sze­retettel fogadták. Kádár elvtárs a késő esti órákban visszautazott Moszk­»•

Next

/
Thumbnails
Contents