Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-29 / 230. szám
IMI. SZEPTEMBER 2>. NAPLÓ Fegyveres erőink — szocialista hazánk éber védelmezői Sséttéphetetlen barátság és elvtársiasság LEHETŐSÉGEINKHEZ KÉPEST mindent megteszünk a falu lakosságának politikai és kulturális támogatása érdekében — mondja László főhadnagy elvtárs, az egyik katonai alakulat szimpatikus megjelenésű, fiatal parancsnoka. — Az úttörőktől a termelőszövetkezetig mindenütt segítünk. A kisgyerekeket megtanítjuk térképpel bánni és mindenre, ami őket a katonasággal kapcsolatban érdekli. A KISZ- szervezet fiataljaival közös rendezvényeket szervezünk, a termelőszövetkezetnek is segítettünk dolgozni. — Egyébként a mi KISZ- vezetőink jelenleg is a faluban tárgyainak, ha érdekli, megkereshetjük őket Néhány perccel később már felbúgott a gépkocsi motorja, indultunk a faluba. A fiúk a község KISZ-vezetöinek távollétében Kutnyáns2ky Géza tanítót keresték fel, hogy elbeszélgessenek a következő feladatokról. Kutnyánszky Géza a községben mindenki által jól ismert Géza bácsi legényszobájában” fogadja az érkezőket. A falu életét talán a legjobban ismerő és mindenben segíteni kész ember a tanító. A fiatal katonákat is jól ismeri. Ha valamire szükségük van, szívesen tárgyainak Géza bácsival. Minden megmozdulásukba, ami a község fiataljaival közös, bekapcsolódik. Segít, szervez, tanácsokat ad, egész nap együtt él a fiatalokkal. — Tulajdonképpen miben nyilvánul meg Egerágon a lakosság és a katonák jó kapcsolata? — kérdezem a jó hangulatú kis társaságtól. — A nyári mezőgazdasági munkák idején segítettünk a termelőszövetkezetnek a széna betakarításánál, az aratásban, ha valamilyen gép elromlott, kijavítottuk. Amikor időnk engedte és szükség volt ránk, a lehetőségeinkhez képest mindent megtettünk — mondja Sziló István honvéd, az egység KISZ-titkára, aki a polgári életben agronómus. Ujcz Lajos őrvezető, KISZ vezetőségi tag és Sziaukó János tizedes a közös kulturális és sportrendezvényekről beszél. — Az úttörőkikel és a KISZ- fiataloklkal többször voltunk együtt kirándulni. Közös színjátszó- és tánccsoportot alakítottunk, amelyek nemcsak a falut szórakoztatták, de nagy megelégedéssel szerepeltek a járási kulturális bemutatón is. A SPORTRÓL nem is beszélve. Jól szereplő közös labdarúgó-csapatunk van. — Az MHS-t is támogatják a katonák — veti közbe Géza bácsi. — Jelenleg is harminckét motorvezető-jelöltet készítenek elő vizsgára. — Milyen terveik vannak? — Felhívást kaptunk a Hadsereg KISZ Bizottságától, hogy támogassuk a falu fásítási tervének végrehajtását. Tulajdonképpen ezt a programot szeretnénk megbeszélni most, de mivel a községi KlSZ-veze- tők nincsenek itthon, a részletekben majd később egyezünk meg — felelik a katonák. Kulturális téren pedig, tekintve, hogy a mezőgazdasági munkák már lassan befejeződnek, ismét életre hívjuk a kultúrcsoportokat, de ha minden jól megy, ezúttal már zenekart is sikerül szerveznünk. Lesz itt olyan élet télen, hogy megirigyelnek bennünket — mondják nevetve a fiúk. Géza bácsi a beszélgetés közben elmondja, hogy feldolgozta Egerág történetét és a művelődési házban egy kis múzeumot is berendezett. Érdeklődve hallgatjuk a tanító szavait, aki erről szívesen beszél és mindjárt meg is hív bennünket a múzeumába. ELINDULUNK a művelődési ház felé. A rövid utat elég sokáig tesszük meg, szinte 5—10 lépésenként állítanak meg bennünket a köszönő és érdeklődő emberek, fiatalok, idősek egyaránt. — Hogy vagytok? Ugye játsztok a vasárnapi meccsen? — Megnézzük estére a TV- műsort? — Hova mennek? Csak nem edzésre? Mindenkinek, akivel találkozunk útközben, van egy-két kedves szava, hol a katonákhoz, hol a tanítóhoz. Látható az arcok mosolygásán, érezni lehet a szavak csengésén, hogy szeretik, megbecsülik őket, mert rászolgáltak a bizalomra. A kis múzeum sok szépet, újat tárt elénk a község régi életéből. Érdeklődve néztük a német és magyar népviseleti ruhákat, a kézi tilolót és mindent, amit kitartó, szívós munkával s a lakosság segítségével összegyűjtött a tanító. AZ IDŐ későre járt. Elbúcsúztunk a katonáktól és Géza bácsival kettesben az autóbusz megállója felé indultunk. Az öreg tanító néhány lépés után szólalt csak meg. — Tudja elvtárs, nagyon megszerettük a fiúkat. Községünk minden lakója érzi, hogy a mi katonáink, a mi érdekeinket védik. Saját gyerekeinknek tekintjük őket, sokat tanulunk egymástól. Schmidt Attila ígv élünk a déli végeken Afrika napjainkban. Politikai foglalkozás a térképen. Az őrsparancsnok Jó a kapcsolat a határőrök és a lakosság között. Ha a köz- tég lakói határsértöt gyanítanak, azonnal értesítik a határőröket. A homorudi országúton hosszú porcsíkot húzva közelít egy motoros. Csak amikor a rendőrőrs elé ér, akkor ismerek Nagy Sándor főtörzsőrmesterre, az őrt paranct- Mokára. Középmagas, sovány férfi, arcának barázdái, ha mosolyog, még mélyebbek. Látszik, hogy az ő ,arckrémé” nyáron az égető nap, a por, télen pedig a Duna felől fúvó hideg szél. Nagy elvtársról el lehet mondani: nincs az a messzi épület az erdőben, amelynek lakóit ne ismerné. De alaposan ismeri a körzetébe tartozó más „objektumokat” is. — Négy tsz-erm van, • homorudi, a dunafalvi, az újmohácsi és a sárháti — mondja. Azt is megtudom: a sorrendet sem véletlenül mondta így. Mert munkájához s az egész őrs munkájához az is hozzátartozik, hogy ne csak felsorolni tudja például a tsz- eket, hanem azt is: hogyan dolgoznak. — Nemcsak egyszerű kíváncsiság a tsz-ek munkájának megismerése — mondja. — Tudom például, hogy a sárhátiak a kukorica kapálását WSe paszományt, se cirádát nem hord — Parancsnok elvtárs jelentem, a pécsi zászlóaljtörzs foglalkozásra együtt áll. A parancsnok mosolyogva fogadja a je lentést. örömmel és büszkén néz törzsének tagjaira. * Négy évvel ezelőtt alakult meg a munkásőrség pécsi zászló- ajl-törzse. Idősek és fiatalok jelentkeztek önként a párt felhívására. hogy az ellen- forradalom leverése után (a hírhedt „MŰK” idején) ha kell fegyverrel adjanak vá'aszt azoknak, akik újra szeretnék kezdeni a rendbontást a kártevést. — Nyugdíjasok, a párt veterán harcosai, bányászok. értelmiségi dolgozók, tartalékos katonatisztek szervezték meg a törzset. Közülük sokan már régen fogtak fegyvert. Emlékezetükben e’mosódtak a katonai alapismereték. Feleleveníteni a régit, elsajátítani az újat. a vezetésre alkalmas törzset kialakítani, ez volt a feladat. Négy év hosszú idő Sok kötelező foglalkozáson túl vállalva a kiképzési terven felüli gyakorlatot is összekovácsolódott a törzs, amely ma már operatív vezető szerve a pécsi munkásőr zászlóaljnak. A kiképzési évek sok fáradságos munkája és nehézségei eredményeként ma már a fegyverismeret és annak kezelése vérévé vált a törzs minden tagjának. Ennek elérése nem volt egyszerű dolog. A golyószórósok csak sok-sok gyakorlat után tanulták meg szinte pillanatok alatt szétszedni és összerakni fegyverüket. Sok lövészeten érte bírálat a nehézfegyverrajt, amelv a lőfeladat elvégzésében elmaradt. Inkább vállalták, hogv többször mennek lövészet re, de elérték a kiváló szintet. A törzs vezetése nem könnyű munka. Eligazodni a térképen. elkészíteni a parancsokat. mozgatni az egységeket, gondoskodni mindenről, amire szükség van a harci feladat elvégzésénél. Törzsíoglalko- zásokon gyakorolták míg elsajátították ennek a tudománynak minden csinját-bin- ját. Egy ízben az országos parancsnok látogatta meg őket törzs- vezetési gyakorlat közben. A papírlapokon számok, parancsolt, intézkedések gépkocsikról, élelemről. A feladat végre-' hajtásának mevita- tása közben az országos parancsnok megkérdezte a törzsfőnök tői: — Mennyi időbe ke rül a gépkocsik és az élelmiszer biztosítása? — Parancsnok elvtársnak jelentem háromnegyed óra — hangzik a válasz. — Próbáljuk meg! Telefonok csörrentek, az anyagi csoport útnak indult. —1 Nem telt le a háromnegyed óra és a gépkocsik beérkeztek a parancsnokság elé. A kiképzöterem fala mellett ládák sorakoztak. benne kenyér szalámi, csokoládé, cigaretta. — A feladatot végrehajtottuk — jelentette határidőn belül a törzsparancsnok. A válasz a feladat eredményes végrehajtásának dicsérete volt. A gyakorlatok, amelyeken az egész zászlóalj részt vett az elmúlt években, már bebizonyították a törzs irányító képességét. Ma már apa rancsnokok minden feladat elvégzésében biztosan számíthatnak a munkásőrségnek erre a zászlóalj törzsére. * Néhány hete a munkásőrök lelkes, fegyelmezett serege megkezdte az 1961— 1962-es kiképzési évet Köszöntjük őket és további eredményeket kívánunk nekik a fegyveres erők napja alkalmából; Mltzkí Ervin adták harmadában, nem tsz- tagoknak, hanem idegeneknek. Ezt nemcsak nekem, hanem az őrs minden tagjának tud nia kell, mert így könnyebb a bűnüldözés is. Meglepő szavak ezek, nem értem. Hogyan függ össze a bűnüldözés és az, hogy melyik tsz miként kapáltatja a kukoricáját? Pedig összefügg. Most, amikor a kukoricatörés ideje van, előfordul a kukorica- lopás. Ha például éjjel Sárhát felől kukoricával megrakott szekeret lát az országúton s a szekéren ülő nem ismerős, nem gyanítja azonnal, hogy a kukoricát lopták, mert hiszen tudja: harmadában művelték meg, tehát jdgosan viszi haza. Az aztán megint más kérdés, hogy arra is ügyel: a végén aztán ne a tsz legyen a Jtar- mados”. — Amikor idejöttem, bizony eléggé verekedés volt a fiatalság. Sokácok, németek, magyarok lakják a környéket, s volt dolgunk éppen elég. Most? Jól megférnek a nemzetiségiek egymás mellett. A termelőszövetkezet előnye ebben is meglátszik. Miért is verekednének azok, akik másnap együtt mennek a munkába? — Tehát csend, rend a faluban? — Azért ezt nem mondhatnám — mondja nevetve. — A bálok alkalmával még néha összeakasztják a bajuszukat a fiatalok. Persze ezeknek a verekedéseknek más a „tartalma” — ha lehet így megfogalmazni. Most már legtöbbször egy-egy kislány az „oka”, s nem a Jelvég” meg az „alvég” ... — Sokszor még éjjel is bekopognak hozzám tanácsért, felvilágosításért — mondja s ilyen vonatkozásban munkánk hasonlít az orvoséhoz. Annak is mennie kell, ha szükséges, nekünk rendőröknek is éjjelnappal szolgálatban kell lennünk, ha néha úgy adódik. Az évszakok változásával « bűntények „minősége” is változik. Most ősszel például ügyelni kell a mezei lopásokra, jóban kell vigyázni az erdei fatolvajokra... Szereti és jól végzi munkáját. Az egykori grófi birtokon dolgozó napszámos ma a környék bizalmát élvező rendőrőrs parancsnoka. ir-my) KÉT SZOBAFESTŐT október 1-én felveszünk. — Hosszú gyakorlat szükséges. Jelentkezés: Baranya megyei Vendéglátó Vállalat, Pécs, Kossuth Lajos utca 9. szám. 55 924 Parányi felhők úsznak a szeptemberi ég kék tengerében. Warsava kocsinkkal nesztelenül suhanunk a mohácsi országúton. Három határlaktanyába látogattunk el, hogy megnézzük, hogyan élnek a végvári vitézek utódai, mivel töltik idejüket határőreink? Szárnyaló dallamok ütik meg a fülünket, amikor az egyik határőrlaktanya előtt megállunk. A politikai foglalkozásnak éppen most lett vége, a határőrök az „Afrika napjainkban” című anyagot beszélték meg. A klubban az egyik asztal körül karéjban állnak a határőrök és jókedvűen énekelnek. A kiszásta fiatalok elmondják, hogy ők is beneveztek az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba, A követelményeket természetesen az ő sajátos problémáikból válogatják ösz- sze. Elsősorban a fegyelem megszilárdítása, s a határvédelem a fő feladatuk. A mozgalomba azok nevezhetnék be, akik a szolgálatot mindig becsülettel látják el és példamutatóan viselkednek. Magas fák zöld sátrából bontakozik ki a déli határrész egy másik határőrlaktanyája. Aki nem ismeri a határ örök életét, azt hinné, hogy unalmas lehet erre az élet, mert messze kiesnek a lakott területektől. A valóságban azonban nem így van. Kora tavasztól késő őszig csodálatosan szép itt a környezet Az erdőben már korán megkezdik a madarak nyilvános nagy hangversenyüket, s olyan ez a környék, mint egy hatalmas koncertterem. Jól dolgozik itt is a KISZ-szervezet. Kranyik János törzsőrmester 1958 óta él itt családjával. Szereti ezt a vidéket, őt is szeretik beosztottjai. Van egy 350 kötetes könyvtáruk, amely szép forgalomnak örvend. Különösen nagy a népszerűsége az Ordasok között című regénynek. Énekkara van itt a KISZ- szervezetnek. Meghonosodott egy szép hagyomány is. Minden határőr, aki ide kerül — megtanulja a díszes térítők készítését, s akad köztük, olyan ügyeskezü határőr, aki túltesz akármelyik boszorkányos ügyeskezü nőj kézdmunkázón. * Utoljára futballozó hátár- őröknél állunk meg néhány szóra. A fiúk rúgják a bőrt, edzenek — legutóbb kikaptak a falusi fiataloktól — most visszavágóra készülnek. Nem akarnak szégyent hozni az egy ségükre. Jó a kapcsolatuk a falusi KlSZ-szervezettel, együtt vannak minden jelentősebb kulturális megmozdulásban. Mindkét helyen szépen dolgoznak a kiszásta határ őrök, de mégis itt a legjobb a KISZ-szervezet. Ók kapták a kerületi pártbizottság „Legjobb KISZ-alapszervezet” ván- dorzószlajét. * Búcsúzunk határőreinktől, akik télen-nyáron, esőben- fagyban vigyázzák hazánk határát, hogy senki meg ne zavarhassa nyugodt, boldog életünket Hamar Imre Karhatalmisták A feladat nem változik, mindig ugyanaz. Tegnap is az volt, ami ma — éberen őrizni a kijelölt objektumot, távoli tartani attól mindenféle idegent. A karhatalmi jár- ír jól ismeri a tájat, minden ösvényt, az út minden kövét. T. Szabó Frigyes, Antócz Károly — a járőr tagjai, hűséges járőrtársukkal „Szigor’-ral, a hatalmas farkaskutyával indulnak szolgálatba. — Nézd, ott elhaladt valaki — mutat a domb irányába Antócz honvéd, s a járőrparancsnok szeméhez emeli a távcsövet. — Valóban — szól a járőrparancsnok, s máris int, majd mindhárman megindulnak a domb irányába. Észrevétlenül, gyorsan közelítik meg az idegent, aki meglepetten áll és várja, most ml lesz, amikor felszólítják, hogy igazolja magát. A járőrparancsnok igazoltat, járőr társa pedig Szigorral együtt biztosít addig. Néhány keresztkérdés. Zavarban van az idegen, de okmányai rendben vannak. Csakhamar kiderül, hogy nem is erre akart menni, eltévedt. Határozott figyelmeztetést kap, de útbaigazítást is, hogy megtalálja azt a községet, amelyet keres. Jobb lett vöd na, ha a következő vasútállomáson szállít volna le, itt a dombok közti kisközségekhez vezető úton hamarabb oda ért volna. Még mindig zavarban van az idegen, de megköszöni az udvarias, de határozott útbaigazítást. Gyorsan távozik; — Srigort Figyeld! — kapja a parancsot a kutya. Az pedig mellső lábaira ereszkedik a fűben, füleit hegyesen előreszegi, szemével mozdulatlanul figyeli a távozó idegent. A jér- ő. éberen figyeli az idegen minden lépé sét továbbra Is. Amikor eltűnik a láthatáron, tovább folytatják útjukat. Azt mondják a karhatalmista járőrök, hogy egyhangú a szolgálat, legtöbbször semmi érdekes nem történik. Igen, egyhangú, s éppen ezért nehéz. Hosszú napok múlnak él, hogy nem kell feltartóztatni senkit Ma is csak ezt az eltévedt utast kellett közelebbről megvizsgálná. Mégis ébernek kell lenni, becsülettel kell helytállni, ahogyan esküjükben megfogadták; Ha úgy érzik, hogy nem fenyeget veszély, akkor is. Mindig arra keH gondolni — mondják a járőr tagjai, — hogy akkor fenyegethet éppen a veszély, amikor minden fűszál nyugodtnak látszik; A járőr sohase legyen nyugodt, akkor se, ha minden rögöt és követ ismer az őrzésére bízott objektumok környékén. Gy. K. t
