Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
NAPI fl 1961. SZEPTEMBER 17. 4' Öntevékeny művészeti tevékenység a kielcei vajdaságban Irta: Jan Lysek KIELCCZYZNA a lengyel vajdaságok egyike, az ország közepén Varsó és Krakkó között. Székhelye Kielce. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a terület már több, mint ezer éve lakott, és a lengyel állam megalakulásának első éveitől kezdve kulturális és politikai téren mindig fontos szerepet játszott. Ezt a részt ugyanis ritkábban érték az ellenség támadásai. Sok kiváló államférfi és művész származik Kielcczyznaból, itt született a lengyel irodalmi élet jónéhány kiválósága, hogy másokat ne is említsek, mint például Jan Kohanowski, a lengyel irodalom atyja és Stefan Zeromski, a legnagyobb lengyel író. Itt lakott és dolgozott Henryk Sienkiewicz is. Kielcczyzna földrajzi szempontból sem érdektelen. Itt kezdődik a rendkívüli régi röghegység a Góry Swietok- rzyski, amely nagy hatással volt az emberek életére és szokásaira és kialakította e terület sajátos kultúráját. A kielcei föld nagyon sokkal járult hozzá a lengyel nemzeti kultúrához. Táncai és dalai még ma is gyakran ihletik alkotásra a lengyel művészeket. Így például a világszerte ismert Mazowsze tánc- együttes műsorán szereplő dalok és táncok legnagyobb része is ebből a vajdaságból ered. A kielcei vajdaságban még ma is virágzik a népművészet szinte minden ága. A falusi takácsok rendkívül szép kompozíciójú és színösszeállítású szöveteket készítenek. Sok faluban még ma is ilyen anyagból készült népviseletbe öltöznek ünnepnapokon az emberek. Itt van a népi keramikusok két fontos központja. A kakasok és a többi díszes ' • i'; a i munkák Pastuszkosú vajdaságban több mint ezer állandó öntevékeny művészeti csoport működik. Színjátszó csoportok, kórusok, táncegyüttesek és népi zenekarok. Ezek nagy része a Falusi Fiatalok Szövetsége (ZMW) keretében működik. Az együttesek egy részének rendelkezésére állnak tanácsi gondozású kultúrtermek. Sajnos azonban ilyen meglehetősen kevés van. A ZMW minden év nyári hónapjaiban megrendezi a Falusi Fiatalok Fesztiválját. A vajdaság majd minden falujában vannak ilyenkor rendezvények. Ezek nemcsak kizárólagosan a művészeti együttesek fellépésére szorítkoznak, hanem sportversenyekkel, könyvvásárral, a legjobb fiatal földművesek versenyvizsgáival és karneváli felvonulással bővülnek. A Falusi Fiatalok Fesztiválját mégcsak két éve rendezik, de máris nagy népszerűségnek örvend. A fiatalok sport- és kulturális eredményei ebben a formában tekinthetők át legjobban. Így tehát az öntevékeny együtteseknek módjukban áll, hogy a kulturális lehetőségektől sajnos meglehetősen megfosztott falusiaknak különféle előadásokat tarthassanak. Kik vezetik a falusi művészegyütteseket? A vezetők legtöbb esetben fiatal tanítók, akikben tehetség és érdeklődés ébredt a kulturális munka iránt Ezeket a vezetőket a Vajdasági Kultúra Háza és a ZMW rendszeresen továbbképezi. Minden vajdasági székhelyen, így Kielcében is működik a Vajdasági Kultúra Háza (WDK). Ezek legfontosabb feladata az öntevékeny együttesek támogatása. A WDK tanácsot ad a műsor kiválasztása és különböző műA VAJDASÁG lakossága — különösen a fiatalok — nem elégedtek meg a kizárólag csak hagyományos művészetekkel. A népdalok mellett szeretnek modern dalokat is hallani, s nagyon szeretik a buta, maradi embereket és a tehetségtelen megalkuvó hivatalnokokat gúnyoló szatírákat. A népi együttesek műsorában mindig megtaláljuk a modern dalokat, szatirikus monológokat és jeleneteket. Az öntevékeny művészeti munka lelki- ismeretes kultúrmunkásokat kíván. Ezeknek képzésére vállalkozott a ZMW által létrehozott Népi Egyetem. Erre az egyetemre azok a 18 éven felüli fiatalok mehetnek, akik elvégezték az általános iskolát és tehetséget mutatnak a kultúrmunka iránt. Sok falusi amatőr képzőművészeti kiállításokat rendeznek, megtartják a kórusok seregszemléjét, sok helyen fellépnek a tánc- együttesek, az üzemi és népi zenekarok. Legtöbb műsor a szabad ég alatt zajlik le. A helyi rendezvényektől függetlenül minden évben megrendezik Lengyelországban a népi énekesek, zenekarok, mesélők és előadók országos versenyét. A döntőbe sok selejtezőn keresztül lehet csak bejutni. Ezeken a döntőkön a kielcei vajdaság népművészei minden évben szép helyezéseket érnek el. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a kultúrmunkások magukra vállalták nagyon sok művelődés- ügyi feladatot is. A művész- együttesek tagjai nemcsak énekelni és táncolni tanulnak, ALKOTÓ NYÁR A korábbiakban már hírt adtunk arról, hogy ösztöndíjas festőink, íróink hogyan töltik a nyarat, mire készülnek. Most ismét azzal a kérdéssel kopogtattunk be Borsos Józsefhez, Tüskés Tiborhoz, örsi Ferenchez, mondják el, mit végeztek eddig, milyen műfajhoz gyüj töttek anyagot? fiatal kap itt magasabb képzést. A Népi Egyetem a falusi értelmiség számára is rendez kéthetes tanfolyamokat. Ezeken a fiatal falusi tanítók és a különböző falusi intézmények szellemi dolgozói vesznek részt. A tanfolyamok nagyon hasznosak, jelentősen emelik a kultúrmunka színvonalát. Néhány éve rendezik meg minden esztendőben a két hétig tartó Swietokrzyski Kulturális Napokat. Ez a nagy seregszemle nagymértékben hozzájárul a kultúra terjesztéséhez. Lefolyása alatt sok helységbe eljutnak aZ üzemi és öntevékeny színjátszók, hanem meghallgatják az oktatásügyi előadásokat, egészségügyi tanfolyamokon vesznek részt stb. Erre azért van szükség, mert a vajdaság falvai még meglehetősen elmaradottak. Jónéhány évszázad nemtörődömségét kell helyrehozni. Tizenhét év alatt nagy utat tettünk meg. A pórt és az állami szervek minden erejükkel segítik a kulturális munkát abból a helyes feltevésből kiindulva, hogy művelt, kulturált társadalomban, gyorsabb a szocialista társadalom építése, amelyben a kultúra az ország minden polgára számára hozzáférhetővé válik. (Fordította: Lázár Ervin) Borsos József — Amikor az irodalmi pályázat megbízása alapján elutaztam szülőföldemre, János- akna bányatelepre, sokat gondolkoztam azon, hogyan kezdjek munkához, hogyan tudnám a leghasznosabban eltölteni a rendelkezésemre álló időt. Végül azt találtam a legjobbnak, ha írással és anyaggyűjtéssel egyaránt foglalkozom. — Milyen élményeket gyűjtött? — Rendkívül izgalmas a felnőtt szemével nézni a régi tájat, a patakot, a füzest, a hatalmas fává terebélyesedett csemetéket, de főként a megváltozott embereket. Izgalmas dolog isikolatársaimat a munkahelyen viszontlátni, mint vájárt, csapatvezetőt. Beszél| getni velük a kugli zónái, sör mellett és jó érzés, amikor a kezdeti tartózkodás egy hátba- veréssel, vidám emlékidéző felkiáltással oldódik, mire megindul a beszélgetés, közel kerülünk ismét egymáshoz, oly közel, mintha most is az iskolapadban ülnénk, vagy sárgadinnyét dézsmálnánk a földeken, szívdobogva lesve a csőszt, aíd hatalmas volt, a botja, a csizmája óriási, a sóval töltött puskája félelmetes. Egyébként beszélgettem a csősszel is, kicsi ember, fájlalja a lábát és panaszkodik a gyomorfekélyére. És izgalmas volt látni gyermekkorom felnőttjeit, másokat is, akik már nyugdíjasok, de hogy ne tétlenkedjenek, ne érezzék feleslegesnek magukat, a szomszédos falu termelőszövetkezetébe járnak kaszálgatni, tenni- venni. — Hasznos volt a hazaruc- canás? — Ahogy elhatároztam tehát, figyeltem, jegyzeteket készítettem — és írtam. Az itthon, Pécsett elkezdett mai témájú kisregényemet befejeztem. Természetesen még nem tartom teljesen késznek, sok javítást tervezek máris rajta, de ez olyan munka, amit esténként vagy szombat-vasárnaponként is tudok csinálni. — Sajnos, hivatali elfoglaltságom hamarabb hazaszólított, mint ahogy terveztem. Ezért a még visszalévő egy hetet, megtoldva a rendes évi szabadságomból maradt napokkal, szeptember végén és október elején kívánom igénybe venni Szeretnék további anyagot gyűjteni újabb írásaimhoz, illetve most már szeretnék novellát is írni. Remélem, sikerül. Tüskés Tibor — Még a télen, egy ködös* hideg napon, egy pécs—szegedi autóúton beszélgettünk először a megyei tanács illetékeseivel arról, hogy milyen formában lenne a legszerencsésebb meghirdetni az idén a művészeti pályázatot. Örülök, hogy elképzeléseink, az írók óhaja és a pályázatot hirdető intézmények elképzelése találkozott, s méginkább annak, hogy egyik ösztöndíjasként a nyáron egy hónap alkotószabadságot magam is az egyik baranyai községben tölthettem. Tapasztalat és élményszerzés ideje volt számomra ez az egy hónap egy készülő szociográfiai munkához. Manapság az irodalmi riport mellett talán az egyik legtermékenyebb* legtöbb izgalmat, írói problémát fölvető műfaj a szociográfia. Nagy és klasszikus hagyományai varanak irodalmunkban, a harmincas évek falukutatói, Illyés Gyula* Nagy Lajos, Féja Géza tették népszerűvé. A mai szociográfiának persze az eszközei, módszerei és céljai is mások. Hiszen alapjában és lényegében változott meg a falu és a parasztság élete. Gondjai és problémái is egészen mások, mint egy negyedszázaddal ezelőtt voltak. , Abban a földes falusi szobában, ahol Kémesen laktam, ebben az egy hónapban mindennapi olvasmányom a magyar statisztikai évkönyv idei kötete volt. Hihetetlen, mi- lyen izgalmas egy ilyen csupa számokkal, grafikonokkal, kimutatással tarka könyv. Másrészt — Fülep Lajos profesz- szor jóvoltából :— azokat a lapkivágásokat, újságcikkeket tanulmányoztam, amelyeket Kodolányi János, Bajcsy-Zsi- linszsky Endre és mások írtak hajdan az Ormánságról, a . pusztuló magyarságról”. Ezeket az írásokat és adatokat hasonlítottam össze mai, friss élményeimmel, amelyeket falusi tanácsülésen, aratóbólban, vezetőkkel és egyszerű emberekkel való beszélgetések so- 1 rán, búcsúban és tsz-iizem- egység-gyűlésen, a mezei munkában és az esti csöndes dis- kurálásokban gyűjtöttem. A közel száz oldalnyi jegyzetet I most kell elrendeznem, _ egységes szerkezet köré építenem, : egyszóval az élményeket és a tapasztalatokat — írássá formálnom. Ez a munka most következik. Öisi Ferenc — Július eleje óta az időm jelentős részét a siklósi várban töltöttem, itt végeztem ak anyaggyűjtést a Kanizsai Dorottyáról szóló ifjúsági regényemhez. De nemcsak ifjúsági regényt, hanem egy rádiójátékot is tervezek Kanizsai Dorottyáról. Igen termékeny és eredményes volt számomra ez a nyár, nemrég fejeztem be az „Aranylakodalom” című háromfelvonásos drámámat* amelyet a hasonló című regényemből írtam. Előzetes megállapodás szerint az Állami Déryné Színház a jövő év februárjában tűzi műsorra a darabot. A jövő héttől kezdődően járom majd a Siklós környéki falvakat, forgatókönyvet írok egy dokumentumfilmhez, amely a Reymonti szerkesztés szerint: a négy évszakon keresztül mutatja be a mai falusi élet változásait, a szocialista fejlődést Uauwzti VMUiáltítéUa kiewicz mester nevével Euró pa és Ázsia sok országába eljutnak. Nem egy parasztszobrász hírneve nőtt túl az országhatárokon, akik ^ sok nemzetközi kiállítás értékes díjait nyerték el. Az opocz- noi járás asszonyai egyszerű birkanyíró ollóval csodálatos színes. papírkivágásokat készítenek. Ezek a növényi és állati motívumokkal díszített _ papírkivágások uralkodó díszei a falusi lakásoknak, de nagyon szívesen vásárolják a városiak is, A papírkivágások finom csipkére emlékeztetnek, s rendkívül dekoratívak. ÁLTALÁNOSSÁGBAN azonban a színpaddal kapcsolatos népi művészetek a legfontosabbak. A dal, a tánc, a zenekar és a színjátszás. Ezek a népi kulturális hagyományok nagyon.sok öntevékeny művészeti együttest tartanak feetben. A közel 1 800 000 lat vészét! problémák kérdésében, kosztümöket kölcsönöz. Rendszeresen tanfolyamokat szervez a különböző művészeti ágakból. Minden harmadik hónapban találkoznak néhány napra az együttesek vezetői és kiváló szakemberek vezetésével tökéletesítik tudásukat. Ebben a munkában segítik a WDK-t a hét járási és a nagyobb ipari üzemek kul- túrházai. A WDK keretében működik az úgynevezett vajdasági színpad. Bizonyos időközönként itt találkoznak és mutatják be tudásukat a vajdaság legjobb öntevékeny együttesei. Fellépéseik után vitát rendeznek szakemberek részvételével. Ezek a viták nagyban segítik az öntevékeny művészek munkáját. A vajdasági színpad szintén új dolog, egy éve működik, de elmondhatjuk, hogy jól vizsgázott. Haraszti Pál az Ormánságból, az Ormánság fővárosából: Vajszlóról indult. Az apja itt volt falusi kovács. Különös hatással volt rá a szülőföld, a pusztuló emberek világa. S már ekkor megfogant benne valami, ami igazán csak most kezd kibontakozni művészeté- ; ben. A festészet sajátos nyel- j vére átültetni azt, ami a szociográfiai kutatók munkáival, és Kodolányi János regényeivel immár bevonult a magyar ( irodalomba. A gimnáziumi tanulmányait Pécsett végezte, majd az Ipar- művészeti Főiskolára került, később a rajztanárképzőbe. A , pedagógusi pályája 1938-ban kezdődött Szolnokon, ahol az iparostanuló-iskolában tanított. 1941-től 1951-ig részben e háború miatt, részben pedig az elmélyült pedagógiai munkássága miatt alig-alig vesz ecsetet a kézbe, ötvenegy óta ismét aktívan foglalkozik a művészettel, s majdnem tíz évi szünet után arra vállalkozik, hogy vászonra varázsolja a megváltozott új életet, napjaink kisebb-nagyobb örömeit, gondjait. 1951 óta aktívan tevékenykedik pécsi, baranyai képzőművészeti munkacsoport ban — szinte minden kollektív kiállításon ott látjuk képeit. önálló kiállítása 1953- ban, 1955-ben és 1958-ban volt. Október 15-én nyitják Pécsett a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai kiállítási termében Haraszti Pál negyedik önálló kiállítását. Ezen a kiállításon Haraszti Pál három éves munkásságának legérdekesebb, legszebb alkotásai szerepelnek. A lezsürizett SÍ Pihenő munkás kép fele olajfestmény, a másik fele pedig akvarell. Haraszti Pál az élet sokféle jelenségét tartja szem előtt: a pécsi, szolnoki, szentendrei tájak mellett ott láthatjuk majd az egyetemi városrészről, a mezőgazdaságból, a munkás életből ellesett, megörökített pillanatokat Isi A j,Póstavölgya „Pihenő munkás”, a „Borjúnevelő lány”, a „Szentendrei tornyok”, a „Mecseknádasd” — a kiállítás legszebb darabjai lesznek. Most látott hozzá nemrég az Ormánság tripton pannojá- hoz, amely az Ormánság múltját, jelenét és jövőjét ábrázolja; I » *
