Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-08 / 212. szám

1961. SZEPTEMBER 8. NAPLÓ 5 r Miéri cserepezik a Szigeti út 12. számú házat ? Akik mostanában a Szigeti út 12. számú ház előtt jártak, nagy halom cserepet láthattak, mert kicserélik a ház tetőzetét. Meg­néztem a házat és megállapítot­tam, hogy annál sokkal rosz- szabbul cserepezett PIK-házak is vannak. Ezért megkérdeztem az ott lakóktól, hogy miért kérték a ház új cserepekkel való ellá­tását. Az ott lakó azt válaszolta, hogy ők is meglepetéssel vették tudomásul a tetőcserét, mert úgy tudja, hogy a ház pár éven belül lebontásra kerül. Éppen ezért érthetetlen, hogy miért fe­dik be teljesen új cserepekkel a házat. Lehet, hogy valaki arra „épít’\ hogy annakidején lebon­tásból eredő jó cseréphez jut? K. J. Műszerkiáliítást rendeznek Pécsett A Műszer- és Irodagépérté- kesítő Vállalat, a TIT és a MTESZ szeptember 9-től 14-ig műszerkiállítást rendez a Ha­zafias Népfront Janus Panno­nius utcai nagytermében. A tájékoztató és ismeretterjesztő jellegű kiállításon bemutatás­ra kerülnek a hazai és-külföl­di műszergyártás legújabb ter­mékei, többek között modern optikai, mechanikai, hőtechni­kai, híradástechnikái és nuk­leáris készülékek. A kiállítás tájékoztat a szabályzástechni­ka elemeinek hazai gyártási eredményeiről és színvonalá­ról is. Baranya megye ipari jelen­tősége késztette a rendezőket a műszerkiállítás megszerve­zésére. Lehetőséget kívántak biztosítani a környék szakem­bereinek a méréstechnika és szabályozástechnika gyártási területein való tájékozódásra Ezt a törekvést segíti az is, hogy a MIGÉRT szakemberei a helyszínen tájékoztatják a kiállítás látogatóit a bemuta­tott készülékekről, a műszer­gyárak távlati terveiről, a gyártás alatt lévő prototípu­sokról és a vásárlási lehető­ségekről. háda Sándor Mikor nyitják meg a nyugati városrész második bölcsődéjét? A Dunántúli Naplóban olvas­tuk. hogy hamarosan megnyit­ják a nyugati városrész máso­dik bölcsődéjét, amit már tavasz óta ígérnek az illetékesek. Eb­ben a városrészben már egy harmadik bölcsődére is szükség lenne, hiszen százon felül van a másodikba jelentkezettek száma. Az itt lakó fiatal anyák szeret­nék nagyobb biztonságban tudni gyermekeiket annál, amit a havi 400—500 forintot kérő, gondozást vállalók nyújthatnak. Megnyug­tatóbb lenne számukra, hogy gyermekeikre olyan emberek vigyáznak, akiknek ez a hivatá­suk. Éppen ezért ió lenne, ha az illetékesek valóban gondoskod­nának az új bölcsőde mielőbbi megnyitásáról. Gy. J.-né és sok dolgozó édesanya örömmel olvastuk, hogy a város illetékes szervei néhány héttel ezelőtt megvitatták a vízellátás kérdéseit, amelynek jó hatását leginkább mi mesze- siek éreztük. A határodat sze­rint a város különböző részein korlátozzák a vízellátást, így a meszesiek is vízhez juthat­nak reggel 6 és 8 óra között. Augusztus 21-ig meg is kaptuk a vizet rendesein, de azóta csak a földszinti mosókonyhákban és esetleg a magasföldszinti lakásokban van víz reggel 6 óra és háromnegyed 7 között. A lakók többsége így kényte­len a Frankel Leó utcai fő­csapról venni vizet, vagy ha ott sem folyik, a víztoronytól hordani. Kérjük, szíveskedje­nek utánanézni, hogy nem valaki hanyagságán múlik-e az újabb vízhiány. Másik nagy gondunk a vil­lany. Körülbelül két hónapja vettük észre, hogy az áram feszültsége lényegesen gyen­gébb 220 voltnál. Ezt onnan tudjuk, hogy TV-készülékeink sarkain nagy, sötét nyílás van, ami által a kép és hang minő­sége lényegesen rosszabb. Kér­jük, hogy az illetékesek néz­zenek utána ennek a hibának is és segítsenek rajtunk. Petschnig Károly Válasz a bírálatra A Dunántúli Napló augusz­tus 16-i számában „Helyfogla­lás” cím alatt újságcikk jelent meg, melyben az utasok kifo­gásolják, hogy az augusztus 13-án közlekedett 6720 számú vonatban vasutasok részére helybiztosítás történt, azonban a lefoglalt fülkében csak egy vasutas, valamint felesége és két gyermeke foglalt helyet. A helybiztosítás körülményeit kivizsgáltattam és megállapí­tottam, hogy az állomás eljá­rása önkényes volt, arra nem kapott rendelkezést. A mulasz­tók felelősségre vonása iránt egyidejűleg intézkedtem. DR. SZABÓ TIBOR főtanácsos, a MÁV pécsi igazgatóságának vezető­helyettese. Panas unkái csak feljegyezték? A liptódi Petőfi utca lakói nevében teszem az alábbi pa­naszt: A Petőfi utca 18. számú épü­letben van a Pécsi Tejipari Vállalat gyűjtőtelepe. Az épü­letben szivattyúmotor műkö­dik, amely rendkívüli módon zavarja a rádióvételt. Reggel és este, amikor időnk is vol­na, rendszerint nem hallgat­hatjuk a rádió adásait, mert recsegnek, ropognak a készü­lékek. 1958-ban már javítottak vala­mit a motoron, de a rádióvétel nem sokat javult. Jómagam három-négy héttel ezelőtt sze­mélyesen jártam a posta rádió- zavar-elhárító pécsi irodájá­ban, ott feljegyezték panaszo­mat azzal az Ígérettel, hogy egy héten belül kivizsgálják. A vizsgálatot a mai napig is várjuk. GÖDI JÓZSEF italboltvezet« Kétszáz ember érdekében A levelet igen elkeseredett hangon írták, s „csak több na­pi vívódás után, számolva a velejáró veszélyekkel” címez­ték a borítékot a szerkesztő­séghez. Csak néhány sort be­lőle: „Úgy vélem, üzemünk az egyetlen az országban, ahol a hat munkanapot háromfélekép pen kezdjük. Hétfőn reggel 6- tól délután 2-ig, aztán 2-től este 10-ig. Kedden déli 13 órá­tól este 9-ig, majd 9-től haj­nali 5 óráig. Szerda reggel 8- tól 14 óráig ée 14 órától éj­félig". módja annak, hogy ilyen eset­ben a fegyelmezés szabályos módszereihez nyúljon, de sem­mi esetre sem a trágénkodás, a megfélemlítés eszközeivel. Szeretnénk hinni, hogy a panaszos levél kivizsgálásával és nyilvánosság elé tárásával megszűnnek az újhegyi üzem­ben észlelt súlyos hiányossá­gok és nem kerül sor a fen­tebb említett panaszok meg­ismétlésére. Annál inkább sem, mert ezek egyáltalán nem öregbítenék egy szocialis­ta üzem jóhímevét. Nagyon köszönöm... Augusztus 2-án a Dunántúli Napló út ján kerestettem kis­fiámat, ment 8 nap óta nem tudtam ró­la semmit. Nagy problémám mai a II. kér. ta­nács gyámügyi elő­adójához fordul­tam, dr. Bartos Gá- bomé elvtársnőhöz. Tekintetted arra, hogy gyermekem, két Ízben nem tért vissza otthonába, így az 6 segítségét kellett kémem in­tézeti elhelyezés ügyében. Dr. Bartos elv- társnő segített Nem engedte, hogy gyer­mekem a lejtőre jusson, s elhelyezte olyan intézetbe, ahol folytathatja is­kolai tanulmányait és szakmát is tanuk­hat Megköszönöm azt a sok-sok fá­radságát, amit gyermekemért tett Hiszen bármikor ke restem telefonon vagy személyesen, mindig a legmesz- szebbmenőkig tiired mes volt vigasztalt és bátorított. Mivel nem tudtam szemé­lyesen megköszönni fáradságát, enged­je meg, hogy így köszönjem meg. öry Irén Toliseprű Ta n könyv éhről Elnézegetem az új tanköny­veket. Milyen szépek, tiszták most még! Gondos diákkezek (néha szülői segítséggel) tiszta papírba burkolják, címkével látják el a Matematika, Ké­mia, Fizika c. könyveket. Szin­te szokatlan volna a mai fül számára, ha a könyvek címe: Mennyiségtan. Vegytan vagv Természettan volna. Kinyitom a II. osztályos gimnáziumi kémiakönyvet. Az első lapokon a frakcionált desztillációnak, vagyis a sza­kaszos lepárlásnak az eljárá'át írja le a szerző. Pár lappal tovább az „ammónia adszorp- dó"-jával, „adszorbeáló ké- pességé”-vél ismerkedünk meg. De mi lesz, ha a latint nem tanuló és nem tudó diák téve­désből „abszorpdót” mond. vagyis egy betű cseréjével az előbbi jelenségnek pontosan az ellenkezőjét fejezi ki? Lapozgatom a „biológiát” is. A komoly „bevezetés” (egye­lőre még nem: expozídó!) tu­dományos fejtegetése csakha­mar meggyőz arról, hogy egyes protozoák színtestjeik segítségével fotoszintézis út­ján autotróf módon táplálkoz­nak. De ne tovább! A történelemkönyvhöz me­nekülök. A főcím a korai feu­dalizmusról és nem a hűbéri­ségről szól ugyan, de azért megértem. A cím alatti első bekezdés az „önellátó gazdál­kodás” eredményeivel ismer­tet meg, holott írhatott volna a szerző az autarkiáról is. Mégiscsak magyarosodunk! A magyar nyelvtankönyv­ből viszont megtudom, hogy „a köznyelv a magyar beszéd normája”. A szöveg fölött mégis ott áll Kölcsey tanítása: „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!” A tankönyvírók és nevelők közül sokan azt tartják, hogy az iskolában tanított idegen szavak ún. terminus techniku­sok, műszók, szakkifejezések, amelyek használata a legtöbb tudományágban szükségszerű, másrészt a helyettük használ­ható magyar szavak egy részé­nek képzése nyelvtani szem­pontból kifogásolható. Birkóz­zunk meg ezekkel a vádakkal! Ma már igen erősen csökkent a latinul tanulók száma. Ugyan akkor ugrásszerűen megnöve- kedett azoknak a tábora, akik | középiskolás fokon akarják elsajátítani az emberi müvelö- | dés eredményeit. Ezek számá­ra erős, gyakran felesleges megterhelést jelent a latin vagy görög műszavakkal tele­tűzdelt tankönyvi szöveg elsa­játítása, nem szólva az ebből keletkező nyelvi félreértések­ről. A tankönyvírók és a szak­tanárok feladata tehát, hogy a jövőben a legszükségesebbre csökkentsék az idegen szak- kifejezések számát. Ami pedig a néhány nyelv­tanilag kifogásolható módon képzett magyar szónak a hasz­nálatát illeti, mipdenkit meg­nyugtatunk: nem kell félni tő­lük. Köznyelvünk néhányat kihajított magából (pl. éleny, légeny, tanoda stb.), de sok megmaradt benne, s ma már senki sem idegenkedik tőlük. * TOLLSEPRŰ-FEJTÖRŐ Űj fejtörőink a következők: 1. Melyik szót tartja köznyel­vünkben elfogadottabbnak: táró vagy tárna? 2. Mi a hi­bája a Petőfi mozi filmcímé­nek: „Törvény az törvény?" 3. Mi a különbség e szópárok között: felelősök — felelősek, aranyok — aranyak? A meg­fejtésre írjuk rá: TOLLSEP- RÜ! A beküldési határidő: szeptember 12. Az augusztus 31-i számban közölt fejtörők helyes meg­fejtése: 1. A zippzár szó he­lyett megfejtőink a húzózár, a villámzár használatát javasol­ják. — 2. így kell írni helye­sen: köpeny (és nem: köp- peny), zubbony (és nem: zu- bony), szalag (és nem: szallag), telik (és nem: tellik!). — Nem a vállalásra nézve fon­tos a szakszerűség, hanem a javításra. A helyes szöveg: Cipők szakszerű javítását vál­lalom. A helyesen megfejtők közül a következők részére küldünk jutalomkönyvet: 1. Lénárt Esz­ter, Kaposszekcső, Táncsics u. 58. 2. Horváth Zsuzsanna, Mozsgó, Kolozsvári u. 4. sz. — 3. Horváth Kinga, Pécs, Ungvár u. 18. — 4. Gyenizse Mária, Pécs, József u. 22. (T. I.) Ezután a levélíró taglalja, hogy ez a lehetetlen munka­idő-beosztás egyes dolgozóknál mínusz, másoknál túlórákat eredményez. Ugyanakkor igen sérelmes olyan szempontból is, hogy akik éjjel dolgoznak (kü­lönösen női dolgozók), nappal sem pihenhetnek, mart más­nap délben munkába kell áll­mok, amely éjfélig húzódik. Egyszóval alaposain meg van kavarva a kezdés és a befeje­zés ideje, ami kihat az üzemi élet egyéb területére is. A fentebb körülírt „lehetet­len helyzetek” színhelye az újhegyi szénosztályozó, ahol közel kétszáz embert érintenek a levélben felsorolt sérelmek. De befolyásolják az üzemi pártszervezet és a szakszerve­zet munkáját, sőt megbolygat­ják, s nem egyszer meghiúsít­ják a termelési értekezletek megtartását is. Maul Adolf, üzemi párttitkár és Farkas Já­nos üb-titkár az utolsó sorig Igazat ad a levélírónak és el­mondják, hogy a maguk részé­ről több esetben is intézkedést kértek az üzemvezetőségtől, de az ígéreteken kívül nem kap­tak segítőkezet. Pedig a hely­zet egyre tarthatatlanabb. El­akadtak a taggyűlésekkel, a szakszervezeti élettel, s ma­holnap ott tartanak, hogy a do'gozók közül egyre keveseb­ben hajlandók résztvenni az egész üzemet érintő értekezle­teken. gyűléseken. A fentiek alapján nincs te- há' semmi oka a levélírónak, hogy „számoljon a hibák fel­tárásával járó veszélyekkel”. Igaza van abban is, amikor szóvá teszi, hogy az elégedet­lenséget még csak tetézi egyik művezetőjük, Rothermer Zsig- mond munkavezetőhöz nem mé'tó viselkedése, modora. Hogy jön ahhoz egy felelős művezető, hogy a beosztottjai - val trágár, útszéli hangon kia­báljon Még abban az esetben íincs joga ehhez, ha mulasztá- tan éri őket. Megvan az útja, (5.) Délelőtt érkeztem meg a Gare de l’este-re, PÁRIZS leg nagyobb pályaudvarára. S amitől úgy féltem, hogy majd ebben a hatalmas metropolis­ban mi is lesz velem, hogyan boldogulok majd; a sok szórón gás egycsapásra elmúlt. Ma­gam sem tudom mi volt az oka, de pillanat alatt feltalál­tam, otthonosan éreztem ma­gam. Már első nap úgy köz­lekedtem, mintha legalábbis heteket töltöttem volna vala­ha ebben a csodálatos város­ban. Mindehhez persze hozzá­segített a kitűnő metró- és autóbusztérkép is. De azt hi­szem, hogy a magabiztosságo­mat inkább a város légköré­nek köszönhetem. Mert Párizs külön világ más, mint a többi, kisebb francia város. Itt csak­ugyan találkoztam az itthon hallott francia nagyvonalú­sággal, lezserséggel. És a pá­rizsiak tökéletesen berendez­kedtek, felkészültek az ide­genforgalomra, igyekeznek a külföldiek helyzetét megköny- nyíteni. De ezzel nem valami precíz információs irodarend­szerre gondolok. Nem, hanem a légkörre, arra, hogy itt min­den lehetséges, itt mindenki mindent természetesnek, he­lyénvalónak tart. Senkit sem zavar, hogy valaki nem tud franciául, mint ahogy az sem, hogy ki hová ül De, vagy hogy valaki éppen énekel, vagy ép­pen képet fest az egyik járdá­ra. Semmiből sem csinálnak problémát, semmi sem zavar senkit. Itt is hallottam, hogy a francia kispolgár Párizsban sem él másképpen, mint a kis­városokban, de erről nem győ­ződhettem meg, mert a késő éjszakai órákban is zajlott az élet. És nemcsak a Champ Elysées-n, ezen a kivilágított, hatalmas főutcán, hanem a kisebb városnegyedekben, a kisebb utcákban is. Ahogy az egy hétből futotta, végignéztem, megcsodáltam a híres épületeket, műemléke­ket, képtárakat. A Notre Dame impozáns, gyönyörű kívülről; de bent nem találtam olyan lenyűgözőt. Az egyik legna­gyobb élményem vo’l egyik este, az Eiffel-toronnyal szem­ben, a Szajna túlsó oldalán lévő ChaiHot-palota. Palota, amelyik lépcsőzetesen helyez­kedik el, előtte — szintén lép­csőzetesen — hatalmas park, számtalan szökőkúttal. A szö­kőkutak a szivárvány minden színében játszanak, a legkü­lönbözőbb formákat, alakokat adják. S ha az Eiffel-toronytól nézzük, akikor a szökőkutak mögött az impozáns palbta; ha a palotától nézzük, akkor mö­götte a Szajna, és az Edffel- tomomy. Lenyűgöző! Nagyon szerettem volna a Louvre-t végignézni, hiszen erre nagyon számítottam. De hiába szántam két teljes dél­előttöt erre, bebizonyosodott, hogy lehetetlen. Olyan hatal­mas, olyan áttekinthetetlen, hogy hetek kellenének még a felületes megismeréséhez is. A híres reprodukciókról ismert képeket természetesen meg­kerestem, megtaláltam. Mona Lisa előtt félórát álltam, gyö- györködtem. Akkor, ott értet­tem meg igazán, miért is tart­ják ezt a képet az eddigi leg- mesiteribb műalkotásnak! Saj­nos, az élményt csökkentette, hogy ezt a csodálatos fest­ményt egy festőnő éppen má­solta; s vásznán — Leonardo alkotásából — szemem láttá­ra születeitt a giccs.;. A Louvre-nál sokkal na­gyobb élményt adott a Rodin Múzeum. A múzeumban kizá­rólag csak Rodin szobrait ta­láljuk, nagyszerű elrendezés­ben, áttekinthetően. Hát én ennyi tömény szépséget még életemben nem láttam! Egy­szerűen nem lehetett szabadul- dulmi egy-egy szobrától. A „Titok”, vagy az „Örök szere­lem”, vagy a „Tavasz”, „Poko1 kapuja” soha el nem múló emlékeim maradnak. Ugyan akkor a műremek-tár kertjé­ben a modem szobrászok „szobrai’-ban „gyönyörködhet­tem”. Mert az itt látottak — egy-két kivételtől eltekintve — mindennek nevezhetők, csak szobroknak neon. Láttam én itt „alkotást” üvegből, drót­ból, ócskavasból, sőt vasúti talpfából is. Hogy mit akart az „alkotó” kifejezni, érzékel­tetni, arról a legtöbb esetben fogalmam sem volt. A Modem Múzeumban vi­szont nagyon sok érdekeset, szépet, s nagyon kevés eltúl­zott „izmus”-t találtam. Itt a nagyobb élmények a részben már ismert mesterek eredeti alkotásai voltak. Elsősorban Utrillo, Modigliani. Külön örömet okoztak Maria Blan- cherd képei. Főleg fiatal fiú­kat, lányokat festett, s szinte mindegyik jó lett volna egy- egy Karinthy Frigyes „Tanár úr kérem” alakjának illusztrá­lására. Jól esett felfedeznem ezt a hasonlóságot, mégha ezt a gondolatot talán csak a hon­vágyam okozta is. Az Eiffel-tomyot, Napoleon sírját, Obeldszket, Pantheont, Operaház épületét, Luxemburg kertet, Sorbonne-t megcsodál­tam, de újat nem tudnék mon­szépek, impozánsak. De a Champs Elysées-t külön is említeni kelll. Ez a széles, ha­talmas utca este nyújtja a leg­izgalmasabb látványt. Este, mikor a számtalan neontól nappali fényben pompázik. A többi városban is láttam már épp elég kivilágítást, de ennyi féle színben szikrázva, játszva, még soha. És a kivilágított üzletek gyönyörű kirakatai (iszonyatos drága árakkal), az egymást követő éttermek, bá­rok, tánchelyek. S emellett éjfélkor is óriási a forgatom, töméntelen járókelő, ember, gépkocsi. Az ember csak kap­kodta a fejét jobbra-balm a sok látványtól. Ugyanakkor bármelyik Champs Elysées-ból nyíló mellékutcában, talán csak egy­két méterre a kivilágított pompától, nyugodtan alszik a munkanélküli chlosar (csőlakó) a kapualjban, fal tövében, vagy a metro szellőzőnyílásá- nak tetején ... Mert ez is hozzátartozik Párizshoz. H i I s Víz- és villanxüexben szólunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents