Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-23 / 225. szám
'r Ml. SZEPTEMBER 23. NAPLÓ S Máder Ferenc és Engels György traktorosok a Sátorhelyi mhum t< uohm*& zablájába szórják Maulwurf gépükkel a műtrágyát. A jól megmunkált, műtrágyázott talajba gabonát vet majd a gazdaság. Megnöveli a termést, olcsóvá teszi a kukoricatermesztést az öntözés és a vegyszeres gyomirtás vagy orvosi felülvizsgálat címén kaptak és kapnak kilépést, amit az illető részleg művezetője ír alá és ellenőriz a visszatéréskor. Részben ennek köszönhető, hogy a termelékenység és vele együtt az export kivetése, alakulása kedvezőbb a tavalyinál. Amíg például a múlt évben a bruttó exportgyártás és az export kiszállítás viszonya 14,5 százalékos exportrátartást igényelt, ez a szám 1961 első félévében 6,5 százalékra csökkent, a megengedett 10 százalékkal szemben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy- egy exporttételre a felénél kevesebb pluszt (kesztyűt) kellett biztosítani az átvétel lebonyolítására, mint az elmúlt esztendőben. De ahhoz, hogy mindezt elérjék és most a III. negyedév végén arról is beszámolhassanak, hogy szeptember 30-ig behozzák a fentebb említett ko moly lemaradást, más egyébre is szükség volt az előbb elmondott intézkedéseknél; Műhelyenként önkéntes brigád alahult, amelyben részt vállalt a részleg művezetője és néhány szak képzett dolgozója, akik saját munkaidejük ledolgozása után társadalmi munkában ellenőrizték a következő műszak legkülönbözőbb munkafolyama tait. Elsősorban természetesen a gyengébb képzettségű dolgozókat látogatták és közvetlen segítséget adtak és adnak ma is a legjobban bevált módszerek. munkafogások elsajátítására. Egy-egy ilyen ellenőrzésről, látogatásról feljegyzés készül a munkavezetők számára, hogy ilymódon a segítség, a továbbképzés folyamatos maradjon. Tehát megvannak a biztos alapok a lemaradás felszámolására és a IV. negyedév vagyis ezzel együtt az éves terv teljesítésére. Mindenképpen megvan ha azt is hozzászámítjuk, hogy a legújabban hat ifjúsági és két idősebb szakmunkásokból. illetve kézivarrodai dolgozókból álló brigád alakult, amelyek a szocialista brigád címért állnak az első sorokban, hogy ők is hozzájáruljanak az éves terv teljesítéséhez és a következő év problémamentesebb útnak indításához. . (»—gy) Május óta nem volt eső Du- nafalván. A száraz homok vékony réteggel vonja be a szigetet és a zörgő kukoricaszárak a homoktól még sárgábbnak látszanak. Van azonban a Kossuth Tsz-nek egy 26 holdas kukoricatáblája, amely az aszály ellenére frissen zöldell. A termelőszövetkezet elnöke mondta, hogy ez a 26 hold a Duna-partan kísérleti tábla. Májusban 70x70 cm távolságra négyzetesen vetettele hibridkukoricát, a tavaszi szántás után kétszer tárcsázott, gyűrűs hengerezett, fogasozott földbe. Kelés után 18—20 centis magasságnál Dikonirttal permetezték, amely teljesen kiirtotta a gyomokat, így egyáltalán nem is kapálták, csak ekével lazították fel a talajt. Amikor 50—60 centisre nőtt a növény, a közeliben lévő kertészetből könnyűszerrel áthozták az öntözőberendezést, s a Duna holtágából 14 napon keresztül napi 13 órát szitált a mesterséges eső a kukoricára. Az első öntözésnél 15—20 milliméter csapadékot kapott a kísérleti tábla. Virágzáskor öntöztek másodszor. Ekkor 3 hétig ugyancsak napi 13 órán át mosta a Duna-víz a kukoricaleveleket, így aztán míg a nagy szárazság miatt a többi kukorica szára szinte eltörik és a kényszerérés miatt a szokottnál korábban szedik a kukoricát, az öntözött tábla üdezöld, szépen fejlett termést hozott. Ezt majd ráérnek akkor leszed ni, amikor a többivei már elkészültek. Az elnök megmutatta, hogy mivel Dunafalván a négyzetesen vetett kukoricánál a fészkekben 3—4 szálat is meghagy tak, gyakori, hogy egy fészekben 6—7 cső kukorica terem. A csövek 25—30 dekásak, s így mintegy 45—50 mázsa holdanként! átlagtermés várható. A Kossuth Tsz-ben a kukoricaszár 60 százalékát si- Iczzák, a többit szárként etetik, s így nagyon lényeges, hogy milyen állapotban tudják értékesíteni. A szövetkezetben végzett önköltségszámítás szerint a vegyszeres gyomirtással, kézi művelés nélkül termelt, öntözött kukorica mázsáját májusi morzsoltban számítva, 45.80 forintért állítják elő. így a szövetkezetnek egy hold kukoricából legalább 4200 forint tiszta haszna marad. Tavaly majdnem 100 forintért termeltek öntözés nélkül, kézi műveléssel egy mázsa kukoricát, s így az idén egy mázsán kétszer annyi a nyereségük, mint az elmúlt évben. Ez különösen azért fontos, mert a szigeten főként állattenyésztéssel és takarmánytermesztéssel foglalkoznak. Jelenleg is 700 kataszteri hold kukoricája van a tsz-nek, jövőre pedig mintegy 1000 hold kukoricát szeretnének vetni. A dunafalvi termelőszövetkezet a tavalyi gyenge kukoricatermés ellenére 500 hízott sertést értékesít az idén. Jelenleg 1800 sertésük van, s így jövőre azt tervezik, 1500 hízott sertést értékesítenek majd. Természetes, hogy mindent elkövetnek a több termés érdekében, mert ekkora jószágállománynak nagyon sok takarmány kell. Jövőre ismét kísérleti parcellákat létesítenek, de az ideinél jóval nagyobb területem Itt többek között 50x60 centi- méteres, 40x20, 70x50 cm távolságra vetik a kukoricát, hogy pontosan megtudják, mekkora tőtávolság a legkedvezőbb, mennyi az optimális tőszám. A kozári vadászháznál Mit tesz a Kesztyűgyár az éves terv sikeres teljesítéséért A Pécsi Állami Gazdaság József-majori gyümölcsösében az idén hoztak termést először a három évvel ezelőtt telepített törpealmafák. A kétszáznyolcvan holdas gyümölcsösben mintegy 35 ezer fa van, s ezek közül 44 holdon terem szilva, a többin alma. A gazdaság üzemegységében a kitűnő ízű, zamatos Jonathán almát termelik. Bár a törpe almafáknak csak jövőre kellene termőre fordulniuk, de már idén is több mint kétszáz mázsa gyümölcsöt adnak. Az első almaszüreten a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Illb. osztályának 25 tanulója is részt vesz, mivel ők a politechnikai oktatás keretében a gyümölcs- és szőlőtermelést, valamint a kertészkedést tanulják. A diákok segítségével eddig már 60 mázsa almát szedtek le a fiatal fákról. Évadnyitó őszi-téli divatbemutató Pénteken Budapesten rendezte meg az állami ruhaipar évadnyitó őszi-téli divatbemutatóját. A ruhagyárak, a Ruhaipari Tervező Vállalat és a Köt szövőipari Mintázó Üzem modelljeit mutatták be. A bemutatott kabátok magasan záródnak, legtöbb egysoros, három gombos és az alsó. gomb alig valamivel térd fölött van. A kalapok közül sok volt a kucs- Itiaszerű, prémből készült vagy iizzal díszített. Sok nőnek adott |ó ötletét az együk kosztümhöz viselt, szintén kucsmaformájú sapka, amelyet a kosztüm anyagából varrt rolnikból készített. Nappali viseletre főként két-háromrészes ruhákat, kosztümöket terveztek, mert ezek a legpraktikusabbak és a legjobban öltöztetnek. Az idei divatot egyébként is a célszerűség és a nőies vonalak kihangsúlyozása jellemzi. A ruhák díszítése többnyire tűzés, rojtozás. Az alkalmi, ünnepi öltözékeknél ugyanehhez gyöngyöt használtak f d. H ideg az Andor-jorrás vize, jéghideg, még nyáron is, fázik tőle az ember keze. Szép a környezete is. A forrás mellett egyszerű, durván ácsolt, de az erdei táj képébe nagyon beillő asztal és pad várja a turistát, falatozáshoz hívogatva. Fölötte ezüstfenyők szegélyezte gyalogút kanyarog. Ha a kiránduló felkapaszkodik, emeletes erdészházba botlik, melyből a kutyaugatásra őszülő hajú férfi jön elő, az erdészek egyenruhájában. — Merre van Melegmány? És Páfrányos-rét? — kérdi a turista, s miután megkapta a választ, vissza-visszanéz a hangulatos házra. Irigyli az erdészt, hiszen — úgymond — neki van a legjobb dolga az égvilágon. Semmi gondja, távol él a zajos és füstös várostól, élvezi az idillikus csendet. Jó levegőt szív, s amíg más a sivító gépek fölé hajol, S vállra vett puskával ballag az árnyas gyalogúdon, oda-qda- pörkölve a duvadaknak. Mi tagadás, és is ilyennek képzeltem az erdészéletet. Illúziók, illúziók! Hohmann Antal, a kozári vadászház erdésze egy csapásra kizökkent az álomvilágból. Azt mondja: nem élvezi különösképpen a jó levegőt, meg a csendet. Megszokottá, természetessé vált számára. Néki más a szép, ők nem a ha- hó!-zások, meg a csőkolózás kedvéért járják az erdőt, mist a városiak. Nekik az az öröm, ha szép csemetét látnak. Mert nézzek csak ide — s megsimogat egyet — alig arasznyi a zsenge tölgyfa, s már öt éves. Hetvenöt—nyolcvan év múlva lesz vágásérett. És látom-e, milyen sűrűn, egyenletesen borítja az avart? Ez ám a látvány, ritka jó mákktermés az ilyen‘ A gondtalan életről vallott illúziók is semmivé fosztanak. Miközben beszélgetünk, javában vágják a fát. Zúg az agregátor, sivít a villanyfűrész, nevetnek, kiáltoznak az emberek. Így megy ez hónapokon át októbertől tavaszig nem kevesebb: ötezer köbméter fát kell kivágniok, osztályozniok, hiszen csak az alja marad tűzifának, a többiből furnér, deszka és más lesz. Az erdésznek mindenütt ott kell lennie, a vágásra érett fák kijelölésénél, szortírozásánál, elszállításánál. Amíg a fa teherautóra kerül, ötezer köbméter felelőssége nyomja az erdész vállát. És ez csak a vágás, a csemeték ápolását, a ritkítást is az erdész irányítja, reggel indul és este ér haza, de az otthon sem leányálom ám, mert fáradó, álmosodó tagokkal könyvel, számol a petróleumlámpánál, mert mindenről bizonylatot kell vezetnie, s a favágók bérét ki kell fizetni. Nem panaszkodásképp mond ja, igazán nem úgy. Minden neheze ellenére is szereti a munkáját, nem adják ingyen a kiváló dolgozó okleveleket. Hogy mégis mondja, azért teszi, mert a városi ember csak a maga szemével néz rájuk, csak a romantikus és szebbik oldalát látja az erdészéletnek. Erdésznek lenni nem szórakozás, hanem munka, mint bárrái más foglalkozás. Még az erdészházban is a fülembe csengenek Hohmann Antal szavai, miközben a feleségével beszélgetek. Azt mondja: az erdészfeleség is más, mint a többi asszony. Hozzá kell szökni a kevés emberhez, vagy az egyedülléthez. Itt még sokan járnak, mert munkás- szállás is van a házban, de Zalklajdáéknál, a másik erdészházban egész nap egyedül van a fiatal asszonyka. Csak magával beszélhet, mással nem. Az erdészfeleség messze jár bevásárolni, és tizenöt— húsz kiló cukrot vesz ősszel, mert hosszú a tél, befújhatja a hó az utakat. Jó lenne néha szórakozni menni, de itt nem a szomszéd utcában van a szín ház és a zenés vendéglő. Még televíziójuk sincs, mert hiányzik a villany. Egyébként ők. még nagyszerű helyzetben van nak, hiszen Pécs szomszédságában élnek, nem pedig a Dráva környéki erdőrengetegben. Miközben társalgunk, az erdészházaspár kislánya, a nyolc éves Klárika kíváncsian nézeget a jegyzetfüzetembe. A nagyszemű, rövidszcíknyás kislány megilletödve hallgat, az anyja beszél helyette. Meglepő dolgokat hatlak. Idáig úgy tudtam, a gyerekek nagyon örülnek a szünidőnek, a vakációnak. Most látom, hogy egyoldalú volt a véleményem. A gyerekek között is vannak kivételek. Klári nem újong az utolsó tanítási napon, inkább szomorú, ö még télen, a nagy hidegben is szívesen jár iskolába, nem fél a hosszú kilométerektől, meri az iskolában gyerekek vannak, s játszani lehet velük. Ha gyermekes vendég jön hozzájuk, Klári majd kiugrik a bőréből örömében. Feltűnően élénk, maga után húzza a játszótársat, megmutatja neki a forrást, a környéket, még a padlásra is felhívja. Egész nap ugrál, bolondozik, szinte holt- fáradtáig játssza magát. Egy nap alatt akar pótolni mindent. Ha a vendég, a játszótárs elmegy, Klári leliangoltan he- verészik az ágyban, semmihez sincs kedve. Nem kiváncsi szarvasra vagy őzre — vedig van az erdőben őz jónéhány, a kislány emberek, pajtás után vágyik.... Hát ilyen az erészélet, a város, onnan fentről, a kozári vadászházból. ahonnan csak Tst- ván-akna. csücske látszik a világból. Csend van itt, kellemes és fárasztó csend. MAGYAR LASZU3 A Pécsi Kesztyűgyár idei műszaki intézkedési terve a tavalyinál több lehetőséget teremtett a tervteljesítéshez. Ebben a tervben szervezettebb gyártási menetet hoztak létre az előbbinél, amit egy sor új intézkedés, de új gépek, új részlegek is bizonyítanak. A díszítőrészleg, a szabászati befejezőrészleg létrehozásával, új gépek beállításával a kesztyűszámozás gépesítésével, az új szakemberek szakmai továbbképzésével, a siklósi üzem továbbfejlesztésével és egy sor más fontos intézkedéssel új alapokat adtak a tervteljesítéshez. Mégis az első félév mérlege 11 és félezer pár kesztyűgyártási lemaradást mutat. Mi az oka ennek? Arról már beszámoltunk, hogy a tavalyi exportkésések elsősorban a készáruk minőségi visszaesésében jelentkeztek, amit tavaly jogosan még azzal indokoltak, hogy az üzem építése, átszervezése. a munkahelyek szétszórtsága és a velejáró ellenőrzési nehézségek okoztak. — És az idén? Persze, hogy most is vannak objektív okai a lemaradásnak. Most sem lehet kétségbevonni, hogy a negatív képet mutató tervteljesítéshez hozzájárultak a tavalyinál jóval magasabb minőségi követelmények Aztán hozzájárult ehhez, hogy száz új varrónőt kellett alkalmazniok, akik a régebbiek termelési szintjét egyelőre nem tudják tartani. De itt-ott a múlt év maradványai is feltünedeznek még, a munkafegyelem ingadozásában, a technológiai fegyelem időnkénti kisiklásaiban s ezek az apróbb nagyobb problémák az idén is terebélyes fává növekedtek. Mégis el lehet mondani, ha nem is tartanak még e fa kidöntésénél, de szívósan, eredményesen nyesegetik és nem bízzák a szerencsére a végső megoldást. Már a tavasszal szá moltak a fentebb említett akadályokkal és fel is készültek az „ellenakciókra.” S ebben nem kis szerepe volt Szabó Józsefnek, a gyár termelési ősz tály vezetőjének, aki még tavaly novemberben, vagyis a tervteljesítés problémákkal terhes finisében vette át az osztály vezetését. Első komoly megoldanivalója a vállalati crogrcmszerűség betartása volt. ami lényegében a napi terv folyamatos teljesítésén alapult. Vagyis abban nyilvánult meg, hogy a szabászműhelytől a készraktárig minden részleg kiesés nélkül kapta és adta tovább a részletmunkákat. És amikor ez a munkarend már funkcionált vele egy időben rátértek a munkafegyelemmel kapcsolatos problémák megoldására. Ez abból áll. hogy az uzsonna és egyéb szünidőket egységes időpontban határozták meg. de szabályozták és ellenőrzik a napközi kilépések idejét és indokoltságát is. Csak hivatalos ügyekben, idézés, Az első almaszüret Munkában a mütrágyaszórók