Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
1981. SZEPTEMBER 3. N A PLÖ 7 A humanizmus nevében Megkezdődött a munka Pécsre hoztak operáltatni egy jugoszláv kislányt mainak kidolgozásán fáradoztak. Bázsa Éva a koreográfus, ő igazítja el a mozdulatokat, hogy a táncban rejlő humor kellően kibontakozzék és Kardos György adja a kísérő zenét, Gyapay Yvette és Széplaki Endre pedig fáradhatatlanul gyakorolja az ugrásokat, forgásokat, emeléseket és- dobásokat. — Láthatunk valami újat az operettben? „Revüsítettük” az operettet — mondja Bázsa Éva — az eredetiénél nagvobb teret kap benne a tánc és természetesen a tánckar is. így látványosabb, hatásosabb lesz az operett. Kapóra érkezik Paulusz Elemér karnagy. Gondterhelt -n figyeli a próbát. Az ő feladata, hogy az eredeti zenét kiegészítse. új motívumokat ..építsen bele”, úgy ahogy .) azt a revü követeli, de anélkül, hogy ez észrevehető lenne, anélkül, hogy törést okozna. — Korhű zenét kell komponálnom — mondja — a század-forduló zenei divatának Tizenegy évvel ezelőtt született Jugoszláviában Debelja- csán Dőmény Ilona egy négygyermekes földműves család második gyermeke. A kislány születése utáni örömöt hamarosan mélységes fájdalom váltotta fel. Nem. nem halt meg a kislány, sőt a felületes szemlélő szemében szép, ■ egészséges teremtésnek látszott, de a szülők akkor már tudták, hogy gyermekük élete tönkre van téve, mert súlyos fejlődési rendellenességgel született. Az évek teltek, a csecsemőből kedves, szelid kislány lett. De sajnos rövidesen tudatára ébredt „hibájának”, Bánatát még nem tudta szavakban kifejezni, de tudat alatt érezte kibontakozóban lévő kis életének a tragédiáját; A szülők orvostól orvoshoz jártak a beteg gyerekkel. A válasz mindenütt körülbelül azonos volt. „Nem vállaljuk, próbálják meg talán más .: ” Ezt mondták Belgrádban és minden városban, ahol csak megfordultak, hogy segítséget kérjenek. Már úgy látszott nincs segítség, Dőmény Ilona egy életen át „hibás” marad, amikor magyarországi rokonoktól levél érkezett, amelyben a rég elhomályosult remény fénye ismét felcsillant. Lehet, hogy mégsincs minden elveszve? A levél röviden arról tájékoztatta a bánatos szülőket, hogy Magyarországon már sikeresen végeztek hasonló műtéteket, meg kellene kísérelni, hátha elvállalják az ő kislányuk gyógyítását is. Ez év tavaszán megjelent a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikáján egy idős házaspár, tizenegyéves unokájukat akarták megoperáltatni; Alapos vizsgálat következett. Az eset komplikált, de természetesen elvállaljuk, bízunk a sikerben, mindent megteszünk a gyerek érdekében — mondták az orvosok, A nagyszülők úgy érezték, hogy a csatát sikerült megnyerniük, de hátra volt még egy probléma, amelyet sürgősen meg kell oldani. Nem ma- ' .megfelelőt, hiszen az operett akkor játszódik. Ez nem éppen könnyű feladat, de elkezdtem már a munkát és remélem időben el is készülök vele. A táncospár a „Kettecskén” táncjelenetet próbálja, s mozdulataik egyre simábban követik a zene ütemét. Könnyű jósolni: kellemes estéjük lesz az operettkedvelőknek, ha színrekerül a Leányvásár. Néhány lépéssel odébb viszont a komoly zene, az opera művészei gyakorolnak. Egészen hétköznapi pillanatban érkezünk, nem új számot tanulnak, Csongor Józsefet a Trubadúr, Bolla Tibort Luna gróf szereltében sokszor megtapsolta már a közönség. A szerelmes lovag és a gróf most éppen a második felvonás fináléját gyakorolja, Laki György korrepetitor közreműködésével. Az operaénekesek sem ellenségei azonban a humornak, amint villan a vaku, az éneklést nem hirtelen hagyják abba, hanem lassan ereszük le a hangjukat, olyanformán, mint amikor lelassul a lemezjátszó. — Reméljük, hogy az idei évadban még jobbat tudunk nyújtani a Trubadúrban Is. mint a korábbi előadásokon — mondja Csongor József — hiszen „érik” a szerep. — Gyakran éppen pihenés közben jövünk rá, hogyan lehetne egy-egy részletet jobban előadni — erősíti Bolla Tibor. Aztán arról panaszkodik, hogy bajban volt az idei kánikulában. Jól esett volna néha a jégbehűtött sör, de hiába, vigyázni kell a hangszálakra ... Őszintén sajnáljuk, de mit lehet tenni? A hivatás áldozatokat is követel. Nemcsak a hideg italok élvezetétől való tartózkodást, hanem rendszeres kemény munkát, gyakorlást is. így folynak már a prózai és a balettpróbák is, de őket majd más alkalommal látogatjuk meg. Egyelőre elég ennyi: a színházban megkezdődött a munka, hamarosan újra gyönyörködhetünk művészeink előadásában. Utrakeltek a gyurgyalagok első csoportjai Dél-Baranyá- ból, legnagyobb hazai települő helyükről. A rigónagyságú, hosszúíarkú, tarka tollazatú gyurgyalagok legszebb költöző madáraink. Az egzotikus külsejű madarak ' érdekessége, hogy tavasszal legutoljára érkeznek hozzánk, nyár végén pedig elsőként — minden más költözőt megelőzve — indulnak el Dél-Afrikába. Mivel a fiókáik ilyenkor gyengék még. nem egyhuzamban teszik meg a hosszú utat, hanem napokig vagy hetekig pihennek egyes helyeken. A gyurgyalagok indulása melegebb tájak felé már az ősz közeledtét jelzi. Költözködésük ugyanis a nagy madárvonulás nyitánya: hamarosan követik őket a gólyák a fecskék és más madarak csapatai. gyár állampolgárok, SZTK- juk nincs, hogyan vállalhatnák az előreláthatólag 8—10 hónapig tartó ápolás költségeit? Reményt vesztve indultak Budapestre kedvezményért Alig telt el néhány nap, máris jelentkeztek a gyermek- klinikán a nagyszülők, de ezúttal nem üres kézzel, hanem pecsétes levéllel, amelyben az áll, hogy népi államunk fedezi a gyermek kórházi ápolásának és gyógykezelésének költségeit. Azóta majdnem 6 hónap telt el. Három műtétet hajtottak végre a kislányon, aki ma már egészséges emberként beszélget velünk a kórteremben. Az előirányzott 8—10 hónapnál jóval hamarabb épült fel. A műtétek tökéletesen sikerültek és még ebben a hónapban „újjászületve’’ hagyhatja el a pécsi gyermekklinikát. Már a körülötte lévő kis betegeket is vigasztalja, és amikor beszélgetni kezdünk vele. boldogan tekint megmentéire az orvosokra, nővérekre és hálatelt szívvel beszél mindazokról, akik a gyógyulását közvetve, vagy közvetlenül elősegítették. Schmidt Attila Fényképezőgéppel és jegyzettömbbel felszerelve kukkantottunk be a színházba, hogy hírt adjunk a megkezdődött munkáról. Vége a szabadságnak, megkezdődött az évad, itt a mindennapi próbák ideje, hogy aztán az előadásokon hibátlan produkciókban gyönyörködhessen a közönség. A próbateremben együtt találtuk Bázsa Évát, Széplaki Endrét és Gyapai Y vettet, amint éppen a Leányvásár című Jacobi operett táncszáAz ősz első jele: útrakeltek a gyurgyalagok í. Ötezer kilométernél hosz- szabb utat tettem meg Budapesttől—Budapestig ... Négy országot, tizenkét nagyvárost, számos műemléket, képtárat, színházi előadást láttam. A legkülönfélébb jei- legzetességű és nemzetiségű emberrel ismerkedtem meg ... Minderről írni?: Nagy kötél, lenne. így inkább a városok pontos ismertetését bízzuk a prospektusokra, a műemlékeket ismertessék a művészet- történészek; s maradjunk a személyes élményeknél, impresszióknál. érdekes, vagy kedves ezipódoknáL Becs Kellemes meglepetés ér az első perceVben. A West-Bahn- hof előtt át akarok menni a túlsó oldalra. Autó jön. Megállók. És erre a kocsi is megáll, a vezető udvariasan integet, menjek csak előbb én. Elindultam, s máris ott álltam a Mariahilferstrassen, a széles, hosszú utcán, ahol mindkét oldalon üzlet, áruház sorakozott. Néztem a kirakatokat, s úgy véltem, hogy bizony nagy itt a drágaság. Még akkor nem ismertem a belvárost... Elsősorban a város hangu- Äta érdekelt, hiszen sokat hallottam a bécsi élet kedélyességéről, eredeti humoráról, derűjéről. Remélem mindezzel hamarosan találkozhatom, anélkül, hogy kimennék Grin- zingbe, Bécs Mecsekére. Sajnos, ezt a derűt, kedélyt nem nagyon találtam. Mert Becsben is, mint a legtöbb külföldi nagyvárosban is, elsősorban külföldiekbe botlik az ember. Persze, bécsiben sincs hiány, akik nagyon udvariasak, szívesen megmondják merre kell menni, mát hol lehet megtalálni. Szinite tisztelik a külföldieket, mert úgy láttam, Bécsben az osztrákoknak az a legfontosabb, hogy a külföldiek jól érezzék magukat. Mindent igyekeznek nyújtani a városnézőknek. Persze, nem ingyen. Például az érdeklődők megtekinthetik ,az Opera épületét. Idegenvezetők félóránként vezetik végig az épületen az összegyűlt száz-kétszáz külföldit... hat schilláng- ért. Nagy várakozással fizettem le a belépődíjat, s aztán nagyot csalódtam. Szép az Opera, imponáló egy-két előcsarnoka, dohányzója, a színpadon a technikai felszerelés. De a mi Operánk Budapesten sokkal szebb. Ha a bécsi Operát hat schiHingért mutogatják, akkor a budapestit húsz forintért lehetne. Vagy másik példa: megy az ember a hosszú utcákon, s sehol nem talál egy padot, ahol megpihenhetne. Minek? Ott a sok kávéház, éttereim, tessék ott pihenni. Pénzért. — Vagy: az Opem-ringen. az úffeareszteződés alatt hatalmas csupa üveg, csupa neon kör-áruház. Fény, pompa, mozgólépcsők, és — pokoli árak. Itt jöttem rá, hogy a Mariahilferstrassen tulajdonképpen minden milyen olcsó. A műemlékeket őszintén megcsodáltam, mert ezek nyújtották a legszebb, legmaradandóbb élményt. Csak azt sajnáltam, hogy a gyönyörű gótikus Stefanskirché-t csak egészen közelről lehet látni, mert annyira körülbástyázzák a házak. Közvetlenül a Stefanskirche mellett ismerős jelenséggel találkoztam. A belváros legelőkelőbb utcáján, a Kärtnerstrassen, építkeztek: Állványok alatt, gödröket kerülgetve lehetett közlekedni, akárcsak sok helyütt Pécsett, vagy Pesten. A Kärtnerstrassen is óriási a forgalom, üzlet, üzlet hátán, s a világ soksok nyelvén hallhatja az ember a járókelők beszédét. A híres bécsi WurstMt is meglátogattam, s úgy találtam, hogy jóval kisebb, mint a Vidámpark Budapesten. Viszont elismerem, hogy a szintén közismert Óriáskerék, valóban óriási. Csak törtem a fejemet, a tövében, de nehéz lehetett ezt megépíteni! Este neonfényben fürdött a város. Mozik, mulatók fényreklámai csalogatták az embereket, s ahogy láttam, nemhiába. Főleg a külföldiek mentek a szórakozás után, akiket arról lehet felismerni, hogy sokkal lazábban, kényelmesebben öltözöttek, mimt a kicsit konvencionális helybeliek. Este én Grinzángbe látogattam. De azt a bizonyos bécsi derűt, kedélyt igazában itt sem találtam. ügy éreztem, hogy a kisvendéglőkben a „népénekesek” és a külföldiek mellett ott levő kevés bécsi ol@ár „Wiener»ed”-je inkább idegenforgalmi mutatvány, s nem sizívből jövő (kedélyes szórakozás. Itt ón állóbüfébe tértem be, ahol alaposan meg is jártaim. Kerestem az ártáblán a legolcsóbb Kait, • önömmel láttam, hogy az csak egy schillángbe kerüiL „Flaschen- einsatz”. Annyit értettem, hogy üveget jelent a Flaschen, tehát ez az diai nyilván egy üveg „valami”. Kértem is ... S akkor kiderült, hogy az általam ismeretlen „einsatz” szó, betétet jelenít Jól kinevettek, hiszen az öve”' tat igazán nem lehet nr ü. Két napot ‘ütöttem Bécs- ben, i összehasonlítva Pesttel, vagy akár Péccsel is, úgy éráéra, hogy ott minden kiest ridegebb, embertelenebb; sokkal jobban számít az, kinek menynyi pénze van a zsebében. Az udvariasságban kicsit a külső mázat éreztem, a nagyvonalúságban a pózolást, az idegeneknek, főleg amerikaiaknak való tetszelgést. Bizony a híresen barátságos Bécsnél, a mi városaink sokkal barátságosabbak. (Folytatjuk) r r tf
