Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-20 / 248. szám

6 N A P lő 1961. OKTOBER 20. Film Film Film Film Megöltek egy leányt Új 'magyar film Jóleső érzés azt tudni, hogy ha csak egy-egy jelentősebb alkotással is — de a magyar filmművészet végtére bekap­csolódik e modern művészet sajátos, a kontinensen a leg­jobb hagyományokkal rendel­kező áramkörébe. Azt jelenti ez körülbelül, hogy a mi film- művészetünk egy-egy alkotása egyre inkább képes a legmé­lyebb gondolatiság kifejezésé­re, egyre inkább megtalálja a filmművészet sajátos szinté­zisét és egyre inkább kedveli az őszinte és művészi monda­nivalót. Mindezek a legjobb értelem­ben alkalmazhatók Nádasy László legújabb játékfilmjére. A Megöltek egy leányt mind őszinteségében, mind pedig művészi megfogalmazásában az utóbbi esztendők legjobb filmjei közé sorolható. Készítettünk mi már mun­kásmozgalmi filmet nem egy­szer, és ezekből a munkásmoz­galmi filmekből se hiányzott a mély eszmeiség, nem hiányzott belőlük a szándék és a jó szí­nészi alakítás sem, de ezek jobbára csak merev, itt-ott feloldott tablók maradtak. — Nádasy filmjének alighanem abban van a legnagyobb ere­je, hogy a klasszikus egyéni drámák morális konzekven­ciáit, a klasszikus drámák rendkívüli érzelemgazdagságát képes szintézisbe hozni a kor­szak nagy történelmi fordula­taival. A két fiatal szerelmes szinte rómeói—júliai tragédiá­ja szoros függvénye annak a kicsit ősi, de valamikor meg­lévő osztályon belüli ellentét­nek, amelyet a magyar mun­kásmozgalomnak is túl kellett élni ahhoz, hogy egységessé, akcióképessé válhasson. A film mindezt egy balladai történettel, és meglehetősen szokatlan érzelmi erővel mond ja el és bizonyítja be. Két fia­tal — Ilonka és Sanyi — a két végletről,az acélgyári munká­sok és a bányatelep virtusos, ellenséges világából csapódik egymás mellé. A két fiatal mit sem ért meg a két kis koló­nia gyűlölködéséből — szere­tik egymást. És ez a tragikus, de nagyon szép szerelem válik az őszinte és megrázó monda­nivaló szimbólumává. Ilonkát lelövik a páncélvonat­ról, és a leány ravatalánál ta­lálkozik a két kolónia mun­kásnépe. Kimondatlanul is ott értik meg, hogy az igazig a nagy és a közös ellenséget kell gyűlölni — az elnyomók rend­szerét. A film hangulata balladai és szerencsésen mentes minden­nemű hamis pátosztól, mentes mindennemű álfolklór hatásá­tól. Kár, hogy ez a balladaiság nem jelentkezik a tömörség­ben is, a film helyenként — nyilván a megrendítő hatások fokozásának kedvéért — las­sú. Hosszú, szimbolikus kép­sorok és remek képi megoldá­sok váltják egymást. Helyen­ként megtörik a film bal­ladái egységének ritmusa is, de ez valószínűleg a vágás és a kelleténél bővebben adagolt premier plan következménye. A film egy kicsit, parádéja a magyar színésztársadalomnak. Kevésbé jelentős epizódszere­pekben is a legjobb művészeket állították a felvevőgép elé, és ez is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a film művészi ereje csaknem elejétől a végéig lan­kadatlan. A nagyon tehetsé­ges Pap Éva és az ugyancsak főiskolai hallgató Végvári Ta­más, valamint a magyar film­művészet ismert „sztárjai” — Páger Antal, Görbe János, Mol­nár Tibor, Somogyi Erzsi és a többiek — részesei a magyar filmművészet egyik igen je­lentős munkájának. Thiery Árpád Amerika egy francia szemével Színes francia film Különös, s nem csak térben esik tőlünk messze ez a világ, amit az „Amerika egy francia szemével” című film bemutat, hanem egy kicsit lélekben is. A film alkotói a San-Francis- có-í Aranyhidon át elvezetik a nézőt New York hatalmas fel­hőkarcolóiig, modern városne­gyedéig. A film alkotói bemu­tatják a ragyogást, a csillogást, a hatalmas reklámozást. Itt-ott azonban a kamera megörökíti egy-egy árnyaltabb amerikai jelenséget is, amely nagyon jel­lemző az amerikai életformára. A vadnyugati fiatalok szórako­zása, a karneválok, ahol a nők nemcsak a testükről dobják le a ruhát, de a lelkűk meztelen­sége is kivillan. Milliók teszik fel boldogságukat, jövőjüket a szerencsére, s milliók várnak valami különös csodát, ami boldoggá tehetné őket. Ver­senyfutás ez sokak számára esztelen versenyfutás a boldo­gulásért. A film rendezője: Francois Reichenbach minden különö­sebb rendezői,' szerkesztési el­gondolás nélkül állította össze a filmjét. A tíz felvonásból álló filmből azonban nem ismerjük meg Amerika igazi arcát, igazi életét, a munkáshétköznapok apró gondjait, örömeit. S ép­pen ezért érezzük felszínesnek a filmet, mert ezeket a ténye­zőket, amelyek elválaszthatat­lanok egy életformától, egy tá­voli világ megismerésétől. A film alkotói talán nem is tö­rekedtek arra, hogy mélyebben is nézzenek a csillogás, az agyonreklámozott amerikai élet mögé. Találunk a filmben néger szekta istentiszteletet, idegfájdí tó autóversenyeket, izgalmas „sport-mérkőzéseket”, bikavia­dalokat, amelyeket a rabok vívnak. Az „Amerika egy francia szemével” című film hibái elle­nére is érdekes alkotás, hírt hoz egy olyan világból, ame­lyet a film szerint is „sokan bírálnak és sokan követnek”.. Bővelkedik a film megkapóan szép felvételekkel, festői ké­pekkel. Albert Londres opera­tőr dicséretes munkát végzett. A termelékenység gysrsabb ütemű növelésinek megvan a reális alapja Aktívaértekezlet a megyei púrtbizo'tságon Tegnap, október 19-én akti- vaértekezletet tartott a Bara­nya megyei pártbizottság, amelyre meghívta a város és a megye üzemeinek, vállalatai­nak igazgatóit, párt- és szak- szervezeti vezetőit. Az értekezleten elsőnek Meintner Tamás, a Munkaügyi Minisztérium csoportvezetője tartott tájékoztató beszámolót, a politikai bizottság 1960. szep­tember 13-i határozata végre­hajtásának eddigi tapasztala­tairól. Beszámolójában megál­lapította, hogy országos mére­tekben a gazdaságvezetők és a dolgozók többsége megértette és magáévá tette a határozat alapján tett intézkedések szük­ségességét, amit országosan, de a megyénkben is a jó példák sokaságával lehet bizonyítani. A beszámoló utalt arra is, hogy különösen azokban az üzemek­ben járt sikerrel a határozat végrehajtása, ahol az üzem ve­zetőségének továbbá az üzemi párt- és szakszervezetek aktí­váinak közös erőfeszítése talál­kozott a dolgozók megértésé­vel, támogatásával. Ezekben az üzemekben a dol­gozók megértették, hogy a munkanap mérések a veszte­ségidő tanulmányozások leg főbb célja az egyes gyártmá­nyok előállításához szükséges idő tüzetes tárgyilagos felmé­rése, megállapítása, amely egyik alapja a termelékenység növelésének és ezen keresztül az életszínvonal reális emelke­désének. A beszámolóban szó volt a premizálási rendszer he­lyes és helytelen gyakorlatá­ról, amely az alkalmazásától függően lendítő rugója vagy éppen kerékkötője lehet a ter­melékenységnek s általában a munkamorálnak. Ezután Papp János elvtárs. a megyei pártbizottság ipari osz­tályának vezetője ismertette < határozat végrehajtásával kap csolatos városi és megyei szír tű vizsgálatok eredményét. — A vizsgálatokból meger sítést nyert — mondotta — hogy a munka- és üzemszerve zés, továbbá a munkanormák terén komoly tartalékaink van­nak s a termelékenység gyor­sabb ütemű növelésére reális alapok ígérkeznek a megyénk­ben is. A határozat végrehajtásával kapcsolatban több példát emlí­tett meg köztük a pécsi bőr­gyárét, ahol a vezetők, a mű­szakiak a párt- és a szakszer­vezeti aktívák segítségével, a határozat széleskörű ismerteté­sével, a dolgozók véleményé­nek, javaslatainak elfogadásá­val készítették el intézkedési tervüket, amelynek eredmé­nyei már az idén, de javarészt a jövő évben éreztetik hatásu­kat. A kesztyűgyárban kezdetben nem értették meg a határoza­tot, ami pontatlan intézkedési tervben s ennek eredménye­ként tervlemaradásban jelent­kezett, de ezt a hiányosságot azóta» jórészt pótolták s a ter­melési eredményekkel is egye­nesbe kerültek. A legrosszabb a szigetvári cipőgyár helyzete, ahol a megfelelő politikai, mű­szaki előkészületek hiánya miatt komoly termelési lema­radás következett be. A tech­nológiai fegyelem megsértése és a gyártásközi ellenőrzés hiánya miatt a minőség is je­lentősen romlott a cipőgyár­ban. A széntrösztök, a tanácsi, a szövetkezeti, valamint a KPM hatáskörébe tartozó vállalatok továbbá az építőipari vállala­tok ilyen irányú értékelése után Papp János elvtárs a ha­tározat végrehajtásának, továb­bi feladataira hívta Em a fi­gyelmet. A beszámolók utáni vitában felszólalt Egri Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára, majd az elnöklő Ambrus 'Jenő elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkárának zársza­vával ért véget az aktívaérte­kezlet. Meintner Tamás, a Munkaügyi Minisztérium csoportvezetője beszámolót tartott az értekezlet résztvevőinek Egyezmény a magyar—francia tudományos együttműködésről A Magyar Tudományos Aka­démia tudósklubjában aláírták a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Centre Nationale de la Recherche Scientifique (a Francia Tudományos Kutatási Központ) közötti tudományos együttműködés kiszélesítését szolgáló jegyzőkönyvet és az 1962. évre vonatkozó egyez­ményt. Az egyezmény szerint a jövő évben 12 magyar és 12 francia kutató kölcsönös tanul­mányútja válik lehetővé. Megérkezett Kuba . mayar országi nagykövete Csütörtökön megérkezett Budapestre Qiuntin Pino Machado, a Kubai Köztársa­ság magyarországi rendkívü­li és meghatalmazott nagy­követe. A Kuliurális Kapcsolaiok Inkze.énsx <ogad<isa Dr. Bognár József, a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek elnöke és dr. Rosta Endre ügyvezető elnök fogadást adott a Budapesten akkredi­tált diplomáciai testület tisz­teletére. A részvevők megis­merkedtek a kulturális kap­csolatok intézetéinek új veze­tőivel. A találkozó szívélyes, taaráti légkörben zajlott le, A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatója az őszi munkákról A legutóbbi jelentések sze­rint a cukorrépa vetésterületé­nek 41 százalékáról takarítot­ták le a termést, a kukorica­töréssel 53, a napraforgó be­takarítással 86, a burgonyasze­déssel 87, a rizs-betakarítással 93 százaléknál tartanak, azo­kon a területeken, ahol a csö­veket letörték, a kukoricaszár 67 százalékát vágták le. Or­szágszerte befejeződött a siló- kukorica betakarítása. Megál­lapítható, hogy a betakarítás mindenütt jóval előbbre van, mint az előző évek azonos idő­szakában volt, ugyanakkor szükségesnek látszik, hogy to­vább szorgalmazzák, gyorsítsák a kukorica törését, a kukorica­szár betakarítását, a cukorré­pa felszedését és elszállítását. A hosszantartó, nagy száraz­ság miatt a szokásosnál sok­kal nagyobb munkaráfordítást igényel a talajelőkészítés és a vetés. A gépállomások szántás­ra alkalmas több mint 16 000 Szeretett gyermekünk. test- vérünk, unokánk, unokatest­vérünk, nagybácsim és ked­ves rokon Hamarics István 18 éves korában tragikus kö­rülmények között elhunyt. Temetése 21-én. szombaton fél 1 órakor lesz a pécsi köz­temetőben. 823 A gyászoló család. traktorának 44 százaléka dol­gozik kettős műszakban. A hét elejéig a tervezett területnek 66 százalékát vetették be őszi gabonafélékkel és egyéb növé­nyekkel, az ist álló trágyázás ban A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A földműve­lésügyi miniszter előterjesz­tése alapján elfogadta az új 3004-es határozatot, amely a termelőszövetkezetek megerő­sítése céljából 1962-ben nyúj­tandó állami támogatásról in­tézkedik. Megtárgyalta és jó­váhagyta a központi népi el­lenőrzési bizottság elnökének jelentését a 3004/3. sz. kor­mányhatározat végrehajtásá­nak ellenőrzéséről. A kormány megerősítette a román párt- és kormányjele­Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett jó férj. édesapa, vő, sógor és kedves rokon Müller Káioly bőrgyári tímár október 19-én. 43 éves korá­ban hosszú szenvedés után el­hunyt. Temetése 21-én. szom­baton fél 12 órakor lesz a köztemetőben. US A gyászoló esalad. 56, a mélyszántásban 31 száza­lékot értek el. Mindenütt be­fejezéshez közeledik az őszi árpa vetése, a kenyérgabona­vetést eddig azonban csak 32 százalékra teljesítették. gáció magyarországi látogatá­sa alkalmával aláírt magyar­román szociálpolitikai, vala­mint az atomenergia békés célokra való felhasználása tárgyában kötött egyezményt. A Minisztertanács ezután személyi és egyéb folyó ügye­ket tárgyalt. Kinevezések, felmentések A Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány Polonyi Szűcs Lajost pénzügyminisz­ter első helyettesi és Bartos Antalt belügyminiszterhelyet­tesi tisztsége alól felmentette. A Minisztertanács Sulyok Bélát a pénzügyminiszter el­ső helyettesévé, Lugossy Je­nőt művelődésügyi miniszter- helyettessé, László Andort a Magyar Nemzeti Bank elnö­kévé és Marai Lászlót a KGST magyarországi képviselőjének helyettesévé kinevezte.---------------------------------------------­A Minisztertanács ülése Felkészültek a téli. javításokra a baranyai téglagyárakban Jövőre még több salakot használnak fel a téglagyártásban Az ősz és a tél mindig a ja­vítás ideje a téglagyárakban. A baranyai téglagyárakban eb­ben az idényben a termelés nö­velése érdekében egész sereg gépet korszerűsítenek. 1962-ben a termelés 25—30 százalékát lyukas-áruhan kell produkál­nia a Bm. Téglagyári Egyesü­lés dolgozóinak. Ennek biztosí­tása sok feladatot hárít már most a műszaki gárdára, mely gondosan akarja előkészíteni a termelést. Első lépésként korszerűsítik a Mohács II. és a Siklós II. téglagyárak présházait, ame­lyekben teljesen átallnak lyu­kas-téglák gyártására. A ter­melés előkészítéséhez tartozik, hogy már most ősszel megkez- jék — természetesen gépek se­gítségével — a gyártáshoz szükséges agyag kitermelését. Két műszakban, aránylag ol­csón, kotrógépekkel végzik majd ezt a munkát. A műhe­lyekben rövidesen előkészítik a lyukas-áruk gyártásához szük­séges formázó-szájnyílásokat is. A baranyai téglagyárakban már hosszabb idő óta használ­ják égetéshez az újhegyi sala­kot, mely megőrölve, az agyag­gal összekeverve lényegesen meggyorsítja ezt a folyamatot. Eddig általában 2 mázsa sala­kot használtak fel ezer téglá­hoz, az új szezonban azonban már négy, négy és félmázsa sa­lak felhasználását irányozták elő ezer darab téglához. Ezzel nemcsak az égetési idő rövidül le, hanem tovább csökkenthe­tők a tégla gyártási költségei. Az elmúlt nyáron tovább kí­sérleteztek az újhegyi salak felhasználási körének kiszélesí­tésével. A pécsi II. számú tég­lagyár, mely, már kizárólag porszénhamutéglákat készít, a jövőben 60—40 százalékos ke­verési arányban használja fel a salakot és agyagot, a salak javára. Ezzel az intézkedéssel a gazdasági eredményeken túl­menően lényegesen meghosz- szabbíthatják a gyár élettarta­mát, mert ilyen ütemű agyag­felhasználás mellett természe­tesen jóval később merül majd ki a nyersanyagot biztosító, agyagbánya. 1962-bén a pécsi I. számú téglagyárban, és mindazokban a gyárakban, ahol csak „zsíros” agyaghoz jutnak — Siklóson és Hidason — ugyancsak salakőrleménnyel kevert agyagból égetnek majd téglákat. Ezért idén első alka­lommal egész télen üzemeltetik a salakhegy melletti szállító- szalagot, rázórostát, valamint rakodógaratot. Az így nyert sa­lakport pedig állandóan szál­lítják majd a gyárakba, ahol felhasználásig tárolni fogják. Arra számítanak, hogy jövő­re emelkedik a termelés, ezért a szokásos gépjavítások mel­lett kisebb gépeket állítanak munkába. Gépesítik a kemen­céből való kihordást, s azután a téglaszáUítás és rakodás gé­pesítése lesz a legközelebb: célé I I

Next

/
Thumbnails
Contents